Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-08 / 33. szám

1976. FEBRUÁR 8., VASÁRNAP U(Mm> 3 SZOT és TIT egyii ttm üköd és A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat együtt­működési megállapodást kö­tött. A célja az, hogy hatéko­nyabb segítséget kapjon az üzemi, a vállalati és intézmé­nyi ismeretterjesztés. Közösen gondoskodnak arról, hogy a tudományos ismeretterjesztés jobban megfeleljen a munkás­ság, a szocialista brigádok igényeinek, s fokozottan be­vonják a munkahelyi értelmi­séget a tudományos tájékoz- tató-felvilágosító munkába. Az együttműködés — egyebek között — kiterjed a tudomá­nyos ismeretterjesztés tartal­mi céljainak és feladatainak koordinálására, a szellemi és anyagi feltételek összehango­lására, Törzstenyészet A dányi Magvető Tsz évek óta foglalkozik törzslibatc- nyészté-,sei. Állományuk jelenleg 3600 rajnai lúd. A szövetke­zet saját keltetőjében évente mintegy 60 ezer kisliba lát nap­világot. Kicsiny gazdaságok nagy igyekezete Számvetés a Közgyűlés Szigetbecsén és Lóréven Ünnepi csöndű falvakban jártam szombaton, egyszerre két gazdaságban lévén hivata­los a Duna ölelte Csepel-szige- ten. Esztendőzáró számvetés eseményére. Előjáték Szigetbecsén eltévedtem, még jókor reggel. Utóbb kiderült, hogy megtelefonálták: az új irodaházat keressem, de zajos volt a vonal, öt közül négy szó elkallódott a kábelek szö­vevényében, s így történt, hogy egy ütött-jkopott, málló, va'ko- la.tú ház előtt kötöttem ki. En­nek falán volt a tábla: Üj Élet Tsz, de az ajtókon lakat. Vissza a faluba. Szemköztről traktor baktat, a nyeregben fagycsípte arcú jegenyeem­ber. Az új irodánkat keresse! szól, s elmagyarázza azt is, hogy merre. Gyönyörű, kis épület, emeletes, grafitszürke lábakon, verőfénysárga falak­kal, széles szárnyú ablakokkal. Az egyik mögül hamarosan ki­felé tekingeteik a falura. Jelkép-e? Idebent meleg van és olaj- festékszag. A gazdaság elnöke költözködés hangulatú irodájá­ban a beszámolót böngészi át, még utólszor, mielőtt kiáll a közgyűlés elé. Lassan egybe­gyűlik a vezérkar, amelynek a roskatag parasztház1 helyett idéntől ez az új szálláshelye. A vendég tűnődhet: jelké­pe-e a fejlődésnek az új iro­daház? Apró asztalt ülünk kö­rül, akad némi idő a beszél­getésre a közgyűlés kezdetéig, a téma: a paraszti élet for­málódása Szigetbecsén. Rég­múlt dolgokról kár lenne hosz- szan szót ejteni, ami itt tör­tént, hasonlóképpen volt az ország minden táján: 1949-ben vagy húpz agrárproletár ösz- szefogott, később a középpa­rasztok is szövetkezetbe tö­mörültek, majd 1960-tól közös útra tért a falu népe. Mit vé­geztek, mire jutottak? Megtapsolták — Valamennyi tag írásos tá1- jékoztatót kapott a legutóbbi esztendő gazdálkodásáról — mondja Kiss Jenő tsz-elnök, aki a Csallóközből származott ide, előbb tsz-tag volt, majd 1960-tól a gazdaság élén áll. A sokszorosított tájékoztatóból pedig sok minden kitűnik. Ve­gyük hát sorra, mit mutatnak a számok. A tsz nem nagy, 870 hektáron gazdálkodnak, 131 tag — közülük 53 már nyug­díjas, járadékos —, 93 alkal­mazott. Tavaly a tervezett, s a korábbit meghaladó árbevé­telük 29 és egynegyed millió forint volt, ezzel szemben 34 milliót könyveltek el. A nye­reség: 4 millió 300 ezer fo­rint. Az egy tagra jutó napi munkadíj 145 forint volt 1975- ben. A gazdaság 40 mázsa bú­zát és 90 mázsa kukoricát ter­melt hektáronként, jóval fö­lülmúlva az országos átlagot, de még — a kukoricatermesz­tés terén — az iparszerű ter­melési rendszerek eredményét is. Számottevő a zöldségter­melésük, tavaly 250 vagon árut — burgonyát, gyökérzöldséget, paprikát, káposztát — adtak el a megyei MÉK-nek, S aminek a szárszámadáson tapsoltak: 1000 forint támoga­tást terjesztett elő a vezető­ség »nyugdíjas tagjaiknak, s javasolta, hogy részesítsék ösztöndíjban a mezőgazdasági szakmát tanuló fiatalokat, s hogy kamatmentes kölcsönnel segítsék a lakásépítőket. Meg­szavazták. A tizenötödik A szigetbecseinél is kisebb gazdaság a lórévi termelőszö­vetkezet, amelyről a becsei szomszédok így vélekednek — ritkaság az ilyen! —, az or­szág egyik legjobb tsz-e, most is van vagy tízmilliónyi tar­talékuk a bankban. Lórév falunak is kicsi, nem- zeiiiégi település, szerbek él­nek itt, vagy négyszáz lélek. Ide már a zárszámadás kel­lős közepén érkezem. A mű­útról gyalogszerrel juthat az emberfia a művelődési házig, parasztudvaron át mutat utat egy öreg anyó a másik utcá­ba, hol beton a járda, de az utcán rég elhaladt tehergép­kocsik, fogatok keréknyomát őrzi a fagyott sártenger. Akár az orra után is eligazodhat a közgyűlésre igyekvő, a műve­lődési ház udvarán üst, a kon­dorban húsok pirosodnak, s a színpad alatt berendezett konyhában nagy ropogós ke­nyereket szelnek, savanyúsá­got porcióznak az ebédhez az asszonyok. Fönt a színpadon pedig zömök termetű, ünnep- lős, javakorabeli férfi áll a drapériás asztal mögött s néz szembe a fehér terítős hosszú asztálokhoz telepedett mezei hadával: Becseics Lyubomir tsz-elnök tart - beszámolót. Ez a tizenötödik zá^rszámadás Ló­réven. A termet két jókora sárga, s egy kemenceformájú, zöld mázas, koronás tetejű cserépkályha fűti, a hangula­tot valami más. Kék kötényes, feketébe öltözött, ropogós csíz- májú öregek emlékeznek még a másfél évtizede volt napok­ra, amikor azzal álltak az el­nök elé: Ha bevittél minket a tsz-be, mutasd meg, hogyan fogsz kivezetni minket ebből a kavarodásból! Az első évben összeadták a vetőmagot, a ta­karmányt, a második évben visszafizette a közös a tagjai­tól fölvett kölcsönöket, amiből két traktorra s egy kévekötő­arató gépre futotta. 151 tag, többségükben idős emberek, mert a falu ifjabbja úgy dön­tött, az iparban keres megél­hetést. Később visszajöttek, gépszerelőnek, szakmunkás­nak. Érdemes volt A gazdaság 350 hektárán ma 60 tag, 62 alkalmazott gazdál­kodik, s részt vállalnak a munkából a nyugdíjasok is, akik immár hatvannégyen vannak. A gazdaság tavaly több mint 32 millió forintos termelési értéket mutatott föl, s a tervezett négymillió he­lyett 5 millió 391 millió forint nyereséget. Jövedelmük 36,3 százalékát fordították fejlesz­tésre. (Megyei átlagban a ré­szesedés fejlesztés aránya nem éri el a kívánatos 75:25 száza­lékos mértékét.) A közgyűlé­sen természetesen a termelési eredményeket, mint szokás ilyenkor, részletesen ismer­tették: hektáronként 44,3 má­zsát termett a búza, 65,5 má­zsát a kukorica. Az építkezé­sekről, gépvásárlásokról, a tej­termelés szintjének emelkedé­séről, a nyugdíjas tagok tá­mogatásáról — a gazdaság kö­tötte be portáikra az ivóvizet, s 2500 forint segélyben része­sítette őket —, a tagság java­dalmazásáról, a takarékosság­ról, a munkafegyelemről esett még szó. Hosszú l^nne felso­rolni, akár csak téma szerint is, amit ezen a délelőttön gaz­dasági vezető és tag, mérnök­ember és kétkezi munkás fon­tosnak tartott elmondani. De mindenképpen érdemes meg­említeni, hogy az egy tagra jutó kereset tavaly kis híján 41 ezer forint volt a lórévi Dunamenti Tsz-ben. Az alapí­tók föltehetően nem vethet­nek semmit az elnök szemére. Meg tucatnyi Szombaton tucatnyi terme­lőszövetkezetben tartottak még zárszámadást, jóval na­gyobb — több ezer hektáron gazdálkodó — termelőszövet­kezetekben, mint ahol meg­fordultam. Impozánsabb ■ szá­mokat is följegyezhettem vol­na, igaz. De az igyekezet nem minden esetben kötődik a ter­melőszövetkezeti méretekhez. Apor Zoltán Kistarcsai kísérletek Tanácsadás az üzemben Nemcsak válaszolnak — intézkednek is csolatos kérdéssel fordult az államigazgatási tisztségvise­lőkhöz. — Mi is Kistarcsán lakunk, és garázst szeretnénk építeni. Az adóra vonatkozó jogszabá­lyokat azonban nem ismertem. Előzékenyen, udvariasan tudo­másomra hozták, mi a teendő ilyen esetiben. Egyébként több munkatársammal beszélget­tünk a tanácsadó jelentőségé­ről, s valamennyiünknek az volt a véleménye, hogy ez na­gyon hasznos ötlet volt. Az időmegtakarítás — nem kell hivatalokban várakozni — kü­lönösen a családanyáknak je­lent sokat. Hatása a termelésben is jelentkezik Az eddig szerzett tapasztala­tokat így összegezte Franyó János, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyára szakszervezeti bizottságának titkára: — Azt tartjuk a leglényege­sebbnek, hogy az illetékesek hogy a délelőtti _ műszakban | nemcsak válaszolnak a kérdé- végzők és a délután munkába igyekvők egyaránt felkeres­sék az illetékeseket. Eddig két alkalommal ke­rült sor az üzemi tanácsadás­ra. Először Mandur Ferenc, a gödöllői járási hivatal igazga­tási osztályának helyettes ve­zetője és Fekete Jánosné, a kis­tarcsai nagyközségi tanács vb- titkára válaszolt a kérdésekre. Másodszor pedig — ugyan­csak a nagyközségi tanács vb- titkárával — dr. Gyetvai Jö- zsefné, a gödöllői járási hiva­tal igazgatási osztályának ve­zetője igyekezett útbaigazítani a hozzáfordulókat. A Közalkalmazottak Szak- szervezete Pest megyei Bizott­ságának tavaly novemberi ülé­sén a különböző munkamoz­galmak és akciók helyzetét vi­tatták meg. A testület úgr ha­tározott, hogy ez év január el­sejétől kísérletképpen tíz me­gyei vállalatnál megszervezik az üzemi tanácsadó szolgála­tot. Tették mindezt azzal a cél­lal, hogy az államigazgatással kapcsolatos ügyekre megnyug­tató választ kapjanak a dolgo­zók, s ha lehetséges, intézked­jenek is. Az első két fogadóóra A gödöllői járásban a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kis­tarcsai gyárában kezdődött meg ez év januárjában a rend­szeres tanácsadás. A kétheten­ként délután 1 és 3 óra között tartott fogadónapokon a gö­döllői járási hivatal igazgatási osztályának munkatársai, va­lamint a helybeli nagyközségi tanács illetékesei segítenek a legkülönbözőbb problémák megoldásában. A fogadóórák időbeosztása lehetővé teszi, sekre, hanem szükség esetén intézkednek is. Ezzel minden bizonnyal csökken majd a\ hi­vatalos ügyek intézése miatt kivett szabadságnapok száma. Gyárunkban több mint hétszá­za n keresik kenyerüket, döntő többségük lány és asszony, akik Kistarcsán kívül Gödöllő­ről, Kerepesről és Csömörről járnak hozzánk dolgozni. A könnyűipar munkaerőgondja minket is érint: csaknem 90 fonónővel kevesebb áll a gé­pék mögött, mint amennyire szükségünk lenne. Ilyen körül­mények között csak úgy tud­juk megtermelni a tervezett mennyiségű fonalat, ha minél kevesebb munkaóra vész kár­ba. Ebben pedig segítséget je­lent számunkra az üzemi ta­nácsadó. A szolgálat tapasztalatait az első három hónap elteltével értékelik majd az illetékeseik. Ha kedvező benyomásokat sze­reznék, elképzelhető, hogy más üzemekben is meghonosítják a tanácsadást. A kistarcsai példa máris biz­tató. F. G. Hasznos ötlet volt S vajon mi a véleményük a tanácsadóról azoknak, akik az eddigiek során már segítséget kértek? Hortolányi Zoltánná 1951 óta dolgozik a gyárban. Beosztása fonalbevizsgáló, s Kistarcsán él családjával. — A fiam szobafestő, most 19 éves, és szeretnénk neki a 600 négyszögöles telkünkből kiszakítani egy részt, hogy építkezhessen. Nem tudtán, milyen jogszabályok érvénye­sek ilyen esetben, miként tud­nánk megnyugtatóan rendezni ezt az ügyet Tájékoztattak a lehetőségekről, s rövidesen megindítjuk az írásos alcciót a tanácson is. Fekete Sándomé bérelszá­moló építési engedéllyel kap­LATOSZOG Az előítéletek még ma is élnek Tavalyi felmérés szerint az ifclladi Ipari Műszergyár­ban a 364 vezetőd beosztásból 77-et töltött be nő. Az alkal­mazottak vezetőinek 45,8, a fizikai csoportvezetők 17,1 szá­zaléka volt nő. A vállalat a korábbinál is alaposabb elő­készítéssel^ kiválasztással igyekszik javítaná ezen az ará­nyon. Ennek érdekében az V. ötéves terv időszakára veze­tői munkaköri jegyzékeket ké­szítettek olyan beosztásokról is, amelyeknek betöltésére el­sősorban nőket szándékoznak előkészíteni, illetve kinevez­ni. Miként vélekednek maguk, az itt dolgozó nők az előttük álló lehetőségekről? Főző Vilmosné, a terme­lési főosztály programo- sa: — Jól érzem magam a je­lenlegi beosztásomban Igaz, a fejlődési lehetőség megvan. Én Is itt, a vállalat támogatásá­val végeztem el a villamos- ipari technikumot és a mar­xista középiskolát. De nem tu­dom, alkalmas lennék-e veze­tőnek.-7 De hiszen szakszervezeti bizalmi, tagja a segélyezési munkabizottságnak és az osz- tálybizottság vezetőségének! — Az más. Társadalmi funk­Tíz esztendő távlatában Korszerű nagyüzemmé fejlődik az Egyesült Izzó váci gyára Az Egyesült Izzó váci gyárá­ban éveken át rontotta a mun­kahelyi légkört, hogy a terve­ket nem tudták teljesíteni, nem volt nyereséges a termelés. A nagyvállalat vezetői is jól lát­ták, hogy ennyiféle termék gyártásával nem is lehet si­kerrel megbirkózni. A termék- szerkezet változtatásakor vi­szont az okozott gondot, hogy az emberek közül sokan ag­gódtak, mi lesz, ha munkahe­lyük megszűnik, s olyan mun­kát kell majd megtanulniuk, amiben csak sokára szerezhet­nek megfelelő gyakorlatot —s emiatt keresetük csökken. Négyszeres teljesítmény Aggodalmuk feleslegesnek bizonyult, erről a héten tervis­mertető munkásgyűlésükön is meggyőződhettek. Kerényi László, a gyár igaz­gatója elmondotta, hogy a vá­ci gyár jövőjéről végleges dön­tés született. A sokféle termé­ket gyártó középüzem a követ­kező 10 évben korszerű nagy­üzemmé fejlődik. Első lépcső­ként a lámpa- és fénycsőgyúj­tó, a spirál-izzószál, és néhány más alkatrész termelését szün­tetik meg, illetve más gyárak­ban készítik azokat. Vácott új beruházásokkal és gépsorok vásárlásával a fény­cső-, az üveggyártás, a félfém alkatrészgyártást és a gépal­katrészek termelését fejlesztik. A fénycsőüzemben három gépsor már dolgozik, s a kö­zeljövőben két újabbat is munkába állítanak. Szerződést kötöttek egy újabb gépsor vá­sárlására is, amely a jelenlegi gyártósorok teljesítményének négyszeresére képes. Három év múlva itt készül el Európa legkorszerűbb üvegcső­gyára, de a jelenlegi üveggyár teljesítményét addig js növe­lik. Mivel az alkatrészgyártás és az új üveggyár számára már kevés a hely, a szomszédos ut­cák felé terjeszkednek. Rövi­desen megkezdik e területek kisajátítását. Megbeszélés: "személyesen Bár a rekonstrukció sürgős — hiszen az ötéves terv végé­re a váci gyárnak meg kell kétszerezni termelését, gondos­kodnak arról is, hogy minden­ki megtalálja a helyét az át­szervezett gyárban. A megszű­nő üzemek dolgozóival a ve­zetők személyesen megbeszélik az új munkalehetőségeket. Nem kell félniök attól sem, hogy anyagilag rosszabbul járnak, például a fénycsőgyártás dol­gozóinak fizetését 20 százalék­kal emeli a nagyvállalat. Cse­rébe — természetesen — az üzem termelésének növekedé­sét várják. Szombaton és vasárnap Az üveggyár egyik brigádja vállalta, hogy társadalmi mun­kában segít a fénycsőgyártó gondjain, Ugyanis több száz­ezer fénycső gyűlt össze a rak­tárakban, de még kevés a munkáskéz, nincs aki ellen­őrizze a fénycsövek minőségét. A brigád szombatokon és va­sárnapokon elvégzi ezt a fel­adatot és a munkabért az óvo­dák és a nyugdíjasok támoga­tására ajánlja fel. A mozga­lomhoz több brigád csatlako­zott. Cs. A. ció. A gazdasági vezetés ne­hezebb. Ügy megoldani, hogy a' főnököknek és a beosztot­taknak is jó legyen. A férfiak is jobban és hamarább meg­bírálják a női vezetőt... Balta Józsefné, az I-es gyáregység elektromos la­katos szakmunkása: — Azt hiszem, a lehetőség minden dolgozó számára adott. Én betanított munkás­ként jöttem ide. Itt szereztem szakmát. Részt vettem KISZ- és pártszervezett továbbkép­zésen, elvégeztem a marxista középiskolát, most az esti egyetemre járok. Jelenleg cso­portvezető vagyok. Hogy vál­lalnék-e magasabb beosztást? Azt hiszem még készülnöm kellene erre. A felkészülés legjobb módja a társadalmi, tömegszervezeti munkáiban szerzett gyakorlat, amit a vál­lalati és a járási pártbizottság tagjaként alkalmam van elsa­játítani és a tanulást, amely olyan dolgokat is feltár az ember előtt, melyek felett ko­rábban átsiklott volna. Bán Mihályné, az I-es gyáregység főművezetője. Érettségivel betanított mun­kásként kezdte a galvani­zálóüzemben, majd a vállalat ösztöndíjasaként elvégezte Kecskeméten a műszaki főis­kola gépész-automatika üzem­mérnök szakát, beosztott mű­szaki, végül főművezető lett. Időközben gépész műszaki ta­nár képesítést is szerzett és... két gyerek anyja lett. — Az előítéletek még ma is megvan­nak a férfiakban — mondja. — Ezért nem könnyű a nők érvényesülése. De a vállalat vezetősége kimondottan tá- mo&atja a nőlcet, s akiben van ambíció, az kihasználhat­ja a lehetőségeket. Az én te­rületemen sok nő dolgozik, és elég magas a női vezetők ará­nya. Ügy hiszem, én is szép karriert futottam be. S talán még előbbre is léphetek. — Mit szólt a család a fő­művezetői kinevezéshez? — A férjem együtt örült ve­lem. — Azóta többet segít az ott­honi munkában? — Hát... nem, ezt nem mondhatom. De szerencsére édesanyám otthon van. Sokat segít, és ellátja a gyerekeket is. így a megnövekedett mun­kahelyt feladataimnak is ele­get tudok tenni. — S aki nem tudja így megoldani? — Ez igaz. Az akarat, a vállalati lehetőség, támogatás mellett egy nőnek a kedvező feltételekre is szüksége van. Vagy talán a női feladatkört meghatározó társadalmi szem­lélet gyorsabb változására ... U T. < 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents