Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-27 / 176. szám

1976. JŰLIUS 27., KEDD rwr ■é/Üthm Javítások a lakosságnak, áj gyártmányok exportra is Az ipari szövetkezetek töb­bek között arra hivatottak, hogy kisebb, de fontos ipar­cikkekkel, szolgáltatással áll­janak a lakosság rendelkezé­sére, és segítsenek a nagy iparvállalatoknak élőmunka­igényes termékek gyártásával. A ceglédi Vasipari és Elekt­romos Szövetkezet igyekszik eleget tenni feladatának. A város és a járás lakosságától vállal garanciális és fizető ja­vításokat, akár televízióról, rádióról vagy mosógépről, ke­rékpárról, motorkerékpárról, olajkályháról van szó. Az éves terv a szolgáltat,ás 25 százalé­kos növelését írja elő, ebből a félévre eső részt hiánytala­nul teljesítették. Az új lakótelepek házaival megszaporodott a munka. Gyakran hívják a villanysze­relőket sötétbe burkolózott épületek lépcsőházi automatái­hoz. A lakáskarbantartók kon­nektorokat javítanak, elektro­mos vezetékek zárlatait szün­tetik meg, elvállalnak egyéb vili anyszerelési-javítási mun­kákat is. A ceglédi szövetkezet olyan elektromos szerelvényeket gyárt, amelyek a nagyipar számára gazdaságtalanok vol­nának, viszont nélkülözhetet­lenek bizonyos gépeknél, gép­soroknál. A Villamos Beren­dezések és Készülék Művek­kel együttműködve például elektromos erőátviteli beren­dezéseket készítenek, amelye­ket föl is szerelnek a gépek­re az NDK-ban, a Szovjet­unióban, Törökországban, a szövetkezet utazó szerelői. A Láng Gépgyár komplett para­dicsomvonalat szállított Irakba, a dohuki konzervgyár­ba. A gépek elektromos sze­relvényeit a ceglédiek gyártot­ták. Szeptemberben utazik egy szerelő Irakba, hogy gondos­kodjon róla, minden elektro­mos alkatrész a megfelelő helyre illesztve pontosan mű­ködjön. Távoli országokban mészművek, hidrátüzemek gé­pei is magukon viselik a ceg­lédiek kezenyomát. A tőké« exportot az idén összesen 36,2 százalékkal szándékoznak emelni a tavalyihoz képest. Az év első hat hónapjában az exporttermelés a terveknek megfelelően alakult. Az éves tervben 50 millió forint termelési érték szerepel, mintegy 13 százalékkal ma­gasabb, mint a múlt évben. Az emelkedést a termelékeny­ség növelésével biztosítják, változatlan termelői létszám­mal. A tőkés export mellett erőteljesen szorgalmazzák az egyéb szállításokat is. Kubá­nak például raktári polcrend­szereket készítenek, a Magyar Postának pedig telefonokhoz kábel toldalékegységeket. Ez utóbbi is olyan termék, amely­nek gyártása a telefongyár számára gazdaságtalan lenne, hiszen kis szériáról van szó, egy évben mindössze 1000— 1500 darabról. Készülnek itt a gyógyszeripar számára tablet- lapréselő berendezések is. A ceglédi Vasipari és Elektromos Szövetkezet az idén elnyerte a Kohó- és Gépipari Minisz­térium Kiváló Szövetkezete címet. A rang kötelez. A szö­vetkezet kollektívája sokrétű, eredményes tevékenységével idén is kitesz magáért. B. I. Vinnyica—Albertirsa Vezeték a távvezetékhez Már üzemszerűen dolgozik a miskolci December 4. Drót­művek több mint 50 millió forintos költséggel épült új horganyozósora. Az új soron műszakonként 6 tonnányi, igen jó minőségű horganyzott ter­mék készül. Eddig több mint 150, egyenként egytonnás „egységcsomag” került le az új gyártóvonalról. A jó minő­ségű horganyzott huzalt az év folyamán a Vinnyica—Albert­irsa között épülő 750 kilovol­tos távvezetékhez is szállítják. A hatékonyabb munkaerő-gazdálkodásért A szakszerrezetek feladatai Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége, amely a többi kö­zött a munkaerőgazxLálikodás- sal kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tárgyait. Kifejez­te, hogy egyetért a Miniszter- tanács közelmúltban hozott határozatával, amelyben meg­szabta a munkaerőgazdálko­dás feladatait. Az elnökség felhívta a szakszervezetek kü­lönböző szerveit, hogy segít­sék a kormányhatározat és az ehhez kapcsolódó miniszteri jogszabályok végrehajtását, ér­vényesítve a szakszervezetek jogait a hatáskörükbe tartozó kérdésekben. A szakszerveze­tek nyújtsanak támogatást ah­hoz, hogy a gazdaságtalan ter­melés megszüntetése, a ter­mékszerkezet változása és a hatékonyabb munkaerőgaz­dálkodás nyomán felszabaduló dolgozókat tervszerűen és szervezetten irányítsák át új munkaterületekre. Különösen hagy gonddal és körültekintés­sel foglalkozzanak a más te­rületre, más munkakörbe át­helyezett dolgozók emberi problémáival, s ellenőrizzék a törvényesség megtartását. A szakszervezetek szorgal­mazzák a műszaki fejlesztés­sel, az üzem- és munkaszer­vezéssel, a munkafegyelem megszilárdításával mozgósít­ható tartalékok feltárását és hasznosítását, az indokolatlan és népgazdasági szempontból káros munkaerőmozgás meg­szüntetését és egész sor olyan feladat megoldását, amelyek a munka hatékonyságának javí­tását és egyben a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását is szolgálják. További napirendi pontként az elnökség megvitatta és el­fogadta a SZOT Munkavé­delmi Tudományos Kutató In­tézet negyedik ötéves tervének teljesítéséről, és ötödik ötéves tervéről szóló előterjesztést. A SZOT elnöksége elfogadta a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa állásfoglalás terveze­téről alkotott szakszervezett álláspontot. A szocialista demokrácia szerepe és jelentősége A fejlett szocialista társada­lom építését irányítva, pártunk megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista demokrá­cia fejlesztésére. A gazdasági és kulturális építés egyéb alap­vető feladataival egyenrangú, egyenlő fontosságú teendőnek tekintjük, amely egyben felté­tele is valamennyi más prob­léma sikeres megoldásának. Pártunk is abból a következ­tetésből indul ki, amit Leonyid Brezsnyev így fogalmazott meg az SZKP XXV. kongrasz- 6zusán: „Ma már nemcsak el­méletből, hanem több évi ta­pasztalatból is tudjuk: aho­gyan valódi demokrácia lehe­tetlen szocializmus nélkül, éppúgy szocializmus is lehe­tetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül.’’ A szocialista demokrácia fej­lesztése jelenleg és a továb­biakban is állami keretek kö­zött megy végbe. Nem vallunk olyan nézetet, mintha a tár­sadalmi demokratizmus elmé­lyítése a fejlődésnek ebben a szakaszában az állam szerepé­nek gyengítését kívánná. El­lenkezőleg: meggyőződésünk szerint szocialista államunk semmi mással nem helyettesít­hető szerepet tölt be a nép­gazdaság fejlesztésében, a tár­sadalmi szükségletek kielégíté­sében, az emberek életfeltéte­leinek gazdagításában, a mű-' velődés, az egészségügyi ellá­tás, a szociális gondoskodás te­rületén, a felnövekvő nemze­dékek nevelésében és az egész lakosság gondolkodásmódjá­nak formálásában. A XI. kong­resszus határozata ezért egy­értelmű világossággal leszö­gezi: „Államunk a szocialista építés fő eszköze.” Az állam szerepe Osztálytartalmát tekintve népköztársaságunk — mint ismeretes — a munkás- osztály hatalma, uralma, más szóval a proletariátus diktatú­rája. Államunk ennélfogva je­lenleg is gyakorolja a prole­tárdiktatúra elnyomó funkció­ját a társadalomellenes elemek fékentartására, a szocialista vívmányok védelme, a törvé­nyes rend megőrzése érdeké­ben. A lenini tanításokból ki­indulva azt tartjuk, hogy ez nem ellentétes a szocialista demokrácia létével, ellenkező­leg: feltétele érvényesülésének. Az, hogy nem engedünk te­ret a szocializmus ellenségei­nek — meggyőződésünk sze­rint nem fogyatékossága, ha­nem ereje szocialista demok­ráciánknak. A jelenlegi körülmények kö­zött ugyanakkor még erőtelje­sebben kibontakozik a lenini tanításnak a mély igazsága, hogy „nem egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lényege, és nem is elsősorban az erő­szak." Államunk fő funkciója a gazdasági építés szervezése és a kulturális nevelés; sze­repe ezeken a területeken nö­vekszik tovább a következő években. Osztálytartalmát pe­dig úgy erősítjük, hogy a mun­kásosztály, az egész dolgozó nép minél nagyobb részét igyekszünk közvetlenül bevon­ni az ügyek eldöntésébe, inté­zésébe, irányításába. Ez az ál­lamélet s egyúttal a szo­cialista demokrácia fejlesztésé­nek fő útja, iránya. Tartalmi kérdés A nemzetközi eszmei harc­nak, ideológiai vitáknak egyik központi kérdése ma a de­mokrácia értelmezése. A pol­gári-kispolgári nézetek hívei a demokrácia problémáit a szer­vezetek és intézmények olda­láról, az egyén formális jogai­ból kiindulva közelítik meg. Pártunk álláspontja szerint — mint Kádár János is hangsú­lyozta a XI. kongresszuson — „egy rendszer demokratizmu­sát nem formális szervezeti ke­retei határozzák meg, hanem alapvetően és mindenkor az dönti el, kinek a kezében van a hatalom, és hogy ez a hata­lom milyen osztályok számára, milyen kérdésekben biztosít jogot és tényleges lehetőséget a beleszólásra az állam, a tár­sadalom ügyeibe”. Természe­tesen nem tagadjuk a formák, a szervezeti keretek fontossá­gát, ezért is fordítunk állandó figyelmet a társadalmi és álla­mi intézmények fejlesztésére, jogrendszerünk tökéletesítésé­re. De a szocialista demokrá­cia érvényesülését, fejlettségét elsősorban mégis tartalmi kér­déseken mérjük. Azon, hogy milyen mértékben jutnak ér­vényre a munkásosztály alap­vető politikai érdekei, milyen tényleges döntési és ellenőr­zési lehetőségei vannak a mun­kásoknak, a dolgozóknak. A szocialista demokrácia fej­lesztése nagy erőforrásokat szabadít fel; a dolgozóknak a közügyek eldöntésébe törté­nő bevonása jelentékenyen se­gíti az időszerű gazdasági és kulturális feladatok megoldá­sát. Ezért most, amikor a gaz­dasági építés feladatai bizo­nyos fokig nehezebbé váltak, a társadalmi demokratizmust nem szűkítem kívánjuk, ha­nem tovább szélesíteni. El­utasítjuk az olyan felfogást, amely szerint a demokrácia va­lamiféle „luxus” lenne, amit csak akkor engedhetünk meg magunknak, ha nincsenek kü­lönösebb gondok, feszültségek. Ha nehezebbek, bonyolultab­bak a problémák, valójában még nagyobb szükség van ar­ra, hogy széles társadalmi ala­pon, együttesen keressük a megoldás legjobb módjait. Egységes rendszer A demokratizmus természe­tesen csak akkor szolgálja elő­rehaladásunkat, ha nem té­Az első lépés után • Iparosodás, tartalékokkal • Túl sok a kanyar ® Elmaradt fogócska Havonta, átlagot számítva, 750 millió forintot költöttek el a megyében, a szocialista szektorban, beruházásokra 1975-ben, s napjainkban is hasonló a helyzet. E nagy ösz- szeg tetemes része valamilyen módon összekapcsolódik az építőipar tevékenységével. Legalábbis azzal, amit a köz­felfogás — tévesen — építés­ként tart számon. Holott a mély- és magasépítés, a tech­nológiai szerelés, a beruházá­soknál felhasznált javak elő­állítása és szállítása, az épü­letgépészet stb. korántsem azo­nosítható egyetlen tárca vál­lalatainak feladataival, s még kevésbé a megyei minisztériu­mi építőipari vállalatok köte­lezettségeivel. Amikor tehát az építés iparosításának tar­talékait jelzésszerűen érintjük, nem egyetlen népgazdasági te­rület teendőiről szólunk. Kedvezőtlen hullámzás A kivitelező építőipar ter­melése a megyében ugyan fo­lyamatosan bővült 1971 _és 1975 között, de e bővülés mér­téke erőteljes eltéréseket mu­tat. Nemcsak arra gondolunk, hogy a minisztériumi, a taná­csi vállalatok, az építőipari szövetkezetek és a szövetkeze­ti építőipari közös vállalkozá­sok haladásának léptéke szem­beszökően különbözik — a közös vállalkozásoknál tete­mes visszaesés következett be —, hanem elsősorban arra kell utalnunk, hogy az évenkénti összehasonlításban kedvezőt­lenül nagy a hullámzás. Volt olyan esztendő, amikor a ter­melés tizenhárom, s olyan is, amikor mindössze három szá­zalékkal növekedett. Tavaly az építési-szerelési tevékeny­ség gyarapodása öt százalé­kot. tett ki, s a „hullámvasu- tazás” nemcsak a-szűkén vett építőipar, hanem a tágan ér­vesztjük össze a fegyelmezet­lenség „szabadságával". Lenin előbb idézett gondolatmeneté­ben a munkáshatalom lénye­géről szólva leemelte a fegyel- zettsóg és a szervezettség jelen­tőségét. A szocialista demokrá­cia 4- Kádár Jánosnak a bu­dapesti pártaiktíva-értekezleten mondott szavaival élve — „egy forradalmi nép forradalmi rendje”, melynek törvényeit mind az állampolgároknak, mind az állami szerveknek fe­gyelmezetten meg kell tarta­niuk. Társadalmi életünk vala­mennyi területét áthatja a szo­cialista demokratizmus. Egysé­ges rendszerről van tehát szó, amelynek különböző oldalai kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra. Ezért az egész rend­szert. csorbítja, ha bármelyik területen elmaradás mutatko­zik. Ebből kiindulva fordítunk most különleges figyelmet a munkahelyi, üzemi demokrácia erősítésére, mert ezen a terü­leten az utóbbi években a fejlődés nem kielégítő. Már­pedig a munkahelyi demokrá­cia érvényesülése nemcsak a •termelést, a gazdálkodást érin­ti, hanem összefügg a hatal­mon levő munkásosztály ve­zető szerepének érvényre jut­tatásával is. Társadalmunk politikai rend­szerének fejlesztése, a szocia­lista demokratizmus elmélyí­tése elválaszthatatlan a párt vezető szerepének további erő­sítésétől. Egyetlen társadalmi folyamat, így az államélet fej­lesztése sem lehet a mi viszo­nyaink között spontán jellegű. A párt tudatos irányító tevé­kenysége elengedhetetlen ah­hoz, hogy e folyamatok ki­bontakozzanak, s szocialista tartalmuk csorbítatlanul ér­vényre jusson. Az MSZMP oly módon vezérli és irányítja ha­zánkban az állami élet, a szo­cialista demokrácia fejlődését, hogy ennek révén még inkább érvényesüljenek a társadalom, a dolgozó nép átfogó érdekei, s tovább javuljanak a feltéte­lek a személyiség kibontakozá­sához. Gyenes László telínezett építés gondjait is ’ kifejezi. Elsőként azt, hogy a folyamatos és egyenletes mun­ka feltételei nem mindenkor jönnek létre, s ez hátrányo­san befolyásolja a termelé­kenységet, az iparszerű építés nagy lehetőségeinek hasznosí­tását. Sokféle intézkedés szolgál­ja ma már a gondok ismétlő­désének megakadályozását. Idetartozik az ún. minimális felkészültségi szint előírása, aminek teljesítése nélkül egyetlen, nagyberuházást sem lehet megkezdeni. Hasonló, a fegyelmezettebb munkát segítő kikötés azoknak a műszaki­gazdasági normatíváknak a ki­dolgozása és közreadása, ame­lyeknek nagy szerep keli hogy jusson a lakásépítés és más kommunális létesítmények költségeinek csökkentésében. (A megyei tanács középtávú fejlesztési terve már e nor- matívákra alapozva készült.) Szorosan idekapcsolódik, hogy ugyancsak befejeződött a ház­gyári épületszerkezetek mére­teinek egységesítése, illetve koordinálása, ami módot nyújt a különböző üzemek termékei­nek egymással kevert felhasz­nálására, s ezzel a lakóépüle­tek változatosabbá tételére A pénznél fontosabb Tegyük hozzá az előbbiek­hez: ma az építésnél a me­gyében alkalmazott anyagok­nak mintegy fele inár nem az építő- vagy az építőanyag­ipar által kibocsátott termék! Ezek folyamatos szállításával, minőségével legalább annyi baj van, mint a házon, azaz a tárcán belül előállított áru­kéval, azaz az iparosítás hát­országára is nagy figyelmet kell fordítani. Nemzetközi összehasonlítás­ban az építő- és az építő­anyagipar hosszú időn át nem kapta meg a súlyához mér­ten azt a részesedést a nép­gazdaság összes beruházásá­ból, amely megillette volna. Ezen belül Pest megye építő­ipara az országos átlagtól is jóval elmaradt. Az ötödik öt­éves terv igyekszik változtat­ni ezen az irányzaton, amikor kimondja, hogy 19—20 milli­árd forint fordítható az építő­ipar fejlesztésére, s ezt az ösz- szeget elsősorban gépesítésre, az új technológiák elterjeszté­sére kell felhasználni. Egybe­vág ez azzal, amit az MSZMP Pest megyei küldöttértekezlete — 1975 márciusában — mon­dott ki, megállapítva: „Az épí­tőipar műszaki fejlesztése, ka­pacitásának ' növelése tovább­ra is fontos feladat". Azaz mennyiségi és minőségi vál­tozásokra egyaránt szükség van. S a megyében a mennyi­ség is hangsúlyos, hiszen a megyebeli beruházások hatvan százalékát ma megyén kívüli építő-, szerelővállalatok hoz­zák tető alá! E feladatok meg­oldásához a pénznél fontosabb a tartalékok feltárása. Lassú hódítás Hatalmas tartalékok rejle­nek a szállítás, az anyagmoz­gatás korszerűsítésében. (Olyan, viszonylag jól gépesí­tett vállalatoknál is, mint a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat, a Középmagyarorszá­gi Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat, ténylegesen a munká­soknak 20—25 százalékát kö­tik le e teendők, s a kisebb cégeknél még kedvezőtlenebb a helyzet.) Számítások szerint az összeg szállítási teljesítmény negyven százalékát építési szerkezetek és építőanyagok al­kotják. Márpedig szervezett anyagtovábbítás nélkül elkép­zelhetetlen iparszerű kivitele­zői munka! Túl sok kanyarral, s ezért lassan megjárható úton ha­ladnak az új megoldások. Nagy lehetőségeket kínál például az értékesebb építési és szerelé­si anyagok, épületgépészeti be­rendezések konténeres továb­bítása — amit néhány helyen már csinálnak —, de szükség van arra is, hogy az ún. épí­tőipari tömegáruk, így a kő, a cement szállítása ne függjön túlzottan az évszaktól. Ehhez viszont anyagellátási központi telepeket kellene a vállalatok­nál kialakítani, s ez vontatot­tan megy végbe. Amiben sze­repet játszik a kényelmesség, de az is, hogy nem eléggé szervezett az ilyen telepek mű­ködtetéséhez szükséges gépek, berendezések szocialista orszá­gokon belüli felkutatása és megvásárlása. Ezek és a ha­sonló tények arra figyelmez­tetnek, hogy a fejlesztési le­hetőség önmagában még nem biztosítéka a várt eredménye­ket hozó haladásnak, mert a viszonylagos technikai elma­radottság csak akkor számol­ható fel, ha a líorszerűsítés forintjaihoz műszaki, szerve­zési intézkedések is társulnak. Jogos rangsor Sok vita volt annak idején a szövetkezeti építőipar, s fő­ként a szövetkezeti építőipa­rig közös vállalkozások szere­péről, életképességéről, szük­ségességéről. Beigazolódott, amit lapunk is több ízben le­szögezett: elmaradt a fogócs­ka, ezek az építőipari szerve­zetek nem vettek el semmifé­le munkát a minisztériumi, s a tanácsi vállalatok elől. Saj­nos, az egészséges munkameg­osztás sem alakult ki, s ezért, hogy a megyei székhelyű épí­tőipari szervezetek tevékeny­ségük felét a megyehatáron kívül fejtik ki, miközben fon­tos megyei építkezések kivite­lező hiányában késnek! Ami szintén képet ad az ellent­mondásos helyzetről: ma még az építési igények negyedét utasítják el a megyében a ki­vitelező vállalatok és szövet­kezetek, s az arány nemhogy csökkenne, hanem növekszik. Indokolt tehát a rangsor felállítása, mely meghatároz­za az építkezések fontosságát, s ezt még akkor is tisztelni kell, ha olykor ütközik a he­lyi beruházói szándékokkal. Sajnos, mégsem mindig sike­rült megtartani és megtartat­ni a fontossági sorrendet. Kínálkozó források Az ötödik ötéves tervről szóló törvény előírásainak megfelelően az építési-szerelé­si tevékenységet 1976 és 1980 között évi átlagban 5,5—6 szá­zalékkal, az építőipari ágazat termelését ennél is nagyobb léptékben kell növelni. Ezen belül bonyolult és egymással többszörös kölcsönhatásban álló feladatok sora vár meg­valósításra, ami megköveteli, hogy ha munka már az első lé­péstőr szervezett legyen. Az első lépés természetesen a tervezés, az előkészítés, a részprogramok összehangolása; Idesorolhatjuk az építésnél, szerelésnél különösen nagy je­lentőségű takarékosságot, ami szintén már a tervezés idő­szakától kell hogy érvénye­süljön. Azonos használati ér­tékű létesítmények — lakó­épületek, orvosi rendelők, ipa­ri csarnokok stb. — költsé­geinek szembetűnő eltérése ar­ra mutat, hogy ezen a terüle­ten sem csekélyek a tenniva­lók. Hasonló források kínál­koznak feltárásra a megyei építőipari vállalatoknál az alagútzsaluzatos építési mód­szerek ún. komplettírozásában, a mélyépítésnél a korszerű, előre gyártott közműalagút szerkezetek alkalmazásában, az épületek belső munkáinak gé­pesítésében, s természetesen a meglevő gépek, berendezé­sek kihasználtságának növelé­sében. A gép ugyanis évről évre több, de tényleges ki­használtságuk foka nem javult, sőt, bizonyos géptípusok ese­tében rosszabb, mint öt esz­tendővel ezelőtt volt! Egy évtizedre tehető az az időszak, amelyre az építés iparosítása múltként visszate­kinthet. Az alapok létrejöttek. Most már arra van szükség, hogy elsősorban a tárca vál­lalatai között, illetve — és másodsorban — az építőipari és a velük kooperáló cégek között szervezettebb, áttekint­hetőbb legyen a kapcsolat. Amire a szándékot sokan és sokszor kinyilvánították. A szándékokat ezért most már nem szavakkal, hanem tettek­kel kell bizonyítani. Mészáros Ottó á i

Next

/
Thumbnails
Contents