Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-04 / 54. szám
4 1976. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK AZ ÉRDI PÉLDA Ä közönség is lehet menedzser Füzefnormak — iskolásoknak Nem kötelezhető a tanuló HETI FILMJEGYZET Árvácska ROZANITS TIBOR EMLÉKLAP SZOCIALISTA BRIQÁD RÉSZÉRE A CSONTVÁRY TEREMBEN RENDEZETT .HARCOLTAK, AZ ÉLETÉRT" _________N/IETNAAA KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTÉSÉRŐL Képzőművészeti közéletünkben nyomon követhető két mozgásirány. Akik lent készülődnek az amatőrség különböző fokozatain, azok hivatalos elismerést igényelnek egyre sürgetőbben, akik országos színvonalat értek el, azok a minőséget féltik tőlük. Van tehát ellentét is, bizonyos félrehallás szintúgy. Nyilvánvaló, hogy az igazi érték előbb-utóbb kivívja a maga társadalmi rangját, s akiben igazi képességek szunnyadnak, erre, csak erre törekszik, nem a gyors sikerre. Ezt várja a közvélemény is, minél több születő szobrász!, festői értéket, mely életünket humanizálja. Azért időzök ennél az eszmesornál, mert az érdi művelődési központban kiállító Bányász Béla ezt az egyedül hasznos utat járta. Amatőrből nőtt művésszé Nagy István oldalági rokona, de ez még önmagában kevés előzmény. Az is, hogy a Dél-Pest megyei Nagy István csoport tagja, jelenleg elnöke. Ezek külső tények. Az azonban már lényegi kérdés, hogy Bányász Béla komolyan vette a festői gyakorlatot, rendszeresen elmélyült a vecsési táj látványajánlataiban, gyakorló utasként rendre figyeli a hajnali utazókat. Először szemmel, együttérzéssé’, később rajzzal. Nem restellt másoktól tanulni a szentendrei, zebegényi nyári szabadiskolákon, így jutott el lassan az útvesztőktől a helyes irányig. Amatőrből festő lett, példa azok számaira, akik indokolatlan sérelmeiket ápolgatják kemény és szívós munka helyett. Bányász Béla érdi kiállításának társadalmi és művészi fontossága abban rejlik, hogy minden rangú érték fejleszthető és fejlesztendő. Ebben az egyéni ambícióban és közösségi ’ feladatvállalásban minden művészjelölt megtalálhatja a maga távlatát, de csak megküzdött valós minőséggel. Ez elérhető, de csak önismerettel. önmagunkhoz irányított szigorúsággal. A társadalom pedig a maga megújulásában várja a művek megszületését egyre nagyobb számban, de csak igazi értéket Másra nincs szüksége. ben Szegeden mutatták be a ceglédi kisgrafika kör tagjainak alkotásait. Emléklap — szocialista brigádoknak Menedzser lehet a közönség is. Volt abban valami lelket emelő, ahogy ünnepelte a gödöllői és a ráckevei közönség Remsey Jenő és Patay László fővárosi bemutatkozását, s jó példát mutattak a városi, járási párt- és állami vezetők, akik a táj országos rangra emelkedett művészeit megtisztelték látogatásukkal a megnyitón. Bepillantottam Miháltz Pál vendégkönyvébe a Műcsarnokban. Az apa Hu- mayer Péter, a fiú Humayer Péter gratulál a mesternek. Szakavatott hangon az egyik, aláírással a másilk. Sőt, Kalmár Katalin meghívja Rácke- vére, talál ott is motívumot. Van mozgás, lelemény, jószándék elég. Kötelező észrevenni azt is, hogy a Csontvá- ry-terem vezetősége emléklappal várja kiállításának szocialista brigád látogatóit. Reméljük, hogy Pest megye munkáskollektívái élnek ez-> zel a lehetőséggel. Annál is inkább, mivel az emléklapot (képünkön) érdi művész, a Mutnikácsy-díjas Rozanits Tibor készítette. más vásárlására Az 1976—77-es tanévre való felkészülés egyik mozzanataként az Oktatási Minisztérium a Művelődési Közlöny 4. számában közreadta a tanév kezdéséhez szükséges, az általános iskolák első osztályától a középiskolák negyedik osztályáig egy-egy tanulóra megállapított füzetnormákat. A kereskedelem ennek alapján hozza majd forgalomba a csomagokat. Az időben megjelent intézkedés segítséget nyújt ahhoz, hogy az új tanév előtt — és az azt követő éveikben — a kereskedelem a korábbinál zökkenőmentesebben szervezhesse meg a füzeteLlátást. Az ipar a füzetjnormák és a minisztérium által megadott tanulólétszám alapján gondoskodik az évi füzetszükségletről. A jövőben a tanulókat a normáltól eltérő füzetek vásárlására nem szabad kötelezni, ugyanakkor a boltok az elő-, írtak szerinti füzetegységcsomagokat árusítják. Az intézkedés tehát védi a szülőket a felesleges kiadásoktól. A pedagógusok tájékoztatják a tanulókat a füzetnormákról, egyúttal felhívják a figyelmet a füzetek takarékos használatára is. A készletek helyes elosztása érdekében a jövőben az iskolák és a körzetükhöz tartozó papírboltok vezetői kölcsönösen tájékoztatják egymást a várható igényekről. Nyári hangversenyprogram A Fejér megyei Idegenforgalmi Hivatal és az Országos Filharmónia szervezésében elkészült a hagyományos marton- vásári Beethoven-hangverseny- sorozat idei programja. Az idén három alkalommal csendülnek fel Beethoven remekművei a martonvásári hangversenykertben, az őspark közepén emelkedő szigeten. Június 26-án — esős idő esetén 27-én —, július 31-én és augusztus 14-én. Losonci Miklós Nyáron túrák, télen elmélet Ásványgyűjtö ácsai iskolások a művelődési házban A képzőművészet üzenetét is Érdi kiállításának megnyitása is tanulságos volt. Azonos időben kabaréműsor is kezdődött. mely elszívta a tárlatlátogatókat. Az igazi közművelődés azonban rugalmas. a megnyitást a műsor szünetére halasztották, s így vagy hatvan ember is megnézte Bányász Bála képeit azok közül, akik csak színházba igyekeztek. Ezzel a megoldással nemcsak a kabaré kellemes örömét, hanem a képzőművészet üzenetét is magukkal vihették. Ez a mozzanat figyelmeztet minket arra. hogy mennyire szükség van „képzőművész- menedzserekre”. olyan alkotókra, akik eddig képzőművészettel be nem népesített vidéket és vonnak figyelmük látószögébe Hallatlanul nagy ennek a társadalmi hasznú"' 'a. Ilyen típusú képzőművész Pest megyében a zebegényi Dániel Kornél, az érdi—ócsai Kéri Mihály, a szentendrei Szánthó Imre, a ceglédi Nagy László Lázár, a Táborfalváró’ tendiere p,r,~'— Platthy Iván. Ök és társaik a képzőművészet mindenes ügyeletesei, akik virágot visznek elfelejtett festők sírj I, c., akik tárlatokat rendeznek iskolákban, fiz“mevben, laktanyákban, akik jószánd-’kka’ fogadják a jószándékú tanácsot. Lapunkban hangzott el nemrég a javaslat: Cegléd váljon a mai magyar karikatúra gondozójává. Nagy László Lázár munkával hallotta meg az ajánlatot és azóta Dallas Jenő. a Ludas Matyi ismert karikatúristája már előadást is tartott a ceglédi közönségnek, ezzel egy időNyáron érzik igazán jól magukat: bebarangolják a budai hegyeket, végigjárják a