Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-21 / 171. szám
1976. JÚLIUS ZU SZERDA sMlap Tavasztól késő őszig — szabadban Háromszáz mázsa egy műszakban Asszonyok az abonyi téglagyárban Fényesek a porszemek a napsugárban. Ahogy ledől egy- egy téglasor, úgy szállnak egyre magasabbra az apró, fénylő pontocskák, szúrják a szemet, rátapadnak a bőrre. Messzebbről csúnya, szürke fellesnek látszanak. Az abcmyi téglagyárban bontják a régi kemencét. Megkezdődött valami új. A tégláit már modem alagútkemance égeti, erre az ósdi jószágra nincs szüksége senkinek. Megkezdődött valami új. Csak az asszonyok maradtak a régiek. A sor végén A nyerstégla gyártásához első lépés: kitermeLni az anyagot. Ezt erős gépek csinálják, erős férfiakkal a hátukon. Az anyagot szállítószalag viszi adagolóba, törőhengerbe, keverőbe, vákuumprésbe, majd automata gép vágja megfelelő méretre. A nyers téglákkal kis motoros vontató után kötött kocsik sineken futnak fürgén a máglyázóhoz, a szabadban levő száritóterületre. A téglásvonatokat nap mint nap hűségesen várják az asz- szonyok. Pedig nem érkezik velük más, csak a munka. Nehéz, derekait fájdító, térdet hajlító, tenyeret koptató, izzasztó munka. A lerakó asz- szonyok mégis várják a vonatokat, s rendületlenül rakják máglyába gyors kezükkel a téglákat. Éppen, úgy, ahogy a század első évtizedeiben dolgoztak a téglagyári lerakók. Ezit a műveletet még mindig nem tudja másképp megoldani a téglaipar, nemcsak Abony- ban, hanem máshol sem, ahol hasonló technológiával gyártanak. Férfiak erre nem vállalkoznak. A gyártóvonalon végig sok férfival találkoztunk, de a sor végén asszonybrigád csivitel: Sági Istvánná. Cseh Istvánná, Promok Sándorné, Pirviczki Istvánná. Mucsi Istvánná, Sziráki Sándorné, Szabó Mihály né, Gál Ferencné és egy szem fiatal lány, Mucsi Erzsébet. Ök alkotják az egyik műszakot. A másikban hasonló a létszám. Tavasztól késő őszig a szabadban dolgoznak. Eső verd őket, vagy a nap égieti, nekik ott kell hajladozniuk a szárítón. Nagy melegben morcosak, szófiának. Esőben dühösek. A szemük előtt teszi tönkre a víz a nyers téglát, tavaly is 600 ezer elázott. Sajnálják. Meg a munka is terhesebb, ha csapja a szél arcukba az esőt. Vizes lesz a ruhájuk, fáznak, kivörösödik a kezük, fáj. Amikor kisüt a nap, megvidámod- nak. Ilyenkor áldják a szelet, elviszi a nagy forróságot. Nyáron nem állhatják a szélcsendet. Hajnaltól délig Ha délelőttösek, fél négykor kezdenek. Nagyon korán kelnek. Amikor még alszanák, akkor ők már lábbujjhegyen kilopódzkodnak a szobából, elkészítik a reggelire valót a családnak, aztán sebesen iramodnak a nagyközség szélére, a téglagyárba. Tóth József művezető, aki velük együtt ette meg kenyere javát a gyárban, nagy szeretettel beszél az asszonyokról. — Csoda, hogy mit bírnák. Egy-egy műszak alatt kétszázötven-háromszáz mázsa téglát raknak le a kocsikról. Ha valaki hiányzik közülük, egy személyre több jut. Még négyszáz mázsa is néha. Csinálják. Hol jókedvűen, hol zsörtölődve. Attól függően, milyen a hangulatuk. Amikor ott jártunk, jó kedvük volt Messze hallatszoftt vidám zsibongásuk, alighanem egymást heccelték, mert föl- fölcsattant köztük a kacagás. A kezük nem állt meg, míg a nyelvük pörgött, ahogy fogyott a kocsikról a tégla, úgy lett egyre magasabb a máglya. így nap közben minden szóba kerül. Ha otthon baj van, itt ön- tik ki a szomorúságot. Ha elindul első, bizonytalan lépteivel az unoka, a boldogság ragyogásából a társnőknek is jut egy-egy sugár. Dél felé, a műszak végéhez közeledve már arról főijük a szó, mit főzzenek ebédre, ki mit csinál délután. A pihenés? Arról nem beszélnek. Arra nincs idő. Majd ha nyugdíjba mennek. Piriké, Szabó Mihályné 1950-ben jött a gyárba. Fiatalon, erősen. Haja már szürkül itt-ott, de ereje nem hagyta el. — Naponta ötvenezer nyerstégla megy át a kezünkön. Ebből egjűinlkre hatezer jut. Hármasával fogjuk a téglákat, számolja ki, hányszor hajolunk le egy műszák alatt? A szezonban gyakran túlórázunk. Sokszor vasárnap is bejövünk, hogy haladjon a munka. Ha kell, elmegyünk Ceglédre, Szolnokra is besegíteni. Kiderül, hogy Margit hat téglát is emel néha egyszerre, de mindig megszidják érte. Azt már nem szabad! Ki akarja készíteni magát? Nem engedik. összeszoktak, vigyáznak egymásra. Van, aki a védőkesztyűt emlegeti. Társa rászól: Krémet, ne kesztyűt kérj! Ápold a kezedet! Brigádvezetőjük férfi. Sági Károly, aki a motoros vontatót kezeld. Ennjü asszonyból nem telt brigádvezetőre? Megnyugtatnak, nem nagy dolog. A művezető félne tőlük egyedül. Igaz, Józsi bácsi? S megint ■kacagnak egy kereket. És miért? Nagy András, a gyár vezetője csak elismeréssel tudja emélegetni a lerakókat Minden kertelés nélkül megmondja, hogy nincsenek túlfizetve. Munkájuk egyhangú, nagy fizikai megterhelést jelent, az időjárás minden viszontagsága őket éri. Keresletük túlóra nélkül 2500 forint' körüli egy hónapban. Teljesítménybérben dolgoznak, jövedelmük még-' sem csak tőlük függ. Közbeszól a gyártáskapacitás is. Előfordul, hogy órákig állnak. Akkor mégis, miért csinálják? Nehéz megtalálni a választ. Az asszonyok azt mondták, nehogy szentekké avassuk őket, nem hősök. S jót nevettek hozzá.. Mégsem mindennapi a kitartásuk. Tudjuk, szakképzettség nélkül nem könnyű munkaalkalmat találni. Ök is ezért jöttek a téglagyárba. Kellett a családnak a pénz. De miért maradtak itt még nagymama korukban is? Virtusból? Nem valószínű. Valami van a szívük mélyén, ami arra készteti őket, hogy végigcsinálják, ha már elkezdték. Bálint Ibolya Négyen a négyszáz 2. A gépkocsivezető Előfordul, hogy a legnagyobb hidegben is forróság lepi el az embert. Bai László gépkocsivezetővel is nemegyszer megtörtént az ilyesmi az elmúlt télen. Sok forró pillanatot élt át a Torunyi-hágón. Az volt a feladata, hogy Ural vontató gépkocsijával átsegítse a legnehezebb hegyi szakaszokon a Bogorodcsányba és Guszjatyinba tartó, különböző rakományokat szállító tehergépkocsikat. Február húszadika körül történt Az idő enyhült. Ügy gondolták, a tél foga már kicsorbult. Társait visszarendelték a hágóról, egyedül maradt a poszton. És akkor hirtelen rosszabbra fordult az idő. Egy nap alatt 60 cm hó esett A hágó túlsó oldalán néhány Rába tehergépkocsi akadt meg. Egyenként segítette át azokat a meredek hegjü úton. Ügy hitte, a nehezén már túl vannak. A hatalmas gépkocsik fokozatosan ledöngölték a havat, a kerekek könnyebben forogtak. És éppen ez volt a baj. A2 egyik Rába, talán az utolsó a gépkocsioszlopból, csúszni kezdett a meredek lejtőn. A gépkocsivezető hiába erőlködött, fékezett, ragadta meg teljes erejével a volánt. Nem tudott boldogulni — elvesztette uralmát a gép felett. A kanyarban az első jobb kerék alól kicsúszott a talaj. Üresjáratban forgott a semmiben. Bai Lászlóban elhűlt a vér. Fáradt, álmos volt a húsz órára nyúlott műszak után, de a látványra nyomban kiment a szeméből az álom. A kerék alatt legalább hatvanméteres szakadék tátongott. Lent, a mélyben megcsillant a hegyi patak vékony, ezüstös csíkja. A kemény fagyokkal dacoló ár zúgását a távolság diszkrét suttogássá szelídítette. Lázas gyorsasággal, szinte ösztönösen cselekedett. Az Ural vonatókötelét, amelyet a hágó legmagasabb pontján lekapcsolt, visszahelyezte a Rábára, bevetette magát az Ural fülkéjébe és hátraparancsolta a vontatót. A kötél megfeszült, akár egy húr. Néhány pillanatig a>z egyik gép sem mozdult. Majd az Ural felülkerekedett. A Rába lassan visszazökkent az úttestre. Bai kikapcsolta a motort és ernyedten az ülés támlájának dőlt. Didergett a hidegtől. Az ing csuromvizes volt rajta. Április elejéig teljesített szolgálatot a hágón. Azóta lent van Huszton. Az Ural fülkéjéből egy MÁZ billenőkocsi fülkéjébe ült át, kavicsot szállít a kompresszorállomáshoz vezető bekötő útra. Most már mosolyogva gondol vissza . a hágón töltött forró téli napokra. A kígyózó hegyi út minden kilométerre mélyen az emlékezetébe vésődött. Ügy érzi, azt a vészes néhány kilométert most már bekötött szemmel is megteheti. Vékony dongájú, 'mozgékony, erélyes ember. Ahhoz a típushoz tartozik, akikre a rendikívüli szívósság és kitartás jellemző. Elbeszélését élénk, kifejező mozdulatokkal kíséri. Akár egy filmen, szinte magam előtt látom a hágón lejátszódott drámai eseményeket. Azokhoz képest mostani munkája egyszerű, azoknak a hétköznapoknak a folytatása, amelyeket tizenkét évvel ezelőtt kezdett meg, mint a Miskolci Építőipari Szállítási Vállalat gépkocsivezetője. Ez inár a harmadik beosztása, amióta a gázvezeték építéséhez került. Tavaly szeptemberben még ingázott Nyíregyháza és Huszt között A leendő étteremhez szállította az épületelemeket. Felvidul, amikor első útjára emlékezik vissza. Annak idején még nem Beregsurány, hanem Záhony irányában közlekedtek. A véletlen úgy hozta, hogy az első alkalommal egyedül vágott neki az útnak... és elvétette az irányt. Csapnál nem kanyarodott jobbra, s egyszer csak Ungváron találta magát. Aznap csalr hosszabb bolyongás után, 40 kilométeres kerülővel. késve érte el úticélját. . — Most már könnyen eligazodom bárhol, a nyelvbe is belejöttem. Túlvagyok a problémákon! — közli elégedetten. Megszoktam a környezetet. Ehhez persze hozzájárult, hogy április eleje óta a 109 lakásos házban lakik. Hetedmagával egy minden kényelmet biztosító lakást foglal el. Társai, mint mondja, harcedzett Nem kell hozzá pénz, csak szervezés Alkatrészekkel segítik egymást a Duna menti tsz-ek A megyei operatív bizottság ülésén követendő példaként említették a váci járási tsz-ek aratási alkatrészellátási együttműködését. Itt ugyanis többnyire nem várják meg, míg az AGROKER-től megérkezik a hiányzó pótalkatrész, hanem a közös gazdaságok azonnal egymás segítségére sietnek, hogy ne okozzon fennakadást a betakarításban egy-egy gép hosszabb kiesése. Nem új elképzelés — Nem a mi érdemünk — mondták a járási hivatalban. — Igaz, évek ót-a ösztönözzük a téeszeket a szorosabb együttműködésre. A konkrét formát azonban a, gödi Egyesült Du- namente Tsz főmérnöke dol- dolgozta ki. — Igen, én javasoltam a vezetőségnek, hogy szervezzük meg a környező szövetkezetekkel az alkatrészscgély-ak- ciót — felel a kérdésemre Szigeti Sálndor, a tsz fiatal főmérnöke. — Lényegében nem új az elképzelés. Eddig is segítettünk egymásnak baráti, ismeretségi alapon. Alkatrészeket adtunk és kaptunk kölcsön, sőt ha arra volt szükség, átmenetileg gépekkel is kisegítettük egjnmást. Most ezt a baráti támogatást tesszük hivatalossá, szervezetté. Kincsesbánya a raktárban Tény, hogy a gödi tsz a környék legjobban felszerelt gazdasága. Javítóműhelyét nemcsak a jól képzett szakemberek miatt emlegetik, hanem kincsesbányának számító ké- zirafctára miatt is. Itt ugyanis, ha egy gépet kiselejteznek, nem a roncstelepre viszik, hanem a műhely elé, ahol minden olyan alkatrészt kiszerelnek belőle, ami még használható valamire. Májusban levélben keresték fel a járás termelőszövetkezeteit, s javasolták, hozzanak létre közös tájékoztatási rendszert, mellyel sok felesleges utánjárástól, keresgéléstől mentik meg az anyagbeszerzőket. Egyben meghívták őket tapasztalatcserére is. Június 28-án tartották az első megfiúk, együtt járták meg a To- runyi-hágót. Esténként sakkoznak, tévéznek, olvasnak. Persze, ez a nagyobb család nem pótolhatja a szűkebbet. Felesége, két iskolás fia várja otthon türelmetlenül leveleit, telefonhívásait a Miskolc melletti. Bőcsön. Nincs-e honvágya? Ettől senki sem mentes, mondja. Különben neki szerencséje van. Csak január óta van folyamatosan itt, s már volt otthon, nemrég telt le a szabadsága. A távolban kéklő hegyek felé tekintek. Valahol ott, északon, az égbe nyúló bércek között van a Torunyi-hágó is. Bai László követi a tekintetemet és hangosan felnevet. — Fogadjunk, hogy tudom, mire gondol. Mi lesz, ha a télen Ismét a hágóra küldenek? Ugye, eltaláltam? Minden további nélkül vállalom. Most már a hágó sem tűnik nekem olyan magasnak, az út sem olyan meredeknek, mint az elmúlt télen. És ezt nem a távolság teszi, hanem az, hogy már egyszer megjártam ezt az utat. Mindenben csak a kezdet nehéz. Lusztig Károly (Folytatjuk.) beszélést a műszaki vezetők. Erre a felsőbb szerveken, kívül az Alagi Állami Gazdaság, a fóti Vörösmarty, a kos- di Lenin és a sződd Egyesült Virágzó tsz küldte el a képviselőjét, Egyelőre csak megállapodástervezetet dolgoztak ki. Rögzítették hogy legalább félévenként tapasztalatcsere-látogatásra mennek egymás üzemébe, a jövőben egységes gépparkot alakítanak ki, a házi alkatrészraktárból kisegítik, s folyamatosan tájékoztatják egymást a készletekről. Felmérték, melyik üzem javítóműhelyében, milyen szabad kapacitás található, s azt egymás rendelkezésére bocsátják. Szükségeseién gépekkel, szállítóeszközökkel is segítenek, s a távlati célok összehangolására közös fejlesztőcsoportot hoznak létre. Az aratás után újra ösz- szeülnek és konkrét formába öntik elképzeléseiket. Közös érdek Katona Miklós, főmezőgazdász, az ügy egyik fő támogatója, hiszen ha a műhelyben késik egy-egy gép javítása, neki okoz gondot a munka gyors átszervezése. — Valamennyiünk közös érdeke, hogy időben, tervszerűen tudjunk dolgozni — mondta. Különösen fontos a gyors és pontos javítás, a hozzánk hasonló üzemek esetében, ahol például mindössze két ember dolgozik a magtisztító- és tároló berendezésnél. Itt a gabona emberi kéz érintése nélkül, csupán a géMende határában, a Nagykunsági Fafeldolgozó Vállalat facsemete előnevelő telepén szorgos kezek gondozzák a jövő faóriásainak ma még csak aprócska palántáit. A vasút és az erdősor közötti alig 25 hektárnyi területen megbúvó gazdaságban valójában igen fontos munka folyik. Évente százezerszámra szállítják innen a facsemetéket a környékbeli erdőgazdaságok és termelőszövetkezetek erdőik időnként megfogyatkozó faállományának pótlására. A gazdaságban ilyenkor, a nyári hónapokban az állandó foglalkoztatottakon kívül még legalább 20 helybeli — mendei és gyömrői — lány és asszony talál egy-két hónapos munkaalkalmat. — Telepünkön többféle palántát is nevelünk — mondja Barna Ferenc telepvezető — Erdei- és feketefenyőt, platánt, nyírt és lucfenyőt. Általában egy- vagy kétéves korig vannak nálunk a fák, azután elszállítják őket és fiatal telepítésű erdőként faiskolában gyarapszanak tovább. Egyéves korára egy növénynek el kell érnie a 60 centiméteres magasságot. Ez az a kor és méret, amelynél a csemete már könnyen dákról a tárolóba. Ha netán az aratás idején ez a rendszer hosszabb időre kiesne a termelésiből, szinte pótolhatatlan károkat okozna. Hasznos együttműködés Hamerli József műhelyvezető, a gyakorlat embere, elégedetlen az alkatrészellátással. — Azért kell minden valamire használható alkatrészt kiszerelnünk és őriznünk, mert vagy éppen az nincs az AGROKER-nél, ami éppen kellene, vagy úgy nincs, ahogy szeretnénk beszerelni. Például egy száz forint értékű forgatónyomaték-növelőt niem tudunk szerezni az MTZ traktorokhoz. Helyette komplett összeszerelt egységet ajánlanak 11 ezerért. Variátor ékszíj ugyancsak nem kapható a kombájnokhoz. Soroljam tovább? Hát ezért kincsesbányák ezek a 'kis kéziraktárak. S ha több tsz összefog, legalább átmenetileg ki tudjuk segíteni egymást a bajban, legolább addig, míg az anyagbeszerző előkerítá a szükséges alkatrészt. Már most, az aratás idején is nagyon hasznosnak bizonyult ez az együttműködés. Hosszú távon még nagyobb eredményeikkel kecsegtet. Befejezésül hadd idézzem Katona Miklós szavait: — Nem kell hozzá beruházás, se másféle áldozat, csak közös akarat és jóindulat, mellyel talán milliókat menthetünk meg szövetkezeteink és a népgazdaság számára. T. Ágoston László elviseli a heljrváltoztatással járó megrázkódtatást. Az ujjnyi palánták gondozása nem éppen könnyű munka. A parányi növényekre seregestül tapadnak a legkülönfélébb élősdiek. Először is ezektől kell megszabadítani azokat. Az életben tartásukhoz nélkülözhetetlenül szükséges vizet szórófejts öntözőgépek segítségével juttatják a talajba. Nem csoda hát, ha az ideális körülmények között szépen fejlődnek a palánták. — Idén tavasszal 1 millió 25 ezer erdei fenyő és 276 ezer lucfenyőpalántát vásároltak előnevelő telepünktől — mondja Barna Ferenc. — Vásárlóink közé tartoznak a zagyvarékasi és a tápióbicskei termelőszövetkezetek, sőt még a Tiszafüredi Állami Erdő- és Vadgazdaság is. A tiszafürediek különösen lucfenyő-, platán- és nyírcsemeték után érdeklődnek. Az egy-két éves csemetéket azután otthon nevelik tovább. A mendei előnevelő telep feladata az is, hogy a Nagykunsági Fafeldolgozó Vállalat faigényét is kielégítse. Így például tavaly 200 ezer szürkenyárcsemetét neveltek az anyavállalatnak. B. P. Gyömrői és mendei lányok, asszonyok, és a szünidőben dolgozó diákok gyomtalanitják a szürkenyár-palántákat. Bozsán Péter felvétele pék segítségével kerül a fölA faiskolák mendei nebulógyára PALÁNTÁK 25 HEKTÁRON
