Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

1976. AUGUSZTUS 18., SZERDA SS* w xJuMtim 3 Hólyagos a tenyerük Nemzetközi építőtábor Gödöllőn Aki figyelemmel kíséri Gö­döllő fejlődését, bizonyára meglepődve látja, hogy a gyorsan növekvő lakótelepe­ken mennyi fiatal segíti az építkezést, méghozzá megle­pő szorgalommal. Közelebb merészkedve az is föltűnhet az érdeklődőknek, hogy ma­gyar szót szinte elvétve hal­lani. E különös jelenségnek Vasas Béla, a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat mű­szaki-gazdasági szaktanács- adója adja meg a magyaráza­tát: — A város lakásépítkezé­sein, s a szakmunkásképző intézet, diákotthon és torna­terem munkálatainál, melyek kivitelezője a PÁÉV, július 19-től augusztus közepéig kétszer kéthetes turnusban egyetemista, többségükben külföldi fiatalok segédkeznek. Fontos munka Az Agrártudományi Egye­tem kollégiumában, a C épü­let harmadik emeletén buk­kanunk rá Katona István tá­borparancsnok-helyettesre. Maga is diák, ötödéves, a me­zőgazdaságtudományi kar tö- vénytermesztési szakán, ön­ként vállalta tisztségét. — Nem könnyű, de nagyon izgalmas feladat — mondja. — Építőtáborunk már a ha­gyományossá való nemzetkö­zi kapcsolatainkat folytatja. Most körülbelül 80 külföldi diák dolgozik itt, többségük a Szovjetunióból, másrészük pe­dig Lengyelországból érkezett. Egyetemünkről ugyanennyien utaztak a testvérországok épí­tőtáboraiba. — A jó hangulat és a vi­dámság ne tévessze meg — figyelmeztetett később az al­sóparki lakótelep még eléggé rendezetlen, dimbes-dombos környékén Kovács Bálint, a PÁÉV geodétája. — A fiata­lok fontos munkát végeznek. Segítségükkel ősszel itt már parkosítani lehet. Ezt saját erőnkből nem tudtuk volna megoldani az amúgyis szűkös munkáslétszámmal. Ezek a fiúk-lányok naponta kilenc órát dolgoznak. Talán annyit nem várhatunk tőlük, mint az állandó munkásainktól, de ez tapasztalatlanságukon mú­lik, nem a lelkesedésükön. Mi as a sztyepki ? Az alsóparki tereprendezők egyik brigádjának vezetője, Fülöp György civilben má­sodéves a mezőgazdasági ka­ron: — A mi brigádunk is nem­zetközi — mondja. — Két szovjet, egy hazánkban tanu­ló kubai és egy nigériai srác is dolgozik velünk. De ez nem gond, mert megértjük egy­mást: oroszul, angolul, kéz- zel-lábbal, vagy rajzolunk a homokra. , Mellettünk egy fekete hajú, éppen most növő szakállú fiú birkózik elszántan a kemény talajjal. Mikor megakad ásó­ja, olyan magyarosan szisz- szén föl, hogy hitetlenkedve fogadom bemutatkozását: — Victor Manuel Feliciano vagyok Kubából. A kézfogásnál érzem, hogy tenyerén már őrzi az elmúlt napok nyomát. — Három éve tanulok Ma­gyarországon, Debrecenben, matematika szakon. Eddig már kétszer voltam építőtá­borban. Hajdúszoboszlón és Törökbálinton. Ott gyümöl­csöt szedtem. Gondoltam, most kipróbálom ezt is. Per­sze, arra nem számítottam, hogy ilyen kemény munka lesz. De most már belejöttem — s bizonyítékul mélyen dö­fi ásóját a kavicsos földbe. Mögötte már várja a rako­mányt a kis billenőszállító. Bármerre is jártam, a tá­borvezetőségen vagy az épít­kezéseken, néhány mondat után minden esetben egy bri­gádra terelődött a szó: az omszkiakra. Bemutatkozásukat Katona István így mesélte el: — Keddi napon kezdték az első műszakot. Kivittük őket az építkezésre, s elmondtuk, mi lesz a munkájuk a héten. Két óra múlva visszame­gyünk, a munkavezető vakar­ja a fejét: Még ma készen lesznek! Mit csinálnak majd a többi napokon? A Szabadság téren csupa­szon tör az ég felé a lakóte­lepi tömbfűtőmű betonváza. Körülötte, alatta lapátok, ásók csattognak. Fiúk-lányok gyűrkőznek a munkával. Ko­nyákig feltúrt, kockás ingben, betonnal teli talicskát tol egy rövid hajú lány. Két, fehér sapkás fiú pakolta meg — nem sok kímélettel — jármű­vét. — Ezek a fehér sapkások az omszkiak — mutatja Kis Ferenc művezető. — S az a magas, ott, arrébb, az a bri­gádvezetőjük. — Oleg Raszputyi — mu­tatja be a szép szál legényt alkalmi tolmácsunk, a csupa- szakáll Toldi György, a gödöl­lői egyetem másodéves hall­gatója, aki már kéthetes, ré­gi ismerőse a szovjet fiata­loknak. Kedden Kaposvárott befeje- | ződött a hetedik országos if-1 júgárda-szemle háromna­pos eseménysorozata. Az or­szág valamennyi megyéjéből idesereglett ifjúgárdisták — Fest megyéből a nagykőrösiek — különböző vetélkedőkön vettek részt és a házigazdák jóvoltából sok szép élménnyel gazdagodva térhettek vissza szűkebb hazájukba. A kedd esti záróünnepségen a Kossuth téren felállított — Ez a fejfedő, a sztyepki mindenkinek tetszik — mo­solyog Oleg. — Tizen jöttünk Omszkból, a mezőgazdasági egyetemről. Három sapkával többet hoztunk, de a felesleg már az első napon el is kelt. Mielőtt elmegyünk, a többi is biztosan új gazdákra talál majd. De addig ez is jelzi összetartozásunkat. — Nem túl sok a munka, amit vállalnak? — Ezért jöttünk. Hogy dol­gozzunk — válaszolja. :— És biztosan tudom, hogy a Gö­döllőről hozzánk utazó ma­gyar fiatalok is ugyanilyen szorgalommal dolgoznak ná­lunk. Gazdag élményiúr — Hagyjátok szóhoz jutni Vladiszlávékat is — inti le az omszki csoportot egy másik közülük való, harcias kislány. Vladiszlav Kundzins, hu- szadmagával a szovjet-lettor­szági Jelgov mezőgazdasági akadémiájának hallgatójaként érkezett Gödöllőre. — Nehéz lesz tartani az Olegék által diktált ütemet — vallja be —, de reméljük, nem fogunk szégyenben ma­radni. — Mi sem félünk a mun­kától — jelenti ki egy szem­üveges, szőke lány, ValjaPen- tyusa. Alacsony, szeplőkkel tarkított társnője, Inura Buli- ga, hogy meggyőzzön, elém- tartja tenyerét. Az igyekezet valóban érzékeny nyomokat hagyott rajta. Az első jelvénycserén már régen túl vannak a nemzet­közi brigádok tagjai. Biztos azonban, hogy a hazájukba visszatérő diákok ennél sok­kal gazdagabb ajándékokat visznek magukkal emlékeze­tükben. De nem csekélység az sem, amit itt hagynak. Gö­döllőn az elkövetkező idő­szakban csaknem 700 lakóte­lepi lakást adnak át tulajdo­nosaiknak,. akik talán nemig sejtik, hogy új otthonuk és környéke a testvér nemzetek fiataljainak szorgos munká­ját is őrzi. Lakatos Tamás dísztribün előtt sorakoztak fel az if j úglárd aszakaszok, Bor­bély Gábor, a KISZ KB tit­kára záróbeszédében elisme­rését fejezte ki az ifjúgái'- disták helytállásáért, majd va­lamennyi résztvevő, 22 sza­kasznak átadta a KISZ KB. dicsérő oklevelét, a szemle leg­jobbjainak, köztük az első he­lyezést elért Somogy megyei ifjúgárdaszakasznak pedig a különböző szervek által fel­ajánlott jutalmakat. Befejeződött az országos ifjágárdaszemle Jubilál a Dunakeszi MÁV Járműjavító ők voltak az elsők Borongós esőrehajló volt teg­nap a reggel, amikor Dunake­szin, a MÁV Járműjavító Üzem kapuja elé gördült egy vado­natúj Ikarus. Félórával ez­előtt Szűcs Istvánná munka­ügyi előadó a lépcsőkön állva türelmetlenül hajtogatta: — Még a végén nem jön­nek el. Pedig száz címet ku­tattunk fel a poros iratok kö­zött A pincétől a padlásig fel­forgattuk az irattárat az 1926. évi irattömbökért, kerestük az 50 évvel ezelőtt itt dolgozók névsorát. Jubilál az üzemünk, s ez alkalomból mára meghív­tuk az „alapító tagokat”, a gyár első munkásait, ötven­ötén válaszoltak meghívóleve­lünkre .., ★ És mind az ötvenöt eljött. Szikár, őszhajú férfiak, haj­lott hátú öregemberek, lassú, óvatos léptű hetvenévesek. „Nézd, itt a Károly Marci is, ott meg a birkózóbajnok! Hé! Te a feleségedet is el­hoztad?” — kedélyesen egy­más vállára csapnak, szemük­ben fiatalos fény villan, mint azokon a reggeleken, amikor az olajos műhelyekben üdvö­zölték egymást. A vállalatvezetőség egészna­pos programra hívta meg őket. — Negyedóra múlva indu­lunk a Királyrétre! — hang­zik a gyülekezéshez a figyel­meztetés. Kihasználom a pár pillanatot, s megkérem eleve­nítsék fel az ötven esztendő­vel ezelőtti napokat. ★ Kigyóssy István: — Apám protekcióval tudott bejuttatni a gyárba. Asztalos voltam, egé­szen 1966 szeptemberéig, ami­kor nyugdíjaztak. Legszebb emlékeim a zenekarhoz fű­ződnek, a mai napig is ját­szom, vadászkürtös vagyok. C setényi Ferenc: — Har­mincnyolc filléres órabérrel kezdtem az asztalosműhely­ben. Apám hadirokkantként itt volt éjjeliőr, a D-pavilon- ban, ahol most az öltöző van, ott húztuk meg magunkat a pincelakásban. Azt a munkát, amit akkor kellett végezni, ma miniszteri fizetéssel se vállalná egy fiatal som. Nagy, háromkilós gyaluvúl abrihtol- tuk a tölgyfagerendákat, a ko­csiszekrények oldalát. Egy mil­limétert sem tévedhettünk, mert a lakatos művezető jött kétméteres vonalzójával, szigo­rúan ellenőrizte munkánkat. Abban az időben fából (készül­tek a személykocsik is. Sövényházi Pál: — Én fék­lakatos voltam, 33 évig, de most sérti hagyom el maga­mat. Kicsi a bors, ha össze is szárad, az erejét nem veszti el. 75 éves vagyok, mégis a Gyümölcs- és Főzolékkonzerv- gyárban ma is vállalkozom időszakos munkára. Békési Károly: — A nevem magyarosított, a háború alatt a vasútnál nem maradhatott meg senki sváb hangzású név­vel. 1926. szeptember 13-án léptem be, még ma is em­lékszem, péntek volt. Kovács­mesterséget tanultam, s én voltam a faluban a legerő­sebb legény, talán még itt is. Pedig lehettünk már akkor vagy hatszázan a gyártelepen. ■Nagy Sándor: — Ma 75 éves vagyok. 1923-ban és 1927-ben országos birkózóbajnok vol­tam. Kocsifényező és kárpitos­inasként dolgoztam akkor... Schneider Pál: — Legmara­dandóbb emlékem az illegális mozgalomhoz kapcsolódik, Elhunyt Erdey-Grúz Tibor A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége fájdalom­mal jelenti, hogy Erdey-Grúz Tibor, az Akadémia elnöke au­gusztus 16-án, súlyos betegség után elhunyt. Halálával nagy veszteség érte a magyar tudományt és közéletet. Temetésé­ről kívánságának megfelelően intézkedünk. A Magyar Tudományos Akadémia Szobi napok A szobi napok keretében holnap 13 órakor Tóth Albert, a váci járási pártbizottság tit­kára nyitja meg a nagymarosi alkotóház 22 művészének al­kotásaiból összeállított képző- művészeti kiállítást, melyet 30-ig tekinthetnek meg az ér­deklődők naponta 10-től 18 óráig a nagyközségi tanács ki­állítótermében. Este 7 órakor kezdődik a nemzetiségi művészeti csopor­tok műsora, a szobi művelődé­si központban, melyen öt ne­ves népművészeti együttes mu­tatja be műsorát. Bár nem tartozik szorosan a szobi napok eseménysorozatá­hoz, itt tartják a váci járási központi ünnepséget is, au­gusztus 20-án (nem úgy, mint korábban jelentettük), melyen Barát Endre, az MSZMP Váci Járási Bizottságának első tit­kára, országgyűlési képviselő mond ünnepi beszédet. Románia nemzeti ünnepe előtt A Román Szocialista Köz­társaság közelgő nemzeti ünnje- pe alkalmából kedden a román nagykövetségen sajtótájékozta­tót tartott Constantin Cimb- ru, a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövet­ségének ideiglenes ügyvivője. Elmondta, hogy az országban mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság jelentősen fejlő­dik; a termelési eredmények mindkét területen figyelemre méltók. A továbbiakban hang­súlyozta a szocialista országok közötti kapcsolatok fontossá­gát, a kommunista és munkás­pártok együttműködését* Erdei-Grúz Tibor 1902-ben Budapesten született, ahol a tudományegyetemen kémiából bölcsészdoktori oklevelet nyert, később pedig a gyógy­szerészdiplomát is megszerez­te. Tudományos pályafutását 1924-ben a tudományegyetem III. kémiai intézetében gya­kornokként kezdte, ahol ta­nársegéd lett. 1932-ben ad­junktussá léptették elő, 1934- ben magántanárrá habilitál­ták, 1941-ben pedig rendkívüli tanári címet kapott. 1943-ban az Akadémia levelező tagjává választották. A fiatal tudós érdeklődése kezdettől fogva a fizikai ké­mia, ezen belül az elektroké­mia területe felé fordult, s ezekben a tudományágakban fejtett ki maradanó tudomá­nyos kutatói tevékenységet. Emellett a természettudomá­nyok filozófiai problémáival is rendkívül behatóan foglal­kozott, s ebből a témakörből több, külföldön is nagy sikert aratott könyvet jelentetett meg. Csaknem fél évszázados al­kotói tevékenysége a felsza­badulás után bontakozott, tel­jesedett ki: 1945 után mint egyetemi tanár működött. 1948-ban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia rendes tagjá­vá választotta. 1950—1953-ban és 1956—1957-ben az Akadé­mia főtitkára volt. 1952— 1956-ig felsőoktatási, illetve oktatási miniszter. 1964-ben az Akadémia ismét főtitkárá­vá választotta, s ezt a funkciót elnökké választásáig, 1970-ig látta el. A nemzetközi hírű tudós tudományos tevékenysége mel­lett széles körű közéleti, ne­velő, ismeretterjesztő és társa­dalomtudományi tevékenysé­get fejtett ki. Többi között tagja volt a tudománypoliti­kai bizottságnak, elnökségi tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ságnak, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulatnak, az MTESZ-nek és a Pedagógiai Társaságnak. A Kossuth-díj Bizottság elnökhelyettese *volt, s részt vett a Magyar Kémiku­sok Egyesülete munkájában és tagja volt a Műszaki Ké­miai Kutató Intézet intézeti tanácsának is. Számos köny­ve. tudományos munkája, publikációja jelent meg ide­haza és külföldön is. Erdei-Grúz Tibor fáradha­tatlan tudósi munkásságát sok magas kitüntetés ismerte eL 1950-ben és 19'56-ban Kossuth- díjat kapott, 1962-ben a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tával tüntették ki. Az Akadé­miai Aranyérmet 1966-ban nyerte el, s külföldi kitünte­tései között volt a bolgár Ci­rill- és Method-rend I fokoza­ta is. Töto külföldi akadémia — így többek között a szovjet, a csehszlovák, az osztrák, a román és az NDK-beli akadé­mia választotta tagjai sorába. Kiváló népművelők, népművészek A közművelés és a népmű­vészet kiemelkedő munkásait tüntették ki kedden a Fészek művészklubban. A közelgő al­kotmány napja alkalmából ^rendezett-ünnepségek megje­lent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és Övári Miklós, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Ta­nács elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára és Barabás Já­nos, a KISZ KB titkára, vala­mint politikai és kulturális életünk számos más ismert személyisége. A kitüntetetteket Garam- völgyi József kulturális mi­niszterhelyettes köszöntötte, majd Barabás János társasá­gában átadta az elismerése­ket. Húszán vették át a Magyar Népköztársaság kulturális mi­nisztere által adományozott Kiváló Népművelő kitüntetést a közművelődésben kifejtett eredményes munkájukért. Kö­zöttük volt Bagó József, a ba- gi Dózsa György Művelődési Központ igazgatója. A kulturális miniszter a köz­amikor vörössegélyre gyűjtöt­tünk, agitáltunk a vasutas munkások lakbérének leszállí­tásáért. Ezért. át is helyeztek büntetésből egy hónapra Szom­bathelyre ... alkalmazottak szakszervezete főtitkárával egyetértésben ki­emelkedő tevékenysége elis­meréséül hat muzeológusnak, illetve a múzeum fejlesztése érdekében eredményesen dol­gozóknak adományozott Móra Ferenc emlékérmet. A Szabó Ervin emlékérmet, amelyet a kulturális miniszter a közalkalmazottak szakszer­vezete főtitkárával egyetértés­ben kiemelkedő könyvtárosi, valamint a könyvtáruk fej­lesztésében végzett tevékeny­ségük elismeréséül adomá­nyozta, hatan vehették át, kö­zöttük Barna Eleonóra, a Nagykáta nagyközségi járási könyvtár vezetője. A kulturális miniszter a népművészet terén kifejtett kiváló alkotó munkájáért a Népművészet mestere címet adományozta: Boldog István táncosnak, Csikós Sándorné (Szőllősi Ilona) szűrhímzőnek, Fodor Józsefné (Molnár Er­zsébet) szövőnek, Jakkel Sán­dor kékfestőnek, Kathy László szíjgyártónak, Kovács Tivadar népzenésznek, Mónus Ferenc fazekasnak, özv. Rideg Fe­rencié (Csóti Borbála) tán­cosnak, Tóth Imre énekesnek. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bi­zottsága a Kulturális Minisz­tériummal, a Népművelési In­tézettel és a Népa Iparművé­szeti Tanáccsal közösen az if- - jú népművész pályázaton nyújtott kiemelkedő teljesít­ményéért a Népművészet ifjú mestere címet adományozta: a Banda együttesnek, a Délibáb együttesnek, Frank Eszter ke­ramikusnak, Gáts Tibor fafa­ragónak, a Guzsaj együttes­nek, Hankóczi Gyula tekerős- nek, Józsáné (Hopp Erzsébet) textilesnek, Kerékgyártó