Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-23 / 121. szám
1976. MÁJUS 23., VASÁRNAP KÓTA-ülés Szombaton, ülést tartott a Kórusok Országos Tanácsának elnöksége. A tanácskozás napirendjén szereplő beszámolót a KÓTA 1976 első negyedévében végzett munkájáról Maróit Gyula, a szervezet íőtitkára terjesztette elő, majd Makiári József, a KÖTA művészeti bizottságának vezetője tájékoztatást adott a közelmúltban megrendezett országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari fesztivál, valamint a pécsi országos ka- marakárus-fesztivál tapasztalatairól. Módszervásár egészségügyieknek Elmondják — Pest megyei küldöttek Alíg bárom hónapja tartották meg Székesfehérvárott az ifjúsági klubok harmadik országos módszervásárát. Az ott látottak, tapasztaltait feldolgozásaként az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete a héten Siófokon hívta össze klubjainak vezetőit: miként sáfárkodjanak lehetőségeikkel, hogyan hasznosítsák a számtalan ötletet, módszert, amellyel tartalmassá tehetik az ifjúsági klubok életét. A siófoki találkozó nemcsak ötletbörze volt, hanem hasznos véleménycsere is. Az egészségügyi intézmények közművelődéssel is foglalkozó orTV-FIGYELŐ Könyvhét. Nincsenek valami irigylésre méltó helyzetben azok a szerkesztők, akiket a könyvhét előkészítésével bíztak meg. A néző évről évre láthatja, hallhatja nagy igyekezettel összeállított, majd mindenre és mindenkire tekintettel levő műsoraikat, amelyek mégis-mégis érdektelenre sikerültek. Az idei előzetes más volt, mint a korábbi években! Most nem mindre és mindenkire volt tekintettel Farkas Katalin szerkesztő, hanem csak úgy kedvére szemezgetett a könyvhét bőséges terméséből. Bányai Gábor műsorvezetőt ide is beküldte, amott is megszólította, s e könnyed séta végén jó pár kötetről mondhatta el a néző: na, ezt megveszem. Valahogy így kell ezeket a szépirodalmi magazinműsorokat csinálni! Kint az utcán, csevegéssel; nem méltatva, inkább csak átlapozva a kiválasztott műveket. Közreműködőit tekintve is új volt ez az ünnepi lapozgató! Ritkán láttunk ennyi fiatal színészarcot egyszerre, mint most. Marosi Gyula színész- históriájában például egy egész osztálynyi leányszépség nyüzs- gött., a. képernyőn. Azt pedig, hogy ezek a fiatal színészjelöltek, színészek nemcsak nyüzsögni, hanem átélni, jellemet formálni is tudnak, többek között igen jól bizonyította Hámori Ildikó, aki mély emberi hitellel mondta el Heinrich Böll nagy sikerű — világsikerű! — könyvének, a Katharina Blum elvesztett tisztességének részletét. Ám, hogy ez a jól sikerült könyvheti műsor se hagyjon maradéktalanul kellemes emlékeket, készítői fölléptették benne azt a Was-taps nevű együttest is, amelynek tagjai — élükön vezetőjükkel és komponistájukkal, Keres Tiborral — nem úgy dalolnak, amint azt egy képernyőre vitt beatzenekar muzsikusaitól elvárná az ember. Föllépésüket az indokolná, hogy irodalmi anyagot — Szécsi Margit verseit, az óceániai népköltészet egy szép darabját — zenésítették meg. Szép a szándék, az eredmény viszont... Láthattuk, hallhattuk; bosszankodtunk is miatta! Pályaválasztás. E ^ zengi most az ország, s e szó hangzott el jó párszor az ismét remekre sikerült Családi kör péntek esti műsorában is. Szalai Júlia szociológus szólt erről a szülőt, diákot egyaránt izgató nagy kérdésről, amely nemcsak az általános iskola utáni éveket határozza meg, hanem a pályát választók egész életére kihat. Szellemi munka, fizikai munka, diploma, szakmunkás-bizonyítvány — kire ez várj, kire amaz. S mindezzel együtt a jövendő feleség, a jövendő család; egyszóval, tényleg az egész élet... Igazán tanulságos volt a szociológus okos szavait hallgatni. Akácz László vosai, középkáderei, szakdolgozói a kórházakban, rendelő- intézetekben tevékenykedő fiatalok művelődési, szórakozási lehetőségeit mérték fel, adtak egymásnak tippeket, felhasználva a személyes találkozás tapasztalatátadó módszereit. A kétnapos mini módszervásáron a résztvevők bemutató klubfoglallwzások tanúi is lehettek. Pest megye képviseletében dr. Farkas Iván, a Semmelweis Kórház belgyógyásza és Varga Pálné, a ceglédi városi tanács egészségnevelője vett részt a tanácskozáson. Mindketten a munka közben elmélyülő emberi kapcsolatokban, a művelődési, szórakozási feltételek megteremtésében látták az ifjúsági klubok jelentőségét. — A szakterület klubjainak működése segítséget nyújt a pályakezdők munkahelyi beilleszkedéshez, nemcsak kedvüket, hanem munkájukat is meghatározhatja — mondta Varga Pálné. — Éppen ezért örültünk ennek a módszervásárnak, további ötleteket kaptunk. A három műszak, az ügyeletek sokasága nem jár együtt az egészségügyisek érdeklődésének egyoldalúságával. Megteremtve a közös művelődés lehetőségeit, most már arra törekedtünk, hogy a feltételek gyarapításával és az igények figyelembevételével tovább erősítsük ifjúsági klubjaink közösségét formáló erejét, a szakma megszerettetése mellett a művelt ember formálásának is részesei legyünk. Farkas doktor, aki egyben a szakszervezet megyei közművelődési bizottságának is tagja, az egészségügyi dolgozók kulturáltságáról beszélt. — Nem elég jó szakembernek lenni. Intézményeink dolgozóinak nemcsak a világ dolgaira rácsodálkozó, hanem az önművelés, a kulturálódás, a szórakozás lehetőségeivel is élni tudó orvosoknak, ápolónőknek, asszisztenseknek kell lenniük. Az ifjúsági klubok ebben segítenek, ehhez nyújtanak kohéziós erőt. Kórházunkban is ezt tartom követendő példának, eddigi munkánk eredményét máris érezzük. M. Zs. Ahol áprilistól nyár van Zebegény várja a szabadiskolásokat Zebegény. Évtizedek óta kedvelt üdülőhelye a pesti embereknek. A dombtetőkről belátni. az egész falut, lejtős utcáit, öreg házait, modern üdülőit, s a méltóságteljesen hömpölygő vén folyót. Nyugodt, békés, szívet-lelket gyö- nyörködtető-felüdítő táj. Ez vonzotta ide az embereket. Néhány évtizeddel ezelőtt Szőnyi Istvánt is, a festőt. Házat, műtermet épített az egyik, dombokkal övezett völgyben, ahol örökéletű művek egész sora született. Jó évtizede, Szőnyi István halálakor, úgy tűnt, megszűnik Zebegény művészetihle- tő varázsa, nem lesz folytatója a Mester munkásságának. Mégis, hogy ne múljon el nyomtalanul mindaz, ami volt, Pest megye tanácsa dicséretes módon megvásárolta a Szőnyi-öröksóget, s a ház múzeummá lépett elő, mindenki előtt kitárva a gazdag művészi hagytékot Talán ma sem lenne több e ház emlékmúzeumnál, ha ide nem kerül egy másik festőművész, aki az újszerű ötletek egész sorát hozta magával Erdőkertesről Zebegénybe. S mert kinevezték múzeumigazgatónak, lehetősége nyílott az elképzelések valóra váltására. Az első esztendő Dániel Kornél az indulás esztendejét idézi. — Már nem tudnám pontról pontra elmondani, hogyan lett az ötletből valóság Sok ember munkája, támogatása, egyetértése kellett hozzá, ez bizonyos. Amíg felállíthattuk az első sátrakat s vártuk az érkező hatvan, művészet- kedvelő fiatalt, akiknek nemcsak a táj szépsége, s az alkotásra inspiráló környezet vonzott ide, hanem az is, hogy olyan művészeket sikerült megnyernünk tanároknak, mint Hincz Gyula, Pátzay Pál, Somogyi József, dr. Végvári Lajos. Az ő nevük, művészi rangjuk fémjelezte az első zebegényi szabadiskolát. A megtett út nagyon hosszú. Az egykori sátrak helyén ma már korszerű faházak, fürdőház, szabadtéri színpad várja az érkezőket. Rendszeressé váltak az irodalmi estek, hangversenyek, filmvetítések, mint a szabaddskola egész napos programjának kiegészítői. Most sportpálya épül és fedett színházterem, hogy az esetleges nyári zápor se keresztezhesse többé a gondosan eltervezett programokat. Hat hónap alkotás Kilenc esztendővel ezelőtt a nyár még csupán egyetlen hónapot jelentett itt, Zebegény- ben. Ennyi időre jött össze hatvan fiatal, hogy ismerkedjen a művészetekkel. Ma pedig: hat egész hónap itt a nyár. Az idén április 5-én érkeztek az első diákcsoportok, hogy két napot töltsenek a parkban, ismerkedjenek Szőnyi István gazdag örökségével, a kilencedik évfolyamára készülő szabadiskola hallgatóinak legsikeresebb munkáival, valamint a környező múzeumok — a verőcemarosi Gorka és a szobi Börzsöny múzeum — sokszínű anyagával. Közben zenét hallgatnak, filmeket tekintenek meg, vetélkedőkön mérik össze irodalmi tudásukat. Az idén már ezernégyszáz diák fordult meg itt e kétnapos program keretében. Kőszegről és Kaposvárról, Miskolcról és az ország különböző tájairól érkeztek ide s vitték magukkal Zebegény hírét, az itt töltött órák szép emlékeit. Közbén megkezdődtek már a zenés hétvégi programok; kéthetenként szombat-vasárnapon muzsika, költészet, tárlat, filmvetítés, pihenés és szórakozás várja az ide érkezőket. Hogy csak néhányat említsünk az idei programok művészvendégei közül: Horváth Teri, Ágay Karola, Bánffy György, Sólyom Ildikó, Somogyi József, Baranyi Ferenc, Mándy Iván, Hernádi Gyula. S aki évek óta e programokat vezeti: Czigány György, a rádió és a televízió népszerű riportere. A szabadiskola július 12-én nyílik. A kétszázhúsz résztvevő többsége már ismert. Az idén harmincán érkeznek Országosan a negyedik helyen ■<" .. * -V, * . . i- • MUNKÁK m&m ÉS MINDENNAPOK Csehszlovákiából, de jön hallgató Franciaországból és az Egyesült Államokból is. A festészettől a kerámiakészítésig nyolc szakon ismerkedhetnek a művészetek titkaival. Szeptemberben egy hónapot tölt itt a Képzűművészeti Főiskola két osztálya — ez már hagyomány — a leendő grafikusok és restaurátorok. Újdonság viszont, hogy az Ipar- művészeti Főiskola száz hallgatója is itt tölt három hetet. Közben három olvasótábort rendeznek: egyet a váci járás, egyet Vác város KlSZ-fiatal- jai, egyet pedig Szolnok megye szocialista brigádjai részére. Kapcsolat üzemekkel, brigádokkal A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumot sok szál fűzi a környező üzemekhez és szocialista brigádokhoz. Szocialista szerződést kötöttek például a szobi Ásványbánya Vállalattal s annak tmk szocialista brigádjával. E kapcsolat keretében képzőművészeti allwtások díszítik a vállalat éttermét és irodáit. Az üzem fiataljai meghívást kapnak az olvasótáborokba, bérletet a hétvégi programokra. A két legkiválóbban dolgozó brigádtag pedig részt vehet a baráti kör szervezésében sorra kerülő egyhetes tátrai kiránduláson. Cserébe a vállalat s a tmk-brigád vállalta a színházépület vasszerkezetének összeszerelését — társadalmi munkában. Az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának mérnökbngádja szintén gyakori vendég Zebegénybera Egy-egy tagja családostul ingyen vehet részt a zenés hétvégi programokon. Cserébe a mérnökök vállalták az emlékmúzeum elektromos berendezéséinek karbantartását, felújítását. És jó kapcsolat fűzi a múzeumot a váci MÁV Vasútépítő Ili Rákóczi Ferenc szocialista brigádjához csakúgy, mint a Hámán Kató Fűtőház brigádjaihoz. Ugyancsak ezt a jó kapcsolatot tükrözi az is, hogy a hétvégi programokra 115 bérlet talált gazdára a váci járás üzemeiben, illetve KISZ-fia- taljainak körében. A dunakeszi konzervgyárból például tizenöten, a Vas- és Fémipari Szövetkezetből harmincketten, a Dunakanyar Vegyesipari Szolgáltató Ktsz-ből tízen látogatják rendszeresen a hét- | végi műsorokat | i Bérlel és grafika esküvőre Szocialista szerződést kötött a múzeum a helyi és a veres- egyházi tanáccsal is. Ennek keretében a múzeum minden társadalmi esküvőn egy eredeti grafikát és egy szezonbérletet ajándékoz az ifjú párnak. Veresegyházról kü- lönbusz hozza az érdeklődőket a zebegényi programokra, s a veresegyházi napok két legtehetségesebb képzőművész-fiatalja ingyen vehet részt a nyári szabadiskola kéthetes kurzusán. A sokszínű nyár tehát már április elején elkezdődött Ze- begényben és egészen október közepéig tart. Aligha van még az országban egy olyan múzeum, amely mindazt nyújtani tudná, amit Zebe- gényben kapnak e fél esztendő alatt az oda látogatók. Prukner Pál Hangversenykörúton a Kodály-kórus Három hétig tartó nyugat- európai hangversenykörútra utazott szombaton a debreceni Kodály-kórus. Elsőnek Dániában lépnek fel két hangversenyen, majd az NSZK-ban, s kölni rádió készít felvételt a kórussal. A turné befejezd programja a franciaországi tours-i nemzetközi kórusfesztivál. A műsoron elsősorban kortárs magyar kórusművel) szerepeinek. t i Zöld mezőben piros tanya, túl az akácligeteken kalászát hányó rozstábla szomszédságában. Albertirsa Homokrész II. kerület 113. Ocsenás Mihály portája. A derékig érő léckerítés mögött almafák hűvösében három lompos kutya — egy fekete, egy fehér és egy zsömleszínű —, hasalt eddig békével. Azután próbált ebek furfangjával, nem a kerítés felé iramodott, hanem át a hátsóudvarba, ahonnan nyilván szabad kijárásuk lehet a mezőre, mert egy szemvillanás alatt már a kapu előtt acsarognak. Node kerülve a fölös szószaporítást, csak annyit jegyeznék meg: így esett, hogy egy-kettő benyitottam a kertajtón, s némiképp sietősre fogott léptekkel a verandán teremtem. Azután elálldogáltam egy darabig a nagy levelű, zöld dísznövények társaságában, azzal a hő óhajtással, hogy majdcsak előkeveredik a ház népe. Tudja isten, igazán kedves fogadtatásban volt részem, amikor fölfedeztek, de nem mondhatnám, hogy túlontúl örvendeztek volna jöttömnek. — Még egy kis könyvelniva- lóm van, mielőtt a tejet beviszem— így a szíjjas, inas, napszítta hajú házigazda — dehát a feleségem majd elmond mindent. Hát ha nem találkoznánk ... — nyújtja a kezét. Hajnali négytől Mármost, amiről mondani kellene valamit, az a jószágtartás, merthogy a minisztériumi számvetés szerint Ocsená- sék a negyedik helyet érték volna el az egyéni tejtermelők versenyében, ha lett volna ilyen verseny. (Az idén már van). A rebbenő pillantású, barna háziasszony kezét tördeli: — Hát én nem is tudom, feltétlenül muszáj szerepelnünk az újságban. Bemondtak minket a rádióba is, a hírekben, szóltak a szomszédok, meg az erdész. Azután később jártak is itt a Falurádiótól, hát én úgy örültem, hogy épp aznap mentünk Pestre. Megúsztam! Mit felelhet erre az ember? Hallgat. Valamelyikünk csak megszólal! _ — Négy tehenet tartunk, egy üszőt, meg egy bikáborjút, ezt egy hónap múlva gondoljuk eladni a körösi vásárban. Tartunk két > kocát is. Csak magunknak hizlalunk k^t süldőt, most a kismalacnak nagyon jó ára volt, választás után eladjuk. Baromfit úgy 200 körül nevelünk. Már februárban megveszem a naposcsibéket, fehéret húsbaromfinak, meg sárgát tojónak, mikor kiengedem őket már kicsit nagyobbak. Hogy el ne vigye a szarka, a tarka varjú. Valamelyik nap az egyik már itt lesett az eperfán, észrevette, hogy van itt még kisbaromfi, úgy keltek a tyúk alól, tizenhárom, egy- szercsak elővezette őket a kol- ló. Hát remélem hogy megmaradnak — Szeretem én a jószágot nagyon. A szüleim is kint laktak tanyán, Dánoson. ebbe az életbe nőttem bele. Lehet panaszkodni? Ha megírná: miért nem vezetik be a villanyt a szüléimhez is, pedig pár éve, amikor ide is bekötötték, szó volt róla, közel a vezeték. Olyan furcsa, hogy néha, mikor átmegyünk, estefelé, a petró világít. Már meg se bírnám szokni azt a vakos- kodást. Még az udvaron is, ha tesz-vesz az ember, nem viharlámpával kell botladozni. Sokszor fölriadok éjszaka, álmomban is meghallom, ha zörög a lánccal valamelyik tehén az istállóban. Most, hogy kint alszanak a szabadban, a zivatarra ébredek föl, annyira pártolom őket, kimegyek, bekötöm a szín alá ... Érdekes a tévén meg elalszom, a régi dolgok, mi volt, hogy volt, nem nagyon érdekelnek, inkább csak a mái történetek. Dehát, mire mindennel végez az ember, esteli óra. Reggel négykor kelni kell. A gyerekek is... Fejés, almozás, kihajtás, ha a férj szolgálatban van — sofőr a buszon, 24 órás szolgálat, 48 óra szabad idő munkabeosztással — kitragacsolni az útig az autóbuszhoz a tejet, reggelikészítés a családnak, s ez még csak a reggel. — Nyáron kicsit előbb fönt vagyok, ha már nincs jó fű a legelőn, nincs eső, szárazak a partok, kerülök egyet a tehenekkel a távolabbi legelők felé, jóllakatom mindet, mielőtt kihajtom a gulyába. Mindig eltervezem, hogy délben alszom egy órát, de annyi mindenféle dolog van, a kispuskákat el is adtam, nem győztem futkosni utánuk, azért talán sírni is fog Misikém. Nagyon szereti a gyerek az állatokat, van nyula, galambja, de a virágokat, a szabad természetet is. Ez olyan, hogy nem szeret csak itthon lenni, még a napköziben sem marad el a négyes, délutáni buszig, inkább hazabiciklizik. Most hetedikes. a mezőgazdasági szak- középiskolába jelentkezne Ceglédre. Ott tanul Irénkém is, 6 már harmadikos, a közgazda- sági szakközépben, szeretnénk, ha továbbtanulna, de ő úgy akarná; dolgozik, keres, levelezőn tanulna inkább. — Jó csönd van itt. akár nyaralni is lehetne nálunk olyan szép a mi tájunk, csal éppen nem ér rá az ember pi- hengetni. Itt nincs ünnep, még szilveszter sem. Van személy- gépkocsink, de nyaralni nem tudunk elmenni. Csak egy-egy napra. Akkor a nővérem szokott idejönni. Voltunk a Balatonon, Szoboszlón, Szegeden, másutt nem. Csak előrelátóan lehet Az udvarra bekanyarodik a piros Moszkvics, hallani, merthogy sikít a kereke. — Nem kiolvadt az egyik csapágyam útközben — dühöng Ocsenás Mihály —, lépésben jöttem hazáig. Kipakolja a kenyeret, sajtot, kólát. — Van a boltban termény mindenféle — mondja az asz- szonynak, majd felém: — a feleségem húga boltos Mikebu- dán, benéztem oda is, hát van most kukorica, takarmánygabona. táp, nemcsak a rádióban mondják, hogy jó az ellátás, minden van, csak pénz legyen rá. A tanyához 1670 négyszögöl tartozik, rozsot, kukoricát, krumplit terem, dehát a zöldtakarmányról az abrak nagyrészéről másként kell gondoskodni: venni, felesbe kaszálni. — Irigye is van az embernek, csak azt látja, hogy fölveszem a 8—10 ezer forintot havonta a tejátvevőnél. Arra, ki tudja gondol-e, az állat úgy adja a tejet, ahogy etetjük. Előrelátóan kell gazdálkodni. A górét meg se kezdjük, ott van benne a kukorica tavaszig, mikor már látjuk, kitart az újig. Széna még most is van egy kazallal. Azután a munkát, hogyan számíthatnánk? Az ember hazajön, délben, kifekszik egy órára, lapít egyet az erdőszélen, aztán fogja a kaszát. Sok segítséget ad a Szabadság Tsz, felesben vágom a szénát, úgy 120 mázsát hozok el a tsz rétjéről, aminek ugye a kétszeresét kell levágni. Bérelek is. kaszálót, ,150—180 mázsa szénát betermelek egy évben. Adnak is szépen tejet az állatok, tavaly 21 ezer litert adtunk el, így hát átlagosan 5 ezer liternél több jut egyre. Világos, hogy ennek megfelelően esznek is, abból nem él meg, hogy kizavarjuk a legelőre. A munka szerint Ebben lehet az országos negyedik helyezés nyitja. — Ha rendesen bánnak az állattal, haszon is van rajta. A munka szerint. Apor Zoltán
