Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

így elünk mi Megnyílt az egyetemi képzőművészeti kör kiállítása Könyvről-könyvért - Aszódról A forradalmi ifjúsági napok gödöllői járási megnyitóját március 15-én rendezték Aszó­don, s már másnap újabb ér­dekes esemény színhelye volt a nagyközség. A Magyar Rá­dió Könyvről — könyvért című irodalmi rejtvényműso­rának stábja az aszódi szövet­kezeti könyvesboltot látogatta meg. Az 1848-as forradalom évfordulóját követő napon rendezett műsor színhelye méltán volt e Galga-parti nagyközség, hiszen hajdan itt diákoskodott a forradalom költője, Petőfi Sándor. A kér­dések zöme természetesen nagy költőnkhöz kapcsolódott, a az öt kisorsolt játékos közül négy a helybeli Petőfi Gimná­zium tanulója volt. A nézők többségéi; is a diákság alkotta. Az élőadás izgalmát már az első kérdés feloldotta. A vá­laszadó fiatal katona el­mondta, hogy éppen a kérde­zett verset szavalta el az előző napi FIN-megnyitón. A diákok jól szerepeltek, három könyvutalványt nyertek. A legteljesebb választ Nagy Jó­zsef adta, öregbítve ezzel is az aszódi középiskola hírne­vét. Nemcsak az Első esküm című verssel kapcsolatos kér­désre tudott válaszolni, ha­nem azt is elmondta, hogy ez az eskü Aszódon köttetett meg. A rejtvényműsor nézői és hallgatói szórakozva tanultak a válaszokból. A gödöllői Agrártudományi Egyetem képzőművészeti köre immár tizenegy esztendeje al­kot, dolgozik együtt. Március 17-én, szerdán az egyetem B kollégiumában nyitották meg ünnepélyesen a László Lilla vezetésével dolgozó képzőmű­vészeti kör így élünk mi cí­mű kiállítását. Röviden a látottakról. An­tal György fából faragott szob­rai, terrakottái közül kiemel­kedően szép a Dózsa-fej, ame­lyet egy lovas kocsi kerék­agyából faragott ki. Az idén meghirdetett, országos egyete­mi és főiskolai hallgatók ki­állításán is részt vesz alkotá­sával április végén, Gödöllőn. Petrovics József leányport­réval, domborművel és tér­plasztikával szerzett elisme­rést ezen a bemutatkozáson. Alkotásain érződik az önma­gával és munkáival szemben támasztott igényesség. Benhard Zsuzsa Téli táj fákkal című festményével az évszak hideg, borongás hangu­latát és a tavaszvárást idézi. Spartacus című képén a rab- szolgaiázadás felkelőjének ál­lít emléket. A hatalmas, or­mótlan fakereszt uralja a kép kompozícióját, s hangsúlyoz­za a brutalizmust, az emberi kegyetlenséget. Szadán készült festményével az országos tár­latra ő is bejutott. Bánkúti Péter Szadán él, ott dolgozik. Az ország különbö­ző tájait járja: rajzol és fest. Kiemelkedően egységesek olaj- festményei, harmonikus meg­fontoltság, tudatosság, őszinte­ség, a táj szépségének meglá­tása, megérzése jellemzőolaj- képeire. Vékonyan viszi fel a festéket a farostlemezre, ját­szik a színekkel és a formák­kal. Műtermében megtekin­tett képei alapján önálló ki­állítására is hamarosan sor kerülhet. Sailer György grafikákkal vesz részt ezen a bemutatón. A képzőművészeti kör régi al­kotója, egyenletes fejlődés jel­lemzi munkásságát. Szépen megfogalmazott, érzékeny hangvétel utal az Emberpár és a Nő fehér köpenyben cí­mű tusrajzaira. Az országos kiállításon újra részt vesz. Albel Miklós olajfestményei elvontak, dekoratív megfogal- mazásúak. Említésre méltó a Kristály, a Táj és a Gondol­kodó című műve. Sándor István a gödöllői építkezést, vízpartot és az öreg templomot rajzolta meg. Pintér Miklós művészetét a természet inspirálja, ez tükrö­ződik grafikáiban. Közülük például a Szarvasbogarak, az Egerésző ölyo és Ágak cí- műekben. Koltay Gábor is az új kiál­lítóikhoz tartozik. Kísérletező típusú ember, érzékenyen raj­zol és fest. ö is a természet formáiból merít. Gál Dénes állattanulmá­nyokkal teszi színessé a kör anyagát, míg Kemény Zoltán művészetét Szada község ins­pirálta, amint ez kiderül pél­dául a Székely Bertalan út vagy a Szada I. című képeit nézve. Madarászt László pasztellképével vesz részt az országos képzőművészeti kiál­lításon. Április 3-án a járási hiva­tal nagytermében nyílik önál­ló tárlata a képzőművészeti körnek. Kép és szöveg: ifj. Balázs Gusztáv A műsorvezető Hársing Lajos köszönti a játékosakat és a nézőket. A városban mint kommunistát ismerték Dokumentumok egy harcos életútról Forog a magnetofontekercs, s az előttem heverő fényké­peik a szalagról beszélő em­ber arcát idézik. Még 1960- ban egy téli estén kerestem fel otthonában két társam­mal, Kodó Sándorral és Jaku- bek Józseffel, hogy elbeszél­gessünk vele. Különben is sokszor találkoztunk, hiszen egy utcában laktunk. Ifjú­koromban sohasem gondol­tam, hogy egyszer írógép mel­lé ülök és írok arról az öreg­emberről, akinek mindig olyan nagy tisztelettel köszön­tem. Segélyezték a szegényeket Régen megsárgult papíro­kat forgatok, nagy részük ak­kor íródott, amikor a Tanács- köztársaságot leverték. Haj- duczi János egykor a Mátyás király utca 21-es számú ház lakója volt. Gödöllőn szüle­tett 1872. december 13-án. Itt tanult kőműves szakmát a Városmajor utcában Lizits Károly építésznél. 1897. jú­nius elsején kötött házassá­got Török Erzsébettel, három gyermekük született: Erzsé­bet, Ilona és az egyévesen el­hunyt Józsika. Belelapozok az iratokba, amelyeket lányától, Kaiser Eerencnétől kaptam kézhez. Egy olyan ember életéről val­lanak, aki több mint 103 esz­tendővel ezelőtt született. Hai- duczi Jánost, mint kommu­nistát ismerte Gödöllő. Részt vett az I. világhábo­rúban: 1915-ben vonult be az első honvéd pótzászlóal ihoz. Áz orosz frontra küldték őket, s azok az idők örökös nyomot hagytak benne. Visszaemlé­kezésében elmondta, hogy a fronton, amikor például a fo­lyóhoz mentek vízért, nem is lőttek egymásra, sőt dohányt jós cigarettát cseréltek. Igaz, ebben része volt annak Is, hogy ő és sok társa már részt vettek az 1905-ös és az 1912- es baloldali megmozdulások­ban. Amikor hazakerült, minden erejével segítette azt a harcot, amely a Tanácsköz­társaság kikiáltásához veze­tett A direktórium tagja, a ha­ditörvényszék elnöke volt. Ne­ki is köszönhető, hogy Gödöl­lőn segélyezték a szegényeket. Részletes kimutatás tanúsko­dik arról, hogy a Tanácsköz­társaság idején mire, milyen összegeket fizettek lei. Pél­dául a községi közpénztárból Vágó Tódor útjavításra, Weisz Sándor falragaszokra és a Szovjet című hetilap előfize­tésére kapott segélyt. A ren­delkezési alapból és a sze­gényalapból egyaránt sokan részesültek pénzjuttatásban. Az igazolvány A proletárdiktatúra bukása után Kajduczi Jánost elfogták és bebörtönözték. Szabadulá­sa után több társával együtt perbe fogták. A vádlottak padjára került azért, mert 39 ezer 126 korona 26 fillért ki­utal vány óztak Keresztesy Gá­za, Kiss Illés Áron, Salkovsz- ky Lajos, Madarász Sám .1, Kodó János és Czeczulics Já­nos direktóriumi és munkás- tanács tagokkal. Érdemes idézni abból a beadványból, amelyet a járásbírósághoz in- étzett Gödöllő község vezetősé­ge. Az ügyirat 1921. június 7- én érkezett a járásbíróság­hoz: „...mint, hogy nevezet­tek mint a Commun alatt ve­zető férfiak, kik a község köz­vagyonára törvény ellenesen utalványozási jogkört gyako­roltak, az okozott kárért a m. kir. Curia által kimondott, s állandóan követett jogcím alapján egyetemleg felelősek’’. A bíróság által megítélni kívánták a 39 ezer 126 koro­nát és az 1919. augusztus 1- től járó 5 százalékos kamatot, továbbá a 273 korona 84 fil- lérnyi bekebelezési illetéket. Két dolgot tudunk az ügy- gyei kapcsolatban. Az egyik az ügyirat hátulján széljegy­zetként szerepel: „A keresetet egyezően adja elő... nem le­het egyetemleges felelősség, mert különféle szervezetek­ben működtek az emberek. Tagadja, hogy egyáltalán kárt okozott volna, sőt munkájá­ból a felperesnek haszna volt. Mellékelt kimutatás semmit sem bizonyít. Mutassa ki fel­peres, mit adott át 1919. már­cius 21-én, s mit vett át au­gusztus 1-én. Kárt csak így lehet megállapítani”. Annyit tudunk, hogy végül is ingatla­nait bekebelezték, illetve a tartozást ráírták”. 1926. február 24-én kaptak egy igazolványt, amelyben a következő szöveg olvasható: „Alulírott községi elöljárók igazoljuk, hogy a Keresztesy Géza. Hajduczi János és tár­sai gödöllői lakosok ellen fo­lyamatba tett, úgynevezett ta­nácsköztársasági pert a köz­ség képviselő testületé 86/ 1925 számú határozatával be­szüntetni határozta el, ameny- nyiben nevezettek a község­nek okozott kárt megtérítet­ték, s a perben felmerült ügy­védi költségeket megfizették. Ezen határozat, s az ezzel kapcsolatos törlési engedély ez idő szerint törvényhatósá­gi jóváhagyás alatt áll.’’. Aláírások: Hajlamász János főjegyző és Stróbl János bí­ró. Hatvanszor jelentkezelt A valósághoz tartozik, hogv a tartozást soha nem fizették ki és a terhet az ingatlanról csak a felszabadulás után tö­rölték. Hajduczi János a 19- es események után Borsodba A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ■ C, ' ■; •’gr/ía**x __________ _____________,____ II I. ÉVFOLYAM, 67. SZÄM 1976. MÁRCIUS 19., PÉNTEK A Segfont&sM az őszinteség A veresegyházi beszélgetések előtt A párfialapszervezeteknél a megyében jó méhány helyen már megkezdődtek a tag- könyvcsere előtti beszélgeté­sek. A gödöllői járásban is le­zajlott már az utolsó előkészí­tő értekezlet, az alapszerveze­teik szeméiyre szólóan elkészí­tették a beszélgetések ütem­tervét. Az egyik legprecízebb terv Veresegyházról a területi alapszervezettől érkezett, mely nem csal: arról tanúskodik, hogy Szilágyi József titkár rendszerező ember, hanem ar­ról is, hogy a vezetőség sze­mély szerint jól ismer minden falubeli párttagot. — Valóban ismerünk min­denkit — mondta a titkár —, hiszen évtizedek óta egy köz­ségben lakunk. Én ugyan nem itt születtem, de’1945 novem­bere óta Veresegyházán élek, s 13 éve vagyok az alapszervezet titkára. Erősíteni a cselekvési egységet Szilágyi József elmondta még, hogy január 4-i taggyű­lésükön ismertették a Köz­ponti Bizottság levelét, elma­gyarázták, mit kell magukkal vinniük a tagoknak a beszélge­tésre, ijúre van szükség a tag- könyvcseréhéz. Hangoztatták — a beszélgetésnek az a célja, hogy még jobban megismerjék egymás véleményét a kommu­nisták, s tovább erősítsék a párt cselekvési egységéi. Nem könnyű a községi párt- szervezet munkája, hiszen a 70 tag 40 százaléka nyugdíjas, s a tanácstitkártól a segéd­munkásig sokféle foglalkozású, végzettségű és érdeklődési kö­rű embert kell a közös cél ér­dekében tömöríteni ük. Tömö­ríteni és megfelelő pártmun­kát találni a számukra. Né­hány évvel ezelőtt még mind a hét pártcsoportbiziailmijuk nyugdíjas volt. Lelkesen, jól dolgoztok, sokszor erőn felül is vállaltak. A községben szét­szórton laknak az alapszerve­zet tagjai, sokat kellett gyalo­golniuk. Azóta négyüket sike­rült meggyőzni arról, hogy a fiatalabbak gyorsabban és könnyebben tudják végezni ezt a sodr mozgással járó feladatot. Más pártmunkát adtok szá­mukra, melyből érezhetik, hogy szükség van rájuk, de nem kockáztathatják egészsé­güket. — A múltkor például, a tag­gyűlés megkezdése után né­hány perccel érkezett meg az egyik idős tagunk, két botra támaszkodva — mesélte Szilá­gyi József. — Mondtam neki: miért fáradt ide, hiszen tud­juk, hogy beteg, igazoltuk vol­na a távollétét. Nem baj — mondta — én itt érzem jól magam, közietek... Példamutatással Mindenkinek van pártfet- adata, melyet rendszeresen számonkérnek tőle. A közel­Kilencvenévesen ment _ dolgozni, bányásznak, favágónak és kőművesnek. Minden munkaalkalmat meg­ragadott, hiszen családjának rendszeresen kellett küldenie a pénzt. Éppen Gödöllőn tartózko­dott 1944-ben, amikor a járá­si főszolgabíró hatósági fel­ügyelet alá helyezte. A hatá­rozat pontjaiból érdemes kor­jellemzőnek idézni: „Gödöllő község területét rendőrhatósá­gi engedély nélkül el nem hagyhatja. Minden szerdán és szombaton de. 8 órakor tar­tozik személyesen jelentkezni a gödöllői csendőrőrsön. La­kásáról délután 7 órától más­nap reggel 7 óráig nem tá­vozhat. Nyilvános helyeket nem látogathat. Az utcán nem sétálhat. Rendes környezeté­hez tartozó szemeiteken kívül mással nem érintkezhetik. Táviratot nem adhat fel, táv­beszélőt nem használhat, pos­tai küldeményeit tartozik a m. kir. csendőrőrsön bemutat­ni. A nevezett magatartása az állam érdekeit a közrend és közbiztonság, illetve az ország gazdasági életére aggályos ...” Első ízben 1944. május 6-án Czangár Gyula felvétele jelentkezett a gödöllői csertd- órőrsön, majd december 6-ig összesen hatvan esetben. A felszabadulást követő na­pon volt 72 éves. Idős ember, akit a hajsza, a munka meg­tört, öregségére magányosan lakott. Elvtársai nem felejtet­tél!: el, sok látogatója volt, a fiatalabbak közül is számosán felkeresték. Egykori nagyon kedves barátját, Kobzi Jánost elhurcolták, vele a felszaba­dulás előtt sok időt töltött együtt vejénél, Kaiser Ferenc­nél, a Báthory u. 13. sz. alatt. Ide Kobzi János mindig egy rossz edénnyel érkezett, mint­ha javítani vinné a bádogos­mesterhez. Aztán hallgatták együtt a moszkvai rádió adá­sait. Az évek múltak, és ponto­san 90 éves volt, amikor 1962 decemberében fogadást ren­deztek tiszteletére a járási pártbizottságon. Köszöntötték az idős veteránt, aki 9 évti­zeddel maga mögött szellemi­leg frissen beszélt életéről. 1963. február 3-án hunyt el. A gödöllői temetőben helyez­ték örök nyugalomra. Csiba József múltban kibővítették a Haza­fias Népfront helyi bizottsá­gát, az alapszervezetből néhá- nyan most ennek tevékenysé­gét segítik. Társadalmi munkájukról a járási pártbizottságon hallot­tuk a következőket: Ha a ta­nácselnök azt mondja, hogy ebben az utcában kellene mondjuk egy hosszú árkot ás­ni, máris munkához lát a fél falu. A vezetők véletlenül sem mulasztják el, hogy értékel­jék és elismerjék a végzette­ket. Tekintélyük van a kom­munistáknak a falu előtt. Pél­damutatással szerzett tekinté­lyűit. Helybe megy a bizottság Március 25-én két beszélgető csoport kezdi meg a munkát. Az egyiknek Szilágyi József titkár, a másiknak Csere Já­nos szervező titkár a vezetője. Minden délutánra egy-két be­szélgetést terveznek, így jú­lius közepére mindenki sorra keroL Nem hivatalos kéhdés-fele­ieteket akarnak, hanem őszin­tén beszélgetni, akár órákon át mindenről, ami a kommu­nisták életében lényeges lehet. Nem várnak meglepetéseket, különösebb újdonságokat. Nem tartalékolták erre az időre a fejmosást, dorgálást, hiszen azt vagy melegében érdemes megtenni, vagy soha. Gondolnak az idős emberek­re is. Akinek nehezére esik a hosszú gyalogséta, kocsival vi­szik majd be a pártirodába. Aki pedig fekvő beteg, azt a lakásán keresi fel a beszélgető bizottság. — Még mi se tudjuk, hogy egyénenként hogyan is kezd­jük a beszélgetéseket — mondta végül a titkár —, de azt hiszem, legfontosabb a jó­szándék, az őszinteség. Ez minden emberhez megnyitja az utat. T. Ágoston László Hangversenyek a művelődési központ javára A Gödöllői Körzeti Állami Zeneiskola a közeli napokban rendezi meg Gödöllőn és a környékbeli községekben ta­nárainak hangversenyét. Ve- resegyházon a művelődési házban 16-án, kedden léptek fel a zenetanárok. Következő hangversenyüket ma, már­cius 19-én, pénteken, Pécelen tartják a művelődési házban. A sorozat keretében két koncertet adnak Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem színháztermében március 21- én, vasárnap — a Gödöllői Tavasz egyik rendezvénye­ként — hangzik fel a muzsi­ka, majd áorilis 11-én a gö­döllői kastélyban lépnek pó­diumra. Aszódon a Fiúnevelő Inté­zet nagytermében lesz hang­verseny március 22-én, hét­főn. A bagi Dózsa György művelődési központban, már- ciu- 23-án, kedden adnak kon­certet a gödöllői zenetanárok. A zeneiskola pedagógusai­nak hangversenyén gazdag ze­nei anyag hangzik el. Műso­rukon szerepelnek Vivaldi, Bach, Telemann, Mozart, Beethoven, Händel, Schubert, Liszt, Bmlims-művek; hege­dűn. zongorán, gordonkán és egyéb hangszereken. A zene­iskola igazgatója elmondta, hogv valamennyi hangverseny bevételét a gödöllői művelő­dési központ építésének cél­jára ajánlják fel. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents