Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-29 / 152. szám
4 kHMiw 1976. JÜNITJS 29., KEDD Megnyílt a Szentendrei nyár eseménysorozata Szombaton Teátrum-premier Vasárnap ünnepélyesen megnyitották a Szentendrei nyár eseménysorozatát, i&z egy hónapig tartó programsorozat reggel a gyerekek asz- faltrajz-versenyével kezdődött, majd ugyancsak délelőtt nyitották meg Kmetty János festőművész emlékkiállítását a Ferenczy-múzeumban. Ezután a Vajda Lajos amatőr képzőművészeti stúdió tagjainak hagyományos kiállítását a Péter- Pál utcai pinceklubban. Este a Pest megyei művelődési központban Marosvölgyi Lajos, Szentendre város tanácselnöke köszöntötte a vendégeket és méltatta a Dunakanyar hangulatos kisvárosának, Szentendrének azt a törekvését, amely kulturált nyári szórakozást teremt a város polgárainak és a rendkívüli nagy számban Szentendrére látogató vendégeknek. Az ünnepélyes megnyitó után a Budapest Táncegyüttes Tájak, emberek, a Halálra táncoltatott lány és a Tavasz- várás című műsora következett. Nagy sikere volt a Galga menti régi játékoknak. Az idei gazdag program egyik rangos eseménye a Teátrum előadása. Az elmúlt évi nagy sikerre váló tekintettel ismét a La Mancha lovagja című zenés játék került színre. Az első előadásra a hét végén, július 3-án este kerül sor. Ugyancsak július 3-án nyílik a hódmezővásárhelyi Mónus Ilona, Mónus Sándor és Mónus Ferenc népi keramikusok kiállítása a Pest megyei művelődési központ könyvtár- előcsarnokában. A mai nap eseménye — — amelyre minden jegy elkelt — Lehotka Gábor Liszt-díjas orgonaművész hangversenye a budapesti Madrigálkórussal a Péter-Pál templomban. R. Rozsgyesztvenszkij Budapesten A Magyar Írók Szövetségének meghívására Budapestre érkezett Robert Rozsgyesztvenszkij költő, a Szovjet Írószövetség titkárságának tagja. Itt-tartózkodása során ellátogat több vidéki városba, találkozik írókkal és magyar olvasóival, látogatást tesz szerkesztőségekben. A Budapest Táncegyüttes Galga menti táncos játékokat is bemutatott. A Q Dodola, Dód óla.., Iván-napi dalmát búcsú Tarka forgatag a szentendrei Dima Étterem, mellett, a fűzfákkal övezett zöld gyepen. öregek, fiatalok, gyermekek várták szombat délután az Iván-napd ünnepség látványosságait, mintegy hatszázan. Utoljára harmincöt évvel ezelőtt volt hasonló ünnepük a szentendrei dalmátoknak. Szép hagyományt elevenített föl most a helybeli Dalmát Baráti Kör. Öt órákor, a legidősebb dalmátok egyike, a 74 éves Pis- tyur József köszöntötte a vendégeket, ünneplőben, kulacsból kortyolgatva az . egészségükre. A Tököli Délszláv Nemzetiségi Együttes ének- és zenekara — horvát népviseletben — dalmát népdalokkal kezdte a műsort, majd a Po- mázi Nemzetiségi Együttes zenekara szólaltatta meg eredeti népi hangszereit. Míg a közönség együtt énekéit a szereplőiekéi, Iiillár Ferenc magára öltötte fűzfagallyákból készült jelmezét, s indulhatott útjára Dodola, az esőcsináló varázsló. Réges-régen a szentendrei dalmátok szamárhátra kötött faputtonyokban hordták a Dunáról a vizet, száraz nyarakon. Közben esőért fohászkodtak. Ilyenkor tánelépésben megjelent élő fűzfaként Dodola, s járta az ének: Ó, Dodola, Dodola — stábi tebe tre- bala — jedna kanta vodica — ó, dajbi boh rosica. Azaz: Ö, Dodola, Dodola — mi kell neked, Dodola — tán egy kanna vizecske — adjon búzát istenke. A vízhordó gazda leöntötte a táncoló fűzfát, s jött az áldott eső. / A régi idők emlékét idézte szombat délután a játék, öreg dalmát gazda vezette a kis szürke szamarat az ünneplő emberek közé, viselete hagyó, mányos, gallér nélküli fehér paraszting, fekete posztónadrág. Mellette négy-öt éves kisfiú, hasonló öltözetben, jelképeként annak, hogy nem hal meg a népszokás, van, aki átveszi az idősebb nemzedéktől. Az esőcsináló fűzfát most is alaposan megöntözték — a régi szokás szerint, pénzért —, s szállt az ének: Ö, Dodola, Dodola __ Es tefelé meggyújtották Iván füzét is a Duna partján. Valamikor ez is a védőszentnek szóló tiszteletadáshoz tartozott a dalmátoknál. A falu legelső legényei lendültek át a lángokon: Viva, .Viva! kiáltással. Fiatal fiúk sorakoztak a' szombati ünnepen a máglya mögött, de néhány idősebb résztvevőkben is föítámadt a régi virtus. Egymás után lendültek magasba a karok, ugrottak a fehér inges férfiak újra és újra a föl-fölcsapó lángokon át. A Dalmát Baráti Kör jól sikerült rendezvénysorozatán részt vett Veszelits Gergelyné, a szentendrei tanács elnökhelyettese és dr. Bertalan Ferenc vb-titkár is. B. I. Fűzfa-jelmezében járja a táncot Dodola, vagyis Hillár Ferenc. TV-FIGYELŐ A vendégek is kipróbálták a tflzugrást. Bozsán Péter felvételei Fotóművészeliink évtizedei Beszédes optikák Pillanatnyi impressziók, csendéletek, reklámok, aktok, portrék: a Corvina Kiadó negyvenöt esztendő munkásságát tárja elénk Pécsi József fotóművészeiét bemutató albumában. A képek alkotója szenvedélyesen kutató ember volt, nem elégedett meg a valóság másolásának szolgai hűségével. Optikáját távol tartotta az illusztratív fényképezési stílus felkínálkozó lehetőségétől. Munkásságának kezdete és nagyívű kibontakozása a század első harmadára tevődött (pontosabban 1910-től a negyvenes évek elejéig), arra az időszakra, amikor a művészet forradalma a fényképezést önálló rangú és értékű műfajjá avatta. Pécsi József művészete Pécsi József az útkeresők közé tartozott. „Teremtsük műveinket a magunk képmására, és nézzük a dolgokat saját szemszögletünkből. Kínlódjunk, kutassunk és kísérletezzünk, tűzzünk magunk elé új művészi feladatokat, és tie legyünk a kész, leszűrt kifejezésmódok gerinctelen vazallusai.” — fogalmazta meg ars poeticáját. Csendéletein felhasználta kísérleteinek tanulságait, ám a laboratóriumi kutatások eredményei mellett mindenekelőtt a lencse elé kerülő tárgyak harmonikus együttléte szabta meg képeinek konstruktivitását. Pécsi képei szűkszavúságukkal beszédesek. A tárgyak eredetét, lényegét, használhatóságát szemléletmódja iskolát teremtett a magyar fotóművészetben. Reklámfotói nemzetközi jellegűek. Nemcsak figyelemfelkeltük, hanem befolyásolok, esztétikus tálalásukkal mintegy rábeszélik a fogyasztót nélkülözhetetlenségükre, kedvcsinálók, ám mégsem hivalko- dók. „Adjunk egészen keveset, de azt szerkesszük meg igen gondosan, képpé sűrítve mondanivalónkat” — vallotta Pécsi a reklámfényképezésről. Képi fogalmazásmódja ma is .útmutaíójleíiet á '«jgakemborek számára. • Portréi — művészi értékük mellett — ma már kultúrhis- tóriai jelentőségűek. Az 1935- ben készített Bartók-fej a nagy magyar muzsikusról készített fotók egyik legjobbika. De megemlíthetjük Gulácsyt, Pablo Casalsot, Egry Józsefet, Kosztolányi Dezsőt, Kassák Lajost, Anna Margitot, Amos Imrét, megörökítő arcmásait, valamint önarcképeit is: valamennyi érzelemgazdagságával emelkedik ki a kor bágyasz-' tóan egyhangú egész alakos vagy mellképgyártó tengeréből A pécsi József munkásságát bemutató kötet a Fotó művészeti kiskönyvtárban látott napvilágot. Adósságot törlesztő album, Féjja Sándor tárgyszerű és elemző tanulmányával. Emberközelben Hasonló értéket mutat be Vámos László Emberközelben című fotóalbuma is. Pécsi és Vámos kötete összehasonlításra alkalmat nyújtó. Vámos is megjelenítő erejű, nemcsak pillanatot érzékeltető művész. Kassák-portréja közel öt évtizeddel későbbi tükröztetése Pécsi 1920-as évekbeli képeinek. Déryről készített arcmása az öregkori megbékélés bölcs fintorát villantja fel. Sugárzóan gondolatgazdag a Lukács Györgyöt elmaradhatatlan szivarjával bemutató fotója, akárcsak Ferenczy Béni önmagába zárt szomorúsága. LAtinovits örökké emlékezetes fiatalsága, Borsos Miklós té- pelödő töprengése, Lengyel József fáradtsága, Illyés Gyula megkapóan lírai derűje, Rutt- kay Éva izzó szempárja. Mindez a művészvilág jeles egyéniségeivel való azonosulás megannyi szép emléke. Vámos László több évtizedes munkásságából mindösz- sze jelképnyi a kötetben látható háromnegyed századnyi fotó, amely nemcsak a híres emberek ábrázolásával válik „emberközelivé”. A Lovro von Maiadéról, Giuliniről vagy Claudió Abbadóról készített karmesterfotók zenével azonosuló drámaisága legalább any- nyira lenyűgöző, mint a Tíz perc szünet diáklányainak ifjonti hevülete, a Kékesi favágó elmélázása, a Soproni emlék műemlékivel alatt elvonuló megtört hátú öregasszony időtlensége. Vámos., művészetéhez '.fókuszában mindig az embéF kerepel. De az ember megjelenése a képen nem látványosság: vallomás arról a korról, amelyben él. A kötethez, amelyet a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata jelentetett meg, Németh Lajos írt meleg hangú előszót. Molnár Zsolt Kiállítótermekben Óceániai szobrok, szentendrei gyermekrajzok IlOjJV lan.... Ezt kérdez- getté» a szombat esti műsor résztvevői. Kérdezték könnyed kedélyességgel; kérdezték morcosán; és kérdezték gitármuzsikával kísért dalban is ... Hogy van, hogy van? — ismétlődött meg ez a közhelynek számító tudakolódzás, és amint ismétlődött, úgy lett mind vidámabb a néző kedve. A műsor gerincét megvonó hogyvanok ugyanis rendre szellemes szövegekből, irodalmi szövegekből, Karinthy, Kosztolányi, Örkény szövegeiből kerültek át a képernyőre, és ez a nemes alapanyag már ,önmagában biztosította a fél sikert. Szirtes Tamás rendező pedig jó színészeket verbuvált, majd jókedvű játszadozásra serkentett — így lett teljes a siker. Régi igazság, hogy a nagy szellemek általában játékos szellemek, s még a legegyszerűbb viccelődésükből is valami meggondolkodtató, elgondolkodtató kerekedik ki. Tóth Erika, a szombat esti műsor szerkesztője erre építette fel azt a bizonyos másfél órát, amikor irodalmunk jeleseinek e kívülről bohóckodó, belülről viszont annál mélyebb, emberibb műveiből válogatott. A rangos alapanyaghoz nem volt méltatlan á két mai gitáros — Cseh Tamás és Másik János — igriemuzsikája sem: kamaszosan jókedvű, de felnőtt módjára gondolkodó énekmondók ők; szelíd hangzású dallamaik amennyire kedvesek, olyan tartalmasak. Igazából az ő közreműködésük tette egységessé a műsort; ritmust, lüktetést adott, szerkezetet. Hanem egy dolog azért nagyon zavart. Igen, azok a téli- kabátos téli felvételek, amelyekben Benedek Miklós és Sztankay István ott, a Gellérthegyen ... Jó, jó, a néző tudja, hogy van műsorelőkészítés és átfutási idő, van biztonsági rátartás meg minden egyéb. De azért ennyi ne legyen! Szu^esztopédia. Több remek külpolitikai riport mellett szenzációsnak szánt hazai anyagot is bemutatott vasárnap este a Hét. A nyelvtanulásnak vadonatúj módszeréről szólt, amelyet hangzatosán szuggesztopédiának neveztek el apostolai. Ez a szuggeszto- pédia — mint Poór Klára riporter" kérdezősködése nyomán megtudtuk — a teljes kikapcsolódás közbeni nyelvtanulást jelenti; azt a folyamatot, amelynek során igen rövid idő alatt el lehet sajátítani 1500— 2000 szót valamely idegen nyelvből. Kisebb részt aktív, nagyobb részt passzív használatra. Bizonyára sok néző sóhajtott fel: itt a nyelvtanulást angolul, franciául, spanyolul stb. stb. megoldó csodamódszer. Csakhát ez a szuggeszto- pédia már nagyon sokadik pédia! Hallhattunk már tanácsot az idegen nyelveknek kora hajnalban, késő este, félálomban, teljes álomban, előbb magnóról majd könyvből, előbb könyvből, majd magnóról stb. stb. történő tanulásáról. Az eredmény pedig? Idé- gen nyelven az tud, aki megtanul. Veszi szépen a szójegyzéket, magolja, fordít, hallgatja a rádiót, és ha van elég bátorsága, beszél. És örökké gyakorolja! Ősi módszer, biztos módszer. őszintén szóivá, kár volt ennek a láthatóan nem valami olcsó legújabb pédiának ekkora hírverést csinálni. Majd ha tényleg beválik — és a nyelveket tanulók tömegei számára válik be —, majd akkor... Akácz László Keveset beszélünk a művészeti kincsek óriási felgyülemléséről, pedig ez az emberiség közös értéke, belső gazdaságunk egyik alapja. Századunk elejétől egységessé vált a világ, a technika hirtelen felgyorsulásával hirtelen pusztulásba süllyedt a régi — jó, rossz egyaránt. Egy folyamat utolsó korszakát élte az ember. A lángelmék résen voltak, Bartók ezen utolsó idő népdalkincseit mentette zenévé, remekművek forrásanyagává. Rimbaud, Gauguin, Csontváry ugyanezzel a lendülettel ősi látványok feledett szépségenergiáját fokozta költészetté, festményekké. Ebben az időben viharos gyorsasággal telítődtek a múzeumok is — németek, franciák, angolok ügyeskedtek, nem is mindig a legtisztességesebb eszközökkel. A műkincsek elszállítása is a gyarmatosítás része volt, bármennyire is boldogítanak napjainkban Párizs, Berlin, London múzeumai. Egyszemélyes expedíció Azért említem e tényeket, mert a Szigetszentmiklóson letelepedett Bíró Lajos életműve másképpen jött létre. Világhírű óceániai gyűjtemé- I nyét egyszemélyes expedíció eredményeként adta át hazájának. Felbecsülhetetlen kincs ez a hatalmas anyag, melynek egy részét most mutatták be a Néprajzi Múzeumban. Ö valóban barátságot kötött a pápuákkal, valóban leletmentést végzett. Budapestre gyűjtötte azt, ami elveszett volna, ami az egész emberiségé. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az a tény, hogy számtalan külföldi érkezett már a megnyitó napján e különös tárlatra. Pajzsok, kazuárcsontból faragott tőrök, tűzgerjesztő fák, gyöngyosztályozó tálak, szobormintás kanalak, gyíkbőrrel bevont táncdobok, kutyafoggal ékesített homlokdíszek sorakoznak egymás mellett annak bizonyságául, hogy a természeti népek a meghosszabbodott őskorban is odaadó lel- külettel szépítették tárgyaikat. A megnyitón megjelent a szi- getszentmiklósi P. Szabó József, aki jól ismerte Bíró Lajost, látta gyűjteményét, s ígv írt a vendégkönyvben az önzetlen, nagv kutatóról: „Mintha ma is látnám, ahogy rámnéz kék szemével, még ma is hallom szólítását: na, hoan vagy. Szabókám, mit csinál édesapád?”. Az idősebb szieet- szentmiklósiak ma is emlékeznek a nagy óceániai kutatóra, alk'nek rovairpvűitemé- nye szintén világhíres, s amelvből töredéket e tárlat is felvonultat — a fiatalabbak rgedig arra készülnek, hogy Sz» eetszienitmiklóson is létesüli ön Bíró T.aios-evűiteménv. Ez könnyen lehetséc'as. hiszen csunán tárolási gondok miatt is esv visromd a g körmven kezelhető kisebb ka.maraaovn- <*ot. a Nénraizi MiWeum átadhat Bzicets^eotmiVlik-naV mely ezzel a ténnyel szintén múzeumot avathatna. Megérdemli e várossá bontakozó nagyközség ezt a lehetőséget, annál is inkább, mert általános iskolája Bíró Lajos nevét szeretné felvenni, s legjobb tanulóinak már az idén átnyújtották a Bíró Lajos emlékérmet. Gyűl szülőt le Július 10-ig tetkinthető meg a Fényes Adolf teremben Riger Tibor szobrászművész kiállítása, áld Gyálon született. és stúdiumait a Képző- művészeti Főiskoláin fejezte be 1966-ban, Szabó Iván és Pát- zay Pál tanítványaiként. Önvallomása szerint: az sem véletlen. hogy a ma embere any- nyira megcsodálja a Willendorf i Vénuszt, ezt a kövér, buja asszonyalakot, a termékenység ősi szobrát, amely óta oly csodálatos utat tett meg az ember, s vele a művészet. Szeretnék ennek az útnak egyenes folytatója lenni. Vajon sikerül? Különösen a Titok szobrában igen. A sátorba rejtőző, s onnan kilépő kettős félfigura, mely azonos test két időegysége: valóban egyéni alkotás, amely szoborral nevezett meg egy izgalmas szerelmi szituációt. A többi mű ígéret, készülődés. ígéretes indulás örvendetes, hogy Szentendrén a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár egyre inkább felöltözködik képzőművészettel. A klubhelyiségBiger Tibor: Énekesek. ben Klimó Károly, Ilosvai Varga István, Pirk János, Káka Ferenc-művek és egy szép Kocsis László-festmény fogadja a vendégeket, a folyosón gyermekrajzok üdvözlik az érkezőt, Máté Igor, Plesa Ildikó, Brunda Eva, Vogel Erika, Tímár Kinga, Hídvégi Tünde alkotásai. Ez már belső eredmény, hiszen valamennyi festőjelölt Balogh Lászlóné tanítványa, és a megyei könyvtár szakkörének tagja. Losonci Miklós A i L t
