Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
4 yfefaP 1976. FEBRUAR 17., KEDD Elutazott Budapestről Arkagyij Rajkin társulata Vasárnap, magyarországi nagy sikerű vendégjátéka befejeztével elutazott Budapestről Arkagyij Rajkin társulata, a leningrádi Miniatűr Színház. A szovjet vendégeink Kecskeméten, Székesfehérvárott és Budapesten mutatták be Próbababák című műsorukat. — Munkások — egyetemre. A Csepel Autógyárból négy munkásfiatal került — érettségi vizsga nélkül — egyetemre az 1975—76-os tanév kezdetén. Hárman a műszaki egyetemen tanulnak, negyedik társuk a műszaki főiskolán gyarapítja tudását Mind a négyen jó eredménnyel — négyes átlaggal — vették az első félévi vizsgaakadályt. Végső búcsú Vértes Györgytől Hétfőn a Mező Imre úti temető ravatalozójában barátai, elvtársai, a párt- és az állam- élet ismert vezetői nagy részvéttel vettek végső búcsút Vértes Györgytől. Koszorúkkal övezett koporsójánál lerótták kegyeletüket a Kulturális Minisztérium vezetői, akadémikusok, a Magyar Népköztársaság Irodalmi Alapjának képviselői, tisztelői. A Budapesti Pártbizottság, a Kulturális Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, vezetősége és tagsága nevében Csák Gyula, az írószövetség titkára méltatta Vértes György elkötelezett életútját. — Azok közé tartozott, akik nemcsak magyarázzák, de át is alakítják a világot, akik rendelkeztek az értelem szükséges fényével, és a jellem kellő erejével, hogy ráleljenek a haladás útjára. Széles látóköre. műveltsége, kiválóan alkalmassá tette, hogy az illegális párt kultúrpolitikájának egyik alakítója, s a magyarországi haladó irodalom egyik szervezője legyen. Nemcsak szervezőként, szerkesztőként, de gondolkodóként, elméleti íróként is jelentősei alkotott, s maradandó az Országgyűlési Könyvtár élén végzett tevékenysége is. Kommunista volt, aki elszántan vállalta sorsát, a magyar kommunista értelmiség maradandó példát mutató sorsát. — Mélyen átélt marxista tudás, érzelmi telítettség, következetes pártosság jellemezte Vértes Györgyöt, aki mindenütt eredményesen szolgálta az eszmét — mondotta búcsúbeszédében Máté György újságíró, aki az elhunythoz legközelebb álló barátok és elv- társak gyászát tolmácsolta. A Vértes György hamvait tartalmazó urnát az Intemacionálé hangjai közben a munkásmozgalmi panteonban helyezték végső nyugovóra. Ötszáz Pest megyei diák a Budai várban Vetélkedő a Munkásmozgalmi Múzeumban Ötszázan gyűltek össze a nyitásra. Zajongva lépték át az üvegajtót, majd lecsendesedtek: többségük először látta ezt a vörös márvánnyal borított aulát. Vasárnap Pest megyei fiatalok vették birtokukba a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumot. Szakmunkástanulók, gimnazisták és szakközépiskolások, a megye középfokú tanintézeteiben működő országjáró diákkörök tagjai, Ráckevétól Szentendréig, Da- bastól Piliscsabáig. Önszántukból jöttek, amolyan tél végi kirándulásként: csatangolni nemzeti múltunk annyi eseményének színhelyén, a budai várban és elmélyedni a Magyar Tanácsköztársaság dicső 133 napjának eseményeiben a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításán. Nagy munkában Kutatómunka a vitrineknél. Ladányi Károly felvétele Mű vész jelöltek a Fóti Gyermek városból Tárlat a Dunakeszi Konzervgyárban A Fóti Gyermekváros képző- művészeti szakköreinek anyagát a Dunakeszi Konzervgyár tanácstermében nézhetik meg az érdeklődök február 27-ig, naponta 14-től 18 óráig. A Fóti Gyermekvárosban Vnar hosszú ideje nagyon alapos a képzőművészeti nevelés. A fiatalok maguk is festenek, szőnek, szobrot faragnak. Barna Lajos, az intézmény országosan ismert