Pest Megyi Hírlap, 1976. július (20. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-11 / 163. szám

1976. JÜLIUS 11., VASÄRNAP 'iJmtrn A brigádok segítettek, a lakosok kevésbé Budapest közelsége Budakalász, ez a kilenc és fél ezer lelkét számláié nagy­község viszonylag közel van a fővároshoz. HÉV-en alig 20 perc az út, s a nagyközség szé­léről ellátni Budapest alig egy kilométerre levő határáig. Va­jon mit jelent egy ilyen nagy­község számára a főváros kö­zelsége. Előnyt vagy gondot? Ezer szállóvendég A nagyközség állandó lako­sainak száma nyolc és fél ezer. Mintegy ezerre tehető azoknak a száma, akiket a helybeliek — ha nem is ezzel a kifejezéssel élve — beván­dorlóknak tartanak. Ennyien rendelkeznek Budakalászon ideiglenes bejelentővel, eny- nyien találtak maguknak eb­ben a nagyközségben albérle­tet, s ennyien élnek munkás- szálláson a helybeli ipari üze­mek munkásaiból. Közülük nem is egy olyan akad, aki már 15 éve lakik „vendég­ként” Budaikalászon. Sokan megnősültek közülük, családot alapítottak, de véglegesen le­települniük azóta sem sikerült. A tanács anyagi lehetőségei szűkösek. Lakásépítésre most, a vízért és a csatornáért folytatott harc kellős közepén nem is gondolhat. Állami be­ruházásból idén négy lakás épül fel Budakalászon, ezek közül hármat a három körzeti orvos kap meg, a negyediket pedig egy gyermekgyógyász vagy egy fogász. A községben tehát minden kilencedik ember úgynevezett szállóvendég. Olyan, akinek gondjain egyelőre a budaka­lászi üzemek sem képesek /számot tévőén enyhíteni. A vállalatoknak most munkás- szállásaikat kell fiatalítani, és köztudottan, ez sem olcsó do­log. Unatkozó szerszámok — Budapest közelsége és maga az a tény, hogy a nagyközség lakosságának egy­tizede valójában csak szálló- vendég nálunk, meghatározó­ja annak: hogyan kötődik a lakosság a nagyközséghez — mondja dr. Forgács András, a budakalászi - nagyközségi ta­nács vb-titkára. — Tavaly kezdtük meg a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat támogatá­sával a Szentendrei út mel­lett, a gyár közelében egy 150 személyes óvoda építését. Ar­ra gondoltunk, olcsóbban is meg lehetne csinálni az óvo­dát, ha a lakosság segítene nekünk. A hírverés jó volt. Tájékoztattuk a budakalászia­kat erről a tervről mág a fa­lugyűlésen. Napirendre tűzte a tanácsülés is, s a tanácsta­gokat bíztuk meg azzal, hogy házról házra járva toboroz­zanak önkéntes munkásokat az építkezéshez. Még felhí­vást is szerkesztettünk. Arra gondoltunk, hogy a fiatal há­zasok örömmel jönnének, sőt a nagyszülők is, tudván azt, hogy unokáikról van szó. Megkerestük a helybeli üze­mek brigádjait Segítségüket ők is felajánlották. Aztán kér­dőíveket szerkesztettünk. A rovatokba mindenki beírhat­ta: mikor, milyen munkát kí­ván végezni. Volt olyan szom­bat, amikorra 40-en 50-en je­lezték jöttüket. Csak akkor le­pődtünk meg, amikor a jó előkészítés után kivittük a helyszínre a szerszámokat, s az ötven jelentkező közül mindössze két-három ember lézengett a felvonulási épüle­tek körül. Egyedül az üzemi brigádok teljesítették vállalá­saikat. derekasan dolgoztak, köszönet érte nekik. Bezzeg a járda Az új, 150 gyermek elhelye­zésére alkalmas óvoda ennek ellenére idén augusztusban el­készül. Sőt, a Lenfonó és a tanács összefogásaképpen egy új bölcsőde megnyitására is van remény. Budakalászon megvásárol a tanács hamaro­san egy lakóházat a hozzá tartozó 600 négyszögöles telek­kel, s ezen 50 személyes böl­csődét rendeznek be. A vb- titkár elmondta, bőven kap­nak segítséget az Óbuda Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zet építő szakembereitől is, akik vállalták a rozzant lakó­ház tatarozását, önköltségi áron. Így a bölcsőde 30 szá­zalékkal kerül majd keveseb­be a tervezettnél. A budakalászi helyzetet vizsgálva dr. Forgács András elmondta: véleménye szerint a közönynek Budapest közel­sége az oka. Az emberek szí­vesebben járnak dolgozni, szórakozni a fővárosba. Lakó­helyüket emiatt ők maguk is szállóként kezelik. Tavaly a nagyközségben 265 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek, 15 forintos átlagóra- hérrel számolva. A munka többsége az üzemelt, brigád­jaink szorgalmát dicséri. A ta­nács a lakosságtól csalt el­enyészően kevés segítséget ka­pott, azt is inkább csak ak­kor, ha járdaépítésről volt szó. Budapest közelségének per­sze előnyei is vannak. A ter­vek szerint 1980-ig Budaka­lász ivóvizet kap. A vezetékek lefektetését már tavaly ta­vasszal elkezdték. A békás- megyeri lakótelep közelsége garancia arra, hogy a község — és üzemei — csatornarend­szert kapnak. A gerincveze­ték építését jövőre kezdik meg. 1979-ben fejezik be. Vajon a fejlődés, a község gazdagodása, a víz és a csa­torna milyen változást hoz Budakalász életében? Segít-e érdekeltté tenni a helyToeldeket lakóhelyük ügyei iránt akkor is, ha nem járdaépítésről van szó, hanem másról. Mondjuk csak egy óvodáról. Berkó Pál Képet is közöl Jelző’áb'ák - számítógéppel A magyar elektronikai ipar gyártotta azt a 7 féle ered­ményhirdető és időmérő be­rendezést, amelyet az ez év ok­tóberében Damaszkuszban megrendezésre kerülő arab nemzeti sportjátékokon hasz­nálnak majd. A készülékek között sok műszaki érdekesség található. Legfontosabb közöttük az atlé­tikai stadionban felállítandó úgynevezett matrix-tábla, a VBKM terméke. Ez a rendszer nemcsak az eredményele és szövegek kiírásóm allcalmas, hanem képek, cselekmények megjelenítésére is. Szélesebb úton A kecskeméti Közútépítő Vállalat dolgozói szélesítik az E—5-ös utat Alsónémedi és Dabas között. Bozsán Péter felvétele Talponállók alkonya Kis pénzből gazdálkodva A hivatalos nyár első nap­ján kutyamelegben megnyílt Pilisvörösváron a talponálló­ból átalakított kisvendéglő. Tíz órakor egyszerűen kinyi­tották az ajtót és aki kíván­csi volt, mi történt négy hó­napig a bezárt redőnyök mö­gött, láthatta az eredményt. Hárommillióból A patinás nevű, ámde pati­násnak igazán nem mondható kocsmából hárommillió forin­tos befektetéssel — amiből félmillió a községi tanács hoz­zájárulása — éttermet, biszt­rót alakítottak. Sárgaüveg- karikás ablakok, lambériás fa­lak, szőttesek, ktsz-gyártotta stílusos székek fogadják a vendégeket. Két szép, század- eleji Heating-kályha ontja majd a meleget. Most azonban az első beté­rőknek hideg kellett: üdítő­ben, sörben. Lenn a pincében három, egyenként 500 literes sörtank gondoskodik erről. Teljesen automatikus műkö­désű, önmagát tölti, hűti, tisz­títja. Legalább két ember munkáját pótolja. — A nagyközség tizenkét­ezer lakosa már nemcsali a Tárna étteremre szorítkozhat. Ennek a vendéglőnek, az újaknak és a régiek jórészé­nek az ételforgalom ellátása a főfeladatuk. A forgalmi kul­csot, a dolgozók keresetét úgy állapítjuk meg, hogy jóval több pénzt kapjanak az étel, mint az ital felszolgálása után — mondotta dr. Foki László, a Pest megyei Vendéglátóipa­ri Vállalat vezérigazgatója. Másodosztályú helyen harmadosztályú ár — Láthatja, a körülmények másodosztályúak, az ételt mégis harmadosztályú áron adjuk. Erre van lehetőség, éltünk is vele, miután a köz­ségi tanács kérte. Sok a fa­luban a nyugdíjas, a kis jöve­delmű család. Reggel tíztől a bisztróban gyorsansültet adunk, kis adagokat. Megkockáztatom a meg­jegyzést, néha úgy érezzük, hogy kissé háttérbe szorul, amiért az egészet fenntartják: a vendég. készítve, ünnepélyes keretek között búcsúztatják azokat a fiatal szakmun­kásokat, akik alighogy megkapták a szakmunkás-bizonyítványukat, bevo­nulnak katonának. Leveleznek velük, folyamatosan tájékoztatják őket a gyár életéről, majd a katonai szolgálat befejezésekor értesítik, hogy visszavág­ja őket a gyár. A visszatérő fiatalokat ünnepélyesen fogad ják és köszöntik. A gyár vezetése meghitt, közvetlen kap­csolatot tart fenn a fiatalokat az üzem­be küldő szülőkkel, honvédségi alaku­latokkal és mindazon intézményekkel is, melyek a fiatalok nevelésében részt vesznek. Az egyre növekvő termelési eredmé­nyekben jelentős szerepe van az üze­mekben kiválóan működő termelési agítádónak. Valamennyi műhelyben, üzemrészben feltűnő helyen megtalál­hatók azok a táblák, grafikonok, ame­lyek a termelési célkitűzéseket, a ter­vek teljesítését szemléltetik. Itt he­lyezik el az egyéni vállalási lapokat. Nagy tiszteletet ébresztett bennünk, hogy bárhol jártunk, ipari vagy mező- gazdasági üzemben, mindenütt ott lát­tuk nagyméretű fényképeken azokat, akik a termelés élenjárói, vagy éppen a szocialista munka hősei. Mindenütt tapasztaltuk, hogy a szovjet emberek nagy megbecsüléssel övezik azokat, akiket a munkában elért eredmények alapján kitüntetésben részesítettek. 1 A mezőgazdasági területek fejleszté­' ________°______seert rendkívül so­ka t tesznek a megyeszékhely ipari üze­mei. A Szovjetszkij kerület pártbizott ságának első titkára mondta el, hogy a kerület üzemei 130 helyen építenek a megye "kolhozainak mezőgazdasági létesítményeket, közöttük például 36 búzatárolót. A gumigyár saját fejlesz­tési alapjából korszerűen berendezett művelődési házat épített, a televízió- gyár évente dolgozói számára két öt­emeletes házat épít 23-6 lakással, lakó­házanként mintegy 70 ezer rubel ér­tékben. Ugyancsak ez a gyár egymillió rubelos beruházással és számtalan kommunista szombat szervezésével épített fedett sportcsarnokot, 50 mé­teres fedett uszodával. A városban több olyan nagyüzemük működik, amely 500 személyes úttörőtábort tart fenn az Irtisz folyó partján, illetve a hegyvidékeken. Az állattenyésztés fejlesztésére nagy gondot fordít az SZKP Omszk megyei bizottsága. A Szovjetunió összes me­gyéi közül Omszk a vajtermelésben az első, tejtermelésben a negyedik helyet foglalja el. Hústermelésben igen jelen­tős szerepet tölt be a megye egyik leg­nagyobb állattenyésztő kombinátja, mely 1973-ban jött létre, nyolc szov- hoz egyesülésével, összesen 170 ezer sertést tenyésztenek a kombináthoz tartozó telepeken, ebből a kombinát központjában, egyetlen helyen 90 ez­ret. Tavaly — a megyei fogyasztáson kívül — 20 ezer tonna húst adtak át az államnak. Egy «mázsa hús ter­melésének önköltsége 80 rubelbe ke­rült és 142 rubelért értékesítik. Ma­gyar fiatalok is dolgoznak e kombinát eptkezésén, méghozzá Pest megyeiek, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói. Eptőtábori munkában vet­tek itt részt. Igen nagy elismeréssel szóltak a kombinát vezetői a fiatalok ottani teljesítményéről, munkájáról. A kombinátnak saját lakótelepe, is­kolája és óvodája van. Delegációnk tiszteletére az intézmény óvodájának végzős csemetéi rgtönzött műsorral kedveskedtek. Nagyon tanulságos volt a párt- és állami szerveknek az a tu- datos.törekvése, hogy a fiatalokat óvo­dás kortól a munkábalépés időszakáig megalapozottan részesítik folyamatos, intézményesített nevelésben. A tudatos nevelés kedves és jellemző epizódjának voltunk részesei az óvo­dások műsorát követően. Egy szőke, kék szemű, hatéves kisgyermek jött hozzám és megkérdezte: — Bácsi, abban az országban, ahon­nan jöttetek, ott nincs háború? Amikor elmondtam, hogy nincs, a gyermek nagy megnyugvással vette tudomásul. Természetesen a követke­ző kérdése az volt, hogy „a bácsiék- nál iskola nincs?” Mire mondtam: Miért, ha nincs akkor eljössz velünk?” A válasz: „Természetesen!” Am válaszban nem elsősorban az iskolá­tól, az ismeretlentől való félelem rej­lett — ahova ősszel kell menniük —, hanem annyira szeretik az óvodában számukra biztosított programot, hogy továbbra is ott szeretnének maradni. A pártszervezetek szervezeti életé­__________________ nek javítását, az Dm szk megyei párbizottság igen jelen­tős feladatának tekinti a pártfegyelem — Kár lenne tagadni, meg­esik. De nemrégiben két fon­tos lépést tettünk. Végre mó­dunkban áll Monoron az Au­tóscsárda rendbehozatala, gyorsbüfét is rendezünk be. — A teljes, gyökeres meg­oldásra kevés a pénzünk. A kevésből azonban úgy aka­runk gazdálkodni, hogy az át­utazó vendég és a helybenla- kók érezzék, van előrelépés. Az üzlethálózat fejlesztésére hetven, a fenntartására százharminc, a gépesítésére huszonöt milliót költhetünk az ötödik ötéves tervben, saját erőforrásainkl>ól. Valamennyi támogatást ehhez még ka­punk. Ennek azonban a több­szöröse kellene, ha egy csa­pásra gyökeres változást sze­retnénk elérni. Éppen ezért a már átalakított, sok befekte­téssel modernizált üzletekben igyekszünk a színvonalat fenn­tartani. Bizonyításul menjünk át Piliscsabára, a bisztróba. Ügyes fogás volt a piliscsa­bai látogatás. Ismertem áré­gi Mozi presszót. Jaj volt be­lépni. A bisztróban jól főző helybeli gazdasszony vállalta a szakácsságot, egy házaspár a felszolgálást. Hat-hét féle frissensültet készítenek, le­vest adnak, süteményt és üdítőt, fagylaltot. Az ételfor­galom napi átlaga eléri az ezer forintot. A tisztaság meg­felelő, a konyhai berendezés jó. A dolgozók még tpbb étel főzését vállalnák, a KÖJÁL mindezt nem teszi lehetővé. Éte'bár Szentendrén Míg az árnyas tahi partról elindul velünk a komp a szemközti oldalra, a hőségtől izzó város felé, a vezérigaz­gató a terveikről beszél. A három éve történt vössze- vonás után — amikor a me­gyei tanácsi vendéglátóipari vállalatokat a jelenlegi néven egyesítették — a nagyvállalat hasznot hozónak mondható. Létrejött a területigazgatói rendszer, amit tovább kíván­nak fejleszteni. Erre épül az ez évi cselekvési program. Ugyancsak a napokban adták át Pilisvörösváron a Sport italboltból kialakított egytál- ételes étkezőt. Vácott szesz­mentes szórakozóhely lett a Stadion cukrászda és ugyan­ilyen üzlet nyílt Cegléden. Pomázon a Pipacs, Érden a Tusculánum italboltból lesz az előbb látot+akhoz hasonló kis­vendéglő. A gödöllőiek már ismerkednek a Vadász ital­bolt ócska pincéjéből ki- üeveske^ett sörözővel i— ami­nek elsősorban a fiatalok örülnek —. s modernizálják a bagi csárdát. Az év második felében — tanácsi segítséggel — meg­kezdődik a szentendrei Zöld­fa italbolt ételbárrá alakítá­sa. Ebből alig öt működik még az országban. A nagy­vendéglők közül t— többek között — a törökbálinti öt­bárány, és Ráckevén a Duna étterem teljes felújítása kö­vetkezik. Húszmillióból a makkosmáriai és zsíroshegyi turistaházakat korszerűsítik. Az ötödik ötéves terv végére mintegy tíz új vendéglőt nyit­nak és húsznak elsősorban a konyhai kapacitását növelik. Komáromi Magda i k leg a kultúra e fellegvárának irányí­tója. A megye sokszámú kulturális, mű­vészeti életének szoros tartozéka a képzőművészek klubja. Megismerked­hetünk itt a szibériai emberek életét és munkáját bemutató alkotásokkal. Külön öröm volt számunkra, hogy nagy melegséggel és elismeréssel be­széltek a Pest megyei képzőművészek omszki bemutatkozásáról, kiállításáról. At. omszki művészek alkotásaikkal is kifejezik ragaszkodásukat a szibériai tájhoz, a természethez, az orosz nép történelméhez, haladó hagyományai­hoz. Műveikben kifejezésre jut az a keménység és kitartó munka, melyet a természet megkövetelt a Szibériá­ban élő, dolgozó és alkotó embertől. Az Omszki Testnevelési Főiskola munkája is érdekes élményt nyújtott. Igazgatója A. A. Gromiko, korábban a szovjet birkózó válogatott edzője volt. Tapasztaltuk azt a szívós, kemény munkát, amely a főiskolán korszerű létesítményekkel, edzési és versenyfel­tételek megteremtésével folyik orszá­gos bajnokok és olimpikonok nevelé­sére. | Barátok között, elvtársi gondosko­J ________________ dassal győződhet­tü nk meg ismételten arról a nagy és szerteágazó kommunista építőmunká­ról, mely a Szovjetunióban a kommu­nista párt vezetésével folyik. Megtisz­telteti volt érezni vezetőktől és dol­gozóktól azt, hogy az omszkiak építő­munkánkban, a szocialista építés ma­gyarországi terveinek valóra váltásá­ban együtt gondolkoznak, együtt érez­nek velünk. Jó érzéssel búcsúzhattunk ettől a gyönyörű, hatalmas méreteket jelentő szibériai tájtól, ahol mindenütt meleg­szívű barátokra, nagyszerű elvtársak­ra és harcostársakra találtunk. Szibéria sokkal hatalmasabb — győ­ződtünk meg róla — ereje és gazda­sága, potenciálja sokkal erősebb, mint az írásokból vagy dokumentumok­ból kiolvasható. De hogy ez a szibériai gazdaság a nép anyagi erejévé és jó­létévé váljon, ahhoz harcokban edzett, bátor kommunista vezetőkre van szükség, szilárd, keménykezű és meg­feszítetten dolgozó munkásokra, kol­hozparasztokra. Olyanokra, amilyenek a mai Szibéria és Omszk földjén ne­velkednek, élnek. ARATÓ ANDRÁS szilárdítását. Ezt a célt szolgálta a pártszervezetekben lebonyolított tag­könyv csere, melynek során minden párttaggal beszélgetést folytattak. Minden kommunistának be kel­lett számolnia arról, mit végzett amióta- tagja a pártnak, s hogy ítéli meg saját tevékenységét. Emellett vé­leményt kértek a 'kommunistáktól az alapszervezet vezetőségének munkájá­ról. Különösen figyelemmel kísérték azokat, akiknek korábban pártfegyel­mi büntetést adtak. A beszélgetéseket — a mi tagkönyvcsarénk gyakorlatá­tól eltérően — a kerületi pártbizott­ságokon folytatták le, a kerületi párt­végrehajtóbizottsági tagok irányításá­val. Ott intézték az adminisztrációs munkát is. Jellemző, hogy az Omszk városi pártalapszervezetekben 62 ezer kommunista közül csak 3 százalék nem kapott új párttagsági könyvet. Jelenleg Omszk megyében a taglét­szám eléri a 115 ezret. Nagy gondot fordítanak a pártszervezetekben a káderkérdésre, a kommunisták eszmei, ideológiai felkészítésére. A tagfelvéte­lek során elsősorban a fizikai munká­sok kerülnek be a pártba, a tagjelöl­tek mintegy 73 százaléka közvetlenül a termelésben dolgozó fizikai munkás és az 1300 tagjelölt mintegy 8jJ százalé­ka komszomolista, 44 száfzaléka pedig a nők sorából kerül a pártba. I A megyeszékhely, omszk város —-----------_------------L_ amellyel látoga­tásunk során módunk volt részlete­sebben megismerkedni — Szibéria második legnagyobb városa. Belépett már a Szovjetunió 14 nagyvárosa, az egymilliós lakosúak sorába. Ez iparilag fejlett városra elsősorban a gépgyár­tás és a vegyipar dinamikus fejlődése a jellemző. Hét kerületben több mint 900 alapszervezetben tevékenykednek a város kommunistái. Emlékezetes pontja marad látoga­tásunknak a Filharmónia megismeré­se. Olyan intézmény munkájába pil­lanthattunk be, amely Szibéria kultú­rájának és népi művészetének ápolá. sara hivatott. Az 500 tagú ének-zene és táncegyüttes magas színvonalon telje­síti e feladatát. Az orosz népművé­szet kiváló reprezentánsa külföldön is. Vezetőjük régi, tapasztalt pártmunkás, korábban a megyei pártbizottság agit­prop. osztályát vezette, majd a Test­nevelési Főiskola rektora volt, jelen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents