Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

iMiian 1976. MÁJUS 9., VASÄRNAP hőnyid Brezsnyev a Szovjetunió marsallja Vlagyimir Scserbickij beszéde Dnyeprodzerzsinszkben Moszkvában szombaton be­jelentették, hogy a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió mar- sallja rendfokozattal ruházta fel Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Honvédelmi Taná­csának elnökét. Leonyid Brezsnyevnek — akit a harcban és a munkában szerzett kiemelkedő érde­medért már korábban a Szov­jetunió Hőse és a Szocialista Munka Hőse címmel tüntettek ki — most a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének a vonatkozó törvényes előírá­soknak megfelelően kiadott rendelete alapján mellszobrot emeltek szülővárosában, I>nyeprodzerzsinszkbcn. A szobor leleplezése alkal­mából rendezett ünnepségre a városba érkeztek sokan azok köziül, akik vállvetve harcol­tak Leonyid Brezsnyevvel a háború idején, és azok közül, aldk együtt dolgoztak vele a békés napokban. Az Október téren rendezett nagygyűlésen ott voltak Szovjet-Ukrajna ve­zetőd, a terület kiemelkedő személyiségei is. A bronz mellszobrot, Viktor Szonyin alkotását, Vlagyimir Scserbickij, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra avaitta fel, aki melegen méltatta Leonyid Brezsnyev­nek, az SZKP KB főtitkárá­nak kiemelkedő érdemeit a munkában, a harcban, a kom­munizmus építésében és a bé­ke védelmében. A többi között hangsúlyozta: „A történelmi tapasztalatok meggyőzően bi­zonyítják pártunk lenini kül­politikai irányvonalának, a Szovjetunió békeprogramjá­nak életképességét és eredmé­nyességét. Teljes joggal állít­ható, hogV a tartós és igazsá­gos béke és Leonyid Brezsnyev neve elválaszthatatlan egy­mástól”. A nagygyűlésen többen fel­szólaltak, majd a gyűlés részt­vevői levélben üdvözölték a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságát és Leonyid Brezsnyevet, a Köz­ponti Bizottság főtitkárát. Június első felében Indira Gandhi a Szovjetunióba látogat Moszkvában szombaton hi­vatalosan bejelentették, hogy a két ország között létrejött megállapodás alapján június első felében hivatalos látoga­tást tesz a Szovjetunióban In­dira Gandhi indiai miniszter­elnök-asszony. Szavazás — heves lövöldözések közepette A központi bank kormányzója Libanon új elnöke Szombaton egy bejrúti vil­lában, amelyet „ideiglenes parlamentté” alakítottak át, az 52 éves Eliasz Szarkiszt, a libanoni központi bank kor­mányzóját választották meg köztársasági elnökké. A par­lament 98 képviselője közül végül is 69-en. jelentek meg az ülésen, hárommal többen, mint amennyi a határozat- képességhez szükséges. A villa közelében baloldali fegyveres alakulatok megpró­bálták megakadályozni, hogy a képviselők eljussanak „az ideiglenes parlament” épüle­téhez. A szavazás a környé­ken folyó heves lövöldözések közepette zajlott le. Szarkisz az utóbbi időben, SPANYOLORSZÁG Kikényszerített reformtervek A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága pénteifcn megtartott ülése után nyilatko­zatban tiltakozott amiatt, hogy a hatóságok illegális politikai szervezkedés vádjával május 18-án bíróság elé állítják Fran­cisco Romero Marint, a vb tagját, akit 15 évi börtönbün­tetés fenyeget. A spanyol kormány pénte­ken jóváhagyta a miniszterel­nök április 28-i televíziós be­szédében bejelentett reform- tervezetet és alkotmánymódo­sítást. Adolfo Martin Gamero tájé- koztatásügyi miniszter a kabi­netülés uitán tartott péntek es ti sajtóértekezletén ismertette a tervei: részleteit. Közlése sze­rint Spanyolországban kétka­marás parlamentet akarnak létrehozni általános választá­sod: alapján és módosítani kí­vánják az utódlási törvényt. A reformterveket először a falangista mozgalom országos tanácsa vitatja meg, majd jó­váhagyás végett a 80 százalék­ban. még Franco által kineve­zett parlament, a Cortes elé terjesztik. Ezt követően, mint már Arias Navarro miniszter­elnök is bejelentette, október­ben népszavazást tartanak a reformokról, A tény, hogy a reformterve­ket a kormány jóváhagyta, el­sősorban. -annak köszönhető, hogy Franco halála óta rend­kívüli mértékben felgyorsul­tak a politikai és társadalmi események: hatalmas sztrájk- hullámok söpörtek végig az országon, fokozatosan, megva­lósul a demokratikus ellenzék egysége és a közvélemény mind erőteljesebben követeli a politikai reformokat. A spanyol kormány szomba­ton elrendelte Ramon lámá­mé* közgazdász és két más baloldali személyiség szabadon bocsátását. Mindhármukat áp­rilis 3-án tartóztatták le poli­tikai tüntetés szervezésének vádjával. Az április elején ha­sonló váddal őrizetbe vett bal­oldali személyek többsége, köz­tük Marceiino Camacho, a munkásbizottságok vezetője to­vábbra is börtönben van. mikor a politikai pártok többsége Frangié lemondását követelte, nyíltan nem muta­tott ambíciót arra, hogy az ország elnöke legyen. Közis­mert róla, hogy a libanoni válság megoldásába bekap­csolódott Szíria támogatását élvezi. A délutáni órákban heves harcok robbantak ki az új el­nök lakhelye körül szíriai il­letőségű palesztin és libanoni baloldali csoportok között. Es­tére a harcok elcsendesedtek. PORTUGÁLIA Nemzetközi kollokvium Szélsőjobboldali elemek pénte­ken bombamerényletet követtek el a Portugál Kommunista Párt portói székháza ellen. A robbanás szerencsére csak anyagi károkat okozott. Lisszabonban pénteken este nemzetközi kollokvium kezdő­dött a portúgál „Szocialista Intervenciós Csoport” nevű baloldali szervezet rendezésé­ben. Témája: „A szocializmus felé mutató átmenet straté­giája a Földközi-tenger térsé­gében”. A kollokviumra' meg­hívták portugál, spanyol, olasz, francia és görög kom­munistákat és szocialistákat, illetve független baloldaliakat és szakszervezeti vezetőket. A portugál KP-t a központi bizottság három tagja képvi­selte. A megnyitó ülésen részt vettek magas rangú portugál katonai vezetők is. Az utóbbi napokban Portugá­liában botrányokba fulladó soro­zatos tüntetéseket rendeznek a volt gyarmatokról hazatért jobb­oldali telepesek. A lisszaboni Sao Bento palotát napok óta rendőr­kordon veszi körül, mert az épü­let előtt több száz telepes „tábo­rozott le” tiltakozásul amiatt, hogy a kormány elrendelte: köl­tözzenek ki a luxüsszáltódákból, ahol eddig ingyenes ‘ lakájt bizto­sítottak számukra. Olaszországban. politikai földcsuszamlástól tartottak, a június 20-i választások kime­netele elé tekintettek aggo­dalommal a kormánykörök­ben, s most igazi földrengés katasztrófája borított gyász­ba egész tartományokat, az áldozatok százait követelve, az anyagi károk líramilliárd- jait okozva. Meglehet, hogy a természeti csapásnak a vá­lasztások elhalasztásában — legalábbis a legjobban érin­tett területeken — politikai következménye is adódik. A NATO éppen oda tervezett hadgyakorlatát például le­mondták ... Egyébként ma Nyugat- Európának a fő kérdése: részt vehetnek-e a kommunisták a tőkésországok kormányzásá­nak felelősségében? A kérdés­re Washingtonból hangos és határozott „nem” a válasz. A héten Kissinger amerikai kül­ügyminiszter. Párizsban ismé­telte meg, de nyilván Kómá­ra gondolt kijelentéseinek megtétele közben. Érdekes fordulat követke­zett be a francia—nyugatné­met kapcsolatokban: eddig a látszat szerint a jobboldali független politikusnak számí­tó Giscard d’Estaing francia elnök és a szociáldemokrata nyugatnémet kormányfő, Schmidt kancellár nagyon is jól megértette egymást, holott az SDP-nek papíron a francia szocialistákkal, Mitterrand pártjával kellett volna ha­sonló elven lennie. Most a bonni szociáldemokraták és a francia szocialisták közeled­nek egymáshoz, Chirac, a gaulleista francia „első mi­niszter” pedig igen szókimon- dóan nyilatkozik a nyugatné­met kancellárról és kerek­perec felszólítja, törődjél: csak a maga dolgával! A Közös Piacon az egyet nem értés egyre több területre ter­jed ki. A hét elején a kilenc külügyminiszter nem tudott megegyezni az 1978-ra tervezett közös parlamenti választások kérdésében. A holland külügy­miniszter, Van Der Stoel pe­dig, aki nemsokára átveszi a Közös Piac miniszteri tanácsá­nak posztját, úgy nyilatkozott: ha így megy tovább, széteshet a közösség. Európával kapcsolatban ér­demes felhívni a figyelmet arra, hogy a földrész kommu­nista és munkáspártjainak ér­tekezletét rövid időn belül össze fogják hívni Berlinbe. Az NDK fővárosában a héten ülésezett a szerkesztő bizott­ság, amely az értekezleten megvitatásra kerülő doku­mentumot készíti elő. Az ülés után kiadott hivatalos közle­mény hírül adta, hogy az utolsó ilyen ülést júniusban tartják meg. Kétségtelen, hogy a héten Afrika eseményei is az ér­deklődés középpontjába ke­rültek. Nairobiban, Kenya fő­városában megkezdte munká­ját az UNCTAD gazdasági vi­lágértekezlet, az Egyesült Nemzetek Szervezetének ke­reskedelmi és fejlesztési érte­kezlete. Az eseményre másfél­száz miniszter gyűlt össze. (A Magyar Népköztársaságot dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter képviseli.) Waldheim ENSZ-főtitkár és Marcos, a Fülöp-szigetek köz- társasági elnöke után Kissin­ger amerikai külügyminiszter is felszólalt Nairobiban. Nem­zetközi „nyersanyagbank” lét­rehozását javasolta. A vára­kozásnak megfelelően Kissin­ger elutasította a fejlődő or­szágok által sürgetett új vi­lággazdasági rendnek olyan fontos elemeit, mint például a nyersanyagok és az iparcik­kek árának összekapcsolása. A harmadik világ elmaradott voltát Marcos elnöl: szemlél­tető adattal bizonyította: sze­rinte ma a fejlett országokban él a föld lakosságának keve­sebb, mint egyharmada, a fejlődő országokban pedig több mint kétharmada. A két országcsoport jövedelmének aránya 40:1, s ahhoz, hogy ez az arány legalább 5:l-re mó­dosuljon, nem kevesebb, mint 7200 milliárd dollár fejlesztési segélyre lenne szükség fél év­század alatt. Természetesen nem mehe­tünk el szó nélkül amellett, hogy Marcos elnök, aki mint a legutóbbi manilai konferen­cia házigazdája szólalt fel a „hetvenhetek” néven ismert államcsoport nevében, a fejlett országok említésénél nem tett különbséget a szocialista és a tőkésországok között. A „gaz­dagok” és a „szegények” de­magóg szembeállítása tulajdon­képpen az ' imperialistáknak kedvez, hiszen így elmosódnak az igazi határvonalak kizsák­mányolok és kizsákmányoltak között, így elkendőzhetők a gyarmatosítás és az újgyarma­tosítás káros hatásai. Nairobi egyébként az ameri­kai külügyminiszter efnléke- zetes afrikai kőrútjának utol­só állomása volt. Párizsban találkozott még egy államfő­vel, Houphouet-Boigny-val, Elefántcsontpart elnökével, az afrikai földrésznek kommu- n ista ellenességben is „rang­idős” politikusával. Houp- houet-Boigny arra szólította fel Kissingert: „Ne engedje­nek az amerikaiak még egy Angolát!” Rhodesiára célozhatott, ahol a fegyveres harc most kezdő­dik. Legalábbis így nyilatko­zott az a Kaunda zambiai el­nök, aki néhány napja még Kissingert fogadta. Nemcsak az amerikai kül­ügyminiszter utazik ... Wa­shingtonból útra kelt William Simon pénzügyminiszter is, hogy Chilébe, Brazíliába és Mexikóba látogasson. Simon az első magas rangú amerikai személyiség, aki 1973 szep­tembere, a fasiszta puccs óta Chile földjére teszi a lábát. Eddig túl forró volt a talaj ott a CIA viselt dolgairól szóló leleplezések idomán az ameri­kai hivatalos embereknek ... Az amerikai vendég dolgát megkönnyítendő, átlátszó célú politikai manőverrel, Pinochet hatóságai 49 politikai fogoly szabadon bocsátását rendeltek el Simon érkezése előtt. Ezzel, úgy látszik, mintha az USA „erőszakolta volna ki” az en­gedményt. Az Egyesült Álla­mok erkölcsi hitelére gondolni kellett akkor, amikor Simon magas összegű hiteleket és se­gélyeket helyezett kilátásba a santiagói fasisztáknak! Még egy utazás keltett ér­deklődést: Crosland, az új angol külügyminiszter Pekin gi útja. A maoista vezetőktől egyre csal: azt kellett halla­nia, hogy azok mennyire he­lyeslik a tőkés Nyugat-Európa fegyverkezését és mennyire helytelenítik a kelet—nyugati kapcsolatok ápolását. Cros. land, aki egyébként a mun­káspárt jobboldalán foglal he lyet, nem volt könnyű hely­zetben, hiszen nem tapsolha tot vendéglátóinak, de nem is mondhatott _ nekik ellent. A Távol-Kelet után a Kö­zel-Kelet: Libanonban ismét kiújultak a harcok, miután a politikai megoldás lehetőségét újból megkérdőjelezték. A köztársasági elnökválasztás megint — tegnapig — kése­delmet szenvedett. A liba­noni válság elhúzódása tér mészetesen elsősorban az amerikai és izraeli taktikának kedvez: el lehet terelni a fi­gyelmet az igazi közel-keleti problémákról. Például megszállt Ciszjordániában történtekről: az izraeli rend­őrség brutális fellépéséről vagy a jobboldali szevezetek erőszakos letelepítési akciói­ról. Ezek miatt egyébként a héten az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa is összeült Ismét szót kapott az ülésen a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kép­viselője. A vitát elnapolták. Páify József A győzelem napja Szombaton, a fasizmus felett aratott győzelem 31. évfordulója al­kalmából az Országos Bcketanács koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. Az Országos Béketanács koszorúját PethS Tibor elnökhelyettes, Kiss Karoly at- elnök és dr. Sütő Gyula titkár helyezte cl. Koszorúzott a béke- és barátsági hónap rendezvényeire hazánkba érkezett szovjet, kubai és osztrák béketanácsi delegáció, elhelyezték az emlékezés virágait a Magyar Államvasutak dolgozóinak képviselői és az iskolák küldöttei. Az ünnepségen részt vett Borisz szaldubekovics Dzuccv, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének másodtitkára. rvnlékezünk. Hajnali fél JHj egy volt 1945. május 9-én, amikor a Berlin melletti Karlshorst egyik ka­tonai épületének éttermében a magas rangú szovjet, angol, amerikai, francia tisztek és diplomaták utasították a má­sik szobában várakozó há- ram német katonatisztet, Keitel vezértábornagyot, Frie­denburg tengernagyot és Stumpf repülő vezérezredest, hogy írják alá a feltétel nél­küli fegyverletételről szóló nyilatkozatot. Hivatalosan ez­zel ért véget a második vi­lágháború Európában. Ma már gyermekeink szá­mára mindez történelem. Sőt még a harmincévesek számá­ra is. Volt egyszer egy hábo­rú. Már csak a történelem­könyvekből tudják, hogy hat­vanegy ország ötvenmillió emberének életét követelte. Hogy a Nagy Honvédő Hábo­rú 1418 napos poklában húsz­millió szovjet ember életét ol­tottak ki a fronton, a kon­centrációs táborokban és a bombázásokban. Hogy het­venezer szovjet várost és fa­lut töröltek el a föld színé­ről Hitler katonái. De lehet-e mindez — alig fél emberöltőnyi távolságból — csupán történelem? Nem­csak a negyven-ötven-hatvan évesek számára nem az, akik végigélték-szenvedték a hábo­rú minden borzalmát, kegyet­lenségét. Azok számára sem lehet az, akik csupán köny­vekből, szüleik, nagyszüleik — mint élő szemtanúk — sza­vaiból szerezhettek róla tudo­mást. Ha békát akarsz, készülj a békére! — irta Ilja Ehren- burg egyik cikkében. És ez így igaz. A német fasizmus szétzúzása a ma emberének is számtalan tanulságot kínál. Ezek legfőbbike: visszafordít­hatatlanná kell tenni az eny­hülés folyamatát, mely ko­runk fő jellemzője, hogy soha többé ne legyen háború. Ez is harc, de ettől a harctól idegen a fegyverropogás, a bombák sivítása, az oktalan halál. Ez a harc békés esz­közökkel folyik: a tömegek békeakaratát kifejező gyűlé­sektől és deklarációktól kezd­ve egészen a diplomaták te­vékenységéig. A cél világos és egyértelmű: a politikai enyhülést követnie kell a ka­tonai enyhülésnek, a leszere­lésnek, a haderők és a fegy­verzetek csökkentésének. Szép hagyomány hazánk­ban, hogy a tavasz legszebb hónapjában, a természet megújhodását oly harsányan hirdető májusban — a fasiz­mus felett aratott győzelem emlékére — esztendőről esz­tendőre béke és barátsági hó­nap kezdődik. Párbeszéd, kö­tetlen eszmecsere a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiben a békéről és a barátságról. Mindarról, amit nem is olyan régen Helsinki­ben az európai biztonsági és együttműködési konferencián okmányba is foglaltak. Erre is figyelmeztet a Bélce-világ- tanács most közzétett stock­holmi felhívása: szűnjék meg a fegyverkezési hajsza, való­suljon meg a leszerelés! Akik­nek drága a béke, a népek szabadsága, a társadalmi ha­ladás, csatlakozzék a felhí­váshoz, juttassa kifejezésre a különféle fórumokon, ame­lyekre a béke és barátság hó­napjában országszerte, így megyénkben is sor kerül. A májusi nyitány megyei megnyitóján, Gödöllőn már megtették ezt a pénteken ren­dezett nagygyűlés résztvevői. S minden bizonnyal ezt teszik ma Törökmezőn, ahol a váci járás békegyűlését rendezik, vagy Cegléden, Domonyban, s mindenüt, ahol ma megemlé­keznek a győzelem napjáról, a harmincegy esztendővel ez­előtti történelmi pillanatról. A május — immár tizen­nyolc esztendeje — nem csu­pán a természet megújulásá­nak hónapja, hanem az em­lékezésé is. Nagy tavaszi se­regszemle kezdődött, a béke erőinek nagyszabású demonst­rációja. Hosszan sorolhatnánk e se­regszemle legjelentősebbnek ígérkező megyei állomásait. Pilspökhatvan magyar—szlo­vák találkozó színhelye lesz. Csőváron csehszlovák—ma­gyar barátsági gyűlést ren­deznek. Pusztavacson megyei úttörötalálkozót. Tököl, Göd, Gyömrő, Albertirsa, Sóskút, Tápiószecső, Tóalmás, Kocsér szintén bekapcsolódik a sor­ba sok fnds megyei település mellett. Gyűlések, közös esz­mecserék, kulturális progra­mok, sportversenyek teszik gazdaggá, élménytadóvá a bé­ke és barátság hónapjának eseménysorozatát. * második világháborúban elpusztultaknak, a fron­tokon elesett lcatonák- nak, a légitámadások polgári áldozatainak, a náci koncent­rációs táborokban megöltek- nek emléke minden jóakaratú embert arra kötelez, hogy küzdjön a tartós békéért. A békeharc viszonylag újkeletű, nem úgy, mint a hadművé­szet, amelyről könyvtárnyi irodalmat tartanak számon, hiszen históriánk eddig ,14 ezer 513 háborút jegyzett fel. Éppen ezért a béke művésze­tének tanulmányozása és új elemekkel gazdagítása a bé­ke- és barátsági hónap idején egész társadalmunk megtisz­telő kötelessége. Csehszlovákia ünnepel Csehszlovákia nemzet! ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Lázár Gyprgy, a Magyar Népköztársaság Minisz tertanácsának elnöke táviratban üdvözölte dr. Gustav Husákot Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő titkárát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét és dr Lubomir Strougalt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor mányának elnökét. Prágától délre, a komor Su- mava-hegységbe vezető út mentén, Műin község határá­ban, park közepén emlékmű hirdeti: itt ért véget a máso­dik világháború. Az 1945. má­jus 9-e utáni néhány napon hadosztálynyi német erő tar­totta itt még magát, amíg a szovjet tankok szoros gyűrűbe nem fogták őket és ki nem verték kezükből a fegyvert. Azt a fegyvert, amellyel első­ként éppen itt, Csehországban zsaroltok, támadtak, gyilkol­tak. Hivatalosan május 9-én, a győzelem napján szabadult fel Csehszlovákia a hatévi német fasiszta zsarnokság alól. S mi­ként nálunk, még a háború dö­reje mellett hirdettél: meg a debreceni kormányprogramot, akként északi szomszédunk­ban is fegyverropogás zajában született meg az első szabad, nemzeti kormány, s adta közre elgondolásait, a kassai kor­mányprogramot. E program már egyértelműen számolt a szocialista fejlődéssel és Cseh­szlovákia helyével a Szovjet­unió oldalán. S 1948 februárja, a győzelmes február végképp a szocializmus vágányára állí­totta az országot. A testvéri, új Csehszlovákia, amely ma ünnepli harminc- egyedik születésnapját, a Var­sói Szerződés erős tagja, a KGST-integráció egyik pillére, baráti, jó szomszédunk, amely- lyel kapcsolataink mind széle­sebbek. A cseh, a szlovák és a magyar nép, évezredes há­nyattatás után, a proletár in­ternacionalizmus jegyében ta­lálta meg egymás kezét, hogy a szocialista országok közössé­gében együtt váltsa valóra év­százados álmait. Nemzeti ünnepükön északi szomszédainknak tiszta szív­ből kívánunk további fellen­dülést, haladást a szocialista Csehszlovákia építésében. ft i \ Hét nap krónikája „Gazdagok” és „szegények” Új világgazdasági rend ? — Földrengés és politikai földcsuszamlás — Nyugatnémet-francia vita Amerikai vendég Pinochetnél — Taktikázás az idővel Libanonban

Next

/
Thumbnails
Contents