Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

1976. JÜNIUS 17., CSÜTÖRTÖK «cm W xMnitm Kereskedelem, vendéglátás Péntek helyett még szombat Ellenőrzés Pátyott — Ital mérés a boltban Szaknyelven rutinvizsgá-1 latnak hív.ják azt a reggel nyolctól délután kettőig tartó körutat, amit Leckt Lászláné és lnzsel Ottóné, a budai járá­si hivatal élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztályának a vezetője és főelőadója bonyo­lított le Pátyon. Négy asszony, máífél mázsa áru lnzsel Ottóné párjául sze­gődtem, aki azt javasolja, be­melegítésül kezdjük a „szebbik végénél”. Így tértünk be pró­bavásárlásra Pátyon a Biator- bágy és Vidéke ÁFÉSZ 106-os önkiszolgáló élelmiszerüzleté­be. A reggel fél héttől dél­után kettőig nyílva tartó bolt­ban minden munka négy asz- szonyra vár. Közösen naponta legkevesebb másfél mázsa árut mozgatnak, cipekednek a pin­céből föl-le. Hétvégeken ennél is többet emelgetnek. — Mindenhol azt halljuk, hogy ma már péntekre tevő­dött át a csúcsforgalom. Jó lenne, ha az így vélekedők egy-egy szombatot végignézné­nek. Ezt nem panaszképpen mondják. Inkább magyarázat­nak szánják, miképpen éri el a takaros kis bolt a havi 400 ezer forintos átlagbevételt. Mondanom sem kell, talán, hogy erre a beszélgetésre már akkor került sor, amikor a si­keres próbavásárlás után fel­fedtük kilétünket. Egyetlen apró szabálytalanság akadt: a szalonnára nem tették ki a pulton az árát. — Az élelmiszerboltokban kevesebb a probléma, mint a vendéglátóhelyeken — mond­ja Inzselné. — Kivétel azért van. Legutóbb például beje­lentés nyomán Solymáron az egyik kisüzletben szabálytalan italmérést találtunk. Négyen- öten sörőzgettek, az üzletveze­tőnő előzékenyen még az üve­geket is kinyitotta kuncsaft­jainak. Kevés a hűtőpult Az állami elenőrzés a pátyi 106-os boltban tehát rendben talált mindent. Annál több pa­naszuk volt az ottdolgozóknak. Tisztességükre mondva, nem a saját, hanem a közösség érde­kében hozakodtak elő gonjaik- kal. Kérik például, hogy vizs­gálják felül a boltok nyitva tartási idejét. Van olyan nap, hogy egyetlen nyitott üzletet sem találni délután a faluban, máskor kettőben lézeng az egy-két vásárló hét elején. Aztán itt van a hűtőpult ügye. Vevőik egyre ostromol­ják őket érte, miután csak egy mirelitpult van a községben. Legutóbb a törzsvásárlók száz aláírást gyűjtöttek össze, A kérvényt átadták a boltvezető­nek, aki továbbította a kérést az ÁFÉSZ-hez. Választ még nem kaptak. A boltban most két hűtőszekrény dugig rakott felvágottal és tejesáruval, de ez csak szemre segítség. Közben — mintegy igazolva a mondottakat — befutott a tsz-konyhárói valaki. Poharas tejfölt vitt volna az ebédhez. Csakhogy már egy darab sincs belőle, mint ahogy fél tízre elfogyot a pékáru is. Szeren­csére a közelben van egy ke­nyérbolt, ahol még van áru. — Sok mindenre tekintetei kell lenni az árurendelésnél — sóhajt Hompolt Ferenané boltvezető. — Ha jó az idő, számítani kell a sok száz hét- végiház-tulajdonosra. Kifelé ez az utolsó üzlet, itt állnak meg, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedniük. Még azt is tudni kell, hány építkezés folyik, mert ha sok, háromszor annyi kenyeret, szalonnát, sört vesznek, mint egyébként. Diósdon már nincs hely A sörnél megint érzékeny ponthoz érünk. Nagyon kevés, amit hozzájuk szállítanak. — Hanem semmi nem okoz olyan nagy gondot, mint az üvegvisszaváltás. Nincs olyan szakmai fórum, ahol ezt el ne mondanánk és ahol ingerülten le ne intenének érte. Pedig amíg gyökeres változást nem vezetnek be, addig hiába az összes toldó-foldó rendelkezés. Az üvegviszaváltásról szól a budai járásban a panasz­könyvi bejegyzések sokasága. A kiadott rendelet szerint a boltokban költelesek a palac­kot viszaváltani: Ez így he­lyes. A sörgyár azonban csak annyi üres rekeszt visz vissza, ahány telit hozott. — Trógli, mocskos munka, ráfizetéssel: ezt jelenti ne­künk a visszaváltás — állítji a pátyi bolt kollektívája. Javasolták az ÁFÉSZ-nek, hogy csekély befektetéssel léte­sítsenek a bolt előtti üres tér­ségben kerítéssel-tetővel ellá­tott tárolóhelyet. Vállalhatnak az egész falu számára az üres üveg visszaváltását. Még alighogy elindultunk az ellenőrzésre, amikor már elő­készítettek, hogy különösen a vendéglátóhelyeken látom majd a legtöbb — enyhén szólva — visszásságot. Azt, például, hogy a legtöbb egység régi magánházban van, s kor­szerűsítésükre vagyonokat kel­lene fordítani, ha lehetne. De nem lehet, és nem is érdemes. Lyukas a mérce Nem kell térkép, hogy a pá­tyi I-es számú bisztrót meg­találjuk. Valamikor igényes kisvendéglő volt. Most a dugig telt derítő szaga árasztja el a környéket. Tóth Lászióné, ve­zetőnő elmondja, hogy bár szerződésük van a Zsámbéki Medence Lenin Tsz-szel, hiába jelentik, nem jön a szippantó­kocsi. Emiatt a kerthelyiség is használhatatlan. A frissen fes­tett kerti bútorok most ott he­vernek a pocsolyában. A decis mércének — amivel a bort mérik — lyukas az alja. A boltvezetőnő csodálkozik: nemrégiben vásárolták. Érde­kes azonban, hogy a korábbi ellenőrzés is lyukas mércét ta­lált. Azt természetesen azonnal megsemmisítették. A konyhai mérleg hitelesíté­se 1971-ben történt, a súlyok egy részét három éve látta el­lenőr utoljára. A tavalyi hite­lesítéskor ezek valahogy elke­veredtek. Borminta nincs. A pincében több fajtát tárolnak, de csak egyet mérnek. Amíg az el nem fogy, a vendég nem kap mást. Sör kell ide, nem bor — Különben is, sör kell ide, nem bor — véli meggyőződés­sel a vezetőnő. Mint ahogy ételt sem kérnek a kedves vendégek. Van a szomszédban egy lángossütő, oda járnak az éhüket csillapítani. A bisztró III. osztályú, tehát a szabályok szerint ételt is kell tartani. Ottjártunkkor nagy lábasban tegnapi bableves volt a frizsi­derben. Krétával írt tábla Fiatal vegyészmérnököt német vagy angol felsőfokú nyelvtudással FELVÉTELRE KERES iparjogvédelmi ügyvivői munkakörbe belvárosi külkereskedelmi vállalat. „Lehetőség" jeligére rövid életrajzot kérünk a kiadóba. hirdette a falon, hogy adagja 11,20 forint. . A vizsgálat derekán éppen betért az ÁFÉSZ belső ellenőre és üzemágvezetője. Tőlük is megkérdezte Inzsel Ottóné: mi lenne, ha a bisztró reggel hatkor még zárva tartana — Nem lehet — hangzott az egy­behangzó válasz. — A dolgo­zók olyankor térnek be legsű­rűbben. 25—30 liter pálinkát is kimérnek, s ez havi 50—60 ezer forint forgalmat jelent. Kérdem, kinek mi a foglal­kozása a sörözgetők, iszogatók között, az asszonyokat és a lá­bak között futkározó gyereke­ket nem számítva. — Hát kérem, ugye kisiparo­sok, nyugdíjasok, a falun át­utazó idegenek. Jó hely az a Páty. A biliárd­asztalnál húszéves kisiparosok lökik a golyót, olajos, kék- munkaruhás nyugdíjasok han­goskodnak. V Kicsit célratörőbben Volt itt is mosdó, törülköző, szappantartó. Egy-két nap múlva hírmondója sem akadt. Az ÁFÉSZ nagy költséggel itt is — akárcsak másutt, sok he­lyen — kipótolta. De még az­nap összetörték. Az újrafestés határidejét most, május 20-ról augusztus 20-ig meghoszabbí- tották. Az aranyoskedvű ifjú­ság kitett magáért. A bejárat­nál, az előtérben és a mellékhe­lyiségekben sáros cipőnyomok­kal dekorálták a falakat, még a mennyezetre is jutott belőle. A látogatásról készült jegy­zőkönyvet, mindenki aláírta. Űjabb határidők, újabb ígé­retek. Az emberek azonban az az érzése, hogy ez a küzdelem