Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
VIII A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA KÉRDÉSÉIBŐL Az elmúlt két évben növekedett a nagyközségi tanácsok mellett működő bizottságok száma. A tapasztalatok szerint azonban nem újabb és újabb bizottságok létrehozása vezet eredményre, hanem a meglevők, és különösen az albizottságok munkáját kell tartalmasabbá tenni. Van olyan tapasztalat, hogy számos albizottság megalakult, de rendszeres munkát nem végez. A bizottságok munkájában nem tanácstagok is részt vesznek, mint egy-egy terület szakértői, specialistái. E szellemi kapacitást a tanácsok nem hagyhatják figyelmen kívül. A döntések előkészítése során következetesebben kell érvényesíteni a területi elvet, át kell tekinteni a tanács működési területének egészét, az elképzeléseket a társszervekkel összehangoltan kell kialakítani, megkeresve , __ a közös feladatok együttes végrehajtásá nak lehetőségeit. E tekintetben sok és jó tapasztalatokat szereztek nagyközségi tanácsaink, különösen az utóbbi 2—3 évben. A tapasztalatokra építve ezen a területen is magasabb igények fogalmazódnak meg. Gondolni kell a szomszédos, a kérdésben érdekelt tanácsokkal való előzetes egyeztetésre. Sok olyan feladat vár megoldásra a szolgáltatás, lakossági ellátás, a köztisztaság, vagy más területeken is, amelyet nagyközségi tanácsaink a szomszédos tanácsokkal közösen eredményesebben, gyorsabban és kevesebb költséggel tudnának megoldani. E témához tartozik a már korábban említett alternatív javaslat kidolgozása is. A harmadik követelmény a határozatok megvalósításának és a végrehajtás ellenőrzésének megszervezése. A testületi határozatok végrehajtásának és számonkérésének rendje, mechanizmusa kialakult. Itt is a tartalmi kérdések erősítésére van. szükség. Mindenekelőtt a tanácsi vezetőknek biztosítaniuk kell, hogy a végrehajtásért felelősek helyesen és valóban a testület szándékainak megfelelően értelmezzék a hozott határozatokat, döntéseket. Jobban hozzá kell segíteni a tanácstagokat — éppen az informálással, az előkészítésbe való bevonással — ahhoz, hogy a testületi döntések végrehajtását és ellenőrzését személyes feladatuknak tartsák. A testület felhívhatja figyelmüket az időszerű és konkrét határozatokra, választókörzetükben a végrehajtás szervezésére és annak ellenőrzésére. Ugyancsak'több esetben lehetne megbízást adni a tanácsok mellett működő bizottságoknak egy-egy határozat megvalósulásának nyomonkíséréséire. Mind ez ideig a tanácsok, s a tanácsi bizottságok kevés konkrét ellenőrzési feladatot kaptak. Az ellenőrzés hatékonysága javítható a határozatok nyilvánosságának biztosításával is. Egy-egy nagyközségi tanács határozatairól a közvélemény a tanácstagok és esetenként a sajtó közvetítésével értesül. Éppen ezért a jelenleginél gyakrabban kell élni a tanácsülés nyilvánosságának lehetőségeivel. Többször kaphatnak meghívást tanácsülésre a termelő kollektívák képviselői, szocialista brigádvezetők és egyes rétegek képviselői, például fiatal pedagógusok, egészségügyi dolgozók, stb. Az elemzések azt mutatják, hogy az utóbbi években nőtt az aktivitás a nagyközségek tanácsülésein. A vitában általában 4—12 tanácstag szólial fel. A véleménynyilvánítók többsége helyi, konkrét kérdésekkel foglalkozott, javaslatot terjesztett a tanácsülés elé. Azonban még mindig gyakori az általánosságokban mozgó felszólalás, illetve az olyan, amely az egész település lehetőségeit figyeLmen kívül hagyva — csak saját körzete kérdéseivel foglalkozik. A tanácstagok egy része kevésbé tapasztalt, új, a különböző témákban járatlan. Természetes, hogy először saját körzetének gondjaival, problémáival ismerkedik meg. Bár, a megválasztásuk óta eltelt három esztendő alatt sokat fejlődött munkájuk, tevékenységük, képviseletük tartalma, szükséges az állami munka ismereteit bővíteni, s ezzel partikuláris nézőpontjuk határait bővíteni. Ebben a nagyközségi tanácsok vezetői megfelelő információkkal sokat segíthetnek a hozzászólások színvonalának javításában. A tanácsülések aktivitására utal, hogy évente e fórumokon mintegy 1200—1300 interpelláció hangzik el, amelyeknek mind nagyobb hányada érint közérdekű kérdéseket. A tanácsi testületek összességükben betöltik a törvényben meghatározott funkciójukat: erősödött önkormányzati jellegük, az össztársadalmi érdekek érvényesítése mellett, s elmélyült kapcsolatuk a lakossággal. A területi pártszervek irányító és ellenőrző munkája hozzájárult a tanácstagok színvonalasabb tevékenységéhez, politikai tájékozottságuk, közéleti aktivitásuk gyarapításához. Az állami munka demokratizmusát szolgáló intézmények szinte mindegyikében kedvező, a fejlődés irányába ható tendenciák bontakoznak ki. Támogatni és fejleszteni kell a továbbiakban is minden olyan kezdeményezést, amely a képviseleti elv gyakorijait! érvényesülését gazdagítja. Dr. Pozsgay Imre előadását mondja. Mellette (balról jobbra) Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára és Göndics Zoltán* az MSZMP Pesl megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója. A SZCIAUSTA DEMKBACIA KÉRDÉSEIRŐL. — A Pest megyei Hírlap 1976. április 25-1 (XX. évf. 98. sz.) számának melléklete. A Pesl megyei Hírlap melléklete Az MSZMP Pest megyei Bizottságának Lenin emlékülése 1976. április 21-én A SZOCIALISTA TÁRSADALOM FEJLESZTÉSÉNEK ELSŐRENDŰ KÖVETELMÉNYE A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA MIND TELJESEBB KIBONIAKOZTA-. TASA. (Az MSZMP programnyilatkozatából) A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága Vladimir Iljics Lenin születésének 106. évfordulója alkalmából emlékülést rendezett Budapesten, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Az ülés témaköre a szocialista demokrácia érvényesülésének a XI. pártkongresszus utáni időszerű kérdéseit, feladatait ölelte fel. Az 1976. április 21-1 emlékülésről a Pest megyei Hírlap másnapi száma tudósított; ezúttal mellékletünkben — kivonatosan — ismertetjük az elhangzott előadást és a korreferátumokat. DK. POZSGAY IMRE kulturális miniszterhelyettes A szocialista demokrácia kérdései az MSZMP XI. kongresszusa után Megismétlem és hangsúlyozom: a hatalom kérdése kinek a kezében van és kinek az érdekében működik — ez a két kérdés, de mégis egyazon választ adja. Kétségtelen, hogy az alapkérdés Magyarországon a fordulat évében, s majd — az ellenforradalom úrrá lévén — a konszolidáció éveiben tisztázódott. Később azonban újra keletkezett a kérdés: amikor a munkásosztály helyzetét, a munkásosztály vezető szerepét kellett vizsgálnunk, ismételten az alapokig kellett hatolni és megvizsgálni az addig már annyiszor emlegetett kérdést. A párt XI. kongresszusán — és erről majd külön is szólni szeretnék — nagy figyelmet fordítottak a demokráciával kapcsolatban éppen erre a problémára. Természetesen nem kis jelentőségű és nem kisebb jelentőségű kérdés o kormányzati módszerek kérdése, hogy hogyan gyakorolják a hatalmat. Kardinális jelentőségű ez, mert ha rosszul gyakorolják a hatalmat, akkor maga a hatalom kérdőjeleződik meg. Volt már erre tapasztalatunk éppen a magyar párt történetében, éppen a magyar népi demokrácia és a szocialista építés történetében. Tehát a Magyar Szocialista Munkáspárt nem tekinti alárendelt kérdésnek annak tisztázását sem, hogy hogyan gyakorolják a hatalmat. Ilyen tekintetben a legfőbb és legmesszebbmenőkig tisztázandó kérdés az volt, hogy állami berendezkedéssel, a proletárdiktatúra állami eszközeivel folytatjuk-e tovább a szocialista építést, vagy más eszközök alkalmazására is lehetőségünk van. - Már egyszer elvi szinten és politikai szinten is ilyen kifejlett formában ezt a témát az 1969-es márciusi központi bizottsági ülés és az annak nyomán született határozat fogalmazta meg; még hosszú távon, belátható időn belül, állami típusú igazgatásra van szükség ebben az országban a szocialista építésben. Lenin megünnePlése kapcsán jó gondolat a szocialista demokráciáról beszélni. A marxizmus—leninizmus egységes világnézeti rendszerében, elméleti rendszerében Lenin volt az, aki a legkifejlettebb elméleti alapokat nyújtotta a szocialista demokrácia megteremtéséhez, a legkifejlettebb elméleti gondolatokat adta a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséhez. Lenin volt az a marxizmus létrehozói közül, aki bebizonyította nekünk, hogy a demokráciáról szóló tanítás olyan alaptétel ebben az egységes és oszthatatlan eszmerendszerben, amelynek kihagyása, elmulasztása a marxizmus— leninizmus alapjait kérdőjelezi meg. Erre a lenini rendszerre építette a Magyar Szocialista Munkáspárt a saját politikai koncepcióját, amikor napirendre tűzte a szocialista demokrácia fejlesztését. A szocialista demokrácia fejlesztésében abból az alap- gondolatból indult ki a mi pártunk, hogy a demokrácia legfontosabb kérdése a hatalom kérdése, tehát az válaszol helyesen a demokrácia problémáira, aki mindenekelőtt a hatalom kérdését tisztázza. Azaz, mielőtt a kormányzás módszereiről és intézményeiről szó eshetne, tisztázni kell, kié a hatalom és kinek az érdekében működik ez a hatalom. Az utóbbi években, mióta oly erőteljesen és bátran foglalkozunk a szocialista demokrácia fejlesztésével, hajlamosak voltunk ezt a kérdést mint tisztán ideológiai, világnézeti ügyet elintézettnek tartani, és kizárólag a kormányzati, módszerbeli problémákra irányítani a figyelmet. A proletárdiktatúra állami eszközét, államhatalmi szervezetét nem nélkülözhetjük. Ha tehát demokráciáról beszélünk, akkor légióként az állami élet fejlesztését kell napirendre tűznünk. Az 1969-es állásfoglalás elvi jelentősége abban van, hogy tisztázta az állami intézmények szerepét, helyét, és feladatokat adott az állami intézményrendszer és a kormányzati módszerek továbbfejlesztésében. Az 1969-es, említett központi bizottsági határozat nyomán jöttek létre olyan szervezetek és bizottságok, amelyek vizsgálták az államigazgatás eszközrendszerét, a tanácsok helyét és szerepét — a legfontosabb mozzanatokat emelem csak ki —, és az alkotmánynak, mint az alaptörvénynek, mint a politikai rendszert és az államrendszert egységbe foglaló jogi alapokmánynak továbbfejlesztését. Ennek a vizsgálódásnak a nyomán hozták a tanácstörvényt, az alkotmány módosítását, ennek a vizsgálódásnak nyomán került sor az államigazgatási munka tökéletesítésére, továbbfejlesztésére. Viszonylag jól elkülöníthetően, de természetesen az előbbiektől el nem szakítható módon a demokrácia másik tartományában is kezdeményezések születtek. Ezt kissé leegyszerűsítve üzemi demokrácia problematikájaként szoktuk megfogalmazni, de ennél kiterjedtebb ügyről van szó. Az 1973-as novemberi központi bizottsági ülés leszögezte az 1969 óta és a X. kongresszus óta elért eredményeket, megtett utat az államélet fejlesztésében, és mintegy központi kérdésként előtérbe helyezte az üzemi demokrácia, általában a helyi demokrácia fejlesztésének ügyét. Az üzemi demokrácia kérdésének tisztázása közben, a munkásosztály helyzetével, vezető szerepével A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA KÉRDÉSEIRŐL