Pilist, kőbányákban, kőfejtőkben ásványokat kutatnak. Télen uborkaszezon van náluk. A művelődési ház egyik szakköri termében húzzák meg magukat, elméleti előadásokat hallgatnak, vitatkoznak, beszélgetnek és sóvárogva várják a közelgő tavaszt, a jó időt. A szakkör ötéves Az ócsai Egressy Gábor művelődési házban Horváth Lajos, az ásvány gyűjtő szakkör vezetője — eredeti szakmája textiltechnikus — a mai foglalkozáson a vulkáni kitörésekről tart éppen előadást a tagoknak. Amikor belépünk a terembe, a gyerekek Jó szerencsét! köszöntéssel fogadnak. A szünetben aztán Horváth Lajost ennek a ritkaság számba menő szakkörnek a tevékenységéről faggatom. — öt évvel ezelőtt, 1971-ben alakult ,a szakkör. Az általános iskola felső tagozatos tanulóiból verbuválódik a tagság. — Téli estéken nem unalmasak ezek az elméleti foglalkozások? Csiszolás, osztályozás — Nem, mert sok mindenre jut idő. A geológia és az ásványtan elméleti kérdésein kívül térképkészítéssel, ásványok csiszolásával is foglalkozunk. A természetben való mozgást tájékozódási foglalkozásokon alapozzuk meg, ilyenkor előkerülnek a térképek, az iránytűk. A csiszolás is élvezetes munka, szeretik a gyerekek. Aztán úgynevezett cserenapokat is rendezünk. A tanulók behozzák a gyűjteményük darabjait, ad- ják-veszik, cserélgetik egymás közt. Fizetőeszköz természetesen ilyenkor az ásvány. — Nyáron ásványgyűjtő túrákat szervezünk különböző útvonalakon. Az összegyűjtött anyagot feldolgozzuk, daraboljuk, csiszoljuk, osztályozzuk. És persze minden, évben 4—5 napos tábort is szervezünk. Ez a legnagyobb élmény. — Te, hol táboroztál az utóbbi években? — kérdeztem a hetedikes Fentor Lacitól, a szakkör elnökétől, aki 1972 óta tagja ennek a lelkes kis csapatnak. — Az elmúlt nyáron a Velencei-hegységben, Nadap környékén táboroztunk, 1974-ben Gyöngyösorosziban, 1973-ban pedig Rudabányán voltunk. Közben a gyerekek szakszerű magyarázatokkal próbálnak beavatni az ásványgyűjtés titkaiba. Dudás Zsolt, Rupp György, Rakó Sándor 1972 óta tagjai a szakkörnek. Duna- bogdányi, törökbálinti kirándulásaik élményeit mesélik. És itt van köztük Gyarmati Boldizsár is. Alapító tag, már befejezte az általános iskolát, ipari tanuló, de azért eljön minden foglalkozásra. — Mekkora gyűjteményed van? — Egy egész sufni tele van ásványokkal. Nagyobbik részét magam gyűjtöttem, kisebbik részét cserével szedtem össze. — Milyen szerszámokkal dolgoztok? Kiállítás évente A gyerekek máris egy hatalmas szekrényt nyitnak ki. Ennek egyik oldalában bányászlámpák, kötelek, kalapácsok, vésők sorakoznak, a másik oldalon a művelődési ház ásványait tárolják. A talált kőzeteket ugyanis a gyerekek szakszerűen feldolgozzák és minden fajtából egy-egy szép példányt a művelődési háznak adnak. — Minden évben kiállítást is rendezünk — tájékoztat a vezető. — Ami itt látható, meg a folyosókon levő vitrinekben, I mind a gyerekek munkája. Még az ásványtároló kazettákat is ők készítették. 1975-ben már ezer ember tekintette meg a kiállítást. Nemcsak iskolások, helybeli lakosok nézték végig, hanem Budapestről, más községekből, városokból is voltak érdeklődők. — Hány ásványgyűjtő szakkör működik az országban? — Az ócsain kívül, tudomásom szerint Budapesten és Miskolcon van hasonló jellegű szakkör. — mondja Horváth Lajos. — Mindkét szakkörrel tartjuk a kapcsolatot. Rajtuk kívül magángyűjtőkkel levelezünk és találkozunk. Közülük a kiállításra is sokan eljöttek. Terveink közt szerepel, hogy kapcsolatot teremtünk a Földtani Intézettel, szeretnénk megnézni az ásványtárat. Csiszológépet is szeretnénk vásárolni, mert ez megkönnyítené a feldolgozást. A szakkör legfiatalabb tagja Vilmán Márta ötödikes kislány. Tavaly szeptember óta vesz részt a munkában. — Voltál már ásványgyűjtő túrán? — Igen, a Frank-hegyen. Már van egy kis gyűjteményem is. Körülbelül negyven darab van benne. — És milyen ásványokat gyűjtöttél? — Markazitot, piritet, gale- nitet. — Szeretsz a szakkörbe járni? — Igen, mert sok olyan érdekes dologról esik itt szó, amit az iskolában nem tanulunk. A szünetnek vége. A gyerekek újra visszaülnek helyükre. Tovább tart a foglalkozás. Kiss György Mihály Czinkőczi Zsuzsa, az Hovatovább leszokunk az érzelmekről. Őszintén meghatódni, a meg- indultságtól könnyezni, felszabadultan, szívből nevetni, valakit vagy valamit nyíltan szeretni vagy nem szeretni — lassacskán divatját múlja. Nya- valygásnak, érzelgősködésnek, más oldalról: erőlködő harsánykodásnak minősülhet a kinyilvánított érzés. Különösen a fiatalabb évjáratok titkolják gondosan, ha valami mélyen hat rájuk, mintha szégyellni kellene az embernek azt az egyik legcsodálatosabb tulajdonságát, hogy reagálni tud, lelkében visszhangozni képes eseményekre, gondolatokra, sorsokra, más emberekkel történő dolgokra is. Amikor Móricz Zsigmcmd 1936-ban megírta Árvácska című regényét, tudatosan az volt vele a célja, hogy felkavarja, megrázza az olvasót. „Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel. mint mocsárból a kénes gőz” — vallotta a könyvről. S valóban: a pária sorban élő, lealázott, megbecs- telenített, csupasz kis állattá nyomorított leányka, Állami Árvácska története szívbemar- kolóan, vérlázítóan a valóság képe, a lelencgyerekek ember alatti világának döbbenetes rajza. Árvácska hányódása a különböző nevelőszülők „gondviselő” házában maga a pokol, s ez a pokol egyszersmind a legpontosabb látlelet is azokról a rétegekről, melyeket e nevelőszülők képviselnek. Ám az írói csoda mégsem ez valójában. Hanem az, hogy a harmincas évek Magyarországának szociográfiai hűségű rajza, egy szerencsétlen, angyali tisztaságú és kedvességű talált kislány sorsának dokumentum pontosságú bemutatása, ez a mélységesen reális körkép, ez a megrázó dráma fel tud emelkedni a költészet legtisztábba magaslataiba. Árvácska — vagy ahogyan nevelő „szülei” hívják: Csőre — egyszerre a valóságból elénk lépő tragikus figura, s egyszerre a mesék legkisebb gyermeke, aki úgy él a természetben, mint a mesehősök,! olyan magától értetődően, olyan odail- lően, mint e természet szerves része. Fájdalmas líra és nemes tragikum elegyedik szét- választhatatlanul ebben a csodálatos könyvben, mely a hatalmas és gazdag móriczi életműben is kiemelkedő helyet foglal el. Filmet készíteni az Árvácskából vonzó s egyben elrémí- tően súlyos feladat. A csak megközelítőleg hű változathoz is Móricz és a mű megértésének. átérzésének olyan mélysége szükséges, amelyet csak igen kevesen mondhatnak magukénak. Egy filmváltozatban ugyanis mindén a megközelítés hogyanján múlik. Ami a regényben költőien tiszta leírás, a filmen esetleg elnehezül, durvává, túl tárgyiassá válik. Maga a történet pedig könnyen átfordulhat a könnyzacskókat masszírozó, vadul érzelgős, „megfagyott gyermek” típusú filmek giccsessé- gébe. Kimondhatatlan szerencsénkre. az Árvácska egy olyan rendező kezén lett filmmé, akiben a móriczi mű iránti alázat és a tökéletes stílusismeret Árvácska címszereplője. éppúgy megvolt, mint az a képesség, hogy a regény világát szinte maradéktalanul áttegye egy másik műfajba, s aki nem félt az igaz, tiszta, erős érzelmektől. Ez a rendező Ranódy László. Móricz, Kosztolányi más regényeit is filmre vitte már (Légy jó mindhalálig, Pacsirta, Aranysárkány), s azok is kitűnő filmek voltak. De az Árvácska több ennél: remek. Mindent meg tud őrizni, át tud menteni a regényből, szinte teljesen változatlanul, s mégsem lesz csupán illusztráció, hanem teljes értékű filmmé formálódik. Minden érzelmi hullámzást bátran mer követni, de sehol sem válik hatásvadásszá vagy naturalistán kíméletlenné. Mindent megmutat, ami realitás, de sosem ragad le az egyébként kínos precizitással hűségesre alakított részleteknél, hanem éppúgy fel tudja ragyogtatni a lírát, a mesét, mint a regény. Minden iszonyúságot elénk tár, de sosem válik szólamszerűvé, sosem lesz szájbarágó, didaktikus. A legtisztább művészi eszközökkel, az átéltség legnemesebb hőfokán mondja el újra Csőre megrázó történetét. Egy filmkocka erejéig sem óhajt erőltetetten aktualizálni, s mégis hozzánk szólóan csendíti ki a mű tanulságait. Ranódy méltó társa ebben a filmben Sára Sándor, akit operatőri képességei új oldaláról ismerünk meg. Költészete van a képeinek, s egyben realitása. Ä mese igazsága és valósága, meg a mese lebegése van ott ezeken a képeken, melyek a legtöbbre is képesek: a móriczi mű egész légkörének egyetlen szó nélkül történő, pusztán képi felidézésére. Nem kisebb a színészek érdeme sem. Moór Mariann pályája egyik legkitűnőbb alakítását nyújtja Zsabamári, az eszelősen gőgös, vagyonszerző gazdáné szerepében. Nagy Anna Dudásnéja maga k földhözragadt nyomorúság, s az ebből kisarjadó kegyetlenség, Bihari József pedig az egyszerűség és már-már eszköztelenség mestermunkájával formálja meg a Csőréhez egyedül jó öregember, Vén Isten alakját. Horváth Sándor (Dudás) és Szirtes Ádám (Szennyes) pontos és hiteles paraszti karaktereket rajzolnak. De a film nagy élménye egv kislány: Czinkőczi Zsuzsa. Ez a sokgyerekes tanyasi családból származó lányka nem játssza Csőrét, hanem éli. Sok éve járok hivatásszerűen moziba, megszámlálhatatlan gyerekszereplőt láttam. De nem emlékszem, hogy egy is lett volna köztük ehhez a kislányhoz fogható. Döbbenetes, megindító, torokszorító jelenség, aki képes a legcsodálatosabbra is: úgy markol játékával a nézők szívébe, hogy egyetlen pillanatra sem édeskés, hatásvadászó vagy felnöttködö. Ranódy ötezer gyerek közül választotta ki ezt a kislányt Csőré szerepére. Most, utólag, azt mondhatjuk: az Árvácska filmváltozatának minősége szinte e választás pillanatában el is dőlt. Czinkőczi Zsuzsa és Ranódy nélkül talán sosem jöj hetett volna létre az ÁrvácsJ kának a regénnyel egyenérté■* kűnek nevezhető filmváltozata. Takács István I A
