Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

1976. JÜNIUS 3., CSÜTÖRTÖK 3 Magyar-szovjet keretszerződés szerszámgépekre Az igényeknek megfelelően 27 millió rubel értékben Eredményesen gazdálkodtak a tanácsi vállalatok és a költségvetési üzemek A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága értékelte munkájukat Tegnap délelőtti ülésén a Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága megtárgyalta a Pest megyei Népi El­lenőrzési Bizottság 1974 és 1975. évi munkájáról szóló jelentést, amelyet a legközelebbi tanácsülés elé terjeszt. A vb megvitatta a megyei tanácsi vállalatok és költ­ségvetési üzemek 1975. évi gazdálkodásának tapaszta­latait is, melyeket az alábbiakban ismertetünk. A siker alapja: az átgondolt üzletpolitika, a műszaki, szervezeti intézkedések KGST-konferencia Kollektív természetvédelem A KGST-országokban mű­ködő műszaki és természet- tudományi egyesületek szövet­ségeinek négynapos környezet- védelmi tanácskozása kezdő­dött szerdán a Technika Házá­ban. A közös környezetvéde­lem kialakításának legégetőbb kérdéseit vitatják meg. A hatékony környezetvéde­lem a több országot is érintő folyók, a széljárás és más ter­mészeti adottságok miatt kol­lektív, együttes munkát igé­nyel, ezért határozták el a KGST-országok, hogy együtt­működnek a környezetvéde­lemmel kapcsolatos témák ki­dolgozásában. A külkereskedelem a külke­reskedők dolga. Jól hangzik — s hallani is, sűrűn! —, csak éppen nem igaz. A külkeres­kedelem a népgazdaság olyan ágazata, amelyben minden más tevékenységi kör eredmé­nye vagy gyengesége összege- ződik. A külkereskedők a ma­guk eszközeivel persze sokat tehetnek a piaci sikerekért, csodákra azonban nem képe­sek. Eladni csak azt tudják, amit a termelőágazatokban előállítanak. E kiindulópont azért lényeges, mert a távlati tervezés számításai szerint a következő tervidőszakokban a külkereskedelem szerepe to­vább nő. Azaz a termelés, a külkereskedelem és a felhal­mozás-fogyasztás hármasa csakis egységként kezelhető. Ez jogos kívánalom, de még csupán kívánalom. Hiányzó kapcsolatok Nem jóslat, hanem tények mérlegelése volt az a megálla­pítás — melyet nyomatéko­san a párt IX. kongresszusa mondott ki —, hogy mind a termelésben, mint a külke­reskedelmi munkában gyor­san növekszik a nemzetközi munkamegosztás, a kooperáció, a szakosodás jelentősége. Egyszerű példával élve: a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat a hagyományos textilex­portőrök közé tartózik. Hosz- szú éveken át azonban sem a vállalat, sem az illetékes kül­kereskedelmi cég nem tudott pontos képet alkotni arról, mi a gazdaságos, s mi nem az a kivitelben. Korántsem felüle­tesség, mulasztás következmé- • nye volt ez, hanem tükre an­nak a környezetnek, amely­ben és ahogyan az export ál­talában lebonyolódott; más vállalatok ugyanebben a cipő­ben jártak. Dicsérendő bátorság: a Len­fonó- és Szövőipari Vállalat szembenézett a kényelmetlen kérdésekkel, s kemény munká­val gyártmányrangsort állított fel, megszüntette fokozatosan azokat a szállításokat, amelyek csak látszatra tartoztak az ex­porteredményekhez, valójában nem fizetödtek ki. E tevé­kenysége közepette jutott ah­hoz a felismeréshez a nagyvál­lalat vezetése, hogy megfele­lő ütemben haladni csakis a nemzetközi együttműködés forrásainak igénybevételével tud. Addig ugyanis a lenter­mesztés és -feldolgozás, mint a nem kívánt gyerek, csak lé­tezett, de törődni nem törődött azzal senki. így már érthetőbb az a meghökkentő tény, hogy bár a világ két legnagyobb lentermelője és -feldolgozója szocialista ország — a Szovjet­unió és Lengyelország —, a nemzetközi együttműködés el­ső lépéseit a legutóbbi két esztendőben a vállalat tette meg. Saját kezdeményezés­ként, mondhatnánk úgy is, hogy a maga szakállára. Má­soknak valahogy nem volt sür­gős. Sőt, a vállalat „nyüzsgé­sét” is némi gyanakodással fi­gyelték. Közös nevező Egyik oldalon ott áll a len­áruk viszonylag biztonságos értékesítési lehetősége, a má­sikon viszont az elmaradott technikájú és technológiájú ha­zai lentermesztés. A termelő Négy évre szóló szerződést írt alá szerdán Mátyás István, a TECHNOIMPEX vezérigaz­gatója és Georgij Lebjazsev, a szovjet SZTANKOIMPORT külkereskedelmi egyesülés el­nöke. A hosszú lejáratú keretmeg­állapodás értelmében a két vállalat több mint 27 millió rubel értékben szállít egymás­nak különböző típusú szer­számgépet 1977 és 1980 között. gazdaságok szinte középkori módszerekkel állították elő ezt a fontos ipari növényt — egy­re kisebb területen, folyama­tosan csökkenő szálhozammal —, a szomszédban, Csehszlo­vákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban ugyanakkor mind eredményesebben való­sultak meg a gépesítési ter­vek. Ismét csak a vállalat volt az, mely közös nevezőt kere­sett. Saját nyeresége terhére emelte az átvételi árat, hogy megállítsa a termőterületek rohamos apadását — öt év alatt a felére csökkent a lent nö­vesztő hektárok száma! —, gé­peket vásárolt és kölcsönzött, gépbemutatókat rendezett, nemzetközi gépkiállításokon kutatta az új megoldásokat, tudományos intézetet alakí­tott ... A fennmaradás kény­szere s a vállalati-népgazdasági érdekek ötvözése volt nem­ző apja s szülőanyja mind­ezen erőfeszítéseknek. Csak egy a hiba, a vállalat azt is a nyakába vette, amihez valójá­ban nem sok a köze, aijnjt más cégeknek, 'szerveknek illett volna megtenniük. Egyetlen példát említve: a gépkeres­kedelemmel meglehetősen sok cég foglalatoskodik. Egyik sem bombázta ötleteivel, korszerű, kipróbálható géptípusokkal a Lenfonót... Jogos igény Hazánk külkereskedelmi mi­nisztere, dr. Bíró József 1974 áprilisában a Társadalmi Szem­lében egyebek között megálla­pította: „Az együttműködés­nek még viszonylag kezdeti szakaszában vagyunk, és a szocialista országok dinamiku­san fejlődő gazdasága napról napra több lehetőséget nyújt az együttműködésre és a be­lőle eredő kölcsönös előnyök kihasználására. E lehetőségek keresését és realizálását nem­csak az államközi kapcsolatok, hanem a közvetlen vállalati kapcsolatok szférájában is na­pirenden kell tartani.” Vitathatatlanul jogos igény, csakhogy kísért a végletek ve­szélye. Nevezetesen: az is a vállalat terhe, gondja lesz, ami meghaladja lehetőségeit, ha­táskörét. Mint történt ez a Lenfonó esetében — s későb­biekre utalva —, más cégek­nél úgyszintén. Meggyőződé­sünk ugyanis, hogy egyetlen külkereskedelmi vállalat sem rendezkedhet be csakis a nagy üzletekre. Igaz, a külkereske­delmi forgalomban tagadha­tatlanul nagyobb a jelentősé­ge a magyar—lengyel HAL- DEX Vállalatnak, mint a ma­gyar—lengyel lenipari együtt­működésnek, de a kettő nem kizárja, hanem kiegészíti egy­mást! Elvben. A gyakorlatban — eddig — nem tapasztalhat­tuk ezt a teljeskörűséget. Ahogy az illetékes tárca ér­deklődési körébe az is belefért volna, hogy a különböző ipar- szerű termelési rendszerek * hangos dobszóval történő ün- nep.ése közepette se feledjék: van iparszerű lentermesztési rendszer is a világon. Olyany- nyira van, hogy szovjet kor­mányhatározat szól róla. Első olvasat Jogásznyelven így nevezik — olvasatnak — egy törvény, rendelet, határozat betűhű ér­Ebböl 21,5 millió rubel a ma­gyar import értéke. A magyar szerszámgépipar többek között precíziós eszter­gákat, radiálfúrókat, ellenütős kalapácsokat és élhajlító gé­peket exportál szovjet partne­rének, míg tőlük főleg revol- veresztergákat, karusszel- és automata esztergákat, menet­vágó gépeket, fúró- és élező­berendezéseket és fogaskerék­köszörűket vásárolunk. telmezését. Első olvasatban is félreérthetetlen a párt XI. kongresszusának határozata, mely kimondja: „Szélesítenünk kell a termelési együttműkö­dést és kooperációt, a keres­kedelmi kapcsolatokat, a sza­kosodást, a tudományos-tech­nikai együttműködést és a ta­pasztalatcserét, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával.” Ez azon­ban nemcsak Budakalászon, a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat központjában hangzik egy­értelműen, hanem mindenütt. Ha persze, jól olvasnak. Ügy tűnik, ma még nem mindenütt és mindenki képes jól olvasni. Mintha ezek a na­gyon is szükséges olvasatok úgy zajlanának le némely he­lyen: no, lássuk, mit írnak mások dolgaként?! Van mit tenni az ágazati kapcsolatok javításában, de még inkább a tröszti, iparági, vállalati ér­dekszövevények sűrűjében. E líuszaíágban ugyanis az reked meg, ami a legfontosabb: a népgazdasági érdekekkel egye­ző vállalati törekvés. Megle­het, e nehézkesen, ismétlődő akadozásokkal működő rend­szerben található a tényleges oka annak, hogy még ott is, ahol nagyon tisztességesek az erőfeszítések, ahol nem csupán frázis az exportképesség nö­velése, a reméltnél kisebbek, lassabban beérők az eredmé­nyek. Magyarán arról van szó, hogy a szellemi, anyagi ráfor­dítások hozama a ténylegesen elérhetőnél kisebb. S nem min­dig azért, mert a termék kor­szerűtlen. Hanem mert a ter­méket előállító, forgalmazó, szállító szervezet az. Olykor annyira, hogy már-már fából vaskarikának, szervezetlen szervezeteknek látszik. Mészáros Ottó Következik: Átmeneti zavarok A negyedik ötéves tervidő­szak utolsó évében is eredmé­nyesen fejlődött a vállalatok gazdálkodása. A termelés, a szolgáltatás és az áruforgalom növekedése csaknem minden vállalatnál meghaladta az or­szágos átlagot. Jelentősen ja­vult a gazdálkodás hatékony­sága és kedvezően változtak a munkafeltételek, emelkedett a dolgozóik személyi jövedelme. A termelési és az értékesítési eredményeket átgondolt üzlet­politikával, növekvő termelé­kenységgel, műszaki szervezé­si intézkedésekkel, takarékos gazdálkodással érték el. A tanácsi iparvállalatok többségénél nőtt a termékek iránti kereslet, nem ütközött nehézségbe elhelyezésük a piacon. Mindamellett, hogy a piaci vevőkör lényegében nem változott, legtöbb vállalat piackutatást folytatott, igye­keztek a kereslethez igazodni. Ugyanakkor a vállalatok ár­bevétele a korábbi időhöz ké­pest a belföld javára, az ex­port csökkenésére változott Néhány vállalat fejlesztette lakossági szolgáltatását. így a többi között a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vál­lalat új tisztítószalonokat nyi­tott, másutt felvevőhelyekkel elégíti ki a lakosság igényeit. A Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyártó Vállalat javító-szerelő tevékenységgel és tüzelőszállítással áll a la­kosság szolgálatára. A hagyományos termékék mellett korszerű gyártmányo­kat vezetett be a Gödöllői Fémtömegcikkipari és a Mag- lódi Vasipari Vállalat, a Váci Autójavító és Fémipari Vál­lalat, a Fémipari és Kéziszer­számgyártó Vállalat pedig na­gyobb vállalatok számára vég­zett kooperációs munkát Elismeréssel szólt a végre­hajtó bizottság a PEVDI mun­kájáról, ugyanis a vállalat számára visszaesést okozhatott volna a világpiaci kereslet szűkülése, nehézségein azon­ban úrrá tudott lenni. Meg­szüntette a gazdaságto,lan ter­mékek gyártását, termeléspoli­tikáját a kereslethez igazítot­ta, s átszervezte a faipari gyáregységet. Az építőipari termelés 25,3 százalékkal emelkedett, kivált a Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál volt jelentős fejlődés, ötvenszázalékos fel­futást ért el. Ugyanakkor azonban a Ceglédi Építőipari Vállalat és a Pest megyei Vil­lanyszerelő Vállalat nem érte el a megyei átlagot. A magasépítőipari vállala­tok munkája iránt oly nagy volt az igény, hogy meghalad­ta kapacitási lehetőségeiket. A termelés növekedését elsősor­ban a jobb szervezettséggel érték el. A korábbihoz képest jobban készítették elő az épít­kezéseket, rövidítették az épít­kezések határidejét és a fon­tosabb munkákra koncentrál­ták erejüket. Előtérbe helyez­ték a lakásépítési, a város­gazdálkodási, a kommunális feladatokat. 1970-hez viszo­nyítva öt év alatt megkétsze­reződött a lakóházak javításá­nál, karbantartásánál kifejtett munkájuk. Javult a köztiszta­sággal, a kertészettel, a park­fenntartással kapcsolatos tevé­kenységük is. A távhőszolgál­tatás meghaladta a 17 millió forint értéket, a fűtőművek kapacitását azonban még min­dig nem használják ki, ezért ez a szolgáltatás a központi támogatás ellenére is veszte­séges. A megyei tanács vb megál­lapította, hogy a kereskedelmi forgalom is nőtt, kivált az élelmiszer-kereskedelem mu­tatott fel nagy eredményt: for­galmuk az országos átlagot is meghaladta. A tanácsi vállalatok csak­nem 26 ezer dolgozót foglal­koztatnak, kétharmadrészt az iparban és kereskedelemben. Sajnos, azonban — állapította A vb értékelte a gazdálko­dás hatékonyságát is. Megál­lapította, hogy a 12,6 százalé­kos árbevétellel szemben, a nyereség 15,5 százalékkal nőtt. A nyereségbevátelt elsősorban az iparvállalatok biztosítják, bár itt is voltak problémák, így többi között a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Válla­latnál, ahol 11,4 százalékkal csökkent a nyereség. Emelked­tek ugyanis az alapanyagárak, visszaesett néhány gyáregység exportja. Értékesítési nehézsé­gek, egyes termékek vesztesé­ges előállítása, bizonyos szer­vezési hiányosságok csökken­tették a szolgáltató- és cso­magolóvállalat nyereségét is, noha az igazsághoz tartozik az is — s ez a vállalat érde­me —, tevékenységét a nye­reségre való törekvés helyett a lakossági szolgáltatással bő­vítette. A megyei tanács vb meg­vizsgálta az állóeszköz- és készletgazdálkodás alakulását is. Megállapította, hogy ösz- szességében csak kis növeke­dés következett be, csupán a Víz- és Csatornamű Vállalat A megyei tanács vb különös hangsúllyal foglalkozott a költségvetési üzemek fontos­ságával. Többségükben kivá­lóan dolgoznak — mondották r—, a lakosság hasznára van­nak. Sokszor rossz körülmé­nyek között, szűkös viszonyok között oldják meg eredmé­nyesen kötelességeiket. Man­kójukkal, nagy feladatukkal gyakran nincs arányban lehe­tőségük. Mind kommunális, mind szolgáltatási és építőipa­ri tevékenységük nélkülözhe­tetlen a községek életében. A budaörsi és a dunakeszi üze­mek a lakóházkezeléssel együtt ellátják a távhő- és melegvíz­szolgáltatást is. Ezzel egyetem­ben is még mindig az építő­ipari tevékenység határozza meg a költségvetési üzemek lényegét. Figyelembe kell venni azt is, hogy amíg az állami válla­latok ártámogatásban része­meg a végrehajtó bizottság —, nem javult a munkás-alkal­mazotti arány. Nőtt ugyan a munkások száma, de nem csökkent az alkalmazotti lét­szám, s ugyancsak rosszallólag ítélte meg a vb tagsága a bér- fejlesztés alakulását, s úgy határozott, hogy ezt külön megvizsgálja. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a vállalatok egy része ki akarta egyenlíteni a fizikai dolgozók javára mutatkozó arányeltoló­dást és egyes esetekben a kí­vánt mértéken felül növelte az alkalmazottak bérét. Örömteli, hogy az építőipar­ban az előző évekhez képest csökkent a munkaerő-vándor­lás, a sütőiparban azonban változatlanul sok gondot okoz a fluktuáció. A vállalatok megfelelően növelték termelé­kenységüket. Amíg például 1974-ben 9,2 százalékkal, ad­dig 1975-ben 12,3 százalékkal nőtt az egy főre jutó termelé­si érték. Olyan beruházásokra fordítottak pénzt, amelyek hozzájárultak a hatékonyság növeléséhez, jobban kihasz­nálták gyártóeszközeiket, sok helyen felülvizsgálták a nor­mákat, változtattak a techno­lógián, feltárták a munkaerő- tartalékokat, ahol kellett, át­szervezték a munkaerőt, anya­giakkal ösztönözték a nagyobb teljesítményt. A gépiparban, a PEVDI-nél, vagy a tanácsi ipar egyharmadát képviselő PEMÜ-nél növelték a koope­rációba adott munkák ará­nyát, valamint a bedolgozói hálózatot. Különösen az építő­iparban nőtt (14,8 százalék­kal), az átlagot is meghaladta a termelékenység emelkedése. Itt is a korszerűbb technoló­gia. a magasabb szervezettség, a feladatok koncentrálása, a munkafegyelem, a követel­mények szigorítása az eredmé­nyek forrása. kezelésében levő vízművek és szennyvíztisztító telepek 126 millió forintos értéke jelent nagyobb változást. A városgaz­dálkodási vállalatoknál a tömbfűtőművelc beállítása eredményezett növekedést. A kereskedelmi vállalatok fej­lesztési alapjukból hálózatu­kat, s gépállományukat fej­lesztették. Az iparvállalatok többségében a kedvezőtlen munka- és szociális körülmé­nyeken változtattak, valamint új üzemcsarnokokat, műhelye­ket építettek. Elismerően vette tudomásul a vb, hogy a vállalatok a ren­delkezéseknek, határozatoknak megfelelően, törekódtek a ta­karékosabb gazdálkodásra. Ha­tásos a munkaverseny- és a brigádmozgalom, a felajánlá­sok segítik a termelési felada­tok megoldását. Megyei szin­ten 118,2 millió forint megta­karítást értek el, ez az össz­költségeknek 1,4 százalékát je­lenti. A műszaki fejlesztéssel, a technológiai folyamatok meg­változtatásával, szervezési in­tézkedések hatásával 53 millió forintot takarítottak meg. sülnek, a költségvetési üzemek ilyen támogatást nem kapnak. Technikai felkészültségük is jóval gyengébb, bérlehetősé­gük is korlátozottabb a kívá­natosnál — mindez azt is je­lenti, hogy a továbbiakban nagyobb támogatást kell szá­mukra biztosítani. Ezt szolgál­ta már a többi között az is, hogy a vb éppen tegnapi ülé­sén elfogadta a budaörsi költ­ségvetési üzem tevékenységi körének bővítését és hozzájá­rult a bérszínvonal módosítá­sához is. A költségvetési üzemekre az ötödik ötéves tervben jobban kell építeni, rajtuk is múlik, hogy a lakóházakat jobban karbantartsák, megjavítsák a községi utakat, járdákat, részt vállaljanak a nagycsaládosok lakáshoz juttatásában, megold­ják köztisztasági feladatukat, hozzájáruljanak a környezet- védelemhez. S. A. Dunakesziről - a holland vasúti múzeumnak A MÁV Dunakeszi Járműjavítóban egy 1940-ből való vasúti étkezőkocsit készítenek a holland vasúti múzeum ré­szére. Képünkön: Újházi János és Oláh Ferenc a jármű fal­burkolatát készítik. Exportálunk, de... (I.) Szünet nélkül Nem jóslat volt - Végletek veszélye - Érdekek szövevénye A munkaverseny jó! szolgálta a feladatok megoldását Jobban kell támogatni a költségvetési üzemeket 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents