Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-18 / 41. szám

4 1976. FEBRUÄR 18., SZERDA Ä miniszteri rendelet nyomán Döntés a feltételesen működő művelődési intézményekről Nyolc esztendővel ezelőt­ti miniszteri rendelet sza­bályozta, hogy melyik mű­velődési intézmény milyen kategóriába kerül. A megsza­bott működési feltételektől függően művelődési központ, művelődési ház, illetve klub- Jiönyvtár besorolást kapott az intézményeknek mintegy a fe­le. A többi művelődési, ott­hon névvel dolgozott tovább, meglehetősen mostoha körül­mények között. Pest megye százihatvanöt művelődési in­tézménye közül hetvennyolc került ebbe az utóbbi kategó­riába. Eltérő adottságok ' Négy esztendővel ezelőtt, a művelődési intézmények ve­zetőinek III. országos tanács­kozásán sok sző esett e rossz anyagi, támgyi és személyi fel­tételek között tevékenykedő művelődési otthonők helyze­téről, továbbfejlesztésének le­im tőségéről. A vita során megerősítették, hogy ezek a művelődési otthonok terüle­tenként eltérő adottságokkal rendelkeznek, különböző kö­rülmények között tevékeny­kednek, s bár többségük fon­tos szerepet tölt be egy-egy település lakosságának kultu­rális ellátásában, ahol nincs meg fejlesztésük lehetősége, meg kell szüntetni azokat. A tanácskozás tanulságait levonva nem sokkal később miniszteri rendelet született: ahol a pillanatnyilag nem megfelelő művelődési ottho­nokat a helyi tanácsok 1975 végéig a szükséges átalakítás­sal, bővítéssel, felújítással al­kalmassá tudják tenni a köz- művelődési feladatok ellátá­sára — és erre írásbeli ga­ranciát vállalnak — ott az in­tézményt feltételesen a mű­velődési ház kategóriába so­rolhatják. Amennyiben a korszerűsí. lésre mégsem kerülne sor — mondotta ki a miniszteri rendelet —, 1975. december 31-ével megszűnik az intéz­mény művelődési ház jellege. Ahol a tanácsok nem tudják vállalni 1975 végéig az in­tézmények korrzerűsítését, át kell adni azokat valamilyen kulturális vagy közösségi cé­lú hasznosításra. E megoldás esetén is arra kell törekedni — hangsúlyozza a rendelet—, hogy az épületeket elsősor­ban iskolai, szövetkezeti, üze­mi ifjúsági klubok használa­té;'.. tegyék alkalmassá. De lehet az épület 'tornaterem, népfront- vagy termelőszövet­kezeti klub és könyvtár is. Lejárt a határidő _ Másfél hónappal ezelőtt le­járt a miniszteri rendeletben előírt határidő. Vajon mi tör­tént ebben a kérdésben Pest megyében az elmúlt három esztendő alatt? A miniszteri rendelet meg­jelenését követően a megye! tanács művelődésügyi osztálya felülvizsgálta a művelődési intézményeket. A vizsgálat eredményeként 1972 decembe­rében harminckilenc intéz­mény kapott feltételes beso­rolást, miután a helyi taná­csok vállalták a rendeletben előírt korszerűsítést. Vajon eléggé felelősségtel­jesen döntöttek-e a helyi 'ta­nácsok művelődési intézmé­nyeik sorsa felől? Számol­tak-e azzal, hogy a felújítás és bővítés sokba kerül, s ez az összeg a rendelkezésükre áll-e az elkövetkező három esztendőben? 1972 és 1975 decembere kö­zött a harminckilenc feltéte­lesen működő intézmény kö­zül öt kapta meg véglegesen a művelődési ház, három pe­dig a klubkönyvtár címet. To­vábbi háromról pedig úgy döntöttek a helyi vezetők, hogy megszüntetik. Azaz ösz- szesen tizenegy intézmény sorsa rendeződött így vagy úgy a határidőben megszabott három esztendő alatt. További tizenhárom sorsa, néhány hónapon belül szin­tén megoldódik: ezeken a te­lepüléseken a tanácsok — ha megkésve is — de hozzá­kezdtek a korszerűsítéshez, átalakításihoz. Farmoson, Szentmártonkátán, Taksony­ban és Sződligeten művelődé­si