Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-15 / 90. szám
1976. ÁPRILIS 15., CSÜTÖRTÖK OB» W xJíisiem Találkozó szocialista brigádokkal A szovjet űrkutatási delegáció látogatása az MSZMP Központi Bizottságában Befejeződött äz asztronautikai tudományos ülésszak A V. V, Andrijanov vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegáció szerda délután látogatást tett az MSZMP Központi Bizottságának székházában. A baráti találkozón részt vett Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, Győri Imre, a Központi Bizottság titkára és Grósz Károly, a KB osztályvezetője. A szívélyes, elvtársi légikörű beszélgetésen jelen volt Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és B. D. Sevikin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követ tanácsosa. ★ Gazdag, változatos programmal folytatta munkáját szerdán a Munkásmozgalmi Múzeumban a III. asztronautikai tudományos ülésszak. Walch Emil, a MTESZ központi asztronautikai szakosztálya vezetőségének tagja mondott elnöki megnyitót, majd a több mint 100 hazai és külföldi csillagász, űrkutatási szakember előtt érdékes előadást tartott, a Mars mágneses tereiről L. N. Zsuzgov, a fizikai tudományok kandidátusa. A továbbiakban tudományos előadások hangzottak el a magyar mérőműszerekről, amelyek az interkoz- mosz mesterséges holdakon működnek, az űrtávközlési rendszerek fejlődéséről, a műholdfelvételek hidromefce- rológiai alkalmazásairól, az űrrepülések sugárbiológiai kérdéseiről. Az első ember-vezette űrhajó fellövésének 15. évfordulója tiszteletére rendezett háromnapos tudományos ülésszak elnöki zárszóval fejeződött be. A hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegációval találkoztak szerdán a szovjet űrhajósok nevét viselő szocialista brigádok küldöttei a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tartott bensőséges ünnepségen. L. Sz. Gyomin űrhajós ezredes — aki a Szojuz—15 űrhajó fedélzeti mérnöke volt — válaszolt az Egyesült Izzó, a Ganz- MÁVAG, az Ózdi Kohászati Művek, a Hazai Fésűsfonó. és más üzemek küldötteinek kérdéseire. Az űrhajósküldöttség tagjai bejegyezték nevüket a szocialista brigádok naplóiba. Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete este fogadást adott a hazánkban tartózkodó szovjet űrkutatási delegáció tiszteletére, A fogadáson részt vett Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Púja Frigyes külügyminiszter és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Megjelentek a párt-, állami és tömegszervezetek, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képviselői. Az ifjúság- és oktatáspolitika Időszerű ifjúságpolitikai és oktatáspolitikai kérdésekről tanácskoztak szerdán a KISZ KB és az Oktatási Minisztérium vezetői. A találkozón részt vett dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és dr. Polinszky Károly oktatási miniszter. A megbeszélésen áttekintették a KISZ IX. kongresszusának előkészítése során felmerült, közös munkát igénylő kérdéseket: az oktatás és nevelés korszerűsítésének tennivalóit, a tanintézeti demokratizmus továbbfejlesztését, a tanulmányi fegyelem erősítését, foglalkoztak a tanulás, a nevelés, különösen a munkára nevelés témakörével, valamint a fiatal pedagógusok helyzetével, szerepükkel, részvételükkel az ifjúsági mozgalomban. A szaklanácsadás növekvő szerepe Az országos mezőgazdasági szaktanácsadási bizottság szerdán tartotta ez évi közgyűlését a hódmezővásárhelyi élelmiszeripari