Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. JÜLIUS 8., CSÜTÖRTÖK msem itjjáMf W %-mmtrn Ifjúsági táborok a Balatonnál Fiúk a pályán - Uzsabánya és Sümeg között Közel a Balaton-parthoz magasodnak — szabályos rendben a balatonedericsi épí­tőtábor sátrai. Ide látszanak a Badacsony bazalttáblák tar­kította lankái, s jól kivehe­tők a Szigliget csúcsán düle- dező romvár falai is. Bala- tonedericsnél az út Sümeg fe­lé fordul, sokáig együtt ka­nyarog a sínekkel, mígnem a vonat pályája eltér Uzsabá- nyára, leereszkedik a völgy­be. Uzsabánya távoli moraja, állandó zúgása éjjel nappal hallható az országúton. Jól ismerik azok a középiskolás fiatalok,' akik a Sümeg felé vezető vasútpálya mentén dol­goznak. Száz százalék felett — Állítom, hogy az ország­ban levő 37 ifjúsági építőtá­bor fiataljai közül kevesen- dolgoznak olyan keményen mint az én srácaim — szöge­zi le büszkén Szabó Ferenc miskolci műszaki tanár az építőtábor parancsnoka. — Uzsabánya és Sümeg között nemrégiben újították fel a pályát. A fiúk az utómunka-1 latokat segítik. Ez rézsükészí- tést, vagyis a pályáoldal fel­töltését, árokásást jelent. Ma­radjon csak egy órát a napon! Az ember úgy érzi, felforr a feje... A gyerekek azonban derekasan dolgoznak, délelőt­tönként fél egyig. Mert ár­nyék egy szemernyi sincs — csak odébb a vasút menti er­. dőben. Itt azonban csak a munkaszünetben üldögélhet­nek a fiatalok. A parancsnoki sátor pony­vatetején fülledt hullámokban törnek át a napsugarak. A tá­bor kihalt, mindössze két fia­tal üldögél a kapunál a pony­va alatt — ők az ügyeletesek. Szabó papírköteget húz elő az asztalfiókból. A lapdkon ki­mutatások, számok százalé­kok olvashatók. — Ha azt gondolja túlzók, tekintse meg a számokat — móndja, s széles mozdulattal teríti ki az előző nap teljesít­ményének összesítését. — Pest megyéből 120 fiú érke­zett a táborba, 12 brigádban dolgoznak. Ha a felnőtt nor­mát — vagyis a munkafogá­sokat jól ismerő vasúti dol­gozók teljesítményét — vesz- szük alapul, úgy a fiúk majd­nem 90 százalékot teljesítet­tek. Nézhetjük az építőtábori normát is, de akkor ez jóval több mint 100 százalék. Keményednek a kezek A Fóti Gyermekváros bri­gádjának 10 tagja (Ladányi 1Dénes, Majtán János, Füzessy István, Benyó András, Tar- csafalvi György, Brinza Ist­ván, Varga László, Földi Lász­ló, Kiss Tamás és Tóth Kál- ' mán) egy csoportban dolgo­zik. Mindenkinek megvan - a feladata, a csákányozástól a lapátolásig, néhány nap elég volt az összhang megterem- tőd éséhez. — Csak a kezek rakoncát- lankodtak eleinte — szólal meg Ladányi Dénes. — Az igazság az, hogy a lapáthoz nem szokott tenyereknek idő kell mire megkeményednek. Majtán János folytatja: — Szívesen jöttünk ide va­lamennyien Fótról, és ha már csinál valamit az ember, ak­kor olyan legyen az, ami ne­héz; amihez érő kell. Legtöb­bünk elsős. Közlekedésgépé­szeti szakközépiskolába já­runk. Mindössze két másodi­kos van közöttünk. Egyikünk sem volt még építőtáborban, ám nem bántuk meg, hogy je­lentkeztünk. Brinza Pista fűzi tovább a szót: — Meg aztán itt a Balaton. Fél kettő, kettő felé végzünk az ebéddel, azután irány a víz. Eddig az idő is kitűnő, kívánni sem lehetne jobbat. Megfelelő a koszt is. Sokszor amikor kiéhezve visszaérke­zünk a táborba — azt hisz- szük kevés, de mire végzünk vele...?! Földi Lacinak is van még mondanivalója: — A fürdésen kívül akad más szórakozási lehetőség. Tegnap kezdődött a ficibaj- nokság. Ugyancsak tegnap járt nálunk a Kaláka együt­Táborozis, 1978. tes, Moldoványi Ákos vezette a műsort A KISZ Központi Bizottsága a közeljövőben fó­rumot is rendez, és ellátogat hozzánk a Fővárosi Művelő­dési Ház Váza együttese. Ki ezért, ki azért Lassan befejeződik a mű­szak. A fák között kanyargó, keményre taposott ösvényen igyekszenek a fiúk az ország­úira, ahol majd busz veszi fel őket. De előtte még leadják szerszámaikat a fabódénál. A fóti fiúk is megérkez­nek ... Persze — ellentétben velük — nem mindenki erejét megmutatni vagy erőt szerez­ni, szórakozni jött a táborba. Legalábbis ez derül ki — az árok szélén üldögélő — másik fiú szavaiból. — Én például azért jöttem, mert úgy gondolom, ezt majd Bozsán Péter felvétele beszámítják a továbbtanulás nál. Mert a gimnázium befe­jezése után felsőbb iskolába jelentkezem. Ez is álláspont. Nem hin­ném, hogy a felvételin az épí­tőtáborbeli jó munka számí­tana elsősorban. Sokkal in­kább a tudás, a tárgyismeret. Az építőtábori munka inkább a KISZ-vállalásoknál számít. — így igaz — mondja Be- dekovicli Tibor a váci Sztáron Gimnázium tanulója. — Tő­lünk 30 fiatal jelentkezett és három brigádban dolgozunk most. Mindegyikünk KISZ vállalásában szerepel a társa­dalmi munka, t Ki ezért, ki azért jött. Leg­többen azonban a munka mel­lett kikapcsolódást,, szórako­zást keresnek. Erre pedig ki váló lehetőség nyílik a Bala­ton melletti táborban. Virág Ferenc A dunakeszi tészta Vázlat egy most kezdődött beruházásról Nemcsak mesterségeket, ha­nem foglalatosságokat is a múlt emlékei közé tol át az idő. Mind kevesebb háziasz- szony bíbelődik a tésztagyú- rás, nyújtás, metélés, szárítás valamikor oly megszokott szertartásával, ahogy eltűn­nek a kamráik falairól is a patyolatfehér vászonzacs­kók, melyekben á kész tészta várta sorsát, a forró vizet. Marad a gyári száraztészta, a papír- vagy műanyag csoma­golás; szegényebbek leszünk egy rítussal, s gazdagabbak sok-sok órával. Az előzmények Valahol itt, a háziasszonyi kedv, magatartás változásá­ban lelhető a magyarázata an­nak a jó ideig fontolgatott döntésnek, hogy új tésztaké­szítő üzemeket kell építeni. Tavaly a kiskereskedelem több mint félmilliárd fo­rintért adott el száraztésztát. Míg a hatvanas évek első fe­lében nem növekedett a for­galom, az azt követő öt esz­tendőben megkétszereződött. S tart azóta is a keres­let fokozódása, csakhogy az igény az árualappal nincs összhangban, sűrűn hiába ren­delnek az üzletek száraztész­tát. A zavartalan ellátás ér­dekében — a hazai termelés tizenöt év alatt mindössze 13 ezer tonnával bővült — be­hozatalra kényszerülünk, ho­lott liszt is, tojás is, víz is van idehaza. Csak éppen a kellő előrelátás hiányzott... Ennek következményeit helyrehozandó, bár nem ro­hamtempóban, végül is meg­lett a döntés: épüljön fel két nagy teljesítményű tésztaké­szítő üzem mielőbb, az' egyik a Fejér megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­latnál, a másik pedig a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzervgyár dunakeszi törzsgyárában. A dunakesziek 1976 januárjában kapták meg a jóváhagyást be­ruházási programjukhoz. Miként másutt, itt is, a du­nakeszi gyár udvarán palánk keríti a majdani üzem he­A tavasziBNV-n mutatták he, már gyártják Profilfiatalítás a PEMÜ-ben A Pest megyei Műanyagipa­ri Vállalat éves 960 millió fo­rintos termelési tervéből az első hat hónapot időarányo­san teljesítette. A 180 millió forintra tervezett, nyereségből az év első felére jutó résznél is többet produkált. Az idén továbbfejlesztették fő profiljukat, a poliuretán talpgyártást. Az első félévben eddig többet gyártottak ebből a cipőipari kellékből, mint tavaly egész évben. A múlt évi termelésük 1 mil­lió 547 ezer pár talp volt, az idén 3,2—3,3 millió párral akarják zárni az évet, vagyis kielégítik az ország cipőgyá­rainak szükségletét. Kelecsényi Nándor főosz­tályvezet ő a várható termék­szerkezet-módosulásokról a következőket mondotta: — Az európai divatirány­zathoz igazodva változtatjuk meg mi is a modellek formá­ját. A magasított, poliuretán talpak mellett bevezetjük a ha­bosított eljárással készülő pvc- formalapok gyártását is, a Mi­nőségi, a Tisza, az Alföldi, a Duna és a Savaria cipőgyárak igénye szerint szállítunk. A tavalyihoz hasonló meny- nyiségben továbbra is millió számra készítenek járótalpa­kat, talpemelőket, sarkakat, tehát a vállalat össztermelésének több mint 50 százalékát te­szi ki a cipőipari profil. A másik nagy fejlesztés alatt levő termékcsoportjuk a vegy­szerszivattyú-család, amelynek új tagjai az agresszív folya­dékokkal szemben ellenállób­bak elődeiknél, s nagyobb hő* mérsékleti határokat is elbír­nak. A tavaszi BNV-n bemu­A2/ idén több mint 3 millió pár poliuretán talpat készít a PEMÜ. Koppány György felvétele tatott új konstrukciók gyártá­sát megkezdték, az idén 20 készül el az importberendezé­sekkel vetekedő gyártmányból, amelynek sorozatkészítését jö­vőre vezetik be. A profilfiatalítás időszakát élő vállalatnál az NSZK-beli Stankiewicz céggel kooperálva, a Chemolimpex közreműködé­sével, az eddig kizárólagosan csak tőkésországokból besze­rezhető BARY—X hangszigete­lő előállítására tavaly vállal­kozott a PEMÜ. A nagyhatá­sú hangelnyelő műanyag le­mez hazai gyártása jelentős va- 1 lutamegtakarítást eredményez a | népgazdaságnak. Az Ikarus I budapesti és székesfehérvári 1 gyárainak eddig az idén 10 ezer 790 négyzetméternyi hang­szigetelőt készítettek, ezzel teljesen kiváltották a járműgyár tőkésimport­ját. Jelenleg 8 és 12 milliméteres vastagságban állítják elő, e méretek a gépjárműveknél használhatók, ugyanis a lemez az utastér és motorház közé beépítve nem engedi át a zajt. Elsősorban a járműipart elé­gítik ki az új anyaggal, vagyis az országos igényeket tekintik elsődlegesnek, de a BARY-X hamarosan felkerül az export­cikkek listájára: ázsiai orszá­gokban, továbbá a jugoszláv és «az olasz piacon számíthat a vállalat keresletre. H. A. lyét, hiszen tart a borsósze­zon, építés ide meg oda, ter­melni kell. Az építést bontás­sal kezdtek. Első leleményüK éppen ez. öreg, de erős ala­pú épület emelete került a bontócsákány alá, s új födé­mekkel, más köntösben, de meglevő alapokhoz, falakhoz, közművekhez kapcsolódva jut tető alá a tésztaüzem. E jó húzás — sok fejtörés — mar gyarázza, hogy a beruházás teljes költségéből, a 137 mil­lió forintból csupán 16 mil­liót emészt fel az építés. S ez az arány ugyan már nem ki­vétel — szerencsére — az ipa­ri fejlesztések egy részénél, de még nem is szabály, az­az figyelmet érdemel. Kezükre játszott, hogy a gyár fokozatos korszerűsíté­se. jegyében már megtörtént az energiatelep rekonstrukció­ja — földgáztüzelésre álltak át —, a transzformátor cseré­je stb. Az viszont saját vál­lalkozó kedvüket — bátorsá­gukat — dicséri, hogy maguk készítették a beruházási prog. ramot, időt nyerve, pénzt ta­karítva meg. Vélték, s okkal, hogy egy tervezőintézet hóna­pokig gyűjtené — tőlük! — az adatokat, mielőtt az első skicceknek nekilátna. Milliomosok Négy műszakban, folyama­tos munkarendben — azaz szombaton, vasárnap, ünnep­nap is — mindössze 92 ember tevékenykedik majd az üzem­ben, s e módon milliomosok­ká rukkolnak elő. Az egy dol­gozóra jutó termelési érték ugyanis meghaladja az egy­millió forintot —• ami az élel­miszeriparban nem csekély­ség —, s évente 105 milliót tesz ki. Mennyiségben ez 800— 1000 vagon áru, a végleges ki­bocsátó képesség attól függ, hogy a szóba jöhető három kö­zül melyik gyártósort ítéli megvásárolhatónak a Kon­zervipari Tröszt és a KOMP­LEX Külkereskedelmi Válla­lat. Két olasz és egy svájci cég a partner, berendezéseik a nemzetközi élmezőnyben ta­lálhatók, s ez biztosítéka a leendő üzem korszerűségé­nek. Aminek nem mond ellent, hogy a dunakesziek a terve­zés kezdetétől törekedtek s törekednek ma is az egysze­rűbb, olcsóbb megoldások al­kalmazására, ahol lehet, az import elkerülésére. S ilyes­fajta meggondolások vezették őket akkor is, amikor kapcso­latot kerestek a másik üzem beruházójával, a Fejér me­gyei Gabeffiaforgalmi és Ma­lomipari Vállalattal. A közel­múltban megkötött szocialista szerződés jó példája annak, miféle tartalékok rejlenek az együttműködésiben. A felek így egyebek között vállalták, hogy mind á beruházás, mind a majd megkezdett termelés folyamán, rendszeresen tájé­koztatják egymást a felmerült akadályokról és leküzdésük módjairól, összehangolják a próbaüzemek nyújtotta ta­pasztalatok alapján a gyártási feltételeket, közösen alakítják ki az alkatrész-utánpótlást stb. A tizennégy pontból álló szerződés célja nem csupán a beruházás minél gyorsabb, s minél kevesebb zökkenővel történő lebonyolítása, hanem remélhető eredményei közé tartozik az is, hogy újfajta termelési kapcsolatok alakul­nak ki, mégpedig eléggé szűz területen, módszerek, megol­dások átadásában. Források Három gyártelepén összesen félmilliárd forint termelési értéket állít elő a Gyümölcs­ös Főzelékkonzervgyár. Az élelmiszeriparban a nyereség­mutató szerény, a tartósító­iparban még szerényebb, s ezért a beruházás 137 millió­jából 96 millió forintot hosszú lejáratú hitelként teremtenek elő. Amit persze vissza kell majd fizetni, s ennek első ál­lomása, hogy legkésőbb a ter­vezett határidőben, 1977. de­cember 31-én — a próbaüze­men túljutva — átadásra ke­rülhessen az üzem. Nincs sok idő. S éppen mert' ennek szűkében vannak, min­den lépésre, minden mozza­natra nagyon odafigyelnek. Eddig zavartalan volt az épí­tészeti munka kivitelezőjével, a Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalattal az együttmű­ködés. Igaz, besegítettek a konzervgyár szocialista bri­gádjai is a bontásban, a terü­let előkészítésében. (Tolnay György, a gyár pártvezetősé­gének titkára: — A három pártalapszervezet hívó szavá­ra összesen ötezer órát vál­laltak a szocialista brigádok a tésztaüzem építésénél, s eb­ből ezret már teljesítettek.) Nyílnak másféle források is: miivel kényszerűen saját ma­guk látják el a fővállalkozási teendőket, tízfős gárda Verbu­válódott a lebonyolításra, akik szent elhatározása: megmutat­ják ... Buktatók Ügy tűnhet az olvasó szá­mára az eddig leírtakból, hogy fut minden a sínen, az állomások előre láthatók; a vonat időben megérkezik cél­jához. Eddig valóban, tartani lehetett a menetrendet. Csak­hogy : a buktatóik, kitérők, holtvágányok lehetősége is fennáll. Igaz, a közreműkö­dők száma nenj túl nagy, de egyetlen cég késedelme min­den elképzelést halomra dönt­het. S mi tagadás, amikor két hónap kell ahhoz, hogy egy Olaszországból jövő telexüze­net a külkereskedelmi válla­laton és a trösztön át elérkez­zék a gyárig, akkor az újság­íróban fölbukkan a kétkedés, valóban olyan fontos-e ez az ügy mindenütt, mint a duna- keszieknek? Vagy amit az it­teniek igyekezete többletként teremt, az elúszik másoK ké­nyelmességén ?! Ne fessük falra az ördögöt. Bízzunk abban, hogy a tröszt és a külkereskedők időben megkötik a gyártókkal a be­rendezésre a szerződést — a külföldi cégek nyolc-tizenkét hónapos szállítási határidőt vállalnak — ; a gépészeti sze­relésben közreműködő Élel­miszeripari Gépgyár és Szere­lő Vállalat időben elkészül a lisztbetápláló, a szita- és más részegységekkel; a tanácsi építőipari vállalat úgy folytat­ja, ahogy kezdte... Ha mind­ez így történik, még tikkor is maradnak buktatók. Tartalékok Negyven méter hosszú monstrum helyettesíti, majd — állandó hőmérsékleten tar­tott helyiségben — a háziasz- szonyt a dunakeszi üzemben. Már keresik melléje az embe­reket — s ami szembeszökő, nem gyáron kívül, hanem be­lül, egyebek között gépesítés­sel szabadítva fel munkaerőt —, készülnek az átképzési, szakoktatási programok, s si­került üggyé tenni az egész közösség számára a beruhá­zást. (A gyár igazgatója, dr. Mihalusz Ferenc: — Van egy olyany titkos reményünk, hogy ha minden összejön, ha a mi gyári célratörésünk hasonló­val találkozik a külső partne­reknél, akkor három hónapot lecsípünk az eredeti határ­időből. Ez huszonötmillió fo­rintot tenne bruttó termelési értékként a népgazdaság pénztárába.) S mert ügy lett, könnyebb megértetni, elfo­gadtatni a termékszerkezet változtatásával összefüggő in­tézkedéseket, s azt is, hogy ez olykor emberi problémákkal jár. Lehet, túlzásként hangzik, de így igaz: a dunakesziek fölismerték, hogy egy beruhá­zásnál nem a műszaki, a tech­nológiai feladatok a legna­gyobbak, hanem az emberi — és szervezésbeliek. E felis­merés gyakorlati kamatozta­tásában lelhetők a legnagyobb tartalékok, persze akkor, ha mások, a gyárkapun kívüliek is ezt tartják. Mert bizonyára nem dőlne össze a világ, ha mégsem úgy és akkorra ké-. szülne el a tésztaüzem, aho­gyan és amikorra a dunaike- sziek eltervezték. Ök azon­ban úgy érzik: összedőlne. S e szemléletmód az, ami átplán- tálásra érdemes, mert koránt­sem csak tésztaügsyben érvé­nyes. . Mészáros Ottó I i i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents