Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
1976. ÁPRILIS 25., VASÄRNAP ****** "41 £2? w xMsiim Takarmány - recept szerint Hetvenféle keverék A következő években fokozódik az igény a korszerű laboratóriumi receptek alapján összeállított és optimálisan felhasználható takarmányfélé'k, az úgynevezett keveréktakarmányok iránt. 1980-ban az ab- raikíogyasztó ■ állatállomány csaknem kilencven százalékát ilyen korszerű táplálékkal etetik.' A következő években a mezőgazdasági nagyüzemek a takarmány tápok, keverékek termelését 40 százalékkal fokozzák, miközben a gabona tröszt gyártó kapacitása lényegesen már nem növekszik. Inkább az üzemek korszerűsítése kerül előtérbe, idén is jelentős ösz- szeget fordítanak a gabona- tröszt vállalatainál a keverőkapacitás korszerűsítésére, s újabb létesítmények építésére. Az idei keveréktakarmány- kínálat minden szempontból megfelel a gazdálkodók igényeinek. A gabonatröszt vállalatai 2,5—2,6 millió tonna keveréket állítanak elő. Ez a mennyiség az országban gyártott keveróktakiarmány félét teszi lei. Az állattartók mintegy hetvenféle készítményből rendelhetnek, tehát a különböző állatfajok és fajták a legjobban hasznosuló takarmányfélékhez juthatnak hozzá. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban működő takarmánykeverő üzemek idén 20—30 féle takarmány gyártási engedélyét szerezték meg, s láttak hozzá a nagyüzemi gyártáshoz. Kínálatuk jól kiegészíti az állami iparét. A henger nyomában Május 1-re elkészül a kiskunlacházi átkelési út A jól forgatott pénz a gazdálkodás mozgatórugója, tehát az a jó műszaki, aki egy kicsit közgazdász is, nem árt azonban az sem, ha a főkönyvelő látni tud a mérnök szemével. Dr. ■ Karóczkay József, a Pest megyei Közúti Építő Vállalat főkönyvelője hasonló véleményen van, s miután a pénz az úton hever ebben az esetben, személyesen is szeret meggyőződni arról, hol tartanak a vidéki főépítésvezetőségek a határidős munkákkal. Mikor várható' egy-egy szakasz átadása, amiért a megrendelő — a szerződés szerint — már kiegyenlíti számláját. A közelmúltban részt vehettem a főkönyvelő munkahelyi szemléjén. ' | Fiatal, friss erők Dunavarsányban, a KÉV aszfaltkeverő telepén Szelő- czey Edgár főépí+ésvezető számolt be a vállalat gazdasági vezetőjének. — Mindkét munkahelyünkön teljes létszámmal dolgozunk, s a gépláncnál is összpontosítottuk erőinket. Az ötkilométeres kiskunlacházi átkelési szakaszon az utolsó száz métereknél tartunk az aszfaltozássá — mondja a fiatal főépítésvezető. Szavait aláfesti a keverőgépek nyitott ablakon behallatszó moraja, a 130 fokos fekete burkolómasz- szát vivő tartálykocsik, a betonszállító járművek szünet nélküli zaja, ahogyan üresen érkeznek, s rakottan távoznak. Huszonnégy Volán-tehergépkocsit bérelnek. Új utakon a háztáji állattenyésztés SERTÉSFELDOLGOZÓ ÉPÜL HERNÁDON Malis Jánosék 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptak a tsz- től a csirkeól megépítéséhez. Évente 16 ezer 7 hetes, átlagban 1,5 kilós csirkét adnak át a szövetkezet feldolgozó üzemének. Nagy Iván felvétele Megváltozott, kevésbé munkaigényes ma már a háztáji állattartás, mint akárcsak néhány évvel ezelőtt. A modern ólakban, istállókban önetetőt, önitatót alkalmaznak. Nem kell egész nap az állatok körül serénykedni, elég, ha naponta egyszer ellenőrzi a gazda az automata berendezéseket. Lényegében az volt a mondanivalója annak a vitának, melyet a hernádi Március 15. Tsz-ben hallottunk a háztáji agronómusok tanácskozásán. A szövetkezet már 1972- ben felismerte a kisegítő gazdaságok jelentőségét. A baromfifeldolgozót úgy tervezték, hogy a kisgazdaságokban nevelt csirkét is fogadni tudják. Kedvez a háztáji termelésnek, hogy Hernád tanyás jellegű település, s a faluban is aránylag nagyok a porták. A korszerű csirkeólak építéséhez 50 ezer forint hitelt ad a szövetkezet. Ezt két év alatt avba- romfiszállítmányok ellenértékével kell törleszteni. Nem véletlen tehát, hogy fokozódik az érdeklődés a csirkenevelés iránti s három év alatt 36-ról 100 vagonra nőtt a háztájiból felvásárolt baromfi. Ez a munka azonban nem gátolja a szövetkezetei akkor, hogy megfelelően támogassa a többi ágazatot. A szarvasmarhatartáshoz például legelőt és kaszálót adtak a kisgazdáknak. Az eredmény: tavaly 300 ezer liter tejet vásároltak a háztájiból. A kertészeket az ÁFÉSZ- szel közösen fóliával, kisgépekkel, növényvédő szerekkel segítik. Sertésfeldolgozót építenek, s hosszú távú szerződést kötnek a tenyésztőkkel. Évente 15 ezer disznót várnak a kisgazdaságokból. Kidolgozták az együttműködési szerződést, melynek fontos része, hogy típusterveket adnak a 40 négyzetméter alap- területű ólak építéséhez. Ezekben 8 kocát lehet elhelyezni. Az ólakat önetetővel, önitató- val, automata szellőztető és klímaberendezéssel szerelik fel. S nemcsak a háztáji agronómus segíti szaktanáccsal a tenyésztőket, hanem az állatorvos is. Csak fehér hússertést hizlalnak. Ehhez biztosítják a kocákat és a takarmányt. Kocánként 1500, hízónként 1000 forint előleget kapnak a téesztől, az ólépítéshez pedig 3 évre szóló kamatmentes kölcsönt. Mintaólakat építenek, hogy a helyszínen mutathassák be az új módszer előnyeit. Azt is szóvá tették a tanácskozás résztvevői, hogy több községben a háztáji állattartás fő akadálya, hogy a tanács indokolatlanul megtagadja az építési engedélyek kiadását. A megyei tanács már intézkedett a helyes elvek érvényesítéséről. Az idei terv 55 ezer tonna aszfalt gyártása, de a főépítésvezetőség 130-as kollektívája — munkaverseny-felajánlá- suk szerint — még 10 ezer tonnával többet akar beépíteni. Éves tervük 62 millió forint, a vállalat útépítő feladatainak egynegyedét ők oldják meg. Fiatalok a vezetők, a munkásgárda is. Jól összeszokott, friss erejű csapat. Mindez lemérhető a gyors fejlődésből: 1973-ban 17 millió forint termelési értéket tudtak félmutatni, 1975-ben már több mint háromszorosát, 66 millió forintot. A határ: 50 km Az utóbbi időben a telep sokat változott. Végigjártuk az új épületet: az ebédlőt, a hideg-meleg vizes fürdőt, az öltözőket, a két- és négyágyas hálószobákat. Űj heverők, színes paplanok, tiszta ágynemű ... Az ebédet a Csepel Autógyár konyhájáról hozzák. Este az étterem átalakul társalgóvá, tévé is van. Épül már a gépjavító műhely a telepen, raktár is lesz és melegedő a gépkocsivezetőknek. — Hosszú távra rendezkedtek be?... — Igen, a környék útjainak állapotából ítélve még jó pár évig szükség lesz ránk ezen a területen — válaszolja a főépítésvezető. — Csak egy bizonyos hatósugáron belül gazdaságos az aszfaltozás — jegyzi meg a főkönyvelő. — A távolság a meghatározó: 50 kilométer a végső határ. Lehetőleg úgy szervezzük a munkát, hogy a 30 kilométert ne lépjük túl. Még ilyen távolságon is 180 forintba kerül egy tonna aszfalt helyszínre szállítása. Elsőiként az 51-es fő közlekedési út kiskunlacházi átkelési szakaszát nézzük meg. Valósággal repül a gépkocsi a sima aszlaltúton. Csakhamar feltűnnek a narancssárga gépóriások. A gumihenger vezetője Vitai István, a Heves megyei Boldog községből jött a KÉV-hez, előtte a KÖZGÉP- nél dolgozott. 17 éve járja az utakat, munkájától függ a burkolóanyag finom tömítése, összedolgozása, amely befolyásolja a tartósságot. A géplánc másik, tíz embert helyettesítő gépe a finisért háromméteres szélességben teríti a hat centi vastag, forró aszfaltot. Szabó István a parancsnoka. Abonyi. Tizenöt éve szegődött a vállalathoz. Nincs az a mennyiségű fekete láva, amivel a két gép meg ne birkózna. Az óránként 25 tonna aszfaltot gyártó keverőbői akár kettőt is játszva kiszolgálnak. Nyárra új feladat Pár percre megálltunk. Az átkelési szakaszt építő brigádok felajánlották, hogy egy hónappal a kitűzött határidő előtt, május 1-re befejezik a kiskunlacházi utat. — Az első negyedévben már 1,7 millió forint bejött ezen a munkán, még négymillió várható — gondolkodik hangosan a főkönyvelő, aztán már az új, nagy üzletről beszélgetünk. Elérjük a Csepel-szigeti ge- rincutat, Ráckevétól jövünk visszafelé az új nyomvonalon. Jövünk? Döcögünk, rázkódunk, bukdácsolunk a hepehupás talajon, mintha a Vidámparkban lennénk. Ez még a nyers földút, de a Sziget- szentmártonig tartó hét kilométeres szakasz egy részét már beton borítja, június 30- ig elkészülnek teljes hosszban a betonozással, s nyáron kezdődhet az aszfaltozás. — Mikorra készül el? — Az első negyedévben 5,4 millió forintos számlát fizetett ki a beruházó. Még 20 millió fekszik benne — válaszol az 6 szemszögéből. — Természetesen a vállalatnak is az az érdeke, hogy minél előbb be fejezze. Nyereség tekintetében jelentős a Csepel-szigeti gerincűt, de az anyagiakat félretéve, a környék lakossága is régen vár a megnövekedett forgalmat elbíró útra, amelyen ha még nyáron nem is, de év végéig bizonyosan megindulhat a közlekedés. H. A. Az önkéntes rendőr elmondja... — Arra kíváncsi, mért lettem önkéntes rendőr? Az apámtól tanultam meg ennek a hivatásnak a szépségét. De többről is szó van. Iskolás koromban önkéntes tűzoltó voltam. Már akkor sem tudtam elviselni a zabolátlan garázdálkodást. — Alig másfél évtizeddel ezelőtt, 19 esztendősen jelentkeztem önkéntes rendőrnek. Tápiószecsőn születtem, ismerek mindenkit a faluban. De legyen a legjobb cimborám, ha megfeledkezik magáról, nem ismerek pardont. Még- sincs haragosom. Elvem a nevelés és a figyelmeztetés. Baráti szóval megértetem az emberekkel, mit tettek, aztán békességben hazakísérem őket. — Régi, összeszokott társaság tevékenykedik a tápiósze- csői közbiztonságért. Szabó Balázs rendőr főtörzsőrmesterrel, a körzeti megbízottal, nagyszerűen megértjük egymást, összehangoljuk egymás között az ellenőrzési területeket. Mindannyian ismerjük az itteni helyzetet. A főtörzsőrmester pedig tudja, hogy mindig számíthat rám; ha kell, az ágyból ugróm ki az éjszaka kellős közepén. Tavaly kifosztottak egy gépkocsit. Még aznap sikerült elfogni a tetteseket. Nem volt ördöngös munka, csupán a jó emberismeret vezetett nyomra. Gépkocsivezető vagyok. Feleségem, nagy lányom van. Ök nemhogy gátolnának, segítenek munkámban. Mostanában különleges megtiszteltetés ért. Én képviselhettem a nagykátai járást az önkéntes társadalmi segítők országos értekezletén. Ott kaptam meg a majd másfél évtizedes önkéntes rendőri munkámért a megbecsülést: a jfíöz- biztonsági Érdemérem ezüst fokozatát. Elmondta: Lengyel Ferenc, tápiószecsői önkéntes rendőr Büszkék lehetünk Milyen lesz a jövő Nagykátán? Nagy változásra készül a Telefongyár nagykátai gyáregysége. A tervek szerint az idén, december 31-én adják át itt az utolsó telefonokat. Az utóbbi években a 100 ezres szériában gyártott készülékelmek a jövő évtől a Mechanikai Művek lesz az új gazdája. Nagykátán zsinórokat, tekercseket és tartozékokat gyártanak majd a törzsgyár exportra kerülő berendezéseihez. Milyen érzésekkel fogadták ezt a hírt az itt dolgozók? Hogyan látják jövőjüket? Ezekre' a kérdésekre kerestük a választ. Idegenkedünk az újtól Horváth László né, már az új terméket gyártó kábelzsinór- műhelyben dolgozik. Jack dugókat szerel a zsinórok végére. — Ügy érzem, menni fog a munka — mondja. — Volt már 110—120 százalékos teljesítményünk is. Talán a pénz is meglesz rajta. Most niég a régi átlagfizetésemet kapom. Marton Frigyesné ennél is bizonytalanabb. Ö még a hagyományos terméken dolgozik, a hívómű negyedik műveletén. A hozzá nem értők nyelvére fordítva: a számtárcsát szereli. — Kicsit idegenkedünk az újtól— vallja be. — Ügy gondolom, ez érthető. Én is régóta dolgozom itt. Szinte már behunyt szemmel el tudnám végezni a munkámat. Az új termékekről meg még keveset tudunk. — Nem kaptak tájékoztatást? — Dehogynem! Az év eleji munkásgyűlésen a vezérigazgatónk ismertette az általános terveket. És azóta is minden értekezleten, termelési tanácskozáson szóba kerül a termékváltás. Magunk között is sokat beszélünk erről. De hiába ismerjük az okokat és elméletben a feladatokat is. Végleges véleményt csak akkor alakíthatunk ki, ha már gyakorlati tapasztalataink is lesznek. Addig nagy a bizonytalanság. — Gondolt-e arra, hogy ha megváltozik a gyártmány, más munkahely után néz? Hány wattos a gépkocsija? Boszorkánymérleg — égetés előtt A méter magyarországi bevezetésének 100. évfordulója alkalmából a KGM Technika Házában nyílt kiállításon több mint 300 tárgy sorakozik fel, végigkalauzolva a látogatót a mérések, mérőeszközök fejlődésén. Értékes darabja a kiállításnak a népvándorlás korából származó kétkarú mérleg, vagy a Hollandiában használt középkori boszorkánymérleg. Az ezen lemázsált hölgyet, ha gyanúsan könnyűnek bizonyult boszorkányság vádjával megégették. A modern kor eszközeivel is megismerkedhet a közönség, s a jövő is képviselteti magát, azon a táblázaton, amely az 1979 utáni új nemzetközi egységes mértékrendszer adatait ismerteti. Ettől kezdve Magyarországon is megváltozik néhány mértékegység, a karát helyett például gramm, az atmoszféra helyett pascal jelzést használnak majd, a lóerő helyett pedig wattban mérik a benzin- és gőzmotorok teljesítményét is. Ezekre a változtatásokra a nemzetközi egységes jelölés miatt van szükség. — Nem. Mindenképpen itt maradok. A közelben lakom, nem szívesen utazgatnék. A többiek is igy vannak. Meg aztán nemcsak az számít, min dolgozunk, hanem az is, hogy kikkel. Az itteniekkel már jól összeszoktunk. Reméljük, az új munkába is hamar beletanulunk. Nem boszorkányság Kulcsár Pál, gyáregységvezető szerint a vezetők jól tudják, hogy a dolgozókat érzelmi szálak is kötik a bevált termékhez. De az aggodalomnak nemcsak ez az alapja. — Nem tudjuk még, milyen nehéz lesz a munka, és menynyit lehet vele keresni — mondja a csengőszerelésnél egymás mellett dolgozó két munkásnő, Btiznik Istvánná és Babinszki Erzsébet. — Ha megéri, szívesen megtanuljuk. — A dolgozók keresete nem csökkenhet — válaszolja a gyáregységvezető. — Sőt, ha megfelelő gyakorlatot szereznek, valószínűleg még növekedni is fog. Igaz, nagyobb figyelmet igénylő, pontosabb munkát kell végeznünk. A begyakorláshoz azonban időt adunk, és ezalatt a dolgozók korábbi átlagkerestüket kapják. Maka Zsuzsa, betanított munkás a hallgatószalagon. Fiatal kora ellenére már hat éve a nagykátai üzem dolgozója. — Én már jártam az ideiglenes tekercselő műhelyben. Nem boszorkányság. Át lehet állni — jelenti ki határozottan. — Különben is, nem nézhetjük csak a saját érdekünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Ferencné, aki egy ütemmel előbbre a hallgatók teljesítményét méri. — A Tyereskó- va brigád tagja vagyok. A brigádösszejövetelen is beszéltünk erről. Tudjuk, hogy nem ötletszerű volt a döntés. A vállalatunk a KGST programjához kapcsolódik, ezért kellett átadnunk a telefont. Talán, ha így nézzük, még büszkék is lehe- tühk, hogy ilyen jélentős feladatok megoldásában veszünk részt. Természetesen, az átállás sok izgalommal jár. Biztosan lesznek gondjaink, de ha megfelelő segítséget kapunk, azt hiszem, nem kell tragédiaként fölfognunk. Politikai feladat Kiss Ferencné szavai jól jellemzik a nagykátai gyáregység légkörét. A régitől megválni nem egyszerű. Különösen akkor nem, ha — mint ez esetben is — a dolgozók tudják, amit csináltak, megfelelő minőségű, keresett termék. De Nagykátán is egyre többen fölismerik, hogy a népgazdaság sok szempontot mérlegelő érdeke néha megcáfolja az egyszerűnek tűnő igazságokat. A beszélgetések azonban azt is tükrözik, hogy az átállás tárgyi feltételeinek megteremtésén túl felelősségteljes politi- Icai feladat hárul a vezetőkre: folyamatos tájékoztatásai, a kérdések őszinte megválaszolásával el kell oszlatniuk a nagy lépéssel járó bizonytalanságot. L. T. A Közlekedési Építő Vállalat a budapesti metró építéséhez és egyéb munkáihoz FEL VESZ segédmunkásokat, kubikosokat, tehergépkocsi-vezetőket, továbbá lakatos, autószerelő, építőipari gépszerelő, építőipari nehézgépkezelő, hegesztő, vasbetonszerelő, villanyszerelő, szigetelő, karosszérialakatos és ács szakmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, 44 órás munkahét. Vidéki dolgozóinknak munkásszállás. Jelentkezés: Budapest V., Deák Ferenc u. 12. *
