Pest Megyi Hírlap, 1976. május (20. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-13 / 112. szám

1976. MÁJUS 13., CSÜTÖRTÖK Az ellenőrzések segítették a vállalati gazdálkodást- úHapíUtta meg a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt ülést tartott a Pest megyei Tanács végre­hajtó bizottsága. Napirendjén megtárgyalta, hogyan hajtot­ták végre a tanácsok az 1975. évi költségvetés-, valamint fej­lesztési és szolgáltatásfejlesz­tési alap tervét. Az előterjesz­tést a legközelebbi tanácsülés hagyja majd jóvá. A vb megvitatta a költség­vetési és felügyeleti, gazdasá­gi ellenőrzések 1975. évi ta­pasztalatait, és határozatot ho­zott az ellenőrzés további szi­gorítására, tervszerűbbé téte­lére, hatékonyságára. A végrehajtó bizottság tag­jai megállapították, hogy a tanácsok ellenőrző munkája a korábbi évekhez hasonlítva következetesebb, hatásosabb, tartalmasabb lett. Mintegy 473 szervezetet kellett ellen­őrizniük és 333 szervezetnél fe­lül’ is vizsgálták a munkát. A vizsgálatok szigorúbb mércé­jét a fegyelmi eljárások emel­kedő száma is bizonyítja. 1974- ben 33, 1975-ben 44 esetben követte fegyelmi eljárás a vizsgálatot. Megyei szinten a felelőssé tett személyek száma azonban 262-ről 218-ra csök­kent, s kevesebb azoknak a száma is, akik ellen bűnvádi eljárást kellett kezdeményezni. A Pénzügyminisztérium 1975- ben kiadott utasítása a költ­ségvetési szervek számára ki­emelt feladatként jelölte meg az anyagi és pénzügyi esz­közök hatékony felhasználásá­nak ellenőrzését. A költségve­tési revíziók, átfogó ellenőr­zések, az utóvizsgálatok, a cél- vizsgálatok és belső ellenőrzé­sek jobb megszervezéséhez, végrehajtásához a kiadott irányelvek sok segítséget nyújtottak. Ellenőrizni csak politikailag, szakmailag felkészült, a ren­deleteket, a gazdasági felada­tokat jól ismerő gárda képes. Ezért a megyei tanács egy esztendeje megszervezte az ellenőrzéssel felruházott járá­si, városi pénzügyi dolgozók szakmai továbbképzését. Ez­zel is elősegítették, hogy az ellenőrzés szervezeti és sze­mélyi feltételei javultak. A továbbképzésen kívül az el­lenőrzés eredményességét se­gítette egy-egy helyen a lét­számemelés, vagy a minőségi személycsere. Ahol sokan hiá­nyoztak betegség vagy gyer­mekgondozási segély miatt — mint Foton, Gödön, Nagyma­roson —, r ott Itiiiső erők be­vonásával igyekeztek gondjai­kon enyhíteni. Egyes városi (Gödöllő, Nagykőrös) és nagy­községi tanácsoknál (ceglédi, monori járás) a költségvetési revízióknál tanácstagokat és tanácsi bizottságokat hívtak segítségül, máshol pedig a né­pi ellenőrökre támaszkodtak. A megyei tanács vb megál­lapította, hogy a komplex, az átfogó vizsgálatok, a célellen­őrzések száma és hatékonysá­ga erősödött a korábbi évek­hez képest, ugyanakkor akad­nak járási hivatalok, amelyek­ben nem üti meg a kívánt mértéket az ellenőrzés. így sok a kifogásolnivaló a gödöl­lői, a nagykátai, a ráckevei já­rási hivatalok ellenőrzésében. A ráckevei járási hivatal a tervezett 24 vizsgálat közül csupán 12 vizsgálatot tartott. A nagykátai járásban is öt ellenőrzés maradt el a 18-ból. A budai járás nagyközségei­nek ötven százalékában nem ellenőrizték a hatáskörükbe tartozó gazdasági egységeket. Ezért mondotta ki a vb: fele­lősségre kell vonni azokat a nagyközségi tanácselnököket, akik két éven át sem ellen­őrizték a hozzájuk tartozó költ­ségvetési szerveket. Többségében kijavítják a hibát A vb értékelte a megyei szakigazgatási szervek, a já­rási hivatalok, városi taná­csok, a nagyközségi tanácsok ellenőrző munkájának haté­konyságát is. Megállapította, hogy a komplex - vizsgálatok észrevételei általában megala­pozottak voltak, helyesen mu­tattak rá a hibák gyökerére, megfelelő következtetéseket vontak le, alapot adtak a hi­bák kijavításához. így pél­dául a vizsgálat hatására a Monori Vasipari Vállalatnál javult a termelés szervezett­sége, a munkafegyelem, a minőség ellenőrzése, az élő­munka hatékonysága. Megfe - lelő intézkedéseket tett a Pest megyei Nyomda Vállalat, a Monori Kefegyár, a Pest me­gyei Kéményseprő, Gázszere­lő és Cserépkályhaépítö Válla­lat munkája megjavítására az ellenőrzés után. A Pest megyei Tanács IV. sz. Sütőipari Vál­lalat a vizsgálatot követően javított a termelési technoló­gián, ösztönzőbb béreket dol­gozott ki. Hasonlóan kedvező jelenségek mutatkoztak a há­rom kiskereskedelmi vállalat­nál is. Ugyanakkor a vb azt is meg­állapította, hogy akadnak vál­lalatok, amelyek figyelmen kívül hagyják az időben ér­kező figyelmeztetést, jelzést. A többi között például a két magasépítő vállalatnál válto­zatlanul előfordulnak olyan hibák, amelyeket már koráb­ban felfedtek, bíráltak. Így: nem jól szervezik a bérellen­őrzési, az anyagelszámoltatási rendszert, az utóbbi nem szol­gálja a társadalmi tulajdon védelmét, kihasználatlanok az építőipari gépek és a szállító- eszközök, s tervszerűtlen a költséggazdálkodás. Bírálták a beruházások ké­sedelmes előkészítését, a mű­szaki követelmények be nem tartását, az elhúzódó beruhá­zásokat, amelyek ezáltal ter­mészetesen drágábbért való­sulnak meg. Bár a felújítások előkészítése átgondoltabb, de a kivitelezési kapacitáshiány vagy annak késői lekötése miatt sok a pénzmaradvány egyes helyeken. Akadnak in­tézmények, amelyek nem gon­doskodnak az üres állások retek jelentős részét pedig csak év . közben vagy év vé­gén használhatják fel. Gya­koriak a nyilvántartási hiá­nyosságok, akár a bérgazdál­kodásban, akár a készletgaz­dálkodás területén, vagy a vagyon nyilvántartásában. Előfordul még, hogy a taná­csok nem számoltatják be egy-egy munka befejeztekor a kisiparosokat az anyagfelhasz­nálásról. A számviteli és bi­zonylati fegyelem sem jó min­denütt. Érthetetlen, hogy megállapított leltárhiányoknál nem téríttetik meg a kárt okozójával. Amellett, hogy a vb elis­merte a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat jó munká­ját, megjegyezte: változatla­nul nagyobb az ital-, mint az ételforgalom, és a vállalat mégsem intézkedett ennek megváltoztatásáért. A PEMÜ dinamikusan fejlődő, sok eredményt elérő vállalat, jól alkalmazkodik a piaci igé­nyekhez termékszerkezete ala­kításával, jól szervezik a ter­melést Akkor sem fogadható el, s elítélendő, hogy sza­bálytalan árképzéseik miatt bírságot kellett kivetni rá­juk, s a vállalat nyereségét önrevízióval kellett csökken­téin. , Első számú ellenőr a vezető A megyei tanács végrehajtó bizottsága szorgalmazta az el­lenőrzések további tervszerű­ségét, tartsák be a kétéven­kénti kötelező vizsgálatot, és ahol szükséges, szigorú fele- lősségrevonásokat alkalmaz­zanak. Sok még az egyik év­ről a másikra áthúzódó ügyek száma: 1975-ről 91 fő felelős- ségrevonása húzódott át erre az évre. A fegyelmi veszít szi­gorúságából, hatásából — mondották a tanács vb-tag­jai —, ha feleslegesen nyújt­ják a vizsgálatot, s ha a bün­tetésre késve kerül sor. Ép­pen ezért a jövőben időben, gyorsan kövesse intézkedés az ellenőrzést Az ellenőrzés minden for­mája hatásos, de külön hang­súlyozta a vb a belső ellenőr­zés fontosságát. A külső el­lenőrzés, mivel nem rendsze­res, soha nem lehet olyan hatásos, mint a mindennapi, az ügyekben otthonlevő belső ellenőrzés. Sok szemléleti, módszerbeli hibát kell ahhoz kijavítani, hogy. mindenütt a rendelkezéseknek megfelelően működjenek a belső ellen­őrök. A belső ellenőrzés hiva­tott arra is, hogy időben je­lezze a kijavítható kibákat — ne érlelődjenek azok sza­bálysértésekké vagy bűnese­tekké. Az ellenőrzés nem a veze­tők felelősségének átvállalása. Mindenkor első számú ellen­őr a tanács, illetve a vállalat vezetője. Az ellenőrzés nem pótohatja a vezető minden­napi munkáját. Segít azon­ban időnként felülvizsgálni, feltárni a jó és rossz tapasz­talatokat, felfedi a hiányossá­gokat, szabálysértéseket. Az idei ellenőrzések során — a megyei vb határozat szerint — középpontba állítot­ták a gazdaság hatékonyság- növekedésének ellenőrzését, valamint az új közgazdasági szabályozó rendszer vállalati hatásának vizsgálatát. A ki­emelt feladat mellett azonban továbbra is mindenre, ami népgazdasági érdek, kiterjed a hivatásos és a társadalmi ellenőrök figyelme. S. A. Egyéni beszélg A tagkönyvcsere előkészítése a Mechanikai Művekben A tagkönyvcsere részeként a Mechanikai Művek török­bálinti törzsgyárában tíz párt- alapszervezet háromszázötven- két tagjával beszélgetnek e nemes feladatra kijelölt elv­társaik. öt pártalapszervezet- ben május 15-ig befejeződnek az egyéni beszélgetések, s jú­nius elején megtartják az összegező, értékelő taggyűlést e kommunista közösségekben. A másik öt pártalapszervezet- ben egy hónappal később fe­jeződik be ez a munka, s a párt-végrehajtóbizottság, majd a pártbizottság kora ősszel he­lyezi mérlegre a tapasztala­tokat. A művezető — Megmondom nektek őszin­tén, hogy készültem erre a be­szélgetésre, nemcsak a szük­séges, bemutatandó okmányo­dat kerestem össze, hanem megpróbáltam összegereblyéz­ni a gondolataimat is. Isme­rem, s úgy hiszem, értem is a párt politikáját, gondom nincs vele. Jó politika ez. Csakhogy nem egyszerű ennek minden lépésben, cselekedet­ben eleget tenni. Persze, már sejtitek, a termelésről van szó. Arról, hogy az emberek ne­kem esnek: anyag, anyag?! Már úgy érkeztem be a gyár­ba, hogy folyik a hátamon a veríték. Szaladok ide, oda, mondom anyag, az emberek állnak. Mindenütt meghallgat­nak, magyarázzák, nem szál­lítottak innét, meg onnét, a külföldi partner azért késik, mert sztrájk volt... Tovább­adom, amit hallottam, az efn- bereknek. Dehát ez szó, nem anyag. S az a szörnyű, hogy nem tudok senkire rábökni, ő mulasztott, ő tehet róla, hogy megint megálltunk, majd az­után átirányítanak egy másik műhelybe, mert ott éppen van anyag, tehát hajrá is... Sok jó szervezési intézkedést hoz­tunk, hajtottunk végre, de azok is fölborulnak, ha — mint tudjátok — napról nap­ra élünk, csakr annyi az anyag- és alkatrésztartalék. S hallom a fiamtól, az ő gyárukban sincs különben. Na, hát ilyen­kor érzem azt, hogy önfegye­lem kell., s kérni az embere­ket. végre itt az anyag, hajt­sunk ... Igények A gyár pártbizottságának titkára: — Nyílt, őszinte az egyéni beszélgetések légköre, s ami szembetűnő, a néhány éyvel ezelőttihez mérten szi­gorúbb a mérce, a párttagok maguktól is, másoktól is töb­bet követelnek, igényesebbek lettek, akár a munkahelyi környezetet nézzük, akár a termelési teendőket. Látják, a Gödöllőre és Vácra látogatott Suhl megye küldöttsége • A Pest megyében tartózko­dó Suhl megyei tanácsi kül­döttség szerdán Gödöllőre és Vácra látogatott. Útjukra el­kísérte őket Császár Ferenc, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese. Az indulás előtt Cservenka Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság el­ső titkára fogadta a testvér­megye küldöttségét, amelyet Arnold Zimmermann, a Suhl megyei tanács elnöke vezet. Gödöllőn, a tízéves város­ban Benedek János, a városi tanács elnöke, Hámi György, az MSZMP városi bizottsá­gának osztályvezetője köszön­tötte a küldöttség tagjait, majd rövid tájékoztatót adtak a város életéről. Meglátogat­ták ezután a járási-városi rendelőintézetet, az ÁFÉSZ bútoráruházát és megtekintet­ték az alsóparki új lakótele­pet. Délután Vácott, a Madách Imre Munkás Művelődési A Suhl megyei küldöttség az új váci művelődési házban. Baloldalt Császár Ferenc, jobboldalt Weisz György. Koppány György felvétele betöltéséről, sok a bérma- Központban Weisz György, a radvány, a bérfejlesztési ke- ‘ városi tanács elnöke ismer­tette a város fejlődésének 900 éves múltját. A. beszélgetésen részt vett Papp József, az MSZMP Vác városi bizottsá­gának első titkára is. A mű­velődési központ megtekinté­se után a Szőnyi Tibor kór­házba látogattak a vendégek, majd a késő esti órákban visszatértek a fővárosba. A küldöttséget ma délelőtt dr. Mondok Pál, a Pest me­gyei Tanács elnöke fogadja, majd a délutáni órákban visz- szautaznak a Német Demok­ratikus Köztársaságba. lehetőségek — s nemcsak gyá­ron belül — nagyobbak, mint a tényleges eredmények, s en­nek oka sokakat foglalkoztat. A pártalapszerveketekben mindenütt nagy gondossággal készültek fel a beszéletések- re, s tényleg elvtársi a lég­kör, híján van mindenféle hi­vatalosságnak. Talán az is hozzájárul, hogy ritka kivé­teltől eltekintve — amikor a műszakbeosztások miatt nincs más megoldás — természete­sen a munkaidő után ülnek le az eszmecserére. Április 14- én értékeltük a párt-végrehaj­tóbizottsági ülésen az addigi tapasztalatokat, s az volt az egyöntetű vélemény, hogy a reméltnél is Sikeresebbek az egyéni beszélgetések, ha van forró kása, senki sem kerül­geti ott. A munkás — Néhányan furcsán néztek rám a műhelyben, amikor megtudták, hogy azért jöttem ünneplőben, mert ma beszél­gettek velem. Olyan nagy do­log — kérdezték. Olyan! Per­sze, ide hallgassatok: nem 1 kellene megvárni a minden­kit érintő beszélgetésekkel a tagkönyvcseréről rendelkező központi bizottsági határoza­tot, magunktól, időről időre megtehetnénk. Mert valahogy a taggyűlések egy kicsit hi­vatalosak; ott napirend van, előadó, hozzászólók, s értem én, tonnájának is kell lennie a pártéletnek; de valahogy nem tudom megemészteni: mintha távolabb lennénk egy­mástól, mint voltunk régebben. Könnyebben elfutunk a másik mellett, intünk csak, szervusz, nyom mindenkit a maga dol­ga, de ha olykor beszélnénk róla, talán nem éreznénk ak­korának a terhet. Amikor mondtam ezt valakinek, azt felelte, öreg, illúziókat ker­getsz, most a munka hatékony­ságán a hangsúly a párttevé­kenységben is, nem a csevegé­sen. Igaza lenne? Nem hiszem, de azért látjátok, veletek is külön-külön olykor még szót váltottunk, de így együtt? Mert rendben van,' én is dü­höngök, amikor hol anyag nincs, hol a szerszám hiány­aik, hol a létszám a kevés, de itt nem érhet véget a nóta! Az ember kikáromkodja ma­gát, s ki-ki viszi haza a fejé­ben azt, amit gondol, jó ez? Nem jobb, ha azt is itt, a tár­sak között adja ki magából ? Mielőtt bármelyikőtök közbe­szólna, hogy én is halkabb vagyok, mint voltam, azt félé­ién!, igaz. Néha belefáradok, legyintek csak, hagyom, men­jen az óra. Röstellem, így higgyétek el, ahogyan mon­dom. Csak nem egyszerű min­den pillanatban nyílt szem­mel, szájjal járni, mert én is megkaptam, főnöktől, mástól is, a billogot, „hőzöng”. A fe­nébe, miért ne hőzöngenék? Ha én becsülettel csinálom a dolgom, ha nekem nem annyi a piros könyv, hogy belera­gasszam a bélyeget, akkor mástól miért ne várhatnám ezt el? Egy kisujj-érő ember azt kérdezte, magáé ez a gyár, hogy annyira odavan ?! Azt fe­leltem: az enyém! Kölcsönösség A párt Központi Bizottságá­nak első titkára az 1976. feb­ruár 4-én tartott budapesti pártaktíva-értekezleten mon­dotta: „Nem tagrevíziót aka­runk, hanem amit a határozat ic kimond: a tagkönyvcsere jó végrehajtásával is a párt erejét, aktivitását, a párttag­ság aktivitását, a párt tömeg­befolyását akarjuk növelni. A tagkönyvcserét tehát a napi munkával szoros egységben kell elvégeznünk. Így érhető el, hogy a népgazdasági fel­adatok megítélése segíti a tag­könyvcserét, s ugyanakkor a tagkönyvcsere végrehajtása se­gíteni fog ezeknek a népgaz­dasági feladatoknak a teljesí­tésében.” A munkásnő — Ni? haragudjatok, de majd megpukkadok a méregtől. Amikor indultam ide, utánam kiabáltak, kérdezd meg már azt is, hogy miért nem kap­tunk választ arra, amit el­mondtunk a termelési tanács­kozáson? Tessék, az útravaló. Hát tényleg, hogyan lehet az, hogy mindenütt megadták a választ, csak éppen az alkat­rész- és szerelő-gyáregységben nem?! Értitek ti ezt? Miért mérgesítik az embereket né­melyek, hiszen elég bosszú­ság, gond van amúgyis. Ha már a közepén kezdtem, ott folytatom. Sok a papír. Nem­csak a gazdasági munkában, hanem a párttevékenységben is. Mintha túl nagy rangja lenne a jelentésnek, s keve­sebb annak, ami a fontosabb, a személyes tapasztalatnak. Én a felsőbb párttestületeknek még egyetlen tagjával sem ta­lálkoztam itt, a gyárban. Hiányzik? Igen, hiányzik. Ahogy az is: kapjunk vala­miféle visszajelzést arra, amit politikai információként a párttagság összegyűjt. így né­ha úgy érzem magam, mintha egy olyan telefont szorongat­nék a kezemben, amelybe csak én beszélek, s nem tudom, a vonal túlsó végén hallják-e? Jól hallják, jól értik? S még valamit. Nem fér a fejembe, hogy aki társadalmi munkát vállal, az valahogy a gazda­sági tevékenységében lassabban jut előre. Nem kap bérjavítást, mert ugye, nehogy azt gon­dolják az emberek, hogy azért, mert a társadalmi munka; oly­kor azt felelik neki, hogy igen, igen, sokat fáradsz, de ugye, távol is vagy néha a munká­ból, értekezletre kell menned... Hivatalos kikéréssel! Hümmö- gés. Aki alibi társadalmi fog­lalatosságot keres, azt csípjék nyakon, szégyenítsék meg, mentsék fel, de aki többet vál­lal, az ne érezzen valami fur­csa ízt a szájában, mert ha sokszor kóstoltatják vele, el­mehet a gusztusa. Na, első ne­kifutásra ennyit, most kérdez­zetek. Cselekvés A Mechanikai Művek párt- bizottságának titkára: — A párttagság kétharmadával már lezajlottak a beszélgetések, a tapasztalatok tehát eléggé ál­talánosíthatók. A fő helyen a gazdasági munka — az anyag- és szerszámellátás, a szerve­zés, a munka szerinti java­dalmazás és így tovább — gondjai, teendői állnak. So­kan beszélnek az üzemi, munkahelyi demokrácia fon­tosságáról, s arról, hogy bár a gyárban elértünk ebben bi­zonyos, nem szégyellnivaló szintet, szükség van a továb­bi fejlődésre, a vezetők né­melyikének szemléletváltozá­sára. Az sem lényegtelen vo­nása ezeknek a bensőséges eszmecseréknek, hogy nem hiányzik az önkritikusság, an­nak mérlegelése, a szóbanfor- gó kommunista mit tehetett volna jobban, hatásosabban. Különösen az idősebb, ta­pasztaltabb párttagokat jel­lemzi ez az önkritikusság, s közbevetve, jelzésként, az ön­bírálatra: négyen kérték párt­tagságuk törlését, mert úgy érzik — joggal —, nem tud­nak megfelelni a velük szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Amit hallott a be­szélgetéseken, az se nem rit­kaság, se nem takarnivaló. Így zajlanak az eszmecserék, nyíl­tak, lényeges kérdéseket tag­lalnak, értelmük, hasznuk van. Elősegítik sok minden tisztá­zását, s ugyanakkor olyasmik összegyűjtését is, amit jövő­beni munkánkban nagyobb súllyal kell figyelembe ven­ni. Cselekvésre mozgósítanak tehát, mert — ez kivétel nél­kül elhangzik — a politika helyes, jó, ám tökéletlen, időn­ként torzuló a végrehajtás. Az eddigi beszélgetésekből ki­derült, hogy a párttagok — de nemcsak a párttagok — többre lennének képesek, mint amit nyújtanak. E többnek vannak — gazdasági téren, de egyéb tekintetben is — ob­jektív akadályai. Ezt félreért­hetetlenül tisztázzák. De azt is, hogy mi az, amiben lehet és kell lépnünk, amivel többet használunk. Ez a szándék ugyanis senkiből sem hiány­zik, sőt, azt mondhatjuk, ez az uralkodó jellemző. Mészáros Ottó i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents