Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-28 / 125. szám
Május végén nyit a strand Monori-erdő i nyárra készül Hatszázszcmélyss sampingtábcr Monori-erdőt felfedezték. Lakóinak száma évről évre nő, kétezernél többen élnek már a településen. Minden esztendőben harminc „új gyerek” iratkozik az ottani iskolába, a községbe költözők, a friss háztulajdonosok csemetéi. Monori- erdőt mégis nyáron emlegetjük leginkább, hiszen üdülő jellege sem szűnt meg, gomba módra szaporodnak a hétvégi házak, s ha. készen lesz a 700 személyt befogadó kemping, az üdülőjelleg tovább erősödik. ★ ' Megállunk a hófehérre és világoskékre festett strandbejárat előtt. Nyitva az ajtó, bentről kopácsolás zaja hallatszik. A monori nagyközségi tanács költségvetési üzemének lakatosai, Zéman Tibor, Kollár Mihály, Kollár Ferenc és Sipos József cserélik a télen alaposan megrongálódott csöveket, csapokat. A festők már az utolsó simításoknál tartanak, a medence vakítóan fehér, kékek a zuhanyrózsák, a korlátok. A büfé rendbehozása vár még rájuk, de közben az asztalosoknak is akad dolguk: hívatlan látogatók többször is jártak a strandon, a holt szezonban, a megrongált kabinok, széttört pihenőpadok bizonysága szerint, nem fürdés céljából. Háborítatlanul nyújtózkodnak a bokrok, a frissen nyírt pázsit, a színes strandtakarókat várja. Május 30-án megnyithatják a strandot, mondják a munkások, rajtuk nem múlik, addigra mindennel készen lesznek. Rend, kellemes látvány, meleg vízzel telt medence fogadja majd a fürdőzőket. ★ Nem kell sokat gyalogolnunk, hogy a strandról az erdő legszélső fáihoz érjünk. Ez a rész már, főleg a hétvégi házaké. A Nefelejcs utca kanyarodik egyet, homokvölgybe fut, a völgy tetején ideiglenes épület: Mikla Lászlóéké. A gazda bosszúsan legyint, amikor az erdőt emlegetjük. — Gyilkolják itt a fát. Hat éve, amikor mi is telektulajdonosok lettünk, még messzebbre nyúlt az erdő. S ahányszor kijöttünk a hét végén Pestről, mindig kevesebb fát találtunk. Tilos, de viszi boldog, boldogtalan. Sőt, viszik a homokot is. A telket kétszer kellett gyaluitatnom, kihordták a kerítése alól a homokot, a levegőben lógtak az oszlopok ... A völgyet, az utca folytatását sem a természet teremtette, hanem az ingyenhomokkal építkezők. Mikla Lászlónak igaza van. De vajon miért jobb a hétvégi házak tulajdonosainak például, hogy öt csenevész paradicsomtő terem a kertjükben kiirtott nyír- és akácfák helyén? ★ ' A kemping egyelőre — erdő, A fák között hatalmas vastest:» fekszik a fúrótorony a fűben. A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat négy munkásának lakókocsiját két dühös kutya őrzi. — Egy hete jöttünk ide — mondja Fehér Sándor fúrómester —, körülbelül két hónap múlva kész leszünk a terület közművesítésével. — Négyen? — kérdezzük hitetlenkedve. — No, persze — emeli fel a mutatóujját —, ez még a prémiumtól is függ. Hétfőtől péntekig az erdőben laknak, az Autócsárdában étkeznek. Hét végén Mátészalkára, Tiszavasváriba, Lőrincre utazik a gárda. Lassan halad a munka, valóban kevés a négy ember. De hát, ha nincs több... Bizony, az idén már semmi sem lesz a sokat emlegetett kempingtáborból. Talán jövőre. ★ Szép a Vadgalamb presszó, mintha az idén nyílt volna meg. Az Autócsárda előtt a szokásos kocsisor, de még nincs nyári zaj Monori-erdőn. Még csak készülődnek a nyárra. (koblencz) Fodrászüzletemet Monor. Bocskai utcai lakásomon megnyitottam, szeretettel várom vendégeimet. Farkas Tiborné. A majdani kempingtábor helyén a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat'munkásai dolgoznak: Fehér Sándor, Katona Mihály és Sándor Károly. A költségvetési üzem lakatosai a strand megrongálódott csöveit javítják, cserélik. Képünkön: munka közben Kollár Ferenc, Kollár Mihály és Zéman Tibor. Péter László felvétefei MŰSOR MOZIK Monor: Tecumseh. Pilis: Gyilkosságok péntek este. Ve- csés: Nyestfiak. művelődési hazak Gyomron, 14 órától: zenetanfolyam, 14.30-tól: a gyermekszínpad próbája, 18-tól: a fotó- éa motorosklub foglalkozása; az úttörőházban, 10-től 18 ig: úttörő képzőművészek megyei kiállítása. Monoron: 18-tól 22-ig: az ifjúsági klub összejövetele. Péteriben, 18- tól 20-ig a honismereti szakkör, 18-tól 22-ig: a hangstúdió, illetve a magnós klub foglalkozása. XVIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1976. MÄJUS 28., PÉNTEK Teljesítették ígéretüket Villanyhálózat-rekonstrukció Ollón Ismét kigyulladt a fény Üllő nagyközség Rákóczi telepén nagy munkába fogtak a villanyszerelők. A nem mindennapi látnivaló kicsalta az utcára az embereket, akik1 megelégedéssel szóltak Fodor István művezető csoportja szorgalmáról. Az utca forgalma megszűnt, nagy erőgépek foglalták el az egyébként keskeny Maglódi utat. Az egész telepen kicserélik a villanyhálózatot, s nemcsak a vezetékeket, hanem az oszlopokat is. Előre bejelentettéül, hogy két napig áramszünet lesz, s igyekeztek, hogy a megszabott idő alatt a hálózatot üzemképesen átadhassák. A régi oszlopokat meglazították, s cséh- szlovák gyártmányú Tátra daruval kihúzatták a földből, utána szovjet gyártmányú markoló ásta ki az új oszlop helyét, majd a daru a 11 mázsás betonoszlopot a helyére emelte, a markoló pedig betemette a gödröt. Arról, hogy a gödör teljesen eltűnjék, Palik László és Ambrus András betanított munkások gondoskodtak. ELÉRTE CÉLJÁT Tapasztalatcsere Szentendrén VISZONOZZÁK / A Pest megyei tanácstagok monori járási csoportja e héten ellátogatott Szentendrére. Részt vett a tapasztalatcserén Kozák Sándorné, az MSZMP monori járási bizottságának titkára és dr. Bencsik Mihály, a Pest megyei Tanács monori járási hivatalának elnöke, valamint a járás három ország- gyűlési képviselője, Bata János, Béki Ferencné és dr. Varga János is. A megyei tanácstagok megismerkedhettek a szentendrei járási csoport munkamódszereivel, feladataival, * LÁTOGATÁST művelődési központba, a skanzenbe, végül a pomázi Dunakanyar Termelőszövetkezetbe. A tapasztalatcsere elérte célját, a résztvevők sok hasznos tapasztalatot szereztek, amelyeket hasznosítani tudnak majd munkájukban. A szentendrei csoport szeptemberben viszonozza a látogatást. (—é—) Szombaton és vasárnap A Budapesti Áramszolgáltató Vállalat megbízásából, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat brigádja dolgozik a telepen. Az oszlopok felállítása után, a brigádok azonnal a felső vezetéket feszítették ki. Bolya László szerelő csoportvezető szerint, az egyes épületekhez vezető, eddigi csupasz csatlakozókat később szi- geteltre cserélik át. Ennek az az előnye, hogy ha falomb ér hoz^á. nem keletkezik zavar. — Siettünk — mondta —, hogy a lakosság minél előbb kapjon áramot. A régi vezeték elavult volt, pém bírta a feszültséget. A jövőben tökéletesebb lesz a háztartási gépek működése, és természetesen, jobb lesz a tévévétel is. A munkások valamennyien a Jászságból valók. A csoportnak 18 tagja van. Naponta hazajárnak, vállalati busz szállítja őket Üllőre és viszi 70 kilométerre levő otthonukba. ★ A brigád beváltotta ígéretét, az utca villanyhálózatát két nap alatt újjáépítette, a Magldódi utcában ismét kigyulladt a fény, most pedig tovább folytatja munkáját a telepen. (cm) elmondták véleményeiket, tapasztalataikat. A vendéglátók gazdag programról gondoskodtak. Ellátogattak a megyei tanácstagok Kovács Margit keramikusművész műtermébe, a megyei Úttörőket cs kisdobosokat avatnak Aszfallrajzverseny, túrák, vetélkedők Harmincéves a mozgalom Hogy is volt? Egy díjnyertes pályamű A Magyar Úttörők Szövetsége járási elnöksége az úttörőmozgalom 30. jubileuma tiszteletére irodalmi pályázatot hirdetett. A pajtások három kategóriában készíthettek dolgozatot, Örs, vigyázz, Ilyenek vagyunk s Hogy is volt? címmel. Mindhárom kategóriában szép és érdekes pályaművek születtek, amelyeket a zsűri a közelmúltban értékelt, öt első díjat adtak ki, az egyiket Rendek Róbert, a monori 482. számú Arany János úttörőcsapat tagja kapta. A monori Kossuth iskola Vb. osztályos tanulója Hogy is volt? címmel írt dolgozatot, amelyben felelevenítette az úttörőmozgalom kezdetét, édesanyja elbeszélésé alapján. A riport csak egy — a legjobbak közül. A járási úttörőelnökség , a 21 beérkeI zett pályaművet a gyömrői megyei úttörőmúzeum rendelkezésére bocsátotta. Az alábbiakban közöljük Rendek Róbert pályaművét. A rajgyűlésen a Magyar Úttörők Szövetségének 30. évfordulójáról beszélgettünk. Egész úton hazafelé ezen gondolkodtam. Megnyomtam az idegtépő csengőnket. Anyukám nyitott ajtót. — Anyu, mondd, te voltál úttörő? Mesélj róla? Kérlek! — No, de iy, a kapuban? Most? Csalódottan bekullogtam. Alig tudtam kivárni az estét, hogy mindketten ráérjünk, de elérkezett, s beszélgetni kezdtünk. — Ugye, emlékszel a kis falura, Lovasberényre, a Dunántúlon, nagymamánál, ahol nyaralni szoktál? Megnéztük az iskolát is, ahová jártam, de meglepő, akkor nem is mutattál érdeklődést különösképpen. — De, anyukám... — No, jó, nem azért mondom, hogy nem akarok beszélgetni, hiszen megígértem. Amikor az úttörőszövetség megalakult, én még alsó tagozatos voltam, csak később kerültem az úttörők közé, egykét év múlva. Szívesen emlékszem vissza iskoláskoromra, úttörőéletünkre is. — Mondd, anyukám, gazdag programotok volt, sok-sok őrsi és rajfoglalkozás és játék és... — Állj! Állj! Fiam! Csak sorban! Mindenre egyszerre? Természetesen voltak őrsi ösZ- szejövetelek és rajfoglalkozások, ahogy most is vannak. Úgy jártunk mi is, mint ti most. De, ha jól utána gondolok, emlékszem, volt valami más. Lehet, hogy csak az én emlékezetemben tűnik olyan szépnek? A zászlófelvonás volt, hét elején és ... — Mi sok-sok ünnepélyen veszünk részt. Ti is voltatok? — Annyi ünnepélyes esemény talán nem is volt, mint amennyire ti jártok, de emlékszem arra, mikor mint úttörők, egyenruhában díszőrségben álltunk. Büszkén és fegyelmezetten feszftettünk a zászló alatt, hiszen megtiszteltetésben részesültünk olyankor, csak kifogástalan magatartásé úttörő kapott olyan megbízatást. — Hogyan tanultatok? — Akkoriban is volt tanulópár-mozgalom. „Segítsd tanulótársad” jelszóval, sokat bújtuk a könyveket. Szívesen tettük, mert akkor még játékra is összejöhettünk. — De az úttörőmunka, arról is beszélj már, kérlek. — Űttörőmunka? Nem is tudom hirtelen... Úttörőszobánk, persze, nem volt. Örsi falunk, áz igen. Ünnepélyeken sokat szerepeltünk. A szovjet katonák sírjait gondoztuk az angolkertben, ahogy mi neveztük a kastélyt körülvevő kertet, parkot. Már kora tavasszal megjelentünk ott. Virágért még messze sem kellett mennünk, a közelben nyílott korán a hóvirág, az ibolya. Mennyi gyöngyvirágot szedtünk ott májusban, a parkban ! A tanácsválasztásra zenés ébresztőt, pontosabban énekszós ébresztőt csaptunk. Ébresztő volt / a javából, magunk készítettük a szövegét, egy ismerős dallamra. Persze, osztályfőnökünk javítgatta alaposan. Ezt neveztük csasztus- kának. Nagyon sokat énekeltünk. Kirándulni nem is tudtunk másképp. Zengett a környék, ahol mi jártunk. Énekeltük a „Megjött már a fecs- kemadár”-t és még sok-sok más úttörődalt. Rengeteg mozgalmi dalt tudtunk, de jól leA járás úttörőcsapataiban lázasan készülődnek a szombathetett azokra menetelni! S mi mentünk a rétre, hegyre, erdőbe. — Azt irigylem, tényleg, anyuci! Az erdő, a hegy ott olyan gyönyörű! — A legszebb részén te nem is voltál, kisfiam. Benn, az erdő belsejében, messze a mű- úttól, állt a vadászkastély, 6— 7 kilométeres túra az iskolától. Ott táboroztunk. Onnan indultak az őrsök, rajok szerte az erdőbe, föl a Meleghegy tetejére, a Lyukas-kőhöz. Ismertük az 1848-as győzelmes csata színhelyét, sokat tudtunk Vörösmartyról és Gárdonyiról, a nadapi kőről, amelyben a tengerszint feletti magasságjelző van. Nem esett róla szó a tankönyvünkben, de jártunk ott, és tanárunk ész- revétette velünk. Bele kellett botlanunk valósággal. — Ha visszagondolok, nem is hiányzott különösebben semmi, pedig milyen szegények voltunk, hozzátok képest. Legjobb, ha nem is gondolunk erre, mert biztosan tudom, hogy vidámak voltunk, mindenfelé játék, robogó kisvonat, távirányítós autó, versenykerékpár és kismotor nélkül is. — Ügy emlékszem egy szép dalra, amit sokszor énekeltünk, amit komolyan vettünk, és hittünk is: „Az úttörő ifjúság egy szebb jövőbe néz, / Egy jobb világért harcol / és érte meghalni kész. / Előre, előre, ez a jelszavunk, / Mi nem hátrálunk, / Most mi úttörők vagyunk. / Előre hát!”. Most már tényleg elhallgatott anyám, s én nem is kérdeztem többet, tudtam, mire gondolt. Igen, a szebb és jobb jövőre, amit az ének idéz. Ök énekelték, mi pedig éljük. Rendek Róbert 7/b. osztályos tanuló, Monor, 482. sz. Arany János úttörőcsapat vasárnapi úttörő- és kisdobos- avatásra. Az idén ünnepli az úttörőszövetség létrejöttének 30. évfordulóját, ezért a szokásosnál is gazdagabbnak ígérkeznek a gyermeknapi ünnepségek. Monoron, szombaton reggel fél 9-kor adják át rendeltetésének a járás első KRESZ-parkját, amely csaknem teljes egészében társadalmi összefogással épült. Üllőn is KRESZ-parkot adnak át. Ezerhatszáz kisdobost és ezerkétszáz úttörőt avatnak, ünnepélyes keretek között, kék, illetve piros nyakkendővel. Több úttörő- és kisdoboscsapat, úttörővezető kitüntetésben' részesül. 1 Gazdag lesz a további program is. Gyomron például, a művelődési és úttörőház szervezésében, aszfaltrajzversenyt rendeznek, de a többi községben is túrák, vetélkedők színesítik a műsort. (g) Százncgyvcnhárom raj A járási tűzoltóversenyre, melyet június 6-án, vasárnap, a vecsési sporttelepen rendeznek meg, száznegyvenhárom raj jelentette be részvételét. Legtöbben a férfiak versenyében indulnak, összesen 70 raj. MENDE Orvosi ügyelet Menüén a közelmúltban megüresedett 2. számú orvosi körzetben ideiglenesen dr. Sass János úri körzeti orvos rendel, hétfőn, szerdán és pénteken, 13.30-tói 15 óra 30 percig. l i
