Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-16 / 91. szám

xMiap 1976. ÁPRILIS 16., PÉNTEK Jdegen kezek" Libanonban Támadás Dur Kveir ellen A jobboldali blokk semmibe vette a tűzszünetet I Libanonban szünet nélkül folytatódnak a szerdán fellán­golt heves harcok, noha hivatalosan egyik fél sem mondta fel a politikai rendezés céljából kihirdetett tizenhárom napos tűz- szüneti megállapodást. Az immár egy éve tartó li­banoni polgárháború jelenleg érvényben levő — sorjában a 24-ik — tűzszünete sem bizo­nyult tartósabbnak a koráb­biaktól. A jobboldali politikai blokk fegyveresei szerdán na­gyobb szabású támadást indí­tottak a Bejrúttól keletre fek­vő Dur Kveir falu ellen, amelyből sikerült is kiszoríta­niuk a baloldali front harco­sait. Itt és a Bejrútban folyó szórványos csatározások csü­törtök délutánig további 92 halálos áldozattal növelték a testvérgyilkos bel viszály eddig mintegy 16 ezerre becsült ha­lottainak számát. A két hete megkötött tűz­szünet eredetileg tíz napra szólt, de még lejárta előtt a szépben álló felek megálla­podtak a hónap végéig való meghosszabbításban. A fegy­vernyugvás azt a célt szolgál­ta, hogy lehetőséget biztosít­son a parlament összehívásá­ra, illetve az égetően szüksé­ges alkotmánymódosítás meg­tárgyalására. Múlt szombaton ez végre sikerült, s a hon­atyák törvényerőre emelték az . alkotmánymódosítást, amely arról rendelkezik, hogy a je­lenlegi . elnök, Szulejman Frangié1 hat hónappal megbí­zatásának lejárta előtt távoz­zék hivatalából és új államfőt válasszanak. A baloldali erők frontja ugyanis a válság po­litikai rendezésének alapvető feltételéül szabta meg a kon­zervatív beállítottságú és a jobboldal mellett elkötelezett elnök távozását. Hátra van még azonban, hogy Frangié is aláírja az alkotmánymódosí­tásról szóló törvényt, s ezzel lehetővé tegye utódja megvá­lasztását. Egyelőre még húzó­dozik, de nem valószínű, hogy a teljesen lejáratott államfő ezt sokáig teheti Máris 17 jelölt jelentette be, hogy pályázik az elnöki tiszt­ségre. Figyelembe véve azon­ban a közállapotokat, vala­mint azt, hogy hány „idegen kéz” nyúl bele a libanoni vál­ságba, nehezen képzelhető el egy minden fél számára elfo­gadható elnök szabad válasz­tásának a lehetősége. Bejrút­ban napok óta tárgyal Dean Brown, az amerikai elnök kü- lönmegbízottja, ugyanakkor pedig bejelentették a Földkö­zi-tenger keleti medencéjében tartózkodó 6. amerikai flotta egységeinek megerősítését. Egyre fokozódó mértékben kell számolni Szíria libanoni katonai jeienlétévél is. Kárnál Dzsumblatl, a baloldali erők frontjának vezetője legutóbb azt hangoztatta, hogy Damasz­kusz „beavatkozik Libanon belügyeibe”. Szíria, amely ed­dig aktív közvetítő szerepet töltött be szomszédja válságá­nak politikai rendezésére irá­nyuló erőfeszítésekben, a je­lek szerint képtelen már ösz- szeegyeztetni nemzeti érde­keit a libanoni baloldal és a velük szolidáris palesztin el­lenállás jogos törekvéseivel. Laoszi újév Szufanuvong herceg, a Lao­szi Népi Demokratikus Köz­társaság elnöke, üzenetet inté­zett az ország népéhez a laoszi újév alkalmából. Szufanuvong mély háláját fejezte ki a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a laoszi nép számára nyújtott segítségükért. KAMBODZSA k új kormány a semlegesség és ei nem kötelezettség mellett Kambodzsa új kormánya a semlegesség és az ei nem kö­telezettség politikáját fogja folytatni — hangoztatja az új kormány megalakulása alkal­mából a kambodzsai népi kongresszus által kiadott köz­lemény. Az új Kambodzsa arra tö­rekszik, hogy konszolidálja és továbbfejlessze kapcsolatait a világ valamennyi forradalmi mozgalmával és minden báke- és igazságszerető népével, be­leértve az Egyesült Államok népét is. Kambodzsa síkrasxáll az imperializmus, a kólón ializ- mus és neokolonializmus el­len. Olaszország Elodázódott a parlament feloszlatása Az olasz kereszténydemok­rata vezetőség Fanfani pártel­nökké választása után csütör­tökön megvitatta a belpoliti­kai válságot. Zaccagnini fő­titkár e vitában a kormány hivatalban maradása mellett, új választások rendezése ellen foglalt állást. A főtitkár ja­vasolta: kezdjenek újabb tár­gyalásokat egymással a pár­tok, beleértve az OKP-t is, közös intézkedések kidolgozá­sára, s kilátásba helyezte azt is, hogy a KDP enged vala­mit az abortuszkérdésben el­foglalt álláspontjából, amely a pártközi ellentétek drámai kiéleződéséhez vezetett az el­múlt napokban. A vezetőség hosszas vita után végül elfogadta a főtit­kár javaslatát. Ezzel a parla­A Szakszervezeti Világszövetség felhívása Május elseje a szolidaritás és akcióegyséjj nemzetközi napja A- Szakszervezeti Világ- szövetség felhívást intézett a világ dolgozóihoz, hogy má­jus elsejét a haladásért, a szabadságért és a békéért fo­lyó általános harcban a szo­lidaritás és az akcióegység nemzetközi napjaként ünne­peljék meg. 1. Szovjet-indiai kereskedelmi megállapodás 1980-ig Új-Delhi és Peking ismét nagyköveti szintre emelte diplomáciai kapcsolatait Az indiai fővárosban csütör­tökön aláírták a Szovjetunió és India 1976-tól 1980-ig terje­dő időszakra szóló kereskedel­mi megállapodását, valamint a kereskedelem szabályozására szolgáló egyéb okmányokat. India — egyike a Szovjet­unió legnagyobb kereskedelmi partnereinek. Az indiai áru­cikkék vásárlása tekintetében a Szovjetunió az első helyet foglalja el India külkereske­delmében. Csáván indiai külügyminisz­ter csütörtökön a parlament­ben bejelentette, hogy India és Kína közös megegyezéssel is­mét nagyköveti szintre emelj diplomáciai kapcsolatait. India Í961-ben hívta haza nagykövetét a kínai főváros­ból, amire Peking hasonló lé­péssel válaszolt. 1962-ben a két ázsiai ország határviszá­lya háromhetes háborúba tor­kollott és azóta csupán ügyvi­vők szintjén tartották fenn egymással a diplomáciai kap­csolatokat. A kapcsolatok újra maga­sabb szintre történő emelését az indiai kormány kezdemé­nyezte néhány héttel ezelőtt. India új nagykövete Peking- ben K. R. Narajanan lesz. Két hónap múlva foglalja el állo­máshelyét, miután már Kína is kinevezte nagykövetét. A kommunista szombat krónikája Vannak események, amelyekről, bár minden évben megemlékeznek a szovjet naptárak, nem vesztik el eredeti jelentő­ségüket. Ilyen esemény a kommunista szom­bat is. Az elsőt 55 éve tartották meg. Akkor a Moszkva—Kazany vasútvonal 15 munkása önként, fizetség nélkül helyreállított 3 gőz­mozdonyt. Ezután tömegessé váltalt a ha­sonló szombatok. Lenin az eseményt „nagy kezdeményezésnek” nevezte és benne a „kommunista munka hajtását” látta; maga is részt vett a kommunista szombatokon. Mostanában a kommunista szombatokat Lenin születésnapján, vagy előtte tartják meg. Az első 15 résztvevőtől a 140 millióig, a három helyreállított gőzmozdonytól a tár­sadalomnak megkeresett rubelek milliárd- jaiig — ez a múlt 55 év kommunista szom-' hatjainak rövid krónikája. Pillantsunk vissza most pedig a múlt 5 évre! 1971: önként, térítés nélkül a fél or­szág, több mint 120 millió ember dolgozott; 128 millióan vettek részt az 1972. évi kom­munista szombaton, amikor 600 millió ru­bel értékű ipari terméket állítottak elő. Az 1973. szombatján a moszkvai Lihacsov Autó­gyár 3 millió rubel értéket termelt meg, 600 teherautót, 520 hűtőszekrényt gyártott. A rosztovi mezőgazdasági gépgyár futószalag­járól 10 gabonakombájn gördült le. Csupán ipari termékekből ezen a napon 636 millió rubel értéket állítottak elő. 1974-ben ez az összeg már 683 millió rubelre szökött fel. 1975-ben a kommunista szombaton 140 mil­liónál több ember vette ki részét a munká­ból; 200 millió rubelt utaltak át a IX. öt­éves terv megvalósításához létrehozott alap­ba, és 740 millió rubel értékű ipari terméket gyártottak. Összességében a kommunista szombato­kon megközelítőleg 1 millió tonna szenet hoz­tak felszínre, elkészült több mint 2 és fél ezer gépkocsi, 10 millió méternél több szövet, 2 millió db kötöttáru, egymillió pár cipő.:. Az államnak mindez természetesen elő­nyös. De milyen anyagi haszna van az egy napot fizetés nélkül dolgozó millióknak? Egyénileg semmi, de a közösségnek igen sok. Borisz Petrovszkij akadémikus, a Szov­jetunió egészségügyi minisztere mondja: — A kommunista szombatokból eredő ja­vak egy részét szülőotthonokra, nőgyógyá­szati szakrendelőkre fordítottuk. Épül az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Ku­tató Intézet, valamint Moszkva legnagyobb onkológiai központja. 1972-ben 10 gyermek- gyógyászati rendelőt, 1973-ban 12-t adtunk át. 1974-ben 20 egészségügyi intézmény ké­szült el. Megkezdődött az Országos Kar­diológiai Intézet és Klinika építése Moszk­vában. Erre a szombatok pénzéből 25 millió rubelt költöttünk. Az egyes köztársaságok­ban, területeken, körzetekben és városok­ban külön kardiológiai és belgyógyászati objektumok építésére 112 millió rubelt for­dítottunk ... Zója Novozsildm, a Komszomol KB tit­kára: — Nemsokára az ország 13 városában megnyílnak az új ifjúsági, úttörőházak, -pa­lotáit kapui. Nagy jelentőségű esemény lesz ez Volgográd, Csita, Tomszk, Ungvár és más városok gyermekeinek életében. Csu­pán 1972-ben 30 millió jutott úttörőhá­zak építésére, a kommunista szombatok eredményeképpen nyert pénzekből. 15 mil­liót pedig úttörőtáborok létesítésére fordí­tottunk Szibériában, a Távol-Keleten és a Tá­vol-Északon. Hamarosan beköszönt az 1976. évi kommunista szombat is. Üjra elindulnak az emberek, hogy pihenőnapjukat a munkának szenteljék, a közösség, a szovjet emberek ja­vára. A Szakszervezeti Világszö­vetség felhívásában hang­súlyozza, hogy a kapitalista országok dolgozóinak milliói a május elsejei felvonulá­sokon fellépnek a monopó­liumok hatalmának korlá­tozásáért, a szakszervezeti jo­gok kiszélesítéséért. Május elsején az egész vi­lág szakszervezetei és dol­gozói szolidaritásukat nyil­vánítják a fasizmus és a reakció .ellen, az elnyomás megszüntetéséért, áz emberi jogok tiszteletben tartásáért, a demokratikus és szakszer­vezeti jogokért harcoló né­pekkel és dolgozókkal. ment feloszlatásának veszélye pillanatnyilag megint eltávo­lodott, de korántsem múlt el végleg. Zaccagnini és a KDP javaslata ugyanis nem az, amit a baloldali pártok kér­tek, csupán hajlandóság, hogy tárgyaljanak róla, elsősorban a szocialisták véleményével ütközik: az abortuszkérdésben ugyan némi engedményre mu­tat hajlandóságot, de kizárja a korlátlan törvényesítést, amit az OSZP követel, más­részt nem hajlandó arra, hogy formálisan bevegye a kormánytöbbségbe a kommu­nistákat, amit szintén az OSZP sürgetett ultimátum­szerűén, így megfigyelők szerint várható, hogy húsvét után újabb pártközi tanácsko­zások kezdődnek, amelyek si­kertelensége esetén április vé­ge előtt mégis bekövetkezik a kormányválság és a paria- ment feloszlatása. .Fanfani megválasztását az országos tanács elnökei tiszt­jére egyébként mind az QKP, mind az OSZP úgy értékelte, mint annak a jelét, hogy a kereszténydemokrata párt képtelen a valódi megújulás­ra. A l’Unita rámutat: a kongresszuson megnyilvánult mélységes megosztottság to­vább tart a KDP-ben. A kormány csütörtök dél­után rendeletileg kitűzte a fasiszta időkben hozott, s részben máig érvényes abor­tusztörvények eltörlésére kez­deményezett népszavazást jú­nius 13-ra. Ezt a népszavazást- a készülő abortusztörvény ha­tálytalanította volna. Ha idő­közben feloszlatják a parla­mentet és politikai választá­sokra kerül sor, vagy pedig a hátralevő időben mégis meg­szavazzák a parlamentben az új abortusztörvényt vagy leg­alább egy részét, a most kiírt népszavazást mégsem rende­zik meg. Több tízezer diák tüntetett csütörtökön délután Párizsban a kormány. által tervezett an­tidemokratikus egyetemi re­form ellen. A tüntetők, akik­nek soraiban nagy számmal vettek részt az oktatói kar képviselői is, a Bastille tér­től a Quartier Latin-en át a közoktatásügyi minisztérium környékéig vonultak, s jel­szavaikban hangoztatták, hogy elutasítják az antide­mokratikus reformot. „A diákok és a tanárok megvé­dik az egyetemet”, „A köz­oktatás demokratizálását kö­veteljük” — ilyen és hasonló szövegű . transzparenseket emeltek magasba. A tüntetés során több in­cidens is támadt. Bár hatal­mas rendőri készültség vo­nult fel, nem akadályozta meg, hogy a tüntetők menete előtt haladó s felelőtlen su­hancokból álló csoportok be­verjék az üzletek kiraka­tait és más provokatív cse­lekményeket kövessenek el. A suhancok megtámadták a tüntetőket is, de támadásu­kat visszaverték. A tüntetés rendezői tilta­koztak a rendőrség maga­tartása ellen, s hangsúlyoz­ták, hogy a felbérelt provo­kátorok vandalizmusáért azok felbújtóit terheli a felelős­ség. Miközben a diáktüntetés folyt, az egyetemek elnökei Párizsban tartott konferen­ciájukon határozatban fog­laltak állást a tervezett re­form ellen. Valamennyi francia vidéki egyetemi városban tüntettek csütörtökön a diákok s taná­raikkal együtt követelték a „reformrendelet” visszavoná­sát. A munkásokkal mondatják el ••• Értetlenül, sőt egy pilla­natra döbbenten olvastam a hírt: nyugatnémet mun­kások azt követelik a kor­mánytól, hogy növelje a fegyverexportot, tehát ami ezzel egyértelmű: a fegy­vergyártást. A következő történt: ki­lenc nehézipari vállalat — acélművek, gépgyárak — üzemi tanácsai közös fel­irattal fordultak a bonni parlamenthez és azt kérték, hogy a kormány ösztönöz­ze a hadianyagok kivitelét, .mert ha nem teszi, úgy sok ezer munkás veszti el ke­nyerét. Elvégre — és most szó szerint idézek: „a fegyverkezési ipar munká­sainak és alkalmazottainak is joguk van a biztosított munkahelyre." Jegyezzünk fel két dol­got a körülmények magya­rázatául! A nyugatnémet kormány óvatos: enge­délyhez közi a fegyverki­vitelt, azzal a megszorítás­sal, hogy „feszültségi öve­zetekbe” (például a Közel- Keletre) nem szabad hadi felszerelést küldeni. Az érem másik oldala viszont, hogy ugyanez a kormány a NATO kebelében egyálta­lán nem ilyen óvatos. Az NSZK nehéziparának a fegyvergyártásban érdekelt ágai a múlt esztendőkben megerősödtek és az eddigi­nél nagyobb részt követel­nek a kivitelből. Azzal fe­nyegetőznek, hogy ha nem kapnak módot erre, „kény­telenek lesznek” elbocsáta­ni munkásokat és alkalma­zottakat. E vállalatok tehát a munkásokkal mondatják el, amit ők kívánnak, ne­vezetesen (ismét idézve az üzemi tanácsok folyamod­ványából): „A jövőben ne értelmezzék szigorúan a feszültségi övezet fogal­mát.” Más szóval: a Közel- Kelet vagy Dél-Afrika öve­zetét nem kell okvetlenül a ,.feszültségi” jelzővel il­letni. S hogy eredetileg mennyire nem munkásvé­leményről volt szó, azt mu­tatja a Die Weítnek, a nagytőke lapjának egyik cikke, amely a következő vastagbetűs címmel jelent meg: „A Made in Germany védjegyű fegyver — min­denütt keresett cikk.” Beleképzelem magam a Rheinmetall AG vagy az MTU-Motoren und Turbi­nen Union munkásainak helyébe, akiknek azt mondják, hogy „vagy töb­bet exportálunk, vagy el­bocsátunk benneteket.” Fontolgatom magamban és végül nem csodálkozom, hogy az exportálás mellett foglalnak állást. Igaz, sze­mükre vethetném, hogy az öntudatos munkás ne a fegyvergyártás növelését, hanem a békés termelést és a leszerelést követelje. De hát kinek lehet ezért szemrehányást tenni? Nem a munkásoknak! Tatár Imre lurij Sebalin PROVOKÁTOROK PÁRIZSBAN Diáktüntetések az antidemokratikus egyetemi reform ellen

Next

/
Thumbnails
Contents