Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-25 / 98. szám

K76. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP v/fof«n Szentendrével ismerkedett a Suhl megyei pártküldöttség NDK-beli testvérmegyénk, Sulii, pártdelegációja tegnap dr. Olajos Mihálynak, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­ga osztályvezetőjének kíséreté­ben Szentendrére látogatott. Felkeresték a PEVDI írószer­gyárát és a BVM szentendrei gyáregységét. A vendégek el­ismeréssel nyilatkoztak mind­két helyen a modern technoló­giáról, majd a látottak alapján a további együttműködés és a gazdasági kapcsolatok elmélyí­tésének lehetőségeit kutatták. A delegáció délután kelle­mes sétát tett a városban, s ennek során Szentendre mű­emlékeivel, nevezetességeivel ismerkedett Paradicsom-sátortábor né| vecsési Ferihegy Tsz 564 négyzetméter alapterületű fóliasátraiban szépen fej­lődnek a korai paradicsompalánták. A megfelelő hőmérsékletet olajfűtéses légbefúvó kazánok biztosítják. Ifj. Fekete József felvétele Ahol politizálnak a bérekkel Erősödjék a munka szerinti elosztás elve A hatvanas évek elején tör­tént, a Kistarcsai Fésűsfonó- és Szövőgyár fonodájában. A művezetőre várva, a lármától kicsit zúgó fejjel álldogáltam a csattogó fonógépek között, s figyeltem egy idősebb asszonyt, ügyes, fürge kezét. Vár vala­kit? — kérdezte tagoltan, hogy követhessem a szájmozgását. A művezetőt! — ordítottam. Így hamar bereked — mondta figyelmeztetően, aztán újra a gépe felé fordult. Utána men­tem: Mióta folytatja ezt a szakmát? Rámnézett: Tizen­nyolc éve, de ez nem szakma. Betanított fonónő vagyok. Ha harminc évig csinálnám, ak­kor is betanított munkás ma­radnék. Határosolt igen Az igazgatói irodában affé­le rögtönzött kerekasztal-be- szélgetésre ültünk össze dr. Takács Évával, a Hazai Fésűs­fonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárának igazgatójával, Fabók Jánossal, a pártvezetőség tit­kárával, Pankotai Istvánná munkaügyi osztályvezetővel és Szikra László főmérnökkel. A téma: a bérpolitika. Pontosab­ban.': lehet-e politizálni a bé­rekkel? — Nemcsak lehet, kell! — mondják szinte valamennyien egyszerre. Az igazgatónő még megtoldja: — Aki eddig el­mulasztotta vagy — mint nem a legnépszerűbb feladatot — elodázta a bérekkel való po­litizálást, azt most a XI. párt- kongresszus határozata köte­lezi rá: A bérpolitikában főcél legyen a munka szerinti el­osztás erősítése. ...A kereseti arányok javítása ösztönözzön a termelékenység emelésére, a nagyobb hatékonyságra. Kö­rültekintő bérpolitikával és jö­vedelemszabályozással meg kell előzni a feszültségeket szülő aránytalanságok kelet­kezését. Ebben nagyobb szere­pet kell biztosítani a központi bérintézkedéseknek. Azért idéz­tem a határozatból, mert ilyen tömören úgysem tudtuk volna megfogalmazi, miért kell po­litizálni a bérekkel. — A tavaly megjelent Or­szágos Szakmai Bértáblázat néhány régi sebet orvosolt az iparágban: szakmának minő­sítette az előfonást és a fonást, s ezzel megfelelő összegű óra­bért tett lehetővé. Mindkét szakmunka 32/A kategóriába került, aminek tavaly 12,50 fo­rint volt az órabér felső hatá­ra, de 1980-ig évente módosít­ják; az idén például 14 forint­ra emelték fel. Éjszaka — pótlékkal Pankotai Istvánná folytatja: — Nem volt ugyan kötelező mi mégis végrehajtottuk már tavaly a besorolást, amint az OSZB megjelent; ez összesen 102 dolgozónkat érintette — kedvezően. Bizonyos munka­körökben, a dolgozók bére nem érte el a besorolás alsó hatá­rát, ezek órabérét felemeltük. Mindezek után a helyzetünk így alakult: tavaly a textil­iparban az átlagkereset 2484 forint volt havonta; nálunk 2699 forint, ezen belül a mun­kásoké 2686, az alkalmazotta­ké 2712 forint volt. Ez tehát a múlt. Es a jelen? — A tavalyihoz képest 10,2 százalékos bérszínvonal-eme­lést irányoztunk elő. Ebből eddig 6,06 százalékot használ­tunk fel; januárban — orszá­gos rendelkezésre — szemé­lyenként átlag 300 forinttal emeltük havonta a bölcsődei gondozók és az óvónők bérét, és átlag 171 forinttal a kisegí­tő személyzetét; február else­jétől ismét rendeztük az OSZB-kategóriák megemelt alsó határát el nem érő dolgo­zók — összesen 43 ember — bérét: béremelést adtunk 458 fizikai produktív munkásnak, 15 fizikai kisegítő munkásnak, 6 fizikai állományú, de nem ipari munkát végző dolgozó­nak és 58 alkalmazottnak. Februárban a munkásbérek havi átlaga elérte a 2816 fo­rintot gyárunkban. Az idei előirányzat egyébként éves szinten 32 ezer 538 forint, ami 2960 forintos havi átlagnak felel meg.' — Hogyan érvényesül a bé­rek ösztönző hatása a termelé­kenységre, a hatékonyságra? Egyáltalán: mivel ösztönöznek a több és jobb munkára? — Sokféleképpen. A szak- képzettség honorálásával, pré­miummal, jutalmazásokkal, pótlékkal. A termelés haté­konysága nagymértékben függ a gépek kihasználásától, a mű­szakok számától. Mi úgy ösz­tönözzük dolgozóinkat az éj­szakai műszak vállalására, hogy alapbérükön felül az éj­szakai műszakra járó kereset 50 százalékát, és 100 forint, úgynevezett speciális pótlékot fizetünk nekik havonta. A szak­munkásképzésben részt vevők — a sikeres vizsga után — 5 százalékos béremelést kapnak. — Vagyis? — Soha annyira nem ügyel­tünk a béremelésnél a diffe­renciálásra talán, mint az idén, hiszen a zavartalan termelés függ tőle. Nem véletlenül so­rolta szakmának az OSZB a fonást, hiszen itt a legnagyobb a dolgozók fizikai és idegi le­terhelése. Sajnos, a fluktuáció ezt az üzemrészt sem kímélte, s a fonodában már-már égető gonddá vált a létszámhiány. Most a kiemelt bérrendezéssel lehetőség nyílt a baj orvoslá­sára: a 14 forintos órabérrel, az éjszakai és speciális pótlék­kal együtt a fonók átlagkere­sete havonta eléri a 3300 fo­rintot. Ennyiért már érdemes többet vállalni, ezért 20-ról 12-re csökkentettük a fonodái kisegítő létszámot, s a nyolc felszabadult munkást a fonó­gép mellé állítottuk. Mi is jól jártunk, s ők is, mert így szakmai besorolásba kerültek. Szikra László főmérnök ki­egészíti az eddigieket: — Az is bérpolitika, hogy a bérrendezést — ahol lehetett vagy szükséges volt — össze­kötöttük a teljesítmények nö­velésével. Egyetértés — zsebbevágó kérdésben — Érvényesült-e valamilyen módon az üzemi demokrácia az eddigi bérrendezéseknél? Fabók János válaszol: — Mivel összegszerűen az idei — eddig végrehajtott — béremelések jelentősebbek voltak, mint az 1973. márciusi központi bérrendezés, hiszen egymillió 886 ezer forintot tet­tek ki, valamennyi társadalmi szervet bevontunk a döntésbe. A személyi béremeléseket a gazdasági vezetés, a pártveze­tőség, az üszt, s az üzemi négyszögek javaslatai alapján hajtotta végre. A megoldás demokratizmusát jellemzi, hogy az alkalmazottak bér­emelésénél vitára, sőt a gaz­dasági vezetés egyik-másik ja­vaslatának módosítására is sor került. Ami pedig az intézke­dések fogadtatását illeti: e kényes. zsebbevágó kérdés megoldása még sohasem talál­kozott ilyen arányban a dol­gozók igazságérzetével és egyetértésével, mint az év ele­ji béremelés. Nyíri Éva Fiatalok kommunista műszakban A börzsönyi úttörővasút vidám építői A hóbortos áprilisi időjárás borút hozó hangulata sem ronthatta el annak az 1500 fiatalnak a jókedvét, akik a megye minden területéről összesereglettek reggel 8 órá­ra, a börzsönyi útiörövasút építkezéséhez a verőcemarosi állomásra. Nagy sikert arattak csata­kiáltásukkal a nagykőrösiek, s a fiatalok együtt vidultak a kedves strófákon, meg azon is, ki milyen hasznos mun­kaeszközt — ásót, kapát, csá­kányt — hozott magával. Berta Ferenc, a megyei ICISZ-bizottság titkára fogad­ta a munkára kész sereget, akikhez szíves-örömest csat­lakoztak a szovjet katona komszomolisták, hogy együtt építsék, szépítsék a leendő úttörővasutat, a Morgó-patak völgyében, — Nem fizetségért jöttünk ide — mondta Berla Ferenc — az úttörők köszö­nete lesz a fizetés, jó ked­vük a prémium. Azután megkezdődött a munka, a parkosítás a vasút­vonal mentén. Gumicsizmás fiúk fogtak a patakmeder tisztításához, kövezéséhez és mint a gödöllői egyetemis­ták elmondták, addig haza sem mennek, míg a hegy fe­lét el nem hordják. A vég­eredmény ma még nem is­mert, hiszen most vasárnap is dolgoznak az úttörővasút épí­tésén a megye fiataljai. Azt azonban tudjuk, hogy tegnap a megye üzemeiben szerve­zett kommunista szombatokon sok-sok forint jött össze a leendő vasút építkezési költ­ségeihez. Ötezren a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár szervó- kormányüzetnénak vezetőjét hiába keressük. Már rosszal­lóan csóválnánk fejünket, ami­kor az egyik dolgozó arról tá­jékoztat, hogy a mai napon Tomanó József és az üzem 45 dolgozója társadalmi munká­ban építi az üdülőszállót Vo­nyarcvashegyen. — A többiek azonban itt vannak — mondja Kovacsics Anikó, az üzem KISZ-titkára. Kisiparosok és a Nagynyomású Kísérleti Intézet dolgozói együtt kövezik a piacteret Százhalombattán. írj. Fekete József felvétele Építési központ — konténerben Pest megye villamosításának szolgálatában A Pest megyei Villanysze­relő Vállalat termelésének értéke az idén mintegy 115 millió forint. A vállalat igaz­gatóját, Péter Györgyöt és Szabó Károly termelési osz­tályvezetőt arra kértük, is­mertessék, milyen tevékeny­séget jelez ez a nagy összeg. Mint megtudtuk, a vállalat termelési értékének nagyobb hányadát, 63—65 millió fo­rintot az idén az építő-sze­relő munka alkotja. Kis- és nagyfeszültséggel A közelmúlt jelentősebb munkálatai között tartják számon a PEVDI szentendrei írószergyára villamos- és energiaelosztó rendszerének, külső térvilágításának kiépí­tését. A halásztelki, mintegy 1,5 millió forint értékű háló­zatfejlesztés eredményeként állandó nagyságú a község­ben a villamosfeszültség. A Dunaharasztin folyó nagyfe­szültségű, 20 kilovoltos köz­ségi hálózatrekonstrukció 4—5 trafóállomás körzetében be­fejeződött. Az első félév so­rán még háromban fejezik be, s ezt követően megkez­dődhet a kisfeszültségű el­osztóhálózat felújítása, mely várhatóan az V. ötéves terv végéig tart. Az építő-szerelő ágazat idei tervében is több nagy feladat szerepel. A munkás­körzet közműalapjainak meg­teremtése érdekében hozzá­fognak Szigetszentmiklóson, Szigethalmon a lakótelepek 20 kilovoltos hálózataihoz szükséges trafóállomások ki­alakításához. Ha elkészülnek, folyamatosan rájuk települ­het majd a kisfeszültségű há­lózat. A második negyedévben hozzálátnak Taksony nagy- és kisfeszültségű villamos- hálózatának teljes felújítá­sához és Szobán a Giribi- dűlő csaknem másfél mil­lió forint értékű új hálózatá­nak kiépítéséhez. Sok munkát ad a vállalat­nak Szentendre is. Az épít­kezéseket követve folyama­I tosan bőVítik a Vasvári Pál | úti lakótelep energiahálóza­tát, és a tervek szerint az el­ső félévben átadják a Festő— Deli utca környéki új transz­formátorkörzetet, s ezzel az itt lakókhoz is eljut az áram. Az első félévben fejeződik be a szabadtéri néprajzi mú­zeum, a skanzen hálózatának és elosztórendszerének épí­tése is. A nagy idegenforgalomnak örvendő Dunakanyar világí­tási programjának részeként júliusig díszkivilágítást kap a visegrádi Salamon-torony és a fellegvár, de megoldják az autóparkoló és az ide ve­zető utak világítását is. A kiemelt egyedi nagy be­ruházások közé tartozik a Te­lefongyár nagy hátai gyár­egységének fejlesztése. Itt kö­rülbelül 3 millió forint érté­kű elektromos szerelést vé­geznek. Számos község a PVV köz­reműködésének köszönheti vízellátásának javulását. Vá- mosmikola vízmüvének ener­giaellátását és berendezé­seit is a vállalat dolgozói te­lepítik, csakúgy, mint Tápiá- györgyán, Tápiószecsőn és Kákán. Tárgyalások folynak a hat községet érintő Galga menti regionális vízmű ki­építéséről. Az ehhez szüksé­ges elektromos beruházás értéke körülbelül 25 millió forint. Osz'opok és trafók A PVV nagykátai segédüze­mében gyártják a villanyosz­lopokat, trafóállomásokat, sót még a Fővárosi Elektromos Művek és a Villanyszerelő Ipari Vállalat részére is tud­nak szállítani. Az előszerelő ágazat — a vállalat saját beruházásai mellett — az ország tíz ház­gyára közül hatnak szállít to­kozott berendezéseket, kap­csolótáblákat. A nagyüzemek részére mezős kapcsolótáblá­kat, vezérlőpultokat készí­tenek. E, többségükben egye­di berendezések ára néhány ezer forint, de nem ritka a másfél milliós értékű sem, mint például a budaörsi északnyugati lakótelep táv­fűtő kazánházi atomatika vezérlőpultja. A vállalat legkisebb, > mind­össze 10 mérnök-technikus párból álló, ágazatát kép­viseli a biztonságtechnikai csoport. A megyét járva, üze­mek, intézmények, vállala­tok kötelező, rendszeres szi­getelés- és érintésvédelmi vizsgálatát látják el. A hibá­kat feltárva javasolják a ja­vítás módját is. . A vállalat öt évre szóló fej­lesztési elképzelései azt tük­rözik, hogy a legnagyobb fon­tosságú ágazatnak hosszabb időre az építési-szerelést te­kintik. A korábbinak csak­nem a felével nagyobb ér­tékűt. A tervidőszak során mintegy 30 milliós fejlesztés 70 százaléka ebben az ágazat­ban valósul meg. Céljuk a nehéz fizikai munka csökken­tése, a termelékenység növe­lése. Ezért kompresszorokat, árokásó gépeket, tehergépko­csikat vásárolnak. Tervpillér a törzsgárda A munkaerőgondok enyhí­tésére munkásszállitó autó­busz üzembe állítását terve­zik, s növelik a szociális lé­tesítmények számát. Többek között olyan új, konténer rendszerű felvonulási épü­leteket szereztek be, melyek­nek segítségével telepszerű építésvezetőség alakítható ki, irodával, öltözőkkel. fürdő- és hálóhelyiségekkel. A vállalati tervek az egyre bővülő tödzsgárdatagságra épülnek. Az itt dolgozók megtalálják számításukat. Ta­valy 37,5 ezer forint volt a vállalati bérszínvonal. Az idén 4 százalék emelkedést terveznek. A munkások át­lagbére körülbelül 39 ezer forintra növekszik majd. Tervezett feladataik végre­hajtása a megye villamosí­tásának fejlődését szolgálja. Lakatos Tamás — Kilencvenen dolgozunk, de itt vammaik a szervizből, a meó főosztályról is, és a mai na­pon hatvan szervokormányt gyártunk az autóbusz-padló­vázakhoz. A megkeresett bér egy részét a börzsönyi úttörő- vasút építésére, a másik felét az ifjúsági lakáskölcsönalap bővítésére fordítjuk. Ónodi István, az öntvény brigád tagja, elújságolja, hogy közösségük elnyerte a vállalat kiváló brigádja címet. Mos­tanában sok öröm éri őket: ót személyesen az, hogy a KISZ- kongresszus küldötte lesz. A járműgyáregység 639 dol­gozója jött be a kommuinista műszakra, Németh József né, a KISZ- bizottság tagja elmondta, hogy a fiatalok a s'zombati vállalati társadalmi munka után ma, vasárnap az úttörővasút épit- kezésén dolgoznak. A Csepel Autógyár kommu­nista szombatjának mérlege: ötezertizenöt dolgozó tizenki- lencmillió forint értékű kész­árut állított elő. Százhalombatta városszépítői Szigetszentmiklósról jól lát­szanak Százhalombatta kémé­nyei. Nemcsak földrajzilag vannak közel, hanem gondo­latokban, a cselekvés össze­hangoltságában is. Százha­lombattán a Sportparkban Salamon Zoltánnal, a DVK lakatosával beszélgettünk. — Szerda óta dolgozunk, s 250 méter kerítést hegesztet­tünk össze — mondja. — A kézilabdapálya világítását is most szereljük és tribünt ké­szítünk. Százhúszan vagyunk. Itt dolgozik a gépészeti kar­bantartó főosztály készülékes műhelyének négy brigádja, a Rakéta, a Kinizsi, a Dózsa és a Halász László brigád. Az MHSZ kiképzési bázisá­nak építésén délelőtt ötven­nél is többen dolgoztak: tűz­oltók, katonák és a DKV bri­gádjai. öt kisiparos vezeti a mun­kát és a Nagynyomású Kísér­leti Intézet dolgozói segédkez­nek a leendő piactér betono­zásánál. A Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál ezernégyszázan jöttek be a kommunista szombatra — erről tájékoztatott Strasz- szer Gáspár, a vállalat mun­kaversenytitkára. A többiek május 8-án tartanak kommu­nista szombatot. De ha jól összeszámoljuk, a kétszázöt­ven városszépítövel, a börzsö­nyi úttörővasút építőivel és másokkal együtt szinte mind­annyian a társadalomért te­vékenykednek ezen a napon. A Dunamenti Hőerőműben Jusztin Mihály, a KlSZ-bi- zottság titkára festékfoltos munkaruhában így fogad: — Száznyolcvan embert mozgósítottunk, s száznegyve­nen itt a gyárban, a többiek pedig a város szépítésén dol­goznak. A mai nap bérét a börzsönyi úttörővasút építésé­re és a százhalombattai úttö­rőcsapat táborára költjük. Nagyüzem a kistarcsai kórháznál Tegnap a kora délutáni órákban a megye számos he­lyéről érkezett értesítés a si­keres kommunista műszakok­ról. Mint például a Pest me­gyei Kishajózási és Javító Vállalattól, amelynek dolgo­zói a kommunista műszak munkájának ellenértékét öt- ven-ötven százalék arányban megosztva az úttörővasút, il­letve a szentendrei bölcsőde- és óvodafejlesztés céljára ajánlották fel. A dolgozók több mint ötven százaléka vett részt a műszakon. Ha­sonló jó példával szolgáltak a Közép-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. A kommunista szombaton harmincöt munka­helyen nyolcszázötvenen dol­goztak, többek között a ki­emelt megyei beruházás, a kistarcsai kórház építkezésén, Az eredményeket majd ösz- szegezni fogják. Bármennyi legyen is a végösszeg — az bizonyos, hogy nem kevés — arról tanúskodik majd: ezen az április 24-i szabad szom­baton sok hasznos egyéni vál­lalásból vált gazdagabbá a megye társadalma. Baumann—Vasvár!

Next

/
Thumbnails
Contents