Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
. sí-Of/ V,v KÉT EMBER E étféle szándék s akarat, kétfajta magatartás tusako- dik bennünk. Nem a bibliabeli jó és gonosz, hanem a nyughatatlan, s a könnyen beletörődő. Az igazat százszor megrágó, a hamisra gyorsan bólintó. A dolgát hévvel tevő, s a kötelességét is csak immel-ámmal teljesítő. A jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó. A nagy, közös érdekek tiszta szívű őre, s az, ki legyint, mint semmiségre, a magáért töltetesre. Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van, hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. A társadalmi változások hordozója az ember, de melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolni egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon másokénak, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is, arra is, igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai kivehetletlenek, hanem mert e vonások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóra és taszítóra, komorra és mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni magunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, s az elhatározás sem elegendő. Maroknyi mindennel szemben állót, törvényt semmiben nem tisztelőt, magát társadalmon kívülre helyezőt leszámítva valamennyi emberben ott a. tisztesség, a becsület. Az egyikben több, a másikban kevesebb, ahogyan alkata, neveltetése, környezete, gondolkodása szüli s táplálja. S mivel a munka, az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető jellemzője s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak és tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika seregnyi vívmányával gyarapítottuk. Üj felfedezésekre jutottunk, s feltaláltunk képtelenségnek tartott dolgokat. A szabadság fogalmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként hihetnék, hogy mindenkor s a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében csakis ez van jelen?! í~ktt van bizony ezek mellett, s olykor fölébük kere- kedve a köz iránti közömbösség, az összegező célokkal szembeni restség, a cselekedeteket másra hagyó tunyaság. Aki kiemelkedik társai közül, az sem teszi dolgát örökösen hibátlanul, s még kevésbé tökéletesen. Hogyan várhatná el bárki ezt az átlagtól?! A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejthalomra lökött termék, a pecsétjeit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csalt jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk, nem is szabály! Hanem tűkre egy változó társadalom kisebb s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mindannyiunkban meglelhető. Van, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűr-' jük a pazarlást, s magunk is pocsékolunk. Elfogadjuk az elfoaadhatatlant, fontossá emeljük a lényegtelent, s a sor vedére lökjü/K ázt, ami döntő. Hol azért, mert így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert .paáébk. is. e^t. csinálják. Azután föltárnád bennünk a' gazda indulata, .jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk, mi mindenre vagyunk képesek. Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak, vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink ülnek ki e két arcra, s akkor sem tűnnek el, ha behunyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek, valónkat megmutatók. Most is, amikor a munkát, a teremtést köszöntjük, ünnepeljük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, vésziek át, a jutalmat, mert úgy cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata, alapja, s forrása is, a jövőt tekintve. Holnapra a jók mellé újak sorakoznak, de egyetlen eredmény sem örök, hanem mindig frissítést, gyarapítást kívánó. Társadalmi haladásunk mértéke ezer dologtól függ, de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés, önmagunkkal. Attól, szembenézünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemléljük azt, amit elértünk. Sok mindent elértünk. Sok mindent kell még elérnünk. Mészáros Ottó A PEST MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE, 1976. MÁJUS 1. Toronyházak. Beton és üveg játéka hullámzik végig az égbe nyúló falakon. Az építészet megfagyott zene — mondják —, az igényes alkotó egy lakóház tervénél is a formák harmonikus mozgalmasságára, a merev tömörség oldására törekszik. Tízemeletnyi tarka zaj, parkolásra érkező autók ajtóinak csapódása, görkorcsolyázó gyerekcsapat a járdán — akár populáris zenét hallgatnánk. Gödöllőn, az alsóparki lakótelepen június 15-ig felépül a tizenegyedik toronyház ... Tóth Dezső, a Pest megyei Tervező Vállalat építészeti osz- vezetője a születés perceit A tervezők, tályának idézi: — Hat évvel ezelőtt házipályázat kiírásával elkészült egy tervsorozat, amelynél a francia szabadalmú, öntött, illetve alagútzsalus építési módszert alkalmaztuk. Eddig ismeretlen szerkezettel, álltunk szemben. A pályázat eredményeként megszülettek a tanulmány- tervek. Pallér András kollégámmal közösen dolgoztuk ki, majd a torony- és sávházak kiviteli terveit már hárman — Varga Alfréd építész bevonásával — készítettük. A STHEM rendszerű, nem olcsó, de az építési időt lé- ryegesen lerövidí- tő technológiával csak Pest megyében találkozni, három változatban. Egyik a gödöllői, amelyre a lakótér minél gazdaságosabb kihasználása a jellemző: az általánosan alkalmazott 3,60 méter szobaszélességet mi 4,5 méterben határoztuk meg terveinken, így a belső téi% ha szükséges, akár ketté is választható fél szobákra. Szintenként négy lakás közül három 2 szobás. Tervezéskor a mérnök emberre szabja a méreteket. Gondolatban ott él a képzeletbeli lakásban. A gödöllői lakások belső térelosztásánál is az érezhető. — A beruházó és a kivitelező szája íze szerint készültek a tervek? — Mondhatnám, kis eltéréssel... Több esetben a beruházó és a PÁÉV kérésére módosítottunk a terveken. Nem egyeztek nézeteink az alsó szinttel kapcsolatban, ahová mi garázsokat terveztünk. Helyükre négy lakás került, attól függetlenül; hogy neirt' aüeg-.V szerencsésebb a földszintes lakás, ebben a környezetben. Ennek ellenére mégis azt mondhatom, elégedett vagyok a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat munkájával. Elképzeléseinket sikerült visszaadniuk a valóságban. Nagy Iván, a PÁÉV rű technológia, bár roppant munkaigényes. Bonyolult, magasfokú szervezettséget kíván. Viszont szép, korszerű, kényelmes lakásokat ad, még ha nekünk sok fejtörtést is okoz. A szakipar megszállta a Xl-es tornyot : üvegesek,, burkolok, víz-központifűtés-szerelők, asztalosok beszédétől visszhangzik a lépcsőház. Egy-egy lakó is megjelenik a környező házakból, szakembert keres, apró javításra, igazításra. Kéznél vannak a mesterek, csőtörésnél, vezetékhibánál vagy ha netán elromlik, csöpög a csap, nem csukódik jól az alak. Itt nem kell várni a garanciális javításig. Kujek Elemér, a központifűtés-szerelők szocialista brigádvezetője. Tavaly, az egymilliomodik lakás elkészültekor 'a Szakipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott. Kezdettől, vagyis az építésvezetőség felvonulásától fogva itt dolgozik. Megszerette a faltól falig ablakos, világos, jó elosztású lakásokat. — Gondolkodás nélkül kicserélném STHEM rendszerűre a magamét, pedig Budapesten, a Pillangó utcai új házakban lakom — mondja. — Nemcsak épíGyerekkocsi a lépcsőházban Az építők, főépítésvezetője, már a tizenegyedik toronyház árnyékában mondja el véleményét: — Tavaly hat 44 lakásos toronyházat adtunk át az Alsóparkban. Pár hét múlva költöznek a tizedikbe, s hamarosan rá megkezdődik itt is a műszaki átadás >r- mutat a mögötte emelkedő, munkásoktól hangos épületre, amelynek homlokzati burkolatát most rakják fel a csúszóállványokról. — Az eredeti tervek szerint ezzel befejeztük volna ténykedésünket a lakótelepen, de közben újabb két toronyházra kaptunk megbízást. Ha jól megy, év végén a szerencsés 13-assal búcsút mondunk az Alsóparknak, ezer otthont hagyva magunk mögött. Bevált a STHEM rendszeteni, lakni is jó lehet ezekben. Egy hónap alatt szereljük fel központi fűtéssel, vízvezetékkel a toronyház 44 lakását, körübelül másfél kilométernyi csövet helyezünk el. Már nem is ismerjük a vésőt, kalapácsot, meg a gipszet, amit födém áttörésére használtunk, most a csöveknek előre kihagyják a helyet, csak át kell fűzni. Az asztalosok sem bánják, hogy ide irányították őket. Csűri György brigádvezető szakmájának technikai forradalmáról beszél, arról, hogyan lett a „fából műanyag”. — Ma már a fa az épületasztalosnál klasszikus anyagnak számít. Ahol lehet, műanyagot használunk. Akad dolga az üvegesnek is elég, ha csak azt vesszük, hogy a tízemeletes ház homlokzatain 1200 négyzetméter az üvegfelület. A burkolok sem malterral tapasztják a téglafalra a .csempét, fára ráéászrtják. .Tisztább, könnyebb munka. Egredül a szőnyegpadló színválasztékát tartják kevésnek. Az újságpapír csákós piktorok konyhameszelés helyett műanyag festékkel vonják be a konyha-, fürdőszobafalakat. Külön-külön más a tapéta a szobákban, még az előszobára is futja. Beépített pultos berendezés a konyhákban, villanytűzhely, mosogató. A fürdőkád végébe még nikkele- zett kapaszkodókorlátot is felszereltek. Egyszóval: teljes az összkomfort. Tíz emelet boldogság... A kapu nyitva, ahogy belépek az előcsarnokA lakók. ba, rögtön észrevenni, hogy ezt a házat még nem lakták be. Az otthonos érzé- kűek kiraktak pár cserép pletykát, aszparáguszt a folyosóra. A lift zárva. Szerencsére egy kismama jön, alig fér be a mélvkocsival a liftfülkébe. — Nincs kocsitároló? — Akkora, hogy jobb nem is kísérletezni vele. Inkább- felviszi mindenki. Pedig sok a fiatal házas, gyerekből is van bőven. A hetediken kiszállok. Vida Gáborhoz, a lakásszövetkezeti bizottság házmegbízottjához csengetek be. Fiatal nő nyit ajtót, karján csokoládét majszoló pufók kislány. A küszöbön elhadarom, .miért jöttem, beljebb tessékel, s egy kézmozdulattal behúzza a kisebb szoba ajtaját, ahol az asztalnál, könyv fölé hajolva, hangosan szótagolva olvas egy hirtelenszőke kisfiú. — Gyakoroltatnom kell, amióta beköltöztünk a nágy lakásba, lerontotta a félévi jegyeit, úgy látszik, nincs any- nyira szem előtt, mint a tenyérnyi, kétszer háromméteres szobánkban, az anyósoméknál — nevet rám nyílt kedvességgel. Hatvankét négyzetméter a lakás. Var donatúj a virágmintás szövettel behúzott bútorgarnitúra ... — Ne nézzen nagyon körül, még sok minden hiányzik. Február 25-én költöztünk. Az első keresetemből függönyt veszek, aztán berendezzük a gyerekszobát ... Sok pénz kell, a lakás induló- összegét két év alatt gyűjtöttük össze... Férje az Agrár- tudományi Egyetem anyagcsoportjának gépkocsivezetője és beszerzője. Vida Gábor- né pedig a Szilas- 111 * menti Termelőszövetkezet Gödöllőn létesített bakelitpréselő üzemének .dolgozója. Most gyermekgondozási szabadságon van, de két hónap múlva megszakítja. Bölcsődébe helyezi el a kis Katit. — Csak a sok kiadás miatt igyekr szem vissza, bútort is törlesztőnk.., Jól keresek, átlagosan háromezerháromszázat. Hatvantonnás présgépen dolgoztam eddig, három’ műszakban. Kértem az elnököt, hogy hadd menjek vissza egy műszakba, így tudnám folytatni még a tizennégy hónapos kislány mellett is ... Negyvenhárom család lakásgondjai- val foglalkoznak még a magukén kívül. Sokszor este is megszólal a csengő. Lakótársak csip-csup dolgokkal: nem tudják az égőt becsavarni a foglalatba, eldugult a lefolyó — még olyan problémákkal is, ami nem a házmegbízottra tartozik. Szerencsére a férj ezermester lakatos szakmája is vaií.- Néhány hét múlva minden lakó kulcsot kap a kapuzárhoz, s attól kezdve a tulajdonosok felügyelete nélkül senki sem léphet a házba. Rendszerető emberek. Erről meggyőződtem, amikor távoztam a házból, s az egyik pihenőnél mentegetőzve kikerültem a lépcsőt mosó férfit, aki asszonyi zsémbességgel szólt utánam: — Ha nem akarta összejárni, miért nem jött le liften? Gödöllő, Alsópark, lakótelep. A délutáni órákban még elevenebb a kép: a loggiákon gyermekruhákat, pelenkákat teregető asszonyok, egy felzúgó porszívó elnyeli az utcára bömbölő rádió könnyűzenei műsorát, a hetedik emeleti ablakból szivárvány szappan- buborékokat röptét a szőke kisfiú. Boldog, ha a színes gömb messzire száll, s beleveszik a park frisszöld lombjaiba .. ,i Horváth Anita TERVEZÜNK, ÉPÍTÜNK, ÚJRA TERVEZÜNK JL A
