Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

1976. FEBRUAR 25., SZERDA LEONYID BREZSNYEV ELŐADÓI BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) a fegyvertára, amely mindig a nem­zetközi imperialista reakcióval szö­vetségben lép fel. Mindez azonban végső soron kudarcra van kárhoz­tatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetetlen. Az eltelt öt esztendő egyik neve­zetes jelensége volt a tőkés világ kommunista pártjai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista moz­galom sikereiről tanúskodik az a tény, hogy az 1969-es tanácskozáson felvázolt antiimperialista akcióprog­ram legtöbb pontja megvalósult. A kommunisták között időnként keletkezhetnek véleménykülönbsé­gek egyes kérdések elbírálásában. Marxisták—leninisták azonban az ilyen kérdéseket az internaciona­lizmus álláspontjáról közelítik meg, az egész mozgalom egységének szi­lárdítását szem előtt tartva, és a ke­letkezett problémákat a valódi elvtársiasság szellemében, minden egyes párt egyenjogúsága és önálló­sága tiszteletben tartása kikezdhe­tetlen normáinak keretei között vi­tatják meg. Természetesen itt nincs és nem is lehet szó az elvi dolgok­ban való kompromisszumokról, a kommunista ideológiának ellent­mondó nézetekkel és cselekedetek­kel való megbékülésről. A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocia­lizmus és a kommunizmus építésé­nek közös törvényszerűségeiből in­dulnak ki. Ezeket a törvényszerűsé­geket, amelyek a marxizmus—Ie- ninizmus elméletében tükröződnek és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektiven és részletesen kifejtve fogalmazták meg a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E kö­zös törvényszerűségek alapos meg­értése, a rájuk való támaszkodás az adott ország konkrét feltételei alko­tó felmérésének és számba vételé­nek párosításával, továbbra is a marxisták—leninisták elidegeníthe­tetlen sajátossága. Szeretném külön aláhúzni a pro­letár internacionalizmus fontossá­gát napjainkban. Ez a marxizmus— leninizmus egyik fő elve. A mi nézőpontunk szerint viszont a proletár internacionalizmus eluta­sítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyvertől fosztjuk meg. Jelentékeny szerepet játszanak a kommunisták regionális konferen­ciái. Az elmúlt években nem kevés ilyen konferencia volt. Külön meg kell említeni Latin-Amerika és a Karib-tenger térsége kommunistái­nak havannai konferenciáját, ame­lyen részt vett az Egyesült Államok és Kanada kommunista , pártja is. Az európai kommunista pártok szin­tén készülnek konferenciájukra. Sok párt sürgeti a kommunista és mun­káspártok újabb világtalálkozóját. Az SZKP elvileg támogatja ezt a gondolatot, hogy mikor és hogyan valósítsuk meg, arról természetesen általános egyetértéssel döntünk majd. Szeretném kongresszusunkon fel­vetni azt a javaslatot, hogy emelje­nek Moszkvában emlékművet a nemzetközi kommunista mozgalom hőseinek, akik önfeláldozóan küz­döttek a nép boldogságáért és életü­ket az osztályellenség oltotta ki. Jelképezze ez pártunk megingatha­tatlan hűségét a proletár internacio­nalizmus nagy ügyéhez. A XXIV. kongresszus irányelvei­nek megfelelően, tovább mélyítettük kapcsolatainkat a haladó nem kom­munista pártokkal, a forradalmi- demokratikus, valamint a baloldali szocialista pártokkal. Jelentékenyen bővültek érintkezéseink számos or­szág szocialista és szociáldemokrata pártjaival, így például Finnország, Belgium, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország ilyen pártjaival. Ér­tékeljük. amit elértünk ezen a téren és továbbra is ebben az irányban munkálkodunk. Kétségtelen, hogy a tudományos kommunizmus és a szociáldemokra­ták reformizmusa között szó sérti lehet ideológiai közeledésről. Az olyan szociáldemokratákkal, akik tudatában vannak a béke ügye iránti felelősségüknek, még inkább a szociáldemokrata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket a népek biztonsága iránti gondosko­dás, a fegyverkezési hajsza megfé­kezésére, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzésére irá­nyuló törekvés. Az enyhülés, a békés egymás mel­lett élés az államközi kapcsolatokra vonatkozik. Az enyhülés semmiképpen sem ha­tálytalanítja és nem is hatálytalanít­hatja, vagy változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Nem titkol­juk, hogy mi az enyhülésben a szo-^ cializmus és kommunizmus békés építéséhez szükséges kedvezőbb fel­tételek megteremtéséinek útját lát­juk. Ami pedig azt a balos színezetű állítást ■ illeti, hogy a békés egymás mellett élés állítólag majdnem „a kapitalizmus segítését”, „a társadal­mi-politikai helyzet befagyasztását” jelenti, mi ezt válaszoljuk: minden forradalom elsősorban az adott tár­sadalom belső fejlődésének törvény- szerű eredménye. Maga az élet is cáfolja- a „befagyasztásról” szóló ki­agyalásokat. Elég, ha azokra a nagy forradalmi átalakulásokra gondo­lunk, amelyek az utóbbi években mentek végbe a világban. összegezve az elmondottakat, a Központi Bizottság teljes joggal je­lentheti a kongresszusnak, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete olyan szilárd, mint amilyen még soha sem volt. Az elért eredményekre támaszkod­va, most új feladatokat tűzünk ki nemzetközi síkon. A kitűzendő prog­ram sikerében való bizakodásunkat arra alapítjuk, hogy az egész szovjet nép támogatja a párt irányvonalát. E politikánk minden nép alapvető érdekeit szolgálja. Ezé a politikáé a jövő! — fejezte be beszámolójának nemzetközi részét az SZKP KB fő­titkára. Az ötéves terv eredményei és a párt gazdaságpolitikájának főbb feladatai Bőséges anyagot tartalmaz az SZKP Központi Bizottságának a tervezete „A szovjet népgazdaság­fejlesztés 1976—80-ra szóló fő irá­nyairól" — mondotta ezután az elő­adó. — Ez lehetővé teszi annak el­bírálását, hogy mit végeztünk a be­számoló időszakban és milyen fel­adatok állnak az ország előtt. Amennyiben a kilencedik ötéves terv általános eredményeire gondo­lunk, a legfontosabb abban foglal­ható össze, hogy a szovjet nép ön­feláldozó munkája, a párt irányító és szervezői tevékenysége biztosítot­ta a gazdaság szüntelen növekedé­sét. Az ötéves terv alapvető társa­dalmi és gazdasági feladatait meg­oldottuk. A kilencedik ötéves terv nem ha­sonlítható más időszakhoz. Min­den előző ötéves tervidőszaknál jó- val nagyobb növekedést értünk el az ivari termelésben, a beruházá­sokban. valamint a nép jólétének emelésével kapcsolatos új intézke­dések foganatosítására szükséges ál­lami előirányzatokban. Még imoo- zánsabb lett azoknak a fontos ter- mékfaitáknak a listája, amelvek vo­lumenében a Szovjetunió első hely­re került a világon. A szénhez, a vasérchez, a cementhez és több más termékhez az elmúlt években csat­lakozott az acél, a kőolaj, a műtrá­gya. Az ipari termelés volumene, amint ezt az irányelvek előirányozták, öt év alatt 43 százalékkal növekedett. Külön szeretném kiemelni a beru­házások méreteit. Valamennyi gaz­dasási ágba összesen több mint 500 milliárd rubelt ruháztunk be. ami lehetővé tette az alaovető termelési alapok másfélszeres növelését. Meg kell említeni a sikereket an­nak a megoldásában, amit az SZKP XXIV. kongresszusa' főfe’adatként jelölt meg — a nép életszínvonalé, nak emelésében. Az ország történel­mében nem volt még eddig példa olyan széles körű szociáMs prog­ramra. mint az, amelyet a beszámo­lási időszakban hajtottunk végre. Az ötéves terv alatt 56 millió em­ber költözhetett jobb lakásba. 40 százalékkal növekedtek a társadal­mi fogvasztási alánokból szárm^ó kifizetácek és kedvezőién vek. Nö­velték a munkások, az alka1o',zot- tak és a kolboz*a?ok nvvmlíját és segélyét, a diákok ösztöndíját. A másik alapvető probléma, amelynek megoldásában szintén előbbre jutottunk — ez a mezőgaz­daság fellendítése, műszaki megújí­tása, a kolhozok és a szovhozok gazdasági megszilárdítása. A párt, a Központi Bizottság és a Politikai Bi­zottság lankadatlan figyelmet szen­telt a mezőgazdaságnak. A kongresszus küldöttei tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesztése az elmúlt öt évben a természet erőivel vívott rendkívül súlyos küzdelem­ben zajlott le. öt év alatt csupán egyetlen, az 1973-as esztendő volt jó, két’évben pedig — 1972-ben és 1975- ben — hallatlanul nagy aszály súj­totta a mezőgazdaságot. A körül­mények ilyen kedvezőtlen egybeesé­sével falvaink egyetlen ötéves terv­időszakban sem találkoznak. A párt által foganatosított hatá­rozott intézkedések, az a megfeszí­tett, sőt minden túlzás nélkül hősies munka, mellyel a kolhozokban és a szovhozokban reagáltak a Központi Bizottság felhívására, lényegesen enyhítette a helyzetet. A mezőgaz­daságban egészében véve, tovább növekedett a termelés. A kilencedik ötéves tervidőszak­ban nem csekély eredményeket ér­tünk el az olyan mélyreható prob­léma megoldásában, mint a terme­lés hatékonyságának emelése. A legáltalánosabb mutatója ennek a munkatermelékenység felgyorsult növekedése. Ennek köszönhető az iparban a termékgyarapodás 84 szá­zaléka, az építkezésben 78 százalé­ka, a mezőgazdaságban pedig az egész gyarapodás. Ezalatt az idő alatt az iparban a termelési alapok mintegy 40 százalékát, a'mezőgaz­daságban pedig 56 százalékát újí­tottuk meg. Még egy fontos prob­léma, amelyet nagy arányokban ol­dottunk meg a kilencedik ötéves tervidőszabben — ez az ország tü­zelő-, energia-, fém- és nyersanyag- szükségletének biztosítása. Gazdaságfejlesztésünk iránya és jellege tökéletesen megfelelt az SZKP XXIV. kongresszusa elvi elő­írásainak és irányelveinek. A kom­munista párt irányításával a kilen­cedik ötéves tervidőszakban újabb hatalmas lépést tettünk a kommuniz­mus anyagi-műszaki bázisának meg­teremtésében, a nép életszínvonalá­nak emelésében, az ország bizton­ságának szavatolásában. Ez a párt által a XXIV. és a XXV. kongresz- szus közötti időszakban kifejtett gazdasági tevékenység politikai eredménye. Ez a szovjet emberek hősies munkájának fő eredménye. A gazdasági fejlődés problémáit érintve Leonyid Brezsnyev így foly­tatta: Az objektív természetű nehézsé­gekről már szóltam. A rossz termést hozó évek hatása szükségszerűen tükröződött a mezőgazdasági terme­lésben és egyes közszükségleti cik­kek gyártásában, a nemzeti jövede­lem növekedésének ütemében. De nemcsak objektív okokról van szó, és ezt nyíltan meg kell mondani. Nem mindig és nem mindenütt dol­goztunk úgy, ahogy ezt saját hatá­rozataink követelték. A tervezés tö­kéletesítése, a gazdasági mechaniz­mus átalakítása, a termelés intenzí­vebbé tételét célzó irányvonal a ter­vezettnél lassabban valósult meg. fi pór! gazdasági stratégiája és a X. ötéves terv sajátosságai Fő feladataikat, a gazdasági tevé­kenység alapvető irányait tekintve a kilencedik és a tizedik ötéves terv mintegy egységes egészet alkot — hangsúlyozta az előadó. A párt gaz­daságpolitikájának hosszú távú orientációjáról van szó! A legfőbb volt és marad a nép anyagi és kulturális életszínvonalá­nak szakadatlan emelése. A gazda­sági stratégia magában foglalja azok­nak az eszközöknek, utaknak pontos meghatározását is, amelyek a kitű­zött célokhoz vezetnek. Ez a társa­dalmi termelés dinamikus és ará­nyos fejlesztését, hatékonyságának fokozását, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, a munka termelékenységének növelését, a munka minőségének teljes erőnkből való javítását jelenti a népgazdaság minden láncszemében. Az előző kongresszus határozatai­nak megfelelően a tizedik ötéves terv előkészítése az ország 1990-ig szóló távlati gazdaságfejlesztési irányvonalainak kidolgozásával egy­idejűleg folyt. A 15 évre szóló orien­táló megállapítások' természetesen nem lehetnek és nem is kell, hogy annyira direktíva jellegűek és rész­letesek legyenek, mint az ötéves ter­vek. Rendeltetésük más; az, hogy jó előre meghatározzák az előttünk ál­ló feladatok jellegét és mértékét, összpontosítsák az erőket megoldá­sukra. világosabban jelezzék az eset­leges problémákat és nehézségeket, megkönnvítsék az ötéves terv kere­tein túlnövő orogrnmok és terveze­tek kidolgozását és végrehajtását A konkrét számokon, a távlati fel­adatokon még sokat kell dolgoz­nunk. A már elvégzett számítások­ból azonban kitűnik, hogy az 1976— 1990-es években a2 ország körülbelül kétszer akkora anyagi és pénzügyi forrásokkal rendelkezik majd, mint az elmúlt tizenöt évben. A számos új lehetőség mindenek­előtt a szovjet emberek anyagi jó­létének további növelésére, munka- és életfeltételeik javítására, az egészségügy, a közművelődés, a kul­túra jelentős előrelépésére vonatko­zik, mindarra, ami elősegíti az új ember formálását, a személyiség sokoldalú fejlődését, a szocialista életmód tökéletesítését. A tizedik ötéves tervben a mun­kások és alkalmazottak átlagbérét öt év alatt 16—18 százalékkal, a kolhozparasztoknak a közös gazdál­kodásból származó jövedelmét pe­dig 24—27 százalékkal kívánjuk nö­velni. A lakosság számára a társa­dalmi fogyasztási alapokból történő kifizetések és juttatások 28—30 szá­zalékkal növekednek. A könnyű- és élelmiszeripar, valamint a lakossá­gi szolgáltatások szférájának fej­lesztésére a tizedik ötéves tervben több mint 31 milliárd rubelt fordí­tunk, hatmilliárddal többet, mint az előző ötéves tervben. A kiskereskedelmi áruforgalom volumenét 60 milliárd rubellel kí­vánjuk növelni. A Központi Bizottság a fő irányok tervezetének kidolgozása során kü­lönleges figyelmet fordított a lakás­építésre. Az ötéves terv előirányza­ta: 550 millió négyzetméter. Sok formában igyekszünk megol­dani a lakáskérdést. Az egészségügy fejlesztésére - a tizedik ötéves terv­ben jelentős anyagi eszközöket for­dítunk. Ezeket rendeltetésszerűen és teljes mértékben fel kell hasz­nálni. A párt gazdasági stratégiájának mind a tizedik ötéves terv, mind a hosszabb távlatok tekintetében ten­gelyében áll — az ország gazdasági erejének további növelése, termelé­si alapok bővítése és gyökeres fel­újítása, a nehéziparnak — a gazda­ság alapjának — szakadatlan, ki­egyensúlyozott növelése. Ez hatalmas feladatokat állít azok elé az ágazatok elé, amelyek­nek ki kell elégíteniük az országnak a fémek, fűtőanyagok, energia, vegyipari termékek, erdő- és épí­tőanyagok iránt egyre növekvő igé­nyét. Különleges felelősség hárul azok­ra az ágazatokra, amelyek a nép­gazdaság minden szféráját modern gépekkel és berendezésekkel hiva­tottak ellátni. Tovább fejlesztjük egyebek közt a nyugat-szibériai komplexumot, amely távlatilag az országos ellá­táshoz o kőolajnak és földgáznak mintegy felét, a műguminak és a műanyag jelentős részét adhatja. Alapvetően új szakaszt tervezünk a kelet-szibériai termelőerők kiak­názásában. Egyedül a szajanszki komplexum, amelynek az energiát a világ legnagyobb kapacitású erőmű­ve, a Szajan-Susenszkaja vízi erőmű szolgáltatja, számos olyan ipari lé­tesítményt foglal majd magában, amelyek fémkohászatra és gépgyár­tásra szakosodnak. Nagy jelentősége van a bajkál— amuri vasútvonal építésének. Ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg az országra váró szerteágazó gazda­sági és társadalmi feladatokat, nincs más út, mint a munka termelékeny­ségének gyors növelése, a társadal­mi termelés hatékonyságának nagy­mértékű emelése. A hatékonyságra való támaszkodás — és erről újra és újra szólnunk kell — egész gaz­dasági stratégiánk legfontosabb al­kotórésze. A nyolcvanas években nem to­vábbi munkaerők bevonására kell majd számítanunk, hanem csupán a munka termelékenységének növelé­sére. Az ország energia- és nyersanyag- szükséglete állandóan nő, ezek ter­melése pedig egyre drágábbá válik. Következésképpen annak érdeké­ben, hogy ne kelljen rendkívüli mértékben növelni a beruházáso­kat, el kell érni, hogy a forrásokat ésszerűbben használjuk fel. A nép­gazdaság fejlődésének mértékében, a városok és ipari központok nö­vekedésének arányában egyre több anyagi eszközt igényel majd a környezetvédelem. Az új ötéves terv e téren nagy szerepet játszik, nem hiába nevez­ték el a hatékonyság és minőség öt­éves tervének. Természetesen nem feledkezünk meg a mennyiségről sem. Így a nemzeti jövedelmet 1980-ban 457,5 milliárd rubelre tervezzük, vagyis 96 milliárddál kívánjuk növelni. Az ipari termelés értéke majdnem 197 milliárd rubellel nő, és meghaladja majd a 720 milliárdot. Ezzel együtt számos vonatkozás­ban a növekedés üteme valamivel alacsonyabb lesz, mint a kilencedik ötéves tervben., Bizonyos mértékig ebben tükröződnek az előző évek nehézségei. A legfontosabb, hogy ebben az ötéves tervben a népgaz­daság fejlesztésének nagyobb ki­egyensúlyozottságot és arányosságot igyekeztünk biztosítani, jobb felté­teleket teremteni a munka minőségi mutatóinak emeléséhez. A minőség problémáját nagyon át­fogóan értelmezzük. Ez magában fog­lalja a gazdasági tevékenység min­den vonatkozását. A magas szintű minőség a munkával és az anyagi eszközökkel való takarékosságot, az exportlehetőségek növelését, végső fokon pedig a társadalom igényei­nek jobb, teljesebb kielégítését je­lenti. Ezért kell a termelés minősé­gének növelésére ráállítani a terve­zés és irányítás egész mechanizmu­sát, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egész rendszerét, a mérnökök és ter­vezők erőfeszítéseit, a munkások tu­dását. Erre kell állandóan irányul­nia a pártszervezetek, a szakszerve­zetek és a Komszomol figyelmének. A hatékonyságot célzó irányvonal a 10. ötéves tervben abban jut ki­fejezésre, hogy a munka termelé­kenységének növelésével kell bizto­sítani az ipari termelés növekedésé­nek körülbelül 90 százalékát, a me­zőgazdasági és építőipari termelés egész növekedését. Egészében az or­szág nemzeti jövedelme növekedésé­nek 90—95 százalékát a munka ha­tékonyságának növelésével kell el­érni, szemben az elmúlt ötéves terv nyolcvanszázalékos arányával. A tizedik ötéves tervben előirány­zott népgazdaságfejlesztési mutató­kat az előző ötéves tervénél kisebb ütemben növekvő beruházásokkal kell elérni. A beruházások ’összvolu- mene rendkívül jelentős lesz — 630 milliárd rubel nagyságrendű. A ki­lencedik ötéves tervben végrehajtott 42 százalékos növekedéssel szemben azonban ez alkalommal 24—26 szá­zalékkal emelkedik majd. Azért tartjuk ezt célszerűnek, mert fon­tos, hogy a már meglevő berende­zések, a már létrehozott kapacitások teljesebb kihasználására helyezzük a hangsúlyt. Ez a népgazdaság in­tenzívebbé tételének irányvonalát is jelenti. A holnap radikális intézkedé­seket követel. Meg kell változtatni magához a tervezéshez és a beru­házások felhasználásához való vi­szonyt, a már meglevő termelést és az új beruházásokat egységes egész­ként kell tervezni. A beruházási ke­reteket a minisztériumok és a ve­zető szervek számára nem általá­ban, nem Is új objektumok létesíté­sére, hanem a termelés tervezett növelésére kell odaítélni. Az anyagi és pénzügyi erőforrásokat elsősor­ban a meglevő vállalatok technikai berendezéseinek felújítására és re­konstrukciójára kell irányítani, oda, ahol a termelési kapacitást új be­ruházások nélkül vagy aránylag ki­sebb beruházással lehet bővíteni. Gyorsan, gazdaságosan és kor­szerű technikával kell építeni — ez a beruházások magas fokú haté­konyságának alapfeltétele. A tizedik ötéves terv, akárcsak valamennyi ötéves terv, szocialista hazánkat alkotó valamennyi köz­társaság, nemzet és nemzetiség fejlesztésének programja lesz. Az országos keretek között kialakult egységes gazdasági szervezet je­lenti a népek barátságának és együttműködésének szilárd anyagi alapját. Az SZKP Központi Bizottsága elégedettséggel állapítja meg, hogy „a Szovjetunió népgazdasága 1976— 1980. évi fejlesztésének fő irányai” című tervezetet valamennyi terüle­ten, határterületen és köztársaság­ban a politikai aktivitás légköré­ben, tárgyszerűen vitatták meg. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága által létrehozott külön bizottság á dolgozók által előter­jesztett javaslatokat megvizsgálja, azzal a céllal, hogy azokat figye­lembe vegye az ötéves tervben folyó munka során — mondotta az előadó. Ä gazdaság fejlesztésének központi kérdései a jelenlegi szakaszban Elsőrendű feladat marad a tudo­mányos-műszaki fejlődés meggyor­sítása. A párt Központi Bizottsága és a kormány utasítására az akadémiai intézetek, a minisztériumokkal és íranyuo szervt'KKei suzosen nse- szítették a tudományos-műszaki fej­lődés és annak társadalmi-gazda­sági következménvei 1976—1990- re szóló komplex programterveze­tét. Ezt a munkát feltétlenül foly-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents