Pest Megyi Hírlap, 1976. április (20. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám

Nevelésközpontú tantervek Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes nyilatkozata A sa jtó az elmúlt hónapokban gyakran foglalkozott az általános, és középiskolák készülő új tantepveivel, tankönyveivel. Hírek jelentek meg a tantervi munká­latokról, a tankönyvpályázatokról, a pedagógiai szak­sajtó több tantervi tervezetet teljes terjedelemben kö­zölt, vitacikkek láttak napvilágot arról, hogy mi hiány­zik a tantervekből A készülő új tantervekkel kapcsolatban dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes válaszolt Deregán Gábornak, az MTI munkatársának kérdéseire. , • Milyen helyet foglalnak e! az új tantervek az iskolák éle­tében? Mi teszi szükségessé a változást? ' — Azzal a látszólag felesle­ges megállapítással kell kezde- ni, hogy a világ halad, válto­zik: a tudományok növekvő mértékben termelik a minden­ki számára szükséges ismere­teket, a művészetek új és új alkotásai követelnek helyet az általános műveltségben. Emel­lett a társadalom jogos igényei a neveléssel szemben is növe­kednek. Elég, ha a családi életre, a környezetvédelemre, a közéletáségre nevelést említem. Az így jelentkező problémák feloldására törvényszerűen születik meg az a politikai döntés, hogy a tananyagot sür­gősen csökkenteni kell, es egy­úttal el kell kezdeni az új, a korszerűbb tantervek kialakí­tását. Legutóbb az 1972-es ok­tatás-politikai párthatározat hozott ilyen döntést, ennek végrehajtásán dolgozunk. Ma az általános és középiskolák­ban ae 1961. évi reform alap­ján készített tantervekkel fo­lyik a munka. Ezeket 1963 es 1969 között fokozatosan ve­zettük be. Vannak közöttük olyan tantervek, amelyek 20 tanéven át maradnak érvény­ben. Az elmondottakból követ­kezik, hogy ez sok. Ebben az évszázadban öt teljes és ugyanennyi részleges — pél­dául tananyagcsökkentés jel­legű — tanterwálitásra került sor. A jövőben meg kell való­sítanunk a tantervek megújí­tásának tervszerűbb ütemezé­sét • Várhatóan meddig fog­nak élni ezek az új tantervek? ' — Az új általános iskolai tantervek bevezetése 1936-ra fejeződik be. Elengedhetetlen, hogy ehhez a középiskola alt­kor alkalmazkodjék. Egy tan­tervi rendszer teljes megújítá­sához szükséges a tapasztala­tok elemzése, a korszerű tarta­lom szakszerű igényeinek meg­fogalmazása, ezek egyeztetése, rendszerbe foglalása és peda­gógiai feldolgozása. Ideiglenes tantervek, tankönyvek készíté­se és kipróbálása előzd meg a végleges megfogalmazását es bevezetését. Ez 9 évet igényel. Szükségszerű, hogy a jövőben egy-egy 9—10 éves szakaszon belül lehetőleg biztosíts ült az állandóságot, a szakasz végén pedig szükség szerint korrek­ciót, vagy teljes megújítást hajtsunk végre. • Miként tükröződik az ok­tatáspolitikai párthatározat a készülő tantervekben? Mi az új a közeljövő tanterveiben? — Elsősorban a nevelés je­lentősegének, meghatározó voltának az érvényesítését em­lítem. Amellett, hogy a neve­lés az egész társadalom fel­adata, maguk a tantervek alapalveikben, a készítés mód­jában, felépítésükben és az al­kalmazott terminológiáiban hangsúlyozzák a nevelést. Akik figyelemmel kísérték, láthatták, hogy a tantárgyi tantervek helyét a tanórán fo­lyó nevelés terve váltja fel, és része a dokumentumnak 'az órán és az iskolán kívüli ne­velés terve is. A nevelés fon­tosságát emeli ki az is, hogy az új tantervek az alapvető ismeretek tanítására töreksze­nek, a tanulók gondolkodását A fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok elnök- helyettesei és művelődésügyi osztályainak vezetői szerdán a Kulturális Minisztériumban dr, Orbán László kulturális mi­niszter elnökletével értekezle­tet tartottak. Dr. Pozsgay Imre kulturális miniszterhelyettes időszerű mflvészetpolitikai kérdésekről tájékoztatta a ta­nácskozás résztvevőit. A mun­kaértekezleten részt vett és felszólalt Tóth Dezső, az MSZMP KB tudományos, köz­oktatási és kulturális osztá­lyának helyettes vezetője. A tanácskozáson szóba ke­fejlesztve kívánják kialakítani a folyamatos tanulás igényét, azt, hogy képesele legyenek a folyamatos önművelésre. Nagy­mértékben növeljük a pedagó­gusok szabadságát azzal, hogy rugalmasabb tantervi kerete­ket alakítunk ki. A módszerek önálló megválasztásán tül a tananyag egy részének feldol­gozása is a tanári elhatározás­tól függ. A demokratizmus ér­vényesítését szolgálták a tan­tervi viták: minden véleményt, minden javaslatot mérlege­lünk, semmi sem kerül a pa­pírkosárba. Meg kell érteni azonban, hogy az ellentétes kívánságok teljesítése lehetet­len, valamennyi javaslat egy­másra halmozott érvényesítése pedig elviselhetetlen túlterhe­léshez vezetne. > m Milyen további muüka kapcsolódik a tantervekhez? — Az új tantervek előkészí­tése az oktatásügy legnagyobb feladata. Sok tevékenység kap­csolódásait, összehangolását je­lenti. A tartalmi kérdések elemzése, megoldása mellett szerteágazó feltételrendszer biztosítását igényid. Hogy a legfontosabbak közül néhányat említsek: az iskolahálózat fej­lesztése, tankönyvek és más, a tanulók számára készített nyomtatott segédeszközök, ta­nári segédkönyvek, szemlélte­tő és munkáltató eszközök, pedagógusellátottság, a peda­gógusok felkészítése. Arra tö­rekszünk, hogy az új itamitier- vek bevezetéséhez minden szükséges feltételt megteremt­sünk. rült a Kulturális Minisztérium és a tanácsok kedvezően ala­kadó munkakapcsolata, s to­vábbi együttműködést segítő tennivalók. Élénk eszmecsere bontakozott ki többek között a művészetek növekvő közmű­velődési szerepéről, az alkotó- műhelyek felelősségéről és ön­állóságáról, a tanácsok irányí­tó tevékenységéről, a szakigaz­gatási munka színvonalának emelkedéséről, Elemezték azo­kat az eredményeket, amelye­ket — tanácstörvény érvénye­sülése jegyében — a megyék alkotóműhelyei érték el a kü­lönböző művészeti ágaikban. Elhunyt ToldaSagi Púi Súlyos betegség következ­tében, életének 63. évében el­hunyt Toldalagi Pál költő. Temetéséről később intézked­nek. A Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja ★ 1914. január 7-én született Kolozsvárott. Egy ideig szülő­városában és Nagyváradon élt, majd Budapestre költö­zött. Középiskoláinak elvég­zése után a jogtudományi kar­ra iratkozott be, a költészet azonban hamar „elhívta”, ta­nulmányait nem fejezte be. Vívódó gondolatokat tükröző, halk szavú, finom hangulatú versei a 30-as évektől kezdő­dően napjainkig, a Nyugattól a Korlársig, rangos irodalmi orgánumokban láttak napvi­lágot. Első kötete, a Hajnali versenyfutás 1936-ban jelent meg, s ezt további összeállítá­sok követték. Számos költe­ményét franciára és németre is lefordították. Tárgysztárok a Hcrkulesfürdói emlékhez A Herkulesfürdöi emlék­hez, Sándor Pál rendező új já­tékfilmjéhez, amely 1920-ban történik, korabeli gyógyászati kellékekre is szükség volt. Or­szágszerte kutattak, míg végül Bács-Kiskun megyében akad­tak rá egy másutt már fel nem lelhető villanyozó gépma­tuzsálemre, az úgynevezett Zandergépre és más tárgyakra. A kecskeméti megyei gyógyí­tástörténeti szakgyűjtemény­ből és annak kiskunfélegyházi orvostörténeti részlegéből ősz- szegen hatvan ritka muzeális tárgyat kölcsönöztek a film szanatóriumi jeleneteinek be­rendezéséhez. Az orvosi mun­kaeszközök, a hajdani patika- edények, az Ausztriában ké­szült Delfin-mintás porcelán vízszűrő, a századeleji írópult, a gyógyítás isteneit ábrázoló szobrocskák, s az egyéb tárgy­sztárok — miután betöltötték filmbeli rendeltetésüket — a napokban visszakerültek '-a szakgyűjteményekbe. Művelődéspolitika és tanácsigazgatás Váci ünnep A Duna-műhely jubileumi kiállítása a Madách Imre művelődési központban ipari szakközépiskolások elis­merő soraiban, akiknek tisztel­gő aktivitása az első bizonyíték, hogy az új művelődési központ a munkásoké és az ifjúságé lesz. A kultúra gazdag ajándé­ka ezzel az ünnepi kiállítással megkezdte jótékony áramlását. Losonci Miklós Gyurcsek Ferenc: Diadalkapu, II. HETI FILMJEGYZET Fegyverek Prágának Jelenet a Fegyverek Prágának című csehszlovák filmből. Bizonyára az alkalom (Cseh­szlovákia Kommunista Párt­jának most ülésező XV. kongresszusa) miatt került éppen e hét moziműsorába a Rudolf Cemy novellája nyo­mán Ivó Toman által filmre rendezett Fegyverek Prágának című munka. A műsorszer­kesztés ötlete jó és figyel­mes. És érdekes, figyelmet lekötő a film is. Partizánfilm, ez eléggé nyil­vánvaló. De kissé más meg­fogalmazásban, mint sok-sok társa. Ez talán a téma követ­kezménye , is, hiszen a film arról szól, hogyan szereznek meg egy német páncélvona­tot, s ennek segítségével egy fontos lőszer- és fegyverrak­tárt a cseh vasutasok, s mi­képp juttatják el a szállít­mányt a harcoló Prágának. Ennyiből is érzékelhető: ka­landos történetről van szó, amelynek izgalma azonban nem művi, hanem a valódi harci helyzetek feszültségéből fakad. Külön feszültségterem- tő erő a történelmi időpont is: 1945 tavaszán vagyunk, akkor, amikor a náci hadse­reg gyakorlatilag már elvesz­tette a háborút, de Csehszlo­vákiában — noha területének nagyobb része már felszaba­dult — még erős gócok tar­tották magukat, s Prágában javában dúlt a harc a meg­szálló nácik és a fegyvert fo­gott prágai munkások között. (Az ő számukra kellett min­denáron fegyvert szerezni.) A film igen egyszerű esz­közökkel, minden heroizálás vagy túlzás nélkül mondja el a páncélvonat megszerzésének és a szállítmány célba jutta­tásának történetét. Igyekszik jól egyénített figurákat moz­gatni, s ha helyenként kissé lassú is a tempója, mégis azt mondhatjuk: ez a film. a sikerültebbek közé tartozik e témakörben. Labirintus Kovács András új filmje olyan, mintha korábbi vita­filmjeinek folytatása lenne. Legalábbis tematikájában. Nagyjából ugyanazokat a kér­déseket teszi fel, ugyanazokat a morális és politikai problé­mákat vizsgálja, ugyanúgy, a magánélet és a közélet, a ma­gánérdek és a közérdek kon­fliktusait boncolgatja, mint a Falak-ban, s azóta készített más filmjeiben. Most egy tisztázatlan, kö­rülmények között bekövetke­zett haláleset a katalizátora a történetnek. Tatár, egy vál­lalat Igazgatója, meghal. Le­het, hogy baleset, lehet, hogy öngyilkosság; lehet, hogy ön­ként határozott úgy, hogy vé­gez magával, lehet, hogy olyan körülményeket teremtett valaki, vagy valakik a számá­ra, amelyekből nem volt sza­badulás, csak a halál árán. Tatár beosztottja volt Károly, aki őszintén szerette és tisz­telte a főnökét. De amikor az az ember — Bíró — kerül a helyére, akiről azt suttogják, hogy szerepe volt Tatár halá­lában, Károly Bírónak is ga- zsülálni kezd. Ezt a törlesz- kedést nem bírja elviselni Anna, Károly felesége, s emiatt — és más okokból is — megromlik a házasságuk. Dönteniük kell: egymásban csalódva, egymás emberi tar­tását már nem becsülve is együtt maradnak-e, vagy el­válnak az útjaik. Körülbelül ennyi lenne a film magja. E ebben a mag­ban Kovács igen izgalmas, mindnyájunkat érdeklő kér­déseket tárgyal. Valami azon­ban túlkompenzál, és ez visz- szahat a filmre, visszahat az eredeti téma-magra. Ez pedig nem más, mint a formai öt­let, azaz a megvalósulásnak az a módja — sőt: módszere —. amellyel Kovács a témát kezeli. Miről van szó? Nem tudni, miért (a film eredeti mondanivalójához minden­esetre nem lenne szükséges) az egész történetet egy másik történetbe ágyazza, s még az is egy újabb történetből nő ki. Magyarán; Károly, Tatár, Anna és Bíró története nem más, mint egy éppen forgatás alatt levő film története, s az egészet úgy látjuk, ahogyan munka közben, a filmgyári stúdióban, vagy külső hely­színeken megjelenik. Az. egész dolog mozgató figurája a rendező, aki a filmet rende­zi, de őt is kívüliről látjuk, az igazi rendező — azaz Kovács András — szemével, az Igazi operatőr, Kende János kame­rájával (mart a fürn-a-film- ben-ben is van egy operatőr, igazi operatőr, aki operatőrt játszik egy filmben, amely­ben ő, az operatőr: Illyés György, a kiváló operatőr). Mindehhez még hozzájön, hogy a filmbeli filmrendező (a Rendező) magánéletének egyes motívumai is belekeve­rednek a filmbe, akárcsak a f'lmbeli filmben játszó szí­nészek magánügyei, szakmai problémái, torzsalkodásai, ki- sebb-nagyobb hisztériái. Az már csak szinte lényegtelen apróság, hogy az egész sztori mintegy múltidőben idéződik fel (és egyébként is különbö­ző időrétegei vannak), miután a kezdő képsorokban Párizs­ban vagyunk, ahol a rendező­nek erről a filmben forgatott filmjéről már mint kész mű­ről beszélnek, vitáznak. ' A szerkezet, a dramaturgiai megoldások tehát indokolat­lanul bonyolultak. A néző pontosan olyan labirintusban érzi magát, mint amilyenről a filmbeli film Rendezője be­szél. Ennek a vívódásnak, be­zártságérzésnek, nyitottság­nak az érzékeltetése helyes művészi cél — de aminthogy unalommal nem lehet unal­mat ábrázolni, a bonyolultság megmutatásának sem a ku­szaságig bonyolult forma a legjobb módja. (Hogy az ál­landóan egymásba átváltó kü­lönböző szerkezeti rétegződé­sekben végül is fontos és lé­nyegtelen dolog is azonos hangsúlyt kapnak, az még kü­lön zavarja a nézőt — már­pedig éppen Kovács András az, aki a néző számára vilá­gosan fogalmazó filmalkotá­sok mellett tört lándzsát szá­mos írásában, felszólalásában). A fűimben sok kitűnő szí­nész szerepel: Avar István, Bencze Ilona, Bessenyei Fe­renc, Horváth Sándor, Kállai Ferenc, Nagy Attila, Ruttkai Éva, Szakács Eszter, Tomanek Nándor és mások. Mivel a filmben csak mozaikokat játszhatnak, nem az ő hibá­juk, hogy tulajdonképpen egyikük sem képes teljes, kö­rüljárható jellemet formálni. Takács István i tagjai, akik tárgyilagos és pon­tos ítélettel szépnek tartották a képeket. Munkások és alkotók első kézfogását érzékeljük a váci húsipari dolgozók, a gép­ját. Ihletett és lelkiismeretes, érzékeny újdonsággal boldogít a Madárdal-ban. Disputája is felemelő. Teljesítménye költői rangot ér el akkor is, amikor Remete-re emlékezik. Cs. Nagy András, a Duna- műhely másik erőssége, most leginkább Verbunkosa győz meg értékeiről, mellyel népünk szilaj jókedvét, alkotó történel­mi közérzetét kottázza az egészségesen duhaj táncosok­ban. Dániel Kornél is meglepe­tést okoz. Parasztasszony-ának búzaszíne, hegykoszorús ívei rendkívül erőteljesek, egyéniek. Blaskó János érmei a 900 esztendős Vácott köszöntik ár­nyalt igényességgel, de a szob- rászi anyag központi erejét Gyurcsek Ferenc művei képvi­selik. Méltán kapott Munkácsi­díjat a vállalkozási kedvében, formaújító törekvéseiben, a munkásosztály iránti elkötele­zettségében oly következetes szobrász, aki most Diadalkapu- jával- és Szarvas jelképével szerepel az ünnepi tárlaton. Drámai alkat, aki korunk szim­bólumát keresi. Gyurcsek szob­rai lelkesítőek, Munkácsy-díja is, mely egyben a Duna-műhely és Vác város sikere is. Ö az el­ső a sorban, de az ünnepi kiál­lításon már azok az alkotók is szerepelnek, akik a művészeti díjak jövendő várományosai. Ez annál gyorsabban válik folya­mattá, minél erősebb a város, a közönség és a művészek ba­ráti kapcsolata. Jó úton halad a kapcsolatteremtés. Jelképes erejű az a tény, hogy a műve­lődési központ első kiállításá­nak első bejegyzői a Forte-gyár Ady Endre szocialista brigád­Amikor belép az ember a most felavatott Madách Imre Munkás- és Ifjúsági Művelő­dési Házba; nagyvonalú egy­szerűség fogadja. A képzőmű­vészet nyitánya is méltó az építészet ünnepéhez. A váci Duna-műhely jubileumi kiállí­tása, mely április 20-ig tekint­hető meg; felrázó esemény. Ar­ról von szó, hogy a várost mű­vészei magukénak érzik; festé­szettel, szobrokkal építik to­vább. Ez a Duna-műhely eddi­gi legjobb kiállítása; az össz­teljesítmény vonzóan egyenle­tes, komolyság hatja át a mű­veket; művészi munka alapos­ságával kivívott fejlődés. Több festmény tiszteleg a 900 eszten­dős, mégis egyre fiatalabb vá­ros előtt, köszönti a barokk­múltat, a Dunát, a cementmű lüktető munkaritmusát; hagyo­mányokat, tájat és a jelen táv­latait. Ki-ki a maga erejével iteszi mind ezt. Nagy B. István váci naplót szerkeszt képi együtthatókkal, Monos József ragyogó őszi kertet varázsol, Sáros András Miklós, színes rézkarcokkal emlékezik a há­borútól, szenvedéstől is terhes múltra, Gaál Imre, Vác kör­nyéki tájba helyezi az átkelés és építkezés permanens törté­nését Mizser Pál, hosszú küzdelem után előrelépett. Váci városké­pének lobogó előtere remeklés, a stilizált hátérrajz azonban nagyobb elvonatkoztatást igé­nyelne. Művei érleltek, megol­dottak, önmagukon kívül nem hasonlítanak senkire — esz­közrendszerük eszmét épít. I Hídvégi Valéria, változatlanul tartja kimagasló festői forrná-

Next

/
Thumbnails
Contents