ház, Délegyházán, Halász­telken, Pilisszántón, Pócsme- gyeren, Szigetmonostoron és Rúdon klubkönyytár besoro­lást kap még az idén az ed­dig feltételes engedély alap­ján működő intézmény. To­vábbi három helyen: Nagy­kovácsiban, Pilisszentivánon és Tárnokon ifjúsági házat nyitnak a korábbi művelődé­si ház helyén. Másik négy helyen pedig úgy szól a döntés, hogy meg­szüntetik a művelődési házat. Budajenőn, Perbálon és Tiny- nyén azért, mert felújítása gazdaságtalan s anyagi fede­zet sincs rá, Kartalon pedig — anyagi fedezet híján — szövetkezeti raktár céljaira adják át. Még tizenegy A harminckilenc közül hu­szonnyolc sorsáról valamiféle döntés született a miniszteri rendeletiben megszabott ha­táridőn belül. Tizenegy felté­telesen működő művelődési ház további sorsa azonban még mindig bizonytalan. Gal- gagyörkön, Isaszegen, Ácsán és Szódon 1978-ra, Mogyoró­don és Kisnémedin 1979-re, Vácdwkán és Kemencén pe­dig csak 198ü-ra ígéri a helyi tanács a korszerűsítést, amennyiben megyei támoga­tást kapnak erre a célra. To­vábbi három helyen a vállalt határidő — hasonló feltételek mellett — 1977. A három évvel ezelőtt szü­letet miniszteri rendeletben világosan megfogalmazódott, hogy a feltételesen besorolt művelődési házak korszerűsí­tése a helyi tanácsok felada­ta. Ennek következtében a megye nem tudja finanszíroz­ni az említett tizenegy mű­velődési ház felújítását és bő­vítését. Így a tizenegy intéz­mény végleges sorsáról a Kul­turális Minisztérium dönt rö­videsen. Prukner Pál SZÍNHÁZI ESTÉK í~^ éT\ ¥ ti jT'1 T> rp Németh László drámája w .Li 15 Hi ll JL a Madách Kamara Színházban A Napkirály, xiv. Lajos, gazdagságát és hatalmát jó­részt szorgalmas, és a kor vi­szonyaihoz képest igen becsü­letes miniszterének köszönhet­te. Jean Baptiste Colbert zse­niális pénzügyi és szervezési szakember volt. Az ő érdeme, hogy a XVII. század közepi Franciaország pénzügyei, adó­ügyei rendbejöttek, hogy fel- virágzott az ipar, hogy a Nap- királynak volt a legjobb ha­jókból álló flottája, hogy meg­épült a nagy kikötők sora, hogy a liliomos lobogót szá­mos afrikai és ázsiai gyarmat fölött lengette a szél, hogy új törvénykönyv létesült, s hogy megalapították az akadémiát, az építészeti főiskolát, a csil­lagvizsgálót és a botanikus kertet. Colbert ezen felül si­kerrel nyitotta meg az érvé­nyesülés lehetőségeit a külön­böző hivatalnoki pályákon a maga osztálya, a tehetősebb polgárság előtt. S mindezek te­tejébe még megteremtette a pénzügyi alapot XIV. Lajos csodálatos palotája, Versailles felépítésére. Colbert, az elképesztő mun­kabírású miniszter, aki azzal hízelgett magának, hogy a Napkirályhoz nemcsak hivata­los kapcsolatok fűzték, hanem baráti szálak is, egész életét, munkásságát egyetlen lapra tette fel:Franciaországból Eu­rópa legjobban szervezett, leg­gazdagabb államát kívánta megteremteni, királyát pedig a legtekintélyesebb, legragyo­góbb, leggazdagabb uralkodó pozíciójába akarta emelni. Tu­lajdonképpen mindegyik célja sikerült, de az ár nem volt kisebb, mint az eredmény. A pénzügyi stabilitást a francia parasztok és kis mesterembe­rek elszegényedése, iszonyatos adóterbekkel tönkrenyomorí­tott mezőgazdaság és kézmű­vesség kísérte. Drámai alakká azáltal vált Colbert, hogy amikor királya óriási költekezéseit megpróbál­ta mérsékelni, s az udvart sze­rette volna takarékosságra in­teni, XIV. Lajos egyszerűen túladott miniszterén. Colbert ezt a kegyvesztést nem hever­hette ki; éppen attól, kapta a halálos sértést, akiért egész életén át a zseniális tervek nagyszerű eredményeinek be­láthatatlan sorát hozta létre. Colbert úgy halt meg, 1683- ban/ hatvannégy esztendős ko­rában, hogy nemcsak a király kegyét vesztette el, hanem az adótörvényei által kizsarolt párizsi nép kövekkel dobálta meg koporsóját. Németh László utolsó szín­padi alkotása, az 1972-ben írt Colbert, ezt a figurát választ­ja hőséül. Colbertben tulaj­donképpen ugyanaz izgatta az író fantáziáját, mint más drá­máinak hőseiben: ez a hajdan­volt francia miniszter is a szol- gálás, a kötelességteljesvés és a használás megszállottja. Csakhogy Colbert tragédiája ott gyökerezik, hogy hatalmas képességeivel végül is nem jót és nem jól szolgált, s erre akkor kellett rádöbbennie, amikor már késő volt. Colbert persze annak idején még csak annak tulajdonította balsorsát, hogy a király, rágalmazók, ve- télytársak intrikáinak hatáság­ra elfordult tőle, s a tényben aligha láthatott többet, mint a háládatlanság gesztusát: akire már nincs szüksége az abszo­lút monarchiának, azt elejti. Németh László természetesen belelátja e mai dráma hősébe a miáltalunk leszűrhető tanul­ságokat is: egy abszolutista uralkodót feltétel nélkül szol­gálni lehetetlen anélkül, hogy e szolgálat ne valaki — vagy va­lakik, valamilyen társadalmi osztály — kárára történjék. A dráma Colbertje végső soron ebbe a felismerésbe pusztul bele, s ettől lesz mai érvényű drámai hőssé. Szerkezetileg kissé egyol­dalú a Colbert. Tulajdonkép­pen nem más, mint Colbert óriási monológja, melyet itt- ott megszakít néhány külső személy — családtagok, bará­tok, ismerősök — színre lépése. De ezek a mellékalakok is csak arra szolgálnak, hogy Colbert áradó-önemésztő lel- kiismeretvizsgálatához újabb és újabb lökéseket adjanak. Így hát végül is igazi drámai összecsapás nem alakulhat ki, mert Colbertnek a drámában nincs jelenlevő ellenfele. .(Il­letve: ez az ellenfél XIV. La­jos, de őt csak várja Colbert, hogy a méltatlan sértést jóvá- tevő látogatásra érkezzen. Mindhiába; az önkényuraknak nem szokásuk bocsánatot kér­ni alattvalójuktól, akit vérig sértettek.) Ebből a drámai anyagból színpadi, előadást teremteni rendkívül nehéz feladat, ép­pen a benne rejlő drámaiság szokatlan eszközökkel kifejtett volta miatt. A dráma bonyo­lult gondolati töltést hordozó, súlyos nyelve még külön ne­Kis Jankó Bori országos himzőpályázat A híres mezőkövesdi hímző­asszony, Kis Jankó Bori em­lékére a Borsod megyei Ta­nács művelődésügyi osztálya több más intézménnyel közö­sen ismét meghirdette az or­szágos Kis Jankó Bori hímző­pályázatot. A kétévenként megrende­zésre kerülő eseményre nem­csak a matyóföld, de a hímzé­seiről az ország határain túl is ismert tájegységek, közte a Sárköz, Kalocsa, Buzsák, a be­regi és palóc falvak hímző­asszonyait, a díszítőművészeti szakkörök tagjait is meghív­ták. A pályázók két kategóriá­ban vehetnek részt az orszá­gos seregszemlén. Készíthet­nek térítőkét, párnákat, fali­futókat, a lakások, házasság- kötő termek, művelődési ott­honok és egyéb közösségi cé­lokra használt helyiségek dí­szítésére, a hagyományos nép- művészeti minták újszerű el­helyezésével. A másik kategóriában étke­zési és asztalterítési garnitú­rákkal vehetnek részt a hím­zőasszonyok. A legszebb hímzések készí­tői megkapják a Kis Jankó Bori emlékplakettet és a vele járó nívódíjat, mások pedig jutalmat kapnak. A pályázat­ra július 10-ig kell beküldeni alkotásokat. A díjakat augusz- tusban adják át. Nagysikerű vendégszereplés Baranyában és Tolnában járt a pomázi nemzetiségi együttes Február 13. és 16-a között Baranya és Tolna megye köz­ségeiben vendégszerepeit a po­mázi délszláv nemzetiségi együttes. Színvonalas műso­rukkal azokat a községeket ke­resték fel, ahol délszláv nem­zetiségű lakosság él. Dráva- sztára és Felsőszentmárton vol­tak a körút első állomásai. Ata községben az együttes el­látogatott a nemzetiségi falu­múzeumba is, ahol közös da­lolással, nótázással emelték a találkozó hangulatát. A Baranya megyei Modina községbe a Pécsi Rádió mun­katársai is elkísérték az együt­test, műsorukat magnószalag­ra rögzítették. A műsort a közeljövőben sugározza a Pé­csi Rádió. A műsorból a legnagyobb tetszést Bartos Gyula Suma- gyijai táncai és Ceglédi József Nyírségi páros táncok aratták­Az együttes február 29-én Szentendrén a megyei műve­lődési központban is bemutat­ja sikeres műsorát. Kusnyár János megyei nemzetiségi szakfelügyelő Felavatták Révész Béla íré emléktábláját Ady Endre barátjára, a ma­gyar szocialista próza egyik első . jelentős képviselőjére, Révész Bélára emlékeztek ked­den, az író születésének 100. évfordulóján. Egykori lakhe­lyén, Budapesten a VT. kerületi Szondi utca 93. számú ház fa­lán vörös márványtáblát avat­tak. A Magyar írók Szövetsége által rendezett emlékünnepsé­gen Tamás Aladár irodalom­történész méltatta Révész Bé­la különleges írásművészetét, amely regényeit és novelláit egyaránt megragadóvá tette. E házban élt és alkotott Ré­vész Béla — hirdeti a tábla, amelyen a Kulturális Minisz­térium, a Magyar íróik Szövet­sége, a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége, és a VI. ke­rületi tanács képviselői he­lyezték el a kegyelet, az em­lékezés koszorúit. Kiállítótermekben Szomszédos tájak üzenete - alkotásokban Nagy Imre, Kondor Béla, Tavaszy Noémi tárlata A magyar—román kulturá­lis egyezmény keretében mu­tatja be a Magyar Nemzeti Galéria nagy érdeklődés kö­zepette a Zsögödön élő Nagy Imre festőművész életművét. %A szülőfalu világa Ügy igaz, ahogy Sütő And­rás írja róla: Amire vágytam: ujjamba sűrűit. Megrebbentem hézséget jelent. Kizárólag ak­kor vállalkozhat a Colbert elő­adására egy színház, ha van olyan formátumú színésze, aki képes egymagában hordozni a mű minden terhét, hiszen a mellékalakok jószerivel csak statisztálhatnak. A címszerepre szerencsére ott volt Bessenyei Ferenc, s ha az előadás érdemes megtekin­tésre, az kizárólag az ő érde­me. Németh László drámai vi­lágát nagyon alaposan isme­ri Bessenyei, hiszen egész sor hősét személyesítette már meg. Ez a belakott világ jótékonyan segíti most (főleg mert a ren­dező Szirtes Tamástól látha­tólag nem sok segítséget ka­pott sem ő, sem a dráma többi szereplője). Ügy formálja meg Colbert színpadi alakját, mint­ha ott, előttünk születnének ví­vódásai, felismerései, s egyben úgy, hogy Colbertben felsejdí- ti előttünk Németh László más, hasonlóképp vívódó hő­séit is. Hogy az előadásból ki­bomlik az írói mondanivaló, az mindenekelőtt neki köszön­hető, mert Szirtes Tamás ezt a gondolati sugárzást nem tá­masztotta alá rendezői eszkö­zökkel. Köpeczi Boócz István korhű díszleteiben Mialkovsz- ky Erzsébet, a kort pontosan idéző kosztümjeit viselik a szí­nészek, akik közül mindenki a maga elképzelései szerint játszik: llosvay Katalin (Col- bertné) enyhén színfalhasoga­tó drámázással, Kalocsay Mik­lós (Colbert fia) mereven és idegenül, igen rossz beszéd- technikával. Dégi István (Ba- laize) álmodozó lírával, Men- sáros László (Bourdaloue pá­ter) hűvös intellektualizmus- sal. Legalább a mellékalakok játékstílusát kellett volna ösz- szehangolnia a rendezőnek, ha már Bessenyei „jutalomjáté­kának” keretén kívül mást nem nagyon kezdhetett velük. Takács István a kezem: csillagaim lebaktat­nak az égről, a fellegek a lo­vaimmal cserélnek helyet, s a fenyvesek díszlépésben vonul­nak elibém; velük jönnek a medvék, pisztrángos patakok, borostás arcú lakóikkal a há­zak, s az égnek szárnyas ma­darai. Minden, aminek őrize­tét a föld rámbízta. Ő min­den kincsét Zsögödön találta meg. Vak embert és a répa­szedőket, erdő szélét, kőtörő- ket — gombákat, pisztrángost, három fenyőt. Hűségében ta­lálta meg egyetemességét — ott maradt a zsögödi mezőn, a Hargita alján, tyúkok, macs­kák, . bárányok, mezei virágok, fahordók, krumplikapálók, lepkék festője lett. Kincsét meglelte, kincsét megőrizte, kincsét gyarapította azáltal, hogy észrevette, felmutatta a vízparton ácsorgó lány báját, a tusnádi ormok erdős hajza­tát, a csűrök mögötti szakadt kerítések költői töredékeit. Tárgyiasabb, mint Egry, óttet- szőbb, mint Aba Novak Vil­mos —, de az ő társuk. Min­denképpen az a naplementék tüzes ragyogásainak önfeledt megörökítésében, a zsögödi híd feszült nyugaimában. Sok fes­tőnk azért nem hagy maga után izgálmas életműveket, mert elfelejti megtalálni azt a tájat, mely számára kincsek­kel telített. Nagy Imre meg­találta, mert kereste, mert szülőfaluja lett számára a nagyvilág. Művek a múvészélctről A Magyar Nemzeti Galéria másik kiállítása a Fészek mű­vészklub hetvenöt esztendejé­nek történetét vonultatja fel remekbe szabott portrék, kro­kik és ironikus rajzok, fest­mények sokaságában. Inkább részleteiben megkapó a kiállí­tás, mert természetszerűleg nagy a minőségkülönbözet a művészportrék és a karikatú­rák között. Mennyi árnyalt, sors, hangulat és világszemlé­let torlódik a tekintetekben! Együtt művészetünk múltjá­nak sok reménye, teljesítmé­nye, kudarca, diadala. Kinek, kinek mi jutott önmaga, a társadalom és a történelem jóvoltából. Aba Novák Vilmos, Bartha László, Berény Róbert, Derkovits Gyula, Czóbel Béla remek önarcképeit egészítik ki Diósy Antal, Herman Lipát, Szigethy István, Pólya Tibor, Mácsai István portréi, Kaján- Kalász Tibor, Kallus László karikatúrái. A művészélet in­timitásokban tárul fel a néző előtt a kiállításon. Arnvalíságot várva Palotás József a Ferencváro­si Pincetárlaton mutatkozott be közönségének Nagy Ba­logh János-éremmel, Rodin-, Mikszáth-szoborral. Jó átlagot mutatnak a művek, dé valami hiányzik belőlük, vagy • az árnyaltság, vagy az egyszerű­ség. Ügy érezzük, hogy vala­hol már láttuk e szobrokat — nem egészen belső kényszerből születtek. Mi következik eb­ből? Az, hogy Palotásnak szükséges megtalálnia önma­gát. Anyanyclve a kép Remek tárlat nyílt Buda­pesten a XX. kerületi Kis- Duna Galériában Kondor Béla grafikáiból. Ügy igaz, ahogy a katalógusban Németh Lajos írja: Iskolát csinált, korszakot nyitott a magyar rajzművé­szetben és a sokszorosító mű­fajokban? Kérdezhetnénk, mi­vel? Könnyű a válasz. Ere­deti tehetség volt, uralta a műfajt, szeretett és tudott gondolkodni. Látta a távlatot, ezért minden műve nyitány. Előttünk áll egy ember, Kon­dor Béla, aki korunk szellemi­sége volt, bölcselő, aki rajz­zal beszélt, érvelt, vitatkozott, összegezett, csak rajzzal, mert a kép volt és maradt az ő le­győzhetetlen anyanyelve. Úlijegyzetek grafikában Tavaszy Noémi most Kis­kőrösön mutatkozik be cseh­szlovákiai útirajzaival és met­szeteivel. Ezeket októberben ismerhettük meg a Csehszlo- I vák Kultúrában, s melyek iga­zi eseményt jelentettek a kö­zönségnek. Miközben Kiskőrö­sön is kontaktust teremthet a tárlatlátogató Prága, a szepesi vár, Lőcse vagy Árva gra­fikaútjain felfedezett harmo­nikus szépségével, addig a művésznő Somogybán készül új művekkel. Reméljük, ha­marosan megyénk valamelyik kiállítóhelyiségében is üdvö­zölhetjük. Losonci Miklós i á 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents