Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
4 x/fMan 1976. JŰN1US 17., CSÜTÖRTÖK A harmadik követelmény Ä gyömrői szocialista brigádok a mimkásművelődésről — És most feldiktál cm önöknek egy összetett mondat első részét — mondotta hallgatóinak dr. Mándoki Rózsa, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem közművelődési tanszékének tanársegéde. — A feladat az, hogy az előadásban elhangzottak és saját tapasztalataik alapján folytassák a megkezdett mondatot. Papír, ceruza vagy toll van mindenkinél? . — Igen... Ha... — A mondat első része így hangzik: Akkor eredményes a szocialista brigádok kulturális vállalása, ha ... Kérem, folytassák írásban a megkezdett gondolatot. Látszólag meghökkentő, a valóságban azonban nagyon is reális fordulatot vett az a tanácskozás, amelyet — mint hírt adtunk róla — Redden délután rendeztek a gyömrői Petőfi művelődési házban a nagyközség üzemeinek szocialista brigádjai számára. A résztvevők a rövid, de tartal- bas bevezető előadást követően hatpercnyi időt kaptak arra, hogy befejezzék az előadó által megkezdett mondatot. Szónoki fordulat volt csupán? A gyakorlott előadó fi- gyelemébrentartó fogása? Sokkal több annál. Kontrollja annak: mit tettek a magukévá a résztvevők az elhangzottakból; ugyanakkor ellenőrzése annak is, hogy az elhangzott előadás a mindennapok valóságának talajára épült-e, vagy csupán elképzeléseket, óhajokat, várakozásokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy milyen szerep jut a szocialista brigádoknak a közművelődés egészében. Fémmunkások, brigádveze- fők, varrónők és építőipari dolgozók fogalmazták a választ, hovatartozásuktól független öt-hét fős brigádokba tömörülve. Közös vélemény alapján folytatták a megkezdett mondatot, lényegretörően sűrítve a kérdéssel kapcsolatos gondolatokat és tapasztalatokat. S bár egyik közö6 vélemény sem adta meg a teljes választ, az mégis kikerekedett az összegezés után. Valahogy ilyesféleképpen: Akkor eredményes a szocialista brigádok kulturális vállalása, ha az tartalmasabbá, sok színűbbé, teljesebbé teszi az egyén és a közösség életét. Részleteire bontva a mondat második felét: a tartalmasabb élet alatt a nagyobb szakmai tudás igényét, az általános műveltség állandó gyarapítását, a politikai ismeretek szüntelen gazdagítását értették. A sokszínűség a több tudásból fakadó, táguló látókört jelenti, amely mindenki iránt érdeklődővé teszi az embereket. A teljességre törekvés pedig a több tudás és a sokoldalúbb érdeklődés következtében az élet gazdagabbá tételének a lehetőségét teremti meg. Fórum — brigádoknak A tanácskozás, amelyet a gyömrői kulturális napok keretében rendeztek, elérte a célját Fórumot teremtett a nagyközség szocialista brigádjai számára a közös gondok megvitatására. Hogy miből fakadnak a szocialista brigádok közös gondig? Számokban nehéz lenne meghatározni, hogy mennyi plusz termelési értéket jelent akárcsak egyetlen esztendőben is a szocialista brigádok jobb, értőbb módon végzett munkája. És az a nagy társadalmi segítség is kifejezhe- tetlen számokban, amit ezek a brigádok a települések fejlesztése érdekében tettek és tesznek: mindez elsősorban új óvodákban, iskolákban, utak, parkok építésében realizálódik. Szocialista módon dolgozni, élni — e két követelménynek ma már lényegében mindenütt eleget tesznek' a szocialista brigádok. Ahol viszont még sok kívánnivaló akad — ezt bizonyította a gyömrői tanácskozás is — az a harmadik követelmény, a szocialista művelődés feladatainak teljesítése. Formalitás — ez jellemezte és jellemzi gyakran még ma is a szocialista brigádok kulturális vállalásait. Miért? Ahhoz, hogy munkájukat jobban, eredményesebben végezhessék, mindenütt konkrét segítséget kapnak az üzemekben, műhelyekben. A legkülönbözőbb társadalmi munkákhoz, iskolák paitronálásához is gyakran kérik a segítségüket. A legkevesebb támogatást azonban a kulturális ,vállalások elkészítéséhez és teljesítéséhez kapják a szocialista brigádok. Ebben jórészt magukra maradnak; az üzemek vezetői is sokkal elnézőbbek a brigádok kulturális vállalásainak elbírálásánál, mint például a termelési eredmények számbavételénél. A határozat szellemében Nem véletlenül fogalmazódott meg a párt közművelődési határozatában, mondotta dr. Mándoki Rózsa egyetemi tanársegéd, hogy segíteni kell a szocialista brigádokat a tartalmasabb kulturális vállalásokban és azok megvalósításában, színesebbé, vonzóbbá tételében, mert csak így válhatnak a munkahelyi közművelődési tevékenység példamutató erejévé. A szocialista brigádmozgalom vitathatatlanul nagy erő. Csak Gyomron mintegy ötve- net tartanak számon, ami ezerötszáz embert jelent. A tanácskozást megelőző felmérések azt bizonyítják: szükség van fokozottabb segítésükre a kulturális vállalások elkészítésében csakúgy, mint azok teljesítéséhez. Ez nem csupán a népművelők és könyvtárosok, hanem a gazdasági és társadalmi vezetők feladata is. Csak így valósítható meg a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavának — szocialista módon dolgozni, élni, művelődni — egységé. Prukner Pál ÍROK, festők, szobrászok Művészet a táborban A szentendrei Lenin úti általános iskola parktáborának nyári programjáról érdeklődtünk az iskola csapatvezetőjénél, Déri Györgynél. — Immár hat éve áll táborunk, melyet a gyerekekkel közösen építettünk és építünk ma is. Az idén nyáron itt van a jubileumi vándortábor. Több alföldi úttörőcsapat látogat el hozzánk a nyár folyamán. Az idén, július elsejétől tizedikéig rendezzük meg a városi olvasó- és képzőművésztábort. Ebben a városi tanács és a Hazafias Népfront segít anyagilag. Neves írókat, festő- és szobrászművészeket hívtunk meg, akik előadásokat tartanak, beszélgetnek a gyerekekkel. Esténként szabadtéri, zenés diavetítéseket tartunk. A városi gyermek- könyvtár erre az időre rendelkezésünkre bocsátja teljes állományát, így lehetővé válik, hogy vetélkedőket is rendezzünk. Természetesen a fiatalok mozgásigényesek, ezért kirándulásokat szervezünk, s futballozásra is mód van. Augusztusban lengyel pajtásokat fogadunk. G. M. Fóti gyermekrajzok Age angolul életkort jelent. Rajzoknál, festményeknél nem szokták feltüntetni. Ezen a kiállításon azonban minden név mellett ott látható az age szó és az életkor. Nem véletlenül. A Fóti Gyermekváros képzőművészeti szakkörének tagjainál — százharminchatan vannak — bem mindegy, ki hány esztendős. Olajfestményektől a rajzokig széles a skála. A korskála is. Húszévestől az öt esztendősig. A legifjabb kiállító Sebestyén Dávid. A gyermekrajzok elsődleges témája a sport. A mostani II. országos nevelőotthoni találkozóra készítették. A 17 éves Szklenár András linómetszete életútját tömöríti. Ezzel a munkájával az Alkotó Ifjúság helyi pályázatán első díjat és egyhetes szovjetunióbeli utazást nyert. Ö készítette a fóti sporttalálkozó rajzos emblémáját: Egy másik teremben az úttörőmozgalom jubileumát köszöntő kiállítás látható. A bemutatott hímzések,-rajzok, kerámiák is a gyermekvárosiak alkotókedvét, tehetségét tükrözik. Egyben azt, hogy kitűnő pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, U. L. Szklenár András díjnyertes linómetszete. Nyári színházi esték Az állam én vagyok A Fővárosi Opereitszínház bemutatója Csepelen Ősbemutató a Csepel Művek Munkásotthonában: Gáspár Margit—Gyulai Gaál János — Erdödy János: Az állam én vagyok című zenés játékának premierje. Szokatlan dolog ez, de a jövőben rendszeressé válik, miután a Fővárosi Operettszínház és a munkásotthon szocialista együttműködési szerződést kötött. Dr. Malonyai Dezső, a színház igazgatója, és Csóka Péter, a munkásotthon vezetője írták alá az okmányt, amelyben a színház vállalja, hogy évi egy új bemutatót Csepelen tartanak, s az évad során kiviszik a munkásotthonba a repertoár darabokat is. Ezenkívül megszervezik kisebb művészegyüttesek, művészbrigádok látogatásait is; a színház művészei közreműködnek majd különböző zenés és irodalmi műsorokban, klubműsorokat adnak, patronálják a szocialista brigádokat, rendhagyó irodalomórákat tartanak a gyárban működő esti iskolákon, s a nyugdíjasoknak évi két ingyenes élőadást tartanak a színházteremben, általuk kért darabokból. A szerződés biztató távlatokat nyit az együttműködésben, s ahhoz a sorhoz csatlakozik, amelyet más intézményekkel korábban megkötött hasonló egyezségek jelölnek fáz MRTV szimfonikus zenekarával, s a Nemzeti Színházzal például). A munkás közművelődés új lehetőségeit jelentik eztk a szerződések, s ha a szerződő felek okosan használják ki az egyes találkozókat, mind a színház, mind a nézők sok értékes élménnyel gazdagodhatnak. Az új mii — mely tulajdonképpen csak az Operettszínházban új, mert évekkel ezelőtt több színházunk játszotta a prózai, vagy csak, igen kevés zenével megtűzdelt változatot — Gáspár Margit kitűnő színpadi érzékét, szellemességét, friss dialógusíró képességét töretlen fényben mutatja fel. S itt adódik a játék első problémája. Ez a szövegkönyv ugyanis túlságosan erőteljes, mondhatni: túl jó egy zenés darab librettójának. A történet, amely hiteles történelmi tényeken alapszik (középpontjában a XVIII. század híres francia színésznőjének, Clairon kisasszonynak kalandos élete áll), az írónő kezén egyszerre lesz szellemes történelmi vígjáték és mai visszásságokra figyelő, ezeket kifigurázó ironikus-szatirikus mű. A történelmi háttér többnyire csak ürügy, mint több hasonló Gáspár Margit-műben is. Ehhez még hozzájárul ebben a most bemutatott variációban Erdödy János sok kitűnő, ötletes, sziporkázó, pamfletszerű dalszövege, tovább erősítve a szatirikus vígjátékhatást. Nos, ehhez a nagyon masszív írói anyaghoz meglehetősen nehéz zenét illeszteni, különösen úgy, hogy a darab stílusa sem az operettszerkesztéshez, sem a musical dramaturgiájához nem igazodik, s szinte erőszakkal kell' megteremteni a dalbetétek dramaturgiai szituációit. A másik problémát maga a zene okozza, önálló daljátékzenének nem eléggé erőteljes, nem eléggé dallamos, nem eléggé számokban, belépőkben vagy finálékban gondolkodó muzsika ez — de a darab szövege miatt nem is igen lehetne. Kísérőzenének, aláfestésnek viszont túl sok, túl hosszú. Gyulai Gaál János inkább egy zenés rádiójáték, mintsem egy színpadi zenés mű követelményeit tarthatta szem előtt. A kis létszámú zenekar néhol hangszerelési problémákat is felfed: hol túl vastag, hol túl szimpla hangzásképet kapunk. Hiányoznak az egyes figurákat erőteljesen jellemző zenei lehetőségek is — így a muzsika nem nagyon tud hozzátenni a darab szövegbeli mondandóihoz. Sőt mivel a dalszövegeket igen sok esetben alig érthetően éneklik a szereplők, még ezek szellemessége is csorbul. A szereposztás élén (és a teljesítmények élén is) Med- gyesi Mária Clairon kisasszonya áll. Játékban, énekben, stílusban ő érzi a legjobban ezt a darabot. Kár, hogy nem nagyon van partnere. Kertész Péter kitűnő színész, de a szép Claironért hevülő Herceg figurájához túlságosan fiatal és túl rokonszenves; Bujdosó Mária, Amália hercegné alakítója, a szerepben meglevő hatalmas (és hatásos) váltási lehetőséget nem aknázza ló, csak szépen énekel; Halász Aranka a szokvány cserfes szobalány alakot mintázza meg Babette szerepében, s a három miniszter (Mucsi Sán dór, Levente Péter, Varga Tibor) közül csak Mucsi rendelkezik a dalokhoz megkívánt énekhanggal. Kellemes és mértéktartó komédiázást látunk Latabár Kálmántól Kunz báró úgynevezett ziccerszerepében. Csinády István rokokó gobelineket és dekorációkat idéző stílusú díszlete jó játékteret ad, Horányi Mária jelmezei — különösen Clairon kisasszony ruhái — dekoratívak. Mikolay László rendezése alighanem sokban ludas a darab belső egyenetlenségeit és az előadás sok tisztázatlan pontját illetően. Helyenként mintha csak a játékmester feladatkörének betöltésére vállalkozott volna. T. L HETI FILMJEGYZET Bizalmi á Henry Fonda és Leonard Nimov a Mintha csak az ismert magyar mondás („Rablóból lesz a legjobb pandúr”) fordítottjából indultak volna ki ennek az amerikai filmnek az alkotói: Les Green és Albert J. Zuniga forgatókönyvírók és Robert Michael Lewis rendező. Itt ugyanis a pandúrból lesz a legjobb rabló. A kiindulási pont kitűnő: egy — mi úgy mondanánk: nevelőtiszt — detektív, aki negyven éve dolgozik a szabadlábra helyezett bűnözők, meg a bebörtönzottek között, felettesei rideg intézkedésével egyik napról a másikra nyugdíjba kerül. Megsértődik, nem érti, nem tud beletörődni, ösz- szeomlik az élete — s ebből a dacból és sértődésből végül is egy mesteri módon kitervelt aranyrablás ötletgazdájává és végrehajtójává válik, három volt „páciense” segítségével, azok főnökeként. Mark Forbes, a sértett pandúr, rablóként áll bosszút. Nem hirtelen elalja- sodás, s nem is előre megfontoltan „menő” bűnözővé válás az ok. Egyszerűen arról van szó, hogy meg akarja mutatni: nem vén, nem agyalágyult, nem elmaradott, nem használhatatlan öreg bútordarab, nem megtűrt kegytárgy, hanem nagyon is friss, szellemi!cg és fizikailag egyaránt. Csattanó- sabb bizonyítékot aligha adhatna, mint ez a végsőkig prellásban Bizalmi állásban című filmben. cízem kitervelt és — az utolsó mozzanatot kivéve — kifogástalanul működő gépezetként végrehajtott aranyrablás. Hogy Mark Forbes végül is rajtaveszt, mert egyetlen apró hibát vét, s az előre ki nem számítható véletlen is beleszól a végső sikerbe, ez a bosszú és a sértettségért vett elégtétel teljességén mit sem változtat. A Bizalmi állásban tehát egyik rétegében krimi, annak rendje és módja szerint. Az aranyszállíbmány elrablásának ki tervelése, az előkészületek, majd a végrehajtás képsorai feszültséggel telítettek, izgalmasak. Nem unatkozunk. De a másik réteg, az emberi dráma, a lélektani motivációk szálai adják a film igazi értékét. Legalábbis ez volt, ez lehetett az alkotók szándéka, s ezért választották a pandúrból lett rabló szerepére Henry Fondát. Rokonszenves arca, ártatlanbecsületes kék szempárja eleve biztosítja a nézőt, hogy itt nem egy eredendően rossz emberből tör elő a visszafojtott bűnöző hajlam, hanem egy jó emberből lesz bűnöző a körülmények nyomása alatt. És végül is Fonda játéka az, ami ezt a filmet kiemeli az átlagból, mert sem a krimiréteg nem túlságosan eredeti, minden jó szakmai színvonala dacára, sem a lélektani motivációk nem igazán mélyek. Narancsszínű tüzek éjszakája Nagy lehetőségeket rejtő téma felemás, következetlen megvalósítása — így summázhatnánk véleményünket erről a csehszlovák filmről. Rynes, egy jelentős vállalat vezetője, negyvenötödik születésnapján — amely éppen a győzelem napja évfordulójára esik — ittasan vezet, elgázol egy embert, aki életveszélyesen megsérül. Rynest két évre lecsukják. A sikeres igazgató, a kiegyensúlyozott családi életet élő ember, a példás állampolgár bekerül a társadalom árnyoldaláról jött börtönlakók közé. Megdöbbentő élmények, megrázó találkozás, egy általa nem ismert világ — ezzel is szembe kellene néznie, és önmagával is, „kinti” énjével, életével, munkájával, emberi magatartásával, társadalmi helyzetével, s még ezer más dologgal. Ám a rendező, Zbynek Bry- nyeh (aki a forgatókönyv egyik írója is, Iván Garis mellett) nem ezt a hallatlanul izgalmas emberi drámát bontja ki, nem a mi Bacsó Péterünk Harmadik nekifutás című filmjéhez hasonló konfliktust igyekszik elmélyíteni, hanem — lei tudja, milyen indokoktól vezettetve — valamiféle Grál-lovagot farag Rynesből, aki a börtönben is úgy viselkedik, mintha felsőbbrendű ember volna, semmit nem ért meg a „benti” világ igazi természetrajzából, rossz emberismerő és pedagógiai érzék híján levő funkcionárius marad, akit rabtársai nem ok nélkül utálnak, vernek meg, közösítenek ki. Persze ez is lehetne a film témája, az, hogy egy ember még ilyen körülmények között sem képes felhagyni rossz, sematikus beidegzettsé- geivel, elbürokratizálódott, az emberi problémáktól elszakadt magatartásával. De a rendező nem is érinti ezt a lehetőséget; ő meghagyja szentnek ezt az egyáltalán nem szent embert, s úgy ábrázolja, mint aki semmit nem tanul, semmin e' nem gondolkodik a börtönben akiről minden lepereg, s ak végül is a „megtévedten i.< tősgyökeres vezető káder cseppet sem rokonszenves címkéjével a homlokán, emelt fővel lép ki a börtönből, anélkül, hogy egy percre is felmerült volna benne a leghalványabb kétség is saját nagyszerűsége, felsőbbrendűsége iránt. Ellenintézkedés Szerencsétlenül megválasztott cím, mert olvastán a legtöbben valamiféle krimire vagy kémfilmre gondolnak. Holott ez a szovjet film egyik kategóriába sem tartozik. Illetve, ha kategorizálni akarnánk, akkor talán az „érzelmes történet modern nehézipari háttérrel” feliratú skatulyába dughatnánk. A skatulya szó itt nem is nagy túlzás, sem a „beskatulyáz”, sem a „sablonos”, illetve „körülhatárolt” jelentésárnyalatát illetően. Vagyim Kosztromenko rendező eleve nem valami kiemelkedő anyagot kapott a forgatókönyvíróktól, M. Eljustól és G. Ga- raszuljától. A történet egy, az NSZK-ból a Szovjetunióba irányuló acélcsőszállítási szerződés megkötése körül forog, de Pereszada igazgató, Nyina üzletkötőnő és Balzen nyugatberlini gyáros érzelmes históriája helyenként melodrámába fullad. S ez nemcsak a forgatókönyv, hanem a rendező hibája is. Takács István A l
