Pest Megyi Hírlap, 1976. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-11 / 60. szám
1976. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK Profiljuk a gyógyászat Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a fóti — mai nevén Műanyag- és Faipari Szövetkezet. Termelési értékük jelenleg 40 millió forint. Divatgombokat gyártanak a női ruhaiparnak, de jelentős termelési ágazat az inkubátor felsőrészének gyártása is. Ezek a MEDICOR és az OMKER révén nagyrészt exportra kerülnek. Képünkön: inkubátor-felsőrészt csiszolnak. Hazai (érmés biztosítja az ellátást Kedvezmények burgonyatermesztő gépekre Kiemelt, 70 százalékos állami támogatásban részesül a burgonyatermesztés 14 speciális gépe. Az elmúlt években nem mindig sikerült hazai termésből kielégíteni a fogyasztói igényeket; a gépbeszerzési támogatással a termesztés fejlesztésére ösztönzik a nagyüzemeket, amelyek az ötödik ötéves tervben korszerű termelési módszereket alkalmazva, a kistermelőkkel együtt várhatóan, kiegészítik majd a belföldi szükségletet. A gépesítéssel és a korszerű fajtákkal olyan mértékben növelik a hozamokat, hogy nem lesz szükség a vetésterület bővítésére, ellenkezőleg, 100 ezer hektárról fokozatosan 80 ezer hektárra lehet visszafogni a termőterületet. Fokozódik a termelési rendszerek szerepe. Az 1975. évi hétezer hektárral szemben 1980-ig az előirányzat szerint 20 ezer hektárral gyarapodik termőterületük, ami a nagyüzemi burgonyavetésterület kétharmadát teszi majd ki. Együtt élni, érezni a lakossággal A Hazafias Népfront Pest megyei gazdaság- és társadalompolitikai bizottságának programjáról A bizottságot, amelyről ezúttal szó lesz, meghatározott, össztársadalmi és gazdaságpolitikai céllal alakították. Megválasztott tagjai olyan emberek, akik beosztásukból, képzettségükből, tapasztalataikból adódóan is sokat tehetnek e célok megvalósításáért. Munkaprogram öt esztendőre A Hazafias Népfront Pest megyei gazdasági és társadalompolitikai bizottságának megalakulásáról már adtunk hírt. A teljesség kedvéért azonban a részletekről is szólná kell. ebből alakul a lényeg: hogyan tudnak hasznossá válni a megyében területileg egymástól messzire dolgozó vezetők, ha közös társadalmi munkára kérik őket. — Mi a feladat? — ez volt az új bizottság tagjainak első kérdése, melyre a válasz adott volt Tudatformálás a közgazda- sági, jogi és közélet szemlélet fejlesztése érdekében; közreműködés a gazdasági és társadalmi tennivalók megoldásában, a szövetségi politika segítése, új formájú és tartalmú munkás—paraszt találkozók szervezésével, közreműködés a tanyán élők, a cigány lakosság életkörülményeinek javításában, a bejáró dolgozók gondjainak enyhítésében, gondoskodás az öregekről, részvétel az alkoholizmus elleni küzdelemben. Mindenkor kezdeményezően A gazdasági életben az új bizottság feladata elősegíteni az V. ötéves terv megyei célAlkoholizmus elleni hónap Pest megyében Tudományos ülés Nagykőrösön Tegnap délelőtt Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központban az alkoholizmus elleni küzdelemről tanácskoztak vöröskeresztes, egészségügyi és tanácsi szakemberek, egészségvédelmi ismeretterjesztők és propagandisták. A résztvevőket a tanácskozás előtt ifjú vöröskeresztes úttörők fogadták, s bejutatták a folyosón rendezett kiállítást. Tizenhárom éve szervezetten Tanai István, a Nagykőrösi Városi Tanács elnökhelyettese üdvözölte a vendégeket, majd dr. Tengelyi Vilmos megyei főorvos, a Pest megyei alkoholizmus elleni társadalmi bizottság elnöke megnyitotta az alkoholizmus elleni küzdelem hónapját. Megyénkben 13 éve folyik szervezett harc e káros szenvedélybetegség ellen — mondotta. Külön kiemelte, hogy leküzdésében alapvető a prevenció, a megelőzés és a felvilágosítás. Szükség is van erre, mert a széles körű gyógyító munka önmagában nem képes ellensúlyozni az alkoholisták számának növekedését. 1976-ban tízezer alkoholistát kellett gyógykezelni. Számuk tavaly már elérte a tizenháromezret. A gyógyítást azonban az önkéntességre törekvés jellemzi. 1968-ban 520 esetben, tavalyelőtt kétszáz- hússzor kellett elrendelni a kötelező gondozásba vételt. Ceglédi sikerek a gyógyításban A megnyitó után öt előadás hangzott el. Dr. Kulin Sándor, a nagykőrösi tanács egészségügyi bizottságának elnöke az alkoholizmus egyéni és társadalmi kárait elemezte. Szólott arról, hogy hazánk az italfogyasztás világranglistáján o tizedik, s a szocialista országok között az első helyen áll az évi 10 liter fejenkénti szeszfogyasztással. Részletezte »z alkoholizmus és a bűnözés összefüggéseit. 1974- ben Nagykőrösön a bűncselekmények 46 százalékát ittasan követték el, a garázdák 90 százaléka volt ittas. De az utódokra is hat e káros szenvedély. Nagykőrös kisegítő iskolájában például 94 gyerek tanul. Szüleik 70—80 százaléka rendszeresen italozik. Dr. Szendröi Mária, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa az alkoholizmus gyógyításának tapasztalatait ismertette. A kórház kimagasló eredményt ért el a legsúlyosabb alkohol okozta betegség — a delirium tremens — gyógyításában. A világátlag szerint e betegségben szenvedők 20 százaléka veszti életét. A kórház pszichiátriai osztályán tavaly kezelt 24 beteg közül azonban csupán egy halt meg. Dr. Kiss Ferenc, a ceglédi kórház osztályvezető főorvosa a járóbeteg-rendelés tapasztalatairól szólt, valamint arról, hogy az alkoholpropaganda ellen csak még hatékonyabb ellenpropagandával lehet harcolni. Nagyobb határozottsággal Dr. Frischmann Edgár, a megyei főügyészség ügyésze az alkoholizmus elleni harc jogi vonatkozásáról beszélt. Mint mondotta, jogrendszerünk a felszabadulás óta egyre élesebben lép fel az ellen az alkoholista ellen, aki családjának, önmagának, munkahelyének és szűkebb környezetének kárt okoz. Tavaly megyénkben mintegy ezer ügyet vizsgált ki az ügyészség. A társadalmi szervek azonban sajnálatos módon nem elég határozottak. A cél természetesen továbbra sem az, hogy kényszer útján jusson el a beteg a gyógyulásig, hanem inkább az, hogy önként, meggyőződéssel járja be a leszokás útját, mert gyógyulása után saját akaratára támaszkodhat. Dr. Makkal László, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya egészségnevelési csoportjának főorvosa az alkoholizmus elleni társadalmi bizottságok tevékenységével, feladataival foglalkozott. Rámutatott, a felvilágosító nevelő munkát nem lehet eléggé korán kezdeni. Annál inkább, mert például az általános iskolából kikerülők kétharmada fogyasztott szeszes italt, á egy- harmaduk már részeg is volt Az alkoholfogyasztást elutasító személyiség kialakítását tehát már az alsó tagozatban meg kell kezdeni. Nem közömbös az sem, hogy a társadalom miként vélekedik az alkoholfogyasztásról. Az öt előadás után felszólalások hangzottak el. Csuka Ferencné, a megyei rendőrfőkapitányság gyermek- és ifjúságvédelmi főelőadója hozzászólásában a szeszfogyasztás és a gyámhatósági feladatok kapcsolatáról szólt. Megyénkben 1973—74-hez képest tavaly 50 százalékkal nőtt az alkoholos állapotban bűncselekményt elkövetők száma. Dr. Somosi György, a Pest megyei KÖJÁL igazgatóhelyettese arról beszélt, hogy az alkoholizmus Magyarországon népbetegség, s hogy a foglalkozási betegségek kialakulását is gyorsítja a szeszfogyasztás. A kémiai növényvédő szerek egy részének a szervezetben történő megkötödését is elősegíti az alkohol. Széles körű összefogással Zárszavában dr. Hárdi István, a Pest megyei Tanács Ideggondozó Intézetének vezető főorvosa — az ülés elnöke — arra. szólt, hogy az alkoholizmus ellen csak széles körű társadalmi összefogással lehet harcolni. Az alkoholistákkal való személyes foglalkozás fontosabb minden adminisztratív intézkedésnél. Akik önkéntesen jelentkeztek elvonókúrára, azoknak 45—50 százaléka gyógyult meg. A kényszer-elvonókúrán részt vevőknél a gyógyulási arány csupán 20—25 százalék. Az alkoholizmus elleni küzdelem hónapjának esemény- sorozatában Foton és Letké- sen tejtermék- és üdítőitalbemutatót, előadást és filmvetítést rendeztek. Monoron antialkoholista előadásra és kiállításra kerül sor. A váci járás és ■ áros alkoholizmus elleni társadalmi bizottsága fórumot szervez a híradás- technikai vállalatnál. V. G. P. kitűzéseinek megismertetését a településen, tájékoztatni a lakosságot az elképzelésekről, hogy megvalósulhasson részvételük nemcsak a végrehajtásban, hanem a tervezésben is. A bizottságnak kezdeményezően kell majd fellépnie minden olyan gazdasági kérdésben, amelynek szociálpolitikai kihatása is van. Egyet lehet érteni dr. Lengyel Zsuzsával, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docensével, amikor a bizottság nevére utalva azt mondja: „Minden gazdasági döntésnek társadalompolitikai kihatása van, s megfordítva: a bármely társadalompolitikai feladat végrehajtása gazdasági vonzattal jár. Ezért is hasznos együttesen vizsgálni az adott kérdéseket. Olyan munkaprogram kell, amely öt esztendőre meghatározza a konkrét — de nem a legapróbb részletekre bontott — tennivalókat.” A helyes szemléletmódot tükrözi a bizottság tagjainak az a véleménye is, hogy a cselekvésre kell összpontosítani. Szívesen vállalják e társadalmi munkát, de a munkát hangsúlyozzák, azzal együtt, hogy az ülésezés a lehető legkevesebb legyen. Tulajdonosi szemlélet Dr. Kányádi Gabriella, a Pest vidéki Járásbíróság tanácsvezető bírója szerint az- a legfontosabb, hogy a bizottság munkamódszerét pontosan, meghatározzák. Melyek azok a legfontosabb megyei célok;' amelyeknek szolgálatába állíthatják képességeiket, hogyan tudnak eredményesen működni, melyek lesznek az első lépések. Hozzátéve: helyes volna, ha a bizottság javaslattevő jelleggel működne, szoros kapcsolatban a települések gazdasági és politikai szerveivel. Meggooidolandók Horváth Andrásnak, a Gördülőcsapágy Művek diósdi gyára főmérnökének szavai, amikor a tulajdonosi szemléletváltozás jelentősége emlékeztet, s lát ebben sok munkát a bizottság számára: „Meg kell tanítani a munkásokat, hogy óvják, sajátjuknak tekintsék a hatalmas értékű gépeket. Megkérdezni tőlük: fordítanák-e annyi gondot a húszmillió forintba kerülő szerszámgép ápolására, mint a Zsigulijukra.” És ugyanez általánosításban: „Nagyon sokat tehetünk a szociálisra tulajdonosi szemlélet kialakításáért, a munkások szakmai és általános művelődésének elősegítéséért.” A bevezetőben is megfogalmazottakat Kiss Imrének, a Budai Járási Építőipari Ktsz elnökének szavai jól illusztrálják: „Mindannyian, akik a bizottságban tevékenykedni fogunk, konkrét feladatokat kérünk, csak akkor bizonyosodhat be, hogy érdemes volt létrehozni, ha munkánk nyoma meglátszik majd a helyi tervek megvalósításában. És mindig együtt kell élni, érezni a lakosság gondjaival. Csak egy példát arról, hogyan is értem ezt. Sok helyütt szorgalmazzák a háztáji kisállattenyésztést, várják a lakosok tevékeny részvételét, ugyanakkor nincs megoldva a felvásárlás. ezért nehéz az előrelépés. De ha csak megállapításig jutunk — keveset végzünk —, javaslatunk is legyen a megoldásra.” Cselekvőkészség Jogosnak érezhetjük Kovács Antalné, HNF Pest megyei titkár, optimizmusát, amikor megállapítja: „Jó érzés tapasztalni azt a cselekvőkészséget, amely az elhangzott véleményekben megnyilvánult. Jól tükrözik a Hazafias Népfront szándékát, törekvését: az ország előtt álló gazdasági és társadalompolitikai feladatok végrehajtására mozgósítani minden állampolgárt. Az első teendő megismertetni, a második elfogadtatni, s a harmadik: széles körű ösz- szefogással teljesíteni a célkitűzéseket. Jó ügy szolgálatában született tehát a Hazafias Népfront Pest megyei gazdaság- és társadalompolitikai bizottsága, s a jó ügyek mindig nemes tettekre sarkallják az embereket. Baumann László A hűtőipar fejlődéséről tanácskoztak a szocialista brigádvezetők A magyar hűtőipar szocialista brigádvezetői szerdán a Csepel Vas- és Fémművek munkásotthonában az iparág fillesztésével kapcsolatos feladatokról tanácskoztak. Dr. Gulyás Béla, a hűtőipar vezérigazgatója beszámolójában elmondotta, hogy a IV. ötéves terv időszakában 63 százalékkal növelték a mirelittermelést. Az iparág az V. ötéves tervben is dinamikusan fejlődik, az előirányzat szerint 55 százalékkal fokozzák a termelést. A magyar hűtőipar üzemei szoros kapcsolatot alakítottak ki a mezőgazdasági termelőkkel. Jelenleg 35 úgynevezett bázisgazdasággal állnak kapcsolatban. A javuló 'alapanyag-ellátás lehetővé teszi a gyártmányválaszték kiszélesítését. A tettek értéke MOST KÉSZÜLNÉK az üzemekben az ötéves tervek és ezek keretében a szociális tervek; a közeli hetekben és hónapokban kerül sor a kollektív szerződések megkötésére. S ha tartós lesz a jó idő, megkezdődik a nagyüzem a mezőgazdaságban is. Mindaz tehát, ami az elmúlt években az előkészületek jegyében pártkongresz- szuson, parlamenti választáson, szakszervezeti kongresz- szusokon lezajlott, ma már a végrehajtás gyakorlati igényével ott van a munkahelyeken. Mit kíván tőlünk az élet? Elsősorban azt, hogy a tervek, elképzelések gyakorlati végrehajtásában a cselekvési egységet biztosítsuk: a párt-, állami, szakszervezeti szervekben, egészen, a párt- és a szakszervezeti bizalmiakig, művezetőkig, brigádvezetőkig. Ilyen összefogó cselekvési egység nélkül nem tudjuk elérni azokat a céljainkat, amelyeket 1976-ra és a következő évekre szólóan magunk elé tűztünk. Hiszen nekünk minden konkrét kérdést — legyen az a termékszerkezet módosítása, a gazdaságtalan termelés visszaszorítása, a munka hatékonyságának növelése — országos szemmel kell néznünk, mert a megoldás, a legkisebb kérdésben is, összérdekeket érint. NAGY JELENTŐSÉGŰ természetesen mindenütt a határozottabb és átgondoltabb irányítómunka. Nemcsak a szaktárcáknál és az államigazgatási szerveknél, hanem a termelőegységekben is. Az biztos; sokkal nagyobb erővel kell segíteni irányítómunkánkkal a termelőegységeket abban, hogy képesek legyenek felülemelkedni lokális érdekeiken. De itt sem beszélhetünk általánosságban. Mindig a konkrét kérdésekben fejeződik ki az irányítómunka minősége: hogyan döntöttek; milyen ért dekeket vettek figyelembe. Az egész élet egy sereg új követelményt támaszt velünk szemben. Ha arra gondolunk, hogy a gazdaságtalan termelés visszaszorítása naiprendre került, akkor ebben a kérdésben konkrét döntések születnek már az idén is. S ez érint munkásokat, vezetőket egyaránt. Az előrelátás, az átgondoltság azért nagyon lényeges, mert különböző területeken dolgozó emberek más munkakörbe kerülnek, más környezetbe, esetleg más szakmát kell tanulniok. Ebből a szempontból a szakszervezeteknek a szerepe igen nagy jelentőségűvé válik. Hiszen biztosítaniuk kell, hogy társadalmunk humanitása megfelelően érvényesüljön ezekben a lépésekben is. MÁSIK VETÜLETBEN vizsgálva a kérdést, felmerül a teljesítménykövetelmények lazasága. Az utóbbi években alig foglalkoztunk a teljesítményrendszerekkel, és emiatt a megye munkásságának többsége nem teljesítménybérben dolgozik. A rendezést nem lehet tovább halogatni, hiszen ez is összefügg a tervszerű, fegyelmezett munkával. De a teljesítménykövetelményeket csak úgy lehet ésszerűen rendezni, hogyha az megértésre talál a munkásság körében. S természetesen akkor, ha a normák tudományos értékkel bírnak, vagy olyan tapasztalati ' alapokon jönnek létre, amelyek biztosítják a normális munkát és elfogadottá válnak a termelőegység előtt is. Gyakorlatilag nagyon jelentős beszélgetés színhelye lesz minden vállalat, mert ebben az alapkérdésben csak nyíltan jelentkező beszélgetésben lehet egységre jutni. E KONKRÉT TENNIVALÓKRA utalva látható, hogy általában és elvileg semmilyen fontos kérdést nem lehet megoldani. Nem elég különböző döntések, intézkedések ismerete és ismételgetése, a végrehajtás menetében mindenkinek megvan a maga helye, szerepe és felelőssége. A felelősségvállaláson van a hangsúly és a hozzáértésen. Nekünk világossá kell tennünk mindenhol, hogy e lépéseinkkel a szocialista társadalmat, a népet szolgáljuk és a központi elgondolások gyakorlati végrehajtásában minden vezetőnek le kell tennie a maga obulusát, félreérthetetlenül. Ez pedig a valóságos munka és a fontos kérdésekben történő véleménynyilvánítás. Azért válnak hangsúlyossá ezek a kérdések, mert az elmúlt években megszoktunk egy bizonyos fajta köny- nyedséget és megengedtünk olyasmit is, amit a szocialista munkaerkölcs tartósan nem bír el — sem vezetőtől, sem beosztottól, sem munkástól, sem technikustól, sem mérnöktől. A szocialista társadalom ugyanis a rend, a fegyelem, a céltudatos törekvések társadalma. Ebből sehol, semmilyen körülmények között nem engedhetünk! A dolgozók tízezrei ezt így is értik és érzékelik megyénkben. A vezetők túlnyomó többsége is ezen a véleményen van. De ez önmagában nem elég. Ennek a véleménynek sokkal nagyobb igényű és eredményű, gyakorlati tettekben kell kifejeződnie. S akik ebben élen járnak, azoknak anyagi és erkölcsi elismerésben is kell részesülniük. A munka alapján ítéljük meg az embert: a cselekvés mutatja meg, hogy ki kicsoda — mert ez az igazi értékmérő! A Ml MUNKAMÓDSZERÜNKBEN a mai tennivalók változtatást kívánnak: az irányításban és a konkrét, kézzelfogható munka iránti igényben. S még valamiben: a dolgozó embert most különösen, szinte naponta meg kell nyerni azokhoz a lépésekhez, amelyeket megteszünk. Ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. S. J. <
