Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-18 / 93. szám

I 1976. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP %MMod Totya-kazán és kupa Fiatal brigád Kiskunlacházán Legalábbis meghökkentő, ha egy szocialista brigádról szólva elsőként azt árulják el, hogy tagjai alkotják a vállalat sikeres futballcsapatának ge­rincét. Ez történt ugyanis, amikor a kiskunlacházi ÉG- SZÖV Széchenyi brigádjának érdemei felől tudakozódtam. Arra gyanakodtam: talán a brigád dolgozó tagjai tartják el szorgos munkájukkal a sportdicsőség fényében sütké­rező sztárokat, helyettük is megoldva a termelés felada­tait. Egy tévedés története Hozzáfogtak hát, és az első fordulóig elkészítik a bajnok­ság színhelyét. Egyiiíl az öregekkel A Széchenyi brigád két éve alakult, és az idén már elérték a második fokozatot, a zöld­koszorús címet. A szakszerve­zeti bizottság titkára, Lend- vai Imre azt mondja róluk: — Nemrég kapcsolódtak be a munkaversenybe, de máris olyan teljesítményeket érnek el, mint az öreg brigádok. Ta­lán csak a tapasztalat hiány­zik. A cím odaítélésével ösz­tönözni is akartuk őket. Lás­sák, hogy ha becsülettel helyt­állnak, nem szenvednek hát­rányt csak azért, mert fiata­lok. Fiatalságuknak még való­ban nem érezhették hátrányát a Széchenyi brigád tagjai. Az ÉGSZÖV vezetősége a KISZ- szervezettel együttműködve, figyelemmel kíséri a vállalat fiataljainak helyzetét. A kü­lönböző kedvezmények mellett a brigádból is többen kaptak jutalmat. Magyar Laci pél­dául tavaly Balatonföldváron töltött két hetet a KISZ-mun- ka jutalmaként, Gránicz Pista pedig már két ízben üdült az NDK-ban a vállalat támogatá­sával. Ma már a juttatásokat senki nem sajnálja ezektől a fiata­loktól. Ha valaha volt is bi­zalmatlanság velük szemben, ez már a múlté. A hosszú ha­jú fickók nemcsak a pályán, az üzemben is megnyerték a meccset. Lakatos Tamás Örömmel válthatom meg, hogy kellemesen csalódtam. A sztárok maguk a szorgos kezű munkások. A labdarúgók NB XII. délkeleti csoportjában az fiGSZÖV színeinek szerzett si­kerek mellett mellesleg nekik Is köszönhető, hogy a népsze­rű Totya kazánokból a tava­lyi 2300 darabbal szemben az idén már 3400 gyártását ter­vezhetik. Szálé János művezető ta­valy még brigádtag volt. Az idén az új versenyszabályzat értelmében ki kellett lépnie. A közösségről most is lelke­sen beszél. — Fiatal srácok — mondja. — Bírják erővel. A foci, a tár­sadalmi munka nem megy a termeiéi rovására. Még az al­kalmi , feladatokra is futja energiájukból. A múltkor egy délután kiderült, hogy elfo­gyott a kooperációból érkező kazánajtó. Szóltam nekik, fiúk, nekünk kellene megcsinálni harmincat, hogy holnap dol­gozni tudjunk. Maradjatok itt túlórában. Tudja, mi volt a vá­lasz? Harmincért nem mara­dunk itt, megcsinálunk leg­alább ötvenet. A lakatosüzemben, ahol a kazánok készülnek, mindent elnyom a munka zaja. Miköz­ben Bálint Gábor brigádveze­tő a bent dolgozó fiatalokat megpróbálja rávenni, hogy a szerszámot letéve kijöjjenek az udvarra, Szálé János meg­ajándékoz tévedése történeté­vel: — Ezeknek a fiúknak a többsége itt lett szakmunkás. Mikor megkapták a mesterle­velet, és jelentkeztek nálam, csak néztem a hosszú hajú fickókat. Na, mondtam ma­gamban, ezekkel bevásárol­tam. Azután kiderült, hogy té­vedtem, mert nagyon komo­lyan veszik a munkájukat. Így történt, hogy bár a hajúk ugyanolyan maradt, a vélemé­nyem teljesen megváltozott. Munka után jön a foci — Néha magam is csodál­kozom, hogyan bírják — kap­csolódik a beszélgetésbe a toborzóútról visszatérő veze­tő, akit bár maga is csak a harminc körül járhat, még­is egy évtized választ el a bri­gádtagok többségétől. — A brigádunk tavaly is 1000 óra társadalmi munkát vállalt. Kerítést építettünk a Vörös­marty és a Munkácsy általá­nos iskola számára, rendsze­res kapcsolatot tartunk az apaji óvodával, legutóbb meg az áporloai óvoda részére ké­szítettünk mászókát, mókuske­reket és hintát. — Nem olyan nagy ügy ám — legyintenek az időközben mellénk érkezett fiúk. — Mind itt lakunk a környéken, jut időnk még szórakozásra is. Mikor kiderült, hogy mind­hárman csapattagok, nem tu­dom elfojtani a kérdést: ki dolgozik helyettük, mikor a labdát rúgják? Első hallásra nem is értik, mire gondolok. — Nem kell helyettünk dol­gozni! — mondják végül ki­csit sértődötten. — A foci csak a munka után jön, a szabad időből. Meccsek meg csak hét végén vannak. És éppen az az öröm, hogy még így is győzni tudunk. A MEDOSZ megyei kispályás labdarúgó-verseny­ben példul 72 üzem közül az első helyen végeztünk. — Az már előfordult, hogy helyettem dolgoztak — teszi hozzá Gránicz István —, de nem a foci miatt. Szeretnék leérettségizni. Levelezőre já­rok. Mikor a vizsgák vannak, a brigád mindig biztat, nehogy szégyent hozzak a fejükre, még a munkámat is átvállal­ják, hogy legyen időm felké­szülni. — Barátságból megy az egész — mondja Fánczó An­tal. — így még a munka is könnyebb. A Magyar Lacit például csak itt ismertem meg munka közben. Most meg már szinte mindenhova együtt járunk, olyan jó barátom lett. De ez így van, majneim min­denkivel. És sorolják a közös élmé­nyeket, melyek között mi is szerepelhetne első helyen, mint a legizgalmasabb mérkő­zések? De éppen az év elején együtt keresték föl a brigád névadójának családi emlékeit őrző nagycenki Széchenyi mú­zeumot. Terveik között pedig a Parlament és a szegedi sza­badtéri játékok közös megte­kintése szerepel. És termé­szetesen egy újabb bajnokság. A helybeli üzemeiket hívják ki egy kispályás labdarúgó-kör­mérkőzésre, melynek tétje: a Totya Kupa lesz. A rangadó­hoz azonban pálya szükséges. Új iskola épül Pilisszántón Pilisszántón múlt év augusz­tus 20-án aditák át az iskola- épület bővítése során emelt négy új osztálytermet. De saj­nos, mégis meghiúsult az a re­mény, hogy a 130 általános is­kolás ebben a tanévben nyolc tanterembe járjon, A statikai vizsgálat ugyanis megállapí­totta, hogy az alig 40 eszten­deje bauxitbeton födémmel épült négy régi tanterem élet- veszélyes és le kell bontani. Most azonban eldőlt, hogy a régi iskolaépület helyén az V. ötéves tervben újat építe­nek. Ez idén lebontják az ösz- szeomlással fenyegető régit* és a Pest megyei tanácsi tervező vállalatnál már meg is rendel­ték 120 ezer forintért a tanul­mánytervet. Ez májusban ké­szül el. Azután annak alap­ján kidolgozzák a kivitelezés: tervet. Az építkezést előrelát­hatólag a jövő évben kezdik meg és végül is nyolc tanter­me lesz a pilisszántói iskolá­nak. A költségek nagy részét a megyei tanács hozzájárulása fedezi. Számítanak azonban a lakosság társadalmi munkájá­ra is. Hűtőgépek tizenkét változatban A „KLÍMA” Ktsz szentniártonkáíai üzemének fő gyárfmá- nya az ipari hűtőgép. Több típusváltozatban készül, a teljesít­mény százezertől egymillió kalóriáig változik. Képünkön: Molnár Menyhért nagy teljesítményű kondenzátort hegeszt. Bozsán Péter felvétele TALPRA ÁLLT Nem a név, nem a szín­hely lényeges. Csakis a tör­ténet. •'*-**»•*•• • Fáradt tekintetű, aprószemű emberrel találkoztam. Fakó borosta ült az arcán, hullá­mos haja kifehéredett. Pedig azelőtt sötétebbek voltak ezek a fürtök. Az időhatározónak különleges jelentése van éle­tében: Azelőtt: mielőtt a baj megtörtént. Kést emelt apó­sára. — Egy fiú legyeskedett a háznál — meséli. — Azt hit­tem, eladósorban levő lányom miatt jár olyan gyakran hoz­zánk. Nem. Az asszonnyal szűrte össze a levet. Akár a fia lehetett volna. Aztán szét­váltunk. Apósom kocsit ho­zott a jussért, nem hagytam magam kisemmizni. Annak idején az én kenyeremből et­tek ők is. Akkor összeszólal­koztunk. Bivalyerős ember az öreg. Leütött, én pedig a konyhakéssel megszúrtam... Az após pár nap múlva el­hagyta a kórházat, öt két és fél év börtönre kárhoztatta ez a szerencsétlenség. Majdnem gyilkos lett belőle. — Képzelheti, milyen érzés­volt odabent lenni. Nekem, akinek még soha sem gyűlt meg a baja a törvényekkel. A legborzasztóbban a vizsgálati fogság ideje telt le. Tétlenül vártam, mi lesz a sorsom. A börtönidőre nem panaszkod­hatok, meghúztam magam. A büntetésemet harmadolták. A szabadulást megelőző három éjszakán nem tudtam lehunyni a szememet. Otthon semmi más, csak pereskedés és 10 ezer forint adósság várt rám. Pereskedett a házáért, ahol addig lakott. Az édesanyja adott neki 30 ezer forintot, hogy megvehesse. A többi öt­venezret havi ezer forinttal törlesztette. — Visszamentem a régi munkahelyemre, ahol 1950 óta dolgoztam. Köszörűs a szakmám, 13 forintos óra­bérrel kezdtem újra. Egyszer szóltam a művezetőnek, nem tudok megélni ebből a pénz­ből. Közben a gyerektartást is fizetni kellett. Ha nem segít akkoriban a gyár, most bizo­nyára nem itt beszélgetnénk Kiemelt prémiumot kaptam. t) / , 1 Az Örkényi Béke Mgtsz az utóbbi években jelentő­13í) fíin VOle eXDOrtra*™ növelte birkatenyészetét, ezen belül az export J Jl bárányok nevelését. Az idén húsvétra csaknem tíz vagon, mintegy 30 kg egyedsúlyú bárányt exportál Olaszországba. t A 5 havonta 60 túlórát engedélyez­tek, hogy talpra álljak. Ennek már Három eszten­deje. Közben megismerkedett a gyárban egy özvegyasszony* nyal. A második feleségével. — Azt szoktuk mondani egy­másnak, bár fiatalon kerül­hettünk volna össze. — Elő­ször mosolyog. — Tiszta, ren­des teremtés. A lányát kiháza­sítottam, pompás lagzit csap­tunk. Az a gyerek több sze- retetet adott nekem három év alatt, mint a sajátom egész életében. Ismét elkomorodik. — Mindig ellenem nevelték az édes lányomat. Addig kel­lettem csak nekik, amíg fi­zettem a tartásdíjat. Nem tu­dom, hol él, mit csinál. Azt hallottam, férjhez ment. Egy­szer messziről meglátott és elfordította a fejét. Az első asszonyról csak annyit tudok, hogy fél évig élt együtt azzzal a fiúval. Az­tán rá-unt az élettársa. A régi időket csupán egyet­len alkalommal emlegették munkahelyén — szocialista brigádtagnak akartak megvá­lasztani. Az egyik vezető nem egyezett bele. Azt mondta, egy börtöntöltelsknek nincs sem­mi keresnivalója a szocialista brigádban. Azóta többször is felvettek volna, de most már én vagyok hajthatatlan. Kü­lönben, nem bántam meg, hogy itt ragadtam. Tizenhat forintra ugrott az órabérem, nemsokára 25 éves törzsgárda- tag leszek. Szabadulása óta 70 ezer fo­rintot költött a házra. Annyit spóroltak az asszonnyal, hogy egy új épülettel toldották meg a közös otthont. — Van szép lakásom, tisz­tességes feleségem. Mondja, mi kell még? Időnként eljá­rok dalolni az énekkarba, máskülönben csak a családom­mal vagyok. Az azelóttre már nem gon­dol. Csak néha éjszakánként álmában „utazik vissza” a börtönbe. Rabruhát visel és telis-tele van gondokkal. Hánykolódik az ágyban és reggel izzadtan ébred. Aztán megreggelizik és békésen, megnyugodtan elindul munka­helyére. Kamarás Péter Több hozzáértéssel — szervezettebben Pusztavacs az ország föld­rajzi középpontja. Paál József- nó, a tanácsi kirendeltség ve­zetője mondja: — 1970-ig csak évi 70 ezer forintot tudtunk a község fej­lesztéséire fordítani. Az évéréé kapott állami támogatással együtt sem haladta meg ez az összeg a kétszázezer forintot. Azóta az iskola mellé új — négytantermes — szárny épült 120 ezer forintért. Elkészült az orvosi rendelő, az anya- és csecsemővédő intézet, valamint az orvosi lakás közös épülete. Ez másfél millióba került, és rövidesen átadjuk. Most beto­nozzák a kerítést. — Ha önálló maradt volna a községi tanács, nem valószí­nű, hogy idáig jutottunk volna. Talán, ha nyolc évig minden fillért félreteszünk... De az összevonás óta még csak öt év telt el... Táborfalva. Kucsera Ferenc- né. a tanácsi kirendeltség ve­zetője így vall: — Nálunk öt év alatt a vil­lanyhálózat épült meg a Körösi és Zalka Máté utcában és a vízvezeték-hálózat — társulati alapon. Idén viszont megkezd­jük az óvodaépítést. Egymil­lióba kerül majd a 100 kis­gyermeknek második otthont adó épület. Az összevonás előtt évi 200 ezret áldozhattunk a község fejlesztésére. — Nem, az óvodát nem tud­nánk megépíteni saját erőnk­ből. így még ez évben tető alá kerül. Hernád. Gáspár Jánosné. ld­rendoltségvezető folytatja a sort: — Az összevonás előtt hatan végeztük a tanácsi munkát, s egyedül én maradtam itt. Százhúszezer forint volt a sa­ját községíejlesztési alapunk. — Mit tudtak volna építeni ebből az összegből? — Keveset — mondja. — Azóta ötven hellyel bővült az óvoda, kiépült a villanyháló­zat a Vörösmarty és Lehel ut­cában, s a négy kilométernyi vezeték, meg a 40 lámpahely mellett egyéb is: 400 méter járda, 2 pedagóguslakás és egy postaépület. Örkény. A négy község kö­zös nagyközségi tanácsának el­nöke, Szabó Ferenc. — Mind igaz, amit eddig hallott. Tény, hogy egy-egy nagyobb beruházásra nem lei­tek volna képesek ezek a kis- bevételü községek. A szétdara- boltságnak hátránya az is, hogy az állami támogatás ke­vesebb. így minden anyagi erőnket a legégetőbb gondok megoldására összpontosítjuk. Még valami történt az összevo­nás óta, ami az anyagi elő­nyökkel egyenértékű: a négy község szakigazgatási ügyei összefogottcbban intéződnek. A tanácsi dolgozók specializá­lódhattak, jobban elmélyülhet­tek saját szakterületük felada­taiban, s nagyobb gyakorlatra tehettek szert. — Azzal, hogy nagyközségi tanáccsá váltunk, elsőfokú épí­tési hatósággá léptünk elő. E területen is önállóan dönthe­tünk. Jelenleg Örkény, Puszta­vacs, Táborfalva és Hernád 12 ezer lakosának ügyeit 23 taná­csi dolgozó intézi. Ha a négy községi tanács maradt volna, még legalább ugyanennyi em­ber gondja lenne mindez. — És a hátrányok? — Akad az is — mondja Gáspár Jánosné. — Sok a dol­gom. És sorolja: anyakönyv, birtokügyek, népességnyilván­tartás, gyámügyi környezet­tanulmányok, az adóügyek egy része. Csak járlaitlevélből két­ezer van évente. — Táborfalván 3100-an lak­nak. Az ügyfelék eddig is ide • jöttek ügyes-bajos dolgaikkal, : s most is csak végső esetben mennek Örkénybe. Sokat kell telefonálni, levelezni, hogy . minden olajozottan intéződjön. ■ Bizony sok egy embernek — ■ vaM, Kucsera Ferencné. Paál Józsefnél — A lakók ügyei most is ugyanúgy elintéződnek. Talán ■ úgy érzik az emberek, hogy nem fordítanak rájuk kellő fi­; gyeimet. Egyedül vagyok itt, akinek kipanaszkódhatják ma­gukat ... — A komolyabb szakigazga­tási ügyeket nem a kirendelt­ségek vezetői intézik — mond­ja Szabó Ferenc tanácselnök. — Azelőtt minden súlyosabb problémával Dabasra kellett utazniuk a lakóknak. Most csak Örkénybe. Számukra is nagy könnyítés, hogy a kiren­deltségvezetők legalább heten­te egyszer elhozzák aktáikat — ha erre szükség van — ide — S a leglényegesebb: ami a mi asztalunkra kerül, azt nagyobb hozzáértéssel intéz­zük. Anyagi ügyeink, lehetősé­geink is javultak, bővültek: csupán az V. ötéves tervidő­szakra 70 millió forintos a költségvetésünk. Éne ez idáig még nem volt példa. Megszer­veztük, hogy a társközsége­ket egy-egy szövetkezet, üzem támogassa. A helyi tanácstagi csoportok feladatköre is válto­zott: most főként fejlesztési és szervezési munkát végeznek. Jó lenne persze, ha a helyben elintézhető ügyek bonyolításá­ban többet segítenének e eso- portak tagjai a kirendeltség­vezetőknek. y. g. p.

Next

/
Thumbnails
Contents