Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
"xMiimf Az idei könyvhéten annyi ------------- más regnek mű mellett a Szovjetunió szövetséges köztársaságainak harminc- nyolc íróját kaptuk kézbe (A Kakukk-kát, Európa Könyvkiadó) a grúz, örmény, tadzsik, türkmén, üzbég, azerbajdzsán, kirgiz és más évezredes írásbeli hagyományokat folytató népek megújult életéről. Ennek kapcsán is időszerű a kérdés: a magyar szellemi köztudatban miként foglalta el életeleven helyét a szovjet irodalom. A Horthy-rendszerben a Szovjetunió ellen folytatott aljas propagandához képest természetes volt, hogy ami keveset ilyen tiltás ellenére is a magyar könyvpiacra hoztak — éppen ilyen kiélezett helyzetben is, éppen emiatt szűk környezetben is — nagy sikert aratott. A megértés villámsze- rú pillanataiban fedezte fel Illyés Gyula már 1930-ban, a Nyugat folyóiratban Taraszov- Rodianov: Csokoládé regényének sajátosságát. (Henri Barbusse lapja, a Monde ezzel a művel indította meg magyar nyelvű kiadványait, amelyeket akkor a Párizsban élő magyar emigráns, Ady barátja, Bölöni György szerkesztett.) Ahogy az idehaza megjelenő, Nyugatkiadású szovjet dekame- ronban Illyés felsorakoztatta az akkori, harmincas években fellépő modern szovjet szépprózaírókat, azok már emberábrázoló képességükben akkor is nagyoknak bizonyultak, ha a magyar olvasó a XIX. század világszerte elfogadott nagy klasszikusaihoz méri is őket. A szovjet széppróza azonban hiába mutatott nagy eszmei efölényt s fokozott művészi igényességet, mesterségileg is kiemelkedő alkotásokat: kevés volt a fordító! A XIX. századi orosz nagyok nyelvezetét még az akkori magyar tolmácsolóik úgy-ahogy megközelítették. Ám a modem szovjet széppróza egészed más társadalmi hátteret tükrözött, a forradalmi átalakulás új érvényű fogalmakkal, más, dinamikusabb szókinccsel dobta be magát a ! teljesen megváltozott szovjet olvasótömeg irodalomszemléletébe. A szocialista átalakulás ér— -------------- zékeltetéséhez a szovjet alkotóknak új fogalmakat, új metaforákat kellett alkotniuk, hogy az emberiség új korát meghozó forradalom dinamikus ütemi fejlődését a megcsontosodott régi nyelvvel szemben új fogalmi kincsekkel, egyenértékűen fejezhessék ki. Az empiria emberi ellenőrzésével egyszerre intuitív zsenialitással teremtettek új fogalmakat, szavakat az új forradalmi átalakulás érzékeltetésére. A forradalmi változással belső rokonságot érző újfajta szovjet alkotók amilyen mélyen érintkeztek a szovjet nép átalakulásának drámai élménytömegével, úgy ösztökélte őket az új irodalmi téma, a szocialista társadalom alakulási fázisai új stilisztikai teljesítményekre. Maga a forradalmi társadalom sem volt egy percig sem merev, hanem lüktetett, alakult, fejlődött, éppígy a szovjet írók szemlélete, írói módszerük, stílusbeli rugalmasságuk éppoly döntően fejlődött. Másképpen magát a mozgó társadalmat, a változó embert sem tudhatták volna igazán mélyen tükrözni! Teli volt a modem szovjet széppróza zseniális képességű és zseniálisan új nyelvi alkotókkal — ezeknek magyar nyelvű érzékeltetése sem történhetett meg a régi, a XIX. század végén és később megcsontosodott literárius műnyelven! A szovjet irodalom modern áramlatait jól ismerő szerzők a Szovjetunióban, emigrációban éltek, de fordításaik nem juthattak el a Horthy-világba. Hogyan történt ebben------------------------ is a korszakos fordulás? Te rmészetesen a felszabadulás után. A népi demokrácia legelején az új, nagy feladatok a népélet mélyéből támadtak — a földosztás, az ipari termelés és a bankok államosítása — a felszabadulás első két esztendejében azonban a könyvkiadás nem ment elébe a szovjet irodalom értékeire igen érzékenyen reagáló új olvasókö- zöségnek. Csak a könyvkiadás államosításától kezdve jutott könyv a szovjet irodalom alkotásaiból sorozatosan, a munkásoknak, a parasztoknak, a ^\önifv!ieti levél A szovjet irodalom a magyar szellemi köztudalban dolgozók iskoláit feltöltő városiaknak és vidékieknek, a népi kollégistáknak, a szocialista országépítés felső, közép- és alsóbb rétegeinek, népnevelőket tanároknak — egyszóval mindazok óriási tömegének, akiknek szellemi látóhatára kitágulásán múlt egész népi demokráciánk előbbrehaladá- sa. A szovjet irodalom rendszeres, átgondolt, sokrétű, rugalmas és zavartalan kiadása a hatvanas években fejlődött ki igazában. Az 1960-tól 1970-ig tartó korszakot már a szovjet irodalom magyarországi tolmácsolásának és ismertetésének valósággal „irodalomtörténeti jelentőségű” teljesítményéül foghatjuk fel. Most már az eltelt harminc esztendő új tolmácsológárdát nevelt fel. Az új fordítók jól tapogatták ki az új szovjet irodalom nyelve révén is, hogy mi folyik a forradalom történeti fejlődését illetően a szocialista közösség életében. Ezek a fordítók már a szovjet valóság teljes és sokszínű szellemi színképének visszaadására készek — és legtöbbször képesek is, csaknem egyenrangú értékben, mint amit a lefordított szövegek eredetben képviselnek. A Kakukk-kúí novella- ----------------------. antológiában 38 szovjet remeket tudtak átadni a magyar olvasónak, mégpedig olyan remekeket, amelyeknek szerzői mind a szövetséges köztársaságok szülöttei. Annál nagyobbak a teljesítményeik, mert — mint Csingiz Ajtmatov — előbb saját nemzetiségük nyelvén írnak, azt az orosz nyelvre maguk fordítják. Erre a nehéz produkcióra csak a forradalom eredményeként elnyert belső nyugalmuk teszi őket képessé. A „kétnyelvűséget”, mint a modern szovjet kultúra sajátos jelenségét, már egyenértékű művészi élményként teszik át, fénylő értékként, magyar nyelvre a fordítók. A kirgiz nép embertelen helyzetből, a feudalizmus fülledt homályából emelkedett fel. Egyrészük a forradalmi gyorsaságot és dinamizmust a kevésbé értés, v a gy a félig értés, sőt sokszor a visszahúzódás és szembenállás feszültségével fogadta. Aki a nép egyszerű bölcsességével „színarany” emberként szolgálja a tömeg felvilágosítását, felemelését, a szabadság lelki örömét akarja betáplálni kezdetéi mindenkibe — ezeket becsülte legtöbbre maga Lenin! —: magáramarad. Értékét — a társadalomfejlődés magasabb síkján — hovatovább elfeledik az új nemzedékek. A lét régi és igen szűk keretének első szétfeszítőjére rálép a forradalmi fejlődés. A forradalom sajátos ritmusváltásának izgató problémájáról van itt szó. A forradalom új nemzedékeinek új alapélménye már nincs kötve az indulás kezdetlegességéhez — a szocialista lét és a szocialista gondolat megújuló egysége új szintézist teremt. E páros egység izgatóan érdekes téma nemcsak a szovjet-kirgiz irodalom művelőinek, hanem a szovjet-kazaii prózairodalom jeleseinek, többek között a Lenin-díjas Muh- tár Auezovnak is. Kazahsztánban — mint a novellásgyűj- ternény másik izgalmas darabjában: Az ordasban láthatják — a nép a nagy, egész lényüket érintő forradalmi változás ellenére, még kötődik az őstermészethez, pásztorkultúrájukhoz. Ez egymagában is — mint a várható társadalomfejlődés további haladása előtti állapot — lázas életfeszültségekkel jár együtt: ezt a maga is nomád pásztor sár jádék író, aki egyben irodalomtörténész, műfordító és drámaíró, a természet, a tárgyi világot bűvöletesen megjelenítő tehetségével úgy rögzíti, hogy egyben a jelentkező új kor, a továbblépés meghirdetője. Ha magyarul is tudna — bizton nagy örömmel tapasztalhatná, minő igéző ereje van a magyar nyelvű tolmácsolásnak is. Az osztályérdek, a férfias __________í_____ erő szolgálatába álló magas művészet, az ábrázoló tehetség a 38 novella szerzői közül annyi sokna k jellemzője, hogy még az ünnepi könyvhét alkalma sem ad helyet részletesebb bemutatásukra. A Szovjetunió szövetséges köztársaságainak magas szellemi régiójába vezetnek el minden magyar mai olvasót. Petras Cvirka szovjet-litván prózaíró A tölgy gyökerei című novellájának öreg hőséről mégis szót kell ejtenünk. Halál előtti pillanatait írja le feledhetetlenül: az emberi lélek magasbaszállásának vagyunk itt szemtanúi. A forradalom ide is elért! Már harmadik nemzedék, az öreg Umas leszármazottai építik a szocializmust. Ezt az éiő öreg elődöt a múltban „verték kötéllel, korbáccsal, taposták csizmával, megkorbácsolták a talpát, a hátát, kiverték fogait, ütötte őt a gróf, a kasznár, a plébános, a líisbíró, a csendőrök — mindenki, akinek hatalma volt fölötte, hiszen akkoriban az egyszerű embert emberszámba se vették”. Umas átélte mindezt, mint a tölgy. S a csaknem százesztendős litván öreg — halál előtti múlt- összegezésének lélektani remekléssel leírt jeleneteiből tűnik ki — az emberi élet szellemi méltóságában, utódaival együtt, csak a szabadság elérése óta részesült. Vallomással k?u, befeiez_______________nunk. Azzal, ho gy szinte ketté kell törni a toliunk hegyét, hogy belső feszültségünknek vége szakadjon, mellyel ezt a hatalmas irodalmi bőséget, azoknak tiszta forradalmi gondolatiságát, egységes forradalmi világképét átéltük. Olvasótársainknak nemcsak olvasói élményben, feledhetetlen órákban lesz részük. Tanúi lesznek annak is — annyi más mellett talán az lesz a fő szellemi nyereségük —, hogy az 1917 előtt nagyrészt provinciális, regionális nemzetiségi irodalmak, a forradalom szocialista élményeinek és ismereteinek birtokában, miként is emelkedtek világirodalmi magasságba. Ez a magas várta, ez a magas régió csak a szocialista gondolat birtokában lett elérhető régi s elnyomott nemzetek forradalomban felnőtt gyermekeinek. FODOR LÁSZLÓ, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese Kiállítás Nagy hátán A Nagy István-csoport fejlődését reprezentálva = A Nagy István csoport idei összegező kiállítása hols’ nap, pénteken délelőtt 10 órakor nyílik a nagykátai jail rási művelődési központban. A tárlatot az érdeklődők I naponta nézhetik meg június 11-ig, majd a festmény- | bemutatót vándorkiállítás keretében bemutatják Pest I megye déli községeiben is. Az öt — ceglédi, monori, I dabasi, nagykátai és ráckevei — járás által felajánlott | pályadíjakat kiosztották. Az első díjat Fegyó Béla, a = második díjat Heílmg György kapta. Hatan kaptak har- = madik díjat: Kéri Mihály, Barnóth Zoltán, Miklosovits | László, Bányász Béla, Selmeci György és Kiss Miklós. Évekkel ezelőtt azért társultak Pest megye déli vidékeinek festői, szobrászai és grafikusai, hogy Nagy István művészetének szellemében szolgálják Dabas, Ráckeve, Monor, Nagykáta és Cegléd környékének képzőművészeti pallérozását. A nyitány pillanatában Platthy Iván szorgalmazta a művészi energiák tömörülését, most ez a feladat megoszlik az öt járás népművelési gyakorlatában. Az eredmények ismertek. A vándorkiállítások hasznosaknak bizonyultak, s tízezrek kerültek a képzőművészet baráti közelségébe. Fel- növekedett Pest megye déli részén a festők, grafikusok egész csoportja, többen országos hírig jutottak. A formák megújulása Külön tisztesség, hogy e művelődéspolitikai kezdeményezést a hivatásos alkotók közül többen részvételükkel támogatták, elsősorban a gyömrői Pál család. Kár, hogy a szobrászok közül Kampfl József, Kecskés LajoS, Szemők György ritkán küld műveket a Nagy István-csoport tárlataira. A festői derékhad mezőnyében Kiss Ernő, Bányász Béla, Heiling György és Fegyó Béla rendszeres fejlődéssel vállalták az előőrs mértékadó szerepét. Örvendetes, hogy a grafikusok közül Miklosovits László, Selmeci György, Kéri Mihály és Barnóth Zoltán elérték az országos színvonalat, fáradhatatlanok a formai újításban, és győzik erővel, mert eszmeviláguk is gyarapodik. A Nagy István-csoport teljes képzőművészeti műhely, hiszen mindegyik vizuális műfaj képviselteti magát a kiállításokon. A batikban és tűzzománcban Radóczy Mária jeleskedik. Az is az erősödés jele, hogy nyitott e képi műhely; néhányan távoznak, többen érkeznek, de a festői, szob- rászi, grafikusi tevékenység haladó folyamatát a törzsgárda biztosítja. A skála is változatos. Nádasdy János realizmusának őrzött komolyságát Barnóth Zoltán és Őrei József kezdeményezései oldják fel egy más irányú értékrenddel. Indokolt a társadalmi támogatás Jó hatású, hogy nyáron a Nagy István-csoport tagjai megjelennek a zebegényi szabadiskolán, ahol kiváló mesterek irányításával vizsgálják felül eddigi munkásságukat. Az idén Gyomron vesznek részt közös képzőművészeti táborozáson, mely a Monoron létesülő Nagy István-galéria anyagát bővíti Pest megyei tájképekkel. Vannak elhunyt tagjai is a Nagy István-csoportnak: B. Szabó Edit, Gammel József, s Kocsis László. Emléküket is gondoznánk, a műhely fejlesztését is fokoznánk azzal, ha életművük eredményét három emlékérem formájában adnánk át az évenként megújuló őszi tárlaton a Nagy István- csoport azon tagjainak, akik új művekkel bizonyították emberi, szakmai gazdagodásukat. A csoport művészi fejlődéséFegyő Béla: Betlehem esek. 1976. JÜNIUS 3., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJECYZET Pénzt vagy életet! Jelenet a Pénzt vagy életet! című amerikai filmből. Azt mondjuk: krimi, és mindnyájan tudjuk, milyen filmről vagy könyvről van szó. Pedig ez a fogalom ma már igen sokféle műtípus gyűjtőneve. A krimi nagy műfaján belül világosan megkülönböztethető specializálódások mentek végbe, az Arséne Lupin-szerű történetekről a Francia kapcsolatig, Maigret felügyelőtől a Minden lében két kanálig —, hogy csak a filmeknél maradjunk. Az egyik legújabb, s egyben a legrafinálfcabb variáció a — nevezzük így, házi használatra — technikai krimi. Minden krimi alapja valamiféle bűntény: rablás, gyilkosság, lopás stb. Itt rendszerint egy Zseniálisan kitervelt lopás áll a történet középpontjában, egy bank pénz- vagy aranykészletének elemelése. A feszültséget két forrás táplálja: az egyik a kifejezetten intellektuális bűnöző és a bűnüldöző szervek közötti versenyfutás, a másik pedig az agyafúrt biztonsági berendezések „eszén” túljáró bűnöző másodpercre kidolgozott terve és az elektronika közötti párharc. A most a mozik műsorára kerülő amerikai film, a Pénzt vagy életet! ugyancsak ebbe a technikai krimitípusba tartozik. A feszültséget itt is technikai eszközök, nevezetesen: időzített bombák szolgáltatják. E bombákat egy hatalmas, Heiling György: Tér. nek intenzitásával párhuzamosan indokolt lenne a társadalmi patronálás az üzemek, termelőszövetkezetek és tanácsok részéről. Mindez azonban csak akkor következhet be, ha e képzőművészeti kör még rendszeresebben örökíti meg Dél- Pest megye festőileg kiemelkedő, de eddig eléggé nem érzékelt tájegységeit. Szükséges a továbbiakban Nagy István emlékének elvi, elméleti tanulmányozása. Indokolt továbbá az is, hogy Nagy István egyik műve kerüljön a róla elnevezendő monori galéria központjába. Mind nagyobb feladatokra vállalkozva A mostani kiállítás tartalmas előrehaladást mutat. Jelzi azt a szándékot, hogy a Nagy István-csoport valamennyi tagja erőinek, lehetőségeinek számbavételével készülődik egyre nagyobb művészi feladatok megoldására, össztársadalmi érdeket szolgálnak az esztétikai minőség általános meghódításával és elterjesztésével. Ezt a szándékot, ezt a folyamatot, ezt az eredményt sürgetjük és üdvözöljük. Losonci Miklós gyönyörű luxus óceánjárón helyezte el valaki (vagy valakik), zsarolási céllal. Ha a hajóstársaság nem fizet, a bombák robbannak. Kezdődhet a versenyfutás: a kiszabott időn belül meg kell találni a bombákat, hatástalanítani kell őket, s tévedni nem lehet, mert a hajó a levegőbe röpül, és minden bombát meg kell találni, mert különben a hajó a levegőbe röpül... Talán ennyiből is világos: itt a főszerepet a technika játssza — no meg a technikus, aki a (bombákat felkutatja és hatástalanítja. Az ironikus stílus nem a filmmel kíván viccelődni. Már csak azért sem, mert a rendező, az angol Richard Lester (akit igen jól ismerünk Beat- Zes-fdinjeiből vagy A csábítás trükkje című kitűnő munkájából) maga is enyhén ironikus stílusban fogalmaz a filmben. Észreveszi, hogy a sokadik bomba hatástalanítása körüli izgalom már művi, erőtlen; észreveszi, hogy a tűzszerésznek eleve szupermennek kell lennie; észreveszi, hogy a Scotland Yard természeténél fogva zseniális; a gonosz bombakészítő, Juggernaut, születésénél fogva gonosz és aljas — és ezeket a sablonokat kedves fölényességgel ábrázolja még sablonosabbnak, *rátesz még egy lapáttal”, ahogy nálunk ezt mondanák. A f ilm ettől bizonyos derűs felhangokat kap, s bár szakmailag kifogástalanul van megcsinálva, a krimi szabályai ellen sehol sem vét, remek a tempója, mesteri az izgalom fokozására szolgáló ritmus- és helyszínváltogatása, valahogy mégsem tudjuk egészen komolyan venni a történetei. Viszont valószínűleg ezért szórakozunk jól. Érett szőlőfürtök Ha nagyon tömören akarnánk megfogalmazni ennek r szovjet—grúz filmnek a témá • ját, ezt mondanánk: konfliktusok a munka és a magánélet, a hivatás és a házassá; között. Ez persze nem tü, konkrét. És meglehetősen sematikusnak is tűnik. Sajnos, maga a film, Otar Abeszaidze rendező munkája, ugyanezekbe a hibákba esik Azt nehéz lenne eldönteti hogy ebben az eredménybe) Abeszaidze, mint rendező vág mint a forgatókönyv egy: szerzője (Tejmuraz Maglapc ridze társaságában) a lúd' sabb. Valószínű, hogy a forg' tókönyv maga is eléggé feli letes munkának, egy köztuda ban levő téma kellően át ne' gondolt megfogalmazásán; eredménye, de erre a rende1 még rá is dupláz, mivel aszó ványtörténetet — Dzsabát, szőlészeti kutatót nem érti m idegenvezető felesége, s ne fogadják el kutatási eredni nyeit az intézetben sem, ezé Irmához, a titkárnőjéhez rm nekül, majd visszatér szülőhe lyére — minden különöseb ötletesség nélkül, a legszokvr. nyabb módon adja elő. Am már csak azért is bántó, mer legalább az egyik konfliktus szálat (az intézeti idős kollégák tiltakozását Dzsaba eredményei, s azok gyakorlati alkalmazása ellen) nagyon izgalmasan fel lehetett volna dolgozni. Takács István 1 á
