Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

1976. JÚNIUS 29., KEDD %/tíHap Ácsbrigád - Robotra1 Gyors ütemben épül a kistarcsai kórház A daru óriás felkiáltójelként magasodik Kistarcsa határá­ban. Lehetetlen nem észreven­ni a gödöllői úton száguldó ko­csikból, hogy itt építkeznek. Még tavaly decemberben vo­nult fel a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat az 580 ágyas kórház építéséhez kije­lölt területre, s megkezdte az előkészületeket a tavasztól őszig tartó nagy hajrára. Három héttel ezelőtt befe­jezték az épületcsoport alapo­zását, már kibújtak a falak a földből. Nem szokványos a kép, mert hiába is keresnénk a biokktéglatömböket, előre­gyártott paneleket: a kórház hagyományos monolit szerke­zetű lesz, új építési technoló­giával, a nyugatnémet Hünne- beck nagytáblás zsalurendszer­rel épül. Falak - acélváznkban A Jakubecz-brigád a külön­leges technológia ismerője. Szakképzettségük: ács. Az épí­tőipart is átalakító tudomá­nyos-technikai fejlődés refor­málta a mesterséget, ezért az ácsok egy csoportját ma már szaknyelven szerkezetöntök­nek nevezik. Ebédszünetben érkeztem az építkezésre, a brigád éppen a második fogásnál tart. Míg várakozom, a tűző napon, jól szemrevehetem a szakember előtt teljesen világos, nekem viszont monumentális abszt­rakt kompozíciónak tűnő kör­nyezetet. A földből tüskésen előremeredő acélvázakba szo­rított falak, nyitott mennyeze­tű pincegödrök, korlátok, fa­padlók, míniumtól pirosló fém- szerkezetek ... Balogh Lajos, generál-műve­zető könnten kiismeri magát ebben a modern káoszban, mintha már a kórház folyosóin járna, úgy mutatja be az épü­letet. — Három részre tagozódik a munkánk: a gazdasági tömbre, a hatemeletes, egyébként az alagsorral együtt nyolcszintes hotelszámyra és a négyszintes diagnosztikai, illetve műtő- szárnyra. Ezeken kívül egy há­romszintes nővérszálló, vala­mint a beteglátogatók váróhe­lyisége, továbbá az 1500 köb­méteres hidroforház, energia­telep tartozik még az együttes­hez. — Hol tart most az építke­zés? — Az alapozási munkák be­fejezésével megkezdtük a fo­gadószintek építését. Kész a gazdasági tömb pincefödémé, sőt egyes részein már az első emeleti falak is állnak. A ho­telszárnyban, vagyis a kór­termek épületében befejeztük az alapbetonozást, jó ütemben halad a pincefalazás. A műtők épületrészében vasszerelési munkáknál tartunk, s épp egy órája, hogy helyére emeltük a látogatók pavilonjának utolsó acéltartóját. Most a nővérszál­ló pincefalait betonozzuk, s a CSÖSZER-nek átadtuk a már leszigetelt hidroforházat tech­nológiai szerelésre. Szóval a termelési ütemtervvel azsúr- ban vagyunk — jelentette ki elégedetten. Ez azt is jelenti, ahhoz, hogy a beruházás három év alatt megvalósuljon nem szabad en­gedniük ebből a lendületből. Három emberöltő Közben elérjük az ácsok sza­badtéri műhelyét. Villannak a napfényben a szekercék, egy- egy mozdulatukra megcsörren derekukon a szögtartó táska. Kemény férfimunka az ácsoké, karjukon pattanásig feszül a vastag erektől hálózott izom. Bőrüket rézbarnára cserzi a nap, a szél, az eső ... — ’napot — köszönnek vissza kurtán, lécekre lecsapó szekerce a szavakból is farag. Nincs helye a beszédnek. Nagy Bálint, a szerkezetöntő ácsok művezetője két lépéssel végigmérhető kis irodájába hívja be a Jakubecz-brigád hangtávolságra lévő tagjait. Mind be se férnének, 16-an vannak. Az ablakból kilátni a darura, ahogy a helyszínen gyártott táblákat könnyedén úsztatja a levegőben. — Mi a Hünnebeck-techno- lógia előnye? — érdeklődöm a művezetőtől. — Faanyagot takarítunk meg vele, s a hagyományos ács­munkánál csaknem kétszerte termelékenyebb. Fa-, acélszer- kezet, víztaszító és formatartó farostlemez — ebből áll a nagy táblás zsaluszerkezet. 10— 30 négyzetméter nagyságú be­tonlapokat lehet kiönteni ben­nük, helyszíni elöregyártással. A formát adó vázak és lapok sokszorosan felhasználhatók több építkezésen is, míg a ha­gyományos zsaluzással 3—4­szeri bontás után tönkremegy a fa — magyarázza a műveze­tő. — A régi technológiával 450 köbméter fa kellene egy szinthez, s három emelet után már hasznavehetetlen. A Hün- nebeckkel pedig végig 307 négyzetméter /oldalfal- és 1200 négyzetméter merínyezetzsalu- val dolgozunk. — Nem lehetett volna, más, olcsóbb hazai módszerrel...? — Az ilyen középületek nem ötven évre készülnek, mint a lakóházak. A drágább, mono­litrendszerrel 100 év múlva is jó állapotban állnak majd a fa­lak. Akár három emberöltőt is kiszolgál az épület. Tehát itt nem volna ésszerű a talcaré- kosság. Helybenhagyóan bólogatnak a brigád tagjai. Számukra nem újdonság a nyugatnémet technológia, mert pár évvel ez­előtt a budapesti Lakásépítő Vállalatnál már használták. A brigád magja onnan jött át a PÁÉV-hez. Naponta otthon — Hatan, már 25 éve együtt dolgozunk. Csak éppen a gaz­dák változtak. Megjártuk az ország nagy építkezéseit: a Pé­ti Nitrogén Művek, a bánhidai, a visontai Erőmű, az almásfü- zítői Timföldgyár zsaluzatait készítettük — sorolja a nagy- beruházásokat Vitéz Sándor brigádvezető. — Hogyan kerültek a PÁÉV- hez? — Meguntuk a vándoréletet, közelebb akartunk kerülni• a családhoz, — mondja Szabó András, s ránéz a többiekre, várva, hogy szóljanak már ők is. Azok viszont biztatják, foly­tassa, ha már elkezdte. — Szóval... Ott kezdeném, hogy földiek vagyunk, érsek­vadkertiek, innen Nógrádból. Ráuntunk a munkásszálláso­kon magunk kotyvasztotta koz- más vacsorákra, szívesebben esszük az asszony főztjét, fü­lünknek kedves még a zsörtö- lődés is, ha a kocsmában fel­hajtott egy-két korsó sörért zsémbeskedik. Gyerekeinkkel lehetünk minden nap. A vállalat egy Roburt adott a brigádnak, azzal jár a 16-os létzsámú csapat. Hajnali négy­kor kelnek, a kis busz a házuk előtt áll meg, kényelmesen utazva beérnek a 7 órás mun­kakezdésre. Este fél 7-kor már mindannyian családi körben lehetnek. — Nincs ennél nagyobb vonzerő "•— jelenti ki Kristóf Lajos, majd munkájukról be­szél: — 1974. májusában jöt­tünk a vállalathoz. Szinte va­lamennyi nagyobb építkezésen megfordultunk. Diósdi Csap­ágygyár, Pestvidéki Gépgyár, lakótelepek, Szentendrén a művelődési központ... Az el­ső évben elnyertük a szocialis­ta címet. Egyébként az előző munkahelyünkön aranykoszo­rús fokozatot is értünk el, s a brigádvezetőnk, Jakubecz György, , kormánykitüntetést kapott még a 22. ÁÉV-nél. — De, hol a brigád vezető? — Gyuri, válaszolj már... — biztatják a pad végére tele­pedett fiatalembert. — Az édesapám ma végre elment a fogászatra. Két hó­napja halogatja, most is csak azért szánta rá magát, mert ugrattuk, hogy megvárja, míg felépítjük a kórház szájsebé­szetét. Én, hogy kerültem ide? Mint a sógorom, jöttünk az öreggel. Bár mezőgazdasági gépszerelő vagyok, de itt job­ban keresek. Ez komplexbri­gád, nemcsak ácsok, kellenek, hanem kőművesek, lakatosok, vasbetonszerelők is. Eltűnt a napló A brigád teljesítménv Hlaga 140 százalék, ebből nem en­gednek. Példásan összetartóak: együtt építik házaikat; ha va. lamelyik kertjében kutat kell ásni, egyszerre öten hozzák a szerszámot. Társadalmi mun­kából is kiveszik részüket: ta­valy két kommunista műszak­ban dolgoztak a váci művelő­dési központ építésénél, részt vettek a vállalat balatonszaba- di üdülőjének építésében. A brigád egyik fiatal tagja, Bíró Miklós, művezetői iskolába jár, de nem hiányoznak a politikai oktatásból sem. A munka a fő, hisz pirkadat­tól szürkületig kitölti életüket. Az anyagi megbecsülés nem is marad el, jól keresnek. Ahogy beszélgettünk, mégis észrevet­tem, valami nincs rendjén. Ne­héz kihúzni belőlük. — Tavalyi eredményeik alapján, milyen fokozatot nyertek el? Hallgatnak. Aztán végre ki­bökik. — Eltűnt a naplónk. A váci építésvezetőségen. Beadtuk ér­tékelésre, az építésvezető azt mondta, továbbította, a köz­pontban meg nem tudnak róla. Így aztán, ha teljesítettük is vállalásainkat, a szocialista cím elmaradt. Kár lenne a Jakubecz-bri­gád kedvét szegni, s nem is szabadott volna annyiban hagyni. A kollektívát szinte mentőosztagnak tekintik a vál­lalatnál; ahol szorít a határidő, megjelenik a „családi” busz, szinte a nap minden órájában elérhetők. Több becsülést érde­melnek, mert ők tudják a kö­telességüket, hisz így is bú­csúztak: — Vállaltuk, hogy 1977 de­cemberéig, tehát két év alatt a ránk jutó építési feladatokat teljesen befejezzük, s átadjuk a területet a szakiparnak. Horváth Anita Milliárdos érték az Interker-börzén Tíz Pest megyei vállalat a részt vevők között 185 millió forint forgalom Remek házigazdák voltak az építők. A június 7—18. között megtartott Interker-börzén az Építők Székházában, mind a 80 részt vevő nagyvállalat és 14 ipari szövetkezet számára külön tárgyalót rendeztek be, telefonokkal fölszerelve. Töme­gesen érkeztek az anyagbe­szerzők, kezükben a katalógus­sal, amit az Országos Piacku­tató Intézet Interker Szolgála­ta adott ki, a börzén fölkínált anyagféleségektől. Bőséges árukínálat Az eladásra kínált áruk lis­táján találhattak az érdeklő­dők, vas, acél és színesfém anyagokat, gépeket és műsze­reket, szerszámokat, építési és szerelési anyagokat, kötőele­meket, híradástechnikai, elekt­romos, festék- és vegyianyago­kat, és így tovább. Egymil- liárd forint értéket képviseltek a résztvevő vállalatok által fölkínált anyagokat. Megfelelő propaganda előzte meg a börzét. Morvay Jenő, a Piackutató Intézet osztályveze­tője elmondta, hogy az üzlet­kötések — a katalógus alapján — tulajdonképpen megkez­dődtek a börze megnyitása előtt, s folytatódnak is, szinte a következő börzéig. Ezt lehe­tővé teszik azok a közvetlen kapcsolatok, amelyeket anyag- beszerzők kötöttek anyagbe­szerzőkkel, az anyagosztályok vezetőivel a korábbi börzéken. Ezek az emberi kapcsolatok mindennél többet érnek, s tar­tósaknak bizonyulnak. Igen sok anyagbeszerző és anyag- gazdálkodó ismerősként üdvö­zölte egymást az elmúlt két hé­ten is, az Építők Székházában. A börze első hetének forgal­ma 100 millió forint volt, a második héten mintegy 85 mil­lió forint értékű anyag cserélt gazdát. Azt már nem is lehet fölbecsülni, hogy a börze előtt és után mi minden került — és kerül — egyik vállalattól a másikhoz, s vissza az ipar vér­keringésébe. A mostani börzén megjelentek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellék­üzemágai is, egyáltalán, sok­kal nagyobb volt az érdeklő­dés, mint korábban. A részvé­teli díj 23 ezer forint. Ha azon­ban azt nézzük, hogy a részt vevő vállalatok átlagosan 200— 300 ezer forint értékű elfekvő anyagot értékesítettek, min­denképpen megéri, hogy meg­jelenjenek. Körültekintő előkészítés Pest megyéből tíz nagyválla­lat vett részt a börzén. Az Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár pél­dául betonacélt, köracélt, öt­vözött hengerelt anyagokat, acélcsöveket kínált. Az Ikladi Ipari Műszergyár ötvözetlen csiszolt köracélt, bronzlemeze­ket, sajtolt rézrudakat acél- és alumíniumrudakat vitt, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat öntöttvasat, golyóscsapágya­kat, ékszíjakat, köszörűkoron­gokat és egyéb anyagokat. Az eddigi börzék rekordját a Szerszámgépipari Művek érté el, több mint 7 millió forint értékű anyagot adott el. Ezt az eredményt alapos munka ké­szítette elő. Mészáros Vendel okleveles gépészmérnök, a vál­lalat anyagellátási főosztályá­nak vezetője mondta el, hogy 300 vállalat címére küldték el a kétszáz oldalas cikklistát amelyben mind a nyolc gyár­egység — köztük a halásztelki is összegezte, mi van eladó. Részben felhalmozódott kész­letből, részben a megszüntetett Magyar fiatalok szovjet komszomolistákkal ismerked­Bozsán Péter felvétele Hetedszer találkoznak a megyei fiatalok Megkezdődött az Ifjú Gárda-szemle Vasárnap délelőtt ünnepé­lyesen megnyitották Cegléden a VII. Pest megyei Ifjú Gárda- szemle háromnapos esemény- sorozatát. A Dózsa György té­ren rendezett megnyitón jelen volt Stadler János vezérőr­nagy, Komáromi János, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának osztályvezetője, Bállá János, a járási, Gyigor József, a városi pártbizottság első tit­kára, Berla Ferenc, a KISZ Pest megyei bizottságának tit­kára, valamint a fiatalokat patronáló honvédségi és mun- kásőr-alakulatok képviselői. Simon István, a városi KISZ- bizottság titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Berla Fe­renc beszélt az Ifjú Gárda sze­repéről, a mostani találkozó je­lentőségéről. Az uszodában A hőmérőben a higanyszál már reggel igencsak feiszaladt, mígnem a kora délutáni órák­ra megállapodott néhány fok­kal a harminc fölött. Ebben a kánikulában egyedül a ceglé­di strandon rendezett úszóver­senyen érezhették magukat ki­válóan az ifjúgárdisták. Tizenegy raj képviselői ug­rottak a hullámok közé, hogy teljesítsék a feladatot; 200 pont járt annak, aki leússza a száz' métert, 50 annak, aki 50 mé­ternél megáll. Az utolsónak indulók között szelte a hullámokat a ceglédi gimnazista. Csordás Klára. Rögtön az első csapások után az élre tört, s első helyét mind­végig megtartotta. —» Nem jelentett ez nagy fel­adatot számomra, mivel a szemle kezdete előtt már hóna­pokig gyakoroltuk az úszást — mondta, amikor levegő után kapkodva kikászálódott a víz­ből. A lőtéren Közben a többiek sem ma­radtak tétlenek: lövészetben mérték össze erejüket. Egyszerre huszonnégyen ha­saltak a lőtéren a közeli dom­bok alján elhelyezett céltáblá­kat figyelve. — A táblákat 50 méterre állí­tottuk fel — magyarázta kész­ségesen Randies Béla az MHSZ járási-városi parancsnoka a lö­vészet vezetője. — A gyerekek 48-as kispuskával lőnek egy­más után tízszer. Igazán erősen kell összpontosítani ebben a hőségben. Hamarosan felhangzott a ve­zényszó; huszonnégy puskából repültek ki a lövedékek a cél­pontok felé. A versenyzők között volt Guba Magdolna a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár adminisztrátora is. A lövészet befejezése után elégedetlenül szemlélte céltábláját: — Ment már ez jobban is — mondta. E versenyen persze a 60 kör fölötti teljesítmény már kiválónak számított. Fegyveres terepváltón A legmegerőltetőbb erőpróba előtt a fegyveres terepváltó résztvevői álltak. A versenyen, amelyet a csemői erdőben, ho­mokos talajú terepen rendez­tek, még négyszáz méter meg­tétele is — géppisztollyal a háton, menetszerelésben — nehéz feladatot jelentett. E kiváló fizikumot igénylő, nehéz akadályokkal tarkított pályán, tíz csapat 8—8 tagja vágott neki a 3200 méteres táv­nak. Köztük, vendégként, kom- szomolisták, eggyel kevesebben — heten. A versengésben a szovjet katonafiatalok vitték el a pálmát, megszerezve az el­ső helyet. Az ifjúgárdisták kö­zül a ceglédiek lettek az elsők. — Úgyszólván valamennyi pályaszakaszon nehéz volt — mondta Anatolij Szolovej, a szovjet katonafiatalok parancs­noka, egyébként alakulatánál Komszomol-titkár. A találkozó jó alkalom arra is, hogy a ma­gyar fiatalok, az ifjúgárdisták életével, munkájával, tanulásá­val is megismerkedtünk. Színes rendezvények Az első nap versenyei után érdekes katonai bemutató kö­vetkezett a táborhelyhez közel, ezt pedig este a tábortűz vi­dám programja követte. Hétfőn harci túrán vett részt a találkozón jelenlévő — mint­egy — 500 ifjúgárdista. E nap rendezvényeit színvonalas pol- beat előadás tette emlékeze­tessé. A mai napon, kedden, a sza­kaszok alaki szemléjével kez­dődik a program a táborban, majd a fiatalok megkoszorúz­zák a ceglédi Lenin-szobrot. Ezt hangulatos menetdalver­seny követi. A záróünnepségen hirdetik ki a szemle verse­nyein elért helyezéseket. Virág Ferenc gyártmányok alkatrészeiből. Az üzemi újságban a vállalat egész kollektívájától segítséget kértek a fölösleges anyagkész­let föltárásához. A legközeleb­bi börzére már gyártó eszközö­ket is visznek. A tárgyalóban találtuk a Csepel Autógyár 2. számú gyáregységének két anyagbeszerzőjét: Süveges Gé- zánét és Harsányt Gézánét. Hőálló csöveket és hengerelt anyagot akartak venni a SZIM-től, arra egyezkedtek. Állt az alku, ezer kilót vásá­roltak mindkét fajta anyagból. Az ő gyáruk tulajdonképpen a KGM-börzére szokott járni, mégis ellátogattak az Építők Székházába. Nem eredményte­lenül. Rátaláltak arra, amit kerestek. A Ganz Műszer Művek gö­döllői gyárát Szabó Vitus anyaggazdálkodó képviselte. Tőle tudtuk meg hogy színes fémeket alumíniumlemezeket, sárgarézrudakat hoztak a bör­zére többek között, s keresnek különféle kötőelemeket. Metz Hilda, a Pestvidéki Gépgyár anyaggazdálkodója arról szá­molt be, hogy körültekintő elő­készítés révén már a börze előtt sikerült értékesíteni bi­zonyos mennyiségű színesfé­met, például az Építőkerámia­ipari Műveknek, a Metallogló- busnak, hengerelt acélt a Fém­munkásnak. A börzére külön­böző fényellenállásokat, See- gergyűrűket, tirisztorokat hoz­tak. Eléggé nehéz helyzetben volt a Híradástechnikai Anya­gok Gyára, hiszen elfekvő készlete zömmel speciális anyagokból áll, amelyeket csak a híradástechnikában lehet hasznosítani. Mégis megjelen­tek a börzén — Sári János, anyaggazdálkodó szerint azért —, hogy megkíséreljék az ér­tékesítést. Próba-szerencse, mintegy 25 ezer forint értékű acélféleséget adtak el, a börze előtt pedig különböző csap­ágyakat 80 ezer forintért. Később jobb lett volna Egybehangzó véleményt ÍQf- mált a börze időpontjáról a részt vevő vállalatok nagy többsége. Szerintük július első felében alkalmasabb lett volna megrendezni. Egy-egy negyed­év elején nagyobb lehetőség nyílik a vállalatoknál a vásár­lásra. Eléggé reménytelen hely­zetben vaij az a vállalat amelynek a negyedév végén kell anyag után kapkodnia. Nem arról van szó hogy egyál­talán nem volt jó ez az idő­érdeklődést tanúsítottak. Arról van szó hogy még jobb ered­mények születhettek volna, ha kicsivel később rendezik. Hoz­zátehetjük hogy ez az elképze­lés lényegében csak az újabb üzleti kapcsolatok létrejötté­nek szempontjából érdekes. A vállalatoknak ugyanis a bör­zén kívül is van módjuk az anyagokat egymás között cse­reberélni. Az ügyintézők a ka­talógusból jó előre tájékozód­hatnak mit hol lehet beszerez­ni. A börzét megrendezni enr nek ellenére érdemes volt, mit vei nem szerepel minden el­fekvő anyag az előzetes tájé- I koztatóban. 1 B. I. Összehangolt textilipari gépgyártás Szolnokon összeült a KGST- országok közös vállalata, az Intertextilmas nemzetközi gazdálkodó egyesülés taná­csa. Az ötnapos ülésen töb­bek között az összehangolt és szakosított textilipari gép­gyártás megszervezésével, a homogén géppark kialakítá­sával, a tudományos kutató és tervező munka koordiná­lásával foglalkoznak. A moszkvai székhellyel mű­ködő egyesülés 1973-ban ala­kult, saját apparátusa van, önelszámolással, nyereségér­dekeltségben dolgozik. Tevé­kenységét elsőként a szövő­gépek területén, ezen belül az SzTB típusú nagy telje­sítményű automata szövő­gépek területén fejtette ki. 1 Á i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents