Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

1976. JÜLIUS 11., VASÁRNAP Ilyenkor nem számolják az időt ' v••ŰVW*t U II ki If i If ■'* MUNKAI ÉS MINDENNAPOK- v-:'-' ■- 'V.,-;■ vv.-- • c Porfelhő jelzi a kombájn útját. A gép zúgása nem hal­latszik ki az útra, pedig látni, hogy halad. S nem hiába cam­mog előre méterről rhéterre, mert megtelik a szemszállító autó, fürgéin siet becses ter- , hével a magtárba, hogy ma, holnap, a jövő héten, újra és újra forduljon, rakodjon, ki tudja hányszor. Minden év­ben ugyanez a látvány, mégis mindannyiszor lenyűgöző. Néhány hete haragos-zölden nyelték a fényt, majd kisző- kültek a végtelennek tűnő, hullámzó gabonatáblák, hogy kincset rejtő testükre enged­jék az embert és a gépet. A kombájnok levágják, kiicsé- pelik a termést. A kígyózva aranyló szalmacsíkokat be- faljá'k más gépek, s szoros bá­lákba kötve visszaejtik a tar­lóra. A munka zaját csak közelről hallani, távolról jól megrendezett néma színjáték­nak tűnik az egész. Alaposan felkészültek S éppen a rendezés a lényeg ebben a színjátékban. Sok múlik a felkészülésen. Ugyan­ez a véleménye Dobozi László­nak, az abonyi József Attila Tsz kombájnosának, akit a ceglédi út mellett találtunk, a gazdaság őszi árpa tábláján. — Fontos, hogy a gép meg­bízható műszaki álapofcban le­gyen. Az aratás megkezdése előtt a műhelyé a főszerep. Nem engedtük szemlére a kombájnokat, míg nem voltait tökéletesek. Az őszi árpát 5-én kezdtük vágni, eddig zavarta­lanul ment minden. Előkészítették a szárítót is, minden eshetőségre számítva, de csak az első napon kellett igényije venni. Az időjárás el­végezte helyette a munkát, az­óta szárazait a szemek. S mi a helyzet a szállító járműveit háza táján? — Van. elég jármű — mondja Dobozi László —, 'nincs fennakadás. Szerintem az összhangnak köszönhető, hogy jól ki tudjuk használni a kombájnokat, nem kellett fölöslegesen állná egy percet sem. A nagydarab ember szavai komolyan csengenek. Lassan, megfontoltan beszél,- minden mondatának súlya van. Lát­szik, hogy szereti amit csinál, de felelőseget is érez. S nem kizárólag önmagáért. Öt éve versenyben A termelőszövetkezetek te­rületi szövetsége évente meg­hirdeti a komba .inasok arató­versenyét. Dobozi László ed­dig négyszer vett részt a ve­télkedésben, előkelő helyezé­sekkel. Tavaly is győztesként került ki a versenyből, ki­magasló teljesítménnyel. — A versenyben a learatott terület nagyságát és a szem mennyiségét mérik. A gabo­nán kívül beszámít a borsó­aratás is. A teljesítmények összege alapján döntik el a helyezéseket. Már kényelmetlenül moco­rog a fűben, ahová lekuporod­tunk ebéd után egy kis be­szélgetésre. Várja a gépe, a csillogó, sárgára festett Claas Dominátor. Nem nagyon szoktak pihenni, arra ilyenkor nincs idő. Éppen csak bekap­ják az ebédet, isznak rá egy nagy korsó vizet, azután megy mindenki a dolgára. Most nem csurog az izzadság a kombáj- nosok arcán, lemosták a kút- nál, a sarkon. A port is Vál­lukon fefizül a barnára sült bőr. Ki trikóban, ki anélkül, indulnak sorban az SZK— 5-ösökhöz. Az egyetlen Domi­nátor gazdája marad még né­hány percre, hogy beszéljen önmagáról. Nem szívesen te­szi. Nehezen buknak ki be­lőle a szavak, pedig ebéd köz­ben jobban forgott a nyelve, míg társaival tréfálkozott. Nem tartja magát többnek, különlegesebbnek más kom- bájnosoknál, azért, hogy évek óta sikeresen versenyez. Ügy véli, mindenki előtt nyitva az út. Az idén ismét benevezett. Rajta, tessék legyőzni! Ami­kor az esélyeiről faggatom, szerényen jegyzi meg: w^msm — Jó a gépem, bízom ben­ne. S önmagában? Az más. Ar­ról nem beszél, hogy tóle is függ a teljesítmény, sok mú­lik azon, hogyan bánik a gép­pel. Lélekkel-e, vagy csali tessék-lássék módra. Dobozi László gépe négy évben meg­hálálta már a gondoskodást, az idei masina sem hagyja cserben, egészen biztos. Alapos ápolásban részesük Az eredmény a lényeg A József Attila Tsz-nek ösz- szesen 1360 hektár kalászosa van. Az őszi árpával végeztek a hét derekán, már a búzát aratják. Sárközi Ferenc főme­zőgazdász szerint tíz nap alatt learatják a gabonát saját föld­jükön, utána szívesen mennek abba a gazdaságba, amelyből igénylik a segítséget. — Ilyen kombájnosok nevé­ben bátran ígérhetünk gyors aratást. Az egész kollektívá­ról elmondhatom, hogy lelki- ismeretesen dolgozik. Folya­matosan megy a munka, nap mint nap, hajnaltól estig. A bajnokunk? Jó eredményt vá­runk tőle valamennyien. A gépszemlére hibátlanul jelent meg a Dominátor, Dobozi hoz­ta rendbe. Az eddigi teljesít­ménye is igen szép, de hátra van még a java. Dobozi László tulajdonkép­pen motorszerelő. Az abonyi gépjavító állomásról szegődött el hat éve a szövetkezet gép­műhelyébe. Nem restelli, ki is mondja, hogy a jobb lehe­tőségek vonzották. A kerese­tével meg van elégedve. Ilyenkor nyáron még több jut a családnak. Prémiummal ösz­tönzi a termelőszövetkezet a kombájnosokat egyre jobb munkára. Feltételek: minél kevesebb szemveszteség, egyenletes tarlómagasság, üzemanyag-takarékosság és balesetmentesség. Ennyi szem­pontnak megfelelni nem is olyan könnyű dolog. Fölkelni négy óra előtt, ellenőrizni a gépet, tankolni, elvégezni az elengedhetetlen napi karban­tartást. aztán kimenni a táb­lára. Délig megállás nélkül kotyogni oda-vissza, befalni az egytál ételt — ami egyébként tartalmas & ízletes —, s visz- szaülni a masinára, estig. — Attól függ, mikor száll le a harmat. Dolgozunk este fél nyolcig is. Szabad idő nem nagyon van, pedig szeretek ol­vasni, vagy tenni-venni a ház körül. Legszívesebben az Autó-Motort böngészem, meg egyéb technikai folyóiratokat — vall röviden Dobozi László. Míg be nem fejeződik az aratás, nem számolják az időt. Az eredmény a lényeg. Nem, nem a megyei kombáj- nos-verseny kimeneteléről van szó. Az csak második a rang­sorban. Első a közös gazda­ság eredménye: mennyi ga­bonát sikerül magtárba szál­lítani. Minden ezért történik. Az aratási versengés nem öncélú. Aki abban első, egy marékkai többet tesz a nép­gazdaság asztalára. S a jövő évi kenyerünkért folytatott versenyben így nemcsak a részvétel a fontos. Bálint Ibolya TV-FIGYELO V álldorünnep. Dicséretet és bírálatot egyszerre érdemel a televízió szerkesztő gárdája. Dicséretet érdemelnek, mert műsorra tűzték a „Vándorün- nep”-et és olyan szép, emlé­kezetes előadással ajándékoz­ták meg a nézőt, amit nehe­zen felejt el. Bírálatot viszont azért érdemelnek, mert a má­sodik csatornán sugározták jés csak tizennyolc éven felüli nézőiknek. Kár. Akik nem lát­hatták, szegényebbek lettek, hiszen Hemingway műfajilag pontosan meg nem határoz­ható műve (portré, emlékezés, napló) —, ez esetben mindegy: a húszas évek Párizsát úgy mutatta be, hogy maradandó élményt nyújtott mindenki­nek. Közös dolgaink. Ezzel a címmel négyrészes riportsoro­zatot közvetít a tv. A négy részből már két folytatást lát­hattunk. Elemzést, véleményt csak a negyedik — a befejező rész után mondhatunk. Any- nyit azonban már előre jel­zünk: reméljük, hogy a másik két folytatásban szerkesztet- tebb, célratörőbb, érdekesebb műsorban lesz részünk. Eddig elsősorban az a kifogásunk, hogy nincs egységes vonalve­zetése a műsornak. Amikor végre a munkáról, a fegye­lemről, a szocialista életmód­ról «ne szó, akkor a beszélők nem fejthetik ki véleményü­ket, a kamera is kapkod, leg- töbször nem is azt mutatja, aki épp szóhoz jutott Már két adás után az az érzésünk, hogy csák egy meghatározott témáról kellett volna szólni, érdekesebb lett volna. De ta­lán a következő folytatás ... Ritkán hallott versek. Még két szombat délutáni rendez­vény érdemel szót: a Harminc győzelmes év bemutatása és Gáti József műsora, „Száll az ének, szájrul-szájra...” Ascher Gabriella volt a szer­kesztője az utóbbi rangos mű­sornak. ■ Az operatőr, Ráday Mihály és a rendező, Babiczky László is kitett magáért. Nagy költőnk művelt hallhattuk, éppen azokat, amelyeket oly ritkán élvezhetünk. S. Ä. Vujiesics Tihamér-cmlcknapra A Szentendrei nyár egyik érdekesnek ígérkező ese­ménye a ma sorra kerülő Vujiesics Tihamér-emléknap. Délután filmvetítés, kora este az emlékkiállítás meg­nyitása és este hangverseny adja a prbgramot. A kon­cert házigazdája Szokolay Sándor, Kossuth-díjas ze­neszerző. így emlékezik korán elhunyt pályatársára. ném. Sokféleségét haláláig nem volt érkezése egy műben kikristályosítaini és ez elvesz­tésében a legnagyobb tragé­dia. Bernsteínhe z hasonlíta­nám, mert egyikük sem vá­lasztja úgy külön a komoly- és könnyűzenét, mint ahogy azt például Magyarországon te­szik. Én csali jó és rossz ze­nét ismerek és úgy gondolom ezzel Vujiesics is így volt’. Kodály szerint a radír a leg­fontosabb zeneszerzői eszköz; Vujicsicsnál nem volt az. Mindent leírt, ami eszébe ju­tott. Kiváló érzéke volt a pa­ródiához, a pamflethez: em­lékezetes az Árgyélus kisma­dárra készített variációsoroza­ta. — Lehetséges, hogy ez a műsor egy teljes életművet ölel fel, mégsem hat úgy, mint amikor egy életmű lezárult. Az előadás második részében az Állami Népi Együttes lép fel. s ez nem véletlen, hisz Vujiesics az együttesnek már- már háziszerzője volt. — Valószínűleg ő maga is sejthette, hogy néha talán a szükségesnél többet vállalt; az utóbbi időben, kezdett ma­gának a korábbihoz képest nyugodtabb légkört teremte­ni... — A várostól, családilag el­választhatatlan, dolgozott . is a szabadtéri színpad számára, így kétségtelen, hogy nem le­hetne jobb helyet találni a Vujicsics-emléknap és -kiállí­tás számára, mint Szentendrét. Galla Miklós — Varázslatos, ellenállha­tatlan személyiség volt, lénye elengedhetetlenül hozzátarto­zott életünkhöz. Senkivel ösz- sze nem téveszthető, izzó te­hetsége, kisugárzása, szeretet­tel teli közvetlensége egész életét végigkísérte. Vujiesics Tihamér a triíbad úrvilágból ittfelejtett típus volt, aid rendkívüli műveltségének és tehetségének segítségével ko­runk egyik hiánycikkét, a po­lihisztort pótolta ma, amikor az egyes emberek néha túlzot­tan is egy-egy szakma vagy hivatás felé specializálódnak. Irigylésre méltó volt sokol­dalúsága. Nála nem a szelek­ció volt a művészet lényege, hanem a sodró lendület. Egész lénye forrongva alakuló, sis­tergő tűzhányó volt, annyi kinccsel rendelkezett, hogy futotta miből a nem pejora­tív értelemben vett pazarlás­ra. Neki a letisztuláshoz hosz- szú életre lett volna szüksége, de azért . nem mondhatnám, hogy torzó maradt pályája. Egy picit dacoló és szemben­álló volt mindenfajta megkö­töttséggel szemben, minden szabályos életpályától eltérő volt az övé. A szakma nem tudta őt hova tenni életében, nem lehetett beskatulyázni. Én azt hiszem, hogy itt a leg­jobb értelemben vett eklekti­cizmus diadalra viteléről van szó. Most, amikor avantgarde előretörések vannak a zené­ben, ő a maga útját járta és ezt naív hittel tette. A közön­ség őt igazolta. „Az utolsó magyar igric”-nek nevezhet­Befejeződött a Bartók Béla kórusfesztivál Rendkívül gazdag program és nagy sikerű versenyek után szombaton este ünnepi záró­esten eredményhirdetéssel és díjkiosztással befejeződött Debrecenben á Bartók Béla VII. nemzetközi kórusfesztivál. Az egy hétig tartó rendez­vény középpontjában ez évben a XX. századi modern kórus­művek bemutatása szerepelt. A versenyen a magyar kórus­mozgalom szí ne-jav a részt vett. Külföldről 13 együttes volt jelén á fesztiválon. Szombat este az Arany Bika Bartók-termében a fesztivál elsődíjasai adtak hangversenyt. Testvéri földön Omszki találkozások, tapasztalatok Pest megyei pártmunkásküldöttség járt — mint lapunkban megír­tuk — egyhetes tapasztalatcsere-látogatáson szovjet testvérmegyénkben, a nyugat-szibériai Omszkban. A delegációt Arató András, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára vezette, s tagjai voltak: Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára, Pásztor István, a nagy­kőrösi városi pártbizottság első titkára és Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első titkára. Ezúttal a delegáció vezetőjének íráj- sát közöljük a látogatás összefoglaló tapasztalatairól, a következő na­pokban pedig Pásztor István négyrészes cikksorozatát a látogatás epi­zódjairól. ^ Moszkva, éjfél. A Vnukovód repü­lőtérre 5—6 per­cenként érkeznek, illetve startolnak az Aeroflot hatalmas utasszállító gé­pei. A kedves stewardess beszállás­ra invitálja a Pest megyei pártmun­kásküldöttséget, mely a pártközi test­vérmegyei kapcsolatok révén Omszk megyébe látogat. A gépre felszállva, Vlagyimir Iljics Zsanirov, az SZKP Omszk megyei bizottsága agit.-prop.- osztályának vezetője arra kér, hogy a moszkvai időt követően újabb há­rom órával állítsuk előre az óramu­tatókat. A háromórás repülőút után ugyanis, mire Omszkiba érkezünk, ott már reggel 6 óra lesz. Korábbi rapülőútjainkról vala­mennyien tudtuk, hogy 0—10 ezer méter magasan, ahol a TU-gépek re­pülnek, a felhők felett mindig süt a nap. Most azonban olyan élményben volt részünk, az omszki időszámítás szerint hajnalidé órakor, hogy a nap a felhők alatt sütött. Napkelte lévén, mélyen lentről, a felhők alól láttuk felemelkedni — gyönyörű, leírhatat­lan látványként — a nap hatalmas aranykorongját. Szerencsés földetérést követően az Omszk megyei pártbizottság titkárai igazi forró vendégszeretettel fogadták delegációnkat. A forró fogadtatást az érzelmek hőfoka mellett a konkrét légkörre is érthetjük, mivel reggel 6 órakor 26 fokos melegben érkeztünk az omszki repülőtérre. Nyári rekke- nőben Szibériába. Korábbi olvasmá­nyokból, régi elbeszélésekből Szibéria olyan fogalmakkal párosul sokak számára, mint a végeláthatatlan messzeségek, a zord időjárás, a műve­lésre alkalmatlan területek, megköze­líthetetlen erdőségek tája, az áthatol­hatatlan, kietlen vidék. Ezzel szem­ben ma — a szocialista forradalom vívmányaként — kiépített, kulturált utak, virágzó mezőgazdaság, hatalmas termőterületek alkotják (a megye te­rülete 146 ezer négyzetkilométer, vagyis másfél Magyarország) és ki­terjedt erdőségekből megmaradt gyö­nyörű nyírfacsoportok, korszerű pá­lyán futó villanyvonatok, több nyom­távú autópályák, modern technikával dolgozó hatalmas üzemek, teszik ki Omszk megyét. A székvárosban — Omszkban — fedett uszoda, számos sportcsarnok található. És mindenütt rendkívül meleg, nyíltszívű, őszinte dolgos emberek, akikhez a szocializ­must építő magyar nép és népünk egész történelme igen közel áll. Ilyen csodálatos közegben nagysze­rű emberek, vendéglátók között, gyö­nyörű természetben, az lrtisz folyó partján töltött egy hetet a megyei pártbizottság küldöttsége. | Nagy figyelemmel tanulmányoztuk __________________ az SZKP me­gy ei, városi kerületi, ipari és mező- gazdasági jellegű pártszervezeteinek tevékenységét, többek között a párt elvi, politikai, irányító és gazdaság- szervező munkáját, a politikai és a szakmai képzés főbb módszereit és eredményeit, a káderekkel való fog­lalkozás elvi és gyakorlati kérdéseit, valamint az SZKP szervezeteiben már befejezett tagkönyvcsere tapasz­talatait. Küldöttségünket őszinte elvtársi, ba­ráti légkörben fogadták, s egész út­ján nagy tisztelettel, baráti érzések­kel vették körül. A részünkre szer­vezett program az élet, a munka szinte minden területét érintő rész­letekre kiterjedt. Következésképpen lehetőséget biztosított nagyon hasznos tapasztalatok szerzésére. Érdeklődé­sünket mindenben kielégítették ven­déglátóink. Sz. I. Manyakin elvtárs­sal, a megyei pártbizottság első tit­kárával folytatott beszélgetésiből kü­lönösen kiviláglott, hogy az Omszk megyei pártbizottság fő feladatának tekinti: az SZKP XXV. kongresszusa szellemében és határozatai nyomán irányítsa és szervezze a gazdasági építőmuinikát, nagy figyelmet fordít­va az emberek tudatformálására, a népjólét emelésére. Nagy gondosság­gal ismertették az SZKP XXV. kong­resszusa határozatait, amelyek értel­mében fő feladat a megyében is a mezőgazdasági termelés növelése. A megyei pártbizottság a politikai mun­ka eszközeivel biztosítja az idén is, hogy a mezőgazdasági üzemek meg­felelően felkészüljenek az előttük álló feladatok végrehajtására. A ta­vaszi vetés megkezdése előtt kibőví­tett plénumon vitatták meg á ten­nivalókat és e fórumokon értékel­ték — a vetés befejezése után — a végrehajtást. Hasonlóan jártak el a megyében a járási pártbizottságok is. A mezőgazdasági termelés javításá­nak, a termelési volumen emelésének gondjai a legnagyobbak közé tar­toznak a megyei politikai vezetés számára. Ezt nehezíti, hogy a szibé­riai területeken a mezőgazdasági üze­meknek kedvezőtlen éghajlati viszo­nyok között, lényegében 2—3 hónap alatt kell megtermelniük az egész évi kenyérrevaló gabonát. A megye terü­letén rendkívül kevés a csapadék, mindössze évi 240 mm, és az aszá­lyos évek néha egymást követik. E viszonyokhoz tudni kell, hogy az itt levő nagy területek jelentős részét a szűzföldek feltörésével tették alkal­massá mezőgazdasági termelésre. A tavaszi munkára való felkészülés, a munka szervezettsége, a termés miha­marabbi betakarítása létkérdés a me­zőgazdasági üzemekben. Évről, évre segítik az ipari üzemek dolgozói is a nyári betakarítást. Eb­ben az időszakban mintegy hétezren mennek az iparból a mezőgazdaság­ba, és kezelik a kombájnokat és egyéb mezőgazdasági gépeket. Csak­nem fele részben olyan ipari mun­kások vannak közöttük, akik ismé­telten minden évben visszatérnek és részt vesznek ebben a nagy munká­ban. Fizetésük felét az ipari üzem vállalja magára, a többit a mezőgaz­dasági üzemben kapják meg. A me­gyei pártbizottság fontos célkitűzés­nek tartja, hogy a kedvezőtlen csa­padékmennyiség hiányát pótolva, a mezőgazdasági művelésre bevont te­rületek egy részét öntözéssel művel­jék. | Az ipari termelés pártirányítása _____í____________ es ellenőrzése na gyon jelentős helyet foglal el a megyei pártbizottság irányító mun­kájában. Az ipari termelés első he­lyén a gépgyártás áll a megyében, s tekintélyes helyet foglal el a motor- gyártás, a traktoripar, igen intenzí­ven fejlődik az ipari ágazatokon be­lül az elektronika. A megye egyik neves ipari üzeme a televíziógyár, melyet 1941-ben a Nagy Honvédő Há­ború szükségletei szerint alapították. Ma ebben a korszerű üzemben magas fejlettségű technika melett még az idén elkezdik a színes televíziók gyártását. Jelentős volument képvi­sel a háztartási kisgépek készítése. A megyei pártbizottság elhatározása alapján a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében a Baranov mo­torgyárban évente mintegy 250 ezer állami minőségi jeggyel ellátott mo­sógépet gyártanak. Figyelemre méltó helyet foglal el az- alapanyagok, illet­ve az energiahordozók termelése és feldolgozása. (Az olajtermelés és fel­dolgozás évi 450 millió rubel terme­lései értéket tesz ki.) A megyei párt bizottság az irányító munkában köz­ponti kérdésnek tekinti a termelés hatékonyságának emelését, a munka szervezettségének és a minőségnek a javítását. Az elmúlt tervidőszakban a megye ipari termelési értékének 87 százaléka a munka termelékenységé­ből származott. Figyelemre méltó az a tevékenység, ahogyan az üzemek a jövő szakmun­kásnemzedékét oktatják, nevelik, amit a szakmunkás-utánpótlás érdekében tesznek. Az omszki gumigyár saját szakmun­kástanuló intézetében jól felszerelt kabinetekben, korszerű szemléltető­eszközökkel segítik az oktató-nevelő munka eredményességét. A motor-* gyárban elmondták, hogy gondosan elő­k L i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents