Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-27 / 176. szám
A 1976. JÚLIUS 27., KEDD xMilmt Kiállítótermekben Galgamdcsa, ; Cegléd, Pomáz jelentkezése Nyári tárlatok a Nemzeti Galériában Amikor a Magyar Nemzeti Galériában újra és újra megtekintjük a naív művészek alkotásait, nem tudunk szabadulni Barcsay Jenő szavainak igazságától, ő ezt mondta: nincs jó és rossz művészet, csak művészet van. Az érték-, határ nem Benedek Péter és Kokas Ignác — az őstehetség és a tanult festő között húzódik —, a kettő egy kategória, mivel emberekre ható szépél- ményt teremtettek. Ezzel a felismeréssel gyönyörködünk ezen új kiállítás hónapokig látható műtárgyaiban; ahány elme, ahány tiszta lelkűiét, ahány bátor képzelet, ahány formaerő —, annyi a művészet forrása. Ezer és ezer. E naiv művészeknek nevezett szerzők igazi alkotók. Sok közöttük az, aki megyénkben él, vagy érintette e tájat, vagy ide érkezett. Galgamácsa festőasszonya, Vankóné Düdás Juli most hamvas eredetiségével tűnik ki. Abban egyéni, hogy maradéktalanul művészetté fokozza a lakodalomhoz, fonóhoz, a szenti vánd tűzug- ráshaz, sir áfáshoz kötött népszokásokat. Most különösen megrendítőnek tűnt „Fiatal lány a ravatalon” című képe, mely még 1942-ben készült. Ugyancsalt galgamácsai népi festő Vankó Margit, aki visz- szofogottabb szerkesztéssel igazolja nem mindennapos tehetségét. Vankóné Dudás Juli: Fonőház Gajdos János: A nagy körmenet Benedek Péter: Mennek a menyasszonyért Úszódról került Ceglédre Benedek Péter. Most is ott él. Rendkívüli gazdagsága éppen abban mérhető le, hogy apróságokkal, lenézett élet- és látványtöredékekkel építi szerényen műveit — melynek hatása: bensősége. Ez a lakodalmi ebédre, kocsisorra, teknő mellett álló Térmeg Katára ugyanúgy vonatkozik, mint baromfiudvarára, Pásztor Julcsira, kalapos önarcképére. Benedek Péter abban kimagasló, abban legelső, hogy a népélet tökéletes, természetes és hiánytalan ábrázolása mellett mértékkel líráját is a tárgyakba sugározza, melyek így nem személytelenek többé, hanem az ember környezetétől átita- tottak. Képes rá, hogy festői megszemélyesítéssel növelje a külvilág látványalapfokait, mely nála ezért mindig magaslat. Gajdos János naív művészetünk egyik értéke. 1944-ben Sződligeten tartózkodott, ott festette A nagy körmenet c. festményét, mely különös látomásban összegezi a keleti Nagy Ferenc: Bikás sótartó motívumokat a magyar templomi zászlókkal, szegénységgel, csendőrökkel egy régi világ időszerű fináléjaként. F. Mihály Ida gondos rendezése nyomán tekintheti üli át Balázs János, Győri Elek, Mok- ry-Mészáros Dezső, Süli András, Török Sándor, ifj. Kapoli Antal, Gyovai Pál, Szőrös József életerős kép- és szobor- vallomásait, s örömmel fedeztük fel a pomáfei Munkaterápiás Intézet lakójának, Feren- tzy Györgynek markáns kutyaplasztikáját, mely már a budapesti Körszálló tárlatán is sikert aratott. Az üzemi folklór üzenetét hordozzák Nyergest István művei, aki képben számol l^e a Röpgyűlés hangulatáról. Szeptember végéig tekinthető meg, ugyancsak a Nemzeti Galériában Nagy Ferenc népi iparművész gyűjteményes kiállítása. A Somogy megyei Tabán él és alkot. Remek fantáziával, ördöngös kézügyességgel. Hibátlan, tiszta faragások sorakoznak a tárlókban. Az ökörszarvak pompás ornamentikája, a bikás sótartó, á+tört szarubetétes szelence mindmind azt igazolja, hogy nemcsak a dunántúli, pásztorfaragások hagyományainak folytatásáig képes, hanem új művész; sajátos látással és technikával. Munkáinak szemlélése közben gondoltam arra, hogy a Ráckevén élő Juhász József kürtfaragásait is sürgősen be kellene mutatnunk Pest megyében — érdemesek rá. A Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozatának kéthetes vendége volt Orosz János festőművész külön ciklusa, melyben egy ember, Picasso belső, külső önarcképét keresi a változatok teljességében. Kísérlete izgalmas, vonzó adalékokat szolgáltat Picassó-ismeretünk- höz, Európa művészetének holnapjához. Losonci Miklós Hozzászólás Értő közönséget kell nevelni Lapunk július 17-i számában Jelent meg Losonci Miklós [ Sok-sok fontos teendő című írása a Magyar Képzőművészek | Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. A szűk közzé, következőkben c cikkhez fűzött reflexiókat tesz„HIC RHODUS, HIC SALTA!” Itt van Rhodus, itt ugorj latin mondás jutott eszembe, mikor Losonci Miklós július 17-i vitaindító cikkét elolvastam. Nagyot ugorhat — korántsem előnytelen helyzetéből — a Pest megyei képzőművészet előre, most, hogy megalakult a Magyar Képzőművészek Szövetségének Pest megyei Területi Szervezete. A megye képzőművészete remélhetőleg okos, értő gazdára lelt, s több segítséget kapván, még az eddiginél is nagyobb kedvvel, lelkesedéssel munkálkodik majd képzőművészeink népes tábora. Pest megye monopolhelyzef- ben van. Sehol az országban nincs ennyi tehetséges vagy annak ígérkező képzőművész. Igaz, ehhez hozzájárul a Dunakanyar tájainak vizuális gazdagsága, Szentendre városának varázsa és nem utolsósorban a megye más tájainak dinamikusan változó arculata, mely minden évben sok művészt ihlet meg, inspirál újabb és újabb alkotásokra. A megye gazdasági fejlődésével, eredményeivel törvényszerűen lépést kell tartania a kulturális — ezen belül a képzőművészeti — eredményeknek is. Lépést is tart. Sok és sok művészi értékű képzőművészeti alkotás születik. Hozzájárulnak e műalkotások a szocialista ízlésformálás- hoz, az etikai neveléshez? Feltétlenül! Azaz — csak az a kép, szobor fog gyönyörködtetni, ízlést formálni, nevelni, amely közönség, s értő közönség elé jut. Vagyis el kell érni, hogy ne csak tehetséges művészeink legyenek — és értékes műveink — garmadával, hanem képzőművészeti alapismeretekkel felvértezett közönség, főleg munkások, tsz- dolgozók. Ezeket az alapismereteket kell elsajátíttatni minél több emberrel, már az iskolai nevelésben — a művészeti ágak integrált oktatásával — és az iskolán túli művelődési folyamatokban. Itt elsősorban a tömegkommunikációs eszközök felhasználására gondolok, melyekkel tendenciózus, hatékony művészetpropaganda fejthető ki. A Pest megyei Hírlap ezen a téren nincs elmaradva, hisz szivén viseli Amatőr színjátszók A Mátyás-palota udvara ideális színhely volt a vasárnap délelőtti amatőr színielőadás számára, amelyen a budapesti Perem Színpad lépett fel. Három francia vásári komédiát 'mutattak be, valamennyit dalok nyitották meg és zárták le. Az előadáson a lelkesedés, az odaadás tükröződött. A maszkok, jelmezek hatásosak voltak, mégsem hi- valkodóak. Néha viszont túl harsányan játszottak és sajnos ez nem rutintalanságból eredt, hiszen már sok munka áll mögöttük, hanem beidegződésről volt szó, amely azonban leküzdhető. Mind többen és többen gyűltek össze a színpad környékén, a végén már nem is volt ülőhely. Az utolsó produkció után a közönség vastapssal ünnepelte a vidám perceket szerző műkedvelőket. — Több mint két éve lépünk fel rendszeresen — ■mondta Éles Béla, a színtársulat vezetője. — Ezalatt kétszázhetven előadást tartottunk. Sokféle műfajt játszunk, van például lírai összeállításunk is. Ügy gondoltuk, e nyári napon valami vidámmal szolgálunk, azért esett a választás Tabarin mester és a többiek kalandjaira. A Nabucco Szegeden Vasárnap este újabb bemutatót tartottak a szegedi Dóm téren. A szabadtéri játékok történetében először mutatták be Verdi Nabucco című operáját. Az előadást Békés András rendezte, a játékok nagy létszámú zenekarát Oberfrank Géza vezényelte. Az előadáson több neves külföldi énekes is bemutatkozott. Nabuccót a szófiai Sióján Popov, Zachariás szerepét az u^ancsak szófiai Stefán Elenkov, Abigail szerepét pedig az odesszai Minél Tka- csenko énekelte. Rajtuk kívül a főbb szerepekben Réti Csabát, Tombor Ágnest, Sinkó Györgyöt. Juhász Józsefet és Berdál Valériát hallhatta a közönség. Telt ház Egerben Egerben vasárnap este búcsúelőadását tartotta a Várszínház. Két héten át, összesen tíz előadásban, zsúfolt nézőtér előtt mutatták be Heltai Gáspár: Magyar Dekameron című zenés komédiáját, amelyet Nemeskürbi István alkalmazott színpadra. Rendezte Romhányi László. A főbb szerepekben Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Agárdi Gábor, Bánffy György, Bodrogi Gyula, Voith Ági, Szabó Tünde, Szacsvaí László, Maros Gábor léptek színpadra. Az ezerszemélyes nézőteret valamennyi alkalommal megtöltötték az ország minden részéről és külföldről érkezett vendégeli. ezt a kérdést. A jó bornak is kell a cégér, az' állandó és vándorkiállítások megszervezésénél sokat nyom a latban a figyelemfelkeltés, a hírverés. S Itt nem elegendőek a plakátok, a kinyomtatott drága katalógus a nagy művész vagy kritikus ajánló soraival. Több kell. Ez a többlet a népművelés még fel nem tárt, vagy eddig kevéssé kihasznált lehetőségei. (E helyen egy dolgot említenék; a művészet emberközelbe hozatalát, melyet a néhány helyen bevált munkás —művész találkozók további szorgalmazása is elősegítene.) Többletként szeretnék elkönyvelni, hogy minél több hozzáértő népművelő foglalkozzon képzőművészeti események rendezésével. RENGETEG AZ INGÁZÓ Pest megyében s számuk előreláthatólag nem is fog csökkenni. A múzeum- és tárlat- látogatók többsége nem az ingázók közül kerül ki. Ezek az emberek állandó időzavarban vannak, az utazástól fáradtak, jóval kevesebb időt fordíthatnak szórakozásra, művelődésre. (E sorok írója ezt maga is tapasztalja — ugyanis vidékről jár be a fővárosba dolgozni.) El leéli érni, hogy a műalkotások e „kétlakj" embereknek is — ahogy Losonci Miklós írja — „fedezzék fel környezetük eddig nem érzékelt szépségét. Fedezzék fel úgy, hogy e képek közintézmények belső terében találkozzanak közönségükkel.” Jussanak be tehát a művészi alkotások a gyárba, üzembe, hivatalba. Legyen funkcionális szerepe a műalkotásnak, alkalmazzák, akár csak mint díszítő elemet, jelentősége óriási — ízlést formál. Elősegítheti a tárlatok látogatottságát — az ingázók által Is! az az örvendetes „képzőművészeti integrálódás” is, amely a szentendrei, zebegényi, nagymarosi művészeti központok mellett újabb képzőművészeti „fellegvárakat” teremt szerte a megyében. A képlet egyszerű: több központ, több helyi kiállítás, több helyi (ingázó) kiállításlátogató. A KÉPZŐMŰVÉSZETI INTEGRÁCIÓ egészséges folyamata elkezdődött, kérdés, hogy (bár „Százhalombatta műteremlakásokat épít”) a községi tanácsok költségvetésükből tudnak-e, akarnak-e áldozni a képzőművészetre? Ahol megfelelő anyagi alap áll rendelkezésre, remélhetően akarnak, hisz a kultúra, a képzőművészet szocialista embert formáló erejében senki nem kételkedik. De több község is összefoghat... Kísérletképpen szemlézhetnének — mondjuk a Tápió- menti nyár rendezvénysorozata keretében — közös összefogással a Tápió menti falvaik kéthetes nyári képzőművészeti alkotótáborokat. A sülyi dombok, a szecsői halastó és erdő, a szentmártonkátai tanyák mindmegannyi izgalmas felfedezni-, megörökítenivalót ígér... Az erők egyesítésével köny- nyebben megoldhatók a feladatok: a művészek patronálá- sa, kiállítás- és tárlatrendezések, valamint művésztelepek szervezése. Nem elképzelhetetlen, hogy szocialista szerződést kössön a téesz, az üzem, a tanács egy-egy művésszel. Sőt „hármas szerződés” is létrejöhet: a pesti gyár (ahová sok ingázó jár be), a falu (ahonnan sok ingázó jár el), s a művész között, mindannyiuk, s nem utolsósorban a megye közművelődése — s képzőművészeti élete — hasznára. Itt van Rhodus... A feltételek létrejöttek, a feladatok óriásiak. Igaz, a lehetőségek is. Rajtunk a sor. Pest megyeieken — művészeken és művészetkedvelőkön, kritikusokon és népművelőkön — tudunk-e élni velük. Cselekednünk kell, hisz <i közművelődés közös ügyünk. Vörös István TV-FIGYELŐ Múlt. Jó választóikkal — s természetesen az olimpiai ráadással —- szolgált nézőinek a hét végén a televízió. A „Száll az ének szájrul szájra ..című versműsor még akkor is dicsérhető, ha meg kell jegyeznünk: az irodaiamban és történelemben kevésbé jártasaknak olykor bizony követhetetlen lehetett az 1420 és 1664 közötti századokat idéző költemények magyarázat nélküli sora. Pedig a televízió munkatársad jól ismerik a kommentárok fontosságát... erről éppen a következő adásnapon, vasárnap győződhettünk meg. A Spanyolország tegnap és ma dokumentumait Pálfy József mondatai tették mindnyájunk számára érthetővé, a félszigetországnak még mindig a Franco-uralom árnyától dermedt sajátos életét s a jobbat akarók félénk vagy nyíltabb ellenállását világosabbá. Két- három emberöltővel ezelőtti kor jelent meg a Café Hungária újabb darabjában: az Esküvő Gerelypusztán hűen, lé- nyegretörően idézte Mikszá- thot, kellemes félórát nyújtva elevenítette meg — a szatirikus élt is felvillantva — az ódon kastélydíszlettel férjeket, feleségeket fogó család különös figuráit. JclWl. a legközvetlenebb mát ezúttal is A hét néhány riportja jelentette a képernyőn. Vonatkozik ez mindjárt az aratással foglalkozó képsorokra, amelyek ráadásul — s ez a műsorszerkesztés javára szól — mintegy folytatták a Három pillanatkép gondolat- menetét. Jó volt értesülni azokról a határozott intézkedésekről, amelyeknek eredményeként az ország második legnépesebb városában igazságosabb lesz a lakáselosztás: a lakásgondok megoldásának olyan segítőeszköze lehet a a miskolci példa, amely nem kerül „plusz pénzbe”. A küllőn beruházás nélküli jobb eredmények lehetőségére mutatott rá egy másik riport is: a munkájáért garanciát vállaló brigád, brigádok tevékenysége — „csupán” a fokozott figyelem, a munkaidő alatti nagyobb gondosság révén — százezreket, milliókat hozhat a népgazdaságnak, valamennyiünknek. Igaz, ezúttal hiányzott A hétből a már-már elmaradhatatlan — s a szó jó értelmében vett — „szenzációs” anyag, ezt a hiányt azonban pótolta a szokottnál is gondosabb, elsősorban a hazai eseményekre koncentráló szerkesztés. JÖVŐ. a Delta felülmúlta önmaga magas átlagszínvonalát Elkerülte a kapkodást, hogy tartalmasabban, gazdagabban mutathasson be új tudományos eredményeket. Ezek közül is különösen gondosan az űrrepülőgépet. Nem sok idő kell már hozzá, hogy a kozmosz kutatásában több alkalommal is felhasználható eszköz legyen a tudósok kezében — ez nemcsak egyszerűbbé, hanem olcsóbbá is teszi majd a kozmikus térség — s az ott folytatott munka révén a földi gazdálkodás jobb lehetőségeinek — kutatását. A makettekkel szemléltetett kommentálás ebben a műsorban is bizonyította hasznát. Tulajdonképpen a jövőt idézte a Három pillanatkép című műsor, amely a mezőgazdaság jelenlegi legfejlettebb módszereit, legújabb technikai eszközedt mutatta be — olyanokat, amelyek ma még nem általánosak, de rövidesen azzá lesznek hazánk mezőgazdaságában is. Daniss Győző
