Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-15 / 140. szám

1976. JÚNIUS 15., KEDD v/üifiro Fő profil: az átviteltechnika Minden piacon eladható Segítség a nemzetközi és a hazai gáz- és olajprogramhoz Tavaly, a IV. ötéves terv­időszak utolsó esztendejében hosszú időre meghatározták a Telefongyár bugyi gyáregy­sége termékösszetételének alakulását Gyártmányaik között az idén utoljára sze­repelnek például a telefo­nokhoz szükséges műanyag alkatrészek, hiszen a távbe­szélő készülékekkel kapcsola- latos minden tevékenység itt is megszűnik december 31- vel. Milyen változásokra készül­nek az itt dolgozók a követ­kező időszakban? — erről kértünk tájékoztatásit Csibrá- ki Ferenc gyáregységvezetőtől. Innen látják el az egész vállalatot A gyáregység minden fémal­katrészből önellátó, így nincs kiszolgáltatva a kooperáció hibájából származó esetleges anyagellátási gondoknak. Itt készítik ezenkívül a vállalat számára szükséges valameny- nyi hidegsajtolt, préselt fém- alkatrészt is. — Termékeink jelentős ré­szét azonban az átviteltechni­kai berendezések alkotják — mondja Csibráki Ferenc. — Ezzel fontos célt szolgálunk: a nemzetközi és a hazai gáz­és olajprogram megvalósítását segítjük. Azonnal riasztanak A gyáregységben sorozatban készülnek az NBK jelű, fel­ügyelet nélküli biztosító és hírközlő berendezéscsalád tagjai, melyek automatikusan továbbítják az áthaladó gáz vagy olaj jellemző adatait a távvezetékek ellenőrző állo­másaira, s a legkisebb hiba esetén azonnal riasztanak. A termékváltás jeleit mutatják már a vezetékek közép- és végállomásaihoz készülő új, a korábbiaknál is összetettebb berendezések. — A jó minőség nálunk kü­lönösen alapvető tényező — hangsúlyozza a gyáregység vezetője. — Az ilyen típusú készülékeknek ugyanis nem­csak Magyarországon, hanem a KGST keretében is a Tele­fongyár a profilgazdája. Ez pedig felelősséget, kötelezett­séget jelent. Az eddig végzett munkánk alapján örömmel mondhatjuk, hogy termékeink megfelelnek „a minden piacon eladható gyártmány” feltéte­lének. Berendezéseink meg­bízhatóak, 30—50 évig üzem­képesek. Önállóan: 95millióért Nemcsak vállalati közvetí­téssel, hanem közvetlenül is Európa egyik legnagyobb futóműüzeme a győri Rába-gyár lesz óriási, külön gyárnak is beillő, több üzemre tagozódó 67 000 négyzetméteres óriáscsarnok építését. A teljes beruházási összegnek egyébként csak kis részét — 15—16 százalékát — költik építkezésre, a többiből korszerű termelékeny célgépe­ket, gyártósorokat vásárolnak. Rövidesen meg is kötik az el­ső gépvásárlási szerződéseket. A gépeket fokozatosan állítják termelésbe. A tervidőszak vé­gére a győri Rába-gyár Európa egyik legnagyobb fitóműgyár- tó üzeme lesz. Háromezerkétszázmillió fo­rint beruházási és 200 millió forint forgóeszközhitei folyósí­tásáról szerződést írt alá csütörtökön Budapesten dr. Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és Horváth Ede, a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár ve­zérigazgatója. Az óriási beru­házási összeget a futóműgyár­tás fejlesztésére költik. Ilyen céllal, a KGST-integráció ke­retében, az utóbbi tíz évben már 'mintegy 3 miiiiárd forin­tos beruházás valósult meg a Rába-gyárban, s így az 1976- ban már 60 000 autóbuszokba, tehergépkocsikba és mezőgaz­dasági gépekbe beépíthető hát­só futóművet készít. Az újabb beruházással 1976—1980 között fokozatosan olyan mértékben növelik a futóműgyártási ka­pacitást, hogy 1980-ban — a tartalékalkatrészekkel együtt már kereken 100 000 futómű kerül le a szerelőszalagokról részben a hazai igények kielé­gítésére, részben exportra. A győri futóművek, mint az már közismert, minden piacon jól értékesíthetők. A csütörtökön felvett beru­házási hitelt a gyár saját ere­jéből 700 millió forinttal egé­szítik ki. Az utóbbi felhaszná­lásával már meg is kezdték egy ra^g))­>mv A VOLÁN 1. SZ. VÁLLALAT 12. SZ. ÜZEMEGYSÉGE FELVÉTELRE KERES gödöllői telephelyre- munkovédelmi előadót (szakvégzettséggel),- raktárvezetőt és üzemfenntartási művezetőt; váci telephelyre- raktárvezetőt. Jelentkezni lehet: Gödöllő, Dózsa György u. 65. Vác, Deákvári fasor 2. árusítja több termékét a bu­gyi gyáregység. Az idei évre tervezett 210 millió forintos termelési értékből 95 millió lesz az önállóan értékesített készáru. Ennek 70 százalékát az NBK-berendezések és a tápáramforrások alkotják, de szerepelnek a listán a szol­gáltatásként készített kábele­zett keretek és az ezekhez tet­szés szerint vásárolható, úgy­nevezett csatomafiókok. Mint azt Csibráki Ferenc is kiemelte, az itt gyártott ter­mékek túlnyomó része, érté­két tekintve csaknem 70 szá­zaléka exportra kerül. Első­sorban a KGST-taigországok a partnerek, főleg a Szovjet­unió, Csehszlovákia, Lengyel- ország és Románia. Vásárlóik közé tartozik több fejlődő or­szág is, egyebek között Algér­ia, Irak, Kuba. így is vafutameg takarítás — Érdemes felfigyelni arra is — figyelmeztet a gyáregy­ségvezető —, hogy belföldi ér­tékesítésünk közvetve valuta­megtakarítást jelent, hiszen hasonló berendezéseket csak nyugati cégektől lehetne vá­sárolná. Készülékeinket nem­csak a hazai gázprogramhoz használják föl. Vevőink közé tartozik a Magyar Posta és a MÁV is. Az első négy hónapban mintegy 70 millió forintnyi termelési értéket állított elő >a Telefongyár bugyi gyáregysé­ge. Eddig főleg szovjet, cseh­szlovák exportra és a belföldi megrendelőknek szállítottak. Az előzetes számítások szerint a félévet is megfelelő ered­ménnyel zárják. Jó munkájuk­kal nemcsak az éves terv tel­jesítését, hanem a tervidőszak eredményeit is megalapozzák. A további fejlődést segíti a szociális körülmények ..javulá­sa is. Az öltözők, fürdők fel­újítására 3 millió forintot fordítanak. A termelés meny- nyiségi növekedése és a mi­nőségi munka bővülő, egyre korszerűsödő gép- és műszer­parkra épülhet, öt év alatt több mint 100 millió forintot költenek műszaki fejlesztésre. L. T. Évek óta bajnokok Új lőtér Törökbálinton Jó eredményeket értek el az MHSZ-klubok a budai járásban Az elmúlt négy évben fe­lelősséggel és hatékonyan dol­goztak az MHSZ budai járási vezetőségének klubjai, a tit­károk és társadalmi aktívák egyaránt. Javult a fiatalok ha­zafias nevelésének személyi és tárgyi feltétele. A Magyar Honvédelmi Szö­vetség budai járási vezetőségé­nek beszámolójából idéztük ezt a gondolatot, mely a Buda­keszin tartott atívaértekezle- ten hangzott el. A területi és üzemi MHSZ-titkárokon kívül meghívták az illetékes párt- és gazdasági vezetőket is. Az utóbbi négy évben ja­vult az MHSZ-munka tar­talma, tervszerűbb, előre­látóbb lett az egész tevé­kenység. Ennek egyik alapfeltétele tel­jesült azzal, hogy kialakult a törzsgárda, például az ISG I- es, a piliscsabai és az MGM diósdi lövészklubjában. Nagy­részt ennek köszönhető az is, hogy kiemelkedő eredménye­ket értek el a versenyeken. A klubok többségénél javult a szervezeti élet, az évi köz­gyűlések tartalmasak, a fel­adatok elemzése rendszeres, a munkamegosztás megfelelő. A képzési és tömegsport-tevé­kenységben elérték a kitűzött célokat. A járásban 945-en tagjai az MHSZ-kluboknak Közülük 182 a párt- és 370 a KISZ-tag. S ami szintén szép eredmény, 105 nőt is bevontak a hazafias nevelőmunkába. Je­lenleg a járás területén 27 lö­vész-, 6 tartalékos-, 2 honvé­delmi klub egy amatőr gép­jármű-kirendeltség, 2 modelle­ző- és 3 rádiós-szakosztály tevékenykedik. A tartalékosok honvédel­mi versenyének megyei bajnokságát évek óta a bu­dai járás csapata nyeri, példát mutatva ezzel a fiata­loknak, s őket is hasonló ered­ményre ösztönözve. Nem is Hatszáz mázsa spárga Egy hónapja kezdték meg az Örkényi Béke Tsz-ben a spárga be­takarítását és feldolgozását. A termelőszövetkezet 23 hektáron vetett az idén spárgát, amelyből 50>0—600 mázsányi termés várható. Bozsán Péter felvétele hatástalanul, hiszen a honvé- delmi versenyeken évenként 25—30 ezer, a lövészversenye­ken 35—40 ezer fiatal vesz részt. Az érdeklődés további fokozására a járási vezetőség évenként 160 előadást, mint­egy 100 filmvetítést, 25—30 laktanyalátogatást, 20 techni­kai bemutatót és 30—40 hon­védelmi napot szervez. Sok még a kihasználatlan lehetőség, tennivaló is. Csupán egy töredéket adunk közre a tervekből. Segítséget kell nyúj­tani ahhoz, hogy a foglalkozások még szemléletesebbek, közért- hetőek és gyakorlatiasab- bak legyenek. Növelni kell a tömegveree- nyeken részt vevők számát. Nagyobb teret kell adni az út­törők tehetsége kibontakozta­tásának. A területi és klubtitkárok beszámoltak a községi vagy üzemi szervezet gondjairól, eredményeiről. Valamennyiből sugárzott az ügyszeretet, a hon­védelem iránti elkötelezettség. Büszkén beszéltek a megszer­zett versenytrófeákról, de egyikük se elégedett. Még többet akarnak tenni ifjúsá­gunk honvédelmi nevelése ér­dekében, a leszerelt katonák szakmai továbbképzésében. Nemcsak a saját községükben lakó fiatalokat vonják be az MHSZ-munkába, hanem az if­júsági építőtáborok diákjait is. Törökbálinton megkapták az engedélyt a lőtér, építéséhez. Most társadalmi munkát szer­veznek, mert olyan lőteret szeretnének építeni a sportpálya mö­gött, mely nemcsak a te­rületi lövészklub, hanem az egész járás igényeit ki­elégíti, s alkalmas a megyei verse­nyek lebonyolítására is. Igaz, nem túl sok a pénzük, de ha a tereprendezést sikerül társa­dalmi munkával megoldani, 1977-ben felavatják az új lé­tesítményt. T. Ágoston — Vonaton Utaztunk Esztergom fe­lé. A pádon Polonay művésznő ült. Eimélyedten beszélgetett a partne­rével. Mögöttük álltam és nevetnem kellett. Föléjük, egy kicsit közéjük hajolnom, ts hangosan nevetni... De hogyan nevessek, amikor haso­gat a tejem? Szereplés előtt mindig fürdőbe megyek, otthon csak kony­hában, a lavórban mosakodhatok. A fürdőben véletlenül leejtettem a szappant. Amikor lehajoltam érte, magam sem tudom, hogyan, meg­csúsztam, úgy bevertem a fejem, hogy itt, a tetején szétnyílt. (És mutatja, hol.) Elmosolyodtam, mert magam előtt láttam Géza bácsit, ahogy fogpisz­káló termetével, alakjához kicsit na­gyobbra sikerült fejével... — Igen, tessék elhinni, fejrees- tem — s kigúnyolja saját ügyetlen­ségét. A rosszmájú kollégákra gondolok, akik ezt a történetet még nem is­merik, mégis azt híresztelik, hogy Géza bácsival valóban megeshetett valaha ilyesmi. Azt vártam, hogy ki­megy a szobámból, dolgozhatok to­vább, de Gézát nem érdekelte a munkám, ha egyszer ő el akart mon­dani valamit, kérdezés nélkül lete­lepedett piciny, vánnyadt alakjával a szemben levő székre, és mondta, mesélte élményeit. Mert Ő mÜVéSZ, s a művészeknek sok az élményük. Gézának különösen fontos minden szerep. Az is, amikor gyászhuszárt játszik, koszorút visz, a temető egyenruháját húzzák rá: fe­jén a jól ismert gyászkalap és sem­mi mást nem tesz, csak megy, komo­lyan, méltósággal, nagy barna sze­mével kifejezi a szertartás komoly­ságát ... Máskor meg nevetnie kell, mint az Esztergom felé utazó mű­vészgárdával. S hiába kapcsolták ösz- sze négy kapoccsal a fürdőben ösz- szetört fejét, az zúgott-bongott be­lül, és a fájdalom nem múlt. De ha a művésznek nevetni kell, akkor nincs fájás, nincs kifogás. — Valaki ott állt velem szemben, egy muris figura, grimaszt is vágott, A nagy zsivajban azon tényleg nevetnem kellett, tele szájjal hahotáztam, jól sikerült — folytatta. Ezt nem tudtam elhinni Gézának, pedig meg is ismételte: „úgy röhög­tem ...” Ö csak legfeljebb moso­lyoghatott, csendesen, diszkréten, ki­csit szégyenlősen, úgy, ahogy akkor szokott, amikor megdicsérjük: milyen gyorsan hozta a virslit, Géza; milyen jól áll a nyakkendője — s neki fo­galma sincs ilyenkor, hagy háta mö­gött kinevetjük sárga, piros mintás, keskeny, ódivatú madzagját. Várja a dicséretet akkor is, ha kék köpö­nyegét fehérrel váltja fel, pedig a raktárosnak, a fusson ide vagy oda embernek nem illő a fehér köpeny. Nem fukarkodunk az elismeréssel, meg Is érdemli a szorgalmáért, azért, ahogy porol, amikor kivisznek va­lamit a raktárból és elfelejtik visz- szahozni, keresheti műhelyről mű­helyről járva, vagy amikor épp a főnök akadályozza meg a rendtevés­ben, más munkára utasítva Gézát. Haragszik, ha valaki feleslegesen pocsékolja az anyagot, és ez sokszor megesik, pedig, ahogy Géza mondja, az íróasztalnál ülőknek kellene első­sorban tudniuk a rendet, persze így nem tarthatunk másnál sem fegyel­met. Géza eldicsekedte azt is, hogy azért a kínban született nevetésért, ott, az esztergomi úton, még a vonatban, helyben, vállon veregette a rendező. Igaz, először kérte, hogy hogy ismé­teljék meg a jelenetet, de még egy­szer sehogysem tudott jóízűen ne­vetni, és akkor odaszólt neki: — Művész úr, semmi baj, Ön na­gyon jól csinálta, így kellett. Ez az „így kellett” a gázsinál is többet ért. Hát még az a gesztus, hogy Esztergomból autóbusszal jö­hetett haza Budapestre. Az utat fizet­te és hozzá két üveg sört a rendező. A többiek ott maradtak szórakozni. Géza a szája elé kapta apró tenye­rét, kissé el is pirult, ahogy vissza­emlékezett a pillanatra: tőle is kér­tek a gyerekek autogramot a bazi­lika előtt, nem tagadhatta meg. Az autóbusz egész a Miklós térig hozta, onnan már kék busszal utazhatott tovább, de az már semmi volt. — Múltkor is rámesett a válasz­tás, kezdett új történetbe, azt mond­ták, nekem van a legjobb arcom az összes berendelt között. Különösen a profilom tetszik. Lefotóztak, szá­mon tartanak, annak alapján szok­tak behívni. Ifyen alkalmakkor Géza bácsi sza­badságot kér, de már az ajtó nyitá­sából látom, ahogy fontoskodva elő­rejön az íróasztalomhoz, sejtem, mi történt. Mint egy gyereknek, kiül csupaszem arcára az öröm, behor­padt, elvesző orra, keskeny szája köré mosolyránc húzódik: régóta hiá­ba várt értesítés érkezett: szerepelni fog. Néha aztán kivágják a kockát vagy kifelejtik, Géza ilyenkor napo­kig csendes, majd újra várja a te­lefont vagy a táviratot, ami egyszer mindig megérkezik Most újra hívták. Persze, leplezi boldogságát, közömbösen próbálja előadni: — Már megint küldtek egy be­hívót. Nem mondja, honnan, azt sem, hogy miért, csak így, kissé bosszan­kodva : — Nem érek én mindig rá, azt hi­szik, rendelkezhetnek velem. Méltatlankodva széttárja a karját: — Nem tudom, mit csináljak, vál­laljam-e? Hallgatok. Biztatásnak véli. Eszé­be jut valami, belekezd: — Egysyer már jelezték, hogy nél­külem nem tudják forgatni a Zárkát, kiemelt szerepet szánnak nekem. Tet­szik tudni — és felemeli jobbját magyarázólag, hüvelyk- és mutató­ujjából kört formál, így ad nyomaté- kot szavainak —, sürgős a forgatás, a televízió már kitűzte a játék ide­jét. Sokan irigyelnek ezért a szere­pért. Régimódi díszmagyarban le­szek, oda kell majd lépnem Károly művész úrhoz, úgy teszek, mintha fontos dologra figyelmeztetném, de a hangom a nagy zsivajban majd elvész... Ee.a csupa ragyogás) kuncog. Nem kell megkérdezni, min derül, magá­tól mondja: — Tessék elképzelni, a múltkor is volt egy szerepem, jaj, nagyon érdekes volt. Bajuszt ragasztottak rám, egy nagy bőrönddel (üres volt a bőrönd, de nehezen kellett cipel­nem, ezt már így szokták) — ma­gyarázza a bennfentesek titkát —, és kiabáltam: Riza, Riza ... így hívták a feleségem, akit elvesztettem a to­longásban ... Ahogy rohanok, vagy próbálok rohanni, de a cipekedéstől nem nagyon sikerül, odaugrik hoz­zám a rendező, lerántja a bajuszom, azt sem tudtam, mi történt, és máris ragasztja a Károly művész úrra, s csak később derült ki, hogy annak a bajuszát elfelejtették feltenni..., azért volt olyan dühös a rendező. Géza bácsi mondat közben abba­hagyja a mesélést, rohan, eszébe jut, hogy bezárta a raktárt, esetleg kere­si valaki, el kell igazítania a dolgo­kat. Másnak nem adhatja oda a kul­csot, már csak azért sem, mert ő ismeri mindennek a helyét, sorsát, rendeltetését. Nem kell félni, hogy elfelejt valamit, vagy elkésik, mert akkor is fut, amikor ráérne. Ha nem tßitik ki minden percét, ku­porog a széken, letörten gunnyaszt, és üres tekintettel néz maga elé. Duzzog, miért fizetik, ha nincs rá szükség. De ez a duzzogás semeddig nem hallatszik. A munka nyüzsgé­sében, a kapkodásban elvész Géza hangja. Éppúgy, mint amikor Károly művész úrnak súg valamit. Sági Ágnes k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents