Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

1976. FEBRUÁR 8., VASÁRNAP Hétfő: Nemzetközi szolidari­tási értekezlet az angolai fő­városban — Kormányellenes tüntetés Spanyolországban — Diplomáciai közvetítési kísér­letek a nyugat-szaiiarai válság ügyében — Külügyminiszte­rünk, Púja Frigyes Szingapiír- ban — Tárgyalások Rómában az új olasz kormány megalakí­tásáról. Kedd: Lemondott Moynihan, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete — SALT-tilés Genfben — Antifasiszta erők összefogását sürgetik a portu­gál kommunisták. Szerda: Hazánkba érkezett a Zöld-foki Köztársaság minisz­terelnöke — Saint Ouen-ben megnyílt a Francia Kommu­nista Párt XXII. kongresszusa — Tömeges gyermekrablás Djiboutiban, feszültség Fran­ciaország és Szomália között. Csütörtök: Pártkonferencia Moszkvában — Plenáris ülés Eécsben, a haderöcsökkentési tárgyalásokon — A bolgár pártkongresszus irányelveinek közzététele. Péntek: A Eiztonsági Tanács vitája a Comore-szigetekről — NSZK—brit csúcstalálkozó — London és Reykjavik között is­mét kiéleződött a tőkelialhá- ború. Szombat: A normalizálódás jelei Libanonban — A magyar külügyminiszter Indiában — Laoszi párt- és kormánykül­döttség Hanoiban. Amikor tavaly november '11-én kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot, a külföldi küldöttségek nem vehettek részt az ünnepségen. A re­pülőgépek landolása elmaradt, mert a luandai repülőtér a szakadár szervezetek csapatai­nak tüzében állott. A reakciós pártütők és külföldi támoga­tóik úgy időzítették ezt a tá­madást, hogy végső rohamuk a függetlenség megvalósulásának napjaiban vezessen eredmény­re. Az amerikai pénzen, kí­nai kiképzőkkel, dél-afrikai hátvéddel és idegen zsoldosok­kal föltöltött seregek alig húsz kilométernyire harcoltak a fő­város kapujától. Nem egészen három hónap­pal később — e hét elején — nyolcvan ország és nemzet­közi szervezet delegációinak részvételével nagyszabású nemzetközi szolidaritási kon­ferenciát tartottak Luandában. Szerdán hajnalban a volt gyar­mati kormányzósági palotából kelt szárnyra a felhívás, amely .A. cselekvő együttérzés foko­zására szólított az angolai nép küzdelmével. Alapvető változások követ­keztek be a délnyugat-afrikai országban a két nevezetes idő­pont között. A FAPLA, a né­pi felszabadító hadsereg, a szocialista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió és Kuba, valamint a haladó afrikai ál­lamok támogatásával vissza­verte az ellenséges offenzívat s értékes katonai győzelme­ket aratott. Az ország terüle­tének csaknem kétharmada felszabadult, huszonnégy na­gyobb település közül huszon­egy a népi erők ellenőrzése alatt áll. Az ország északi ré­szén átszorították Zairé-ba az FNLA vert hadait, köztük 600 zsoldost, s a főerőket most dél felé fordíthatják, ahol az UNITA szakadárjait a dél-af­rikaiak erősítik. Időközben a diplomácia frontján is áttörés következett be. Kamerunnal együtt immár huszonöt afrikai ország ismer­te el az MPLA kormányát, s miután a negyvenhat tagot számláló Afrikai Egységszer­vezetben az egyszerű többség is elegendő a felvételhez, el­hárultak az eddigi akadályok. A légtöbbet azonban az a hír árulta el, hogy Mobutu elnök megtiltotta Zairé-ban, az ide­gen zsoldosok Angolába irá­nyuló .,átmenő forgalmát”. Washington azonban nehe­zen tud visszavonulót fújni Angolában, s az amerikai nyi­latkozatok tömkelegé aggódott e héten is az afrikai ország­ban kirobbant krízis kapcsán — a békés egymás mellett élésért. A különös állásfogla­lások háttere, hogy az Egye­sült Államokban úgy állítják be az angölai nép harcának segítését, mintha az ellentét­ben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezett­ségekkel. Természetesen tuda­tos félreértelmezésről van szó: a Szovjetunió változatlanul irányadónak tekinti Helsinki betűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nemzeti felszabadító moz­galmak felkarolása. Angola mellett a héten ala­posan megszaporodtak az af­rikai hírek — hái’om helyi vál­ság kapcsán. Két esetben Franciaország a negatív hős. A francia Afar és Issza terü­Hét nap krónikája Felhívás Luandából iskolabusz és Fűszer-szigetek — További viharfelhők Nyugat-Szahara felett - SALT és EKHT — „Birkózás” az USA-ban - A tőkehalháború dilemmája — Belpolitikai problémák az Ibériai-félszigeten és az NSZK-ban létén (egykori nevén: Francia Mozgalmas volt a hét Euró- ban. Belpolitikai problémák Szomáli-part) fokozódott a fe- pában is. A Francia Kommu- uralják Portugáliát (a leg- szülteég, s a lakosság tömé- nista Párt kongresszusa a tá- újabb hír: jobboldali nagybir- ges áttelepítésére válaszul — voli és közeli jövő kilátásait tokosok földreform-ellenes egy terrorista csoport tömé- mérlegelte az országban sza- tüntetése); Spanyolországot (ott ges gyermekrablást hajtott porodó válságjelentések köze- viszont a polgárháború óta a végre. Amilyen^ mélységesen pette. Olaszországban mégsem legnagyobb baloldali megmoz- elítéli minden józanul gondol- alakul kisebbségi kormány, s dulásra került sor), s az kpdó ember az iskolabusz el- jogos a kérdés, hogy meddig NSZK-t is, ahol az alsó-szász- térítését, annyira fel kell fi- húzódik még a válság. Szaki- országi tartományi gyűlésben gyelni a robbanás igazi oká- tás, nem szakítás? — ez a-di- három kormánypárti képvise- ra: a gyarmatosító politikára lemma a tőkehalháború újabb lő átállása következtében az és a szomszédos Szomália el- csatáival lett hangsúlyos.— ellenzéki kereszténydemokrata leni provokációkra. London és Reykjavik ugyanis jelölt kapott miniszterelnöki A Biztonsági Tanács a Ma- méS mindig nem tudott dű- megbízást, dagaszkártól nem messze fék- lőre jutni a halászati viszály- Réti Erivn vő Comore-szigetek panaszát tárgyalja. E Fűszer-szigeteken, ahonnan a híres francia par­fümipar a legjobb alapanyago­kat kapja, Párizs közreműkö­dött abban, hogy Mayotte szi­getén szeparatista, kiilönválási mozgalom bontakozzék ki. Továbbra is viharfelhők gyü­lekeznek Nyugat-Szahara fe­lett; a volt spanyol gyarmaton több ízben megütköztek egy­mással marokkói és algériai csapategységek. Nagyarányú diplomáciai közvetítő tevé­kenység bontakozott ki; főként Egyiptom, kívüle Szíria, Líbia és, Tunézia is békéltetéssel próbálkozik. Ugyanakkor van­nak olyan hangok, hogy a kairói lépések elsősorban Egyiptom szerepének felérté­kelését szolgálják, amire bi­zony szüksége is van a sinai megállapodást követő elszige­teltségben. A most kezdődő hét ese- ménynaptárából: Hétfő: A Közös Piac külügy­miniszteri értekezlete Brüsz- szelben — Pedro Pires, a Zöld- foki-szigetek miniszterelnöke Varsóba látogat. Kedd: Véget ér a Közös Piac külügyminiszteri konferenciá­ja — Az ASEAN tagállamainak külügyminiszterei a thaiföldi Pattayában értekezletet tarta­nak. Szerda: A laoszi párt- és kormánydelegáció befejezi ha­noi látogatását — Párizsban megkezdi munkáját a nemzet­közi gazdasági együttműködési értekezlet által létesített bi­zottság. Csütörtök: Haderőcsökkenté­si tárgyalások Becsben — Nép- számlálás kezdődik Dél-Vict- namban. Harmincéves a koreai demokratikus kormány Folytatódnak a katonai eny­hülést célzó tárgyalások: Genfben SALT-ülést tartottak, Bécsben plenáris tanácskozás­ra került sor a haderőcsök­kentési értekezleten. A Hoí- burg konferenciatermében vál­tozatlanul nem történt előre­lépés, s a jelek szerint az amerikai elnökválasztási kam­pány kibontakozása, a belhar- cok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormá­nyon belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szin­ten folyik a birkózás, az ango­lai felelősségáthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezé- seken keresztül a leszerelési problémákig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagykö­vet, Moynihan lemondása. A diplomata meglehetően kemény hangot ütött meg a világszerve­zetben (a segély megvonásá­val fenyegette például a ra­koncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykövet is tiltakozott — lemondott, vagy talán a lemondást tanácsolták neki... A LIBANONI RÁDIÓ köz­lése szerint a szombaton dél­után Damaszkuszban befeje­ződtek Frangié libanoni és Asszad szíriai elnök tárgya­lásai. A két államfő ötne­gyed órát tárgyalt négyszem­közt, majd csatlakozott hozzá­juk Karami libanoni és Ajubi szíriai miniszterelnök. SZOMBATON A KÖZÖS KÖZLEMÉNY elfogadásával Manilában véget ért a 77-ek csoportjának harmadik mi­niszteri értekezlete. A VDK-BAN tartózkodó lao­szi párt- és kormányküldött­ség pénteken megkezdte hiva­talos tárgyalásait. . SZOMBATON frankfurti la­kása közelében lelőtték Edvin Zdovc jugoszláv alkonzult. FRANCIAORSZÁG moga- dishui nagykövete telefonon közölte a francia külügymi­nisztériummal, hogy szombat reggel a Szomáliái hatóságok elhozták a francia nagykövet­ségre Frank Rutkowskit, azt a hétéves kisfiút, akit a „Szo- málipart Felszabadítási Front­ja” elnevezésű szervezet tar­tott fogságában. A PORTUGÁL KORMÁNY elhatározta: intézkedéseket hoz annak megakadályozásá­Nemzefközi találkozó Nartterre-ben A szocialista országok sikerei elősegítik a tőkés országok dolgozóinak sikereit Andrej Kirilenko felszólalása a nagygyűlésen Pénteken este nemzetközi szolidaritási nagygyűlést tartottak a franciaországi Nanterre-ben, Hauts de Seine megye közigazga­tási központjában. A nagygyűléseit megjelent az FKP XXXI. kongresszusán részt vevő több kommunista és munkáspárt kül­döttsége. Beszédet mondott /pnlrej Kirilenko, az SZKP Politi­kai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, az SZKP küldöttségének vezetője. Kirilenko biztosította a francia kommunistákat: „A szovjet kommunisták' a to­vábbiakban is mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy az SZKP és az FKP kö­zött a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló szolidari­tás és együttműködés erősöd­jék és elmélyüljön”. „Önökkel együtt fogunk a jövőben is küzdeni az európai béke erősítéséért, az igazsá­gos közel-keleti rendezésért, a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséért” — mondotta Kiri­lenko, majd hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is erő­síteni kell a szolidaritást Chile, Angola, Spanyolország népeivel és el kell ítélni min­den beavatkozási kísérletet Portugália ügyeibe. Kirilenko kijelentette, hogy a szovjet békeprogram meg­valósításának legfontosabb eredménye az új világháború fenyegetésének háttérbe szo­rítása. Nyolcadik forduló Bécsben Cél:az egyenlő biztonság A bécsi Hofburg-palota nemzetközi konferenciatermében a múlt hét közepén, egyhónapos téli .szünet után ismét megkez­dődtek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalások. A megbeszélések kezdete, 1973. október 30-a óta most nyolcadszor találkoznak itt az érdekelt országok képviselői, hogy az eddigi szokásoknak megfelelően heti egy plenáris ülé­sen megkíséreljék közelíteni egymáshoz a két fél, a Kelet és a Nyugat álláspontját. Most kerül napirendre a NATO 1973. de­cember 16-án beterjesztett módosító javaslata is, amelyben elő­ször jelzi, hogy kész a tárgyalások szférájába vonni a közép­európai hadászati térségben elhelyezett atomfegyvereket. Nyu­gaton óriási hírverés követte ezt a bejelentést. Reális kiindulópont, A NATO_javGslat háttaréntó és látszólag konstruktív elemeinek vizsgálatakor azonban ki­derül, hogy ez nem számottevő előrelépés az eddigi nyugati állásponthoz képest. Különösen akkor válik ez világossá, ha ezemügyre vesszük a tárgyalások kezdetén rögzített auapja- vaslatokat. A haderöcsökkentési tárgyalásokon teljes tanácskozási joggal részt vevő négy szocialista ország — az. NDK, Lengyel- ország. Csehszlovákia és a Szovjetunió — már a megbeszélé­sek kezdetén a meghirdetett, célt szolgáló, globális jellegű indítványt terjesztett elő. Ennek értelmében a két félnek eredetileg — egyszerre és egyenlő arányban — 1975-ben 20— 20 ezer fővel, 1976—77-ben pedig összesen 15 százalékkal kel­lett volna csökkentenie haderejét. Emellett, miután Közép- Európában a csapatok és. a fegyverzet harci lehetőségeit a fegyveres erők és a fegyverzet valamennyi fajtájának összes­sége határozza meg, csökkenteni kell a szárazföldi és a lé­gierő fegyverzetét, beleértve a nukleáris eszközöket is. A csökkentés hatálya alá eső külföldi erőket (amerikai, angol, kanadai és szovjet) a nemzeti határok közé kell vissza­vonni, beleértve teljes fegyverzetüket és haditechnikai fel­szerelésüket. A csökkentendő nemzeti erőkön belül pedig (NSZK, belga, ho’-and. luxemburgi, valamint az NDK, len- .gyel és csehszlovák), az egységeket fel kell oszlatni, személyi állományúikat le kell szerelni. ÖnzŐ NATO-javasiaf. A NATO eredeti javaslatát az Egyesült Államok delegációja terjesztette elő. Eszerint az el­ső szakaszban csupán a Szovjetuniónak és az Egyesült Álla­moknak a térségben állomásozó szárazföldi fegyveres erőit és fegyverzetét csökkentenék, mégpedig a két. katonai tömö­rülésnek (a NATO által felbecsült) erőviszonyait figyelembe véve. Amerikai részről ez 29 ezer, szovjet részről pedig 68 ezer főt érintene. A második szakaszban a szárazföldi erőket egyenlő szintre kívánják. leszállítani és ennek mértékét már az első szakaszban rögzíteni szeretnék. Az akkori NATO-ja- vaslat ugyanakkor nem tett említést a légierőről és a térség­ben elhelyezett harcászati nukleáris eszközökről. A két javaslat összevetéséből azonnal kiderül, hogy a NATO Bécsben nem a közép-európai térségben elhelyezett haderők és fegyverzetek koncentrációjának csökkentésére, ha­nem egyoldalú előnyök elérésére törekszik. Éppen azoknak az erőtényezőknek a megbontását szeretné elérni, amelyek lehe­tővé tették az enyhülési folyamat megindulását az európai kontinensen. Ezárt keltett nagy figyelmet a NATO múlt év decembe­rében nyilvánosságra hozott kezdeményezése, amelyről azon­ban hamarosan kiderült, hogy változatlanul a „katonai egyen­lőtlenség” nyugati koncepcióján alapul. Mint Luns NATO-, főtitkár egyik interjújában megemlítette, az Atlanti Blokk felajánlotta, hogy 29 ezer katonával együtt kivonja az Euró­pában raktározott mintegy 7000 amerikai harcászati nukleá­ris robbanófej hetedét. Ezzel szemben 1500—1700 szovjet harc­kocsi és 68 ezer katona visszavonását szeretnék elérni. Nem tett azonban említést az a tóm robb an ói ej ek célbajuttató esz­közeiről, és azt sem lehetett megállapítani, hogy nem elavult (egyébként is lecserélésre ítélt) harceszközöket kívánnak-e elszállítani. A szocialista szándék. ,-------------------------------------- A NATO uj kezdemenyezese az alapj avasatokhoz képest kétségtelenül tartalmaz figye­lemre méltó elemet: a harcászati nukleáris eszközöket bevon­ja a tárgyalások hatáskörébe. De változatlanul az un. „ará­nyos” csökkentés elvéből indul ki és csupán a szárazföldi erők tekintetében ragaszkodik az azonos felső határ koncepciójá­hoz. A szocialista országai? határozott szándéka, hogy a tár­gyalásokon továbbra is kitartóan keresik a közép-európai fegyveres erők és. fegyverzetek csökkentésének útját, mert meggyőződésük, hogy a politikai enyhülést szükségszerűen kö­vetnie kell a katonai enyhülésnek, s mindenekelőtt Eu­rópában. Tolnay László Az FKP kongresszusának munkáját érintve, az SZKP küldöttségének vezetője meg­állapította, hogy a tanácsko­záson nagy figyelmet fordí­tanak a szocializmusért ví­vott harc problémáira. „Eb­ben az idők jelét látjuk. A szocializmus számos ország népeinek napirendjére került. S nemcsak úgy, mint a dol­gozók álma, hanem, mint idő­szerű politikai feladat” — mondotta Kirilenko. A szocialista országok ha­talmas közösségének léte és 'sikere a társadalom fejlődé­sének meghatározó tényezője. A szocialista világrendszer — ezt jól megértik barátaink és ellenségeink is — döntő szere­pet tölt be az antiimperia- lista harcban, s a népek egész felszabadítási mozgalmának támasza. A szocializmus sike­rei olyan fontos külső ténye­zőt képeznek, amely elősegíti, hogy a tőkésországok dolgozói újabb sikereket érjenek el alapvető jogaikért és létérde­keikért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küz­delmükben — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője. Kirilenko a továbbiakban méltatta az SZKP XXV. kongresszusára készülő Szov­jetunió nagy sikereit. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió­ban az életszínvonal emelése olyan tervszerűen és töretle­nül valósul meg, mint a nép­gazdaság fejlesztése. „Még ellenségeink is kénytelenek írni arról, .hogy a Szovjet­unióban már több mint 40 éve nincs munkanélküliség, évti­zedek óta azonos szinten van­nak a legfontosabb fogyasztá­si cikkek árai, valamint a lak­bérek és a közlekedési vitel­díjak. — A szovjet állam törvé­nyei pontosan meghatározzák és megbízhatóan biztosítják a személyiség olyan jogait, mint a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, a lelkiismereti és, vallásszabadság, a személyi­ség és a magánlakás sérthe­tetlensége. Mindezeket a jogo­kat teljes mértékben szava­tolják a szovjet állampol­gárok számára — hangsú­lyozta többek között Nan- terre-ben elmondott beszédé­ben Andrej Kirilenko. ták által javasolt és szervezett népi bizottságok megalakítá­sában. Néhány hónappal Korea felszabadulása után Észak- Koreában szinte minden fa­lucskában, városban, üzemben ott voltak már a népi bizott­ságok — milliók nevében kö­vetelték a földreformot, a ja­pán tőkések által kiépített és egyelőre gazdátlan ipar álla­mosítást. A helyi népi bizottságok képviselői a kommunisták kezdeményezésére 1946. feb­ruár 8-án Phenjanban hatá­roztak: megalakítják Észak- Korea Ideiglenes Népi Bi­zottságát, amelynek elnöke Kim ír Szén lett. A követke­ző években ennek a szerve­zetnek a munkájából szület­hetett meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, szerveződött meg a szocialista állam úgy, hogy eredménye­sen verhette vissza 1950—53- ban az amerikai imperializ­mus fegyveres agresszióját. A szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság a félsziget békéje, a de­mokratikus alapokon történő békés újraegyesítés céljából következetesen síkraszállt Észak és Dél, Phenjan és Szöul párbeszédéért — azért a békés, egységes Koreáért, amelyért harminc esztendeje harcba kezdett a phenjani ta­nácskozás. Harmincöt esztendőn át, 1910 és 1945 között a japán gyarmatosítók igájában síny­lődött Korea. 1945 augusztu­sában a szovjet hadsereg és a szovjet csendes-óceáni flotta — a japán Kvantung- hadsereg elleni megsemmisítő hadműveletben — felszabadí­totta Korea népét. Az 1945. decemberi moszkvai értekez­leten úgy döntöttek, hogy a Koreai Ideiglenes Kormány megalakításának segítésére szovjet—amerikai közös bi­zottságot hívnak életre. A moszkvai értekezlet ha­tározata az volt, hogy fel kell számolni a japán befolyás maradékát is, és életképes, egységes koreai állam létre­jöttét kell segíteni. Délen az amerikai parancsnokság nem hajtotta végre a közösen ho­zott határozatot. Stratégiai támaszpontnak tekintette a 38. szélességi foktői délre fek­vő koreai földet és ennek megfelelően már a megalakult demokratikus szervezeteket, pártokat és bizottságokat be­tiltotta. Északon a szovjet parancs­nokság minden támogatást megadott az imperialistaelle- nes, demokratikus szervezetek megalakulásához. Így alakult újjá húsz esztendei illegalitás után — a Koreai Kommunista Párt, a mai Koreai Munka­párt. A szakszervezetek és más demokratikus szervezetek is részt vettek a kommunis­ra, hogy Portugáliában zsoldo­sokat toborozzanak az FNLA támogatására.

Next

/
Thumbnails
Contents