és megbecsült igazgatója tág teret biztosít ennek a nagyon fontos tevékenységnek. Már a környezettel is. Rózsa Péter, Nagy Sándor szobrai, Kovács Margit kerámiái, Szurcsik János falfestménye néz az ezres létszámú gyermektáborra. Ez a mérték. Ehhez járul a szakköri tevékenység. Lőrincz Vitus rajzra, tűzzománcok készítésére hangolja az önkéntes vállalkozókat, Mözsi Szabó István népművészeti ösvényen hangolt szőnyegszövésre biztatta lelkes tanítványait, Ri- móczi Rudolf szobrászjelölteket oktatott és oktat ma is, Szmolár Erzsébet a hímzés szépségével ismerteti meg a fóti lányokat. Kitűnő tanárok, önzetlen nevelők eredménye s munkája, hogy a gyermekváros hajdani lakójából, Banga Ferencböl a mai magyar grafika egyik legnagyobb ígérete lett. Fehér szöveten népi minták A rendszeres munka újabb állomását jelenti a fóti gyermekművészek bemutatkozása a Dunakeszi Konzervgyár klubtermében. A népi hímzések jelentik a tárlat egyik fő vonulatát. Szmolár Erzsébet elméleti vizsgálódás után készítette fel tanítványait az egyes mintáit megvalósítására, sikerrel: Sütő Éva pünkösdi rózsákat varázsolt a fehér szövetre, de láthatunk hagymás, csengetyűvirágos, fenyőgallyas megoldásokat Szabó Teréztől. Bicskei Ildikó sóvidéki keresztszemes hímzésben jeleskedik, Puha Erzsébet peliká- nos rajza kiemelkedő, Kotha Éva izsákos terve nyert díjat, joggal. Fiú is akad a hímzők között, Nagy Pál, aki tizenötéves korában birkózott meg a Cantata profana szarvasagancsainak ábrázolásával. Mözsi Szabó István volt tanítványai közül Iván Judit pá- vás szőttese jelenti a mértéket, de Poor Marianne is ígéret. Külön öröm, hogy Rimóczi Rudolf együtt állította ki szobrait tanítványai plasztikáival. Az az igazi, amikor a művészet gyakorlója ennyire egybeforr jelöltjeinek törekvéseivel. Együtt dolgoznak, együtt jelentkeznek a tárlatokon. Mester és növendékei Rimóczi Rudolf kertész- mérnök, nevelőtanár és szobrász. 1972 óta vezeti a Fóti Gyermekváros szobrászszakkörét. Fát hat éve farag, előtte fejeket mintázott Rózsa Péter társaságában, akivel együtt nevelkedett. Felhasználta Németh Kálmán Foton élő szobrászművész tapintatos tanácsait. Szobrait bemutatta Dunakeszin, Ráckevén, Vácott, Erdőkertesen, Debrecenben. Most a pasztormüvészet tanulságait felhasználó vésett, maratott lopótök-plasztikáit mutatja be rajzos felületekkel, melyek a szerelem nagy történéseit szólaltatják meg egyszerűsített, és ezért áttekinthető, tisztázott formákkal. Ez a szobrászi érthetőség jellemzi Várakozó-ját is, aki gyermekre készül a női test szolgálatot teljesítő áhítatával. Kalotaszegi hímes ládika, kendőtartó, hagymavágó deszka, sulykolófa, talicskásokat jelenítő kobaktök egészíti lei a sort, mely mind-mind Rimóczi Rudolf felkészültségét igazolja. Es tanítványai? Elmélyültek, alaposak és tehetségesek. Vegyük először Tóth Imrét. Nyárfából, gyökérből, báránybőrből, szarvból mintáz remek busófejet, felhasználja a fóti szőlők már csak szoboralkatrésznek alkalmas gyökérzetét. Tószegi Kálmán szépen faragott tányérai, betyáros kupája, hímes ládikája ugyanúgy a tárlat egyik fő értéke, mint Vámosi Gusztáv Csősz-e, Erdős Lajos kenderkóccal, te- hénszarwal összeállított maszkja, s Juhász Sándor domborításai. Tárgyilagosan jelezhetjük, hogy a Fóti Gyermekváros képzőművészeti élete éppen a szakköri munka állandó gyakorlatának eredményeként termi az új tehetségeket, átalakítja a szomorúság és szülőhiány terméketlenségét, sivatagóráit művészi energiákká. Maradandó élmény lenne A dunakeszi tárlat fóti művészjelöltjeinek bemutatkozása kétszeresen sikeres, mert vizuális élményt ad, nemcsak egyéni kibontakozást jelöl. Folytatása annak a dicsérendő gyakorlatnak, melynek keretében a fóti gyermekrajzok, faragások, hímzések, szőttesek megjárták már Nyíregyháza, Mezőkovácsháza, Budapest kiállítótermeit, legutóbb a Munkásmozgalmi Múzeumban. Éppen e tények révén kívánkozik összegezésül a következő idea megvalósítása: alakítsuk meg közös erővel Foton a Nemzetközi Gyermekművész Múzeumot! A terv időszerű és reális. Időszerű, mert a kis művészjelöltek itt élnek csoportban a személytelen fóti nagy családban, s tenni, alkotni akarnak. Időszerű, mert hely is van, sőt, a Fóti Galéria komoly gyűjteménnyel is rendelkezik, többek között Banga Ferenc gyermekkorban készült első alkotásaival. Reális a nemzetközi keret is, hiszen ajándékba kaptak japán gyermekrajzokat. A közönség is nemzetközi, hiszen a vendégek a különböző kontinensekről érkeznek. Milyen nagyszerű lenne, ha a Fótra érkezők nemcsak a társadalom humánumával gyógyított hajdani árvaságot láthatnák, hanem művészetet is. így érhetnénk el azt, hogy aki nosztalgiával érkezik Fótra, maradandó élménnyel távozna, elsősorban maguk a gyerékek; a jövő. Losonci Miklós ötszázan voltait, leendő szakmájukat, foglalkozásukat tekintve más-más érdeklődésűek, és mégis: a vetélkedővel párosított kirándulás egységes menetrenddé állt össze bennük. Mint egy forgószínpad résztvevői, az óramű pontosságával váltogatták színhelyeiket a csoportok. Míg egy részük a vár zegzugos utcáin kereste Beethoven tartózkodásának színhelyét, az utolsó budai basa emlékművét vagy a „Városvédő Athéné” szobrát, addig a többiek a múzeumi kiállításon látható dokumentumokat vallatták figyelő tekintettel, kiderítve a hűtlenségi per vádlottainak nevét, az 1913-as Szverdlov- távirat lényegét, felfedezve Berény Róbert aláírását a gyújtó hatású „Fegyverbe! Fegyver bel't-plakáton, vagy éppen a vetítőteremben nézték a Kun Béla tevékenységét, munkásságát bemutató filmet Dr. Hajdú Endréné, a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskola tanára elégeTV-FIGYELŐ / Kifelé a dzsungelból. A téma, amellyel a vasárnapi Hét egyik riportjában találkoztunk, nem Pest megyei. Vajek Jutka országos gondokat vizsgált. A riport szellemes címének megfelelően — Jogból is megárt a sok — annak járt utána, hogyan nehezíti az ügyintézők és ügyfelek munkáját, életét az a rengeteg jogszabály, amellyel naponta találkoznak. De a riportnak Pest megyei vonatkozása is volt. Az ügy vizsgálata az abonyi tanácsházán kezdődött, ahol például egyebek közt kiderült, hogy a jobbára fölösleges járlatlevelekből . tavaly 27 ezret — óriási szám! — kezeltek, illetve állítottak ki. Győré Pál, a vb titkára azt is elmondta, hogy a jogszabály- őzön, már-már áttekinthetetlenné vált, nehéz azokon eligazodni, s jó néhányat utólag kell toldozgatni-foldozgatni, hogy az ellentmondások megszűnjenek. A Hét riportja persze nem elégedett meg a helyzet puszta feltérképezésével. Vajek JJutka néhány országos hatóságnál utánajárt, hogy mi várható ezek után. A gondokat, bajokat minden nyilatkozó elismerte. A változtatással kapcsolatban már nem tűntek ilyen készségesnek; többféle kikötés, megszorítás is elhang. zott. De azért mégis reménykedhetünk, hogy megyünk kifelé a dzsungelból. Áldozatkapcsolás. Ezt nem lehet csinálni a tévénézőkkel! — ugrott fel dühösen egyik vendégünk a vasárnapi krimi befejezésekor. Gondolom, nem egyedül mérgelődött, méltatlankodott, hiszén Az utas című háromrészes sorozat — Írója Francis Durbridge, rendezője Michale Ferguson — nagyobb izgalmat váltott ki, mint a téli olimpia. Ezrek, tízezrek totózták az első és második rész után, hogy ki lehet a gyilkos. A megoldást kővető — valószínűleg általános — ingerültség teljesen jogos. / A felügyelő úr helyett, alti nem volt hajlandó összefoglalni a történetet, néhány szót kényszerülünk szólni. Az első számú áldozat, a kis link Judy nem érdekes. Ö volt a kapcsolt áldozat, mint árukapcsolásnál a fölöslegesen ránk sózott termék a boltban. Neki csak azért kellett meghalnia, hogy David Walkert, a gáncsnélküli férjet, sógort és üzletembert meg lehessen ölni. Öt pedig azért, hogy részvényei eladhatóvá váljanak. Kinek volt érdeke ez az eladás? Többeknek. Az üzlettársának, a vevőnek, aki Walker feleségének második számú szeretője volt és a feleségnek. Legkevésbé a gyilkosnak, Walker sógorának. Mégis ő gyilkolt. Testvéri szerétéiből, szívességből? S a felbujtóról, a nővérről, Walker feleségéről — akit a történet ködösítése céljából erőszakolt eszközökkel ártatlannak állítottak be többször is — a végén egész egyszerűen elfeledkeztek. Pedig a felnőttek meséjétől, a krimitől, éppúgy elvárjuk az igazságszolgáltatást, mint a valódi mesétől a gyerekek. A sok gyilkosság, a sok halál ellenére Az utas nem igazi krimi. Egy buta történetet láttunk, Denson felügyelő házassági históriájának lapos tálalását. Ennek a filmnek a felhasználásával iskolában lehetne tanítani, miért rossz a giccs, miért károsul, aki szórakozásként vagy művészi alkotás helyett elfogadja. S ugyancsak ezzel a filmmel lehetne bizonyítani, hogy a giccsszerzők miért hamiskártyások, miért tisztességtelenek. Aki mindebben kételkedik, próbáljon válaszolni a következő kérdésekre. Mi volt a lóidomító ezredes unokaöccsének szerepe a történetben? Miért fél a lány — aki vele halt meg autózás közben —, amikor telefonált a rendőrfelügyelőnek? A feleség miért akarta elégetni a férj hamis búcsúlevelét? Mi volt a cirkusz a rúzs márkája körül? Miért kellett bérgyilkost felfogadni a rendőrfelügyelő megölésére, amikor nyilvánvaló, hogy ez a biztos lebukással egyenlő? Közművelődés - közelről. Kis József filmjével indult a Közművelődés — közelről című, péntek délutáni műsor. A dunaújvárosi képsor után következők is a képletes vitrinnyitás módjait, lehetőségeit vizsgálták. Hogyan lehet a művelődés különböző intézményeibe elvinni, azok látogatóivá tenni a munkásokat? Ezt a kérdést járta körül a Csorna Gyula vezette műsor. Ügy bizony semmiképpen, ahogy a Chi- noin gyár egyik szocialista brigádja járt: nemhogy művésszel nem találkoztak a Rátkai Művészklubba meghirdetett művész—munkás találkozón, hanem még ki is tessékelték őket onnan! Es bizony úgy sem, ha apró helyiségekből álló, beszélgetésre, szakköri munkára alkalmas művelődési házak helyett kulturális csodapalotákat építenek. Olyat például, mint a különben remekbe készült szentendrei, amelyben összesen négy kisebb terem várja a vendégeket, s azok közül is egyet raktárnak használnak. A műsor meghívott szakértőjeként Beke Pál, a Népművelési Intézet osztályvezetője mondta, el véleményét kulturális csodapalotákról. Apró szobák, otthonos zugok — és mindenekelőtt tágra nyitott ajtók — kellenek, nem pedig a gombnyomásra mozduló színpadrendszerek, nemes fával borított, drapériákkal ékített dísztermek! Milyen jó lett volna, ha e helyeselhető szavakat nemcsak a műsorvezető hallja, hanem a másik, szintén bemutatott csodapalota, a kőbányai Pataki István Művelődési Központi igazgatója is, akinek a szavaiból úgy vettük ki, hogy ő inkább e túlontúl szép külsőségek híve. Voltaképpen ez a szemtől szembe való vita hiányzott az egész műsorból! A megkérdezettek rendre a műsorvezetőhöz beszéltek, majd aztán ő adta tovább az ilyen vagy az olyan véleményt, Rugalmasabb, elevenebb szerkesztéssel sokkal hasznosabbá válhat ez a különösen nagyon hasznos közművelődési program. Szombat este. Amolyan pótszilvesztert láthattunk — farsangkor. Ügyesen összeválogatott, kedvünkre való pótszilvesztert! Helyenként talán még jobbat is, mint mésfél hónapja az igazi volt. Varga József fanyar kommentárjai után egymást követték a természetesen mulattató számok. Kállai István és Szálkái Sándor filmje a befalazott férjről nemcsak abszurditásával nevettette meg a nézőt, hanem azzal is örömöt szerzett, hogy ezt a kedves bolondságot legjobb színészeink legjobb kedvükben játszották végig. Az Okosabban kéne élni című film meg igazi tévés ötlet: csak a képek játszottak benne; viccelődtek, grimaszt vágtak, fityiszt mutattak a nézőnek. Hátha megfilmesítenek még egy-két slágert az Okosabban ... példájára — egy sláger, egy szombat, másik sláger, másik szombat, talán nem is olyan megvalósíthatatlan ötlet. Csontos—Akácz detten szemlélte tanítványai igyekezetét. Korszerű nevelés — Meglepően élethű, gazdag és sokoldalú a kiállnási anyag. Mint közgazdászt megragadott, hogy az ipar kialakulását a munkásmozgalom fejlődésével együtt mutatja be. A látogatásnak ez a formája sikert aratott a gyerekek körében, a versenyszellem, a kutatómunka alaposabb ismerkedésre inspirálla őket. Az érettségi előtt állóknak anyaggyűjtési lehetőséget biztosított, és egyben esztétikailag is hozzájárult diákjaink szellemi gyarapodásához. Az ilyen látogatások a hazafias nevelés korszerű lehetőségeit tárják elénk. Az élményszerűséget ecsetelték a ceglédi negyedikesek is. Tóth Márta, Pick Júlia, Putzer István és Tihanyi Janos szinte egy szuszra fújták: — Az események egymást követő láncszemeinek megkeresése közelebb hozza a történelmet. Kirándulunk és egyben játszunk is, a vita, a me- ditálás közben észre sem vesz- szük az idő múlását, és egyben egy nagyszerű intézményt fedezünk fel, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumot. Csengószó nélkül A Fóti Gyermekvárosból nyolcán látogattak el a palotába. A 15 éves Devosa István (autó-motorszerelőnek készül) először a méretekkel barátkozott, aztán mélyedt el a látnivalókban. Szentirmai Márta — mint leendő női szabó — a ruhákat vette szemügyre. Elégedettségüket aligha fejezhették volna ki másképpen, mint hogy az első adandó alkalommal újból ellátogatnak ide. A váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola diákjai nem hagyták magukat zavartatni. Sebesen szántott a toll íródeákjuk kezében. Ahogy teltek a sorok a papíron, úgy lettek egyre nyugodtabbak, pedig itt nem kellett csengőszóra várni, mindössze saját kútfejük diktálta tempójukat. Az első városnézés Lőrincz József, a Pest megyei Diákturisztikai Bizottság vezetője. — Társadalmi bizottságunk tavaly ősszel alakult. Feladata a középfokú tanintézetekben működő országjáró diákkörök munkájának összehangolása, irányítása. Az idei tanévben tíz túra szerepel tervünkben. A három városnézőből ez a mostani az első. Kirándulásainkat vetélkedővel összekapcsolva kívánjuk tartalmasabbá tenni. Gondolatébresztőnek szántuk ezt a vasárnapot, tanároknak és diákoknak egyaránt. A sport, a diákturisztika elválaszthatatlan más iskolai tantárgyaktól. Ez a kellemes budavári nap is erről győzött meg bennünket. Szavait mintha meghallották volna a résztvevők. Bár fél háromkor befejeződött a vetélkedő, a múzeum termeiben még öt órakor is az eseményeket értékelő diákcsoportokkal találkozhattak a látogatók. A rendezők és a múzeum részére — úgy vélem — ez jelentette a legnagyobb elismerést. Molnár Zsolt
