Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

2 xMikm 1976. JÜNITJS 29., KEDD * ítélet az angolai zsoldosperben Luandában hétfőn, a forra­dalmi népi bíróság ítéletet hirdetett annak a 13 zsoldos­nak a perében, akik részt vet­tek az Angolai Népi Köztár­saság elleni intervencióban. A vádlottak közül négyet — név szerint Daniel Gearhart amerikai, Costas Georgiu cip­rusi születésű angol (Tony Callan néven volt ismert), Andrew McKenzie és John De­reik Barker ugyancsak angol állampolgárokat — golyó ál­tali halálra ítélték. „Tony Callan” részt vett 14 paran­csot megtagadó brit zsoldos­nak a lemészárlásában. A további kilenc zsoldost 16-tól 30 évig terjedő börtön- büntetésre, illetve kényszer- munkára ítélték. Az ítélet indokolása többek közt rámutat, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia épp olyan bűnös, mint a 13 vádlott. A zsoldosok tobor­zását Nagy-Britanniában a Cl A Végezte, de egyik kormány sem tett semmit ennek meg­akadályozására. Érvényesült a papírforma Ramalho Eanes Portugália elnöke Portugália új köztársasági elnöke Ramalho Eanes tábor­nok. A portugál szárazföldi erők eddigi főparancsnokát szocia­lista és jobboldali támogatás­sal, továbbá az egyik maoista formáció szavazataival válasz­tották meg. Eanes nyolc nap múlva leteszi a hivatali esküt a törvényhozó nemzetgyűlés előtt. A portugáliai elnökválasztás végleges adatai a következők: Eanes 61,54, Carvalho 16,52, Azevedo 14,36, Pato 7,58 szá­zalék. ' A szavazásra jogosultaiknak körülbelül 75 százaléka járult az urnákhoz. A korábbi vá­lasztásokhoz képest magas volt a tartózkodók aránya. Eanes tábornok a hajnali órákban nyilatkozatot adott a lisszaboni tv-nek. Mindenki ál­tal demokratikusan elfogadott életet ígért a portugáloknak Husszein hazaérkezett Ammanba Szovjet—jordániai közös közlemény I Husszein király és Alia királyné június 17-től 38-ig tartó szovjetunióbeli látogatásának befejeztével, liétíőn visszatért Ammanba. Moszkvában köze« közle­ményt adltaik ki Husszein jor- dániaí király szovjetunióbeli látogatásáról és a szovjet ve­zetőkkel folytatott tárgyalá­sairól. A közlemény hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Jordánia véleménye szerint az összes békeszerető erőknek határo- . zottan fel kell lépniük a nemzetközi enyhülés megerő­sítése és továbbfejlesztése ér­dekében. A felek egyetértenek abban, hogy az igazságos és tartós béke megteremtése a Közel- Keleten csak akikor lehetséges., ha az izraeli csapatok mara­déktalanul kivonulnak az 1967-ben megszállt összes arab terülétékről, ha kielégí­tik a Palesztinád arab . nép ‘nemzeti követeléseit és bizto­sítják az önrendelkezéshez Való jógáit A Szovjetunió és Jordánia kijelenti, hogy mielőbb véget keli vetni a vérontásnak Li­banonban, biztosítani kell az ‘ ország területi épségét, füg­getlenségét és szuverenitását. Husszein király jordániai . látogatásra hívta meg Nyiko­laj Podgomijt, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökét, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját később egyeztetik. LIBANON Súlyos harcok Hétfőn egész nap súlyos harcok folytak Bejrutban a Tel Al-Zaatar és Dzsiszr Al- Pasa palesztin menekülttábo­roknál. A nemzeti hazafias erők rádióközleménye szerint Szí­ria megsérti a tíz nappal ez­előtt léljrejött .tűzszüneti meg­állapodást.' " Ahelyett, hogy csapatait visszavonná Békaa völgy keleti részébe, egy pán­célos hadosztályt küldött oda erősítésként A szíriai harc­kocsik lőtték Hermel városát. Hírügynökségek egybehang­zó jelentése szerint Bejrútban tragikus a helyzet. Nagy a hő­ség, s a város már hetedik napja víz és villany nélkül van, az utcákat szeméthegyek borítják. ­és nemzeti építőmunkára szó­lította fel őket Az ideiglenes államfői posztról leköszönő Costa Gomes tábor­nok vasárnap este sugárzott tv-nyilatkozatában a gyarmati rendszer felszámolását, a tár­sadalom fél évszázados fasisz­ta diktatúra utáni demokrati­zálását és az 1974. április 25-e óta társadalmi fejlődést ne­vezte a szabad Portugália két évében elért legnagyobb ered­ményének. Annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a „forradalmi folyamat nem ért véget az elnökválasztással”. Kétségbevonta, hogy anélkül orvosolhatják a súlyos gazda­sági gondokat, hogy a dolgo­zó tömegeket bevonnák a ha­talom gyakorlásába: nem ér­tett egyet Soaresnek azzal az elképzelésével, hogy egypárti szocialista kormányt alakítsa­nak Portugáliában a többi né­pi erő kizárásával. Gomes ál­lást foglalt a „szocializmus felé tartó pluralista társada­lom” építése mellett. ★ Sportnyelvem szólva, a pa­pírforma diadalmaskodott a portugál elnökválasztásokon: Ramalho Eanes tábornok már az első fordulóban megszerez­te a szavazatok elsöprő több­ségét. Azzal, hogy a negyven­egy éves főtiszt fél évtizedre az államfői székbe került, a jelek szerint lezárult a Portu­gáliában az 1974. április .25- én kezdődött viharos folyamat egyik szakasza. Ügy tűnik, Európa nyugati szélén most egy centrista stabilizáció idő­szaka következik. Azon még esetleg lehetett vitatkozni, vajon Eanes már az első fordulóban megszerzi-e a voksok egyértelmű többsé­gét, azon azonban nem, hogy a tábornok eleve győzelemre volt ítélve. A játszma abban a pillanatban eldőlt, amikor világossá vált, hogy őt támo­gatja Mario Soares szocialista pártja, s Carneiro Demokrati- . kus Néppártja és.,az Amaral által vezetett Demokrata 'Szo­ciális Centrum. Ez a három párt ugyanis a legutóbbi par­lamenti választásokon megsze­rezte a szavazatok kerek há­romnegyedét. A politikában pedig nincsenek csodák. Eanes mellett szólt a por­tugál közegben alapvetően fon­tos parlamenten kívüli ténye­ző is: az, hogy a hadsereg ve­zérkari főnökeként a tábornok a fegyveres erők nagy több­ségének jelöltje is volt. Annál is inkább, mert egyetlen ka­tona-ellenfele, a „balos” kalan­dokba bocsátkozott Carvalho őrnagy igazán mindent meg­tett azért, hogy komolyabb ka­tonai — és polgári — körök­ben ne vegyék komolyan. Má­sodik helye a választások egyik érdekes meglepetése — és egy­ben annak a tételnek a leg­újabb beigazolódása, hogy az ultrabal a reakció leghasznosabb szövetségese. Az őrnagy jelentős szavazatmennyiség hódított el attól a jelölttől, aki valóban baloldali programmal indult: Octavio Patótól, a kommunista párt képviselőjétől. A parlamenti matematikán, a hadsereg támogatásán kívül ez Eanes könnyű diadalának harmadik oka: a portugál bal­oldal mélységes megosztottsá­ga. A negyedik — személyes természetű — ok talán az, hogy a tábornok tiszta lappal in­dult, emberileg-morálisan fedd­hetetlen személyiségnek minő­sítik. Programjának, ígéretei­nek lényege: igen nagy hata­lommal járó funkcióját arra használja fel, hogy „megvaló­suljon az alkotmány betűje és szelleme”. Ha ez így lesz, nem is ke­vés, amit az új elnök nyújt­hat. Hála az elmúlt két év forradalmi folyamatának és a kommunisták erőfeszítéseinek, Portugáliáé a nyugati világ egyik leghaladóbb alkotmánya. Jelentékeny mérföldkő A moszkvai Pravda berlini különtudósítói a lap hétfői számában megjelent kommen­tárjukban nagy jelentőségű eseményként méltatják a kü­szöbönálló berlini tanácsko­zást, amely „kétségkívül fon­tos lapot jelent majd nem­csak az európai kommunista és munkásmozgalom, az egész forradalmi világmozgalom életében, hanem jelentékeny mérföldkő lesz a mai nemzet­közi helyzet fejlődésében is. Hatalmas szerepet töltenek be a kommunisták és az álta­luk vezetett szocialista orszá­gok abban, hogy Európa a szi­lárd béke és együttműködés kontinensévé váljon — foly­tatja a Pravda. Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája olyan időpontban ül össze, amikor tovább növekszik és erősödik a béke, a haladás és a szocializmus erőinek befo­lyása és tekintélye a földré­szen. Az igazi szocializmus tekin­télye és ereje nagyszerűen mutatkozott meg az SZKP XXV. kongresszusán. A kong­resszus — emlékeztet a Prav­da — megvonta azoknak a nagy sikereknek a mérlegét, amelyeket a szovjet nép ért el békés alkotó munkájában, új feladatokat tűzött ki a kom­munizmus további építésének kibontakoztatásában, a gaz­daság, a kultúra fellendítésé­ben, az életszínvonal emelé­sében. A XXV. pártkongresz- szus kitűzte a békéért, a nem­zetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és füg­getlenségéért vívott további küzdelem programját is, ame­lyet a munkásosztály érde­keiért vívott harc minden részvevője az SZKP új, konk­rét hozzájárulásaként értékelt a béke és a társadalmi hala­dás ügyéhez. A Pravda tudósítói a továb­biakban az európai helyzetről szólva megállapítják, hogy je­lenleg ez az a kontinens, ame­lyen legerősebbek a szocializ­mus pozíciói, a leginkább ér­vényesül a szocialista államok összehangolt politikájának ha­tása. A kontinensen végbe­ment figyelemre méltó válto­zások közül a lap kiemeli a f asizmus portugáliai és görög- országi vereségét, a helyzet alakulását Spanyolországban, ahol „agonizál a francoista örökség”. A nemzetközi mun­kás- és demokratikus mozga­lom Európában mindenütt új sikereket ért el, s még re- ménytkeltőbb távlatok előtt áll. Az európai munkásosztály — állapítja meg a Pravda —, jelenleg a legnagyobb társa­dalmi erő, amely a történel­met alakítja. Ez az erő hatal­mon van a szocialista álla­mokban. A kommunista moz­galom kontinensünkön sok millió embert egyesít. Az európai szakszervezeteik tag­létszáma százötvenmillió. Mindezek a tényezők egyre nagyobb hatást gyakorolnak a társadalmi életre, a tőkés ál­lamokban. Tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy a béke ellenfelei nem mondtak le ar­ról, hogy szembeszálljanak az enyhüléssel — folytatja hely­zetelemzését a Pravda. — A béke védelmezői azt látják, hogy Nyugat-Európa legszél­sőségesebb imperialista körei egy platformra helyezkedtek a maoistákkal, akik viszont a béke és a szocializmus ellen­feleivel szövetkeznek. A népek érdeke, az európai enyhülés továbbvitelének ügye megköveteli a földrész kom­munistáinak egységes erőfeszí­téseit. A Pravda végezetül emlé­kezteit, hogy az európai kom­munista és munkáspártok berlini értekezletét több mint másfél éves előkészítő munka előzte meg. A konferencia elő­készítő szerveiben nyílt, elvtár­si véleménycsere folyt az idő­szerű problémákról, álláspon­tok kerültek összehasonlításra. A szocialista országokban hatalmon levő kommunisták és az Európa többi részén nagy céljaikért küzdő társaik a berlini tanácskozásra össze­gyűlve tudatában vannak: ké­pesek a grandiózus, de telje­sen reális feladat megoldásá­ra — összefogni a széles nép­tömegeket, az összes békesze­rető erőket, a társadalmi ha­ladás minden hívét a tartós európai békéért vívott küzde­lemben, tabban a harcban, amely az enyhülés megerősí­téséért, a kontinensem élő va­lamennyi néo demokratikus jogaiért folyik. Gyűlések Lengyelországban Hétfőn — akárcsak szom­baton és vasárnap — sok len­gyel városban és vállalat­nál tartottak nagygyűléseket, amelyeken a dolgozók hatá­rozott támogatásukról bizto­sították a párt politikáját, s ezt a politikát következete­sen megvalósító Edwárd Gie- reket, a LEMP KB első tit­kárát és a kormányt. i A nép és alpári egységének jegyében, nagyszabású haza­fias demonstráció zajlott le Varsóban. A tízéves stadion­hoz a városon keresztül ve­zető útvonalon a dolgozók tízezrei vonultak fel. A 120 000 fős nagygyűlésen Jozef Kepa, a LEMP KP Politi­kai Bizottságának tagja, a LEMP varsói bizottságának első titkára mondott beszé­det. Nagygyűléseket tartották hétfőn Lodz, Katowice, Wroclaw, Poznan, Krakkó és más városok iparvállalatai­ban. Hétfőn sok vállalat kollek­tívája jelentette, hogy határ­idő előtt teljesítették a fél­éves tervet. A dolgozók szá­mos helyen pótlólagos mun­kafelajánlásokat tettek. Washingtontól Pekingiig hú­zódó tengely segítségére — és ígéreteivel mi-tsem törődve, minden vonalon meghúzta az ujjszorítókat. Ilyen körülmé­nyek között, ilyen történelmi pillanatban, Soweto árnyéká­ban találkozott Henry Kissin­ger a? apartheid-rezsim ve­zetőjével, a földkerekség egyik legigyűlöltebb emberé­vel. Washington a festői bajor falucskában létrejött randevú­hoz éppúgy megpróbált ideológiát kreálni, mint ah­hoz, hogy Kissinger elment Santiagóba. Mindkét esetben azt állította, hogy célja: rá­bírni Pinochetet, illetve Vors- tert „a rendszer liberalizálá­sára”. Ha valóban ez volna a cél, ehhez nem lenne szükség másra, mint arra, hogy Wa­shington éljen hatalmas gaz­dasági és politikai aduival és igazi nyomást gyakoroljon. Erről azonban szó sincs — arról viszont igen, hogy a sze­mélyes találkozók puszta té­nye Saimtiiagót és Pretoriát erősíti. „A dél-afrikai fajüldözők cselekményeiért -r állapítja meg a TASZSZ közleménye — felelősség terheli azokat az imperialista köröket is, ame­lyek a nemzetközi szervezetek határozatait semmibe véve, továbbra is együttműködnek a pretoriai rendszerrel.” Ez a teljes igazság. Az Egyesült Ál­lamok, a NATO-hatalmak szegték meg az ENSZ vala­mennyi embargóhatározatát, az ő támogatásuk nélkül Pre­toria nem tehetné azt, amit tesz. A sowetói robbanás vakító fényében a háttér is jobban látszik. Harmat Endre A dél-afrikai Sowet'óban felrobbant mindaz a politikai - társadalmi-gyuanyag, ami a világ legamibartelenebb re- zsimjéban keserű esztendők során felhalmozódott Régi igazság az, hogy ha a közeg már izzik, elég egy szikra is. A szákra ezúttal a pretoriai hatóságoknak az az intézkedé­se volt, amellyel a színes bő­rűek gettóiskoláiba is beve­zették az afrikáner nyelv kö­telező oktatását. Ez az uralko­dó búr elit nyelve, amely megtestesíti mindazt, amit a mintegy 4 millió, fehér által iszonyúan ' elnyomott 17—18 millió afrikai gyűlöl. Soweto a rendszer második nagy robbanása. Az első 1960- ban Sharpeville volt. A rend­őrség akkor is tüzet nyitott a tüntetőkre, minit most. Akkor 69 volt a halottak és 186 a sebesültek száma, most több százan meghaltak és több ez­ren megsebesültek. Pedig a két johannesburgi előváros, Sharpéville és Soweto lakói még aránylag „szerencsésnek” számítanak. Ök azért marad­hattak nagyvárosi övezetben, mert a munkájukra — a leg- alantasabb, legrosszabbül fi­zetett munkákra — szükség van. A nagy többség afféle kopár koncentrációs táborokban, úgynevezett bantusatánokban él. Él? Tengődik, gyakran fe­dél és rendszeres élelmezés nélkül. Ezek után vessünk egy pillantást a „szerencsés” Sowetóra. Mintegy ötven négyzetkilométeren egymillió ember zsúfolódik össze. A la­kások — többségükben bádog­kalyibák — nem egészen húsz százalékában van Villany, ke­vesebb mint öt százalékában folyóvíz. Minden retggel óriási sorok várnak a „csak feketéknek!” feliratú vonatokra és buszok­ra. A szó szoros értelmében az életük függ attól, hogy fel­kerüljenek — ha nem érnek idejében johannesburgi mun­kahelyükre, jön az elbocsátás. Ha pedig nincs érvényes munkakönyv, irány azonnal valamelyik bantusztán. A so­wetói „szerencsések” fizetése a fehérek bérének átlag egy­ötöde. A sowetói robbanás fényé­ben az eddigieknél is jobban látszik, hogy mind bel-, mind külpolitikai vonatkozásban milyen tarthatatlan a rezsim helyzete. Vorster kormányfő — akit az angolok nácibarát rohamosztag, a nevében is az SA-ra hasonlító Stormjaers szervezése miatt — a második világháború alatt kénytelenek voltak lecsukni, nemrég még ígéretekkel árasztotta el a vi­lágot. Többször kijelentette, hogy 1. enyhít az apartheid bilin­csein; 2. nem támogatja a rhodesiai fajvédőket; 3. füg­getlenséget ad a törvénytele­nül megszállt Namíbiának; 4. „nyit” az afrikai országok felé. Ebből annyi valósult meg, hogy titkosszolgálata főnöké­nek, Van den Bergh tábor­noknak a kíséretében taktikai utazásokat tett néhány or­szágban, például Malawiban, amely a kontinens akaratával dacolva diplomáciai kapcso­latban áll Pretoriával, vagy Elefántcsontparton, ahol teljes a francia befolyás. A dicstelen angolai kaland után azonban Vorster felis­merte, hogy a korábbinál is komolyabban számíthat egy Soweto: komor világ a bádogviskó „ablakából”. AZ EGYSÉGES VIETNAM nemzetgyűlésének munka- csoportjai beható tanácskozás után hétfőn egyhangúlag elfo­gadták azt a politikai beszá­molót, amelyet Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára terjesztett pénteken a nemzetgyűlés ülésszaka elé. Hétfő délután kidolgozták az új vietnami állam nevére, zászlajára, címéire, himnuszá­ra és fővárosára vonatkozó határozattervezeteket. Ezeket ma jóváhagyás végett a nem­zetgyűlés elé terjesztik. AZ ALGÉRIAI NÉP vasár­nap népszavazáson döntött az ország jövőbeni fejlődését meghatározó nemzeti charta elfogadásáról. PUERTO RICÖBAN hétfőn, közép-európai idő szerint az éjszakai órákban a küldött­ségvezetők záróbeszédeivel és közös közlemény kiadásával véget ért a vezető tőkés or­szágok csúcskonferenciája. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZ építő- és szerelőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat, kőműves, ács, burkoló, vasbetonszerelő, asztalos, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, festő, bádogos, parkettás, tetőfedő, szigetelő, lakatos, könnyűgép­kezelő, „Edilmac1 toronydaru-kezelő, autóvillamossági szerelő, gépkocsivezető, gépkocsiszerelő szakmunkásokat, ' betanított és segédmunkásokat, rakodókat, raktárkiadókat, kubikosokat, takarítónőket. Jelentkezni lehet a „Prosperitás” Építőipari Szövetkezet munkaügyi osztályán: Budapest, IX., Viola u. 45. fe i i i Ä sowetói robbanás

Next

/
Thumbnails
Contents