Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

1976. FEBRUAR 25., SZERDA Hinton LEONYID BREZSNYEV ELŐADÓI BESZÉDE ■tatai kell, mivel szerves részét ké- pézi a most folyó és a távlati ter­vezésnek, olyan támpontokat ad, amelyek ismerete nélkül elkép­zelhetetlen a sikeres gazdaságirá­nyítás. A tudományos és műszaki forra­dalom alapvető változásokat kö­vetel a gazdasági tevékenység stí­lusában és módszereiben, hatá­rozott harcot igényel a vaskalapos- sággal, és rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk rá, számol­junk vele. Követeli a tervezés és a gazdasági ösztönzés tökéletesítését, annak érdekében, hogy olyan vi­szonyokat hozzunk létre, amelyek teljes mértékben »előmozdítják az egész láncolat minél gyorsabb vé­gigjárását — a találmánytól a tö­megtermelésig. Mindez a legteljesebb mértékben pártfeladat. És talán egész gazda­sági építőmunkánkban nincs ma aktuálisabb és felelősségteljesebb feladat. A mezőgazdaság további fejlesztése össznépi feladat A mezőgazdaság területén a párt két egymással összefüggő célt tűz ki. Az első: az országot megbízha­tóan el kell látni élelmiszerrel és mezőgazdasági nyersanyaggal, és ehhez mindig elegendő tartalékkal kell rendelkezni. És a második: to­vább kell haladnunk a városi és falusi élet anyagi és kulturális vi­szonyainak közelítése útján, ami programunk követelményeiben sze­repel. Realisták vagyunk Jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés mi­nőségi átalakítása időt, munkát, ha­talmas befektetéseket igényel. Mi több: számos, elsősorban objektív történelmi okokból csak az utóbbi időben kezdtünk nagy anyagi eszkö­zöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesztésére. A szovjethatalom évei alatt a mezőgazdaságra fordí­tott 320 milliárd rubel beruházásból 213 milliárd az elmúlt két ötéves terv időszakára esett. A mezőgazdasági beruházások há­rom alapvető területre összponto­sultak: Gépesítés. A kolhozok és a szov- hozok az elmúlt tíz év alatt több mint 3 millió traktort és 900 000 be­takarító kombájnt, 1 millió 800 ezer teherautót és különleges gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más me­zőgazdasági gépi berendezést kap­tak: a mezőgazdasági munka ener­giaellátottsága megkétszereződött. Talajjavítás. 6,4 millió hektár öntö­zött és több. mint 8 millió hektár lecsapolt területet állítottak a mező- gazdasági termelés szolgálatába. Ke- mizálás. 1966-tól 1975-ig a műtrá­gyák felhasználása 2,8 szeresére, a kémiai növényvédő szerek felhasz­nálása kétszeresére nőtt. Mindez szilárd, megbízható ala­pot teremtett, amelyen a mezőgaz­daság, a gazdaság magasan fejlett szektorává válik. Ezen a téren már érzékelhető eredményeket értünk el. Az új ötéves tervben a mezőgaz­daság fejlesztésére a tervek szerint 172 milliárd rubelt fordítunk, vagy­is 41 milliárddal többet, mint az el­múlt ötéves tervben. A mezőgazdasági termelés évi át­lagos volumenét a tervek szerint 14—17 százalékkal kell emelni az elmúlt ötéves tervhez képest. Az évi gabonatermést átlagban minimálisan 35—40 millió tonnával kell növelni. Sok a tennivalónk az állattenyész­tés területén is. Meg kell gyorsítani az intenzív módszerek bevezetését, növelni kell a termelékenységet és növelni a szarvasmarha- és szár­nyasállományt Újból hangsúlyozni szeretném, hogy az állattenyésztés fellendülésének alapja továbbra is a takarmányozás. Nekünk, a kommunizmus építői­nek a mezőgazdaságot még egy szempont alapján kell vizsgálnunk — ez pedig o környezetvédelem. Ez a probléma nemcsak az Ipart foglal­koztatja. A földművelő- és állat- tenyésztő munka lényegében az élő természet, a bennünket körülvevő természetes környezet felhasználása az ember szükségleteinek kielégíté­sére. Az emberiség története számos példát ismer arra, hogy a természetet terméketlen, élettelen, az ember számára ellenséges környezetté le­het változtatni. A természetet azon­ban lehet nemesíteni is. Nekünk ezt kell tennünk, elvtánsak, segítenünk kell a természetnek, hogy még tel­jesebben feltárja életerőit. „Virágzó táj" — ez az egyszerű kifejezés mindenki előtt ismert. Így emlegetik azokat a földeket, ahol az emberek ismerete és tapasztalata, a termé­szethez való ragaszkodása és szere- tete valóban csodákat hozott létre. Ez a mi szocialista útunk. A mező- gazdaságra tehát úgy kell tekinte­nünk, mint a környezet hatalmas, állandóan működő mechanizmusára, amely alkalmas az élő természeti gazdaság feltárására. És a természet mindezt visszafizeti. A párt a mezőgazdaság további fellendítését az egyik legfontosabb állami, országos feladatnak tekinti. E feladat megoldásához a gazdaság összes ágazatának megfelelően hoz­zá kell járulnia. A dolgozók jólétének fokozása el­engedhetetlenül megköveteli a la­kosság áruvásárlási és szolgáltatási igényeinek még teljesebb kielégíté­sét A pénzjövedelmek növekedése ugyanis önmagában még nem jelenti az életszínvonal reális emelését. Rá­adásul egyes árucikkek hiánya, a szolgáltatások mennyiségi korláto­zottsága csökkenti a munka anyagi ösztönzésének lehetőségeit. Éppen ezért a párt a mezőgazdaság gyors ütemű fellendítésével együtt rend­kívül nagy ' jelentőséget tulajdonit az úgynevezett „B” szektorba tar­tozó iparágak fejlesztésének. Az eredmények ellenére a Köz­ponti Bizottság azon a véleményen van, hogy a „B”-szektor ágazatainak helyzete nem elégíthet ki bennünket. Nemcsak arról van szó, hogy a me­zőgazdasági nyersanyagoknak a rossz termés okozta hiánya miatt a könnyű- és élelmiszeripar több terü­letén nem sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Sokkal átfogóbban és határozattabban kell felvetnünk a kérdést. Önök emlékeznek arra, hogy a XXIV. kongresszus megál­lapította: gyökeresen meg kell vál­toztatnunk hozzállásunkat mindah­hoz, ami az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítésével kap­csolatos, mind mennyiségileg, mind minőségileg lényegesen növelnünk kell az árutermelést és a szolgáltatá­sokat. Meg kell mondani, hogy ezt a feladatot nem sikerült maradékta­lanul teljesíteni. Még most sem ta­nultuk meg, hogy a nehézipar fej­lesztésének gyors ütemével egy idő­ben, fokozzuk a .,B”-szektor, vala­mint a szolgáltatások szférájának fejlesztését. Folytatva a „B”-szektorba, vala­mint az azt kiszolgáló termelési ágazatokba, a kereskedelembe és a szolgáltatások szférájába irányuló beruházások növelését, fokoznunk kell a követelményeket mindazok­kal szemben, akik a gazdaság e terü­letének fejlődését tervezik és irá­nyítják. gazdasági kapcsolatok új formáinak fejlesztése, amelyek túllépnek a szo­kásos kereskedelem keretein, kiszé­lesítik lehetőségeinket és általában a legnagyobb hatékonyságot bizto­sítják. * Itt többek között azokra a kom­penzációs megállapodásokra gondo­lok, amelyek során teljes mérték­ben a mi államunk tulajdonában levő új üzemek jönnek létre külföldi cégekkel való együttműködésben. Hi­teleket, berendezéseket, licenceket nyújtanak számunkra, és mi olyan termékekkel fizetünk, amelyeket ezekben vagy más üzemekben áfli- tanak elő. Külgazdasági politikánkat össze­hangoljuk a testvéri országokkal. Az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet záródokumentumának szellemében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a tagországok kor­mányainak nevében hivatalos kap­csolatok létesítését javasolta az Európai Gazdasági Közösségnek. Az Európai Gazdasági Közösség minisz­teri tanácsának átnyújtottuk a köl­csönös kapcsolatok alapjairól szóló megállapodás-tervezetet, amely ked­vező feltételek kialakítását irányoz­za elő a két szervezet és a hozzá­juk tartozó országok közötti egyen­jogú együttműködéshez. Mi készek vagyunk erre. A szervezés a döntő láncszem, vagyis a gazdaságirányítás további tökéletesítése a szó legszélesebb ér­telmében. Most, amikor már komoly tapasztalat gyűlt össze, amikor job­ban kirajzolódtak a haladási irá­nyok, meggyorsíthatjuk és meg is kell gyorsítanunk a gazdasági me­chanizmus átszervezését. Mindenekelőtt biztosítani kell a tervezés tökéletesítését. Az a feladat áll előttünk, hogy emeljük a tervező­munka színvonalát, összhangba hoz­zuk azt az új méretekkel, gazdasá­gunk arculatával, a kor követel­ményeivel. Az irányító, mindenek­előtt pedig a tervezői tevékenységet a végső népgazdasági eredményekre kell összpontosítani. Nem elég csak szem előtt tartani, hogy a termelés végső célja a kü­lönböző társadalmi szükségletek ki­elégítése, hanem le is kell vonni eb­ből a gyakorlati következtetéseket. Az egyik ilyen következtetés pedig kétségtelenül az. hogy o fogyasztók nagyobb lehetőséget kapjanak a ter­melés befolyásolására, akár a nyers­anyagokról és anyagokról, gépekről és berendezésekről, akár a tömeg- fogyasztási cikkekről van is szó. Eb­ben a vonatkozásban lényeges javí­tásra szorul a gazdasági mechanize mus számos láncszemén. Ezek a mu­tatók arra hivatottak, hogy egyesít­sék a dolgozók érdekeit a vállalat érdekeivel, a vállalat érdekeit az ál­lam érdekeivel, arra ösztönözzenek, hogy feszített terveket fogadjanak el (és természetesen teljesítsenek), erőforrásokat takarítsanak meg, csökkentsék az önköltséget, és gyor­sabban vezessék be az új termékfaj­ták gyártását, megfelelő választék­ban kitűnő minőségű termékeket ál- lítsanak elő. Figyelembe véve az ország előtt álló gazdasági és társadalmi felada­tokat, meg kell javítani a bérezés és a normázás rendszerét. És van még a gazdasági vezetés megjavítá­sának egy igen fontos láncszeme: az irányítás szervezeti struktúrájának és módszereinek tökéletesítése. Egy­idejűleg erősíteni kell a demokrati­kus centralizmus mindkét elvét. Egy­részt fejleszteni kell a centralizmust, útját állva ezzel a hivatali és a helyi irányzatoknak. Másrészt fejleszteni kell a demokratikus elveket, a helyi kezdeményező készséget, mentesí­teni kell a vezetés felső lépcsőit a kis ügyek alól, a döntések meghoza­talában biztosítani kell az operati­vitást és a rugalmasságot. A párt a fejlett szocializmus viszonyai között 11 “lí ______A________________Jt____£_______• _ *___ 1___________ 1________________* A - I A I*?',- 4 . A gazdaságirányítás, a gazdasági mechanizmus - az új követelmények színvonalán A kulcsfontosságú gazdasági prob­lémák között — mondotta Brezsnyev a továbbiakban — egyre nagyobb jelentősége van a külgazdasági kap­csolatok fejlődésének. Mindez egye­nes következménye népgazdaságunk gyors növekedésének és azoknak a hatalmas változásoknak, amelyek szerte a világon mennek végbe, s a béke és az enyhülés politikájának eredményei. A külgazdasági kapcsolatokban hatékony eszközt látunk mind a po­litikai, mind a gazdasági feladatok megoldásának előmozdításához. A gazdasági integráció útján növekszik a szocialista közösség ereje és össze- forrottsága. A fejlődő országokkal való együttműködés megkönnyíti ezeknek az országoknak gazdasági és társadalmi életük haladó irány­ban történő átalakítását. Végül a tőkésországokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok megszilárdítják és kiszé­lesítik a békés egymás mellett éles politikájának anyagi alapját. A kilencedik ötéves tervben az előirányzottnál lényegesen nagyobb sikereket értünk el ezen a téren. A külkereskedelmi forgalom volumene az 1970-es 22 milliárd rubelről 1975- ben 51 milliárd rubelre nőtt. Gyors ütemben fejlődött exportunk is, és nemcsak a nyersanyagok te­rén, hanem a gépek és berendezé­sek különböző fajtáinak vonatkozá­sában is, beleértve az atomreakto­rokat, áramfejlesztőket, a repülőgé­peket és szerszámgépeket is. A Szov­jetunió részt vett több száz külföldi ipari objektum építésében. • , A X. ötéves tervben előirányoztuk a külkereskedelmi forgalom jelentős növelését. Fontos kérdés — a kül­Az elmúlt ötéves terv eredményei meggyőzően tanúsítják, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a lenini úton haladt. Méltóképpen tel­jesíti a munkásosztály, minden dol­gozó, az egész nép politikai vezető­jének szerepét. Ismét megmutatkozott a .tudomá­nyos előrelátás ereje, a párt poli­tikájának realizmusa, az a képes­sége, hogy a kommunista építés fel­adatainak megoldására irányítsa a tömegek energiáit. ^Pártunk magasra tartja a mar­xizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus zászlaját, becsü­lettel teljesíti történelmi küldetését, lankadatlanul harcol a kommunista eszmények győzelméért. A párt további fejlődése - a káderpolitika kérdései A XXIV. kongresszus óta csak­nem 2,6 millió ember lépett az SZKP soraiba. Jelenleg 15 millió 694 ezer kommunista van. a párt­ban. Közülük 41,6 százalék fnun- kás, 13,9 százalék kolhozpatászt, kö­rülbelül 20 százaiéit műszaki értel­miségi, több mint 24 százaiéit a tu­domány, az irodalom, a művészet művelője, a közoktatás, az egészség­ügy, az irányító apparátus dolgozó­ja, katona. A párt növekedésére, a minőségi összetételének javítására irányuló munkát jellemezve, foglalkozni sze­retnék a következő elvi mozzana­tokkal. A fejlett szocializmus viszo­nyai között a kommunista párt, no­ha az egész nép pártjává vált, egy­általán nem veszti el osztályjelle­gét. Az SZKP természeténél fogva sük ellen. Nagy jelentősége volt ebben a vonatkozásban a XX. párt- kongresszus határozatainak, amely kongresszusnak most van a husza­dik évfordulója. A XXIII. és XXIV. pártkongresz- szuson a pártépítés kérdéseiről el­fogadott irányelvek végrehajtása elősegítette a párton belüli demok­ráciának, a vezetés kollektivitásá­nak további elmélyítését, a párt­munka szervezési formáinak és. módszereinek fejlesztését. A szovjet társadalom dinamikus fejlődése, a kommunizmus építé­sének növekvő méretei, a nemzet­közi porondon kifejtett tevékeny­ségünk megköveteli, hogy állan­dóan tökéletesítsük a pártirányítás színvonalát, a gazdaság és a kul­a munkásosztály pártja volt és az is marad. Mély megelégedésünkre szolgál, hogy jelenleg a párt sorai­ba belépők 58 százaléka munkások közül kerül ki. Ez törvényszerű, tük­rözi a munkásosztálynak a társada­lom életében betöltött vezető szere­pét. Harminc esztendő alatt az SZKP taglétszáma csaknem megháromszo­rozódott. Teljesen nyilvánvaló, hogy sorai tovább növekednek majd. Ez objektív tendencia, amely a szocia­lizmusban végbemenő társadalmi fejlődés egész menetéből, a párt ve­zető szerepének, tekintélyének nö­vekedéséből származik. Az SZKP azonban nem erőlteti létszámának növekedését. Csupán azokat veszi fel soraiba, akik tetteikkel bizonyí­tották, hogy a lenini szavakkal szól­va, nem valamiféle előnyök szerzé­séért lépnek a pártba, hanem azért, hogy önfeláldozó munkát végezze­nek a kommunizmus javára. Lenin útmutatásait követve, az SZKP mindent megtesz, hogy fokoz­za a párttagság rangját. Ebben nagy szerepet töltött be a XXIV. kong­resszus határozata alapján végre­hajtott párttagkönyvcsere. Teljes joggal elmondható, hogy elértük azokat a célokat, amelyeket a tag- könyvcserével akartunk megvalósí­tani. A tankönyvesére időszakában kö­rülbelül 347 ezer ember nem kapott új párttagsági könyvet. Ezek azok, akik eltértek a pártáiét normáitól, megsértették a fegyelmet, elvesztet­ték a kapcsolatot a pártszerveze­tekkel. Elképzelhetik, mennyire fontos, hogy a párt minden láncszeme ösz- szehangoltan, aktívan és céltudato­san tevékenykedjék. Ez csupán a pártélet lenini normáinak, a párt­vezetés élveinek, a demokratikus centralizmus elvének maradékta­lan alkalmazásával éfhető el. A párt mindenkor magas fokú elvszerűsé­get tanúsított, amikor védelmezte ezeket az elveket, harcolt megsérté­turo jejlesztesenen, a tömegen ne­velésében, javítsuk a tömegek kö­zött végzett szervező és politikai munkát. A pártalapszervezetek a gazda­sági és kulturális építés első vo­nalában állnak, a tömegek sűrű­jében tevékenykednek. Munkájuk nagymértékben teszi lehetővé, hogy a párt politikája egyesüljön a nép­tömegek élő, alkotó tevékenységé­vel, hogy sikeresen oldják meg a gazdasági-politikai és az eszmei-ne­velő feladatokat. A pártvezetés sikerének legfonto­sabb feltétele — folytatta — a le­nini munkastílusban rejlik. A le­nini stílus — alkotó, szubjektiviz­mustól mentes, amelyet a társa­dalmi jelenségekhez való tudo­mányos hozzáállás hat át. Ez a stí­lus nagyfokú igényességet követel meg a kommunistáktól, igényessé­get maguk és mások iránt, kizárja az önelégültséget, ellentmond a bürokratizmus és a formalizmus bármiféle megnyilvánulásának. Ezzel kapcsolatban a kritika és az önkritika kérdéséről szólva Brezs- nyev hangsúlyozta, hogy az embe­rek iránti bizalomnak és tisztelet­nek a kitűzött feladat iránti magas fokú igényességgel kell párosulnia. Ez a pártmunka és egész munkánk törvénye. És természetes az, elvtár­sak, hogy a kritikára való helyte­len reagálásra a pártszerveknek mindig határozottan, operatívan kell válaszolniuk. A határozott válaszon természe­tesen nem a nyers kifejezéseket, ha­nem a dolog lényegét értjük. A kri­tika értéke igazságosságában, a fel­vetett kérdések társadalmi jelentő-** ségében van. A bírálat és az önbírálat kérdése mellett a Központi Bizottság átte­kintetett egy másik témakört is — a párthatározatok végrehajtása fel­ügyeletének és ellenőrzésének prob­lémáját. Az elfogadott határozatok teljesí­tésének felügyelete és ellenőrzése a szervező munka legfontosabb része. Minden pártvezető, minden tanácsi és gazdasági vezető, minden párt- szerv, minden pártalaps^ervezet fel­adata. Minderről most nem azért beszélek, mintha pártunkban az el­fogadott határozatok teljesítésével, vagy a bírálat és önftírálat helyze­tével kapcsolatban valamiféle ag­gasztó helyzet alakult volna ki. Másról van szó. A lenini munkastí­lushoz való rendíthetetlen ragaszko­dás minden pártszervezet, minden tanácsi és gazdasági szerv tevékeny­sége sikerének, valamennyi tervünk realizálásának előfeltétele. A párt káderpolitikájának jelen­tőségéről szólva megállapította: A korszerű vezetőnek egyesítenie kell magában a pártosságot a ha­tásköri illetékességgel, a fegyelme­zettséget a kezdeményező készség­gel és a dolgokhoz való alkotó hoz­záállással. Ugyanakkor a vezetőnek bármely helyen tiszteletben kell tartania a társadalmi, politikai, ne­velési szempontokat, érzékenynek kell lennie az emberek szükségletei és igényei iránt, példát kell mutat­nia munkájában és életmódjában egyaránt. Az SZKP Központi Bizottsága a beszámolási időszakban azt az ál­láspontot képviselte, hogy nem le­het pártvezető az, aki elveszíti sa­ját tevékenysége kritikus értékelé­sének készségét, elszakad a töme­gektől, hízelgőket és talpnyalókat „termel ki” maga körül, aki elvesz­tette a kommunisták bizalmát. Gon­dolom, hogy a kongresszus támo­gatja a kérdés ilyen módon való felvetését. A párt nagyra értékeli a kádere­ket, bízik alkotó képességeikben, gondoskodással fejleszti és neveli őket. Nem lehet kétség afelől, hogy kádereink a nép iránti felelősségük tudatában továbbra is minden ere­jüket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunizmus érdekében kama­toztatják. A párt eszmei-nevelő munkája Társadalmi rendünk ereje a töme­gek tudatosságában rejlik. S a párt állandó feladatának tartja a kom­munista tudatosság, a kommunizmus építésére való készség, akarat és ké­pesség nevelését. A beszámolási idő­szakban az emberek eszmei nevelé­sének kérdései, az új ember, a kom­munizmus méltó építője, kialakítá­sának problémái nagy helyet foglal­tak el egész munkánkban. Az SZKP a kommunista nevelést, mint egész forradalmi átalakító tevé­kenységét a marxista—leninista el­mélet szilárd alapján folytatja. A marximus,—leninizmus a helyes stratégia és taktika kidolgozásának egyetlen megbízható alapja. Lehe­tővé teszi, hogy megértsük a törté­nelmi távlatokat, segít meghatároz­ni sok évre előre a társadalmi-gaz­dasági és politikai fejlődés irányát, helyesen tájékozódni a nemzetközi eseményekben. A marxizmus—leni- nizmus ereje az állandó alkotó fejlő­désben van. Erre tanított Marx. Erre tanított Lenin. Útmutatásaikhoz pár­tunk mindig hű márad! Mihden elmélet valóságértékének ismérve a gyakorlat. A munkásosz­(Folytatás a 6. oldalon) i Á Í *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents