Pest Megyi Hírlap, 1976. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
2 sMütm 197fi. JŰNItTS 12., SZOMBAT Tovább fokozódott a libanoni válság (Folytatás az 1-es oldalról.) Bejrútban elítélték Frangié volt elnöknek Riadhoz, az Arab Liga főtitkárához intézett üzenetét, amelyben Frangié állást foglalt az ellen, hogy Libanonba arabközi béke- fenntartó csapatokat küldjenek. Üzenetében Frangié, aki minden módon halogatja az elnöki hatalom átadását Szárkisz törvényesen megválasztott elnöknek, azzal fenyegetőzött, hogy Libanon jobboldali erői „minden eszközzel és erőforrással ellenállnak majd minden olyan arab csapatnak, amely előzetes megállapodás nélkül az ország területére lép”. Az INA iraki hírügynökség beszámolója szerint Bagdadban ünnepélyesen búcsúztatták azokat az iraki katonai alakulatokat, amelyek „elindultak állásaik elfoglalására az arab fronton, hogy teljesítsék nemzeti kötelességüket”. Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter fogadta a Damasz- kuszban akkreditált összes arab diplomáciai képviseletek vezetőit. A SANA hírügynökség jelentése szerint „tájékoztatta őket az iraki csapatok mozgásáról a szíriai határ felé, és kétségét fejezte ki ezeknek az akcióknak a céljaival kapcsolatban a jelenlegi veszélyes körülmények között”. Dzsallud líbiai miniszter- elnök, aki Bejrutban közvetít a tűzszünet betartása érdekében, pénteken Damaszkuszba utazott, hogy előterjessze a Palesztinái és a libanoni haladó erők javaslatait. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára pénteken délután Kairóból Damaszkuszba utazott, hogy előkészítse az arab békefenntartó erők libanoni küldetését. EDWARD CURES AZ NSZS-BAK Jelentős eredményekkel zárultak a lengyel—NSZK hivatalos tárgyalások Edward Gierefk és Helmut Schmidt négyszemközti megbeszélésével folytatódtak pénteken reggel Bonnban a lengyel—nyugatnémet hivatalos tárgyalások, amelyek délben jelentős eredményekkel, egy közös politikai nyilatkozat és két megál-lapodás aláírásával zárultak. A politikai nyilatkozatot — amely a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok fejlesztését irányozza elő — Edward Gie- rek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára éá Helmut Schmidt, szövetségi kancellár „ír tg, alá. A közös nyilatkozatban a felek megállapították, hogy az 1970-ben megkötött lengyel— nyugatnémet szerződés „úttörő jelentőségű” volt és megteremtette az alapot a kapcsolatok fejlesztéséhez, a jószom- sziédság és az alkotó együttműködés szellemében. A tavaly októberben megkötött és nemrég életbelépett újabb megállapodások pedig biztosították a feltételeket e kapcsolatok rendezéséhez és minden- iTányú fejlesztéséhez. „Mindkét fél meggyőződése, hogy ez a történelmi folyamat a két állam és nép javát és Európában a békés fejlődést szolgálja”. A nyilatkozatban a felek egybehangzóan Európa történelmének fontos eseményeként méltatták az európai biztonsági értekezletet és rámutattak, hogjr az értekezlet záróokmányában rögzített határozatok és célok megmutatják az európai biztonság, béke és az átfogó, egyenjogú együttműködés tartós szavatolásának útját. Kifejezték eltökéltségüket, hogy „aktívan vesznek részt a Helsinkiben elfogadott célok elérésére irányuló további erőfeszítésekben és az együttműködésnek az európai kapcsolatok minden szintjén való fejlesztésében”. A két fél hitet tett a nyilatkozatban a nemzetközi leszerelési törekvések mellett, méltatta a fegyverkezési hajsza megszüntetésére irányuló erőfeszítések jelentőségét. Edward Gierek és Helmut Schmidt jelenlétében pénteken a bonni kancellári hivatalban a két külügyminiszter — Hans- Dietrich Genscher és Stefan Olszowski — aláírta a lengyel —nyugatnémet kulturális egyezményt. Genscher külügyminiszter és Tadeusz Wraszczyk, a lengyel tervbizottság elnöke, a lengyel Minisztertanács elnökhelyette- 'se egyezményt írt alá a két ország gazdasági együttműködé- • sének további fejlesztéséről. A megállapodás — amelyet Nyugat-Berlinre is kiterjesztelek — az aláírás napjával lép életbe és öt éven át marad érvényben. A megállapodást hallgatólagosan meghosszabbítják öt évre, ha a szerződő felek egyike annak érvényét a lejárat előtt hat hónappal fel nem mondja. A szövetségi kormány pénteken külön közleményt is megjelentetett a lengyel—nyugatnémet tárgyalásokról. Ebben rámutatott, hogy mindkét fél „történelmi jelentőségűnek” értékeli a lengyel— nyugatnémet kapcsolatokban Edward Gierek látogatását, és ez tükröződik a normalizáló- dási folyamat sikerében is. A közlemény végül bejelenti, hogy a LEMP KB első titkára hivatalos látogatásra hívta meg Lengyelországba Helmut Sobmidí kancellárt. A nyugatnémet kormányfő a meghívást köszönettel elfogadta. A megállapodások aláírása után mind Schmidt, mind Gierek igen elégedetten nyilatkozott az elért eredményekről. A kancellár a lengyel párt vezetőjével tartott tárgyalását „barátságosnak és teljesen konstruktívnak” nevezte és kiemelte azt is, hogy a két ország (Kölnben) 14 gazdasági szerződést írt alá, amelyeknek összértéke megközelíti a hárommiüiárd nyugatnémet márkát. A LEMP KB első titkára „teljes elégedettségét” fejezte ki és hangot adott meggyőződésének. hogy Schmidt kancellár varsói látogatása egyengeti az útját a két állam és a két nép további közeledésének. Gierek-Mies találkozó Az NSZK-ban hivatalos látogatáson tartózkodó Edward Gierek, a LEMP KB első titkára péntek délelőtt találkozott Herbert Mies-szel, a Német Kommunista Párt (DKP) elnökével. Mies a találkozó után adott nyilatkozatában méltatta a két testvérpárt hagyományos jó viszonyát, továbbá hangoztatta, hogy az NSZK és a szocialista országok kapcsolatainak további fejlesztése jól szolgálja a béke ügyét Európában. Gierek ismételten kijelentette, hogy a lengyel kommunisták, a len—el munkásosztály és a lengyel dolgozó nép mélységesen szolidárisak a DKP-val és az NSZK dolgozó népével. ISMÉT a fegyverkezés fokozását sürgette a NATO hadügyminisztereinek tanácskozása, amely pénteken délben ért véget az Atlanti Szövetség székhelyén, Brüsszelben. Az ülésszakon a hadügyminiszterek a többi között jelentést hallgattak meg a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokról, a jelentés azonban még nem vette figyelembe a szocialista országok legújabb, csütörtökön átnyújtott javaslatait, illetve megjegyzéseit. Nyilatkozat a szovjet-indiai barátság és együttműködés továbbfejlesztéséről Indira Gandhi Moszkvából Jerevánba utazóit Pénteken a Kremlben aláírták a Szovjetunió és India közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséről szóló nyilatkozatot. A dokumentumot Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke írta alá. A legfelsőbb szintű szovjet —indiai tárgyalások pénteken a Kremlben befejeződtek. A felek áttekintették azokat a kérdéseket, amelyek összefüggenek a béke-, barátsági és együttműködési szerződésen alapuló sokoldalú szovjet—indiai baráti kapcsolatok további fejlesztésének és elmélyítésének távlataival. Ezenkívül véleménycserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi problémákról. A megbeszéléseket baráti és szívélyes légkör jellemezte. A tárgyalásokon szovjet részről részt vett Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgorhij, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter, indiai részről pedig Indira Gandhi miniszterelnök, Jesvantrao Csáván külügyminiszter, Shankar Ghos tervezésügyi államminiszter, Inder Gudzsral, India moszkvai nagykövete. Az indiai miniszterelnök pénteken Moszkvában sajtóértekezletet tartott. Kifejezte meggyőződését, hogy mostani látogatása a baráti kapcsolatok további erősödéséhez, az indiai és a szovjet nép közötti együttműködés bővüléséhez vezet. Indira Gandhi pénteken Moszkvából Jerevánba — a Szovjet-Örmény ország fővárosába utazott. Szovjetunióbeli körútja során ellátogat Grúzia fővárosába, Tbiliszibe is. Indira Gandhi vasárnap befejezi hivatalos látogatását a Szovjetunióban. Spanyolország Az illegális munkásbizottságok kongresszusa Marcelino Camacho spanyol szakszervezeti vezető sajtóértekezleten jelentette be, hogy engedélyt kért a spanyol hatóságoktól az illegális munkásbizottságok kongresszusának megtartására. Mint emlékezetes, a spanyol parlament röviddel ezelőtt elfogadott törvénye értelmében nyilvános gyűlések megtartására van lehetőség, feltétele azonban az előzetes engedély megszerzése. Camacho elmondta, hogy a kongresszust június 27—29- én tartanák és az ország különböző munkabizottságait mintegy kétezer küldött képviselné. A baloldali vezető ugyanakkor leszögezte, hogy a kongresszust — amelyre egyébként nemzetközi munkásszervezetek és európai szakszervezetek küldötteit is meghívták — az engedély megtagadása esetén is megtartják. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa előtt Ülést tartott az MNFP Központi Bizottsága Pénteken Ulánbátorban ülést tartott a Mongol Népi Forradalom! Párt Központi Bizottsága. Az ülés egyetlen napirendi pontot vitatott meg, a Központ Bizottságnak a pártkongresszuson előterjesztésre kerülő beszámolóját. A beszámoló a mongol párt- kongresszus első napirendi pontja, amelynek előadója hétfőn délben Jumzsagijn Ce- denbal, a párt Központi Bizottságának első titkára lesz. Ugyancsak az ötnaposra tervezett kongresszus első napján hangzik el az MNFP Központi Revíziós Bizottságának beszámolója. Az előadó O. Njama, a párt Központi Revíziós Bizottságának elnöke. A Központi Bizottság pénteki ülése a beszámoló szövegét jóváhagyta. Pénteken egész nap nagy forgalom volt Ulánbátor repülőterén és pályaudvarán. AJ Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusának küldöttei érkeztek a fővárosba. A jelenleg mintegy hatvanezer tagot számláló mongol párt hétfőn megnyüó legmagasabb fórumán mintegy nyolcszáz küldött vesz részt és kétszáz külföldi vendéget várnak. Néhány testvérpárt küldöttsége már megérkezett Ulánbátorba. A szocialista országok delegációit, köztük az MSZMP KB küldöttségéit. szombat délutánra várják a mongol fővárosba. Fjodor Ku- lakovnak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével héttagú delegáció érkezik vasárnap a Szovjetunióból. Ulánbátor ünnepi zászló- díszben várja a kongresszus megnyitását. A város főterét Marx, Engels, Lenin és Szu- he-Bátor képei díszítik. A kongresszus megnyitása előtt a fővárosban és az ipari köz-1 pontokban új üzemeket, középületeket avatnak. Pénteken Ulánbátorban Majdar miniszterelnök-helyettesnek, az MNFP Politikai Bizottsága tagjának részvételével megnyitották az ötödik ötéves terv találmányainak kiállítását, amelyen tízezer találmányt és új technológiai eljárást mutatnak be annak bizonyítékaként, hogy eredményesen formálódik a szocializmust építő Mongólia saját értelmiségi gárdája, s a párt mind nagyobb figyelmet fordít a tudományos-műszaki haladás feltételeinek biztosítására. LUANDÁBAN pénteken megkezdődött az angolai polgárháborúban elfogott 13 zsoldos perének nyílt tárgyalása. AZ UGANDA! RÁDIÓ Nairobiban lehallgatott adása szerint csütörtökön sikertelen merényletet kíséreltek meg Idi Amin Uganda! elnök ellen. Tiltakozó táviratok Az Egyesült Államok Kommunista Pártja az elnökválasztásról és az olaszországi kampányról Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, a párt elnökjelöltje és az alelnökjelöltségre pályázó Jarvis Tyner, táviratot intézett Edward Levi, amerikai igazságügyminiszterhez. Ebben felszólították a szövetségi igazságügyi hatóságokat: vizsgálják ki azt az összeesküvést, amely arra irányult, hogy a kommunista pártot és más független csoportokat megfosszák alkotmányos jogaiktól. A Daily World szerint, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának választási listára való felvételét tíz Szövetségi; állam, több mint 200 ezer regisztrált választója aláírásával támogatta. Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke és Gus Hall, a párt főtitkára, az amerikai elnökhöz küldött táviratukban hangsúlyozT&k, hogy az Egyesült Államok beavatkozása az olaszországi választási kampányba világméretű botránnyá vált. Ennek a beavatkozásnak legújabb megnyilvánulása egy nem hivatalos tanács alakítása volt, amely John Connally, egykori pénzügyminiszter vezetésével alakult, azzal a céllal, hogy megfelemlítsék és az ország választókat és arra késztessék; ne szavazzanak a kommunista párt jelöltjeire. Henry Winston és Gus Hall hangsúlyozták annak szükségességét, hogy haladéktalanul meg kell szüntetni az amerikai külügyminisztérium, a CIA és más szövetségi hivatalok mindenfajta nyílt vagy titkos beavatkozását az olaszországi választásokba, A FOGLALKOZTATÁSI vdlágikonfrencia pénteki ülésén felszólalt a Szovjetunió képviselője. Ivan Gorosikin hangoztatta: a nemzetközi munkaügyi szervezetnek (ILO) jóval határozottabban kell fellépnie annak érdekében, hogy a kormányok fokozottabb felelősséget vállaljanak a foglalkoztatás problémájának megoldásáért. » Washington santiagói manővere Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön este, — magyar idő szerint pénteken hajnalban — háromnapos hivatalos látogatásra Mexikóvárosba érkezett. Előzőleg Santiago de Chilében, ahol részt vett az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) közgyűlésén, elutazásakor kijelentette „A legcsodálatosabb közgyűlés volt, amelyen valaha is részt vettem”. Biztosította kollégáit, hogy Washington továbbra is vállalja az AÁSZ költségvetésének kétharmadát, de „hatékonyabban, összehangoltabban és megértőbben” kell dolgozni. Kissinger pénteken délelőtt a turisztikai hírességű Can- cun-szigetre utazott, ahol megbeszélést folytatott Alfonso Garcia Robles mexikói külügyminiszterrel. Mivel Mexikó — tiltakozásul a chilei terror ellen — nem vett részt az ame- rikaközi tanácskozáson, Kissinger tájékoztatja kollégáját az AÁSZ közgyűlésének munkájáról. Az amerikai diplomácia vezetőie tervek szerint találkozik Luis Echeverria elnökkel is. Mint megfigyelők rámutatnak, az Egyesült Államok és Mexikó között sokasodnak az ütközőpontok. „Az Amerikai Államok Szervezete mély válságon megy át, s tagországainak nagyobb erőfeszítést kellene tenniük megújítására” — mondotta Alejandro Orfilia, a szervezet főtitkára az AASZ közgyűlésének megnyitóján. Ebben a jelenlevő külügyminiszterek valamennyien egyetértettek. Csak a megvalósítás módjáról különböznek nézeteik, de ebben aztán alaposan. A színhely például azt mutatja, hogy a washingtoni kormány egészen sajátságosán képzeli ezt a megújítást: újra azzá szeretné tenni a szervezetet, ami egykor volt, tehát az észak-amerikai imperializmus céljainak engedelmes kiszolgálójává, a kontinens haladó. baloldali mozgalmainak esküdt ellenségévé. Ennek jegyében manipulálta a Fehér Ház a latinamerikai kormányok jelentős részét, míg elérte, hogy a chilei fővárosban, Santiagóban rendezzék a soron következő közgyűlést. Tehát abban az országban, ahol brutális erőszakkal uralkodik ma Is, az elmúlt évtized talán legvisszataszítőbb, legkegyetlenebb fasiszta rezsimé. Vegyük sorba, hogy mit is szeretett volna elérni Washington ezzel a nagy vihart kavart manőverrel. Elsősorban persze azt, hogy elfogadtassa, elismertesse a tagországokkal Pinochet tábornok diktatúráját, amelyeket a legreakció- sabb dél-amerikai kormányokon (Brazília, Uruguay, Paraguay, Bolívia) kívül a földrész majd mindegyik állama elítél. Elítélik, mert sárba tiporja az emberi jogokat, mert hatalmon maradásának egyetlen esziköize a féktelen terror. Érthető hát, mit jelent a chilei tábornokok számára, hogy egy kontinentális méretű nemzetközi tanácskozás házigazdái lehetnek. Ahogy a mexikói külügyminiszter, aki nem volt hajlandó elmenni a tanácskozásra, kijelentette: „Küldöttségünk jelenléte Santiagóban egyenlő lenne annak a puccs- nak törvényes elismerésével, amely megölte a demokráciát és Salvador Allendét.” Persze azt az amerikai külpolitika irányítói sem hihették komolyan, hogy ezzel elmúlnak az ellenérzések a chilei juntával szemben. Azt viszont nyilvánvalóan remélték, hogy az első lépés lehet „szalonképességhez” vezető úton. A továbbiakat a helyszínen szerették volna elérni. Magyarán: barátságosan rábeszélni a makacsul vérre szomjazó santiagói katonákat, hogy enyhítsenek az elnyomáson, csökkentsék a terrort. Ugyanis a demokráciát szavakban mindig olyan nagy hangon dicsőítő amerikai kormány számára kínos támogatni egy rezsimet, amely nemhogy a demokráciát, de még a gondolkodás szabadságát is igyekszik megsemmisíteni. Minderre ugyancsak jó lehetőséget kínált az AÁSZ értekezlete. Hiszen Kissinger külügyminiszter így végre tárgyalhatott Pinochetékkel anélkül, hogy kifejezetten ezzel a céllal utazott volna Santiagóba. Emlékezzünk csak arra, hogy néhány hónapja, dél-amerikai körútja során le kellett mondania chilei látogatását, olyan nagy volt a közvélemény tiltakozása. Mindenesetre a junta igen aktívan készülődött a nagy megtiszteltetésre, a washingtoni tervek kiszolgálására. Festették, renoválták Santiago romos házait, s táborokba zártak harmincezer kolduló gyereket, akiknek szülei nem kapnak munkát. Héhány politikai foglyot is szabadon bocsátottak — a több ezerből. Szóval, nagy erővel sminkeltek, az eredeti szín azonban csak kilátszott a festés alól. Így aztán a tanácskozás eseményei sem alakultak úgy, ahogy azt Washingtonban képzelték. A küldöttek jó része nyíltan elítélte, vagy legalábbis figyelmeztette a „szívélyes házigazdákat”. Bizony az elfogadtatás nemigen sikerült. Ahogy a Kuba elleni hangulatkeltés sem érte el célját. Miután a hírhedt blokád tavaly véglegesen összeomlott, az amerikai kormány most újra egy nyájba -4 mégpedig Havanna-ellenes nyájba — próbálta terelni a szervezet szétszéledőben levő bárányait. Ez a terv sem hozott nagyobb sikert, mint a chilei juntával kapcsolatos. Az észak-amerikai elképzelések szerinti megújítás első aikciója csak nemzetközi felháborodást, s az AÁSZ-en belüli ellentétek kiéleződését hozta magával. Avar Károly „A Pinochet-féie jobboldali reaKció nem változik meg attól, hogy nyilvánosan napirendre Került az emberi jogok kérdése. Őket az amerikai pénzügyi támogatás érdekli, s ezt Kissinger látogatása megköny- nyíti” — idézi az Allende-kor- szak egy parlamenti képviselőjének véleményét pénteken a New York Times santiagói tudósítója. „Az áldás, amelyet Kissinger chilei tartózkodása jelentett a rendszernek, megért nekik némi, az emberi jogokra vonatkozó bírálatot” — mondotta a volt politikus, aki biztonsági okokból névtelen maradt. „Kissinger nem kapott határozott ígéretet Pinochettől arra, hogy nagyobb szerepet kap az Amerikai Államok Szervezetének az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága” — idézi amerikai külügyminisztériumi körök tájékoztatását a New York Times. A lap napi egy dollárnak megfelelő bérért dolgozó chilei munkást idéz, aki kijelentette: „Ha panaszkodom, eltűnők, s a családom nem is fogja tudni, hová?” I ♦ I 1
