Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

A v/ííílfll» 1916. JÚLIUS 24., SZOMBAT Új politikai könyvek Híradás földrészekről Milyen, a világ? Erre min­dig kíváncsi az olvasó. Ho­gyan élnek más földrészek lakói, milyenek ott a tájak, az emberek? Miként alakítják maguk körül a társadalmat, mik a szokásaik, miként szó­rakoznak? Erről szólnak a leg­újabb Kossuth-könyvek. JEMENIEK KÖZT Krajczár Imre, a Képszava, munkatársaként kétszer is járt Jemenben, amint a könyv al­címe mondja, Ádentöl Dhofa­rig. Látott sivatagokat, kiszá­radt vízmosásokat, tengerpar­tot, amelyet haragos hullámok csapd ásnak, megismerkedett Adennal, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság fővá­rosával, ezzel a nagy arab ki­kötővárossal. Beszélgetett az analfabétizmus felszámolásán fáradozó férfiakkal, eljutott Dhofarba, az Ománi S2ultaná- tus Dél-Jemennel határos fel­szabadított területére is, ahol a partizánok a lakossággal együtt a hegyek természetes védősáncai között harcolnak az egész ország felszabadításá­ért. Járt ősi kultúrák nyomában, közben megfigyelte a mai éle­tet, amely ebben az országban is egyre jobban javul, hiszen új társadalmat építenek itt az arabok. Demokratikus életfor­mát alakították ki maguknak, s a feudális nomádéletet las­san felszámolják, új terveken, új elképzeléseken dolgoznak. Népi országot építenek, igen nagy fáradsággal és nem ke­vés gondokkal. Ezzel az érdekes, szegény, de bizakodó nemzettel ismer­tet meg bennünket Krajczár Imre. Jó, lendületes, hangula­tos írásokkal, riportszerűen mutatja be az Arábiai-félszi­get országának népét. KAMERÁVAL A VILÁG KÖRÜL Roman Karment úgy isme­rik, mint neves szovjet doku­mentumfilmest, aki kamerá­val járta be a világot. Csak­nem fél évszázada, s ötven év nagy idő. Mennyi megpróbál­tatást élt át az emberiség; mi minden történt a fél évszázad alatt? Alkalma volt felvétele­ket készíteni ez alatt az idő alatt az északi sarkon, Közép- Ázsia forró sivatagaiban. a tengereken és az óceánokon. Megmászott nagy hegyeket. Felvételeket készített olyan országokban, ahol a nép küz­dött a függetlenségéért, har­colt a fasizmus, az imperializ­mus ellen, járt a japánok el­len küzdő kínaiak között, a vietnami dzsungelekben, a for­radalmi Kubában, ahol a Lán­goló sziget című filmet készí­tette. Most, mint író mutatkozik be. Konsztantin Szimonov a könyvhöz írt utószóban írja róla: Raman Karmen egysze- mélyben „világlátott ember", aki felvevőgépével sok törté­nelmi eseménynek volt szem­tanúja és cselekvő résztvevője, egyúttal irodalmár, tollforgató ember is. S hogy milyen jól forgatja a tollat, azt bizonyít­ja ez a könyve is, amelyben mindvégig jelentős esemé­nyekről van szó: az anyag, amelyet feldolgoz, érdekes és hiteles. Pontos megfigyelő, re­mek emlékező, s tudja, hogy mit érdemes az eseményekből megragadni. Bármiről is ír, mindig a lé­nyeget ragadja meg. írása nyomán jobban megismerjük a világot, látjuk, hogy az em­berek miként éltek, hogyan harcoltak, miként álltak hely ott, ahová a kötelesség szólí­totta őket. Személyes élmények alapján rótta sorait, vallomá­sa egy nagyszerű ember szel­lemi produktuma. Szinte re­gényszerű. amit elmond, de mindig a valóságról beszél. Felejthetetlen találkozásokat örökített meg naplójában, s olyan élvezetesen mondja el, hogy szinte mindent újra át­élünk olvasás közben. Nagyon jó könyv a Kamerá­val a világ körül. Élmények­ben gazdag, tapasztalatait fű­szerezi egyéni bájjal, nagyon nagy emberi érzéssel. Művészi erővel rajzolja meg az esemé­nyeket, amelyeket átélt, le­fényképezett. Mindenkinek el kell olvas­nia Komán Karmen könyvét, aki szereti a szubjektív vallo­másokat emberekről, tájakról, földrészekről. AUSZTRÁLIA NAPFÉNYBEN Szemes Piroska riportköny­ve Ausztráliáról két és fél hó­napos utázás summázata. A Nők Lapja ismert riportere jól sikerült képet nyújt át olvasói­nak: íme, ez Ausztrália, ilye­nek a tájak, az emberek, az épületek, ilyenek a szokások. A szerző — ahogyan a köny­ve fülszövegében írja — azzal a feladattal utazott a szesszi földrészre, hogy elsősorban a nőkről, a családról és a gyer­meknevelésről tudósítson és megpróbáljon utána járni an­nak a legendának, amely sze­rint Ausztráliában kivételes megbecsülés övezi a nőt. Mi­közben ezzel a témával ismer­kedett, sok egyebet is látott, s végül is egy könyv kerekedett ki az élményekből. Apró megfigyeléseit adja közre, arról olvashatunk, hogy milyenek a számozott meny­asszonyok, hogyan élnek, dol­goznak a kiskereskedők, az or­vosok, a művészek, a nyugdí­jasok? Hogyan él ezen az Eu­rópa nagyságú kontinensen 13 millió ember? Egy másfajta emberi életet ismerünk meg az egymást kö­vető riportokban. Megtudjuk, hogy Ausztrália a legek orszá­ga, a világ legkésőbben felfe­dezett földrésze, a déli földte­ke legnagyobb állama, legki­sebb kontinens, a legnagyobb sivatag, a legkevesebb folyó- jú, a legalacsonyabb népsűrű­ségű, a legdinamikusabban fej­lődő. Szóval a leg-ek. Megtud­juk, hogy minden öt családból négynek van autója, hogy az ausztrálok kertes családi há­zakban szeretnek lakni, hogy sokan vándoroltak Ausztráliá­ba a második világháború után, hogy magyarok is szép számmal élnek ezen a földré­szen. Szemes Piroska jó könyvet írt, bár nem ásott a jelensé1- gek mélyére, csak a felszínt mutatta meg. de azt szépen, kulturáltan. Az olvasó szóra­kozva ismerkedik egy különös, számunkra szokatlan világgal. Gáli Sándor Festő voltam és vagyok A kötet szerkesztője és ki­adója (Havas Lujza és a-Cor­vina Kiadó) Kmetty János írá­sainak közreadásakor, nem­csak cikkeinek összegyűjtésére vállalkozott, hanem már cí­mében is kifejezi a közelmúlt­ban elhunyt festő markáns egyéniségét: Festő voltam és vagyok. 1972-ben (nyolcvan- harmadik évében) keltetett önéletírásában találhatók ezek a szavak, elbújtatva életútjá­nak vándorlásai és eseményei között. Van valami meghök­kentő ebben a kijelentésben; azonosulás, de szembeszegülés is a világ dolgaival, ahogy büszkén (egyben kesernyés gúnnyal is), szinte felkiáltás­ként meghatározza helyét, hozzátéve: annak minden kö­vetelménye szerint. És mint­egy látleletként (nem magya- rázgatóan!) tovább boncolgat­ja definícióját: Élményeim a pályám rögös útjain elsősor­ban a festő élményei. Túl az élet érzelmi és értelmi esemé­nyein. a festő ember, hittel és csalódásokkal jobban telve, mint a polgár. S ezzel mint­egy deheroizálja, emberközel­be hozza a sokakban még ma is megfoghatatlan hivatást, a festő képiségben megnyilvá­nuló mindennapos létét, küz­delmét. Elsősorban festő volt Kmetty János, emberi arculatához mégis éppúgy hozzátartoznak a nagyközönség elé bocsátott írásai, mint kubisztikus képei, amelyek a harmónia keresésé­nek jegyében születtek. Kmetty ritkán ragadott tollat, kért szót a lapok oldalain. Megvárta, míg gondolatai megtermik a maguk gyümöl­csét, azaz letisztázódnak, hogy véleménve hasznos legyen a képzőművészeti életben. Csak akkor vállalkozott kristály­Kmetty János Írásai tiszta megfogalmazásukra, amikor egy-egy vita hevében, megfeledkeztek a művészet társadalmi hátteréről, tehát eredendően fontosnak tartotta személyes véleményének el­mondását. Kmetty soha nem ködösített. A szigorú szerkesztésmól, a képek felépítésének logikus váza és kiteljesedő megvalósí­tása írásaira is jellemző. Ko- valovszky Márta (Kmetty mű­vészetét elemző tanulmánya szintén a kötetben található) a szerkesztés ácsolat-jellegét Szentendre hatásaként magya­rázza, ahol a festő a harmin­cas évektől mind gyakrabban dolgozott. Ez a Duna menti kisváros ... megvesztegető va­rázsával, tájával, épületeivel, a minden kövéből kisugárzó éthoszával, mint egy mitoló­giában megjelölt színhely, ar­ra rendeltetett, hogy a magyar művészet elsüllyedt avangar- de-ját előhívja és felfrissítse. Ez a homogén, tiszta világkép hatott Vajda, Ámos, Bálint, Barcsay és a mai fiatalabbak művészetén kívül a Miskolcon született, majd kisebb-na- gyobb kitérők után Szentend­rén letelepült Kmetty mun­kásságára is. Persze, tegyük hozzá rögvest, önmagában ez még csak egy látásmód kiala­kulását segítette elő, az embe­ri tartást a festő attitűdje ala­kította ki. Nem véletlenül ja- gyezte meg 1960-ban datált írásában (Munkáimból kitű­nik ...): Az új festészet lénye­ge, hogy természetszemléle­tünk önmagában is keres és ta­lál élménytartalmat és új for­manyelvet. Az izmusok válto­zatai, a szocialista realizmust is beleértve, az ábrázoló mű­vészetben csak korszerű ter­mészetszemlélettel lehetnek életerősek. Az új törekvések szószólója volt. Tollat ragadva is mélyre ásott, akár Csontváryért per­lekedett 1946-ban, akár a ma­gyar képzőművészet helyzeté­ről mondta el véleményét az Üj Írás hasábjain 1962 áprili­sában. Az alkotók helyét, sze­repét, felelősségét elemezve állapította meg: Az igazi mű­vészt az emberi eszmék teljes világa telíti élményekkel; az emberi társadalom sorsa, a jö­vendő építése, a család, gyer­mek, a jó, a rossz, az ember küzdelme a természettel a szo­cializmusért, az emberekkel; a háború, a béke, a művésze­tek; az anyaság, születés, ha­lál, a biológia, asztronómia, atomfizika, a jövendő stb., stb. Témákat keres és alkotások­ban akar igazat hirdetni. De mindenképpen csak a mű fes­tői és esztétikai igaza tudja valóra váltani, éltetni az esz­mét, párosulva a témával és az eszmei tartalommal. írásaiban a művészet ter­mészetét elemezte, visszatük­rözve mindazt, amit képeivel közönsége elé tárt. Festmé­nyeinek varázsos színvilága, szavainak, mondatainak súlya ma is közénk tartozónak, kö­zöttünk élőnek tünteti fel ezt a nagy művészt. Szentendrei kiállítása mel­lett ez a megújhodott Művé­szet és elmélet sorozatban napvilágot látott kötet is segít eligazodni munkásságában, amely minőséget jelző oszlop­fő, etikai-művészeti igazságo­kat következetesen bemutató gyűjtemény. Molnár Zsolt Szocialista szerződés A vizuális kultúra jobb megértése? Tegnap délelőtt a Pest me­gyei pártbizottság székházá­ban szocialista szerződést kö­tött a Szabadfoglalkozású Kép­ző- és Iparművészek párt- alapszervezete, az MSZMP Pest megyei Bizottságának pártalapszervezete, valamint a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága. Az együttműködés célja: lehetőséget biztosítani az elkötelezett, kommunista művészek bemutatkozására, a szocialista művészet és a kö­zönség változatos formákban való rendszeres találkozására. Továbbá: erősíteni a pártszer­vezetek kulturális nevelőmun­káját, közművelődési tevé­kenységét. Amint Aranyosi László, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese, a pártbizott­ság pártalapszervezetének tit­kára hangsúlyozta: az együtt­működést kiállítások, művelő­déspolitikai és művészeti elő­adások töltik majd meg tarta­lommal. A megyei pártbizott­ság székházában rendezett el­ső kiállítás megnyitására szep­tember 9-é,n kerül sor. Ez al­kalommal Bortnyik Sándor. Kossuth-díjas festőművész és Gyurcsek Ferenc, Munkácsy- díjas szobrászművész alkotá­saival ismerkedhetnek a kiál­lítás látogatói. A tíz napig nyitva tartó tárlat alkalmából szeptember 16-án megyei ak­tívaértekezletet rendeznek, amelyen Pozsgay Imre kultu­Az aláírás ünnepélyes pillanata. Balról jobbra: dr. Ikvai Nándor és Aranyosi László. Somogyi János, ralis miniszter tart előadást művészetpolitikánk aktuális kérdéseiről. Az év együttműködési prog­ramjában még egy kiállítás szerepel. November 4-én nyit­ják meg Kassitzky Ilona grafi­kusművész tárlatát. November 11-én pedig dr. Aradi Nóra, a Magyar Tudományos Akadé­mia Művészeti Kutató Intéze­tének igazgatója tart előadást Munkásábrázolás a képzőmű­vészetben címmel. A jövő évi programban szintén két kiállítás szerepel. Márciusban Szocialista kör­nyezet, szocialista életmód címmel iparművészeti, novem­berben pedig a Stúdió KISZ tárlatának a megnyitására ke­rül sor. Ezeket egészíti ki a környezet kultúrájáról, illetve az ifjúság művészeti nevelésé­ről szóló előadás. A, szocialista szerződést So­mogyi János, a Szalbadfoglal- jkozású Képző- és Iparművé- iszek pártalapszervezetének tit- i kára, Aranyosi László, az I MSZMP Pest megyei Bizottsá- ! ga pártalapszervezetének tit— I kára és dr. Ikvai Nándor, a Pest megyei Múzeumok igaz- I gatóságának vezetője írta alá. A csoportos művelődéstől a rendszeres önképzésig Szocialista brigádvezetők eszmecseréje Szentendrén Közművelődési politikánk egyik sarkalatos alapelve a munkásművelődés lehetőségei­nek, módszereinek, eszközei­nek megteremtése. Különböző felmérések tanúsága szerint hazánkban még mindig magas azoknak a munkásoknak a szá­ma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztá­lyát. Megtalálható egymás mellett a két véglet: a mini­málisnál is alacsonyabb kép­zettség és a szükségesnél ma­gasabb is. Némely iparágban a technika meghaladja a vele dolgozó emberek műveltségi szintjét, máshol a magas kép­zettséghez eimaradiottab tech­nika csatlakozik. Mégis az alacsonyabb képzettségűek kö­rével kell mélyrehatóan fog­lalkozni, hiszen a technika ro­hamosan fejlődik, a legalapve­tőbb műveletekre sem lehet betanítani azokat a munkáso­kat, akik nem rendelkeznek elengedhetetlen általános mű­veltséggel. _ Ezt pedig az álta­lános iskola adja meg alapjai­ban. Az alapfokú képzés fontos­ságát hangsúlyozta tegnap a szocialista brigád vezetőknek a Szentendrei Nyár program­jában hagyományos tanácsko­zása. A városi tanács díszter­mében rendezett konferencián részi vett Simon János, a vá­rosi pb. első titkára, valamint a város és a járás üzemeiből, szövetkezeteiből, mintegy száz brigádvezető. Dénes Antal, a debreceni gyógyszergyár üzem­vezetője bevezetőjében hang­súlyozta, hogy nagyon sok szakmunkához ma már közép­fokú iskolai végzettség szüksé­ges. Nem mehetünk el tehát szó nélkül az általános iskolát el nem végzett munkások problémája mellett. A szocia­lista brigádmozgalom megfe­lelő keretet ad a munkásmű­velődés lehetőségeinek meg­teremtéséhez. A kis közössé­gek nevelő, rábeszélő hatására támaszkodva a vállalatok gaz­dasági vezetői elérhetik, hogy minél több munkás pótolja az általános iskola hiányzó osz­tályait. Az alapműveltség meg­szerzése ugyanis nemcsak a munkás egyéni érdeke, ha­nem az egész termelő közössé­gé. Jól képzett munkaerővel sokkal jobb eredményeket ér­hetünk el a termelő munká­ban. Természetesen nem min­denütt könnyű az embereket rávenni a tanulásra. Ezért lé­nyeges, hogy a vállalások for­malitásán túl tudjanak lépni a szocialista címért küzdő kö­zösségek. A szervezett iskolai kénzésen kívül számtalan al­kalom nyílik a műveltség gya­rapítására. A BIOGAL-ban például hat éve eredményesen működik a Korunk valósága című vetélkedőmozgalom, amelyet a gyár szakszervezeti bizottsága a Hajdú-Bihar me­gyei művelődési központ segít­ségével évente rendez meg. Szakmai, politikai, természet- tudományos és művészeti tárgykörökben a vetélkedőre történő felkészülés alkalmat ad az ismeretek bővítésére. Ez a mozgalom már túlhaladta a szórakozva tanulás kategóriá­ját. A csoportos művelődéstől a rendszeres önképzés irányá­ba vezeti a részvevőket. Egy olyan nagy gyárban, mint a debreceni BIOGÁL, egészen más lehetőségek nyíl­nak a brigádmozgalom, a köz­művelődés előtt, mint például az építőiparban. Helyesen ál­lapította meg Fehér András, a szentendrei építőipari szö­vetkezet elnöke, hogy szét­szórtan, egymástól távol dol­gozó közösségeknél szerény­nek látszó eredmények is ér­nek annyit, mint zárt mű- helyköliektívában a nagyobb sikereik. Ha két embert be tudnak iratai az általános Ls- koí!a hetedik-nyolcadik osztá­lyába, annak is nagyon örül­nek. Lépésről-lépésre halad­nak előre. Sajnos, a fiatalok között is sokan vannak olya­nok, akik időnek előtte kima­radnak az iskolából. Nehe­zebb azonban a negyven éven felüliek műveltségének gya­rapítása. Családi kötöttségek, a nehéz fizikai munka okoz­ta fáradtság mellett nem na­gyon vállalkoznak már tanu­lásra. A szövetkezet mégis erőfeszítéseket tesz a mun­kás-művelődés érdiekében, hi­szen a soron következő évek Még a tavasszal Pest megye öt járása, a ceglédi, a dabasi, a monori, a nagykátai és a ráckevei — mint arról annak idején beszámoltunk — köz- művelődési együttműködési megállapodást kötött. Ennek a megállapodásnak a keretében most a Nagy István képzőmű­vészeti csoport szervezésében az öt járásban lakó festő- és szobrászművészek augusztus 10 —19. között alkotótáborba gyűlnek össze. A tábor színhelye a monori járásban. Gomba határában, Felsőfarkasdon lesz, ahol 30 képzőművész üt tábort. Dél­technológiai változásai maga­sabb ismereteket kívánnak a dolgoeióiktól. A szentendrei szövetkezet huszonkét brigád­ja Inkább a testkultúra, a sport fejlesztésében jeleske­dik, s ez sem elhanyagolható tényező. A Fesit megyei Fémipari és Kéziszerszámgyár kollektí­vái között öt—hat évvel ez­előtt még szinte ismeretlen volt a közművelődési munka. BoSkovics Gáborné, a ková­csoló gyáregység vezetője most viszont jelentős fejlő­désről számolhatott be a ta­nácskozás résztvevőinek. Bog­nár Gyula, a BVM briigádve- ziétője hasonlóan szép ered­ményekről tájékoztatta a hallgatóságot. Délután két szekcióban ta­nácskoztak a konferencia résztvevői, elfogadták a me­gyei művelődési központ ajánlásait a kulturális válla­lásokhoz. B. I. FILMES SIKEREK Karlovy Varyban, a XX. nemzetközi filmfesztiválon a magyar versenyfilm, az Ár­vácska szép sikert aratott. Ra- nódy Lászlót a film rendezé­séért a nemzetközi zsűri a fesz­tivál egyik fődíjával jutalmaz­ta. A filmfesztivál igazgatósá­ga és Karlovy Vary tanácsá­nak elnöke jubileumi díjakat adott át olyan filmművészek­nek, akik kiemelkedő tevé­kenységükkel hozzájárultak a fesztivál sikeréhez. A hét díj egyikét Törőcsik Mari kapta, Déryné, hol van? című film­jéért, melyet információs vetí­tésen mutattak be Karlovy Varyban. előttönként alkotnak, délután pedig elméleti továbbképzésen vesznek részt. Időt szakítanak azonban arra is, hogy egy-két kiránduláson megtekintsék a környéket. Ezenkívül közös színházlátogatást is terveznek, de főként az a cél, hogy egy­más alkotásait, művészetét megismerjék. Elsősorban a Nagy István- csoport tagjai vesznek részt a táborozáson, de ha a harmin­cas létszámot a jelentkezők száma nem éri el, az öt járás­ból a csoporton kívül álló képzőművészeket is szívesen látnak. Öt járás képzőművészei - alkotótáborban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents