Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

1976. JÚLIUS 20., KEDD 3 Vasárnap is arattak Megkezdődött a másodvetések előkészítése Országszerte jó ütemben ha­lad az aratás, bár a mezőgaz­dászok egy-két napos eső kedvéért átmenetileg szívesen leállíttatnák a kombájnokat, hogy nedvességutánpótlást kapjanak az aszályban sínylő­dő kapás- és zöldségnövények. A rendkívüli szárazságban folyamatos az arató-cséplőgé­pek miunkája, keményre szik­kadtak az utak. könnyen mo­zognak a szállító járművek, ugyanúgy mint a táblákban dolgozó kombájnok. A hétfői jelentés szerint a búza 36 százalékát le­aratták. A megyék’ között idén vala­mivel kisebb a különbség, mert az aszály miatt bizonyos fokú „összeérés” történt, és ez az aratás tekintetében köze­lebb hozta egymáshoz a me­gyéket. A legelőbbre tartanaik a munkában Szolnak megyében, ahol a termés 60 százalékát vágták le és az aratás feléhez közelednek Fejér és Győr- Sopron megyében is. Mint megírtuk Pest megyében is túl vannak már a búza aratásá­nak, harmadán. Az északi me­gaékben természetesen hát­rább tartanak a munkával. A repce aratása országszerte befejeződött, örvendetes, hegy meggyorsult a szalmalehúzás, ez a munka idén különösen fontos; a MÉM rendelkezése szerint a szalmát sehol sem le­het elégetni, most gondoskodni kell a normális időjárás esetén másodrendű fontosságú szalma megmentéséről is. Az aratás első időszaikában kényszerű átállásokra is sor kerül. A tavaszi árpát ugyan általában valamivel később vágják le, idén előbbre hozták betakarítását, miután a határ­szemléken észrevették, hogy az árpában erős saempergés in­dult meg, éppen az aszályos időjárás miatt. Ezért a terme­lők a veszteségek csökkentésé­re most a tavaszi árpa aratá­sát részesítik előnyben,. Előkészületeket tesznek az üzemek a másodvetésre. Nehe­zíti helyzetüket, hogy a keményre szikkadt ta­lajt nehéz felszántani, és a szántás minősége sem megfelelő, ennek ellenére foly­tatják a munkát. Sokfelé tár­csázzák a talajt, a felszínen Pest megyében Is teljes üzem volt vasárnap a földeken. A kom­bájnokon kívül megjelentek sok helyen a traktor vontatta ekék Is. Képünkön az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezetben az aratás után megkezdődött a szántás a másodvetés alá. Koppány György felvétele guruló tárcsát azonban igen gyakran „feldobja” a kemény talaj, emiatt csaknem min­denütt súlyokkal terhelik ezt a művelési eszközt, azért, hogy biztosítani lehessen a rendeltetésszerű. talajforgatást, porhanyítást. Szolidaritás Ciprus népével A Bí-ke-világianács és a Nemzetközi Ciprusi Szolidari­tási Bizottság felhívására jú­lius 15—20 között a békemoz- gaimak világszerte szolidari­tási megmozdulásokat rendez­tek a Ciprusra vonatkozó ENSZ-határozatok haladékta­lan végrehajtásáért. A magyar békemozgalom a szolidaritási hét idején tartott rendezvényein ismételten ki­fejezésre juttatta szolidaritá­sát Ciprus népével, a nem­zetközi ciprusi szolidaritási hét alkalmából állásfoglalást tett közzé. — Az Országos Béketanács a Béke-világtanács felhívásá­hoz csatlakozva a nemzetközi békemozgialommal együtt kö­veteli a Ciprussal kapcsolatos ENSZ-határozatok haladékta­lan végrehajtását — hangoz­tatja a felhívás. A magyar békemozgtalom határozottan síkraszáll amellett, hogy hely­re kell állítani Ciprus szuve- rénitását és területi integritá­sát, ki kell vonni a szigetről a külföldi csapatokat, a görög és a török közösség vezetői­nek békés úton kell rendez­niük a vitás kérdéseket. — A ciprusi válság elhúzó­dása azzal a veszéllyel fenye­get, hogy új, robbanással ter­hes válsággócot teremt a Kö­zel-Kelet küszöbén, a Föld­közi-tenger keleti medencéjé­ben. Az Országos Béketanács részt vesz az ENSZ-határoza­tok megvalósítását sürgető ok­tóberi .ciprusi nemzetközi szo­lidaritási világkonferencia előkészítésének munkájában. Ezt azzal a meggyőződéssel teszi, hogy Ciprus nyugalma és békéje elválaszthatatlan Európa, a Közel-Kelet és az egész világ békéjétől. Négyen a négys 1. Az építésvezető Tavaly július közepén érkezett Husztra az Orenburg —Nyugat gázvezeték magyar építőinek első csoportja. Jelenleg az összes szolgálattal együtt csaknem négyszá­zan vannak. Munkájuk nyomán több létesítménnyel gazdagodott már az ősi kárpátontúli város. Befogadta lakóit — a gázvezeték építőit — a 109 lakásos reprezen­tatív ház, egy másik, mely 32 lakásból áll, a befejezés­hez közledik a város központjában. Huszt érdekes, von­zó színfoltja lett a május elején átadott modern étte­rem, az építők egészségügyi ellátását szolgálja az orvosi rendelő. Mindez számos, különböző szakmájú ember fáradozásainak, szorgalmának az eredménye. Ma kezdő­dő sorozatunkban négyet mutat be közülük Lusztig Ká­roly, a Kárpáti Igaz Szó Ujjodt, kiegyensúlyozott ember Popomajer Lajos épí­tésvezető-helyettes. Kerek, napbarnított arcát élénk, fi­gyelő szempár sugározza be. Megfontoltan, lassan, szinte tagoltan beszél, mint az olyan emberek általában, akik meg­szokták, hogy ne ismételjék szavaikat, utasításaikat. — Nehezebb itt a munkája, mint otthon volt? — kérdem. — Nehezebb, könnyebb is — válaszolja, majd rövid gondol­kodás után konkretizálja gon­dolatát: — Otthon, a Kelet­magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalatnál (KE- MÉV) szakosított főépxtésveze- tőségek vannak. Itt komple­xen, mindennel foglalkozunk. Ennyivel nehezebb a dolgunk. De jobban látjuk az összefüg­géseket. Ez pedig bizonyos mértékben megkönnyíti a feladatunkat. Hatalmas, több tucat hektárt kitevő völgykatlan középpont­jában áll urak. A völgyet hul­lámzó hegyvonulatok veszik főszerkesztő-helyettese. körül. A legközelebbi, gyér er­dővel fedett hegy tövében fes­tői falu húzódik meg, gyü­mölcsfák árnyékában megbújó piros tetős házakkal. A távol­ban a Kárpátok kéklő ormai zárják el a láthatárt. Az előt­tünk elterülő lápos réten min­denütt serényen munkálkod­nak. Földvájó gépek, exka- ‘vátorok ássák, egyengetik a földet a elendő alapok alá. Popamajer Lajos magyaráza­tokat fűz a látottakhoz: itt raktárak lesznek, amott pedig, ahol azokat az acélkonstruk­ciókat szerelik, egy gépkocsi­csarnok épül. Mindent lendü­letesen, alaposan csinálnak. Pedig ezek csupán felvonulási munkáltok: a leendő komp­resszorállomás ipari bázisa. Csak addig lesz rá szükség, amíg maga az állomás fel­épül, vagyis 1978-ig — És azután? Az építésvezető-helyettes bi­zonytalanul vállat von. — Ki tudja? A gépkocsi­csarnokban talán a közeli kol­hoz traktortelepe kap otthont Nem hiszem, hogy érdemes lenne mindezt leszerelni, majd elszállítani. A beszélgetést hatalmas MÁZ billenőkocsi zúgása, az útra hulló kavics robaja sza­kítja félbe. Rengeteg földet kell itt megmozgatni. A né­hány kilométeres bekötő útba már eddig több mint húszezer köbméter kavicsot helyeztek el, hogy szilárd alapot teremt­senek számára. A talaj ugyan­is nem a legkedvezőbb — lá­pos, agyagos. Esős időben a legerősebb lánctalpas gépek is elakadtak benne. De nem vá­logathatták meg a helyet. Er­re vonul át majd a gázvezeték, itt kell lennie a kompresszor­állomásnak is, amely tovább juttatja nyugatra a több ezer kilométeres acélmederben ér­kező értékes nyersanyagot. Különben az állomás alapozá­si munkálatai is megindultak már. Ezt jelzik az úttól jobb­ra elterülő hatalmas földhá­nyások. Beszélgető partnerem eltű­nődik. Talán az építkezéssel kapcsolatos valamely problé­ma foglalkoztatja, talán az emlékek rajzottak fel benne, annak az életútnak az állomá­sai, amely végre is ide, erre a nagy nemzetközi építkezésre vezette őt? Aligha gondolta a mátészal­kai járási Vállajban az a tíz­egynéhány éves legényke, aki a helybeli kisiparosnál 1951- ben megkezdte a kőműves- szakma tanulását, hogy egy­szer majd egy ilyen nagysza­bású építkezés irányításának súlyos és megtisztelő terhe ne­Mérlegen: a káderpolitika A gödöllői ÁFÉSZ a város szolgálatában Versenyben az állami boltokkal A gödöllői városi párt-vég­aki gyerekkorában — átmene­tileg — ne szeretett volna bol­tos lenni. Aztán a legtöbbje el­felejti, mire! felnő. Pedig — ki tagadná: fontos, hasznos hi­vatás a kereskedőé, létezni sem tudnánk nélküle. fővárosi színvonalra emelték a mércét, és nem tévesztik szem elől a politikai felkészültség — szakmai képzettség — vezetői rátermettség hármas követel­ményét. Kell is az igényesség, mert politikai képzettség dol­gában még nem kielégítő a helyzet: marxista esti egyete­met például egyetlen vezető, egyéves pártiskolát szintén egy ember végzett. Igaz viszont, hogy alapfokon kellő számban tanulnak: 12-en már elvégez­ték, hatan most fejezik be a marxista esti középiskolát, és évente 160 kommunista és pár- tonkívüli dolgozó vesz részt a párt- és szakszervezet külön­böző politikai tanfolyamain. A szakmai képzettség terén jobb a helyzet. Míg 1973-ban a dolgozók 76,5 százaléka, tavaly év végén már 87 százaléka rendelkezett az előírt szakmai képesítéssel. Jelenleg is töb­ben tanulnak. Egy középveze­tő felsőfokú, hat középfokúit pedig alapfokú szakmai kép­zésben vesz részt; huszonné­gyen képezik tovább magukat a Marx Károly Közgadaságtu- dományi Egyetemen szervezett tanfolyamon. Errefelé is jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor a kereskedelem maga volt az átjáróház. Ez az idő — hála egyebek között a helyes ká­derpolitikának — már a múl­té. Mindenekelőtt a vezetők körében törekedtek stabilitás­ra az ÁFÉSZ-nál. Nem volt könnyű, hiszen a szövetkezet jelenlegi összetételében 1966- ban — két körzeti szövetkezet egyesítésével — alakult, és : csaknem hat év kellett ahhoz, hogy minden szinten létrejöj­jön, megszilárduljon a vezető­testület. Ez idő alatt érvénye­sült az a törekvés, hogy. lehe­tőleg minden ember a képes­ségeinek legmegfelelőbb mun­kahelyen, munkakörben dol­gozzék. így került sor olyan tervszerű cserékre, amikor kereskedelmi dolgozókból hálózati ellenőr, illetve osz­tályvezető lett, hálózati ellen­Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász... Hát boltos, kereskedő? Azt még József Attila sem ígéri gyönyörű Aítotó-jában a kis Balázsnak, pedig jószerint nincs olyan ember a világon, rehajtóbizottság megvizsgálta: hogy is áll a fiatal város — és vonzáskörzete — kereske­delmi eladók és vezetők dol­gában? Másképp fogalmazva: értékelték a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ gazdasági- és pártve­zetőinek káder- és személyzeti munkáját. Először azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1973. novemberi — ide­vágó — határozata megjelent. Ehhez a szövetkezethez a já­rás székhelyén kívül nyolc község — Erdőkertes, Veres­egyház, Szada, Mogyoród, Csö­mör, Nagytarcsa, Kerepes és Kistarcsa — ellátási, felvásár­lási, szerződéses termeltetési gondjai tartoznak; Kerepesen, Kistarcsán és Gödöllőn az állami kereskedelemmel kon- kurrál az ÁFÉSZ. Hogy mi­lyen eredménnyel — az nagy mértékben a szövetkezet dol­gozóitól függ. Kezdjük egy kis statisztikai áttekintéssel: Az ÁFÉSZ központi igazga­tásában 93, kereskedelmi és vendéglátó hálózatában 549 ember dolgozik. A szövetkezet szervezeti felépítése az állami vállalatokénál bonyolultabb,' a vezetés is négy részre tagozó­dik: a gazdálkodást szervező, irányító operatív vezetésre, a választott testületi — igazga­tósági intéző bizottsági — ve­zetőre, a választott testületi — felügyelőbizottsági ellenőrzés­re és az érdekvédelmi testületek — nőbizottság, döntő- és fe­gyelmi bizottsági — ellenőrzé­sére. Ez a széttagoltság éppen­séggel nem könnyíti meg a káderpolitikai elvek gyakorla­ti megvalósítását. Magas mércével Amennyi gondot, nehézséget okoz a gödöllői járásban a fő­város közelsége, csaknem any- nyi előny is származik belőle. Mindenekelőtt ilyen előny az igényesség: az ÁFÉSZ vezető beosztású munkatársai előtt hezedik a vállára. Pedig egész eddigi pályafutása előkészület volt egy ilyen feladat megol­dására. Az utat ehhez a szo­cialista rendszer egyengette számára, az a rendszer, amely lehetővé tette, 'hogy mint a Szabolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakmunkása el­végezze a kétéves felsőfokú művezetői tanfolyamot, amely napirendre tűzte a Szabolcs- Szatmár megye arculatait meg­változtató olyan létesítmények építését, mint a Nyíregyházi Almatároló és Konzervgyár, a felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum, a Tiszavasvári Alka­loida Gyár, a Nyíregyházi Tej­porgyár és számos más, ahol már részben művezetőként dolgozott, edződött és formáló­dott, mint szakember és veze­tő egyaránt. Mindenütt bizonyított. Ezért a KEMÉV vezetősége nem sokat gondolkozott, ami­kor a számos jelentkező között őt is kiválasztotta erre a fele­lősségteljes feladatra. A műszakiak első csoportjá­val érkezett Husztra, ahogy mondja, terepszemlére. Az első építkezés helyén, ott, ahol most a 109 lakásos ház emel­kedik a környék legtöbbnyire földszintes épületei fölé, ak­kor még egy kis patak csörge­dezett. Ezt kellett előbb elte­relni. Ha arra gondol, hol tar­tanak ma, nem is hiszi, hogy csupán egy év telt el azóta. — Gyorsan múlik tehát az idő? — kérdem. — Ha az elvégzett munka arányait veszem figyelembe, akkor igen — válaszolja Po­pomajer Lajos elgondolkozva. — Ha pedig... Sokatmondó szünet követke­zik. De nincs is szükség arra, hogy folytassa. Tudom, mire gondol ezekben a pillanatok­ban. Amikor a kompresszor- állomás felé tartottunk, el­mondta, hogy családja Tisza- lökön lakik. Két gyermekük van. A fiú hatodikos, a lánya ’ most érettségizik. Minden idegszála a családhoz köti. Még szerencse, hogy ennyire el van foglalva. Az építés veze­tőinek nincs is szigorúan vett munkaidejük. A munkanap gyakran az éjszakába nyúlik. De lehet-e annyira zsúfolt napja, hogy ne gondoljon az övéire? Kétféle idővel méri Popo­majer Lajos a napokat. És nemcsak ő! Az egyik az épít­kezés haladását jelzi, a másik az egyik otthoni levéltől a következőig tartó napokat, a szabadságtól szabadságig tartó hónapokat rögzíti. Ezek a na­pok, hónapok néha nagyon hosszúnak tűnnek. De hát tudja; nemcsak munkát vál­lalt, hanem megtisztelő külde­tést is. És ez kötelez: jó, lelki- ismeretes munkára, kitartás­ra, a nehézségek vállalására. Lusztig Károly (Folytatjuk) őrből kereskedelmi osztályve­zető, főosztályvezetőből áru- házigazgató. Nők a vezetésben Amint a Központi Bizottság is külön párthatározatban foglalkozott a dolgozó nők helyzetével, éleit- és munka- körülményeivel, úgy szentel­nek megkülönböztetett figyel­met a nőknek a Gödöllő és Vid,óke ÁFÉSZ-nál is. Óikkal- joggal teszik, hiszen a dolgo­zók jelentős része nő. Ará­nyuknak megfelelően alakult a nők bevonása a vezetésbe is: 105 boltvezető közül 73, 35 helyettesből 27, 8 üzletve­zető közül 3 és 42 — az igaz­gatásiban , dolgozó vezetőből — 27 a nő. Az ÁFÉSZ mégy legfőbb vezetőjének fele nő, fele férfi. Ez az arány jellem­ző a választott vezető testüle­tek összetételére is. — Nem is lehetne lebecsül­ni nődolgozóinkat — mondja Magyaróvári Pál, az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke —, hiszen 377 millió forintos kiskeres­kedelmi forgalmunk 43 száza­lékát olyan boltok bonyolít­ják, amelyeknek vezetője nő. Van olyan tapasztalatunk is, hogy a nők türelmesebbek, kedvesebbek a vevőikkel, lel- táredeményeik pedig kedve­zőbbek a férfiakénál. — Tükröződik ez a megbe­csülés az anyagiakban is?! — Egyre jobban — feleli meggyőződéssel Menyhárt Lászlóné, az ÁFÉSZ bér- és munkaügyi osztályvezetője. — Azt a korábbi 400—500 forin­tos különbséget, ami fennállt a férfiak és a nők átlagkere­sete között az utóbbiak rová­sára, napjainkig sikerült 150— 200 forintra csökkenteni. — És azon vagyunk, hogy teljesen megszűnjön — toldja meg Magyaróvári Pál. — Erre nemcsak a nőpolitikái pártha­tározat ösztönzése, hanem a bérpolitikai feltételek & lehe­tőséget adnak. /V korábbi előítéletek helyett ma már objektív kritériumok határoz­zák meg a béreket: a bolt ka­. tegóriája — ami a forgalmától függ —, a dolgozó szakmai képesítése és rátermettsége, a szakmában eltöltött idő, és a törzsgárd atagság. Tiszta leltár mozgalom — Milyennek értékelte a párt-végrehajtóbizottság' az ÁFÉSZ káder- és személyzeti munkáját, s milyen útravalót adott gazdasági és pártveze- tőinek? Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára így válaszol: — A kádermunkát alapos­nak, rendszeresnek, a követel­ményeket megfelelőnek talál­tuk. Örülünk a vezetés stabi­lizálódásának, ám éppen ezt féltjük attól a rendelkezéstől, amellyel hűségjutalmat vezet­tek be a budapesti kiskeres­kedelem és a vendéglátás dol­gozóinál, ezzel is növelve az anyagi feszültséget és az el­szívó hatást. Nem hiszem, hogy Nyírmadason felmonda­na és Pestre menne azért egy boltvezető, mert ott éven­te hűségjutalmat kaphat, de Pest környékén ez reális ve­szély! — Találtunk egy kis elma­radást a minősítéseknél, erre figyelmeztettük az ÁFÉSZ ve­zetőit. Nagy vita volt — nem a vb-ülésen, hanem a város­ban — a boltok vasárnapi nyitva tartása körül. Ebben a döntés nem minket illet. De azt elmondtuk, hogy szombat délután nem zárhat be vala­mennyi élelmiszerüzlet a vá­rosban: egynek legalább ak­kor is nyitva kell tartania, ha a keresikedelmi eladók többsé­ge nő, családanya, ezt szok­ták ugyanis indokul felhozni. Az a véleményünk, az ÁFÉSZ dolgozói nemcsak a szakmai, hanem a politikai követelményeknek is igye­keznek eleget tenni; fellen­dült a szocialista brigádmoz­galom, mozgalmat indítottak a tiszta leltárelszámolásért; a kereskedők túlnyomó többsé­ge becsületesen, hivatásszere­tettel végzi mimikáját, a tisz­tességteleneket pedig kiveti magából az egészséges kol­lektíva. Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents