Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
1976. FEBRUÁR 8., VASÁRNAP Hétfő: Nemzetközi szolidaritási értekezlet az angolai fővárosban — Kormányellenes tüntetés Spanyolországban — Diplomáciai közvetítési kísérletek a nyugat-szaiiarai válság ügyében — Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Szingapiír- ban — Tárgyalások Rómában az új olasz kormány megalakításáról. Kedd: Lemondott Moynihan, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövete — SALT-tilés Genfben — Antifasiszta erők összefogását sürgetik a portugál kommunisták. Szerda: Hazánkba érkezett a Zöld-foki Köztársaság miniszterelnöke — Saint Ouen-ben megnyílt a Francia Kommunista Párt XXII. kongresszusa — Tömeges gyermekrablás Djiboutiban, feszültség Franciaország és Szomália között. Csütörtök: Pártkonferencia Moszkvában — Plenáris ülés Eécsben, a haderöcsökkentési tárgyalásokon — A bolgár pártkongresszus irányelveinek közzététele. Péntek: A Eiztonsági Tanács vitája a Comore-szigetekről — NSZK—brit csúcstalálkozó — London és Reykjavik között ismét kiéleződött a tőkelialhá- ború. Szombat: A normalizálódás jelei Libanonban — A magyar külügyminiszter Indiában — Laoszi párt- és kormányküldöttség Hanoiban. Amikor tavaly november '11-én kikiáltották az Angolai Népi Köztársaságot, a külföldi küldöttségek nem vehettek részt az ünnepségen. A repülőgépek landolása elmaradt, mert a luandai repülőtér a szakadár szervezetek csapatainak tüzében állott. A reakciós pártütők és külföldi támogatóik úgy időzítették ezt a támadást, hogy végső rohamuk a függetlenség megvalósulásának napjaiban vezessen eredményre. Az amerikai pénzen, kínai kiképzőkkel, dél-afrikai hátvéddel és idegen zsoldosokkal föltöltött seregek alig húsz kilométernyire harcoltak a főváros kapujától. Nem egészen három hónappal később — e hét elején — nyolcvan ország és nemzetközi szervezet delegációinak részvételével nagyszabású nemzetközi szolidaritási konferenciát tartottak Luandában. Szerdán hajnalban a volt gyarmati kormányzósági palotából kelt szárnyra a felhívás, amely .A. cselekvő együttérzés fokozására szólított az angolai nép küzdelmével. Alapvető változások következtek be a délnyugat-afrikai országban a két nevezetes időpont között. A FAPLA, a népi felszabadító hadsereg, a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió és Kuba, valamint a haladó afrikai államok támogatásával visszaverte az ellenséges offenzívat s értékes katonai győzelmeket aratott. Az ország területének csaknem kétharmada felszabadult, huszonnégy nagyobb település közül huszonegy a népi erők ellenőrzése alatt áll. Az ország északi részén átszorították Zairé-ba az FNLA vert hadait, köztük 600 zsoldost, s a főerőket most dél felé fordíthatják, ahol az UNITA szakadárjait a dél-afrikaiak erősítik. Időközben a diplomácia frontján is áttörés következett be. Kamerunnal együtt immár huszonöt afrikai ország ismerte el az MPLA kormányát, s miután a negyvenhat tagot számláló Afrikai Egységszervezetben az egyszerű többség is elegendő a felvételhez, elhárultak az eddigi akadályok. A légtöbbet azonban az a hír árulta el, hogy Mobutu elnök megtiltotta Zairé-ban, az idegen zsoldosok Angolába irányuló .,átmenő forgalmát”. Washington azonban nehezen tud visszavonulót fújni Angolában, s az amerikai nyilatkozatok tömkelegé aggódott e héten is az afrikai országban kirobbant krízis kapcsán — a békés egymás mellett élésért. A különös állásfoglalások háttere, hogy az Egyesült Államokban úgy állítják be az angölai nép harcának segítését, mintha az ellentétben állna a Szovjetunió által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. Természetesen tudatos félreértelmezésről van szó: a Szovjetunió változatlanul irányadónak tekinti Helsinki betűjét és szellemét, csakhogy ezzel nem állhat ellentétben a nemzeti felszabadító mozgalmak felkarolása. Angola mellett a héten alaposan megszaporodtak az afrikai hírek — hái’om helyi válság kapcsán. Két esetben Franciaország a negatív hős. A francia Afar és Issza terüHét nap krónikája Felhívás Luandából iskolabusz és Fűszer-szigetek — További viharfelhők Nyugat-Szahara felett - SALT és EKHT — „Birkózás” az USA-ban - A tőkehalháború dilemmája — Belpolitikai problémák az Ibériai-félszigeten és az NSZK-ban létén (egykori nevén: Francia Mozgalmas volt a hét Euró- ban. Belpolitikai problémák Szomáli-part) fokozódott a fe- pában is. A Francia Kommu- uralják Portugáliát (a leg- szülteég, s a lakosság tömé- nista Párt kongresszusa a tá- újabb hír: jobboldali nagybir- ges áttelepítésére válaszul — voli és közeli jövő kilátásait tokosok földreform-ellenes egy terrorista csoport tömé- mérlegelte az országban sza- tüntetése); Spanyolországot (ott ges gyermekrablást hajtott porodó válságjelentések köze- viszont a polgárháború óta a végre. Amilyen^ mélységesen pette. Olaszországban mégsem legnagyobb baloldali megmoz- elítéli minden józanul gondol- alakul kisebbségi kormány, s dulásra került sor), s az kpdó ember az iskolabusz el- jogos a kérdés, hogy meddig NSZK-t is, ahol az alsó-szász- térítését, annyira fel kell fi- húzódik még a válság. Szaki- országi tartományi gyűlésben gyelni a robbanás igazi oká- tás, nem szakítás? — ez a-di- három kormánypárti képvise- ra: a gyarmatosító politikára lemma a tőkehalháború újabb lő átállása következtében az és a szomszédos Szomália el- csatáival lett hangsúlyos.— ellenzéki kereszténydemokrata leni provokációkra. London és Reykjavik ugyanis jelölt kapott miniszterelnöki A Biztonsági Tanács a Ma- méS mindig nem tudott dű- megbízást, dagaszkártól nem messze fék- lőre jutni a halászati viszály- Réti Erivn vő Comore-szigetek panaszát tárgyalja. E Fűszer-szigeteken, ahonnan a híres francia parfümipar a legjobb alapanyagokat kapja, Párizs közreműködött abban, hogy Mayotte szigetén szeparatista, kiilönválási mozgalom bontakozzék ki. Továbbra is viharfelhők gyülekeznek Nyugat-Szahara felett; a volt spanyol gyarmaton több ízben megütköztek egymással marokkói és algériai csapategységek. Nagyarányú diplomáciai közvetítő tevékenység bontakozott ki; főként Egyiptom, kívüle Szíria, Líbia és, Tunézia is békéltetéssel próbálkozik. Ugyanakkor vannak olyan hangok, hogy a kairói lépések elsősorban Egyiptom szerepének felértékelését szolgálják, amire bizony szüksége is van a sinai megállapodást követő elszigeteltségben. A most kezdődő hét ese- ménynaptárából: Hétfő: A Közös Piac külügyminiszteri értekezlete Brüsz- szelben — Pedro Pires, a Zöld- foki-szigetek miniszterelnöke Varsóba látogat. Kedd: Véget ér a Közös Piac külügyminiszteri konferenciája — Az ASEAN tagállamainak külügyminiszterei a thaiföldi Pattayában értekezletet tartanak. Szerda: A laoszi párt- és kormánydelegáció befejezi hanoi látogatását — Párizsban megkezdi munkáját a nemzetközi gazdasági együttműködési értekezlet által létesített bizottság. Csütörtök: Haderőcsökkentési tárgyalások Becsben — Nép- számlálás kezdődik Dél-Vict- namban. Harmincéves a koreai demokratikus kormány Folytatódnak a katonai enyhülést célzó tárgyalások: Genfben SALT-ülést tartottak, Bécsben plenáris tanácskozásra került sor a haderőcsökkentési értekezleten. A Hoí- burg konferenciatermében változatlanul nem történt előrelépés, s a jelek szerint az amerikai elnökválasztási kampány kibontakozása, a belhar- cok éleződése, az övön aluli ütések kedvezőtlenül hatnak a megbeszélésekre. A kormányon belül, a Fehér Ház és a kongresszus között több szinten folyik a birkózás, az angolai felelősségáthárítástól, az újabb és újabb CIA-leleplezé- seken keresztül a leszerelési problémákig. Ennek vetülete volt az amerikai ENSZ-nagykövet, Moynihan lemondása. A diplomata meglehetően kemény hangot ütött meg a világszervezetben (a segély megvonásával fenyegette például a rakoncátlanul szavazókat), s amikor már a brit nagykövet is tiltakozott — lemondott, vagy talán a lemondást tanácsolták neki... A LIBANONI RÁDIÓ közlése szerint a szombaton délután Damaszkuszban befejeződtek Frangié libanoni és Asszad szíriai elnök tárgyalásai. A két államfő ötnegyed órát tárgyalt négyszemközt, majd csatlakozott hozzájuk Karami libanoni és Ajubi szíriai miniszterelnök. SZOMBATON A KÖZÖS KÖZLEMÉNY elfogadásával Manilában véget ért a 77-ek csoportjának harmadik miniszteri értekezlete. A VDK-BAN tartózkodó laoszi párt- és kormányküldöttség pénteken megkezdte hivatalos tárgyalásait. . SZOMBATON frankfurti lakása közelében lelőtték Edvin Zdovc jugoszláv alkonzult. FRANCIAORSZÁG moga- dishui nagykövete telefonon közölte a francia külügyminisztériummal, hogy szombat reggel a Szomáliái hatóságok elhozták a francia nagykövetségre Frank Rutkowskit, azt a hétéves kisfiút, akit a „Szo- málipart Felszabadítási Frontja” elnevezésű szervezet tartott fogságában. A PORTUGÁL KORMÁNY elhatározta: intézkedéseket hoz annak megakadályozásáNemzefközi találkozó Nartterre-ben A szocialista országok sikerei elősegítik a tőkés országok dolgozóinak sikereit Andrej Kirilenko felszólalása a nagygyűlésen Pénteken este nemzetközi szolidaritási nagygyűlést tartottak a franciaországi Nanterre-ben, Hauts de Seine megye közigazgatási központjában. A nagygyűléseit megjelent az FKP XXXI. kongresszusán részt vevő több kommunista és munkáspárt küldöttsége. Beszédet mondott /pnlrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára, az SZKP küldöttségének vezetője. Kirilenko biztosította a francia kommunistákat: „A szovjet kommunisták' a továbbiakban is mindent megtesznek annak érdekében, hogy az SZKP és az FKP között a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló szolidaritás és együttműködés erősödjék és elmélyüljön”. „Önökkel együtt fogunk a jövőben is küzdeni az európai béke erősítéséért, az igazságos közel-keleti rendezésért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért” — mondotta Kirilenko, majd hangsúlyozta, hogy a továbbiakban is erősíteni kell a szolidaritást Chile, Angola, Spanyolország népeivel és el kell ítélni minden beavatkozási kísérletet Portugália ügyeibe. Kirilenko kijelentette, hogy a szovjet békeprogram megvalósításának legfontosabb eredménye az új világháború fenyegetésének háttérbe szorítása. Nyolcadik forduló Bécsben Cél:az egyenlő biztonság A bécsi Hofburg-palota nemzetközi konferenciatermében a múlt hét közepén, egyhónapos téli .szünet után ismét megkezdődtek a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások. A megbeszélések kezdete, 1973. október 30-a óta most nyolcadszor találkoznak itt az érdekelt országok képviselői, hogy az eddigi szokásoknak megfelelően heti egy plenáris ülésen megkíséreljék közelíteni egymáshoz a két fél, a Kelet és a Nyugat álláspontját. Most kerül napirendre a NATO 1973. december 16-án beterjesztett módosító javaslata is, amelyben először jelzi, hogy kész a tárgyalások szférájába vonni a középeurópai hadászati térségben elhelyezett atomfegyvereket. Nyugaton óriási hírverés követte ezt a bejelentést. Reális kiindulópont, A NATO_javGslat háttaréntó és látszólag konstruktív elemeinek vizsgálatakor azonban kiderül, hogy ez nem számottevő előrelépés az eddigi nyugati állásponthoz képest. Különösen akkor válik ez világossá, ha ezemügyre vesszük a tárgyalások kezdetén rögzített auapja- vaslatokat. A haderöcsökkentési tárgyalásokon teljes tanácskozási joggal részt vevő négy szocialista ország — az. NDK, Lengyel- ország. Csehszlovákia és a Szovjetunió — már a megbeszélések kezdetén a meghirdetett, célt szolgáló, globális jellegű indítványt terjesztett elő. Ennek értelmében a két félnek eredetileg — egyszerre és egyenlő arányban — 1975-ben 20— 20 ezer fővel, 1976—77-ben pedig összesen 15 százalékkal kellett volna csökkentenie haderejét. Emellett, miután Közép- Európában a csapatok és. a fegyverzet harci lehetőségeit a fegyveres erők és a fegyverzet valamennyi fajtájának összessége határozza meg, csökkenteni kell a szárazföldi és a légierő fegyverzetét, beleértve a nukleáris eszközöket is. A csökkentés hatálya alá eső külföldi erőket (amerikai, angol, kanadai és szovjet) a nemzeti határok közé kell visszavonni, beleértve teljes fegyverzetüket és haditechnikai felszerelésüket. A csökkentendő nemzeti erőkön belül pedig (NSZK, belga, ho’-and. luxemburgi, valamint az NDK, len- .gyel és csehszlovák), az egységeket fel kell oszlatni, személyi állományúikat le kell szerelni. ÖnzŐ NATO-javasiaf. A NATO eredeti javaslatát az Egyesült Államok delegációja terjesztette elő. Eszerint az első szakaszban csupán a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a térségben állomásozó szárazföldi fegyveres erőit és fegyverzetét csökkentenék, mégpedig a két. katonai tömörülésnek (a NATO által felbecsült) erőviszonyait figyelembe véve. Amerikai részről ez 29 ezer, szovjet részről pedig 68 ezer főt érintene. A második szakaszban a szárazföldi erőket egyenlő szintre kívánják. leszállítani és ennek mértékét már az első szakaszban rögzíteni szeretnék. Az akkori NATO-ja- vaslat ugyanakkor nem tett említést a légierőről és a térségben elhelyezett harcászati nukleáris eszközökről. A két javaslat összevetéséből azonnal kiderül, hogy a NATO Bécsben nem a közép-európai térségben elhelyezett haderők és fegyverzetek koncentrációjának csökkentésére, hanem egyoldalú előnyök elérésére törekszik. Éppen azoknak az erőtényezőknek a megbontását szeretné elérni, amelyek lehetővé tették az enyhülési folyamat megindulását az európai kontinensen. Ezárt keltett nagy figyelmet a NATO múlt év decemberében nyilvánosságra hozott kezdeményezése, amelyről azonban hamarosan kiderült, hogy változatlanul a „katonai egyenlőtlenség” nyugati koncepcióján alapul. Mint Luns NATO-, főtitkár egyik interjújában megemlítette, az Atlanti Blokk felajánlotta, hogy 29 ezer katonával együtt kivonja az Európában raktározott mintegy 7000 amerikai harcászati nukleáris robbanófej hetedét. Ezzel szemben 1500—1700 szovjet harckocsi és 68 ezer katona visszavonását szeretnék elérni. Nem tett azonban említést az a tóm robb an ói ej ek célbajuttató eszközeiről, és azt sem lehetett megállapítani, hogy nem elavult (egyébként is lecserélésre ítélt) harceszközöket kívánnak-e elszállítani. A szocialista szándék. ,-------------------------------------- A NATO uj kezdemenyezese az alapj avasatokhoz képest kétségtelenül tartalmaz figyelemre méltó elemet: a harcászati nukleáris eszközöket bevonja a tárgyalások hatáskörébe. De változatlanul az un. „arányos” csökkentés elvéből indul ki és csupán a szárazföldi erők tekintetében ragaszkodik az azonos felső határ koncepciójához. A szocialista országai? határozott szándéka, hogy a tárgyalásokon továbbra is kitartóan keresik a közép-európai fegyveres erők és. fegyverzetek csökkentésének útját, mert meggyőződésük, hogy a politikai enyhülést szükségszerűen követnie kell a katonai enyhülésnek, s mindenekelőtt Európában. Tolnay László Az FKP kongresszusának munkáját érintve, az SZKP küldöttségének vezetője megállapította, hogy a tanácskozáson nagy figyelmet fordítanak a szocializmusért vívott harc problémáira. „Ebben az idők jelét látjuk. A szocializmus számos ország népeinek napirendjére került. S nemcsak úgy, mint a dolgozók álma, hanem, mint időszerű politikai feladat” — mondotta Kirilenko. A szocialista országok hatalmas közösségének léte és 'sikere a társadalom fejlődésének meghatározó tényezője. A szocialista világrendszer — ezt jól megértik barátaink és ellenségeink is — döntő szerepet tölt be az antiimperia- lista harcban, s a népek egész felszabadítási mozgalmának támasza. A szocializmus sikerei olyan fontos külső tényezőt képeznek, amely elősegíti, hogy a tőkésországok dolgozói újabb sikereket érjenek el alapvető jogaikért és létérdekeikért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelmükben — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője. Kirilenko a továbbiakban méltatta az SZKP XXV. kongresszusára készülő Szovjetunió nagy sikereit. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban az életszínvonal emelése olyan tervszerűen és töretlenül valósul meg, mint a népgazdaság fejlesztése. „Még ellenségeink is kénytelenek írni arról, .hogy a Szovjetunióban már több mint 40 éve nincs munkanélküliség, évtizedek óta azonos szinten vannak a legfontosabb fogyasztási cikkek árai, valamint a lakbérek és a közlekedési viteldíjak. — A szovjet állam törvényei pontosan meghatározzák és megbízhatóan biztosítják a személyiség olyan jogait, mint a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadság, a lelkiismereti és, vallásszabadság, a személyiség és a magánlakás sérthetetlensége. Mindezeket a jogokat teljes mértékben szavatolják a szovjet állampolgárok számára — hangsúlyozta többek között Nan- terre-ben elmondott beszédében Andrej Kirilenko. ták által javasolt és szervezett népi bizottságok megalakításában. Néhány hónappal Korea felszabadulása után Észak- Koreában szinte minden falucskában, városban, üzemben ott voltak már a népi bizottságok — milliók nevében követelték a földreformot, a japán tőkések által kiépített és egyelőre gazdátlan ipar államosítást. A helyi népi bizottságok képviselői a kommunisták kezdeményezésére 1946. február 8-án Phenjanban határoztak: megalakítják Észak- Korea Ideiglenes Népi Bizottságát, amelynek elnöke Kim ír Szén lett. A következő években ennek a szervezetnek a munkájából születhetett meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, szerveződött meg a szocialista állam úgy, hogy eredményesen verhette vissza 1950—53- ban az amerikai imperializmus fegyveres agresszióját. A szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a félsziget békéje, a demokratikus alapokon történő békés újraegyesítés céljából következetesen síkraszállt Észak és Dél, Phenjan és Szöul párbeszédéért — azért a békés, egységes Koreáért, amelyért harminc esztendeje harcba kezdett a phenjani tanácskozás. Harmincöt esztendőn át, 1910 és 1945 között a japán gyarmatosítók igájában sínylődött Korea. 1945 augusztusában a szovjet hadsereg és a szovjet csendes-óceáni flotta — a japán Kvantung- hadsereg elleni megsemmisítő hadműveletben — felszabadította Korea népét. Az 1945. decemberi moszkvai értekezleten úgy döntöttek, hogy a Koreai Ideiglenes Kormány megalakításának segítésére szovjet—amerikai közös bizottságot hívnak életre. A moszkvai értekezlet határozata az volt, hogy fel kell számolni a japán befolyás maradékát is, és életképes, egységes koreai állam létrejöttét kell segíteni. Délen az amerikai parancsnokság nem hajtotta végre a közösen hozott határozatot. Stratégiai támaszpontnak tekintette a 38. szélességi foktői délre fekvő koreai földet és ennek megfelelően már a megalakult demokratikus szervezeteket, pártokat és bizottságokat betiltotta. Északon a szovjet parancsnokság minden támogatást megadott az imperialistaelle- nes, demokratikus szervezetek megalakulásához. Így alakult újjá húsz esztendei illegalitás után — a Koreai Kommunista Párt, a mai Koreai Munkapárt. A szakszervezetek és más demokratikus szervezetek is részt vettek a kommunisra, hogy Portugáliában zsoldosokat toborozzanak az FNLA támogatására.