lehetne célratörőbb is. Komáromi Magda Brigád a bölcsődében Gondozónőknek, konyhai dolgozóknak és más alkalma­zottaknak munkahely a bölcső­de, tehát a szocialista brigád címért folyó versenynek helye van benne. Kétségtelen azon­ban, hogy kevés bölcsődében folyik brigádmunka és ennek következtében még kevésbé akad a megtisztelő szocialista címet már kiérdemelt brigád. A szocialista címért A ráckevei járás községei­nek legtöbbje nem nélkülözi a bölcsődét, sőt a nagyobbakban kettő is van, de egészen a leg­utóbbi hetekig csak egyetlen­egy, a szigetszentmiklósi 2. számú büszkélkedhetett azzal, hogy dolgozói brigádot alakí­tottak már 1962-ben és egy év­tizednél régebben kiérdemel­ték többször egymás után a szocialista címet. Most pedig a járásban másodiknak Kis- kunlacházán az 1. számú böl­csőde valamennyi, számszerint 22 dolgozója alakított brigádot és indult küzdelembe azért, hogy minél előbb az övé is szocialista brigád legyen. Valamennyien együtt Május végén tűzte ki a bri­gád pontokba szedve vállalá­sait. Első pontja: szemléltető eszközök biztosítása. ^— A kézügyességet fejlesztő játékokból nem elég a legna­gyobb mennyiség sem, az apró kezekben állandóan eltöredez­nek — magyarázza a vállalást az új brigád alig egy hónapos vezetője, Józsa Lászlóné gon­dozónő. — Állandóan pótolni kell ezeket, a játékokat. Ebben most a szülői munkaközösség is segített minket. Másik pont a bölcsőde fel­szerelésének védelmét, a tex­tíliák javítását, varrását tűzte ki célul. Ezt persze eddig sem hanyagolták el. — Természetesen. Csakhogy mostantól még nagyobb gon­dossággal dolgozunk, és főleg nem gyűjtjük ősze a javítani­valót, hanem amikor csak egyetlen darab hibás, mindjárt megjavítjuk. Azaz meggyor­sítjuk a munkát. A 4. pontban olvassuk: a bölcsőde udvarának és a játé­koknak a karbantartása. Nos, bizonyára eddig is gondoskod­tak az udvar tisztántartásáról, amit Józsáné el is ismer. Csakhogy: — Ezentúl nemcsak a taka­rítók, hanem valamennyien részt veszünk benne. A nö­vényzetet is közösen ápoljuk. Már megkapáltuk a bokrok al­ját és a virágágyásokat. De ápoljuk a kapcsolatot a szem­ben lévő óvodával is. Nekünk már van az udvarunkban kis fürdőmedencénk, náluk most épül, rövidesen elkészül. Akkor átmegyünk, segítünk rendbe­hozni, szebbé tenni a meden­ce közvetlen környékét. Az idei anyák napján a még csak néhány napos bri­gád ünnepséget rendezett, meghívták rá a szülőket és vi­rággal kedveskedtek nekik. Gyermeknapkor is volt ünnep­ség. Kilencven apróság részére lenne hely ebben á bölcsődé­ben, de öttel többet vettek fel, nagy Kiskunlacházán a bölcső­deigény. Segítés a tanulásban Kulturális feladat több is szerepel a vállalásokban. A bölcsődei brigád a kulturáló- dásra vonatkozó vállalások kö­zött külön kiemeli, hogy segí­ti tagjait az általános iskola befejezésében. Mindössze né- hányan akadnak, akik nem járták ki mind a nyolc osz­tályt, s az iskolázott brigádta­gok segítik tanulmányaikban őket. Búcsúzóul, Józsa Lászlóné brigádvezető még közli: — Legutóbbi brigádgyűlé­sünkön, ez volt a harmadik, nevet is választottunk. Mi va­gyunk a Lórántffy Zsuzsanna brigád. SZ. E. BARNA HAJFÜRT A PÁRNAHUZATBAN Rontás elűzése: szélhámosság PÉNZT CSALT KI HISZÉKENY EMBEREKTŐL A szélhámosság és a hiszé­kenység iskolapéldája került a minap a Pest megyei Bíró­ság dr. Barnaföldi János fel- lebbviteli tanácsa elé. Pelrovics Lajosné dömsödi lakos, analfabéta cigányasz- szony. Az idők folyamán azonban a bűnözés valóságos egyetemét járta végig. Több, vagyon elleni bűncselekmény miatt állt eddig bíróság előtt. De úgy látszik, nem ta­nult. Továbbra is az emberi t hiszékenység játszotta kezére I áldozatait. 1974. tavaszán Apaj község­be látogatott, a J. családhoz. Petrovicsné kérte a házaspárt, mutassák meg a tenyerüket, I majd elkomorulva kijelentet­te: rontás környékezi a csa- I ládot, s a közeljövőben halál ostromolja a házat. J.-ék valószínűleg már hallottak szemfényvesztő hókuszpóku­szokról, ezért hihetetlenül fogadták a javasasszony sza­vait. Erre Petrovicsné más- _ajta trükköt eszelt ki. Kony­haruhába csavart' tojásra lép­tette a házaspárt, majd ki­bontva az összetört „bizonyí­tékot”, a tojássárgában — előzőleg becsempészte — ko­ponya alakú darabkát fede­zett fel. Ez a halált jelenti — kiáltott fel. J.-ék bizalmatlan­sága azonban továbbra sem csökkent Következett a máso­dik csiribi-csiribá. A párna­huzatba titokban beletett egy malackörmöt és egy barna hajfürtöt. Amikor közösen megtekintették, Petrovicsné tüstént előállt a magyarázat­tal. Most már bizonyos, hogy barna hajú a rosszakaró, aki megátkozta őket J.-ék erre megadták magu­kat. A jósnő azonban pilla­natok múlva megvigasztalta a kétségbesett házaspárt Azt állította, hogy képes a ron­tást elűzni. Csupán pénz kér­dése az egész. A megrémült J.-ék szíves-örömest fizettek: ezzel talán megmásíthatják a végzetet, összesen 14 alka­lommal járt náluk Petrovics­né, s több mint 29 ezer fo­rintot csalt ki tőlük. A jósnő kellő fizetségért nem riadt vissza a zarándok- úttól sem. Állítása szerint a Mátra-vidéki Hasznos község­ben lakik egy „Szent Klárika néni", aki olyan szentelt vi­zet őriz, mellyel a bajt ki­űzhetik J.-ék. Együtt utaztak kocsival Hasznosra, majd ha­zaérve Petrovicsné „szentelt­vízzel” fellocsolta az apaji házat. A jósnő mással is foglal­kozott. Dömsödön él egy jó­szívű adakozó asszony, akitől Petrovicsné 14 ezer forintot kért kölcsön. De esze ágában sem volt törleszteni. Az össze­get megható történettel csalta ki, mondván, hogy házépítés­re kell az. A Ráckevei Járásbíróság Petrovics Lajosnét folytatóla­gosan elkövetett csalás miatt mondta ki bűnösnek. Főbün­tetésként két év nyolc hónap fegyházbüntetésre ítélte, mel­lékbüntetésként öt évre eltil­totta a közügyektől. A vádlott fellebbezést nyújtott be. A Pest megyei Bíróság jú­nius 11-ére tűzte ki a másod­fokú tárgyalást, azonban a vádlott nem jelent meg. Ezért újabb időpontot jelöltek meg. (Kamarás) Példakép, vadászpuskával S zónoki kérdés: milyen az igazi barátság? Én tudom. Hát olyan, amilyen engem Dezső barátomhoz fűzött. Min­dig felnéztem rá, gondolatban kreált, képzeletbeli trónra ül­tettem a képmutatás nagymes­terét. Megszállottsága, hite, határtalan optimizmusa — akár a parttalan realizmus. Egyébként egy vállalatnál dol­gozunk, ő a gyártáselökészíté- sen, én a technológián. Éve­ken át felhőtlen volt kapcso­latunk. Volt... A baj ott kezdődött, amikor Dezső hazatért több hetes ke­let-ázsiai tanulmányútjáról. Az üzemi étkezde előtt kitörő örömmel borultunk egymás nyakába. Aznap borsóleves és marhapörkölt tarhonyával volt a menü. Természetesen csato­rnádéval. Megpakoltam tálcá­mat és leültem Dezsővel szem­ben. Ahogy kanalaztam a le­vest, éreztem — furcsán mé­reget. Aztán észrevettem, ná­la két adag leves és csatorná­dé van a tálcán — illatos mar­hapörkölt nélkül. De hát éhes voltam, így nem tulajdonítot­tam ennek különösebb jelen­tőséget. Közelebb húztam a kenye­reskosarat és vagy elánnal ne­kiláttam a pörköltnek. Am az első falat után Dezső megfog­ta a kezemet. Szomorú-csodál- kozó ábrázattal nézte a tányé­romban felkínálkffzó zaftos hússzeleteket. — Te meg tudod ezt enni? — kérdezte tágranyílt szem­mel. , — Csak nem romlott? — Ijedten beleszagoltam az étel­be. — Nincs ennek semmi ba­ja, ugye? — Micsoda ember vagy te, hallod? Hisz ez a szegény ál­lat vidám volt és ártatlan ... Hallgattam egy szusszanás- nyit. — A farkasok is megeszik a bárányokat — mondtam csendesen. — De azok vadállatok? — intett le —. mi meg barátok vagyunk. Legalábbis én ezt hittem eddig. Tudod, ott kül­földön megértettem, a vege- tariánizmus elterjedése az emberiség egyik nagy célja kell, hogy legyen. Értetlen tekintetemre példa­képpen tovább fűzte a szót. — Gandhi, Shaw, Tolsztoj, Voltaire, Kovács 22. János mind-mind növényevők voltak. És milyen tisztes kort értek meg! A legújabb tudományos kutatások szerint a Zöldfoki- szigeteken egy bennszülött asszony 164 évig élt, úgy, hogy nem ismerte a hús ízét! — Halat csak evett, nem? — Dezső felnevetett: — Az le­hetetlen ... Egyes elméletek az ember származását éppen a halaktól vezetik le ... Hirtelen szorongást éreztem. Eszembe jutott — egyszer, öt­hat esztendeje, a piacon vá­sárolt pontyot zsírpapírba cso­magoltam és úgy vertem agyon kétkilós mérlegsúllyal. A köröttünk levők már bá­multak minket. Egyre kíno­sabban feszengtem. Ám bará­tom hangja mind magabizto­sabb lett. — Az állatoknak is joguk van az élethez — mondta De­zső megfellebbezhetetlenül, majd rövid fejtegetés után fel­állt. A gyárudvaron tovább magyarázott: — A sügér, a harcsa, a keszeg, a ronda kí­gyóformájú balatoni angolna talán nem akar élni? — A világon még mindig rengetegen halnak meg éhín­ségben — hebegtem, de rám se figyelt. — Ma a gyárak ezrei ont­ják a szintetikus fehérjéket, egyre gyarapodik a szójabab vetésterülete. Mindez csakis azért történik, hogy az álla­tok tovább élhessenek. Hogy barátságunk eleddig felhőtlen egéről elhessegessem a kumuluszokat, elgondolkoz­tam példaképem szavain. Es cselekedtem. A vacsoránál leszedtem a vajaskenyérre rakott gépson­kát, reggel hozzá sem nyúl­tam a kolozsvári szalonnához. Munkába menet kioktattam a macskát kergető lurkókat, cson­tot dobtam a kóbor kutyák­nak, a főtéren megetettem a galambokat, és örült a szívem, amikor a Hal-Vad-Baromfi üzlet ajtaján észrevettem a feliratot: „Tatarozás miatt egy évig zárva”. A napok-hetek rohantak. Én meg éreztem, egyre gyöngü­lök, fogytán az erőm. Sorsom­ba beletörődve szálltam fel egy szabad szombat reggel a HÉV-re. Indulásnál az utolsó pillanatban ugrott a kocsira az én igen tisztelt, kedves De­zső barátom, a példaképem. Bakancsban, vadászöltözetben. Vállán olyan duplacsöves pus­ka, amilyennel a híres Széche­nyi Zsigmond járta Afrika ős­erdeit. Elhűlve bámultam. Legna­gyobb meglepetésemre nem jött zavarba. — Imádok vadászni — ma­gyarázta. — Nyúlra, fácánra, őzre, egyszóval, ami jön... Legomboltam a tisztes belé­pési summát és tagja lettem a vadásztársaságnak. Na, eh­hez mit pipálsz? — De hisz az ártatlan álla­tok, madarak nem bántanak minket. A hágai nemzetközi bíróság iktatójában ezt okmá­nyok bizonyítják... — Lári-fári, mesebeszéd! Az ember ősidők óta vadászott... — És a nagy elmék, akik sosem tudták meg, milyen a vörösborban pácolt őzgerinc áfonyamártással ? — Gyermeteg gondolat ez. Köztük is akad tucatnyi szen­vedélyes vadász. Kezdjem a sort Hemingway-vel, Zrínyi Miklóssal? Vagy esetleg Tur- genyevvel, Mátyás királlyal, az igazságossal? Töltényeket vett elő. — Nézd csak. Még egy fe­nevaddal is elbírnék — dicse­kedett. Amikor leszállt, végtelen szomorúság lett úrrá rajtam. Ekkora képmutatást?! A pohár betelt, a példakép nimbusza szappanbuborékként pattant szét. Türelmetlenül ugrottam le a végállomáson. Futva rohantam maradék erőm utolsó tartalé­kával az első kisvendéglőig. Két adag brassói aprópecse- ny6t rendeltem. Természetesen csalamádéval. Kovái Iván ■ i I t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents