Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

=kMími 1976. AUGUSZTUS 18., SZERDA Az Adriától Angliáig Szomszédság — kisváros Két kötet napjainkból "„Azért kérlek benneteket, vitézek, nyájassággal ölelve mindanny iátokat, hogy ezt az én írásomat jószívvel fogadjá­tok, őrizzétek és kövessétek.” Talán így,. ilyen szépen hang­zó, igaz szívvel teli szavakkal kellene kezdenem ezt az írást arról a könyvről, amelyről az idézet vétetett. Zrínyi és Zrinski Csuka Zoltánnak, a ' kiváló műfordítónak, ez úton magyar és délszláv barátság és kölcsö­nös ismeret előmozdítójának a dalmát tengerpart költészetét bemutató könyve az Adriai­tengernek múzsája címet vise­li. Utal ezzel a cím a magyarul írt eposzra a szigetvári hős ka­pitány azonos nevű unokájá­nak, a derék hadvezér és nagy költő Zrínyi Miklósnak az Ad­riai-tengernek syrenaja-ra. S kulcspontja a költőnek az a költői összefonódás, ahogy itt található Zrínyi Miklós epo­szának részlete, majd tíz oldal­lal odébb Petar Zrinskitöl — tehát Zrínyi Pétertől — horvá­tul az eposzfordítás részlete és az akkor írt ajánlás átültetve magyarra. „Nem akartam elmulasztani, hogy Zrínyi Miklós, a hajdani vitéz, bán tetteit magyarból horvát nyelvre át ne ültessem, minden erényes cselekedetben követvén elődeim útjait. Nem gondolom azonban, hogy ebben vetélkedni tudnék az én fivé­remmel, Zrínyi Miklóssal, ugyancsak horvát bánnal, aki virrasztó munkával és szorgos figyelemmel sokféle magyar, lgtin, és olasz krónikákból ezt a históriát, kiszedegette, és kiváló elméiével, sok néldával és tanulsággal felékesítve ma­gyarul összeállította és megír­ta” — így a horvát ajánlás. S nem az egyetlen kapcsolat a két költészet között, nem be­szélve a párhuzamba kínálko­zó népköltészeti vonásokról, költőkről. Gazdag válogatást, bő áttekintést nyújt a kötet a XV. századtól napjainkig. S nemcsak az irodalmi érdeklő­désű olvasónak csemege, de az „Adria szerelmeseinek” is, akik a fordító-serkentő Csuka Zoltán szavával „lírai útika­lauz”-hoz jutnak vele. Az ész határán A versválogatásban két köl­teménnyel is szerepel Miroslav Krleza, akinek most közel négy évtized után újra megjelent magyarul Az ész határán cí­mű regénye, ugyancsak Csuka Zoltán fordítása. Több regé­nyét ismerheti a magyar kö­zönség, talán a legolvasottabb nálunk Filip Latinovicz haza­térése volt. Ha emlékeznek rá, ott érezték a könyvben a cse­lekmény, s a főszereplő hátte­rében a magyar valóságot, a régi Budapestet is. Ez a közös háttér tűnik föl Az ész hatá­rában is. Borotvaélre helyezi a történést az író. A jólszituált ügyvéd, egy nagykapitalista (de milyen: újonnan lett, egy or­szág e rétegére jellemzően) jogtanácsosa, egy háromemele­tes belvárosi bérház gazdája, családapa eltűnődik egy dísz­vacsorán, amelyen kenyéradó­ja az első világháború végé­nek társadalmi zajlásában pin­céjét dézsmáló parasztokon el­követett többszörös gyilkossá­gával dicsekszik, s kicsúszik a száján a megbélyegzés. Min­denki következetes, így perek, válás, üldöztetés, kiközösítés követi a tettet, végül is bo­londnak könyvelvén el a hőst Bolond-e? Nem. Normális? Az. sem. Az ész határán van bo­londként kimondja az igazat, amit a „normális” emberek nem viselnek el. Szűk látókörű kisváros. Pol­gári képmutatás. Sorolhat­nánk a jelzőket, a címkéket, amelyek mind helytállnának, de önmagában egyik sem fed­né teljesen a könyvet, amely a második világháborút megelő­ző felemás béke egyre nyo­masztóbb feszültségeit hordja. Middlemarcli Azzal ölthetnénk egyik könyvet a másikhoz, hogy szűk látókörű kisváros. Men, erről fest széles, részletekben megrajzolt tablót Mary Ann Evans, írói nevén George Eliot, a múlt századi angol írónő. Az aprólékos jellemábrázolás, a realista részletezés és az egy­mással folyton ölelkező finom irónia és szelíd, szolidan érzel­mes pátosz mestere, a vidéki élet nagy ábrázolója ő. E könyvéből — melyet ugyan na­turalistábbnak mondanak más munkáinál —, mindeme sajá­tos erényt erőteljesen kiérzi az olvasó, aki hosszabb lebi­lincselő olvasmányt kap. Nem hagyhatjuk szó nélkül a fordító, Bartos Tibor munká­ját. Sikerült életre keltenie magyarul azt is, ami ez eset­ben talán a legnagyobb nehéz­sége, de legfontosabb dolga is a hű közvetítésre vállalkozó­nak: az irónia és érzelem öt­vözésének, így a diákosan a tudására büszkeséget szerény­ségből enyhe affektálással lep­lező stílusú hangneme. Mindhárom könyvet az Euró­pa Könyvkiadó nyújtja az ol- yásónak,;, c | **» * * Németit Ferenc A Kossuth Könyvkiadó új termésében napjaink immár történelemnek számító szomo­rú eseményéről szól egy alább ismertetett kötet, a másikban pedig a nehéz múlt nem egy­könnyen leküzdhető öröksé.ge kísért. Kik voltak, mit akartak ? Korábban már e lap hasáb­jain részletesen ismertettük Hollós Ervin könyvét. Most csak a figyelmet szeretnénk felhívni, hogy újra megjelent, immár harmadik, átdolgozott formában. A szerző az 1956-os magyarországi ellenforradalom eseményeit dolgozza fel. Az új kiadást nem csupán az indo­kolja, hogy a könyv első, illet­ve a második megjelenése óta több mint nyolc év telt el, ha­nem a téma iránt megnyilvá­nuló állandó érdeklődés is. Felnőtt 1956 óta egy új nemze­dék, amely csak elbeszélések­ből, könyvekből ismerheti a tragikus októberi napok törté­netét. A kötetben választ kapunk az események okaira, arra, hogy a reakció tudatosan ké­szült az ellenforradalomra. Hollós felvázolja a hátteret, s egyértelműen bizonyítja,, hogy a reakciós elemek, kihasznál­va a népi demokrácia gyenge­ségeit, a vezetés által elköve­tett hibákat, imperialista se­gítségre támaszkodva kirob­bantotta az októberi esemé­nyeket. A könyv lapjain megszólal­nak ellenforradalmárok, bűnö­zők, az alvilág legelvetemül­tebb figurái, s maguk mond­ják el, hogy tudatos cselekvés­ről volt szó. E könyv nemcsak jelentős bizonyító anyaga, hanem meg­írásának módja miatt is szá­mít az újabb olvasóközönség érdeklődésére is. Híradás a dzsumbujról Az elsőkönyves Juhász Júlia három év gyűjtőmunkáját sű­rítette egy kötetbe. A buda­pesti IX. kerület, az Illatos út és a Gubacsi út sarkán álló három bérkaszárnya életét írja le szociográfiai alapossággal.' Ezt a lakóterületet a fővárosi közvélemény csak dzsumbuj néven ismeri. Milyen emberek élnek itt? Erre keresi a szerző a választ. Megállapítja, hogy a körülmények kényszerítették őket oda, s hogy a múlt még mindig kísért. Minden előíté­let nélkül, őszintén rajzolja meg a szoba-konyhás lakások jó másfél ezer lakójának tör­ténetét. Nemcsak tényeket, adatokat közöl, hanem riporthőseivel együtt is érez, tollát a segíte­tt iakarás, a változtatás lehető­ségének a megértetése vezeti. Felhívja a figyelmet, hogy jobb sorsra érdemes családok lak­nak itt, hogy segítségre van szükség ahhoz, hogy megsza­baduljanak a telephez tapadó előítéletektől, s ugyanolyan egészséges körülmények között lakjanak, mint Budapest töb­bi lakója. Erre hív fel a könyv őszin­te ember- és környezetábrázo­lásával. S ebben van mozgósí­tó- és olvasmányos ereje. Gáli Sándor Négy író, hat ország, két kontinens Dokumentum Védett természeti értékeink :> ff) O '■* ' " •' ­Hí \8 ti *. *« « a " m ... *. * •* - • » n s? c * n *%•*•**' ’** >•-» t A dokumentum irodalmi he­lyét, szerepeit példázza az Európa Könyvkiadó újabb ter­méséből asztalunkra került négy könyv. Négy író mun­kája, hat ország életét vonja közvetlenül magába, és két kontinensen játszódik. Kezdjük talán földrajzilag a legköze­lebbivei, műfajilag a legköz­vetlenebbül dokumentumjelle- gűvel. Német író magyar földön Franz Fühmann: Huszonkét nap, vagy az élet útjának fele című munkája — melyet Ka­lász Márton fordított — volta­képpen napló, írói notesz, be­nyomások, ötletek, gondolatok jegyzete egy huszonkét napos út során, melyet a magyar Pen Club meghívására tett nálunk. Történet? Cselekmény? Sze­replők? Nem lényeges. Felbuk­kannak, vissza-vissza is tér­nek arcok, történnek dolgok, a „szereplő”: a szerző cselek­szik — jár-kél, beszélget, lát, hall, s főként eszébe jutnak régen vagy másutt látott vagy történt esetek, helyszínek, tár­gyak. S ez az érdekes! A kép­zettársítások, a meglátások, ami eszébe jut máshonnan vagy a múltból. Az, hogy egy külföldi — német — mit, s hogyan lát itt. Mi jut eszébe a pesti hidakról vagy Mándy Iván írásairól, a magyar éte­lekről, vagy Molnár Ferenc Liliomáról, a magyar történe­lemről, a hazai színhelyekről. Többrétű tükör! Első réteg: mit tud meg a magyarokról,- önmagunkról. Talán ez a leg­érdekesebb, ez adna alkalmat a legtöbb Iróniára, groteszk- ségre. De Fühmann jóindula­tú, át- és együttérző, olyany- nyixa, hogy már-már magyar! No de így is kedvesebb is bi­zonyára a magyar olvasónak. A prolik A francia Louis Oury köny­ve, A prolik dokumentumre­gény, magyarán tényregény. Rubin Péter fordította. Önélet­rajz, az öneszmélés története tényekben, az osztály belülről és a kizsákmányolok „alulné­zetből”. Izgalmas, jó könyv. Valódi regény éppen tény­szerűségében, emberek, tetteit, dolgok, helyszínek reális, egy­ben a leíró megítélésével, ér- ' zelmi-gondolati állásfoglalásai­val kísért rajzával. Ugyanak­kor enciklopédikus a tárgyát tekintve, ha csak a fejezetek címei közt tallózunk is: „A gyár , A prémium , A s~akszervezetek..., A sztrájk..., * ■ társadalmi előmenetel...” A proletárélet színhelyei és nagy eredményei jelennek meg, bontakoznak ki a fogalom fe­szes, keveset mondó magházá­ból életteljességükben. S ma, amikor Franciaország­ban is megelevenedik a társa­dalmi küzdőtér, a munkásosz­tály a többi haladó erővel kar­öltve. teret nyer, és a kom­munista párt tetemes parla­menti erő, különösen aktuális olvasmány e francia munkás­ságot reálisan bemutató re­gény. Szicíliai történetek Már a címe is sok izgalmat ígér az olasz Danilo Dolci könyvének: Szicíliai történe­tek. De nemcsak azért izgal­mas ez a Székely Éva fordí­totta kötet, amit az olvasó a cím alapján vár. Nem csaló­dik persze: a maffia is föl- fölbukkan, de legalább olyan izgalmas egy-egy nyomorúsá­gos parasztnak, szinte nem is emberi életet élő hegyi pász­tornak, egy munkanélkülinek, a raboknak, a rendőrség fog­lyainak stb. a sorsa. Mert sor­sokat mutat be a szicíliai szü­letésű író. Egy-egy írása egy- egy vallomás. Az első személyben szóló sze­replő életét adja elő dióhéí- ban, fő problémája, gondja köré csoportosítva drámaian az eseményeket? Dokumentu­mok ezek a történetek, amelye­ket a szerző, mint a beveze­tőben írja, 1952 és 1960 között Világszerte 1972-ben emlé­keztek meg az első nemzeti park, az Amerikai Egyesült Államokban levő Yellowstone megalakításának századik év­fordulójáról. 1872 egyben a céltudatos természetvédelem kezdetének éve volt. Yellow­stone létrejötte óta a világon 1204 nemzeti parkot vagy ha­sonló jellegű természetvédel­mi körzetet jelöltek ki 92 or­szágban 92 millió hektár terü­letek hazánk területének tíz­szeresét foglalják magukba. Magyarországon a második világháború kitörése előtt 2000 hektár védett területet tartot­tak nyilván, amely 1945-re 500 hektárra zsugorodott. Néhány éve imponáló iramban kezdtük behozni az európai lemaradást, és 1975-bem 116 ezer hektár védett területtel rendelkezünk, amely a tervek szerint 1990-ig félmillió hektárra nő. Mindezek a számok hűen tükrözik a magyar természet- védelem fejlődését, és az Or­szágos Természetvédelmi Hiva­tal munkáját. E hivatal mun­katársai írtak most könyvet — Kopasz Margit szerkesztésében — eddigi tevékenységük mint­egy összefoglalásául. A magyar természetbarátok, erdészek, kertészek, vadászok, horgászok, barlangkutatók és ornitológusok, egyetemi és kö­zépiskolai diákok — röviden a hazai természetvédelem leg­jobb hívei — évek óta sürget­ték olyan kiadvány megjelen­tetését, amely az ország ösz- szes jelentős védett természeti értékét bemutatja. Az Orszá­gos Természetvédelmi Hivatal 1974-ben fejezte be a termé­szetvédelmi leltárt, s ezzel megnyílt az út összefoglaló munka megjelentetéséhez. Ez a könyv 102 ún. országos jelentőségű és számos helyi jelentőségű természeti értéket mutat be. Külön tárgyalja a két nemzeti parkot, a négy táj­védelmi körzetet és a többie­ket megyei felosztásban. A he­lyi jelentőségű értékeket föld­tani, víztani, növénytani, ál­lattani, tájképi és kultúrtörté­neti csopvortosításban ismerteti. A mű elsősorban a nagykö­zönséghez szól: az egyes ter­mészeti értékek során a szer- ’zők megemlítik a község-, il­letve közigazgatási határt, a védett érték területét, a ter­mészetvédelmi kezelőszerv ne­vét, és azt, hogy mikor és ho­gyan látogatható a terület. Az olvasók részletesen megismer­kedhetnek a területen élő ál­lat- és növényvilággal, a táj­képi és kultúrtörténeti érde­kességekkel, a védett földta­ni és vízi értékekkel. A Mezőgazdasági Könyvki­adónál megjelent művet a ter­mészetvédelmi jogszabályok­ról, a távlati természetvédel­mi programról szóló ismerte­tők, a védett gerinces állat­fajok értékjegyzéke, a termé­szetvédelmi kezelőszervek címjegyzéke és állat- és nö­vénynevek szótára gazdagítja. LA PÓZ GA _____ jr m Ré gi vers modem rajzokkal Régi és új izgalmas ellentéte feszíti a Ma­gyar Helikon most megjelent elegáns kis kö­tetét, amelyben az első fennmaradt magyar vers, az Ömagyar Mária-siralom kapott he­lyet — Szálay Lajos modern rajzaival kísérve. Nem is olyan régi ismeretünk van e régi versről. Legelőször 1923. január 30-án jelent meg a Nemzeti Üjság hasábjain. Nem sokkal előbb fedezte fel két német egyetemi tanár egy kódexben, amely jóvátétel fejében az előző év során került a belgiumi löweni egye­temi könyvtár kézirattárába. A kódex egyéb­ként a XIII. században Itália északi részén készülhetett. Ennek 134b lapja őrizte meg számunkra e nyelvi kincset, amely egy kora­beli — a kódex más helyén latin eredetijében is megtalálható — verses dieséneknek az át- költése. Aki magyarra „költötte”, fordította, az valamely észak-itáliai egyetemen tanuló hazánkfia lehetett, s a kutatók következte­tései szerint a XHI. század végén vagy a XIV. század legelején végezhette e munkát. Az a 132 szó, amelyből a vers áll, legré­gibb nyelvemlékeink szókincsében tekintélyes. Ha olvassuk, különös érzés fog el olyan han­gokra, hangkapcsolatokra formálódik a szá­junk, amilyenek hat-hétszáz éve előtti elő­deink száján hangzottak. Megilletődéssel tölt el a szavak régi íze, a „búol őszük”, a „te vérűd hulottya”, az „én junhumnak bel bua” vagy a „kegyüggyetük fiamnak’.’ Igaz, hogy amit leírtunk, az már nem pontosan a régi írás, hanem ahogy az annak betűi mögött rejlő hangalakot mai írásba vetítette a nyel­vész, Pais Dezső. Mert az 6 olvasatában van itt a régi vers, ha ezt a kötet sehol nem is tünteti fel. (Kár — nem tudni, miért maradt Vincze Lajos rajza a Kufa! című regényhez gyűjtött a szegény emberektől. Fantasztikusan érdekes lelki­világ tárul ki az elbeszélések­ben: babona, tudatlanság, tév­hit, emberiség és gonoszság, szeretet és szerelem konkrét, társadalmilag s egyedileg meg­határozott tartalmai bontakoz­nak ki bennük. Kufa ! S végül még egy könyv: Henri Cornelius Kufa! című munkája Zsámboki Zoltán for­dításában és Vincze Lajos jól jellemző rajzaival. Ez már re­gény, amely Belga-Kongóban játszódik a negyvenes évek­ben. Mi köze a dokumentum­hoz? A szűk helyszínre, a ke­vés cselekményre, egy fiatal fehér ember, szemszögén át a gyarmati élet kegyetlen va­lóságára szorítkozó nyers, tö­mör ábrázolás, olyan erővel és atmoszférával hat, mint a do­kumentum. És az egzotikus helyszín, szereplők és téma realisztikus bemutatásában, tényszerűségében, ide értve a lelki történés dokumentálását is, mindenképpen dokumentum erejű. Realisztikusai írtam, ami ez esetben már-már natura­listát jelent, de ez talán a hely­színből, a tárgyból is adódik. A cím — Kufa! — a gyar­matosító attitűdje a leigázot- takhoz. Azt jelenti: dögölj meg! N. F. Szalay Lajos rajza a kötetben. el már ezt megelőző közlésben. így a leg­utóbbi Hét évszázad magyar verseiben if.) A régi olvasata mellett a modem rajzok" a művész átélését tanúsítják. így együtt emlé­kezetes könyvet nyújt velük a kiadó, s a szép kivitelező, Zrínyi Nyomda. Jó, hogy vé­gül olvasható a könyvecskében a régi vers­nek a mai szavaink, a mai értelmezés sze­rinti szövege is. 1 i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents