Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
4 1976. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP TV-FICYELÓ A peleskei nótárius, szerb Antal Magyar irodalomtörténete A hagyományok őrei alcím alatt tárgyalja Gvadá- nyi József munkásságát, s azt írja róla, hogy nem is any- nyira magyar, mint inkább angol figura ő, hiszen a szigetországban volt szokás, hogy a kiérdemesült generálisok tollat fognak, s vénsé- gükre belevetik magukat az irodalmi életbe. Szó, ami szó: Gvadányi tényleg egyedülálló figurája irodalmunknak, s egyedülálló — joggal mondhatjuk azt is, hogy halhatatlan — az a Zajtai uram, akit ő, mint peleskei nótáriust verselt meg elbeszélő költeményében. Zajtai uram kalandjainak sokszori és sokféle átdolgozása után Méhes György romániai magyar író elsősorban az anyanyelv indulatos őreként elevenítette fel a peleskei nótárius alakját, aki a bezárt népiskolák ügyében indul el kalandos útjára. Ilyenformán más ez a Zajtai, mint akit olvasmányemlékeinkben őrzünk. Kevésbé anekdotikus, mosolyt fakasztó figura, sokkal in- bább a reformkor egyik ízesen, ám mértékkel megformált alakja. Kalmár András rendezése érezhetően e pozitív átalakulást hangsúlyozta. Nem adott teret a helyzetkomikumnak, színészeit csak módjával ko- médiáztatta, s így az egész játék valóban a nyelv — vagyis a magyar népiskolák — ügye körül forgott. Mégsem volt kevéssé mulatságos ez a megkomolyított történet! Főképpen azért nem, mert feltűnt benne, egy bizonyos Faternörder úr, akit ugyan hiába keresnénk Gvadányi ősnótáriusában, ám aki mégis nagyon beleillik, mint a császári hatalom komikus, de annál veszedelmesebb képviselője. Garas Dezső játszotta ezt a Fater- mördert — nemekül! Miképp nemrég a Szelistyei asszonyokban, most is élvezhettük nágyszerű mimikáját, ahogyan apró arcrezzen é se ivei annyi mindent elmond: jellemez.' Ezúttal igaza volt a műsorújságnak, amelyben azt olvashattuk, hogy ez a Fater- mörder szinte mitikus alakká nő. ÉIŐ népművészet. Az Iparművészeti Múzeum új, Kossuth Lajos téri épületébe vezeti el nézőit a Művészeti Magazin áprilisi műsora. A választott. témát most is remekül ismerő, értő műsorvezető, Rapcsányi László azt kutatta: a népművészet menynyire él ma; valóban folytatódnak, vagy csak divathullámként térnek vissza a díszekben, formákban megtestesült hagyományok. Művészek, művészettörténészek egész csapatát hívta segítségül, s a néző végül is egyértelmű választ kapott: a népi hagyományoknak nem a felszínes jegyeit kell ismételni, hanem lényegét, tartalmát, szellemét kell is, lehet is megújítani. Egy igazán nagyszabású terv kezdetéről is tudomást szereztünk! Hatalmas emlékpark épül a mohácsi csatatéren, amelyet a vesztes ösz- szecsapás 450. évfordulója alkalmából készítenek el. Ott is a népi művészet hagyományai elevenednek meg, hiszen a felkért művészek — mint láthattuk — az ősi motívumok szellemét testesítik meg a jelképes sírokat jelző kopjafákon. Akácz László Kétszázéves mángorló Páratlan értékű gyűjtemény Páratlan értékű néprajzi gyűjteménnyel gazdagodott Budapest. A főváros átvette a III. kerületi Fő tér 4. szám alatt Kun ZsigmonA több mint 700 darabos gyűjteményét. A lakásban berendezett két szoba a népi kultúra kincseit őrzi. A bútorok, a faragott székek, a festett szekrények az 1800-as évek remekei. A falakon egy-egy tájegység népművészete elevenedik meg: színes tányérok, csuprok, cserépedények, kézimunkák, szőttesek teszik hangulatossá az ízlésesen berendezett szobákat. A néprajzi gyűjtemény legrégibb darabja az 1780 körül készített, mintákkal díszített, faragott mángorlófa. — Tevékeny művelődési központ. Érden, a budai járási művelődési központban tavaly 272 előadást, műsoros estet rendeztek. A 34 itt működő klubnak összesen több mint 800 tagja van. A művelődési központ Í4 helyi üzemmel, vállalattal tart rendszeres kapcsolatot. A testvérmegyébe indulnak Április 28-tói május 8-ig az NDK-beli Suhl megyében mutatja be három alkalommal műsorát a pilisvörösvári német nemzetiségi tánc- együttes. A 29 fős kulturális delegáció részt vesz a május X-i ünnepségen Neuhausban is. Koppány György felvétele A rideg számok sem tették közömbössé MUNKÁK ' •: :'k:vo "V- V-: ES MINDENNAPOK Szőke, mosolygós fiatalasszony Juhász Istvánná, az isaszegl Liignifer Szövetkezet főkönyvelője. Ilyennek láttam, amikor kitüntetéséhez, a Munka Érdemrend bronz fokozatához gratuláltam neki. Munkatársad azonban jóval többet tudnak róla: ismerik a szigorúbb, főnöki arcát, a gyermekéért aggódó anyát, a vizsgák előtt drukkoló felnőtt diákot, a fáradhatatlan társadalmi munkást, a hozzáfordulók minden gondján segíteni akaró munkatársat, s a férje elveszítését fájlaló fiatal özvegyet. Lám, milyen sok arca van egyetlen embernek, és mindegyik valódi. Melyiket mutassam be? Egyik sem lehet teljes a másik nélkül. Az adminisztráció minden fokán — Baranya megyében, Rózsaszegen születtem — mondja. — Apám cipész volt és 1951- ben, miután Isaszegre költöztünk, belépett a Cipész i<tsz- be. Én a közgazdasági technikum elvégzése után hazakerültem. Haza, mert már valahogy akkor is ezt a községet éreztem szűkebb pátriámnak. A következő évek még jobban ide kötöttek. Apám tanácsára itt vállaltam munkát a ktsz- bem. Bérelszámolónak vettek fed 1954-ben. Kicsiny szövetkezet volt, szinte minden adminisztrációs munkát meg kellett tanulnom. Néni éreztem tehernek, minden érdekelt, ami új. Ez családi vonás, a bátyám és a két húgom is hasonló gondolkodású. Közben jöttek-men- tek a vezetők, én maradtam. Megváltozott a nevünk és a profilunk is. Az Isaszegi Vegyes Ktsz cégére alatt előtérbe került az asztalos-, a lakatos- munka, szabóságot nyitottunk, s egyéb más lakossági szolgáltatást vállaltunk. Mikor az ötödik főkönyvelő Is itthagyott bennünket — 1961-ben — a KISZÖV felkért, vállaljam el ezt a posztot. Mit mondjak? Féltem, nagyon féltem tőle, de izgatott az új feladat, s jöjjön, aminek jönnie kell: kötélnek álltam. Most, 15 év elteltével, úgy érzem, nem bántam meg. Nem könnyű férfi elnök és műszaki vezető mellett főkönyvelőnőnek lenni. Talán a tudat alatti egyenrangúság-keresés is ösztönözte, hogy mindig többet vállaljon és tegyen az asztalra, mint a többiek. Maga is elismeri, sok volt. Az emberek bizalma azonban meghatványozta az erejét és nem ért rá végiggondolni, sók vagy kevés, amit tesz. Egyetlen dolgot érzett: jólesett a ragaszkodás, amit tőlük kapott. Mindenütt ott volt, mindent elintézett. És jöttek a társadalmi feladatok: őt választották a Pest megyei Szövetkezetek Közgazdasági és Szövetkezeti Bizottsága tagjává, a helyi ifjúsági bizottság elnökévé. Tagja az MSZMP gödöllői járási bizottságának, a községi tanácsnak és a vb-nek. Míg a kislánya itt járt iskolába, a szülői munkaközösség elnöki tisztét is betöltötte. — Nem neheztelt a férje a sok elfoglaltság miatt? A társadalmi feladatok tág körében — Nem. Mindig megértett és mellettem állt. 1955-ben házasodtunk össze, akkor Pista esztergályosként dolgozott Budapesten. Felváltva tanultunk. Én megszereztem a mérlegképes könyvelői képesítést, ő mestervizsgát tett és elvégezte a technikumot. Azután hazajött, és a forgácsolórészlegünk vezetője lett. Kislányunkat, Marikát, szinte csecsemőkorától önállóságra neveltük. Most másodikos gimnazista, angol szakos osztályba jár. Szép házat építettünk, családi összefogással. Vettünk egy üdülőtelket, s éppen meg akartuk kezdeni az építkezést, amikor 1973 februárjában, itt a műhelyben rosszul lett a férjem. Pénteken történt. Azonnal kórházba vittük, de hétfőre ... a szíve. Talán én is hozzájárultam a tragédiájához, hiszen én hívtam haza, az én munkatempómat vette át. Akkor még jobbam belatemetkez- tem a munkámba, hogy elterelje a figyelmemet. De az ünnepek, a vasárnapok nagyon nehezen telnek. Azelőtt mindig hármasban töltöttük... A táncház Új hagyományőrző forma A mai falusi fiatalok közül egyre kevesebben ismerik a csárdást és a többi magyar táncot. Ha ellátogat a faluba valamelyik neves népi együttes, még megnézik műsorát, tetszik is a legtöbbjének, de járni már nem járják a táncmulatságokon, de még a lakodalmakban sem a népi táncokat. Legfeljebb azok, akik tagjai a helyi táriccsoportnak, no és természetesen az idősebbek, ha alkalom adódik rá. Nem idegen De vajon valóban idegen a néptánc a ma fiataljaitól? Az alig egy-két esztendős múlttal rendelkező táncházak bebizonyították, hogy a népi tánc sem idegen a fiataloktól, ha megtanítják rá öltét. Sőt, példák hosszú sorával bizonyítható, hogy szívesen járják, a kedvüket leliy benne. Pest megyében elsőként Érden. a művelődési központban alakították táncházat. Életre- hívója az országosan is jól ismert bukovinai székely együttes vezetője, Kóka Rozália, a népművészet ifjú mestere. Rajongásig szereti a népzenét, azokat a táncokat, amelyeket apáink, nagyapáink jártak. A ma már rangos együttest is azért alakította meg, hogy ne vesszen feledésbe gazdag szokáskincsünk, dalos-táncos néphagyományunk. Ez sikerült is neki, hiszen magagyűj bötte műsorait több országos fesztiválon is a legjobbak közé sorolták. jutalmazták. Más talán beérte volna ennyi sikerrel, ő azonban elégedetlen len volt, mivel az együttes tízegynéhány tagja tudta csupán ezeket a szép táncokat, dalokat, őt pedig az a vágy fűtötte, hogy minél több ember, elsősorban fiatal ' mondhassa a magáénak e gazdag örökséget. E gondolat jegyében hirdette meg két észtendőver ezelőtt az első táncház-összejövetelt, ahol az együttes tagjai által bemutatott táncokat szívesen betanították bárkinek. És a kezdeti húzódozás után egyre többen álltak a tánckörbe s amikor már ismerősök voltak a lépések, alig akarták abbahagyni a táncolást. Azóta a táncház programja sokat változott. Már nem csupán a helyi együttes tagjaitól tanulhatnak az érdeklődők: országosan ismert népművészek és népi együttesek járnak ide vendégségbe, hogy más tájak dalaival-táncaival, népszokásaival ismertessék meg az érdi fiatalokat. Hogy életre való kezdeményezés volt a táncház létrehozása, mi sem bizonyítja jobban: ma már kettő is működik az érdi művelődési központban. A nagy érdeklődésre való tekintettel a felnőtt táncház mellett alakítani kellett egy gyermektáncházat is, ahová az általános iskolás korú gyerekek járnak rendszeresen. Követők Az érdi kezdeményezésnek csakhamar követője is akadt. Nem is olyan messze Érdtől, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet művelődési háza hívta életre a megye második táncházát. Havonta egy alkalommal kezdődött, s ma már ott tartanak, hogy kéthetenként is mindig telt háza van a táncháznak, amelyen leggyakrabban a Muzsikás együttes szolgáltatja a talpalávalót. Sőt. ebben a hónapban már három táncház szerepel a toki művelődési ház programjában. Ugyanakkor új színfolttal is gazdagították a táncházak programját. A műsorok keretében gyakran hangzik el egy- egy néprajzi előadás vagy vetítenek le népszokásokat bemutató filmeket, így ismertetve meg a helyi fiatalokat más tájegységek néphagyományaival. Legutóbb például a húsvéti népszokások felelevenítése szerepelt a táncház programjában. A megyei tanács végrehajtó bizottsága — mint arról annak idején beszámoltunk — foglalkozott a krónika író -mozgal ómmal és haitározatot hozott, Az idei esztendő elején a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Központban nyitottak táncházat a helyi fiatalok kívánságára. Alapot hozza a rajkózenekar és a népdalkor adott. A terv pedig az, hogy mielőbb népi tánccsoportot, végső soron pedig egy népi együttest alakíthassanak. Már csak azért is, hiszen Veresegyház kezdeményezte a népi együttesek évről évre megrendezésre kerülő országos találkozóját is. Ezeken eddig saját csoporttal még nem léphettek dobogóra, de éppen a táncháztól remélik, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül. S biztosak vagyunk benne, hogy mielőbb megnyílik a táncház a szentendrei megyei művelődési központban is. Erre az enged következtetni, hogy a közelmúltban megalakult a népzenei klub és a népművészet barátainak köre is, az ifjúsági klubban pedig mindig szívesen látott vendég a Muzsikás együttes, amely legközelebb a széki dallamokkal ismerteti meg a szentendrei fiatalokat. Mindez együtt jó alapot szolgáltat a táncház megalakítására. Kodály útmutatása nyomán „A néphagyomany nem töltötte be rendeltetését azzal, hogy a nép zeneéletét ellátta. Köze van még az élethez, mindnyájunk mai életéhez. A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi..Kodály Zoltán szavai ezek, s napjainkban talán még érvényesebbek, szélesebb távlatot nyitók, mint valaha. E gondolatok valóra- váltásához adnak segítséget a táncházak is. Prukner Pál amelyben felkérte a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságát, járási és községi szerveit, hogy fokozottan támogassák az éves falukrónikák, és az Valamennyi Pest megyei községnek lesz krónikaíröja Előrehaladott a szervezés és a tájékoztatás — Szerény, céltudatos, jó szakember — mondja róla Kó- lóczi Jenő elnök. — Vezetőnek termett. Mindez párosul a nők ösztönös diplomáciai érzékével. A háta mögött a szövetkezet anyjának becézzük. Mindenre és mindenkihez van ideje, türelme. Nem is tudom, hogyan csinálja. Ugyanakkor kiváló családanya. Állandóan képezi magát és erre biztatja környezetét is- Most például a mar. xisita egyetemre jár, de már azon gondolkodik, milyen vizsgákat kell majd tennie a főiskolai végzettség megszerzéséhez. Látta volna, mekkora örömmel fogadták a dolgozók, amikor 1970-ben a Szövetkezeti ipar, s rá egy évre a Szövetkezet kiváló dolgozója lett, a most kapott ld tüntetésről nem is szólva. Ez az első kormánykitüntetése, de meggyőződésem, nem az utolsó. A könyvelés nődolgozói büszkén újságolják: — Marika a mi brigádunk tagja, Dobó Katicá-s. Együtt járunk kirándulni, együtt építettük a telepet és a szolgáltatóházat. A saját házuknál is úgy keverte a betont, mint egy férfi. Bármilyen problémával megyünk hozzá, mindig segít nekünk is, meg a faluban is. A körzetében nagyon jó tanácstagnak tartják. — Együtt jöttünk a ktsz-be 22 évvel ezelőtt — mondja Hazafi Béláné. — Kontírozó könyvelőként kezdte, de bebizonyította, többre képes. Valamennyien tiszteljük tehetségét, és azt, hogy ugyanaz a szerény, kedves Marika maradt, akivel együtt nőttünk fel. — Aranyos, vidám, jó barátnő, de ha a munkáról van szó, könyörtelen. Nem követel többet, mint önmagától: pontos, naprakész munkát. Aki ezt megcsinálja, csak dicséretet kaphat tőle. Aki nem, jobb, ha szedi a sátorfáját. Hétköznapi apróságok — Nekem talán az életemet mentette meg — veszi át a szót Nagy Lajosné. — Hetekig betegeskedtem, nem mertem elmenni az orvoshoz. Féltem. Egy nap aztán Marika fülön fogott és elcipelt. Kiderült, hogy daganatom van, hamarosan meg is műtötték. Azóta kutyabajom, de mondták, hogy a huszonnegyedik órában mentem. Mentem? Vitt az anyánk. — Én a véradástól féltem — így az egyik fiatalasszony. — Mindig Marika szervezi az ilyesmit. Átfogta a váltamat és jött velem. Addig beszélt, nyugtatgatott, hogy amikor a tűre került a sor, már nyugodt voltam. Természetesen ő feküdt a mellettem levő ágyon. Mikor elbúcsúzunk, az ajtóig kísér, s figyelmeztet: — Nincs az én munkámban semmi különleges, csak szeretem, amit csinálok __ T. Ágoston László ötéves településkrónikák megírását, s ebben igényeljék a megyei levéltár szakmai tanácsadását A határozat ugyanerre utasítja a járási hivatalok és a községi tanácsok elnökeit. Azóta megyeszerte megkezdődött a króndkaírás szervezése. A budai és a ceglédi járásban minden községben évről évre elkészül a falukrónika, viszont a többi jáirásban sok helyütt elmulasztották feljegyezni az esztendő eseményeit. E tekintetben talán valamennyi járás közül a legelmaradottabb a gödöllői. Néhány helyen nagyon értékes helytörténeti munkák készültek, de a jelenkor történetéről szinte alig szólnak, holott az utóbbi két évtizedben a járás csaknem mindegyik községében alapvető társadalmi és gazdasági fejlődés tapasztalható. A gödöllői járásban most minden községben kiszemelték és felkérték a krónikaírásra alkalmas személyeiket. A járási hivatal művelődési osztálya a leendő krónikaírókat megbeszélésre hívta meg. A többi járásban is folyik, néhol már be is fejeződött az új krónikaíróik szervezése. A közeljövőben másutt is sor kerül a gödöllőihez hasonló értekezletre, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata megvalósuljon és elérhető legyen a cél: a jövő év elején a megye minden egyes községében írják meg 1976 krónikáját.