főiskola állat- tenyésztési karának dísztermében. A tanácskozáson dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, A mezőgazdaság V. ötéves terve és feladataink címmel tartott előadást. A miniszter hangsúlyozta: a terv megvalósításában fontos szerep hárul az ország egészére kiterjedő szak- tanácsadó szervek hálózatára. A jövőben el kell érniük, hogy az új fajtákat, az új technológiákat állami támogatással használó gazdaságok igénybe vegyék a szaktanács- adást. Hány akés a ceglédi hordó? A szőlőskertekben már megjelentek a gazdák, nemsokára itt van április 24... Egyes bortermelő vidékeken évszázadok óta ilyenkor, György napján állapítják meg a szőlő jövéséről, vagyis a hajtásokból, hogy milyen termésre számíthatnak. Messze még a szüret, de a kádárok sem ülnek ölhetett kézzel: a Ceglédre telepített hordógyár, a budapesti Fűrész- és Hordóipari Vállalat leány - üzeme elkészült. Április végére befejeződik a próbaüzemelés, jelenleg napi 140—150 hordót állítanak elő, de a nyugatnémet célgépekkel felszerelt gyár végleges teljesítőképessége ennél több: ötpercenként öt hektós hordó kibocsátására lesz képes. Egy kádárdinasztia A tölgy- és akácfaillatú üzemben ifjú Zila Károly művezetővel a szép ősi mesterség titkairól beszélgettünk. — Hajdan a kádárok januárfebruár tájékán megvették a rönköt, mert az anyagot szárítani kell. A műhelyben szeker- cével hasították, faragták ki aj dongát. Gyaluval, s felsorolni is sok lenne, hányféle szerszámmal dolgoztak még rajta. Általában 16—18 óra alatt született meg egy hordó. Apámtól tanultam a szakmát. Albertirsán kádármester. Amikor még otthon, a keze alatt dolgoztam, javítottam olyan hordót is, amit a nagyapámtól jussolt a szomszéd... Híres a Zila-kádárdinasztia, a fiúk örökölték az apák tehetségét, szakmaszeretetét. Zila Károly testvére, László, szintén ezt a mesterséget választotta. Ö a ceglédi szakmunkásképző intézetben oktató, a jövő kádárait tanítja. — Géppel azért könnyebb, de nincs meg az a varázsa, ami a kézi munkának. Igaz? — Más. A kisiparosnak legjobb-esetben van egy szalagfűMunka és Megbolydult a méhkas. Nem nagy a fölfordulás, inkább csak a zsongás hangja erős. Az alkalmazottak létszámfelvételi zárlata az első drasztikusabb — figyelmeztetés arra, hogy valami nem megy úgy tovább, ahogyan eddig ment. E valami az élőmunka hasznosítása. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a foglalkoztatás egy bizonyos területén a központi irányítás kényszeríti ki azt, amit a vállalatok, intézmények maguktól nem akartak megtenni. Persze, korántsem csak az alkalmazotti munkakörökről van szó. Nem tud semmit Érdekes következtetésekre vezet az a vizsgálódás, amelyet a Dunamenti Hőerőmű Vállalat a kilépők körében rendszeresen folytat. A távozó indokait tudakolják, úgy vélve, talán okosabbak lesznek ezek megismerésével. A teljes létszám húsz százalékára rúgott azok aránya, akik tavaly búcsút mondtak az erőműnek. Voltak, akik családi körülményeikre, lakáshelyzetükre hivatkoztak. Mások visz- szatértek falujukba, s ott a szövetkezetbe. A legjelentősebb csoport a keresetet jelölte meg a kilépés magyarázataként. Az erőműben a foglalkoztatottak átlagos bérszínvonala 38 200 forintot tett ki 1975- ben. Ez tizenkettővel osztva sem rossz havi kereset. Mégis, ha egy nagy tudású szakmunkás úgy przi, hogy nem becsülik meg eléggé — ha a megbecsülést a forintra szűkíti le —, akkor menjen. Igen ám, de nem ilyen emberek távoznak! Hanem azok, akik nem tudnak semmit, nem értenek semmihez, segédmunkások, jobb esetben betanítottak. Jó néhányuk annyit keresett, mint a szakmunkások! És mennek, ennek ellenére. Mert van, ahol többet ígértek, ahonnét többet remélnek. Ne pillantgassunk napnyugta felé, mert könnyen hamis következtetésekre juthatnánk. Nézzünk körül csupán a szocialista országokban, s akkor hasonló viszonyok közepette mérlegelhetünk. E művelet viszont arra az eredményre vezet, hogy hazánkban túlzott a képzést igénylő munkakörök javadalmazása, ennek aránya a képzettséget követelő feladatokhoz mérten. Kínálkozik, persze rögtön az ellenérv. Az, hogy jól megfizetett helyekre sincs elég ember. Például ott, ahol nehéz fizikai munka vagy kedvezőtlen munkakörülmények várnak a jelentkezőre. Ilyen okok miatt „szökdösnek” az emberek a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyárából, ott is az öntödéből, de nem más a helyzet a textilgyáraik festődéiben sem. Létezik egy elvi és társadalmi méretű követelmény, amely azt hangoztatja, hogy a munka társadalmi hasznosságát a jövedelemnek tükröznie kell. S ugyanakkor létezik a gyakorlat, mely kontrát mond erre, mely az elveket félretéve, örökösen szítja a munkaerő-vándorlást, mivel a munkától szinte függetleníti a javadalmazást. Mert hihet- jük-e, hogy minden forint mögött ténylegesen munka, valami módon megfogható, mérhető tevékenység áll? Akár iroda, akár műhely legyen a tevékenység színhelye? A bér elsősorban a munkakört ismeri el, s csak jelentéktelen mértékben minősíti magát a munkát. Ezért kap kétszáz forinttal többet a harmincévi gyakorlattal rendelkező bérszámfejtő a három hónapja ott levő, hibát hibára halmozó fruskánál ... Így „ismerik el” az azonos munkakörön belüli különbséget, de kinek számít ez? A fruskának. Mert arról győzi meg, hogy ne törje magát. Mindenkin szemüveg Kezdetben kisebbfajta palotaforradalmat okozott Ikladon, az Ipari Műszergyárban az automata tekercselő gépsorok üzembe állítása. Nemcsak azért, mert kedvezőbb körülményeket és munkafeltételeket kínált, mint az addig teljesen kézi munka, hanem a jövedelem okán is. Mert sokan azt hangoztatták, hogy „ugyanolyan munkások, mint mi”, miért keresnek tehát többet az új helyen levők? A gyár politikai és gazdasági vezetésének keservesen következetesnek kellett lennie, míg végül elfogadásra talált az az igazság, hogy a látszatra ugyanolyan munka valójában dehogy azonos. Szó sincs tehát arról, hogy — s persze, nemcsak Ikladon — a középirányítás, az üzem- és művezetők hagyományos- bátortalansága kötné földhöz a differenciálás szárnyalni kész szándékát. Béklyót yak erre az amúgy is zsenge szándékra a beosztottak értetlensége is, akik nem akarják elfogadni, hogy van különbség közöttük. A munkás-munkás, a tisztviselőtisztviselő hamis azonosítása a legveszélyesebb közgondolkodásbeli elemek közé tartozik. Azt sugallja ugyanis, hogy a boldogulás útja a középszer. Sajnos, a bérrendszer gyakorlati alkalmazása nemcsak sugallja ezt, hanem igazolja, már- már helyesli. Döntés után semmi Az alkalmazotti létszám kedvezőtlen növekedésével 1974 májusában már foglalkozott a kormány, s akkor több határozatot is hozott a Miniszter- tanács. E határozatok túlnyomó része azonban nem valósult meg, s így került sor a felvételi zárlat elrendelésére több mint másfél esztendő elteltével. Életbe lépett a szakmai bértáblázat is, s bár azt senki nem hitte, hogy az abban foglaltaknak rövid idő alatt érvényt lehet szerezni, az azért elgondolkoztató, hogy míg nem volt ilyen táblázat, addig mindenki sürgette, amióta van, azóta nem törődnek vele. Az első, gyakorlati tapasztalatok erről tanúskodnak. Előkészítés alatt állnak ugyan különböző munkaügyi rendelkezések, de kétségtelen: nem a döntések számát kell gyarapítani. Sokkal inkább szükség lenne arra, hogy a hozott határozatok, rendelkezések maradéktalanul megvalósuljanak. Erről azonban mindenki csak beszél. Az ellenőrzés, a számonkérés rendszere nem alakult úgy, hogy megfeleljen a gazdaságpolitikai döntésekből származó munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási követelményeknek. A tanácsok például formailag felhatalmazottjai annak, hogy a területükön működő termelőegységek munkaerő-gazdálkodását ellenőrizhetik. A gyakorlatban a vállalatok, a szövetkezetek — ritka kivételtől eltekintve — szóba sem állnak a tanácsokkal, nemhogy bepillantást engednének ilyesfajta ügyeikbe. S ezzel a kapcsolat be is fejeződött, mert másfajta eszköze a tanácsoknak a formális felhatalmazáson kívül nincsen. Régi útmutatás Szabad legyen a munkakör és a munka iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlani egy idézetet, mely így sorolja fel a foglalkozási ágak jövedelemkülönbségeinek okait: „Az első, kellemes-e vagy kellemetlen maga a terület; a másik, könnyű-e és olcsó vagy nehéz és költséges a megtanulása; a harmadik, állandó-e a foglalkoztatottság az illető területen vagy sem; a negyedik, csak kisebb, vagy pedig nagyobb szerepet játszik-e a bizalmi elem a területen; és az ötödik, mekkora a siker valószínűsége.” Talán itt, s így lehetne, kellene mérlegelni, természetesen mindenféle tényezőt társadalmi méretben és súlyban vizsgálva, a bizalmi elemet éppúgy, mint a tanulást, a kellemest és kellemetlent. Az idézet forrása egyébként „A nemzetek gazdagsága” című mű, s szerzője Adam Smith, s meg- • jelent 1776-ban, éppen kétszáz | esztendeje. Mészáros Ottó 1 része, meg egy gyalugépe. A donga hajlítása másképp történik. Tűz ég a hordó belsejében, s vízzel locsolják a dongákat. Itt pedig... de minek magyarázzam, amikor saját szemével is láthatja. Kezdjük talárt technológiai sorrendben. Míg a csarnok elejéig érünk, elmondja, hogy szükség lesz majd egy füstgázas rendszerű szárítókamrára, addig természetes úton 3 hónapig szikkasztják a tölgyet, az akácot, mielőtt dongává dolgozzák fel. Romantika nélkül Szalagszerűen, összekapcsolva működik az első három gép: a szakmai zsargonnal stucco- lónak nevezett körfűrészen kialakul a dongapalást, amelyet két marógép ívre formál. Innen a stészolóra kerül, ahol élt kap. Következik a donga vasalása. Abroncsvasba rakva cson- kakúppá formálják, aztán a konyhába viszik. Zárt üstök fedélrésein tör ki a gőz, 6záz fokos főzővízben 15—20 percig tartják a dongapalástot. Amikor letlik az idő, két kádár kiemeli, s villanymotor segítségével összehúzza drótkötéllel. Hidraulikus prés szorítja, formázza. Aztán a konyha szélén sorba állítják, s tüzet raknak a hordók belsejében, hulladékfával. — Erre azért van szükség, hogy a meghajlított fa egyenletesen száradjon. Vassal leszorítva hűl ki, így nem rúghat vissza — magyarázza a szakma fertályait a művezető. Sétánkon egy kis kitérővel bemutatja a hordófenék-készítőket. Gépen szabják, kéthegyű szöggel tűzik egymáshoz a léceket, méretre vágják, a szélére árkot, úgynevezett csínt maratnak rá, ettől függ á hordó aljának és oldalának összeil- leszthetősége. Alig látni kézi munkát. Csalt a finomításoknál kerül elő a fabetétes kádárkalapács. Ha netán szálkás, csomós, egyenlőtlen felületű az oldaldonga, akkor gyékényt húznak a résekbe. tömörítik. Esztergálással csinosítják a hordót, végül bevasalják, zeccelik, hat abroncsot húznak rá, úgynevezett fej-, nyak- és hasvasat. De még mindig nem lehet megtölteni. Átkerül az enyhén, illógázaktól édeskés levegőjű terembe, ahol két asszony szórópiszollyal porcelán bevonatot képző ven- túrt fecskendez az üregekbe, a belső falra. A hordó aljának külső részét csónaklakkal vonják be, míniummal körülfestik. És jöhet a minőségi ellenőrzés. Koppány György felvétele Feltöltik, átvizsgálják, hogy nem szökik-e belőle a víz. — Akár bort is önthetnénel: bele... — Azt azért mégsem — mc- solyodik el kísérőm. — Mielö. használatba veszik, a hord \ kezelni kell. Kétszer forráz • zák sósoldattal. Az új hordók először mindig mustot kell tenni, mert az erjedéskor a borkő- kicsapódás védőrétegként vonja be az oldalakat, ez meggátolja a fa csersavátjutását. — Ha szüksége lenne egy hordóra, milyent venne? — Nem vennék, csinálnék — jelenti ki a mesterektől szokott furfanggal, de nem tér ki a válasz elől. — Először az ember alakra, formára meggusz- tálja, mert akad köcsög, alacsony-széles, aránytalan, vagy nyomott oldalú is. Meg kell nézni az illesztést. Előfordulhat, hogy a csinbe nem pasz- szol a fenék. Az is baj, ha nagyobbra méretezték, akkor a dongák nem szorulnak jól ösz- sze. A kisipari hordónak köny- nyú belelátni a belsejébe, két lyuk van rajta. Egy az oldalán, egy pedig a fenekén. Fény felé tartva olyan világos lesz a hordóban, mintha gyertya égne benne. — Milyen hosszú élettartamú? — A jól karbantartott hordót 60—70 évig is használhatják. — Hány akó borral lehetne megtölteni egy év alatt az itt készült hordókat? — Mátyás király korába illő keresztkérdés... Most 90 százalékban 500 literes, azaz öt- hektós hordókat gyártunk. Vagyis kilencakósokat, mivel egy akó 56 liter. Évente 37 700 hordó készül itt, 180 ezer hektó befogadóképességgel. A többi már számolás kérdése. Nem kell cégér Tavaly májusban kezdték meg a ceglédi gyár építését. Az 50 níillió forint értékű beruházás megvalósulásával Budapesten, a Liget utcai boroshordóüzemet végleg vidékre telepíthetik. Valóságos hordóbirodalom lesz, száz kádárral, betanított munkással. Gyors a szakmai utánpótlás is: jelenleg húsz ipari tanulót képeznek a műhelyben. A ceglédi hordónak nem kell cégér, már most a próbaüzemelés alatt rangos vevőjük van: a VINEX Magyar Állami Pihcegazdaság ceglédi exportimport üzemének vásárolja meg termékeiket Horváth Anita Népfrontaktivisták tanácskozása A mezőgazdaság és élelmi, szeripar fejlesztési céljaival és módszereivel ismerkedhettek meg szerdán dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes előadásában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa falu- és szövetkezetpolitikai munkaközösségének tagjai. Az ülésen — amelyen részt vett Patay János, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese és S. Hegedűs László, a népfront országos tanácsának titkára (Pest megye 24. szentendrei választókerületének országgyűlési képviselője), — az előadó a feladatok ismertetésével együtt megjelölte a tervek teljesítéséhez — a hazai fogyasztók növekvő igényeinek kielégítéséhez, az exportképes termékek bővülő előállításához — vezető utakat, módszereket. i