And­rás bőrösnek, Kozák Józsefné gyékényesnek, a Mákvirág együttesnek, Nagy Kristóf fa­faragónak, Rácz Antal és Er­zsébet, Simon Krisztina éne­kesnek, ifj. Szidor Jánosné textilesnek és Szittner And-, reá iparművésznek. ★ Az alkotmány ünnepe alkal­mából a kulturális miniszter, a SZOT elnökségének javasla­tára, élenjáró szakszervezeti kultúrmunkásokat részesített kitüntetésben. Kiss Károly, a SZOT alel- nöke kedden a SZOT székhá­zában, Garamvölgyi József kul­turális miniszterhelyettes je­lenlétében, 47 szakszervezeti népművelőnek adta át a „Szo­cialista Kultúráért” kitünte­tést, és 41-en részesültek mi­niszteri dicséretben. Vácott, Dabason, Ráckevén, Nagykátán ★ Kifogyhatatlanok az emlé­kekből, de az autóbusz motor­ja sürgetően felzúg. Indulás Királyrétre, ahol az idős szak­munkásokat, nyugdíjasokat frissítőkkel várják, egy kis er­dei séta, s az úttörővasút meg­tekintése közben. Az egószmapos program dél­ben, a gyári ebédlőben folyta­tódott, majd az egykori mun­kahelyeiket keresték fel, s minduntalan azt ismételgették, mennyire megváltozott, milyen sokat fejlődött itt minden. Négy órakor kézilabda-mér­kőzésen szurkoltak a gyári csapatnak, hatkor a vízisport­telepen fővárosi színészek szó­rakoztatták őket örökzöld da­lokkal, ötven év humoros, ka­baréműsorával. Este nyolckor a fúvószenekar és a gyár ének­kara adott hangversenyt tisz­teletükre. Az ötvenöt, idős ember késő este térhetett haza, fáradtan, de életük talán legszebb em­lékével. H. A. Elismerés társa i A társadalmi összefogás, az önként vállalt kötelezettség és az áldozatkészség ünnepei voltak azok a rendezvények, amelyeket Pest megye négy járási székhelyén tartottak meg tegnap délelőtt. Ez alka­lommal vették át kitünteté­süket azok a társadalmi akti­visták, akik az elmúlt idő­szakban a legtöbbet tették községük, járásuk, városuk fejlesztéséért, szépítéséért, gyarapodásáért. Vácott a Madách Imre mű­velődési központban Krisár Miklós, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának munkatársa 29 aktivistának adott át Kiváló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt, öten kaptak emlékplakettet, ketten pedig a társadalmi munkáért jelvényt. A dabasi járási pártbizott­ság tanácstermében, Bodor Zoltán, a HNF Pest megyei bizottságának munkatársa, Ki- váló Társadalmi Munkás ki­'almi munkáért ' tüntetést adott át 14 arra ér­demes aktivistának, ketten kaptak emlékplakettet, egy társadalmi munkás pedig ki­tüntető jelvényben részesült. Ráckevén Dékány Sándor nagyközségi népfronttitkár kö­szöntötte az ünnepség részve­vőit, s adta át 16 népfront­aktivistának a Kiváló Társa­dalmi Munkás jelvényt, há­romnak a megyei népfrontel­nökség által adományozott Érdemes Társadalmi Munkás jelvényt, két aktivista tévé-' kenységét ismerték el emlék­plakettel. Nagykátán, a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottságán vették át a járás aktivistái a közösségért végzett munkájuk megbecsülésének tanúj eleit.' Egy Kiváló, két Érdemes Tár­sadalmi Munkás kitüntetést adtak át, egy társadalmi mun­kás kapott kitüntető jelvényt, ketten érdemelték ki a nagy­községi tanács által alapított emlékplakettet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents