Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-14 / 38. szám

4 SkMíM> 1976. FEBRUAR 14., SZOMBAT t Életmű egy kö­tetben, tíz év ter­mése ötszázvala- hány oldalon. No­vellák, kisregé­nyek, ripbrtok, mű­fajtalan, de éppen sehova sem tarto­zások miatt oly szíven ütő vallo­mások __ Tí z év — ennyi ideje volt Gerely es Endrének, hogy ezt az egy kötetre való ötszázva- lahány oldalt megírja, s hogy zömök figurája köré még éle­tében legendákat szőjön. Már pályakezdése is olyan volt, mint az akkoriban indu­ló íróik közül talán senkinek! Irt egy novellát, az volt a cí­me, hogy Kilenc perc. Ennyi az időtartama egy háromme­netes bokszmeccsnek, s ő ezt a három menetet úgy írta le, hogy azon nyomban íróvá — fölkapott és keresett íróvá — tette az a tíz gépelt oldal. Ügy állt oda mindjárt az olvasó elé, hogy ki-ki megérezhette: nemcsak szakmailag — az ökölvívás szabályai szerint — igaz, amit leír, de emberileg is! Tényleg ö verekedett ott a hármas kötelek négyszögé­ben, tényleg ő adta és kapta azokat a horgokat meg egye­neseiket! S hogy valójában így volt, azt hamarosan egy kis- film is bizonyította: az az ugyancsak Kilenc perc című — rövidfilm? kisjátékfilm? — amelynek egyik főszereplője­ként maga verekedte végig azt a három menetet. Gerelyes — Gere- lyes volt. Nem tu­dott és nem is akart kilépni a maga négyszögé­ből: ha azt taná­csolták, ne írjon irodalmi riportot a boncolásról, hát ő igenis megírta; s ha azzal vált el tő­le a szerkesztő, hogy a vakokról írni „nem téma”, hát akkor azért is megírta a vakokat. Programfa volt, egyenes, kemény programja. És csinál­ta is, igaz, egy idő után már nagyobb kihagyásokkal, de csinálta. S ahogy a ringben iskolázott teste kezdett elne­hezülni, úgy lett írásaiban még őszintébb, még kemé­nyebb. Egyik sehova sem tartozó, s ezért olyan szívenütö írásá­ból, A mennyországba mene­telő részegekből ismerjük, hogy mi mindent tudott már életről, halálról — a maga gyorsan fogyó életéről és gyorsan közeledő haláláról — ez a harmineegynéhány éves novellista. Kórház, kórháziab­lak; ugor ni, nem ugomi; él­ni, miért élni; nem élni,miért nem élni... Kemény írás az egykori kokszolóhoz méltóan kemény írás! Gerelyes Endre végül !s 1973-ban harmincnyolc éve­sen meghalt. Maradt utána néhány könyv meg néhány LA­POZ­GA­TÓ legenda. Jó könyvek, kemény könyvek, szép legendák, mind gazdagabbá váló legendák. Nem élt hát hiába! Figura — nemcsak szépirodalmi figura! — lett belőle, s ez bizony csak igen keveseknek adatik meg Neki, a volt bölcsésznek, a volt ökölvívónak, a volt szer­kesztőnek, a volt főiskolai ad­junktusnak megadatott. Emlékét sokan őrzik, írá­sait sokan, olvasták és há­la e Tigris címen a Szépiro­dalmi Könyvkiadó által ösz- szefogott és most közreadott gyűjteménynek — ismét so­kan olvashatják. Novelláit, kisregényeit, (köztük a legje­lesebbet ,,Isten veled, Lan­celot!” címmel) riportjait, műfajtalan, de éppen e seho­va sem tartozásuk miatt oly szíven ütő vallomásait... Akácz László Gerelyes Endre: Tigris Az ilyen karrierekre szok­ták mondani, hogy szépen, ér­dekesen indult, s nem mond­ható más a folytatásra sem. Jöttek, jöttek a Gerelyes-no- velláik. Aztán az egyik kötet, aztán a másik kötet. És mind- mind a legeslegelső írás ke­ménységével, tisztaságával, őszinteségével! Gerelyes az irodalomtörté­net mércéjével mérve pillana­tok alatt céhbeli író lett. Ol­vasták az olvasók, írtak róla a kritikusok, és pályájának ívelését irigykedve figyelték azok, akik ugyanakkor kezd­ték mondogatni magukról, hogy ki a regényíró és ki a novellista... Rövid pár év és megint újabb legenda lengte körül: anélkül, hogy valaha is látta volna, s anélkül, hogy egy szót is. váltott volna vele, csu­pán írásainak ismeretében meghívta adjunktusának Vaj­da László, a Szegedi Tanár, képző Főiskola irodalomta­nára. Gerelyes ilyenformán főis­kolai oktató lett. Akik jártak a szemináriumaira, úgy mond­ják, adjunktusként sem volt más. mint íróként. Magyaráz­kodás helyett inkább kérde­zett — rákérdezett! — a szö­vegek helyett inkább a szö­vegek olvasóira, értelmezőire volt. kíváncsi. Tanárként is a Kilenc perc bokszolója ma­radt. És még később is. amikor megint csak Pesten élt, és a különböző szerkesztőségekhez próbált ideig-óráig kötődni. Barát Endre: Delfin követi a hajót Előbb versek, majd prózai mű­vek — novellák, kisregények, ka­landos életrajzok, útleírások — adtak hírt Barát Endre írói világáról. Az a legújabb kötete, amelyet Delfin kö­veti a hajót cím­mel a Szépirodal­mi Könyvkiadó je­lentetett meg, is­mét e gazdag műfajú író sokoldalúságát bi­zonyítja. Időben is, térben is nagyra tágul az általa meg­idézett világ: olvashatunk — az Esztendők kútjába hajolva című ciklusban — a Népszín­ház utca egykor inkább hír­hedt, mint híres környéké­nek tragikus alakjairól; majd a Mai történetek itt és most élő figuráiról; s átélhetjük a tengerek embereinek kalandos mindennapjait... Barát Endre a jó riporterek alaposságával térképezi fel té­máit, s az igényes írók vá­lasztékos eszközeivel fog­lalja írásba őket. Ha kell, csupán a megírásra érde­mes jelenséget veti papírra; ha kell, kalandos történettel csalogatja közelebb az olva­sót; s ha kell, egy-egy figurá­jánál hosszasabban elidőz: hogy minél élőbbé váljon, újabb és újabb helyzetekben mutatja be. A legjobb érte­lemben véve ol­vasmányosak Ba­rát Endre írásai, s ezt a tulajdon­ságukat megfogal­mazásuk fegyelme, nyelvi igényessége nagyban erősíti. Szétszórtság, pon­gyola fogalmazás aligha kérhető tő­le ...számon; ha­sonlóképp a jel­lemzések egysíkúsága sem! Főképpen a kötet zárócik­lusa, az Ország-Világból már jól ismert Lélegzet című ro­vat rövid életképei fogják meg az olvasót annak bi­zonyságaként, hogy szerző­jük valóban mennyire is­meri az itt és most alakuló világot. Rövidségükben is so­kat mondanak ezek az alig pár soros portrék: társadal­munk legkülönbözőbb típu­sait hozzák emberközelbe. Barát Endre újabb könyve Ilyenformán egy gazdag és termékeny írói műhely friss — nemcsak publikálása, de szelleme, szemlélete szerint is friss — termése. Egyben újabb ígéret arra, hogy szer­zőjüktől hasonló elevenségű írásokat még szép számmal várhatunk! A. L. Raíkó József új verseskötete Napról napra érzékeljük, hogy szükség van költészetre, hi­szen a gépek forgatagában, melyek átalakítják a tájak arculatát is, nem nélkülöz­hetjük a ritmusba foglalt sza­vak melegségét. Csupán az a kérdés, hogy rohanásaink kö­zepette jut-e, marad-e elég időnk rá. A költészetre úgy, hogy „költői szinten” mi ma­gunk fedezzük fel környeze­tünk líráját. Ez az első gondolat Ratkó József új verseskötetének (Törvénytelen halottaim, Mag­vető) lapozgatása közben. Szi­gorú költő, tiszta ember, ko­pogó gondolatai személyes üzenetként suhannak igazság­hangon, törvényszerkesztő ko­molysággal. Keats, József