Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Saját hasznukra alkották Automata diszpécser Foton Mint egy űrhajó műszerfala. Olyan tisztelettel is nézik. Csupán 600 ezer forintba került, de évente legalább 10 milliót lehet vele megtakarítani. A Papírfeldolgozó Ipari Szövetkezet fóti telepének hangszigetelt szobájában van az új automata tenmeléskísérő diszpécserközpont. Kamarás Lajos, a tmk-műhely vezetője, a gép tervezője büszkén mondja: — Tizennégy kamerás, vezetékes ipari tv, 16 állomásos diszpécser-telefonközpont, 30 számolómű, 25 állomásos írómű. S vagy 30 kilométernyi kábel... Fél év alatt behozza — Hogy mit tud? — Szövetkezetünknek szinte mindegyik gépe rotációs. A számolóművek gépeink fordulatszámát — és ezzel természetesen az átfutó munkadarabok mennyiségét is — mutatják. A 25 írómű a gépek üzemidejét méri. Tehát az új szerkezet megbízható adatokat szolgáltat a munkaidő és a gépek kihasználtsági fokáró^; természetesen jelzi azt is, ha egy gép elromlik. — Természetesen nemcsak az én munkám van ebben — mondja Kamarás Lajos. — Molnár József villanyszerelővel és Sleis Árpád elektroműszerésszel dolgoztunk együtt, de szinte minden munkatársunk segített valamit. — Az új diszpécserközpont helső erőtartalékaink jobb kihasználását, a termelés szervezettebbé tételét szolgálja — mondja Weiner Gyula, a szövetkezet elnöke. — Ha például egy tétel már majdnem kész, idejekorán előkészíthetjük a következőt, s így csökken a gép állásideje. A televíziós és telefonhálózat lehetővé teszi a termelés közvetlen követését és irányítását. Egyszerűsíti az adminisztrációt is, hiszen minden kész munkadarabot számon tarthatunk. — Az sem mellékes — teszi hozzá még —. hogy a hangosbemondón közleményeket tudunk beolvasni, s a munka szünetében zenét közvetíthetünk. — Az egész irányítóközpont csak 600 ezer forintba s háromhavi munkába került. A fóti telep évente mintegy 200 millió forintot termel. Becslésünk szerint — ha a termelékenységi mutatóinkat csak 5 százalékkal javítjuk — évi 10 millió forintot takaríthatunk meg új beruházások nélkül. Fél év alatt többszörösen megtérül a diszpécserközpont ára. Beírókönyv és szögmérő A szövetkezet sok mindent gyárt. Szinte az egész országot Foton készült iskolai betűtartókkal, fűzőlapokkal, kivágófüzetekkel, órarendekkel, átírótömbökkel látják el. Készítenek dombornyomású címkéket, indigó nélküli, több másolatos számlákat, sőt még telexgépekbe és elektronikus számítógépekbe való papírhengereket és írótekercseket is. A papírboltokban a közelmúltban jelentek meg pepitakockás fedelű íróblokkjaik. A tavaly létrehozott műanyag-feldolgozó részleg irattartókat és igazolványtokokat gyárt. A szövetkezet tavaly sikeres évet zárt. A dolgozók létszáma csak 1.5 százalékkal nőtt, a termelés viszont 23 százalékkal emelkedett. Ennek kétharmada a munkatermelékenység javulásából adódott. A munkások bére egy év alatt 10 százalékkal növekedett, a nyereség ötmilliót tett ki. A fóti telep dolgozóinak négyötöde fiatalabb 30 évesnél. 1973 óta kétszer nyerték el a Könnyűipar kiváló szövetkezete címet. Reális tervek A következő öt évben termelésüket 50 százalékkal szeretnék növelni. S hogy ez reális, annak egyik záloga: a tmk-műhely, amelynek 35 dolgozója nemcsak a megelőző karbantartást biztosítja, hanem új gépeket is konstruál. Ezek egyike a termelés irányítását megkönnyítő diszpécser- központ. Május elejétől már a termelékenység növelését szol- ' gálja. V. G. P. Körkérdés. — Mit tud a környezetvédelemről? A válaszokból : — Hát. .ne szemeteljünk az utcán ... Ezután az éttermekben tilos a dohányzás... Valamikor az év elején erről beszéltek a Parlamentben .. . Olvastam az újságban, hogy a cementgyár szennyezi a levegőt . . . Környezetvédelem? Nos, mint jogász mondom: az 1976. évi 2. számú törvény rendelkezik róla. A lényege? Utána kellene nézni... Lelkesedéssel. Ahoi az ösvény ipsziilon alaikbain elágazik, jobboldalt van alig néhány méternyire a hangulatos borpince Tahitótfalun. E ténynek látszólag semmi köze a környezetvédelemhez, hogy most mégis színtere ennek a riportnak, mégsem véletlen, ide várjuk azt a harmincnégy újdonsült szakmérnököt, aki április 29-én vette át diplomáját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen dr. Nagy Emil dékánhelyettestől. A terített, asztalokon most gyújtják meg a gyertyákat, hanglatteremtő fények vil- lódznak a pince téglaboltozatán, a korsókban aranyszín bor. Két esztendő alatt kötődött barátságokra, a további együttműködésre koccintanak ma, s oldják fel a négynapos vizsga izgalmait hallgatók és tanáraik. Ám ezek a hallgatók már nem legénytollas ifjoncok, a legtöbbje már régi emlékként idézi az egyetem padkopteitó esztendeit, most mégis olyan hévvel, lelkesedéssel szólnak új képesítésükről, leendő munkájukról, mintha most kezdenének mindent, most lépnének a maguk választotta pálya első szakaszára. Elsőként érkezik, aki ma estére a házigazda szerepét vállalta, Skultéty József, a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnöke. Derűs arccal, jókedvűen, mint aki a mai napon szívére ölelne mindenkit. Széles mozdulatokkal újságolja: — Summa cum laude végeztem. Nagyon boldog vagyok. Megérte ez a kétesz- tendei tanulás, nem is a diplomáért — hiszen ez a harmadik —, áz újdonságért, s Szállítják a kiskazánokat A Monorl Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató .Vállalat ceglédi gyáregységében évente mintegy tízezer darab kislakáskazánt készítenek. Képünkön Smahajcsik József és Szekér Sándor a kész berendezéseket szállítja. Nagy Iván felvétele Még kevés a nyolc óra Minit gigászi örökmécses, úgy lobog, a szélben a gázláng á Dunai Kőolajipari Vállaltait tartályai, tornyai felett. Dunáról fúj a szél, s olykor néhány kósza esőcseppet hoz magával. Éppen csak annyit, hogy bepöttyözze vele a gyár- óriás aszfaltútjait. Vegyésztechnikusnak tanult — Nagy Lászlónét keresem — mondom annak a kötény- ruhás, fehérblúzos, vékonypénzű fiatalasszonynak, aki elém áll a személyzeti és oktatási osztályvezető titkárságán. Ö az, feleli, de kétszer kell megismételnie, míg elhiszem. Akikor viszont nagy baj van, mert én olyan embert kerestem, aki szinte az első kapavágásoktól itt dolgozott, az olajvárosban; ez az asszony pedig akkoriban koptathatta az általános iskola padjait. Nagy Lászilóné nevetve megköszöni, hogy fiatalítom, s felvilágosít, hogy amikor a férje az első tonna építőanyagot fuvarozta tehergépkocsiján a leendő olajfinomítóhoz, akkor már négyéves volt a nagyobbik fiúit. Zala megyéből kerültek ide a Duna mellé, Százhalombattára, s azt a napot, sorsfordulónak nevezhetik az életükben. — Szegény vidékien születtem, szűkösen adta arrafelé a föld a kenyeret a több gyermekes parasztcsaládoknak — emlékezik vissza a gyermekkorára. — Iparnak híre sem volt Tófejen, így hát apám más vidéken keresett magának munkát: Tatabányán. 1947-ben az orvos eltiltotta a bányamunkától. Visszaköltöztünk apad nagyszülőimhez, Hahóira. Még nehezebb idők jöttek ránk, mert apánk már csak alkalmi munkákat talált. Ahhoz mégis ragaszkodott, hogy a gyerekeit taníttassa. Én voltam a legidősebb, s az általános iskola után felvettek a nagykanizsai vegyipari technikumba és a kollégiumba. Apám már nem érhette meg, míg vegyész lesz a lánya, két év múlva meghalt. Anyám napszámosmunkával teremtette elő a megélhetést a két kisebbnek. 1956-ban leérettségiztem, s két évi kötelező gyakorlatra a Zalaegerszegi Tejipari Vállalathoz kerültem, meósnak. Szerény volt a kezdő fizetésem, mégis örültem, mert mos már én is segíthettem taníttatni a testvéreimet. „Valami olajfinomító épül” — A kötelező gyakorlati időm után ottmaradtam a Tejipari Vállalatnál. Közben férjhez mentem, s elköltöztünk albérletbe a férjem falujába, Gellénházára. Ott született az első gyerekünk. Bölcsőde nem volt a faluban, a gyereket anyámhoz kellett adnom. Hahótra. Én Gellénhá- záról naponta Zalaegerszegre jártam, s így csak a hétvégén jutottam el a kisfiámhoz. Valami derűs nyugalom, kiegyensúlyozottság árad ebből az asszonyból. Még most sincs a hangjában semmi önsajnálat vagy keserűség. Akkor ilyen világ volt. Most minden más. — Aztán 1962-ben — a férjemet a trösztön belül áthelyezték. Egy akkor alakuló vállalathoz került, amit senki sem ismert, DKV-nak hívták, s egy üzlethelyiségben székelt Budapesten, a Budafoki úton. Mondták, hogy valami olajfinomítót építenek Százhalombattán. Attól kezdve csupán kéthetenként láthattuk. Két évig tartott így, aztán — 1964. február elején — eljöttünk a gyerekkel a férjem után. — A szakmámban akikor még nem tudtak alkalmazni, így anyagbeszerző lettem a DKV-nál. Aztán novemberben átkerültem a termelési főosztályra, ahonnan üzemtanulmányra küldtek Szőnybe, a Komáromi Kőolajipari Vállalathoz. Ott tanultuk meg ismét amit a technikum óta már elfelejtettem: az olajvizsgálati és minősítési módszereket. Vezetőnek született — Sosem felejtem el. azt az áprilisi napot 1965-ben, amikor beindult az első termelőüzem, az AV—I-es! Három műszakos laboráns lettem. Akkoriban minden fél esztendőre jutott valami öröm: először a munka, aztán — októberben — a laikás. Életem első főbérleti lakása! Másfél szoba, összkomfort. Anyám már két éve itt dolgozott, takarítónőként, s amint megkaptuk a lakást, azonnal hozzánk költözött. A következő júniusban megszületett a második fiunk, s ezzel kinőttük a másfél szobát. Tudta ezt az akkori igazgatónk is, s nagyobbat ígért. Még abban az évben meg is kaptuk. Három szoba, összkomfort, erkély; a világ legszebb lakása! — Közben a szakmai pályafutásom, is felfelé ívelt. A szülési szabadságról visszatérve, kineveztek művezetőnek ^a meó-laborba. Ebben az időben lett a főnöke dr. Lehoczky Lászlóné, a minőségellenőrzési főosztály vezetője. Lehoczkyné így beszél róla: — Nagy Lászlóné — nekünk inkább: Marika — példaképe a fizikai dolgozók közül kiemelt, irányításra termett vezetőnek. És példaképe a kiváló női vezetőnek. Öröm volt vele együtt dolgozni. A beosztottai mindenkiméi jobban szerették, noha igényes és keménykezű művezető volt. Éppen ezt szerették benne: az igényességet, és az igazságszeretetet. Az egyik szemük sírt — Abban is példát mutatott, hogyan kell összeegyeztetni a gazdasági és politikai munkát. Az emberekkel való bánásmódjában, a munkakörülményeket' javítani, akaró törekvésében, ismereteinek átadásában épp úgy benne volt a kommunista vezető önzetlensége, felelősségérzete, mint döntéseiben. Munkatársai azt mondották tavaly. januárban, amikor Nagy Lászlónét kinevezték a személyzeti és oktatási osztály vezetőjének, hogy egyik szemük sír, a másik nevet. Sajnálják, hogy otthagyja a meó-labort, és büszkék rá. hogy közülük kerül vezető egy ilyen fontos osztály élére. Búcsúzunk. Nagy Lászlóné néhány aktát a táskájába tesz. — Most fizetem a tanulópénzt — mondja szerényen. — Ma még kevés nekem a nyolcórás munkanap, esténként otthon is folytatom ... Ha már bíztak bennem, nem akarok csalódást Okozná ... Nyíri Éva Az elsők — harmincnégyen hogy az ember az elsők között lehet egy világméretű, fontos feladat megvalósításában, a környezetvédelemben. — Amikor nekivágtam ennek a két esztendőnek, már sok gondom volt a környezeti ártalmakkal. A mezőgazdaság kemizálása gyorsan fejlődik, ez köztudott. A műtrágyák, a növényvédő szerek sokoldalú fölhasználása nyomán előfordul károkozás is, megbomol- hat a biológiai egyensúly. Csak egy példát: a hazai állattenyésztésben jelentkező szennyeződés 5—6 millió ember környezetszennyezésével egyenlő. Engem különösen az foglalkoztat, mint juttassuk ki a híg trágyát a földekre, hogy a környezet ne szenvedjen. De foglalkozom a hévízhasznosítással is, Cegléden három termálkút van, azoknál is jelentkeznek környezeti ártalmak. De azért hadd mondjam meg: ez nemcsak védelemre szorítkozó feladat, hanem fontos gazdasági teendő is. Azt hiszem, érthetővé válik ez az utóbbi, ha arra hivatkozom, hogy a KGST-ben magyar szakemberek feladata a hulladékok feldolgozása új, fejlett technológiájának megoldása... Úttörők. Léptek dobognak a meredek falépcsőn, megérkeztek a többiek is, helyet foglalnak a tölgyfa asztaloknál. Dr. Stefanovics Pál akadémikussal, a környezetvédelmi szakmérnöki szak vezetőjével váltunk szót: — Az agarár-felsőoktatási intézményekben elsőként szerveztük meg a mezőgazdasági környezetvédelmi szakmérnökök képzését, s ez nemcsak a hallgatóknak, hanem az oktatóknak is nagyon sok újat hozott — emlékezik az első két esztendőre. — Ilyen képzés külföldön nincs, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen most készülnek a megszervezésére. Így hát úttörő szerepet vállaltunk, de megérte. Más hazai egyetemeken folyik környezetvédelmi oktatás, amelyet valamivel később vagy velünk együtt kezdtek. — Ha sommásan kellene megfogalmazni, hogyan jellemezné a kétéves szakképzés legfőbb célját? — A környezetvédelmi ismeretek három nagy körben találkoznak a társadalom, a műszaki élet és a biológia területén, s a cél, hogy a hármas egység irányában fejlesszük tovább az agrárdiplomára épülő ismereteket. Az eredményről? Mi úgy szoktuk mondaná, hogy egy új fogalom hódított magának tetei-: a környezetvédelmi szemlélet. Dr. Fekete József egyetemi adjunktus is a kezdettől bábáskodott a környezetvédelmi szak létrejötte felett. A kezdeti nehézségekre emlékezik, hogy tapasztalatok nélkül indultak neki, aztán egy hirtelen fordulattal azt mondja: — Harmincnégy mezőgazdasági szakember kapott ma szakmérnöki diplomát környezetvédelemből. Van közöttük kertészmérnök, erdőmérnök, főiskolai tanár, tudományegyetemet, műszaki egyetemet végzett egyaránt. Sokan már évtizedekben számolják, mikor is vették át az első diplomájukat. Most mégis olyan lelkesedéssel, segítőkészséggel vettek részt a közös munkában, mint akik tudják: úttörő feladatra vállalkoztak az előadókkal együtt, hogy aztán ők segítsenek tovább terjeszteni e nagyon fontos szemléletet és ismereteket. Átültetni azokat az elméletből a mindennapok gyakoriatábd? Ök is úgy érzik: múltjuk még nincs, csak jövőjük ... Szemlélet. Ezt a találkozást Szabó Lajosnéval beszéltük meg előzetesen telefonon, javasolta a helyszínt, hiszen itt, a vizsga és diplomaátvétel izgalmain túl, felszabadultan beszélgethetünk. — Hogy én miért vállaltam? Az én esetem egyszerű, hiszen én itt dolgoztam már az előkészítésen is az egyetemen. Főelőadó voltam, a professzor úr, akkor rektorhelyettes, azt mondta: csinálunk egy környezetvédelmi szakot. Kíváncsi voltam, milyen lesz, hogyan sikerült az előkészítés, no, meg ráadásul az én szakterületemet is érinti, így hát nekivágtam. Szaibóné — két pici gyermek édesanyja — ma már tanársegédnek mondhatja magát, a szakdolgozatát, amelynek témája: szermaradványok az állati termékekben, elfogadták doktori értekezésnek. Egy pillanatra ismét visszajön és azt mondja: — A férjem sokat segített otthon is. Egyébként ő is itt van. velünk együtt végzett... Határozott katonás hangon sorolja adatait a hallgatónak bizony már nem fiatal ember: — Dr. Lengyel Ádám vagyok, főiskolai docens a nyíregyházi főiskola mezőgazdasági tanszékén, ötvenöt éves. Harmincnégy éve kaptam meg az első diplomámat. Akkor Pest megyében, Nagykőrösön éltem a feleségemmel együtt, azért vállaltam ezt a két évet, hogy a tanárképzésben bevezethessük a környezetvédelmi oktatást. Mi leszünk ősztől az elsők, akik speciális kollégiumokban, két év négy féléve alatt fölvértezzük az ezirányú ismeretekkel. Főleg a biológia- tanárokat, de a többieket is. Nyolc éve doktoráltam. Elég régen volt. Maradt pótolni való, ez a terület meg különösen izgalmas. Amikor átvettem a jeles diplomát, úgy örültem neki, mint az elsőnek. Csak egy hajszálon múlt a kitűnő. Végezetül: a tanultak továbbadásáért, a környezetünk szebbé, emberhez méltóbbá tételéért mindannyian sokat tehetünk. Ez a kötelességünk, ezt fogalmazza meg az 1976. 2. számú törvény első paragrafusának második bekezdése. Göbölös Antal erdőmémök a fiatalabbak közül való. Mint az a 35 ezer hektárnyi erdő, mely a felszabadulás után települt a Duna—Tisza közére, tervszerű, céltudatos munkával, melynek részese, a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban. —Azt mondják egyesek, hogy divattéma a környezetvédelem — kezdi az eszmefuttatást, aztán mindjár válaszol is rá, nagy hévvel, mintha ezúttal is meg kéne győznie valamely értetlen vitapartnerét. — Találkozott itt mezőgazdász, erdész, kertész, átalakítottuk egymás szemléletét. A lényeg: minden szakmának előnyére válik, ha a környezetvédelemben komplex megoldásra törekszik. Ezt már csak egyéni véleményként mondom: a környezetvédelem és a gazdaság szerves egysége nem új dolog. Foglalkoztak vele eddig is, a gondok sem új keletűek, csak helyileg jelentkeztek, s oldották meg — vagy próbálkoztak vele. Ugye volt már szó itt a hígtrágya hasznosításáról. Nos, mi a neanesnyárfák termesztésénél jól alkalmazzuk, míg az élelmiszernövényeknél a higiénés követelmények miatt nem lehet. Ez is csatlakozik itt a környezetvédelemhez — összetett módon. Továbbadni. Németh József keszthelyi mérnöktanár lelkesen ecseteli, hogy egy esztendő múlva a Nagyváthy János Szakközépiskolában is elkezdik a környezetvédelmi oktatást. — Mi majd a mezőgazdaságban dolgozó középkádereknek adjuk át ismereteinket — mondja —, képessé akarjuk tenni tanulóinkat, hogy felismerjék, helyesen ítéljék meg munkájuk során a környezet szennyeződésében jelentkező veszélyeket. Hogy ne csak azt lássák, hogy a vegyszerekkel rovart irtanak, hanem azt is, hogy ezek a szerek milyen környezeti ártalmakat okozhatnak, s ami még ennél is fontosabb: gondoljanak a veszély megelőzésére. Pohárköszöntö. Az akadé- mikus szeretettel szól a közösen dédelgetett, a hallgatókkal együtt formált műről, a két esztendeje létrehozott s ma már módszereiben is kiforrott mezőgazdasági környezetvédelmi szakmérnöki karról. Az új diplomát átvevők szószólója köszönetét mond a tudás terjesztőinek, tanároknak, előadóknak. Holnap harmincnégyen kezdik meg átültetni a gyakorlatba a környezetvédelem elméletét, s azért dolgoznak, hogy rövidesen minél többen tudják, mit is ír elő az 1976. évi 2. számú törvény első paragrafusának második bekezdése a szép, emberhez méltó környezet megteremtéséért. * * Baumann László
