Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

1976. JŰNIUS 15., KEDD Rendezvények megyeszerte Tartalmas nyár Még nem olyan távoli az az idő, amikor a falvakban, de még a városokban is, a nyári hónapokban bezárták kapui­kat a művelődési házak. Ezt elsősorban azzal indokolták: a nyár a nagy mezőgazdasági munkák ideje, az emberek ilyenkor nem érnek rá műve- lödni-szót akozni, • a nappal együtt kelnek, s csak akkor térnek haza otthonaikba, ami­kor a nap is nyugovóra tér. A városokban viszont arra hivatkoztak: a nyár a szabad­ságolások, a vakációk ideje, az emberek sokkal inkább vágynak a szabadba, mint a művelődési házak termeibe. Azon mülik, mit kínálnak Akik korábban így érveltek, ma már látják, nem volt iga­zuk. A tartalmas, színvonalas programok nyáron is éppen úgy vonzzák az embereket, mint a tavaszi vagy őszi hó­napokban. Minden azon mú­lik, mit kínálnak, -fcvel vár­ják az érdeklődőket? Ma már nyaranként nem zárják be kapuikat a falvak és városok művelődési intéz­ményei, legfeljebb — ahol le­hetőség kínálkozik rá — a programok egy részét az év­szakhoz igazítják, s a szabad téren rendezik. Néhány esztendő óta ezek a nyári programok egyre több helyen rendezvénysorozattá alakultak át. így jött létre a kulturális napok, hetek prog­ramja, s vált egyre népsze­rűbbé. Kezdetben ezek fő cél­ja elsősorban a szórakoztatás volt. Több helyen ki is mond­ták kereken: a meleg nyári estéken elsősorban felüdülni, szórakozni akarnak a munká­ban megfáradt emberek. S rendeztek számukra magyar- nóta-estet, beatkoncertet, sőt még dzsesszíesztivált is. Volt zenés divatbemutató, ami el­sősorban fürdőruhák felvonul­tatásából és népszerű sláge­rekből álltr«eghíVtak" közked­velt táncdalénekeseket és ter­mészetesen különböző hakni­brigádokat. Az ilyen jellegű nyári rendezvénysorozat sze­rencsére már egyre ritkább. Ugyanis beigazolódott, hogy nem csupán a habkönnyű mű­soroknak van közönsége, a tartalmas programok legalább olyan vonzóak. Ahol Rákóczi beszéli Vegyük példaként a Szent­endrei nyár évről évre ismét­lődő s mindig gazdagabb prog­ramsorozatát. Középpontjában a Teátrum tizennégy színházi előadása áll, amely nemcsak országos rangú kulturális ese­ménye a nyárnak, de az ide látogató külföldi turisták szá­mára is mindig különleges nyári színházi élmény. És bi­zonyára sok látogatót vonz majd a Budapest táncegyüttes mű­sora csakúgy, mint Lehotka Gábor Liszt-díjas orgonamű­vész hangversenye vagy akár a megye bábcsoportjainak be­mutatója. Persze, mondhatná bárki, könnyű a szentendreieknek, hiszen a keret adott a Teát­rum előadásaival, azt kell csu­pán kiegészíteniök, más jelle­gű programokkal gazdagíta­nak. Van igazság ebben, de igaz az is, hogy a szentend­reiek megtalálták a módját an­nak, hogy a Teátrum színvo­nalához igazodó, valóban tar­talmas programokkal tegyék még vonzóbbá városuk nyári kulturális életét. Az igényekhez és a realitá­sokhoz igazodni — ez a siker titka, a dolgok lényege. Ezt találták meg az idei nyáron a gyöniröi kulturális napok programsorozatában. író—ol­vasó találkozó, munkásműve­lődési tanácskozás, megyei if­júsági klubtalálkozó a hagyo­mány és hazafiság gondolatá­nak jegyében, a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem, valamint a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének bemutató előadása, tá­bortűz Rákóczi emlékére a Mánya-réten, ott, ahol a feje­delem beszélt a seregnek; Só­lyom Ildikó előadói estje, kép­zőművészeti ankét és kiállí­tás, a magyar tájak dalai cí­mű népzenei est, hogy csak néhányat említsünk a való­ban tartalmas programokból. Jó példa rá, hogyan lehet von­zóvá tenni a közművelődést a nyár hónapjaiban is. Érden sci-fi-hét Természetesen nem csupán a Szentendrei nyár vagy a gyömrői kulturális napok ese­ménysorozata érdemel dicsé­retet. Egy-két éve igen sok helyen már túllépték a kísér­letezés stádiumát, gondolunk például a Tápió menti nyár mind gazdagabb eseményso­rozatára. Ennek keretében Tá- piószecsőn még nyári ismeret- terjesztő előadássorozatokat is indítanak Régi falu, új falu címmel. A hat előadás a nagy- legközelebbi holnapját mutat­ja be, vagyis olyan témákat szólaltatnak meg, amelyek közérdeklődésre tartanak szá­mot. A nagybörzsönyi napok is érdekes programokat ígérnek. Itt találkoznak majd egymás­sal a váci járás népművelői, hogy kicseréljék tapasztalatai­kat. Fotó- és képzőművészeti kiállítás, folklórest, filmelő­adások színesítik a programot, amelynek legjelentősebb ese­ménye a falumúzeum avatása lesz. Érden tudományos és fantasztikus hetet rendeznek, amelynek középpontjában a sci-fi irodalma áll. A program keretében tudományos-fantasz­tikus filmek vetítésére, a sci- fi klubok vezetőinek találko­zójára, valamint több, e téma­körrel foglalkozó előadásra is sor kerül. Gazdagabb évről évre A veresegyházi találkozó négy napja az irodalom, a színház és a képzőművészet jegyében zajlik. A zebegényi Szőnyi Emlékmúzeum pedig egész nyáron igen tartalmas programokat szervez, a kép­zőművészeti szabadiskolától kezdve az olvasótáborokon át a zenés-irodalmi estekig. Mindez arra enged követ­keztetni: évről évre gazdagabb, tartalmasabb lesz megyénk­ben a nyári hónapok kultu­rális élete, ami a közművelő­dési munka folyamatosságá­nak az alapját teremti meg. Prukner Pál Változatok kerámiákból Szoboravatás Kiskunlacbázán — Tápiószelei, ceglédi tárlatok Pest megye kiállítótermei­ben ezúttal két kerámikus két lehetőséget vonultat fel érdekes tanulságokkal. Molnár Elek kerámiaszobrai augusztus kö­zepéig tekinthetők meg a tá­piószelei Blaskovich Múzeum­ban. A tér adott pontjának szobrász: frissítését jelentik Molnár Elek kerámiái, s e hatásos fokozások jóérzést keltenek. Sikeres jászberényi, ráckevei kiállítása után ha­marosan új művekkel kiegé­szülve a fővárosban is üdvö­zölhetjük műtárgyait, melyek a kerámia műfajának szob­rászi meghosszabbítását való­sították meg fegyelemmel, ökonómiával, érzékeny kép­zelettel, szakmai tudással. A továbbiakban is ezt igényel­jük, kerámiáinak szobor jel- b(j£ legét, a korszerűség és ön­kapcsolását, környezetének, belső indítékainak bátrabb, merészebb alkalmazásával. A törvényeinek szerves egybe- műfaj törvényeit birtokolja, úgy illő, hogy e megszerzett kinccsel most már magaslatok felé igyekezzen, jó alkotá­sok vonulata után mestermű­Vigyázzunk a kifejezés tisztaságára! Könyvek a nyelvm űvelésről A nyelvművelés a tudósok dolga, a szép beszéd, a nyelv­védelem mindannyiunk fel­adta. Illyés Gyula írja a Ma­gyar Nyelvőr legutóbbi számá­ban: „Helyesen beszélni és ír­ni sose a tetszés, hanem — hasznosság körébe tartozik ..., ahol nem vigyázunk a kifeje­zés tisztaságára, ott maga a gondolat piszkosodik el; az emberi szóértés zavarosodik meg.” Valóban: az anyanyelv ápolásába mindig szükség van, 6s egyben mindönkinek'köte­lessége is. A nyelvművelés té­maköréből valók az alább is­mertetett könyvek. Nyelv és filozófia M. Kozlova szovjet szerző a Kosssuth Könyvkiadónál ma­gyarul most megjelent köny­vében a filozófia oldaláról kö­zelíti meg a nyelvelemzést. Mint bevezetőjében írja: már az ókorban felismerték, hogy az emberi tudat és a nyelv szoros kapcsolatban van egy­mással. A szerző idézi Hob- best, aki azt írja: „A nyelv, és ebben minden filozófus egyetért, nyilvánvalóan a gon­dolkodás egyik legfőbb eszkö­ze és segítője.” A nyelv és a tudat egységét a nyelvtudo­mány legjelentősebb képvise­lői is felismerték. A marxiz­mus még csak elmélyítette és továbbfejlesztette a gondolko­dás és a nyelv összefüggései­nek eszméjét... „A nyelv ma­ga a gyakorlati, más emberek számára is létező, tehát a ma­ga számára is csak ezáltal va­lóságos tudat” — írta Marx. A tanulmány szerzője műve középpontjába a századforduló polgári filozófiájában kialakult nyelvelemzést állította, s meg­győző marxista Választ ad a nyelvelemzés, a filozófia rang­jára emelő irányzat által fel­vetett reális problémákra. A szerző sorraveszi a nyelvi gondolkodás és a tárgyi világ kapcsolatának problémáját, is­merteti a filozófiában ezzel kapcsolatos különböző irány­zatokat. A nyelv szabatos hasz­nálatával is foglalkozik, és a téma marxista értékelését adja. A Szovjetunióban nagy sikert aratott könyv magyar nyelvű kiadása lehetővé teszi az ol­vasó számára, hogy megismer­kedjék Kozlova nyelvi-filozó­fiai elméletével. Hivatalos nyelvünk kézikönyve Sok a panasz, hogy nem ér­tik a hivatal nyelvét, hogy "Szürke, érthetetlen, a hivata­los levélben sok a zsargon, a „szakkifejezés”, a pongyolaság, a magyartalanság. Ezért üd­vözlendő, hogy a Pénzügymi­nisztérium kézikönyvet jelen­tetett meg a hivatalos nyelv magyarázatára. A szándék az volt — mint ahogyan Lőrincze Lajos a könyv bevezetőjében írja —, hogy a közlendőket a másik ember könnyen, ponto­san, jól megértse. Tudjuk, hogy a hivatalos, hivatalos- kodó nyelvhasználat nem a ma terméke, évszázadokon át ala­kult ki, s ezért máról holnapra nem válik könnyen érthetővé. A nyelvművelés azonban elő­segítheti a hivatalos nyelv csiszolását, stílusának magya- fósságát. A stílusnak ■— mint tudjuk — fő kelléke az érthe­tőség, világosság. Persze, min­den írásműnek, műfajnak, be­szédnek megvan a maga stílu­sa, nyilvánvaló, hogy a hiva­talos levelek, jegyzőkönyvek, határozatok, rendeletek, tör­vények nyelve különbözik és különbözni is fog az újsághí­rek, a riportok, a novellák, versek, tudományos értekezé­sek nyelvétől. A kötetben 14 ezer adatot gyűjtöttek össze. S ez szinte felöleli a mai hivatalos nyelv- használat minden vitás kérdé­sét. Az ABC szerint közölt szavak megmagyarázásával a nyelvészek a helyes kifejezés­re adnak tanácsot. Vegyük csak ezt a szót, hogy „admi­nisztráció”; idegen szó, de hi­vatalos nyelvünkben mindun­talan előfordul. Mennyivel jobb lenne, ha helyette magyar szót használnánk, például azt/hogy ügyintézés, ügykezelés, igaz­gatás stb. Nagyon elkoptatott az érdekében szavunk. Hány­szor halljuk a „város érdelé­ben, a cél érdekében, a for­galmi adó kivetése érdekében, holott helyesebb volna a város nevében, az adó kivetése vé­gett stb. használni. Lehetne sorolni mind a tizennégyezer szót, amely ebben a kézikönyv­ben található. Mind a kiadó, mind a nyel­vészírók vállalkozása dicsé­rendő e 20 ezres példányszá­mú könyv megjelentetésében. Gáli Sándor TV-FIGYELŐ A SOk megárt. Egészében a fáradtság — mondjuk jóindu­lattal: nyár eleji fáradtság — jellemezte a szombat és a va­sárnap sok-sok mozaikkocká­ból álló (de nem összeálló) műsorát. Keveselltük az iga­zán figyelmet érdemlő, még inkább az eredendően képer­nyőre született alkotásokat. A bosszankodásig édeskés volt az Elza, a vadon szülötte, s A Stülpner-legenda is nehe­zen állná az összehasonlítást a műfaj sikeresebb darabjai­val. Színtelennek tűnt a soro­zatok közül a Sarkvidéki nyár, hiányoltuk a fűszert a Histó­riából és a Delta is elmaradt jó átlagformájától. A szokásosnál jobban tet­szett az Egymillió fontos hangjegy; s egyáltalában nem az Adjunk magunkra című, meghatározhatatlan műfajú összeállítás. Az előbbi értékei voltak a kellemes zeneszámo­kat szerencsésen és mérték­tartóan kísérő ötletes képso­rok; az utóbbi hibái a rende­zetlenségnek, időnként össze­visszaságnak látszó rendezői ötletek, a mindent agyonapró­zó divat vadhajtásai. E rossz — s egyre gyakrabban előfor­duló — módiból mindenkép­pen megárt a sok. De még a jóból is, hiszen a szombati könnyűzenei sorozat hatásesz­közei egy nappal utána, a san­zonműsorban már az egyhan­gúság érzetét keltették (az egyébként hangúlatos előadói produkciók ellenére is). Munkaruhában. A változa­tosság' hiányáért tulajdonkép­pen még a két estének — a vasárnap nagyon későn ismé­telt, fesztiváldíjas Bánk bán mellett — legjobb óráját is el­marasztalhatnánk ..., legalább­is valamiféle csak-formai né­zőpont alapján. Hiszen A hétből hiányzott a már szoká­sos nagy külpolitikai riport, s i a hazai tudósítások is egyetlen téma variációi voltak. De ez az egy téma jelenünk volt, a valamennyiünket közvetlenül is érintő kérdések sora —, s ez soha nem lehet érdektelen. Igaz, láttunk már munkásból lett osztályvezetőt és láttunk olyan munkást is, aki ugyan­ott, ugyanabban a szakmában, de sokkal korszerűbb géppel dolgozik, mint negyed század­dal korábban. A vasárnapi ri­port mégsem volt felesleges mert nagyon határozott felis­merés: egyikfajta „karrier’ sem előrébb- vagy hátrább­váló a másiknál. Néhány üresen hangzó kér­dés, s az erre adott, szükség­képpen kongó válasz ellenére is szerencsés ötlet volt bemu­tatni a Zobák-bányában dol­gozó Emst Thälmann brigád és a varrónők Radnóti Miklós nevét viselő brigádjának együttműködését, amelynek során a már régebben együtt dolgozó, jobban összekovácso- lódott közösség nagyon sok segítséget adhatott és adott a könnyűipari brigádnak. A mód szer követhető, a receptjét is hallhattuk: „Semmi különö­set nem tettünk — csak tö­rődünk egymással”. Kiderült persze az is, hogy ez a „csak’ — valójában nem is olyan ke­vés ... (D. Gy.) A kiskunlacházi Munkácsy-szo­veket alkosson, amelyre hi­vatott, amelyre képes, ame­lyet a társadalom tőle vár — es amely a saját távlata is. Borsódy László a ceglédi Kossuth Múzeumban jelentkezik térplasztikáival. O a fiatalabb nemzedék tagja, más eszményeket váll, de ha­sonló erejű tudással ren­delkezik. Világát olyan ös­vényen építi, mely a tér épí­tészeti benépesítését szol­gálja akár úgy, hogy az épít­ményhez közelíti társnak a gömbölyded alakzatokat, akár úgy, hogy pusztán a térbe helyezi önmaga épületeiként. Mindegy, mit tesz, mindegy, mit szolgál Borsódy László művészete, az bizonyos, hogy törpe méretű, de monumen­tális hatású építészet az, amit kerámiákkal megvaló­sít. Minden részlet ugyan­úgy kiszámított, mint az elképzelt összhatás — mér­tani és esztétikai értelem­ben, az arányok, árnyalatok „centizése” tökéletesen elő­készíti a minőséget. Miben réjlik művészetének: fontos­sága? Abban, hogy gyö­nyörködés közben gondolkod­tat, miközben színes formák­kal ünneppé dúsítja a teret, magánotthonok és középüle­tek általa humanizált kör­nyezetét. Ogy tűnik, felké­szültsége, fiatalsága egy vá­ros széptani átformálását old­hatná meg akkor, ha erre felkérnék. Ez lehetne életmű­ve, annál is inkább, mert műcsoportjai együtt sokkal nagyobb hatásúak, mint egy­mástól elszakítva. Ehhez és ezért lenne szükséges, hogy koncentrált tér művészi ér­telmezését vállalná, vállal­hatná. Alapmű egy leendő galériához Kiskunlacházán is szobor­gyarapodás történt. Felavat­ták Munkácsy Mihály bronz­ból készült portréját a róla elnevezett általános iskolá­ban. A mű, Domonkos Béla alkotása a nagy festő min­den küzdelmét, méltóságát, eredményét rögzíti az ar­con, a fej összetett formái­ban. örvendetes tény, hogy ez az iskola nemcsak orszá­gos vízi úttörő-találkozót rendez, hanem ezt össze­kapcsolja tudatfejlesztő mű­vészetpártolással. Dicsérendő az a tény is, hogy a szülői munkaközösség is megfele­lően támogatta az iskolaveze­tés elképzelését, mely a szép­ség ügyeletét valósítja meg az intézményben. Sőt, ennél többet is, hiszen ez a mű a létesítendő Munkácsy Galéria alapműve, melyet Gaál Imre, s a Duna mellett alkotó fes­tők alkotásai követnek. Ar­ról is örömmel számolhatunk he, hogy a ráckevei járásban az utóbbi években egyre töb festmény, szobor „öltözteti” az oktatási intézményeket. Du- naharasztin Baktay Ervin, Szigetszentmiklóson József Attila, Dömsödön Petőfi port­réja szolgálja a közművelő­dést a képzőművészet lehető­ségeivel. Mindez folyamat, nem végeredmény. Losonci Miklós Szentendre, Nagymaros vonzásában Feltárni a valóság szerkezetét Abrahám Rafael kiállítása „Jó lelkiismerettel és elkészült elmével Állok ide, fegyvertelen, meg nem puhultam, Meg sem lágyultam, alku ma sincs, Szakadék életünk örökös küz­delem 02 Örömért, maradék ifjúsá­gunkért”. Abrahám Rafael grafikus- művész kiállításának megnyi­tó beszédében idézte így ön­magát a költő, Buda Ferenc, s nem véletlen, hogy a kataló­gusban a chilei litográfiasoro­zat egyik megrendítő lapja alatt a kiállított művek mot­tójává válik ez a versrészlet. Még mindig a katalógusnál maradunk. Az utolsó oldalon háromszögbe komponált Le- nin-fejek, a közösségért élés magasrendűsége, morális nagysága mellett tesznek hi­tet. A háttérben feszület, sze­cessziós rózsáival, a hamis vi­lágmegváltók ellen apellál, igyekszik a néző tudatába vés­ni, hogy a puszta gyönyörköd­tetés mellett a művész gon­dolkozásra is szeretné kész­tetni a nézőt. A művész: ta­nító is egyben. Nemcsak lát­tatni akar, hanem a látszat- világ-kívánalmakkal szemben (a természet szolgai leután- zása) a valóság, a világ való­di konstrukcióját, a termé­szet és ezen belül az ember, és az emberi viszonyok alap­vető belső törvényeit, rendjét kívánja feltárni és kifejezni a művészet nyelvén. Chilei triptichonján, az el­fedett szemek, az erőszakkal lezárt ajkak, a hatalom vas­kezével betakart fülek: vád­beszéd a chilei diktatúra el­len — különös és megrendí­tő kifejezési formával. A természet dinamikája cí- ,mű litográfiája és színes réz­karcai, a geometrikus és amorf formák ellentéte, és ezeknek az ellentéteknek a feloldása: a dialektika törvé­nyeit magyarázza grafikai esz­közökkel. A legegyszerűbb természeti formáig nyúl visz- sza a Kör és csepp, valamint a Két csepp fekete alapon kompozícióiban, amelyek kö­zül az utóbbi érdekessége; hogy amit síkban ábrázolt, azt "poliészter anyag plaszti­kákban, felnagyítva is bemu­tatja a nézőknek. A Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére készített Jókai-il- lusztrációi olyan hősök alak­ját mintázzák, akik azt su­gallj ák-szuggerálják a néző­nek, hogy az emberi akarat­erő, a racionalitás legyőzhe­tetlen. Ábrahám Rafael szellemi mesterének Barcsay Jenőt te­kinti, szoros szálak fűzik Deim Pálhoz, a szentendrei művé­szek e két kimagasló egyéni­ségéhez — fellelhető ez a kompozíciós hasonlóságban és a szimbólumrendszer rokon­ságában is. Kompozíció tojás­sal és cseppel című színes rézkarca pravoszláv temp­lombelsőt idéz, a Kompozíció gyökérrel és cseppel a nagy­marosi művésztelepen készült korábbi természeti sorozatá­nak tisztultabb, egyszerűbb folytatása^ Ábrahám Rafael intenzíven foglalkozik a fiatal munká­sokkal, rendszeresein tart elő­adásokat. E tevékenységének művészetpolitikai fontosságá­ról — amellyel a csepeli és Pest környéki munkásokat „látni” és művészetet érteni, szeretni tanítja —, azt hi­szem, senkit sem kell meg­győzni. Fehérpataki írisz í I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents