Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-24 / 174. szám
19*6. JtJLIUS 24., SZOMBAT vÁÍjHop Töretlen kemény diók Négy és fél esztendeje, 1971. decemberében hozott határozatot a párt Központi Bizottsága az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének szükségességéről, s ennek nyomán született meg a Minisztertanács sokat emlegetett 1003-as határozata. A teendők fontosságát, társadalmi jelentőségét igazolja, hogy azóta a Központi Bizottság is, a kormány is több ízben áttekintette az elért eredményeket és a további feladatokat. Természetesen sok minden történt a tárcák, az iparcsoportok és iparágak, a vállalatok berkein belül ez idő alatt, ám tény: különösebb elégedettségre nincs okunk. A haladás lassúbb a reméltnél s a lehetségesnél, az eredetileg megszabott szerény célokat sem érték el sok helyen, smíg általában szervezgetnek, ilyen meg amolyan papír-elképzelésekkel bíbelődnek, a napi valóság keveset változott. A háttér homálya Korántsem gondok nélkül, de egészében program szerinti léptekkel halad az a 280 millió forint értékű beruházás, melyet a Kohászati Gyárépítő Vállalat valósít meg tápiószelei gyárában, s amelynek eredményeként korszerű szervezésű, nagy termelékenységet biztosító technológiájú acélvázszerkezeti gyárrészleg kerül itt tető alá. A nagyvállalat, s helyi gyára sokféle nehézséggel kényszerült megküzdeni, mire a fejlesztés mostani, befejező szakaszába jutott, ám lehet, az átadás után is nyílik alkalmuk a fejtörésre. Ma még eléggé kétséges ugyanis, hogy az acélszerkezeteket fogadó építő- és szerelőipar időben megteremti-e a biztonságos hátteret? Annak ellenére, hogy a könnyűszerkezetes építés fejlesztése a kiemelt központi programok kötzé tartozik, von- tatottak az összefüggő szervezési intézekdések. így például sok a kérdőjel a könnyű tető- szerkezetek és falszerkezetek elemeinek gyártásánál, a komplex szerelőegységek létrehozásánál, a kellő számú szakember képzésénél. Csupán maroknyit emeltünk ki a felsorolható gondok halmából, s bár magyarázatból sok van, miért tartanak a dolgok még mindig itt, az nem kíván különösebb bizonyítást: hiába lesz meg a tápiószelei jól szervezett gyár, ha termékei majd hónapokig hevernek az építési helyszíneken, összeszerelésre várva. Ok a nyugtalanságra Nem kis ügy ez, nem néhány vállalat üzleti kapcsolatának dolga. Arról van szó, hogy ahhoz a 700 millió forint Amiből sok van Papíron szép Kötelezővé tették értékű fejlesztéséhez, amelyből a tápiószelei gyárépítés is megvalósul, az állam összesen 400 millió forint visszatérítési kötelezettség nélküli támogatást adott. Ennek fejében teljesen jogos követelmény, hogy ne csak egy, vagy .két cég, hanem valamennyi érintett tartsa a haladás ritmusát, s a tervezett időben kezdje meg a kamatok fizetését; termékekkel, épületekkel. Ahogy a vállalatok közötti kapcsolatokban, úgy a vállalati belső tevékenységben is újra, meg újra háttérben marad a szervezés ügye. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint az a tény, hogy az irányító szerveknek kötelezniük kellett a vállalatokat: ötödik ötéves tervükkel párhuzamoson dolgozzanak ki intézkedési tervet az üzem- és munkaszervezés javítására. E kényszerítés nélkül ugyanis csak a vállalatok töredéke vélte úgy, hogy középtávú programját érdemes ilyesfajta teendők meghatározásával is kiegészíteni. ..Se szemlélet erős okot ad a nyugtalanságra. Rész és egész Lényeges szervezési intézkedés volt a Csepel Autógyárban a hőkezelő gyárrészleg kialakítása. A továbbfelhasználásra kerülő félkésztermékék minőségére döntő hatást gyakorló hőkezelési munka nemcsak koncentráltabb lett, hanem technológiájában is megújult. Az ún, gázközegben történő cementálás, valamint a nemesítő és cementáló aggregátorok munkába állítása szembetűnő mértékben javította az itt átfutó termékek minőségi jellemzőit, csökkent a selejt, s ugyanakkor a fajlagos üzemköltségek is mérséklődtek. Már-már fogalmazhatnánk a derekas munkát elismerő sorokat, ám óvatosságra int a gyár vezetőinek tárgyilagos véleménye. Öle ugyanis azt tartják, hogy e részszervezési intézkedés igazi haszna akkor érik be, amikor az egész, tehát a hőkezelő. gyárrészlegből kibocsátott termékeket felhasználó üzemek is igazodnak a megváltozott helyzethez. Azaz maguk késedelmeivel, sei éjijeivel nem csökkentik annak értékét^ ami az új eszközök és technológiák segítségével a hőkezelésnél létrejött. E gondolkodásmód sajnos, nem nevezhető általánosnak. Valamit persze minden helyen tettek a szervezés érdekében. Az egyenetlen, átgondoltság nélküli, az összhangot nem ismerő intézkedések miatt a vállalati szervezet egy-egy pontja a legtöbb helyen ritmusosabban tevékenykedik ugyan, mint korábban, de csak ideig-óráig. A ritmust ugyanis felborítja a vállalati szervezet többi pontjának egyenetlen működése, az addig egyenesen futó utat kanyargóvá változtatja a másutt megmaradt szervezetlenség, s kezdhetnek mindent elölről. Valamivel mindig Sajnos, nem a szabályt erősítő kivétel, hogy a termelőhelyeken divatot, látszatlépé- seklcel is megelégedő kampányt véltek fölfedezni a központi törekvések kiterjedt köre mögött. Ügy gondolkoztak, majd valahogy átvészelik a szervezés „hangos időszakát”, mivel minden csoda három napig tart. Az ilyesfajta okoskodásnak a rovására írhatjuk, hogy például a megyei ipar- vállalatok tetemes része az indokoltnál sokkal nagyobb készletnöveléssel kívánja megoldani termelésbővítését. A 25 —30 százalékos készletnövekedés, ahogy azt a vállalati programokban láthattuk, azért Indokolatlan, mert semmiféle szervezési intézkedés nem társul ahhoz. Holott kellő szervezőmunkával elérhető — így a gépiparban —. hogy egyszázalékos termelésemelkedést 0.5 százalékos készletnövekedés kísérjen. Ehhez azonban legalább gondolni kellene a szervezés kínálta tartalékokra, de sok helyen még ezt a fáradságot is megtakarították. Ma az jellemzi a vállalati és a vállalatok közötti munkát, hogy valamivel mindig baj van. Ha sikerül egy zavarforrást megszüntetni, a helyére másik lép, akadnak visszatérő ismétlődő szervezési hibák. Ezért ma már bizalmatlanságot keltenek a papíron szép szervezési programok, amiket előszeretettel mutogatnak a látogatónak. A szervezés hogyanja a vállalat dolga. Az azonban, hogy egyáltalán szervez-e, mit tett és tesz, egyetlen termelőhelynek sem belső ügye. Számon- kérhető, és számonkérendő. Am úgy látszik, e számonkéréssel is mindig valami baj van, mert eddig csak a papírokra szorítkozott. S mivel a papírok szépek voltak, a gépelés hibátlan, a szövegek ígéretesek, sokan kaptak dicséretet. A papírokért. Mészáros Ottó Két hete csak egyharmadát, ma már hetven százalékát Az öntözhető területeket másedvetésekkel is hasznosítani keli A megyei operatív bizottság ülése Végre, végre esik. Kiálltak a kombájnok a búzamezők szélibe, félbeszakadt ugyan az aratás, de aligha akad gazdaság, ahol most amiatt sopánkodnának. Az 50 napos aszály után helyenként már-már szívszorító képet mutat a határ Pest megyében is. Furulyáznak a kukorica levelei — még nem sárgulnak, még zöldek szerencsére! —, lankadnak a cukorrépa levelei, s szinte mindenütt fölperzselte a gyepet, s a jó füvű legelőket a nyári izzás. Csoda, hogy a megforrósodott homokon, cserepesre száradt földeken, ha sínylődve is, de átvészelték a kapásnövények az utóbbi heteket. Csoda? Utoljára 1952-ben volt hazánkban ilyen méretű aszály, súlyos következményekkel. Az idén nem kellett megkongatni a vészharangot. Az iparosodott nagyüzemi mezőgazdaság fölénye bizonyosodott be. A korszerű mezőgazdasági technikának köszönhető, hogy még ekkora szárazságban is sokáig őrzött némi vízkészletet a termőföld, megkötötte a hajnali harmatok csekélyke nedvességét. Vácszentlászló, Dunavarsány példája Persze nincs mit szépíteni a helyzeten. Számottevő terménykiesésre készülhetünk, kivált ami a zöldségnövényeket, a kukoricát illeti. De lehetőséget kell keresni és találni arra, hogy amit a természeti csapás elvitt, az emberi lelemény, hozzáértés és igyekezet pótolja. öntözni, ahol lehet, mesterséges csapadékkal pótolni valamelyest a valódit, üzembe helyezni minden öntözőberendezést! — hangzott a felhívás, s volt is foganatja. Vácszentlászlón például hetek óta éjjel-nappal dolgoznak a szivattyúk. Apasztják a Haj- ta patak táplálta 750 ezer köbméteres víztárolót. A talajfelszín alatt úgynevezett alag- csöveken jut az éltető víz a paradicsomra, uborkára, hagymára, gyökérzöldségre, káposztára. Öntözik a 100 hektáros cukorrépaföldet. Kolozs László elnökhelyettestől hallom, hogy vízkivételi művet építettek a patak mentén a zsáraboki határrészben is. Esőztető berendezések locsolják a fóliatelép zöldségnövényeit, s a szántóföldi paradicsomot úgy termelik, hogy a betakarított zöldborsó után 50 hektáron napraforgóval elegyes csalamádét vetnek. Locsolják majd ezt is, hogy kellő mennyiségű zöldtakarmányhoz jussanak. Szükség van erre, hiszen a csaknem hatezer hektáros termelőszövetkezetben található a megye egyik legnagyobb szarvasmarha-tenyészete. Háromezer jószágot, 1100 tehenet tartanak. Ennek megfelelően termesztenek lucernát is 1100 hektáron. Jó években a termés egy részét két szárítóüzemükben dolgozzák fel lisztté, most azonban az egyik üzemet kénytelenek voltak leállítani, hogy jusson takarmány az állatoknak, zölden és — a télre kazlazva — szénaként. Dunavarsány határában 20 berendezéssel öntöznek, 671 hektáron vándoroltatják a csővezetéket, szórófejeket. A zöldpaprika, zöldbab és gyökérzöldségtáblák java részére már harmadszor jut a permet, úgyszintén a korai krumpli után másodjára vetett _ káposztára, kelkáposztára, céklára, zöldbabra, s jut viz a betakarított gabona helyére kerülő tarlóvetésekre. A hőségtől senyvedő kukoricatáblákat is öntözték utóbb, élve a kedvezményes vásárlási lehetőséggel — a 70 százalékos támogatással — öt új szivattyút s kilométernyi vezetéket vásároltak a hozzávaló szórófejekkel. Agócs István termelési igazgató mondja, hogy jelenleg 24 óra alatt 60 hektárt tudnak öntözni. A kívánatos legalább 200 hektáros teljesítmény lenne. (Az imitt-amott kisült 300 hektáros legelőre, nagy tejhozamú holstein-friz teheneik fontos takarmánybázisára még úgysem jutna a mesterséges csapadékból.) Csakhogy kevés az ember, nehéz fizikai munka a rekkenő hőségben szállítani, szerelni a csöveket, így is csak a munkaerő átcsoportosításával boldogulnak. Enyhíteni a takarmánygondokon A mezőgazdasági munkákat összehangoló megyei operatív bizottság pénteki ülésén is az öntözés került napirendre. Pest megyében 25 és fél ezer hektárnyi terület öntözhető a vízügyi igazgatóságok engedélye alapján. Két hete még csupán a terület egyharmadát öntözték a gazdaságok, a legutóbbi felmérés szerint mintegy 70 százalékát. A tanácskozáson sorra felszólaltak a járási hivatalok mezőgazdasági osztályvezetői, s mint szavaikból kitűnt, a még mindig kedvezőtlen arány oka, hogy itt is, ott is kiapadnak a vízforrások:. A tárnokiaknak kevés vizet szállít a Benta patak, a ceglédi Lenin Tsz fúrott kút- jainak vízhozama csökkent, a jászkarajenői Árpád Tsz nem jut elegendő vízhez a Körösérből, rohamosan csökken a gödöllői járásbeli kisebb tározók vízszintje, a dunabogdányi partokon már a folyam hordalékát szippantják a szivattyúk. Az eszmecserén jelen voltak a vízügyi igazgatóság és víz- társulatok képviselői is, s a gondok fölmerültén rögvest megtárgyalták, hol, milyen mentőakciókat lehet kezdeményezni, azon túl, hogy továbbra is kölcsönöznek szivattyúkat a gazdaságoknak. HarnaNégyen a négyszáz közül 4. Akire mindenkinek szüksége van A HllSZton dolgozó magyar gázvezeték-építők gondnokságának a vezetője, Árva Sándor, talán az egyetlen, aki nem az előző szakmáját folytatja itt. Tulajdonképpen vendéglátóipari szakember, valamikor a Bükk-vidéki Vendéglátó Vállalat ellenőreként működtt Miskolcon, az utóbbi időben pedig ugyanott egy nagy áruház vezetőhelyettese volt. Ha közelebbről szemügyre vesszük itteni feladatait, könnyen rájövünk: az egykori és mostani foglalkozása közt mégis közeli kapcsolat van. Akkor is, most is az emberek szükségleteiről, kényelméről gondoskodott. Megtanult tehát bánni velük, és az évek hcsz- 6zú során — közel jár már az Ötvenhez — végtelen türelemmel vértezte fel magát. Különben az sincs kizárva, hogy ez vele született tulajdonság. Erre vall zömök termete, kerek, mosolygós arca, kiegyensúlyozott, nyugodt, ráérős beszédmodora. — Hát ami a türelmet illeti, arra itt bizony szükség van — jegyzi meg, amikor beszélgetésünk során szóba kerül, hogy csaknem négyszáz emberről kell gondoskodnia. Márpedig ahány ember, annyi jellem, igény és szokás, néha szeszély is. Előfordulnak kisebb konfliktusok is. Ilyenkor neki kell a döntőbírónak lennie. — Tudja, igy együtt, nagyobb kollektívában az emberek valahogyan mások, mint a megszokott körülmények között. Időnként mintha visszazökkennének az ifjúkorba, amellyel együtt jár az ugratás, a kisebb-nagyobb csínytevések. Míg beszél, elnéző, megbo-' csátó mosoly bújkál a szája szögletében. Arckifejezése mintha azt mondaná: meg kell érteni az embereket, még a gyöngéiket is. — A minap késő este beállított hozzám egy építőmunkás. Remegett az ajka a felháborodástól. Elpanaszolta, hogy amikor hazajött, a szobájában minden szanaszét hevert: a lepedő az ágy alatt, a cipő a szekrény tetején, a törülköző a felöltő ujjábán stb. Ebből neki elege van! Teremtsenek rendet! A vétkes nem jelentkezett. Lakótársai ártatlan képpel vo- nogatták vállukat, mint akik mit sem tudnak a dologról, csak a szemükben villant fel olykor-olykor valami huncut fény. Bevallom, magam is alig tudtam visszatartani a nevetést. A feszültség végül is magától feloldódott. A panasztevő rövid nyomasztó hallgatás után lemondóan legyintett kezével, valaki felajánlotta, hogy segít neki, majd mindnyájan közös erővel hozzáfogtak a rendcsináláshoz. Míg beszélgettünk Árvái Sándorral, be-benyitottak a helyiségbe, hogy egyet s mást elintézzenek a gondnokság vezetőjével. Megérkeztek a hűtőszekrények az új lakásokba. Nem lehet azonban bevinni őket, meri; a lépcsőház előtti bejárat fel van ásva, csinálják a távfűtés vezetékét, jelenti az egyik beosztottja. Rakják le egyelőre az udvaron, csak takarják le gondosan fóliával, nehogy bajuk essen — rendelkezik Árvái. Sándor bácsi, elromlott a kilincs, kitört az ablak, valami baj van a villannyal ... Ezernyi apró-cseprő probléma. Behozzák Lengyel Miklós főépítésvezetőtől a szabadságoltak listáját. Intézkedik, hogy vegyék át tőlük a szolját, bőröndjeiket helyezzék megőrzésre. — így megy ez reggeltől késő estig — jegyzi meg anélkül, hogy arckifejezése megváltozna. Ez a sztoikus nyugalom bizonyára nagy segítségére van abban, hogy mindenkivel könnyen szót ért. Igen, mindenkivel. Mert őrá mindenkinek szüksége van. És mindenkit személyesen ismer. Ha nem is névről, de tudja, hogy közülük való. A múltkor be is bizonyította. A városban sétált a feleségével. Egy ismerős miliciatiszt megkérdezte tőle: Ezek itt nem a tieitek közül valók? — és a fiatalok egy csoportjára mutatott, akik a kelleténél valamivel hangosabban beszélgettek. Közelebb ment, futólag szemügyre vette őket, határozottan és megnyugodva kijelentette: Nem, ezeket nem ismerem. Az elsők köri érkeztem Husztra, mint mondja, szállásmesteri minőségben. Ö készítette el ugyanis a később érkezők elhelyezését Huszt két szállodájában, a Zirkában és Verhovinában, ahol még most is sokan laknak a gázépítők közül, ö maga azonban a feleségével, aki szintén itt dolgozik, nem foglalta el a kényelmes szobák egyikét, hanem egy lakókocsiban vészelte át a fagyos napokat. ■— Közelebb voltam az embereikhez, jobban megismerhettem problémáikat — mondja egyszerűen, magától értetődően. Ismét megzavarják beszélgetésünket. Árvái Sándor helyettese tapintatosan említi, hogy új emberek érkeztek, el kell őket helyezni, s a számlákat is rendezni kell Huszt város kommunális osztályával. Mert ez is rájuk tartozik: a villany- és vízellátás, a telefon, a szemétszállítás. Minden, ami a több száz főnyi építő és műszaki normális lét- és munka- körülményeinek biztosítását szolgálja. A mindnyájuk Sanyi bácsija, Árvái Sándor nem épít ugyan, nem ül a gépkocsi kor- mánykereke mellett vagy az emelődaruk fülkéjében, de az építők népes serege nem tud meglenni nélküle. Lusztig Károly (Vége) rosan kiderült, hogy akár többszöri vízátemeléssel föl lehet tölteni egyes belvízcsatornákat, a Ráckevei Duna-ág mentén, az üdülőterületen át zárt vezetéken, vagy nyitott csatornán elvezethető a víz a kukoricatáblákig, egy-két kilométeres árkok húzásával. A nagykátai határban, mert hogy apad a Lajta patak, a Tápió mentére kell telepíteni a szivattyúkat. A vízügyiek igyekeznek segíteni — Duna- bogdánynál például kotróha- jóval mélyítették a medret — ám a gazdaságok maguk "is sokat tehetnek. Mindenekelőtt: az öntözhető gabonatáblákon kell learatni a búzát, rozsot, tavaszi árpát, hogy ide kerülhessenek a másodvetésű növények. Lakatos Tibor, a megyei tanács elnök- helyettese is arra hívta föl a figyelmet, hogy az aratás mellett a legfontosabb teendő: feloldani a zöldségpiac feszültségét, enyhíteni a takarmánygondokon. Élni kell hát az öntözés nyújtotta lehetőségekkel. Karsay István, a Gabonafel- vásórló Ipari Vállalat megbízott igazgatója, aki az aratásról és a gbonaátvételről számolt be, elmondta, hogy a vállalat központjának tisztviselői, osztályvezetők, csoport- vezetők segédkeztek a minap az érdi malomban a búza zsákolásánál. Elegendő vetőmag A másodvetésekhez kellő mennyiségű vetőmag áll a gazdaságok rendelkezésére — tájékoztatta az értekezlet résztvevőit Vámos Géza, a Ve-, tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori területi központjának igazgatója —, s így alapos reményünk lehet rá, hogy a nyárutói, kora őszi piacon lesz elegendő uborka, zöldbab, káposzta, karfiol, hagyma, retek, zöldborsó, cékla, s hogy megterem a télre szükséges takarmány, elsősorban a silókukorica a jószágnak. A tanácskozás tapasztalatait Békési Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője foglalta össze. Az öntözhető területeket kötelessége minden gazdaságnak másodvetésekkel hasznosítani. Soron kívül Tegnapi postánkkal érkezett a hír — Monostori József üzemigazgató írta —, hogy a Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat nagykőrösi üzemigazgatósága soron kívül elkészíti az elektromos vezetékeket a villanymotorral működő öntözőberendezésekhez. A. Z. i l I