At­tila tisztelőiéként Ratkó Jó­zsef is a szép igazmondást tartja a költészet használható lényegének. Ez a hűség és el­szántság teszi minden gesz­tusát szenvedélyessé, s akkor sem fél kimondani nehéz igazságokat, ha ez őt magát sújtja. Ebben meg Adyhoz hasonlatos, de mindig és kizá­rólagosan önmagához. Ez a konok igazmondás jel­lemzi, amikor haidan Sziget- szentmiklóson élt apjáról mond korholó ítéletet, amikor törvénytelennek nevezett ha- lottait idézi. Elsősorban édes­anyját, a mindig tisztát, a leghiányzóbbat, aki földben végezte futását, s akiről — Petőfi és József Attila meg­rázó anyalátomásai után is — döbbenetesen újszerű képet fest: „Most már hívhatom fűnek Is, föloldotta a föld neve alól a tenyere is névtelen már nem halott a gyökereit lenyúlnak érte fölsegítik arc nélkül áll a fában most már hívhatom fának Is elsötétített város a szeme a szeme kis alatti fény ne sírjatok testvéreim.” De sírunk, mert anyánkat is látjuk, halljuk e megrendí­tő remekmű-szinten zúgó so­rokban. Sírunk, de egyúttal föloldódunk, mert olyan igaz szépséggel elmondottak e ke­serűségek, hogy gyönyörköd­ve tisztulunk újra és újra az élet derűjére. Kopognak szavai és simo­gatnak. Felráznak, olykor ha- ragvóak, de maradék nélkül őszinték. Így vállalják a kort, népünk megsokasodott teen­dőit. Sűrítései­ben élmények és felismerések szorongnak, ki­áltanak. Halk és hangos költő egyszerre, mert minden sorában az igazság dübörög. Déva vára motívuma több versének tartozéka, anyját érzékeli a fal szorításában, másutt „anyaarccal” néz rá a fal, s ezzel ifjú Kőmíves Ke­lemen-önmagát vigasztalja. Kötetének építőanyaga előd­költők sorait dajkálja, folytat­ja az ő kötelező szintjükön. Így ölelik át Ratkó költésze­tének szócserjéi, ligetei, Köl­csey fölélesztett töredékét, Rimbaud pékbolt előtt álló rongyosait, bolgár hazafiak Hazámiglan hazádiglan üze­netét, Vörösmarty keserves látomását. Sajátos, ahogyan Bartókot értelmezi: „Medvével üzen igazat. Pálcája kiegyenesített villám.” Verseit nem öltözteti fel, elég ruha rajtuk az élet szép­nek álmodott igazsága. Ma­rad zárószónak a „Halott ha­lottaim”. Nem szabad, nem lehet beszélni róla, csak ol­vasni és élni törvényei sze­rint, hiszen új szellemi ke­nyér. Losonci Miklós Hogyan fejlődik az oktatásügy az idén? Új iskola Biaforbágyon, Erdőkertesen és Tökölön Mit tartogat az V. ötéves terv első esztendeje a hazai oktatásügy számára? Az elkö­vetkezendő hónapok lehetősé­geiről, elgondolásairól az Ok­tatási Minisztérium tervezé­si főosztályának vezetői adtak tájékoztatást. A tervek figyelembe veszik a realitást és hangsúlyozottan a legfontosabb feladatok meg­valósítására fordítják a leg­jelentősebb anyagi eszközöket. A költségvetés felhaszná­lása differenciált lesz. A társadalom számára — Igé­nyekben is megfogalmazottan — az egyik legfontosabb fel­adat az óvodahálózat kiépí­tése. De az átlagot meghalad­ja a növekedés, az általános iskolák, továbbá a szakmun­kásképzés területén is, s az alapvető célkitűzés: e két - is­kolatípusban a tárgyi és sze­mélyi feltételeket, az oktatási színvonalat hangsúlyozottan javítani kívánják. Az óvodák fenntartására, működtetésére az idén orszá­gosan 1961 millió forint áll rendelkezésre, ami 186 millió­val több mint a tavalyi ösz- szeg. Tovább folytatják az óvodai hálózat fejlesztését. A területi tanácsok ebben az év­ben zömében beruházásból mintegy 15 ezer óvodai hely megvalósításával számolnak. Pest megyében az idén a korábbinál 1275 új óvodai bellycl lesz több az elő­zetes tervek szerint. Az általános iskolában a diákok összlétszáma országo­san a következő tanévben 13 ezerrel tovább gyarapodik. Pest megyében az idén szep­temberben 2 ezer 400 új első osztályos kezdi meg tanulmá­nyait. Az általános iskola há­lózati fejlesztését mintegy 630 új tanterem, megépítése szol­gálja. Pest megyében -,az idén 38 új tanterem átadását ter­vezik, s az elképzelések sze­rint ez év szeptemberétől fo­gadja a diákokat az újonnan felépült, 8—8 tantermes bia- torbágyi, erdőkertesi és tököli általános iskola is. Az elmúlt esztendőkhöz ha­sonlóan, a következő tanévben is jelentősen fejlesztik az ál­talános iskolai napközis háló­zatot. A tanácsok csaknem 700 napközis csoport megszervezé­sével kívánnak javítani a je­lenlegi helyzeten, elsősorban az ipari jellegű városokban, illetve a nagyobb városok ipa­ri körzeteiben. Pest megyében 48 új ál­talános iskolai napközis csoportot szerveznek. Ezeknek a fenntartási költsé­gére ugyancsak, az előzetes tervek szerint, 3 millió 297 ezer forintot irányoznak elő. A szakmunkástanulók ok­tatására fordított összeg or­szágos viszonylatban 1725 millió forint. A vállalatoknál folyó gyakorlati oktatás kor­szerűsítésére 350 millió forin- nyi összeget jelent majd a szakmunkásképzési alap anya­gi forrása. Az alap elosztási és felhasználási rendszerének továbfejlesztése elősegíti a pénzösszeg szétaprózottságának megszüntetését, és a felhasz­nálás célszerűségét szolgálja. Pét megyében a szakmunkás­tanuló-otthonokban 217 új he­lyet terveznek, s ennek ez évi fenntartási költsége az előze­tes tervek szerint 1 millió 274 ezer forint lesz. Az 1976—77-es tanévben a felsőoktatási intézmények nap­pali tagozatainak első évfo­lyamaira várhatóan mintegy 16 ezer fiatal vesznek fel. ezzel számuk meghaladja a 64 ezret. Az egyes felsőoktatási intéz­ménytípusok felvételi számai­nak keretaránya folyamatosan módosul. A népgazdaság táv­lati szakemberszükségletének megfelelően a felvétel tovább emelkedik a pedagógusképző intézményekben, csökken az kon. Bizonyos képzési szak­területeken — például a jo­gászok vagy a közgazdászok esetében — a nagyobb arányú esti-levelező tagozatos képzés fenntartása változatlanul in­dokolt. Rákóczi-évforduló a rádióban Hangjátékokkal, riportokkal, előadásokkal, zened műsorok­kal emlékezik meg a rádió II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról. Az emlék­év alkalmából Pro Patria et libertate összefoglaló címmel három előadásból álló, egyen­ként 40 perces dokumentum- műsort készítenek. Rákóczi alakja a magyar irodalomban és szomszédaink irodalmában címmel hangzik el Köpeczi Béla haitrészes so­rozata. Ugyancsak több foly­tatásban kerül a hallgatók elé Laczkó Géza Rákóczi című re­gényének adaptációja. Irodalmi műsor szólaltatja meg a ku­ruc kor költészetének gyöngy­szemeit. R apcsányi László: Rákóczi nyomában címmel készít tör­ténelmi riportot. Az 50 perces összeállítás az életút sorrend­jében, élményt és történelmet összefonva, vállalkozik a ha­gyományok megtisztítására a korábbi romantikus értékelé­sektől. Mocsár Gábor, A város és a fejedelem címmel írt hangjá­tékot a fejedelem és Debre­cen főbírójának vitájáról. A játék arról szól, hogy az ön­zésnél, egyéni érdeknél fonto­sabb országa egysége, a nép érdeke. Száraz György háromrészes hangjátéka a Vezérlő fejede­lem címmel hangzik el ta­vasszal. Sor kerül Hegedűs Géza A várv/a várt című mű­vének ismétlésére is, amely a Rákóczi-féle felkelés kezdetét meséli el. A tervek szerint az év má­sodik felében sugározzák Bár­dos Pál dokumentum játékát Rákóczi-índuló címmel. A Rákóczi-emlékév alkal­mából mutatja be a rádió Farkas Ferenc új kantátáját, míg Sárosi Bálint a rádió nép­zenei rovata számára készít sorozatokat a kuruc kor zenei A fiatalok számára ígér kel­lemes szórakozást az a vetél­kedő, amelyre két, Rákóczi nevét viselő gimnázium kö­zött kerül sor. és a mezőgazdasági íöiskola­viTagáról. Megismétlik Kacsóh Pongrát Rákőc^RsSnö 'daljá­tékát is. Nagymarosi képek — somlói festő ecsetjén Új tárlatra készül Cságoly Erzsébet Cságoly Erzsébet: Nagymaros (olaj) A marcali medencét, a Somló-hegy uralja, csonkakúp alakú bazaltcsúcsának lankáin pompás szőlő terem. Felhőket terel, gyűjt a magaslat, koro­nája váromladék, odalában né­pi műemlék, taposókút fogad­ja a látogatót. Itt terem a vi­lághíres rizling, ezerjó, itt kez­dődik a hagyományhoz híven, Orsolya napján a somlói szü­ret. Legendája van e tájnak, de a festészet eddig alig érintette. A vidék rajzi atlaszát most ké­szíti Cságoly Erzsébet, aki 1953-ban végzett a Képzőmű­vészeti Főiskolán Hincz Gyula és Domanovszky Endre tanít­ványaként. A Somlót régebbről ismerte, gyermekkori élményei is ide kötötték. Ismeri a hegy minden szögletét, a kavicsos utak vö­röslését, a somlószőlősi román­kori templom díszes faragá­sait. Mind átalakul képpé, nem marad önmagában. A közvetítő Cságoly Erzsébet rendelkezik elég tapintattal, leleménnyel, hogy a napsugárból szőtt me­zők színszőnyegét átadja sze­münknek kellemes csodálatul. Szelíd festő. Denevérszárny- alakzatként megbontott felhő, földszínnel egyeztetett gyümöl­csös almafái, sikoltó gyökerei is inkább megnyugtatnak, mint megrendítenek. A színes moz­gás törvényeit kutatja a szik­rázó jégvirágokban, a Metró lépcsőin, a fertörákosi baletto- zókban, a kibomló mozgást növényben és emberben. Csöndesen szemléli a világ megújuló jelenségeit, az egész magányos látószögéből, az új tavaszra váró présház borsza- gú hátteréből, mely ifjúságá­nak otthona, festészetének for­rása. Művészetében megsimo­gatja a somlói hegyet, melyre az ember szőlőművelő szorga­lommal csöndesen rátelepedett, észreveszi és festőileg látta- mozza méltóságteljesen enyhe áramlatai visszafogott exp­resszivitással. Enyhület és viharzás egyenlítődik állandó sugárzássá képein; emberi mérték. Valószerűvé válik, ami szinte valószerűtlen, ahogy a Somló-hegy az idő és tér tömbjeként beleszakad a marcali medencébe. Cságoly Erzsébet Nagymaroson találta meg. Igaz úgy, hogy a Dunakanyarban is a Somlóhoz hasonlatos tájharmóniát és bensőséget mutatta meg a fák előtere mögött fölmagasodc hegyvonulatban. Ez is otthona lett, otthon mellett új otthont talál a Somló festője. Cságoly Erzsébet Nagymarosnál a fo­lyam tágasságát figyeli a for­mák nagyvonalú tobzódásában, melyet fegyelmezett fantáziája képpé rendez bölcs türelemmel. Műtermében mindent el­borítanak a festmények, jelzik, hogy új kiállításra készül, új képekkel, melyekkel 1972-es budapesti kiállítása után meg akarja örvendeztetni győri kö­zönségét is. L.M. Csupán egy hiányzik e vidé- éiet előtárni a vinceUér&zoba’ ken; a nagy víz tágassága. Ezt /

Next

/
Thumbnails
Contents