Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. JŰNIUS 9., SZERDA K/uníW Tanácskozás a mezőgazdaság időszerű feladatairól Kedden befejeződött Mar- tonvásáron, az MTA Mezőgaz­dasági Kutatóintézetének erdő­háti gazdaságában megrende­zett kétnapos tanácskozás, amelyen a mezőgazdasági ter­melés időszerű feladatairól tárgyaltak. A tanácskozás ked­di munkanapján megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Havasi Ferenc, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, valamint Szabó István, a TOT elnöke. Dr. Romány Pál, mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter megnyitó szavai után, dr. Kovács Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes tartott előadást a mező- gazdasági tervezőmunka ta­pasztalatairól, végrehajtásának néhány időszerű kérdéséről. A miniszterhelyettes szólt azok­ról a gondokról is, amelyeknek megoldása a mezőgazdasági nagyüzemek és az irányító szervek közös összefogásával lehetséges. A tanácskozáson felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, s agrárpolitikánk és szövetkezet­politikánk néhány kérdéséről tájékoztatta a résztvevőket. Szolidaritás az afrikai népekkel Az Országos béke és barát­sági hónapok keretében az Országos Béketanács és a Vegyipari dolgozóik Szakszer­vezete hirdetett nagygyűlést kedden délután Budapesten a Taurus Gumiipari Vállalatnál az afrikai népek iránti szoli­daritás jegyében. Részt vett a nagygyűlésen Kiss Károly, az Országos Béketanács és a SZOT alelnöke. Beszédet dr. Kende István, az Országos Béketanács elnök­ségének tagja mondott. Felszólalt a nagygyűlésen Patrick Ojjong, a Demokrati­kus Ifjúsági Világszövetség fő­titkárhelyettese. Brigádünncp * Eredményes munka után Nem lesz áramingadozás Minden évben találkozó Rövid hír: A Pest megyei Villanyszerelő Vállalat Bláthy Ottó szocialista brigádja tava­lyi teljesítménye alapján el­nyerte az arany köszörűs foko­zatot és a kiváló brigád címet. Alig pirkad még. Fátyolos az ég alja. Gyurika, a brigád 120 kilós disznaja rossz han­gulatban ébred. Mintha sejJ tené, hogy a közös pénzen ki­fizetett 1600 forintos vétel­árat nem merő önzetlenség­ből adták érte. Miközben Gyula bácsi kifele tuszkolja az ólból, nyugtalan röfögé- sét szűkölő nyöszörgésre vált­ja. Utolsó, éles visítására mintha a nap is fölébredne: a fény végigömlik a mocor­gó falun. A közeli ritkás erdőből fej­szecsapások hangját hordja a föl-föl támadó gyenge szél. Tanácsi engedéllyel roppan meg a nyárfa karcsú dereka: vezetéktartó vasoszlop ke­rül majd a helyére. A kis ház udvarán nagy a sürgés-forgás. Pattog a rozsé, forr a víz. A gyors kezek a szalonnát fejtik. Előbukkan­nak a belsőségek. Jólesik egy kis szusszanás, meg egy po­hár fehér bor. Az asszonyok durván ácsolt faasztalon hagymát szelnek. A kapun lassan bedöcög a darura erősített nyárfa. Rövid idő alatt lila-kék-pi- ros-sárga papírszalagok fon­ják be az üdezöld ágakat. — Tartsd meg! — Most emeld! — Döngöld a földet! — Szép ez a fa — árnyé­kolja kezefejével szemét Ba- loghné, a brigádvezető fele­sége. — De ebből nem élünk meg — fordul hirtelen, és már aprítja is vékony szá­lakra a hatalmas káposzta­fejeket. A mély cseréptál­ban tarka színekkel keve­rednek a frissen pucolt zöld­ségek. QszlopáJlítők — Gyerünk, dolgozzunk is! — toborozza munkatársait Czakó János, a fiatal csonort- vezető. Néhány an utána in­dulnak, vissza-vissza pillant­va a büszkén magasodó tarka fára, melynek szalagjaival zizegve játszik a szél. A fészerben megkezdi munkáját a húsdaráló. Az eresz alatt kerek arcú, T :hér főkötős férfi dolgozza fel a disznót hozzáértő gondosság­gal. A Magyar utca és a Kunffy utca sarkán már néhány kí­váncsiskodó lesi, mikor kez­dik meg a fal mellett heverő kéttörzsű, súlyos vasoszlop felállítását. A rákerülő 20 ki­lovoltos transzformátorállo­más a dunaharaszti villamos rekonstrukció újabb szaka­szán teszi állandóvá az elekt­romos feszültséget. Barabás Pál felerősíti bakancsára a sarló formájú mászóvasakat. Derekára biztonsági öv kerül. Majd lassan, kényelmesen, mintha csak sima asztalon sétálna, elindul fölfele a régi faoszlopon, hogy rövidre zár­ja a vezetéket. — Aprítsuk a zsömlét asz- szonyok, aprítsuk! — sürgeti a nőket egy óriási fazék mel­lett Simeta József, a meg­hívott szakács, aki mestersé­gére nézve egyébként aszta­los, de a brigád bizalmát már több hasonló alkalommal a húsföldolgozásban tanúsí­tott jártassága révén nyerte el. — Azután vért rá, és sze­leteljetek hozzá kis, fehér szalonnakockákat! Az nagyon jól mutat benne. Húzzák a csavarokat Az oszlopot állítok körül megszaporodott a nézők ha­da. A sarki élelmiszerbolt élénk forgalmat bonyolít le üveges sörből — utcán át. — Csak ügyesen fiúk! — recsegi barátsággal egy kedé­lyes söráztatta hang. A szerelők kék védősisak­ján megvillan a napsugár. Föl! — int Balogh Károly brigádvezető. Az' önjáró daru pókként kiterjesztett támasz­tó lábai megremegnek. Avas­szerkezet levegőbe emelke­dik. A gépkezelő Szabó Lajos feszülten figyeli, mikor érnek a földbe rögzített csonk fölé az oszlop végei. Néhány pil­lanatig csak a motor mono­ton dohogása töri meg a csen­det. — Most húzd meg! Azt a... — cifrázza a sóhajt Cyurcsik Zoltán. — Ezért legalább három forintot teszel a spórkasszá- ba! — szól rá kárörvendően F abricziusz József, miköz­ben a tartócsavarokkal gyür- kőzik. Egy kötőelemen ki­lencvenhatot kell meghúz­niuk. Gyula bácsi, Czakó János apja időközben munkára fogta a töltőmasinát. Gon­dosan kevert kolbásznak való tekereg a vékonybélbe. A vastagabbját a hurkához tisz­títják az asszonyok. Kovács Tamás, a brigád egyik tagja a régi vendéglő kiselejtezett és kölcsönbe ka­pott hatalmas, kerek faaszta­lait emelgeti. Miközben körbe néz a szobában, hogyan is lenne a legjobb, szeme vé­gigfut a közösség' jó mun­káját bizonyító oklevelek so­rán. Tekintete mégis legin­kább az üresen haeyott fal­felületen pihen meg: hama­rosan oda is lesz mit akaszta­niuk. Simeta József az öreg fa- teknőben a májas hurkába valót simogatja. Megszórja rizzsel, elkeveri, újra szórja: ilyenkor kell összehozná, ami­kor meleg. Jó zsíros legyen — teszi hozzá Gyula bácsi. — Az kell, megdolgoztak érte. Zászló és oklevél A Magyar utcában büsz­kén magasodik az avult fa­oszlopok fölé az új fémszer­kezet. Néhány nap és rá­köthetik a végleges vezetéket. Ezzel újabb szakaszon szűn­nek meg az áramingadozás­sal kapcsolatos panaszok. Lassan elkészül a vacso­rának való is. A néhai Gyu­rika kitett magáért. A menü: húsleves, rácpörkölt, ami az asszonyok szerint lucskoská­poszta, májas és véres hur­ka, sültkolbász, pecsenye. Mindehhez badacsonyi zöld- szilváni, muskotályos, bur­gundi dukál, és kőbányai vi­lágos a sör kedvelőinek. Az italválasztékot Pepsi-cola és Traubisoda egészíti ki. Három óra tájban már szál­lingóznak az első brigádta­gok a távolabbi munkaterü­letekről. A ritka alkalom ked­véért öltönyre, ünneplőre cserélték a vastag munkaru­hát, ormótlan bakancsot. Az asszonyok hamar megtalálják a közös témát. Régi isme­rősként köszöntik egymást. Négy órára minden meghí­vott megérkezik. A májusfa tövében kezdetét veszi az ün­nep. Papp János szb-titkár a brigád érdemeit méltatja, melyekért a vállalat főköny­velője, Nagy Ferenc át is ad­ja a kiváló brigád vándor­zászlót, és az aranykoszorús szocialista brigád oklevelet. Az elfogódottság zavart csendjén a járási KISZ-bi- zottság fiataljainak műsora segíti át a jelenlevőket. Ezután asztalhoz ülnek. Az ősi ünnepi torok hagyomá­nya elevenedik föl a bőséges, együttes lakomában. A brigád tagjai évente egy alkalommal ülhetnek így össze. Ez a közö­sen elfogyasztott vacsora for­málja talán elszakíthatatlan- ná az összetartás láthatatlan szálait az egymástól hóna­pokig távol dolgozó 29 ember között. A zsíros étkekre lehúzott bor lassan föloldja a hangulatot. Az egyik asztalnál népdalba kezd egy asszony. Valaki föl­tesz egy lemezt: Daru madár gyere velem — énekli Vö­rös Sári. Mindig magasabbra Hirtelen megszakad a hang. A sok fiatal tagot számláló közösség akár indulójának is választhatná a felcsendülő dalt, melynek csupán ismét­lődő sorai törnek át érthe­tően a jókedvű zsongáson. A Locomotiv GT énekli: Min­dig magasabbra! Ez a jelszó jellemző a brigádra, akár az oszlopok szereléséről, akár a munkaverseny elérendő fo­kozatairól döntenek. Később egy dél-amerikai együttes kez­di játszani a chilei szolida­ritás dalát: Veneeremos! Néhány an éneklik a refrént. Így váltja egymást az élő ének és a hanglemez, a nép­dal, a magyar nóta és a pop­zene. A hűvösödő, sötétedő es­tén tovakúsznak a falu há­zai között a brigádünnep örömteli hangulatának zajai. Lakatos Tamás Á lánc leggyengébb szeme • Ha megáll a menet • Egészséges verseny • A várakozás ára A szocialista vállalatról foly­tatott kutatások — jelentősé­güket igazolja, hogy kutatási főirányként szerepelnek a tu­dományos kutatások hosszú tá­vú tervében — már mai, kez­deti szakaszukban is bebizo­nyították azt a gyakorlati ta­pasztalatot, hogy a vállalati belső irányítás leggyengébb láncszeme a középső szint. Az­az a gyáregység, az üzem, a műhely, a termelőcsoport ve­zetése. Korántsem azért, mert az ilyen helyen dolgozó veze­tők kevésbé lennének alkalma­sak tisztségük betöltésére, mint mások. A lánc e leggyen­gébb pontjának az a magyará­zata, hogy itt a leghomályo­sabb az ún. jogok és felelős­ségek köre, a teendőkhöz mér­ten csekély az önállóság, s mi­közben e vezetők feladatai fo­lyamatosan növekedtek, a fel­adatok végrehajtásának felté­teleit nem teremtették meg számukra. Újat kezdeni Öt év alatt lényegében telje­sen átalakul a Telefongyár termékszerkezete, s ez a me­gyei két gyáregységet, a nagy- kátait és a Bugyi községbelit új feladatok serege elé állítja. Az átviteltechnikai és az adat- átviteli berendezések gyártá­sa jóval kényesebb technoló­giákra támaszkodik, mint akár a telefonkészülékeké, akár a vasútbiztonsági eszközöké. Rá­adásul úgy kívánják öt év alatt egymilliárd forinttal bő­víteni a termelési értéket, hogy a létszám nem növekszik. Ami megintcsak az irányítás terheit fokozza, hiszen minél bonyolultabb a technológia, minél fejlettebb a gyártási technika, annál nagyobb a sze­repe a szervezésnek, a gyors döntéseknek, a zavartalan anyagellátásnak, az eszközök zökkenőmentes javításának stb. A változások híre hamar el­jutott mindenkihez, s ahogy ál­talában, most is nyugtalansá­got keltett. Az emberek ilyen­kor megszokott munkájukat, környezetüket, bérüket egy­szerre veszélyben érzik, ide­genkednek a megtanulandó ismeretektől, s érthető, ha mi­előbb választ szeretnének kap­ni arra, mi hogyan lesz. Az újat kezdés egyik jellemzője viszont éppen az, hogy sokfaj­ta részletre előre nem lehet megmondani, milyen módon illeszkedik majd az egészbe. Tetézi az objektív gondot, az, hogy a nagyvállalati szervezet sem működik tökéletesen, né­hány pontjáról — a vezetés akarata ellenére — késve in­dulnak el az információk, egy­másnak ellentmondó utasítá­sok érkeznek a termelőhelyek­re. A középvezetésnek két le­hetősége van. Vagy megállítja a menetet, s nem ad tovább semmiféle információt, vagy közvetíti ugyan azokat, de meggyőződés nélkül, mivel tudja, aligha véglegesek. Ismételt átmenet Ilyen helyzetben a szervezet ismételten átmeneti állapotba kerül, nem jut nyugvópontra sem az ember, sem a munka. Az időlegesség kihat a terme­lésre — mennyiségére éppúgy, mint a minőségre —, a munka­erő-vándorlásra, s mikorra megszületnek a végleges dön­tések, jóval kedvezőtlenebbek az állapotok, mint lehettek volna. Ezért viszont a középve­zetést kárhoztatják „felülről” is és „alulról” is, érthető te­hát, ha a két gyáregységben nincs tülekedés a különböző tisztségek betöltéséért, jól kép­zett, kiválóan dolgozó szak­munkások sem vélik kiemelés­nek, kiemelkedésnek a műve­zetést. Vannak helyzetek tehát, me­lyekért elsősorban azok felel­nek, akik nem tehetnek létre­jöttükről. Igaz, azonban ennek a fordítottja is, amikor a kö­zépvezetés a saját mulasztásait — a technológiai fegyelem megsértésének elnézését, a szerszámellátás akadozását stb. — áthárítja az irányítás fel­sőbb szintjeire, úgy okoskodva, hogy ez a kölcsönösség, joga van erre. Világos hatások Minden mérhető, számszerű­síthető tényezőt — az anyag­felhasználás és az anyag­normák viszonyát, a munka­normák teljesítését, a rezsi­költségek változását, a termék minőségét stb. —, értékelnek abj)an az önelszámoló rend­szerben, amelyet a Nagykőrö­si Konzevrgyárban alakítottak ki. Az üzemek, műhelyek ve­zetői azonban nemcsak azt ér­zik, hogy elszámoltatják őket, hanem azt is tudják, hogy ön­állóan gazdálkodnak a jöve­delemalapokkal, a hatáskörük­be tartozó állóeszközökkel, s teljes felelősséggel tartoznak a karbantartásért éppúgy, mint a fejlesztési feladatok végre­hajtásáért. Mindez nem kevés, de mégsem elegendő ahhoz, hogy a határok világosak le­gyenek abban, ki miért felel, kinek mihez van joga. Nem mulasztották el a nagy­kőrösiek annak tisztázását sem — s itt rejlik a középvezetés más, magasabb színvonalának magyarázata, forrása —, hogy melyek a „bemenő” és melyek a „kijövő” követelmények. Egyszerűbben és kevésbé szakzsargonban fogalmazva: ezt és ezt kell a középvezetés rendelkezésére bocsátani, s ennek fejében ezt és ezt vár­hatjuk el tőle. S ami a lényeg: a folytonos ellenőrzése annak, valóban így történnek-e a dol­Részt vállalni továbbra is a nemzeti program végrehajtásában A magyar katolikus püspöki kar nyilatkozata A Hazafias Népfront VI. kongresszusára készül. Ezen alkalomból nyilvános vitára bocsátott nagy jelentőségű ál­lásfoglalás-tervezete alkotó ösz- szefogásra hívja fel a magyar népet. A magyar katolikus püs­pöki kar a maga, valamint a hívők és a papság részéről ko­rábbi magatartásához híven részt vállal a kijelölt nemzeti program megvalósításában. A magyar katolikus püspöki kar küldetésének tudatában, a jelen magyar történelmi hely­zetnek való elkötelezettségé­ben, buzdításában és körleve­leiben ismételten a hívők tö­megeihez is fordul, hogy nyu­godt lelkiismerettel, kereszté­nyi felelősségtudattal vállalják az emberi fejlődés szolgálatát, melyre szentatyánk, VI. Pál pápa is felhívta a' figyelmet a „Népek fejlődése” című kör­levelében. Ez a fejlődés a ha­zánkban elért gazdasági, tár­sadalomépítési, köznevelési, egészségügyi, embervédelmi eredmények pozitívumaiban domborodik ki előttünk. A ha­zát szeretni ma annyit jelent, mint ezen eredmények továb­bi megmunkálásában részt venni. A Hazafias Népfront programtervezete külön hang­súlyt helyez a népi-nemzeti egységre. Ha arra gondolunk, hogy a múltban milyen társa­dalmi ellentétek, gazdasági egyenlőtlenségek bontották da­rabokra a magyar népet, ak­kor ma elismerőleg kell nyi­latkoznunk kormányunk, né­pünk vezetői, a magyar tudo­mányos, gazdasági, kulturális élet felelőseinek áldozatos munkájáról, mellyel népünket egységbe kovácsolta. Hazánk­ban az évek során az egyre erősödő bizalom, a világnézet­re és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül egyre ha­tározottabban kialakuló együtt­működés, kívánatos és haté­kony egységbe vonta már or­szágunk fizikai és szellemi dol­gozóit a szocialista demokrá­cia érdekében. Minden keresztény ember Krisztus tanításai szerint az egész emberiségért is felelős. Hazánkban három évtizede bé­kés termelésben él, alkot né­pünk. A béke a szentírás sze­rint is a földi javak teljessé­ge. Szentatyánk szavai szerint: a béke a fejlődés egyetlen fel­tétele. Hinnünk kell abban, hogy az emberiség gazdasági, lelki, szellemi, kulturális fel- emelkedése biztos garanciája a béke. Ezért imádkozunk, ál­dozatot hozunk. Kérjük híveinket, paptestvé­reinket, lelkiismeretükben ápolják azt a felelősséget, ami­vel ma az egyháznak, hazánk és a világ népeinek Krisztus akarata szerint is tartoznak. gok, természetes mindennapi munkája a vezetésnek. Erre fordítja energiáit, s nem arra, hogy a középvezetés helyett intézkedjen, átvegye az opera­tív döntéseket, s így tovább. Ebben a gyárban a középveze­tés színvonalának javítását nem ismételgették újra meg újra követelményként, hanem kialakították a feltételeket, s azt mondták: lássuk az egész­séges versenyt, ki miként bol­dogul?! Jól tudják ugyanis: a várakozás ára a legnagyobb, a vállalati veszteségek legfőbb forrása az a helyzet, amikor mindenki a másikra vár, s ténylegesen nem történik sem­mi. Figyelmeztető jelek Jogosnak látszik a feltétele­zés: aligha véletlen, hogy a különböző vezetői tisztségek­ben levők fluktuációja a Nagy­kőrösi Konzervgyárban megyei összevetésben a legalacsonyab­bak közé tartozik. Figyelmez­tető jelként foghatjuk fel, hogy a megye iparában a középve­zetésben, a közvetlen termelés- irányításban dolgozók cserélő­dése a legutóbbi években nö­vekedett. Ez néhány helyen már odáig vezetett, hogy hóna­pokig nem tudnak megfelelő embert találni a megüresedett helyre, s a művezetők között emelkedik azok aránya, akik megbízásos alapon, időlegesen látják el dolgukat. Magyarán: vagy nem alkalmasak a műve­zetői beosztásra, vagy nem vál­lalják, de más megoldás híján mégis ők irányítanák. Azt, hogy milyen színvonalon, kár firtatni. Érdekes, s jellemző módon a vállalati ötéves tervek — me­lyek túlnyomó része most már jóváhagyott okmány — egyál­talán nem tértek ki, vagy csak általánosságokban, a fejleszté­si és termelési elgondolásokkal kapcsolatban a szervezet töké­letesítésére. Mintha elválaszt­ható lenne a szervezettől a fejlesztés, a termelés menete, mintha nem a szervezeten múlna a hatékony termékkibo­csátás! Szó sincsen véletlenről. A lánc leggyengébb szeme azért olyan, amilyen, mert maguk a lánckészítők sem törődnek so­kat vele, nem többnek, csupán közvetítő pontnak tartják. Nem ismerik fel, hogy a lánc teherbírását — teljesítmé­nyét — az határozza meg, mire képes, mit visel el egy- egy szeme. Ha gyenge szem akad a láncban, akkor ehhez kell igazítani a terhet. Sajnos, hosszú ideje ez történik, s szinte csak véletlen, ha valaki­nek eszébe jut: megerősíthetik a gyenge láncszemet. Mészáros Ottó Nemzetközi konferencia a SZOT-ban Tíz szocialista ország, vala­mint Finnország társadalom- biztosítási intézeti vezetőinek részvételével négynapos ta­nácskozás kezdődött kedden a SZOT székházában. A nemzet­közi konferenciát Duschek La­josáé, a SZOT titkára nyitotta meg. A tanácskozáson arról tárgyalnak, hogyan gondoskod­nak az egyes szocialista orszá­gokban a csökkent munkaké­pességű dolgozók orvosi és szakmai rehabilitációjára, a munkaképtelenné vált dolgo­zók anyagi ellátásáról. Foglal­koznak a nyugdíjasok munká­ban tartásának és munkába vonásának » módszereivel, anyagi és erkölcsi ösztönzőivel, s a magyar és NDK-tapaszta- latok alapján megismerkednek a társadalombiztosítás elektro­nikus adatfeldolgozási rendsze­rével, alkalmazásának tapasz­talataival. Dr. Bartos István, a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságának vezetője megálla­pította egyebek között, hogy a konferenciához adatokat szol­gáló hat szocialista országban a becslések szerint a lakosság 10—15 százaléka szorul reha­bilitációra. A nemzetközi konferencia szerdán a nyugdíjasok munká­ba vonásának tapasztalataival foglalkozik, s a küldöttségek különféle, a dolgozók rehabili­tációját segítő orvosi intézmé­nyeket látogatnak meg. i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents