Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-05 / 30. szám
4 1976. FEBRUAR 5., CSÜTÖRTÖK Kiá l liló termekben Tűzzománc, batik, festészet Raiieiy Mária tkiksi tárlata - Két múzeumból Tápiószeléu Radóczy Mária képzelete nem apad, szorgalma sem csökken. Lelkesítő vonása művészi tevékenységének ez a hiteles fáradhatatlanság, ez a kiállítási kedv, mely országjáró kőrútján most újra visz- szaérkezik Pest megyébe, ezúttal Dabasra. Üj művekkel. Megújulással. Eddig is uralta meseösvényen szerkesztett világát tiszta, egyszerű képi eszközökkel. Most ebben is változás történt. Vonalvezetése hálózatosabb, arabeszkek rajzanak a főalak szilárd központja körül, virágszirmokból madarak születnek, rózsakehelyből asszony. Démonikusabb is, bonyolultabb, mert az eredeti élmény tapasztalásokkal is gyarapodott, s ebben már a csalódás is jelenidő. Formái is összetettek, a természet képlete együttes növény-, állat-, emberalakzatokkal jelenik meg. Vidámsága is árnyalódott. Jegyespárja lehajtott fejjel áll, nemcsak derűt, várakozást, hanem tiszta szomorúságot is hordoz egymás felé irányuló közös tekintetük. A hajdani mézeskalácsos Radóczy-világ megmaradt, de egyúttal átalakult. Három királylánya kedves ötletnek tűnik, de Juditot centrumba állító „Kékszakállú" kísérlete új, festői magatartást tükröz. Bartók értelmezése most drámaibb, saját belső történéseivel közelíti meg a boldogságkeresés ismétlődő és mindig időszerű, Bartók zenéjében is elkiáltott, az ő batikján is megjelenő állomásait. Amitől féltettük, nem következett be. Nem maradt meg színekkel érlelt batikiainak, tűzzománcainak mesékhez kapcsolt ösvényén, ezt a népművészeti nyomtávot szerelemmel, gyermekkel gyarapodott életének új elemeivel újította meg. Életének új állomása lett új műveinek forrása tisztán, magabiztosan az illusztráció örvendetes "Csökkenésével. Ezt a bátrabb kitárulkozást üdvözöljük dabasi kiállításán, mely pályájának újabb korszakát jelenti. Vértesi Péter A szombathelyi festőművész alkotásait a budapesti Fényes Adolf-teremben szemlélhetjük meg február 22-ig. „Rendteremtő elme”, ahogy Rózsa Béla jellemzi művészetét a katalógus előszavában. Rendteremtő és ökonomikus. Jól gazdálkodik erőivel — nem sietteti fejlődését, de nem lassítja képzeletét. Hiteles erőegyenlegben szervezi formai együtthatóit élményeivel, biztosítja a kép oldalszárnyait, megteremti az előőrsöket, hogy folytatni tudja saját törvényeivel a már létező festői eszményeket. Ott kapcsolódik be a Vértesi-kép a gondolat forgalmába, ahol valami befejezetlen a fontos források termő sodrásában. Vagyis, ahol indokolt a nyitás, ahol még feldolgozatlan a képi lelőhely. E többszörös komolyságból adódik, hogy művészetének valóságos elemei szilárd kontaktusban találkoznak elvonatkoztatásaival. Mindez semmiképpen sem jelent azonban kompromisszumot, hanem a mai festészet optimumát keresi a különböző eszközök egységesített rendszerével, s hozzácsatolja csöndes igénnyel, de annál szívósabban saját líráját. Így művei elegánsak, korszerűek és egyéniek, festmény-tulajdonnevek, egy van belőlük véglegesen az egész világon. Ez jelenti értéküket is, a megismételhetetlenség. Az a tény, hogy eleve egyedi történéseket jelölnek, meghatározzák a mindig egyéni formát, mely nem akarnok- ságból, hanem a mű belső igazságából születik. Ezáltal A megrokkant élet az öregség szűkülését is érzékelteti a táj eleve adott méltóságában elhelyezve, a reményt is felkeltve. Bátran pontos. Sem a lel- kendezést, sem a lemondást nem fogadja el a Vértesi-kép használható kiindulásnak, csak megalapozott élmény és festői tapasztalat megszerzése VIHARMADAR Vértesi Péter grafikája után engedélyezi önmaga számára az új mű formálását. Természetes és összetett. Tekintet nélküli arcai jelzik, hogy az ember maga táj, s az Anyaság-hun is a gyermek az egész környezeté, az testesül benne, a táj is, a jövő is, nemcsak az ember. Ez a kiegyenlítődés festői ars poeticája, ez az egyeztetés nem udvarias, hanem tudatos. A hajló figura kicsit önarcképe is, fákban, emberi formáikban is jelentkezik, ezzel a tisztelettartással hódol Szentendrének, melyet képpel is, magatartással is kifejezésre juttat. Bálint Endre és Chagall befejezetlen irányait használja fel saját kibontakozásához, nem fél vállalni motívumaikat, mert bízik ténylegesen is létező önállóságában. A humánum és a szépség egybevágó, egymástól elválaszthatatlan tartozék nála, szintézis felé haladó kettős törvény, minden műve nyitány, lehetőség, indulás, készülődés, a természet és a gondolat első órája. Juhász Gyula ötvösművei A budapesti Toldi mozi klubja induló tehetségeknek ad kiállítási, azaz fejlődési lehetőséget. Itt mutatkozik be Juhász Gyula ötvösművész, aki legutóbb a Hotel Volga szalonjában szerepelt figyelemre méltó felkészültséggel. Most térplasztikákkal jelentkezik, szobrásszá akar előrelépni. ' Törekvései igényesek, mindenképpen indokolt megtekinteni tárlatát. Ehhez érdekes egyezésként segít hozzá a Toldi mozi, ahol a kiállítással párhuzamos időben mutatják be „A bronz karkötő” című szenegáli filmet: egzotikumot, ötvösmunkát és jövőt idézve, akár Juhász Gyula tárlata. Kuru ez D. István A Munkácsy-díjas érdemes művész az alföldi táj igaz megszállottja. Kamarakiállításán Budapesten, a József körút 70-ben a pásztorok és puszták festőjeként lép újra elénk magabiztos rajztudással, őrzött világszemlélettel. Talán legfőbb értéke abban rejlik, hogy képes megtalálni és kifejezni figura és környezet egységét. Igaz, szekérre ült gubásait nem tudja túlszárnyalni, eddigi főműve pályájának elejéről való. Megbízható értékei újabb metamorfózisra sürgetik, mely nagy méretben eredményezheti művészi világának szintézisét. Erre szükség van, hiszen hivatott arra, hogy megörökítse a magyar tanyavilág történelmi változásait, új, vizuális képlettel nagy falfelületek síkjára tömörítve. Illusztrációk a Fausthoz Ha jól figyel az ember, akkor Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumban is európai kincsekre bukkan. Itt ugyanis a budapesti Petőfi és a ioeimari TV Galga menti napok a képernyőn Hévízgyörk község Gödöllőtől 13 kilométerre fekszik a Galga völgyében. Tanácsa és termelőszövetkezete közös a szomszédos Baggal. Az utóbbi időben jó hírt szerzett a falunak a több mint 5 esztendeje alakult asszonykórus. Erről a településről szólt tegnap este a televízióban a Gotpa menti napok című film első része. A három folytatásban képernyőre kerülő dokumentumjáték rendezője, riportere és forgatókönyv-írója — mint már megírtuk — a falu szülötte, Pauló Lajos. Az asszonykái-usn-aik mindössze 11 tagja van, véleményük mégis mértékadó. A hé- vízgyörkiek gondolatainak avatott tolmácsolói. Nemcsak a népdaléneklés, hanem a termelőszövetkezetben, a háztáji gazdaságban végzett munka is fontos része életüknek. Pauló Lajos, a rendező, felismerte ezt az egyezést; egy kis közösséget választott ki ahhoz, hogy megismertesse a nézőt o nagyobb közösséggel, a faluval. Pauló Lajos, a riporter, a múltról, a jelenről és a jövőről egyaránt kérdezett. A válaszok pedig elvezették a nézőket Hévízgyörkre: a beszélgetések során a múltbeli sérelmek, hibáik, mai harcok és holnapi tervek is megfogalmazódtak. A rendező jó segítőtársa volt Sólyom László operatőr. Pauló Lajos nem érhette meg a bemutatót, a filmen az utolsó simításokat nagy hozzáértéssel, a szerkesztő, Pome- zanski György végezte. A következő két rész pénteken és szombaton látható a képernyőn. ö. E. JÜLLA SZÉP LEÁNY (BALLADA) Radóczy Mária tűzzománca irodalmi múzeum jóvoltából nyílt meg a két évszázad Faust-illusztrációt összegező, kiállítás.. A február 15-ig látogatható tárlat érdekes meglepetéssel szolgál. Azzal, hogy Delacroix, Barlach, Fritz, Cre- mer minden elmélyültsége és bravúrja mellett a legszebb illusztrációk Goethe rajzai, éppen azért, mert nem illusztrációk, hanem a Faust kép- utóvédjei, rajzelőőrsei, olyan elemek, melyekből nem lett irodalom, olyan gondolati melléksziget, mely Goethében kavargóit, de csak rajzban valósult meg. Ez azt jelzi, hogy a mű olyan megvalósulás, mely a szándékot illetően mindig gazdagabb és szövevényesebb a kivitelezésnél, azt jelzi, hogy a mű véglegesítése és befejezése még a mesterművek esetében is szegényítést jelent. Szegényítést még akkor is, ha éppen ezáltal testesül az idő maradandó oszlopává. Losonci Miklós Ginjén Szombaton este a televízió Alakok és ablakok címmel szovjet szerzők derűs írásaiból sugárzott műsora. Az adás Ginjári: Unalom című jelenetével kezdődött. A Rádió- és Televízióújságban is így szerepel a szerző, akarom mondani a szerzők neve: Ginjári. Lapunk tévékritikusa is így intőbbek között a műsorról: „De szombatig ki tudott például Ginjáriról.. .»* Nem tudtak róla, mert ilyen nevű szerző nem létezik. Először is hárman vannak, három szerzőt takar ez a név. Másodszor pedig rosszul írták le a nevüket. Ginrjári. Így kell írni. Gingyin, Rjábkin és Ri- zsov a becsületes nevük. Ebből született a Ginrjári. Azért jutott eszembe ez a dolog, mert a világhírű szovjet művész, Rajkin és társulata éppen hazánkban vendégszerepei. Mi köze a két dolognak egymáshoz? Megmagyarázom. „Rajkin színházának sokáig egyedüli szerzője Vlagyimir Poljakov volt. Amikor Polja- kov Moszkvába költözött, Rajkin másokkal kísérletezett. Végül három főiskolás, Gingyin, Rjabkin és Rizsov csoportjánál kötött ki. Igaz, hogy azok közben elvégezték tanulmányaikat és villamosmérnökök lettek... Ez az írói hármas tehát a kisszínpad házi szerzői gárdája, ök írják a műsor nagyobb »részét a közös Ginrjári néven.” Ján L. Kalina: A kabaré világa című kötetéből való a fenti idézet. És Kalinánnk hinni lehet, mert ő az európai kabaré történetének kutatásával is foglalkozik. K. Gy. M. Vendégművészek nagy szerepekben Külföldi énekesek, táncosok az Operaházban A hagyományokhoz híven februárban is több rangos külföldi énekes és táncművész vendégszerepei az Operaház, illetve az Erkel Színház pódiumán. Alexandrina Milcse- va, a szófiai operaház vezető mezzoszopránja kedves vendége a magyar zeneértő közönségnek. Korábbi sikerei után ismét azt a szerepét formálja meg, amellyel hatalmas sikert aratott. Február 8-án az Amnerist énekli az Aidában, 6-án Marfa szerepét alakítja a Hovanscsina című zenedrámában. Donald Mcintyre, napjaink egyik legnagyobb baritonja Űj-Zélandban született. Az első teljes Niebelung gyűrűje ciklust 1973-ban énekelte Bay- reuthban, s ugyancsak őt kívánják felléptetni az idei ünnepi játékokon, az ősbemutató centenáriuma alkalmából. A nemcsak Wagner megformálásairól világhírű énekes 24-én a Walkürben, 27-én pedig a Siegfriedben lép fel Wotan, illetve a vándor szerepében. Néhány évvel ezelőtt, a pár- mai Verdi-énekversemyen indult Jósé Carreras spanyol tenorista nemzetközi karrierje. Parádés szerepek sorát énekelte a világvárosok legnagyobb operaházaiban. Carreras az Álarcosbál február 28-i, valamint a Bohémélet március 2-i előadásán mutatkozik be a magyar közönségnek. Két táncos ismerteti meg művészetét a magyar közönséggel, a 13-i Rosszul őrzött lány Erkel Szinház-beli előadásán. Merle Park és Nicholas Johnson egyaránt magasan jegyzett szólista. Merle Parkot elsősorban klasszikus táncosnőként tartják számon, Nicholas Johnson egyike a legkiválóbb virtuóz táncosoknak. Mindketten a Royal Balett- társulat tagjai. , HETI FILMJEGYZET Ha megjön József Monori Lili, a Ha megjön József egyik főszereplője. Ha József megjön, semmi nem történik. És éppen ez az egyik legelfogadhatatlanabb mozzanata az új magyar filmnek, melyet Kézdi Kovács Zsolt írt és rendezett. József a film utolsó kockáin érkezik meg, valahonnan a Földközi-tenger partjáról, több hónapi távoliét után, s a repülőtéren fiatal felesége és elvált édesanyja várja. A család, melyet itthon hagyott, hogy alig egyhónapi házasélet után hajóra szálljon. József ugyanis tengerész, s a mediterrán kikötőket járja. Mindenhonnan küld egy képeslapot, a szokványos szöveggel, amely mindig azzal végződik, hogy hiányoznak az otthoniak, vágyódik felesége után. Csakhogy eközben otthon — azaz itthon, Budapesten, pontosabban: Újpesten — történik egy és más. Mária, az ifjú feleség, apró, de hatásos, kedves kellemetlenkedésekkel szórakoztatja anyósát, aki a fia kedvéért nyel és tűr. Hogy az ő élete se legyen eseménytelen, összeszűri a levet az egyik munkatársával. Mária sem marad el az anyós, Ágnes mögött: felcsíp egy belevaló, vagány és főként a lényegre törő sofőrt, aki alaposan megvigasztalja József távolié lében. A munkahelyéről elmaradozó Máriát még a főnöknője elegáns lakásába is beszerzi takarítónőnek. Ám a sofőri vígasztalás nem marad következmények nélkül. Mária enyhe idegösszeomlást kap, ripityára töri a jómódú főnöknő lakásberendezését, majd a monori vicinálison, a vécében, spontán abortál. Újabb idegösszeomlás. Az anyós ápolja, majd amikor a viharos életű Mária felgyógyul, nyomban kikezd az anyós új fiújával. Ez már Ágnesnak is sok. Óriási veszekedés tör ki, majd minden elcsitul, ülnek a heve- rőn, s várják Józsefet. A várakozás színhelyét később átteszik a Ferihegyi repülőtér központi épületiének teraszára. József megjön, és semmi nem történik. A történet, mint a fentiekből is kiderült, itt és ma játszódik. Erre utalnak a helyszínek, a lakótelepi lakás, a gyári környezet, az utcák, terek, a délutáni csúcsforgalom, erre utalnak a dialógusok, mivel hogy magyarul hangzanak el. De ha még- annyi utalással igyekszik is a mához kapcsolni ezt a történetet Kézdi Kovács Zsolt, nem tudja sem hitelessé, sem maivá formálni. Vegyük sorba a sem -eket. A film képi és tárgyi rétegében az utolsó apróságig a hitelesség, a realizmus látszatát óhajtja kelteni. Eredetiek a külső és belső helyszínek, a lakás, a gyár, a belvárosi és külvárosi utcák, a ruhák — szóval azt a benyomást kelti bennünk minden, hogy itt nincs semmiféle áttétel, jelkép, itt minden egy-az-egyben értendő. Ugyanekkor maga a történet olyannyira konstFolytassa, A felújításra kerülő Folytassa!... sorozat új (azaz régi) darabja a westemfilmek paródiája, vagy inkább: a műfaj rossz tucatművelt óhajtja kifigurázni. Módszere: a vadnyuruált, hogy bár egyes mozzanataiban valódinak tetszik, igazzá mégsem válik. Főként azért nem, mert hőseinek rajza hiteltelen. Idegesítően kiagyalt jellemük visszataszító, Mária például slampos, tunya, buta, mosdatlan, rosszindulatú, primitív, s valószínűleg egy kissé nimfomániás is. Erkölcsi gátlásai nincsenek, szociálisan összeférhetetlen, dolgozni nem tud és nem szeret, még a sofőrrel — és egy egyetlen estére szóló alkalmi „krapekkal” — is úgy fekszik le, mint akinek ez is mindegy. Ágnes, az anya és anyós, kopott, ideges, klimaxkorban levő asszony, aki a hajdan elromlott házasságát most — s valószínűleg azóta is — sűrűn váltogatott (de egyáltalán nem megválogatott) férfiakkal kompenzálja. Ennyi patológia azért már sok két munkás- asstzonyban. A maiság is csak látszat a filmben, mert ezzel a történettel, ezzel a pszichológiai felállással a film akár az ókorban is játszódhatna. A legmeghöfekentőbb azonban az, amit az elején mondtam: József hazaérkezik, s a film alapján biztosak lehetünk benne, hogy .sem az anyja, sem a felesége egy szót sem fognak szólni neki arról, ami közben, távolléte alatt itthon velük történt. S ugyanilyen biztos, hogy József se számol be a maga kis kalandjairól, melyek a több hónapos távoliét alatt különböző kikötőkben vele megestek. Tehát nem elég, hogy Kézdi Kovács primitív ösztönlényeknek ábrázolja ezeket a munkásasz- szonyokat, akiknek sem erkölcsi, sem emberi gátlásaik nincsenek, s akik a társadalmi és morális tudatosságnak olyan alacsony fokán állnak, mint a múlt héten bemutatott Keserű csokoládé tyúktenyésztő olasz vendégmunkásai — még azt is érzékelteti, •hogy „ilyen az élet”, meg hogy „mintha mi sem történt volna". Magyarán: jószerivel szentesíti ezt az ábrázolásmódot, ezt az ítéletet, s ezt az erkölcsöt. Azt már nem is lényeges megemlíteni, hogy a film tele van indokolatlan és teljesen külsődleges Ignmar Bergman-i hatásokkal, de Bergman emberi — lélektani igazsága nélkül. Ahogy mondani szokták: a fim ettől akár még jó is lehetne. Mint ahogyan az egyébként igen jó színészekről is közhely elmondani: nem erre érdemesek. Ruttkay Éva játsz- sza Ágnest; alkatától, színészi stílusától idegen feladatot old meg láthatóan feszengve. Monori Lili Máriát hitelesen formálja meg, de ez a fiatal nő annyira taszító, hogy a legjobb alakítás sem tudja elfogadtatni. Koncz Gábor — a sofőr — és Ronyecz Mária — a jómódú főnöknő — sablonszerepeket kaptak. Amint az lenni szokott, a film fényképezése kitűnő — Kende János munkája —, de egy sikertelen filmben még ez sem számíthat igazán dicséretnek. cowboy! gáti filmek valamennyi ismert fordulatát, figuráját, kellékét összezsúfolja, s ezt a sablonhalmazt „fapofával” adja elő. Takács István 1 i i
