Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

xfŰilim 1976. JÜNIUS 9., SZERDA Leonyid Brezsnyev beszéde Edward Gierek hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) — Válaszunk egyszerű: nem törekszünk világuralomra. Nincs rá szükségünk. Éppen azok törekszenek világuralom­ra, avatkoznak be más orszá­gok és népek belügyeibe, és próbálják rájuk kényszeríteni akaratukat, akik olyan buzgón hadakoznak a béke megszilár­dulása és az enyhülés elmé­lyülése ellen. De ismeretes, hogy kik utasítják vissza a fegyverkezési verseny valósá­gos korlátozására vonatkozó, ismételten megtett javasla­tainkat, kik duzzasztják fel a katonai költségvetéseket és sürgetik a még pusztítóbb fegyverfajták fejlesztését. — Pontosan látjuk e nega­tív jelenségeket, és elhatáro­zásunk, hogy szembeszegü­lünk velük. Az enyhülés fej­lesztése és elmélyítése korunk parancsa, a népek követelése, amelyet a tartós békéhez fű­ződő létfontosságú érdekük diktál. Súlyos felelősség ter­heli azokat, akik szemet huny­nak az enyhülés ellenfeleinek hadjárata felett. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy az általános béke számára milyen óriási jelentő­sége lenne, ha Ázsiában, ahol az emberiségnek több mint a fele él, a békés egymás mel­lett élés elvei tartósan meg­szilárdulnának. — Ugyanakkor az ázsiai hely­zet még mindig elég bonyo­lult. Ázsiában vannak olyan erők, amelyek nem számolnak más államok jogaival és szu­verenitásával, más . népeket próbálnak uralmuk alá ren­delni. Szabotálják az ázsiai né­pek békéjének és biztonságá­nak célját szolgáló kétoldalú és kollektív alapon tett erőfe­szítéseket. Az imperializmus a belső reakcióval szövetkezve változatlanul igyekszik egymás* ellen fordítani a kontinens or­szágait. ' A Szovjetunió számára ko­rántsem közömlbös, hogy va­jon az Indiai-óceán a béke övezete lesze, vagy pedig meg- maraidnak-e itt a meglevő ide­gen katonai támaszpontok és újaik épülnék-e. Álláspontunk világos. Egyértelműen kije­lentettük, hogy a Szovjetunió­nak nem volt és nincs szándé­kában katonai támaszpontokat építeni az Indiai-óceánon. Ugyanerre szólítottuk fel az Egyesült Államokat, és várjuk tőle a világos választ. — A Szovjetuniónak a jövő­ben is az a szándéka, hogy te­vékenyen részt vegyen az ázsiai kontinens sürgető prob- Lémáinak megoldását célzó utak keresésében. A Szovjet­unió üdvözli, hogy a világpoli­tikában megnövekedett a fej­lődő országok szerepe. Válto­zatlanul támogatja az egyen­jogú politikai és gazdasági kapcsolatokért, a társadalmi haladásért vívott harcukat INDIRA GANDHI: Indira Gandhi beszédében rámutatott hogy a szocializ­mus létrejötte a Szovjetunió­ban a világtörténelem mene­tét meghatározó tényező volt. A miniszterelnök asszony ham,gsúlyozta, a béke és a bé­kés építés biztosítása a Szov­jetunió és India szamara egy­aránt igen fontos. India volt az első és a^ leg­nagyobb nem fehér bórű la­kosságú gyarmat, amely ki­vívta a függetlenséget — foly­tatta Indira Gandhi. __ El kellett kerülnünk a ka tonai kötelezettségek válla­lását és az alkotó munkára kellett összpontosítani az erő­feszítéseket, a nemzetközi élet utóbbi harminc évének ta­pasztalatai megerősítik, hogy az el nem kötelezettség elve ma is életképes. A Szovjetunió nagy előrelátásról tett tanúsá­got, amikor elismerte el nem kötelezettségi politikánkat. Béke-, barátsági és. együttmű­ködési szerződésünkben a Szovjetunió egyértelműen ki­jelentette, hogy tiszteletben tartja el nem kötelezettségi politikánkat, amely az általá­nos béke fenntartásának fon­tos tényezője. — A Szovjetunió változat­lanul elvi támogatást nyújt az ázsiai, az afrikai és a latin- amerikai népek nemzeti har­cához, támogatja az államok arra vonatkozó jogát, hogy sa­ját politikát folytassanak. Indira Gandhi kijelentette, hogy országa üdvözli és nagy­ra értékeli az enyhülést, noha az utóbbi időiben az enyhülést láthatóan megpróbáltatások Ezek az országok már ma is jelentősen hozzájárulnak a nemzetközi légkör egészsége­sebbé válásához, ezzel kapcso­latban pozitívnak tartjuk az el nem kötelezett országok mozgalmát, amelyben kima­gasló szerepe van az Indiai Köztársaságnak. Az SZKP KB főtitkára vé­gezetül újaibb sikereket kívánt az indiai kormánynak és nép­nek, s megerősítette, hogy a Szovjetunió a jövőben is India megbízható barátja lesz. érik. Az enyhülést meg kell szilárdítani és ki kell terjesz­teni a világ más térségeire is, hogy visszaíorditha t a t La nná váljék — Ázsia nagyon sokáig szenvedett a kolonializmustól és annak következményeitől, s a kontinenst ma konfliktusok és bizalmatlanság marcangol-' ja, ezért a legégetőbb szüksé­ge van a rokonszenv és az együttműködés légkörére — hangoztatta ezután Indira Gandhi asszony. — A Szovjet­unió őszintén kívánja, hogy az ázsiai országok közötti kapcso­latokban a békés együttműkö­dés és a kölcsönös megértés, a jószomszédi viszony ural­kodjék. A Szovjetunió nemcsak nagyhatalom, hanem olyan ha­talom is, amelynek jelentős területe Ázsiában van. Orszá­gaink ezért közösen érdekeltek az ázsiai stabilitás és egyetér­tés megszilárdulásában. Az ilyen enyhülés önmagában is fontos, de az európai enyhülés szempontjából ugyancsak szük­séges. Indira Űfcndhi rámutatott: az indiai—szlvjet együttműködés ragyogó példája annak, hogy a közös javukra és á haladás érdekében hogyan tudnak együttműködni olyan népek, amelyek eltérő politikai ideo­lógiát követnek, különböző társadalmi és gazdasági rend­szerben élnek. — Hamis prófétáknak bizo­nyultak, akik gyakran jósol­gatták, hogy együttműködé­sünk fejlődésének van határa. A jövőben is tovább erősítjük az indiai—szovjet együttmű­I ködöst — hangsúlyozta a mi- * niszterelnök-asszony. ROMA Dolanc-Berlinguer megbeszélések Satane Dolanc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB elnöksége végrehajtó bizott­ságának titkára kedden kül­döttség élén Rómába érkezett és megbeszéléseket kezdett Enrico Berlingerrel, az Olasz Kommunista Párt főititkárá­val, valamint az OKP más vezetőivel. Dolanc találkozott és rövid megbeszélést folyta­tott Luigi Lomgóvtal az OKP elnökével is. ÉSZAK-PORTUGÁLIÁBAN kedden lezuhant a légierő egyik helikoptere, amelyen magas rangú katonai és politi­kai személyiségek utaztak. A szerencsétlenségnek három ál­dozata van, Sao Tome és Prin­cipe szociálisügyi és környezet- védelmi minisztere, továbbá két portugál őrnagy. Súlyos sérülésekkel kórházban ápol­ják Veloso dandártábornokot, az északi katonai körzet pa­rancsnokát a forradalmi tanács tagját. A PARAGUAYI KOMMU­NISTA PÁRT kedden Vene­zuela fővárosában nyilatkoza­tot tett közzé. Ebben felhívja a nemzetközi közvéleményt, hogy nyilvánítsa ki szolidari­tását Stroessner diktátor bör­töneiben évek óta sínylődő po­litikai foglyok iránt. FERDINAND MARCOS Fü- löp-szigeti elnök kedden haza­érkezett szovjetunióbeli láto­gatásáról Manilába. A vietnami szakszervezetek Ho Si Minh városban ülésező konferenciája hétfői ülésén kimondta az északi és a déli szakszervezeti szövetségek végrehajtó bizottságainak egyesülését és jóváhagyta a kibővített egységes vezetőség összetételére tett javaslatot. Százhúsz főnyi küldöttség élén, kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Nyugat- Németországba érkezett Ed­ward Gierek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Kísé­retében számos lengyel vezető személyiség tartózkodik. A lengyel vendégeket kato­nai díszpompával fogadták, a hamburgi repülőtéren. Edward Giereket Helmut Schmidt szö­Még életbe sem lépett a hét- 1 fő este bejelentett tűzszünet, máris újból fellángoltak a har­cok Bejrűtban és környékén. A szembenálló felek akciói miatt bezárták a libanoni fő­város nemzetközi repülőterét. A harcokban sok polgári lakos életét vesztette, de még a leg­utóbbi összecsapásók előtt si­került kevésbé veszélyes he­lyekre kitelepíteni á nőket és a gyerekeket. A.Palesztin hírügynökség je­lentése szerint a stíriai csapa­tok a főváros déli részébe ve­zető utakon harcolnak, s mint­egy 30 kilométerre vannak Bejrúttól. Egy másik szíriai alakulat keletről közeledik a fővároshoz. A Palesztin Fel­szabadítása Szervezet bejelen­tette, hogy fegyvereseinek si­került feltartóztaniuk a szíriai egységeket. Tekintettel az igen kiéleződött Hétfőn ugyancsak Ho Si Minh városban ünnepélyes nagygyűléssel fejeződött be a vietnami Ho Si Minh Dolgo­zó Ifjúsági Szövetség végre­hajtó bizottságának XXII. konferenciája, amely megte­remtette a két országrész szö­vetségeinek egységes vezeté­sét. vetségi kancellár, valamint Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter üdvözölte. Nem sokkal a megérkezés után Gierek beírta nevét a hamburgi városháza arany­könyvébe, majd koszorúzási ünnepségen vett részt. Este nyolc órakor Schmidt kancellár hamburgi házában zártkörű vacsorát adott vendé­ge tiszteletére. libanoni helyzetre, kedden Kai­róban összeült az Árab Liga ta­nácsának rendkívüli külügy­miniszteri ülése, amelyet ere­detileg június 9-re terveztek. Szilfa keddien tájékoztatta az Arab Ligát, hogy az ülésen „magas szántéin” képviselteti magát. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden fokozott erő­feszítéseket sürgetett egy újabb libanoni tűzszünet el­érésére és azért, hogy Bliasz Szarieisz Libanon megválasz­tott elnöke elindíthassa a meg­békélési folyamatot. A világszervezet főtitkára —' szóvivője útján közzétett — nyilatkozatában kifejezte mélységes nyugtalanságát a li­banoni katonai— konfrontáció miatt, de egyúttal hangot adott reményének, hogy sikerül po­litikai megoldást találni. Tripoliból kedden Kairóba érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke a kora dél­utáni óráikban 70 perces esz­mecserét folytatott a legfris­sebb libanoni fejleményekről Mahmud Rióddal, az Arab Li­ga főtitkárával, valamint Isz- mail Fahmii egyiptomi mi­niszterelnök-helyettessel, kül­ügyminiszterrel. Izraeli harci repülőgépek kedden behatoltak Libanon lé­gliterébe és támadást kísérel­tek meg palesztin gerillák dél­libanoni állásai ellen — közöl­te a bejrúti rádió. A palesz­tin légvédelmi ütegek műkö­désbe lépték és visszafordu­lásra kényeszerítették az el­lenséges repülőgépeket. Tovább erősítjük az indiai-szovjet együttműködést N. VIETNAM Egységes szakszervezeti és ifjúsági szövetségi vezetés Harcok Bejrutban és környékén Az Arab liga Tanácsának rendkívüli külügyminiszteri ülése Kairóban Szárdiniai napló Vendégségben Hajnali négy óta talpon va­gyok. Olyan ébredésem volt ott lent, a halvány kék fény­nyel világított kabinban, a szokatlanul erős hullámverés­től ringatózó ágyban, amelyet leginkább gyermekkorom reg­geli eszméléseihez tudok ha­sonlítani. Az ünnepnapi ébre­désekhez, amikor egy villanás­ra elűzte szememből az álmot az örömteli gondolat, hogy szebbnél szebb ajándékok várnak rám. Mint a szerteszét heverő játékok kavalkádjától megrészegült gyermek járom körül most is a fedélzetet. A tenger végtelenségéből vérvö­rösen felkapaszkodó nap lát­ványa valósággal odakötöz a tat korlátjához. S amikor in­nét elszabadulok, a fedélköz­ről figyelem, miként kavarog­nak, kergetőznek a hajó orrá­tól mindinkább szélesedő sáv­ban tovafodrozódó hullámok, s miként simulnak bele ott távolabb a hainali szél bor­zolta hullámok tarajába. És máris leköt a legszebb lát­vány: előttünk nyugatra me­redek sziklák körvonalai raj­zolódnak iki a reggeli pára­ködben. A Costa Smeraldának, a Smaragd Partnak mélven a tengerbe nyúló félszigete az, amelyet délről a Golfo Aranci, a Narancsok öblének szelíd hullámai ölelnek körül. Még néhánv perc és a kő­sziget sziklákkal csiokézett na útjára léuhetek ismét, im­már ötödszörre. A szigetre, amellyel éppen hat esztendő­vel jegyeztem el magamat örök hűségre, örökös visszaté­résre. Odatámászkodom a ha­jókorlátra. s tokirtetemmel a sziklák szessé1ve=en csiWkéző vonulatait fürkészem, s mint­ha nem is magamnak, hanem a kőszigeten másnak ismételgetném a kér­dést: miért e ragaszkodás, miért e hűség? Mert lám, most is a kontinensre szólított a munkám, Észak-Olaszország nagy ipari városaiba, Emilia és Toscana dúsan zöldellő, szelíd lanikái közé, Róma vi­lágvárosi forgalmába. És ón mégis, feladva a hétvégi pihe­nőnapokat, visszatérek ide, ahol a sziklák között kanyar­gó hegyi utakon a magányos­ság, az elhagyatottság szoron­gató érzése lesz rajtam úrrá, ahol hallgatag pásztorokat kell szóra bírnom, ahol több a pa­nasz, mint az öröm, ahol el­mondhatatlan titkök után kell fürkésznem, ha meg abarom érteni e népet. Szárd költő barátom, Fran­cesco Masala sorai jutnak eszembe a sziget teremtésének a nép ajkán élő legendájából: Az Isten úgy alkotó meg szige- [tünket, hogy Iónt; sarujával széttaposta a kőkupacot, mely a teremtés művéből meg- [maradott. Nem tudom, mit mondanak e sorok azoknak, akik soha­sem jártak Szárdinia szige­tén. Én, aki jól ismerem a „széttaposott kflkupacot”, a végtelen elkeseredést, a szo­morúságot, a keserű vádat ér­zem ki belőlük. Mégsem a szánalom az, ami engem a szi­gethez fűz, inkább a csodá­lata a hallatlan szívósságnál? és kitartásnak, mellyel a szárd nép megkapaszkodott a szik­lák meredekein, örökös küz­delemben a szárazsággal, a kopársággal, átvészelve népek hódításait, újra és újra kihe­verve a szörnyű vérvesztesé­geket. A mélyen zúgó hajó-kürt riaszt fel gondolataimból. S A 100 éves Francesco Tanda, Nughcddu San Nicolo első polgár^ mestere. miközben méltóságteljesen be­úszik hajónk az öbölbe, már egészen közel a mólóhoz, a partot kémlelem, ahol bará­tok várnak rám. ★ A Golfo Aranciból kocsival indulunk Olbia felé. Újra, immár harmadszorra térhetek vissza ebbe a tengerparti vá­roskába, ahol ismeretségem kezdődött a szárdiniaiakkal. 1970-ben történt ez, amikor magyar filmfesztivált rendez­tek Olbiában. Itt a Costa Srae- ralda egyik csodálatosan szép. mexikói stílusban épült Porto Cervo-i szállodájában ismer­tem meg Francesco Masala költőt és később, Magyaror­szágon a fivérét, akii most itt ül mellettem a volánnál és biztos kézzel vezeti a kocsit a sziklák oldalában a szűk, tű­kanyarokkal teli úton. Kora reggel vau még, amikor Ol- blába érünk, de az edicola-k. az újságosbódék már nyitva vannak. Salvatore minden lé­tező szárd lapot megvesz: lá­tom, valami nagy újságot tar­togatnak a számomra. S való­ban, a címlapokról egy meg­gyötört, szomorú tekintetű szakállas ember néz ránk. Egy ember, aki éppen tegnap sza­badult a banditák fogságából, százmilliós váltságdíjért. Ozieriben még sohasem jár­tam, oda visz most az útunk. Megállunk a városka főierén, a Piazza Garibaldin, s nyom­ban ismerősök' veszik körül a kocsinkat. Máris a presszóba invitálnak, mert így dukál a vendégnek. Csak ezután me­hetünk ki a térre, Garibaldi szobrához. Ha valahol, itt az­tán nagy kultusza van az olasz Risorgimento nagy alakjának, hisizen ott áll a szobor talap­zatán is: ő volt Ozieri első képviselője. És kísérőnk, Soli- nas, már rohan is a tanács­házára, s hozza nekem Gari­baldi levelének fénymásola­tát, a levelet, amely 1867. már­cius 25-én kelt Nápolyban, s amelyben Garibaldi megkö­szönd Ozieri népének a meg­tisztelő bizalmat. Nemrég ta­láltak rá és kincsként őrzik a városi levéltárban. Ebédidőre érkezünk. Nug- heddu San Nicolóba, Salvatore barátom házába. Az asztalhoz ülünk és Luisa, Salvatore fe­lesége tüneményes gyorsaság­gal varázsolja az asztalra az előételt: a mortadelláti és a patadát. Ez utóbbi á szárd pásztorok kenyere, vékony, lepényszerű, és mivel két hé­tig is puha marad a tarisznyá­ban, a kövér legelő után ván­dorló pásztoroknak igen alkal­mas táplálék. A hirtelen sült után papasinival (szárd süte­mény), majd vasú sardu- val, az elmaradhatatlan juh­sajttal fejezzük be az ebédet. ★ A délutáni sétán először az ösvényt mutatják meg, ame­lyen a tegnap szabadult pász­tor azon a végzetes napon el­indul . a juhakol felé, egyene­sen a reá várakozó banditák karjaiba. Bár jól tudom, itt csak azt rabolják el, akiről tudják, busásan fizetnék majd érte a hozzátartozók, mégis némi szorongással lepel? az útra. S a vidéket járva látha­tom, tapinthatom .mindazt, ami Francesco Masala költő verseinek fordítása közben csak a képzeletemben ölthetett testet: a genyőte rétjét, a bo­dor-rózsákat, a masztixfákat, a pálcákéról, az aszfodéloszt. Itt tudom meg, mennyire ízes a vadon termő fügekaktusz gyümölcse. És alig tudok sza­badulni . a paratölgyerdő lát­ványától. A törzsükön derékig lemeztelenített fák Francesco Masala egyik versét juttatják eszembe, s már módom is magamban: „Vérzik a paratölgy, tövéhez ljgjsze csap .. És mi mindent megtesz az ember! Mutatják nekem, mi­féle hangya veszélyes a fára, mert felfalja az értékes kér­get. S hogy nézzem csak: itt vannak ezek a nagyobb han­gyák. Ezeket már az ember telepítette ide, mert a fát nem bántják, viszont felfalják a parafát fogvasztó kisebbekét. És mondják, törvény védi a fákat, kilenc évenként lehet csak lehántani róluk a kér­get. I,-Ar Vendéglátóim egy parafából készült emléktárggyal ajándé­koznak meg. elmagyarázzák, merítő kanál az, amelyet egv göcsörtös derekú fából vágtak le és amelyből a pásztorok isszák a friss forrásvizet. Iszom hát belőle én is. és iszom majd otthon is, emléké­re a szép vasárnap délutáni sétának. Vendéglátóim kirándulásra invitálnak, a Cagliaritól nem messze fekvő Mararalagonis- ba. Este érkezünk. Egv házba vezetnek be. A kaoualjban a lábaink elé szórt fodormenta hódító illata. A népviseletbe öltözött házigazda az üdvözlés után'mindjárt borral kínál, az édeskés-fanyar malvásiával. Belépünk az udvarra és ott áll előttünk egy tagbaszakadt ember, szájában a sok ezer éves, a nuraghe-idökből szár­mazó háromágú síp, a launed- das. És ott áll már az aszta­lok előtt a pompás színekbe öltözött népi együttes. Fájdal­mas, szomorú szerelmi dalok, katonaénekek, a hegyi pata­kok futására emlékeztető la­kodalmas táncok váltogatják egymást a kétórás műsorban. És a szünetben 1jabb és újabb borokkal, édességgel kínálnak. Figyelem a párok dobogó lépteit és a táncok koreográ­fiája, jellemző fordulatai oly­kor mintha a mi népi tán­caink motívumaira emlékez­tetnének. A szünetben meg is mondom ezt az együttes veze­tőjének. S ő erre így válaszol: „La matrice é cornune”. Csak ennyit mond, mert máris vé­ge a szünetnek. Nézem újra a táncotokat, mialatt képzele­temben szardíniái tájak vo­nulnak el, legelésző juh- és kecskenyáj akkal. „La matrice é cornune”, igen, „közös a szülőanya” — ismételgetem magamban. Közös a méhe ezeknek a daloknak, táncok­nak, hiszen a szárdiniai és a régi magyar parasztok, föld­művelők életében valóban sok a közös vonás: a munka, a küzdelem a mostoha termé­szettel, az öröm, a bánat. És közös a szülőanya. a dolgozó ember, aki lám. évezredeken át megőrizte a nép művészeté­nek nagyszerű alkotásait. Borral köszöntöttek, koccin­tással búcsúzunk a Ms szárdí- niai falu népi együttesétől, fülünkben a szárd népzene dallamaival és emlékezetünk­ben ezzel az egyszerű mon­dattal: „La matrice é comu- ne”. Faragó Jenő (Következilc: Űjra a két „vörös" községben) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents