Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

Tornyosulnak az újságok, levelek Furcsa história Kerepesen a hét elején bot- ] rány volt kitörőben. Több száz | helybeli rohangált postai kül­deményei után, mert bár a szóban forgó intézménynek lenne a feladata, hogy a leve­leket, táviratokat, pénzkülde­ményeket és csomagokat a cím­zettek lakására szállítsa — a hojknik mégis késtek. Csütörtökön délelőtt felke­reste szerkesztőségünket Her- czeg István, a Kistarcsa—Ke­repes községek közös tanácsa mellett működő kommunális és szolgáltatási bizottság veze­tője. Elmondta, hogy a hely­zet hovatovább válságos. Na­pok óta nem jutnak el a lapok az előfizetőkhöz, nem is szól­va a postán tornyosuló leve­lekről. Fura egy helyzet — annyi bizonyos. Demeter Istvánná, a helybeli postahivatal vezetője: — Egyik munkatársunk a közelmúltban mondott fel. Most egv állandó kézbesítőnk és két kisegítőnk van. Egvi- kük Nagykátáról, társa pedig a gödöllői postahivatalból jött. Nemrég álltak munkába. Igaz: a vasárnapi, keddi és szerdai lapok valóban itt van­nak még a postán, de akik el­jöttek érte, azok átvehették. [ A többség azonban nem fá- j radt, inkább lemondott az ol­vasnivalóról. Az új emberek egyébként nem hajlandók vál­lalni ezeknek a lapoknak a széthordását. A friss küldemé­nyekkel is alig tudnak meg-' birkózni, nemhogy a régiekkel. Kerepesen egyébként is régi gond a házszámozás. Tucatnyi Szabadság utca van, az új em­berek így nehezen igazodnak el a körzetükben. A legtöbb helyen házszám sincs. Megértjük azokat a kerepe- sieket, akik bár joggal, de hiába várják el azt, hogy a pénzükért megkapják a lapo­kat. Megértjük a posta mun­katársait is. akik nehezen bir­kóznak meg az új — és nem éppen könnyű — feladatokkal." Megértésre, türelemre volna szükség mindkét tábor részé­ről. Nem árt persze az sem, ha a türelem és megértés mel­lett a posta tud egy kis időt szakítani a feladatok ellátásá­ra is. Legalább arra az időre, amíg ezek a sorok eljutnak a kerepesi olvasókhoz. Sovány vigaszként az olvas­nivaló nélkül töltött négy na­pért. Berlíó Pál Huszomiégy új lakás Aszódon, a Falujárók útján 24 lakásos tanácsi ház építé­sét kezdtek meg a helybeli tanács költségvetési üzemének brigádjai. A liáz augusztusban készül el. Seregélyes János felvétele A két Turcsa (2.) Ősök a csikászok A MAI NAGYTARCSA Chiktarcha, azaz Csíktarcsa néven a 15. században már a helyi Chik, azaz Csík család birtoka volt. A csík eredetileg egy sebes mozgású halfajta neve, de jelentéstapadással a csík fogásával foglalkozó ha­lászembert is jelölheti, akit másképpen csikásznak is ne­vezünk. A csikászást űző em­bernek kellett lennie e család i ősének, az azonban már egyál­talán nem biztos, hogy ők ro­konságban álltak volna a | Tarcsa családdal. Valószínűleg egyszerűen csak birtokosvál­tást mutat a régi összetett helységnév elő- és utótaggal. A két Tarcsa a századfordu­lón kapta mai Kistarcsa és Nagytarcsa nevét. A ma is meglevő nevek akkor még valós viszonyokat jelöltek, azonban ma már valósabb len­ne Nagytarcsa esetében a tör­ténelmi Csíktarcsa név visz- szaállítása, míg Kistarcáat gyáráról Fésüstarcsának ne­vezhetnék. Nagytarcsa az 1686. évi tö­rök elleni felszabadító háború alatt Vált néhány évre elha­gyottá. 1689. után királyi új- játelepítés Csíktarcsát nem érintette, mivel a lakosság A GÖDÖLLŐI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ könnyűgépkezelői végzettséggel rendelkező dolgozókat. Besorolás az O. Sz. B. szerint. Jelentkezni lehet: a Gödöllői Építőipari Szövetkezet Munkaügyi csooortjánál, Gödöllő, Dózsa Gy. u. 67. visszatért eredeti helyére, s már 1698—99-ben adót rótt ki a vármegye. Bél Mátyás a 18. század második felére vonatkoztatva írta szlávoknak lakóit, az „Üj Magyarország történeti-föld­rajzi ismertetése” című mun­kájában. A falu (Dedina) földrajzi ne­vei között fonókat különböz­tetnek meg: a Dolny Priater (Alsófonó) és Horny Priater (Felsőfonó) néven. A Svaty honec viszont már Szent-vég jelentésű. Az utóbbi névvel csak a Kistarcsa felőli faluvé­gen lakó katolikusokat illet­ték. Határrészei: Berdó-legelő, Bíró-tag, Nyilasok, Simay-kút, Alsó-határhegy, Kishegy, Kö­lesfőd és sorolhatnánk még to­vább. Külsőségei közé tarto­zik Körtvélyes-puszta, Csont­major, Zubor-liegy. AZ ÖREGHEGY nevű része magasabb az újnál. Ez is egyik jele népünk költői kép­zelőtehetségének, amely a ma­ga képére alakítja a tájat. A székesfőd szikest jelent. Az Ükürtelek Isaszegen kezdődik, Kerepesen folytatódik, Nagy- tarcsán van a vége. Népi szó­alkotás az Ökörhegy is. D. J. Lomtalanítás Idén két alkalommal: fel- szabadulásunk évfordulója előtt és ősszel — október vé­ge felé — szervez takarító"' és lomtalanítási akciót a Városi Vöröskereszt a helyi szerve­zetek bevonásával. ELNÉZÉST kérünk olva­sóinktól, mivel lapunk csütör­töki számába véletlenül hiba csúszott. A „Találkoztak a kró­nikaírók” — című írásban hi­básan jelent meg Sándor Iván neve. III. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1976. FEBRUAR 21., SZOMBAT Felajánlások a város fejlődéséért Pro Űrbe emlékplakettek, oklevelek Kiemelt program Csütörtökön városi ikoordinációs értekezletet tartot­tak a járási hivatal nagytermében. Ebből az alkalomból adta át Benedek János, a városi tanács elnöke az el­múlt esztendőben a városfejlesztés érdekében kiemel­kedően munkálkodó üzemek, intézmények, vállalatok részére a Pro Űrbe emlékplaketteket és az okleveleket. A Pro Űrbe emlékplakett arany fokozatát kapta a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. Az ezüst fokozat tulajdonosa lett a Ganz Árammérő Gyár, a Betonút­építő Vállalat M 3-as autópályát építő egysége, a Gö­döllői Fémtömegcikkipari Vállalat dolgozókollektívája Az emlékplaikett bronz fokozatának tulajdonosa lett a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a Városgazdálkodási Vállalat, a Vegyesipari Szövetkezet, a Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet és a Hír­adó Technikai Üzem. Oklevelet kapott a Kisállatte­nyésztő Kutató Intézet, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, a Gödöllői Állami Erdő- és Vad-gazda­ság, a Török Ignác Gimnázium, a KIOSZ, továbbá az Imre utcai és a Légszesz utcai általános iskola szülői munkaközössége. A négy esztendő során végzett társa­dalmi munkájáért a város 10 éves évfordulójára alko­tott emlékpla'kettet kapta a Tangazdaság. Kiváló társadalmi munkájáért oklevelet kaipott az MGI Mihályi Dénes, a Gödöllői Gépgyár Makarenko, a GÖFÉM Béke, a Vegyesipari Szövetkezet Angela^ Da­vis, a Városgazdálkodási Vállalat Bérezik Pál kőműves, a Betonútépítő Vállalat műszaki, valamint a Humán és a LATI Semmelweis szocialista brigádja. A társadalmi munka a vá­rosfejlesztés nagy segítsége — hirdette egy tudósítás címe lapunk február 12-i számá­ban, ahol is arról a tanácsi végrehajtó bizottsági ülésről tudósítottunk, amelyen a testü­let értékelte a tavalyi társadal­mi munkát. Az elmúlt eszten­dei településfejlesztést segítő társadalmi munkaversenynek külön nyomatékot adott a párt XI. kongresszusa, a felszabadu­lás harmincadik, valamint a várossá alakulás 10. évforduló­ja. Joggal írhattuk le a megál­lapítást: a tavalyi társadalmi öszefogás nagyszerű eredmé­nyeket hozott. Tervek, gondok, segítség Az elmúlt esztendőben a ta­nácstagi körzetek 3 millió 993 ezer, a vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói, szocia­lista brigádjai 3 millió 443 ezer forint értékű társadalmi mun­kával segítették ifjú városunk fejlődését, szépülését. Az ösz- szegszerű eredmény duplája a tavalyinak. Ez ékesen bizonyít­ja, hogy az összefogás, a közös ügy szeretető nagy eredmé­nyekre képes, a társadalmi munka, az önkéntes városfej­lesztők buzgalma, odaadása olyan hatékony erő, amelyet hiba volna számításon kívül hagyni. Éppen az az oka annak, hogy a városi tanács immár minden esztendőben — 1971 óta — ösz- szehívja az úgynevezett koor­dinációs értekezletet. Az ülésen részt vettek városunk üzemei­nek, intézményeinek, vállala­tainak, szövetkezeteinek és is­koláinak politikai és gazdasági vezetői, képviselői, a szocialis­ta brigádok küldöttei. A városi tanács vezetői azzal a nem tit­kolt szándékkal hívják össze ezt az értekezletet, hogy feltár­ják a város gondjait, a fejlesz­tési terveket, a költségvetés arányait, egyszóval mindenkit beavassanak abba a titokba, amelyet az egyszerűség ked­véért nevezzünk így: város- fejlesztés. A gondok és lehető­ségek, no és a kívánságok fel­vázolása után azt várják, hogy mindenki tehetsége szerint se­gítsen Gödöllő előbbre lépésé­ben. Ez történt a csütörtöki összejövetelen is. Németh Alajos, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára nyitotta meg az érte­kezletet, üdvözölte a megjelen­teket, közöttük Plutzer Miklóst, a városi pártbizottság első tit­kárát, majd átadta a szót Be­nedek Jánosnak, a gödöllői vá­rosi tanács elnökének. Soha annyi járda... A tanácselnök összefoglaló­jában szólt a tavalyi társadal- mi munka nagyszerű eredmé­nyeiről, majd körvonalazta azokat a feladatokat, amelyek megvalósításában a városi ta­nács ebben az esztendőben a társadalmi munkások is szá­mít. Kitért azokra a tenniva­lókra, amelyekbe az V. ötéves terv végrehajtása során haté­konyan bekapcsolódhat az egyre erősödő összefogás is. Benedek János megállapítot­ta, hogy városunk életében a IV. ötéves terv teljesítésével nagyszerű, jelentős időszak zá­rult le. Lakásépítésre az elő­irányzott 325 helyett 369 mil­lió forintot használt fel a vá­ros, felépült két nyolctanter­mes általános iskola, s 475-tel bővült az óvodai helyek száma. Korszerűbb és nagyobb lett a Mátyás király úti iskola, meg­valósult az öregek napközije és szociális otthona, s szinte egye­dülálló iskolafogászati hálózat­tal rendelkezik a város. A víz­ellátással is több gondja volt a városnak négy esztendővel ez­előtt. A tervidőszak alatt 15 kilométerrel bővült az elosztó- hálózat, s több mint nyolc ki­lométerrel hosszabb szennyvíz­vezető hálózat szolgálja Gö­döllőt. A kulturális tervek meg­valósítására összesen 31,4 millió forint állt rendelkezésre, de ezt az összeget éppen az üzemek, intézmények támogatásával si­került megnövelni. A felsorol­takon kívül épül az Imre és a Légszesz utcai általános iskola sportpályája. A IV. ötéves terv alatt megépült a városban hat kilométernyi szilárd burkolatú út, s 13 kilométer hosszúságú járda — ez utóbbi társadalmi munkával. Benedek János hangsúlyozta, hogy öszefogás- sal soha annyi járda nem épült Gödöllőn, mint 1974-ben, vagy tavaly. Az áruellátás fejlesztésével kapcsolatos terveket is alapo­san túlteljesítették. Több üz­let is épült a város területén, s összességében 4235 négyzetmé­ternyi üzlettér, és 930 négyzet­méternyi alapterületű ipari­szolgáltatótér épült meg. A közvilágítás korszerűsítése so­rán mintegy 300 lámpahelyet alakítottak ki a városban. A tervidőszak eredményeit sokáig lehetne sorolni, össze­hasonlítani régebbi számokkal, de az értekezlet célja nem ez volt. Benedek János tanácsel­nök is kiemelte, hogy a milliók mögött ugyancsak nagy érté­kek rejtőznek: alkotó kapcsola­tok a gödöllői üzemek, intéz­mények és vállalatok pártszer­vezeteivel, vezetőivel, dolgozói­val, szocialista brigádjaival. Az ő segítségüket a IV. ötéves terv során mintegy 20 millió forint értékű társadalmi munka bizo­nyítja. Ez az öszefogás tette le­hetővé többek között, hogy megalakulhatott az önálló vá­rosi sportegyesület, s azt is, hogy a gyermekintézmények berendezése, felszereltsége olyan kitűnő. Ez utóbbi első­sorban az Egy üzem — egy is­kola akció sikerét igazolja. Elsősorban a művelődési központnál Az elmúlt időszakban ki­alakult a város egységes arcu­lata, egyre inkább tapasztalha­tó a település szeretete, s ami nem kevésbé fontos, értékeink védelme. Az V. ötéves tervről szólva Benedek János elmondta, hogy városunk fejlesztése kiemelt helyen szerepel, s Pest megye városai közül a legmagasabb fejlesztési alappal rendezik. A tanácselnököt követően helyettese, Gányi Zoltán kü­lön is szólt a városközpont be­építéséről, az ide kerülő három nagy épületegyüttesről, vagy­is a tanácsházról, a gimná­ziumról és kollégiumról, to­vábbá a művelődési központ­ról. Az üzemek, intézmények és vállalatok segítségére min­denekelőtt a művelődési köz­pont megvalósításában van szükség, hiszen erre a célra ez idáig a városi tanácsnak mind­össze 32 millió forintja van. A tájékoztatókat követően több vállalat képviselője is szót kért, sokan mondták el véle­ményüket, biztosítva a tanács vezetőit segítségükről. Többen konkrét felajánlást is tettek, csatlakozva a Gödöllői Gép­gyár Szeptember 29. brigádjá­nak már e hasábokról is ismert felhívásához. A Mezőgazdasági Gépkísér­leti Intézet a művelődési köz­pont építésére többek között 700 óra társadalmi munkát ajánlott fel úgy, hogy gépeik is további 600 órát dolgoznak az építkezésen. A 35-ös tanács­tagi körzet lakói eddig — a szervezés még folyik — 530 társadalmi munkaórával járul­tak hozzá a művelődési központ mihamarabbi megvalósulásá­hoz, míg a Betonútépítő Válla­lat a tereprendezésből szeretné kivenni a részét. A Ganz Árammérő Gyár 82 brigádja ugyancsak csatlakozott a gép­gyári brigád felhívásához, s egy kommunista szombat bevé­telét ajánlották fel a művelő­dési intézmény elkészültéhez. Mindez persze remélhetőleg csak a kezdet. Még nagyobb felelősséggel Végezetül Plutzer Miklós szólt az értekezlet résztvevői­hez. Hangsúlyozta, hogy Gö­döllő előbbre lépését a megyé­ben kiemelten kezelik. A ki­emelt feladatok nemcsak ki­emelt lehetőségeket jelentenek, hanem sokszoros felelősséggel is járnak. A művelődési köz­pont felépülésével a város tíz­éves álma válhat valóra. Vé­gezetül a városi pártbizottság első titkára megköszönte a tár­sadalmi munkások tavalyi, va­lóban, nagyszerű, odaadó, fe­lelősséggel végzett munkáját. F. B.-Szomíali jegyzet Víz A víz, ha úgy tetszik a HaO a földi dolgok egyik legkülönösebbike. Sok baj van vele, bárhonnan is kö­zelítjük. Mert egyszer azért panaszkodunk, hogy jaj, de sok a víz, máskor pedig nagyot sóhajtva újságoljuk: a fene egye meg, megint nincs víz. Számomra elgon­dolkoztató volt az az eset, midőn az Agrártudományi Egyetem máriabesnyői ser­téskísérleti telepén befa­gyott a vízvezeték, és hogy használhatóvá tegyék, két állatgondozó égő szalma­csóvával látott a kiolvasz­tásához. Nem is volt baj, a jég felengedett, csakhogy kigyulladt a sertésfiazftató födémé, tetőszerkezete is. Mi ebből a tanulság: saj­nos volt a csőben víz, mert megfagyott, azonkívül még szerencse, hogy volt víz, máskülönben hogyan lehe­tett volna eloltani a sertés- fiazfató lángoló födémét?! Szóval nehéz ezen kiigazod­ni, s nem járunk messze az igazságtól, ha megállapít­juk, hogy a víz nem más, mint a legnagyobb ellent­mondások egyike. Vagy itt van például a havazás. Amikor oly szé­pen hullottak az aranyos, hófehér pelyhek, amikor gyerekzsivajtól voltak hangosak az utcák, a domb­oldalak, s amikor a felnőt­tek rosszkedvűket felejtve, mosolygósán nézték a szán­kózó, hancúrozó apróságo­kat, az égre néztünk, mintha csak csoda történt volna. Vidáman tapostuk a jókora havat, azt se bántuk, hogy a cipőnk bélésig át­ázott, hogy elfagyott a lá­bunk, az volt a lényeg, hogy halihó, itt a hó! Nem mindennapi öröm ez, hi­szen a fiatalabbak csak képekről s a televízióból ismerték eddig a havazást. Na, ez rendben is van, de mi történt most? Csupa morcos emberrel lehet ta­lálkozni a gödöllői utcákon, akiket az sem érdekel, hogy tavaszias az időjárás és a nap életerőt sugározva tűz odafentről. Az az igazság, hogy nincs is idejük fel­nézni, szemüket járdára , szegezik, illetve csak oda, ahol a járda sejthető, mert oly vastagon belepi a sár, hogy nem is látszik. És — könnyű kitalálni — eme áldatlan állapotért semmi más, csakis a megolvadt hó, közismert nevén, a hóié felelős. És még be is oszt­ja! Mert még nem olvadt el mind, szépen, apránként, beosztással fogy, így még kilátásunk sincs egyelőre arra, hogy egy-két héten belül száraz lábbal átkel­hetünk parkjainkon. Foglalkoztat a Rákos-pa­tak is, melynek mint tud­juk, völgye több helyen is festői. A patak már kevés­bé. Medre, vizének közvet­len környéke lerakódásokkal teli, elvadult, s ahol lakott területen csordogál keresz­tül, ott még egyéb, az előb­bieknél sokkal különösebb mutatványokra is képes. Nevezetesen például rossz úszógumit, húszéves télika­bátot, szétfeslett matracot, s konzervesdobozok tucat­jait varázsolja elő nem is tudom, honnan. Vannak itt Gödöllőn, akik kellemetlen szagokról is beszélnek, de sok mindent mondanak az emberek __ Akkor most ör üljünk a Rákos-pataknak, mert kellemes színfoltja a városnak, vagy utáljuk, mert egy valóságos szemét­bánya? Én nem tudom. A Rákos mindenesetre nem olcsó mulatság. A tanács feladata egy bizonyos sza­kaszon a patakmeder ren­dezése. Talán sokan ki sem találnák mennyibe kerül! Elárulom: 16,5 millió fo­rintba, ami valóban nem kis pénz. Hát különös dolgok ezek, s még lehetne szót ejteni a belvízről, az ivóvízről, sok bosszúságról és örömről, melyeket nemkülönben a vízhez kapcsolódó ellent­mondások okoznak. Végül is kikívánkozik a végső kö­vetkeztetés: jó az, nagyon jó, ha bent vagyunk a víz­ben. de az is nagyszerű ám, ha kint vagyunk a vízből. Fehér Béla

Next

/
Thumbnails
Contents