Pest Megyi Hírlap, 1976. február (20. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-11 / 35. szám

■w« U 4 J n c & gß 1976. FEBRUAR 11., SZERDA A gödöllői járásban Miért csak egy? Iskola Budakeszin - összevonás után Az új feladatok megoldásának első eredményei A falu egyre inkább köze­ledik a városihoz. Életmódban, igényekben egyaránt. Szük­ségszerű tehát meggyorsítani, hogy a műveltségi színvonal­ban és művelődési lehetősé­gekben a viszonylagos hát­rány a falun is megszűnjék. A hogyanra sokrétű útmu­tatást adott a Köziponti Bi­zottság és a Pest megyei pártbizottság közművelődési határozata. Mindkettő hang­súlyozta: az üzemek, termelő- szövetkezetek gazdasági veze­tőinek meghatározó szerepük van a közművelődési felada­tok eredményes végrehajtá­sában. Csak közösen Azokban az üzemekben és gazdaságokban, ahol elsőren­dű feladatnak tekintik a dol­gozók általános és szakmű­veltségének növelését, a vi­lágról alkotott véleményének gazdagítását, látókörének szé­lesítését, ott kevesebb a gond az új technika és technológia bevezetésével. A közművelő­dés ugyanis nem csupán a szocialista, ember kialakításá­nak egyik legfontosabb eszkö­ze, hanem a további gazdasá­gi fejlődésnek is jelentős té­nyezője. Pest megyében elsőként a váci járás gazdasági vezetői ismerték fel, hogy előbbrelép­ni csak összefogással lehet. Két évvel ezelőtt itt már va­lamennyi művelődési ház kö­zös fenntartásba került. Ugyanis a helyi tanácsok ren­delkezésére álló összegek már nem elégségesek a megnöve­kedett közművelődési felada­tok végrehajtásához. Az ak­cióba a váci járás ötvenkilenc gazdasági egysége kapcsoló­dott be, összesen hétszázezer forintnyi támogatással. Ezt a tekintélyes összeget még mint­egy háromszázezer forintnyi egyéb segítséggel — szállítás, szerelési munkák elvégzése, anyagbiztosítás — toldják meg. Azaz: ebben a járásban kerek egymillió forinttal több jut a közművelődésre, mint a korábbi években. Miből? Az Üzemek, termelőszövetkeze­tek s más gazdasági egységek kulturális alapjából. És másutt? Természetesen kulturális alappal a korábbi években is rendelkeztek ugyanezek a termelőegységek. Nemcsak a váci járásban, hanem a me­gyében mindenütt. Csupán szemlélet dolga: mire fordít­ják, hogyan hasznosítják eze­ket az összegeket. A vácival szomszédos gö­döllői járásban nem előre, hanem inkább hátra léptek ebben a kérdésben az elmúlt esztendőkben. A korábbi években ugyanis itt is meg­kezdődött a közös fenntartás kialakításának folyamata. Előbb Galgahéviz és Héviz- györk, majd Hévizgyörk és Bag, V ácszentlászló—Valkó— Zsámbok gazdasági egységei vállalták a tanáccsal közösen a művelődési ház fenntartá­sát. Ma viszont ez már csak Vácszentlászló—Valkó— Zsámbok esetében maradt va­lóság, de az anyagi támoga­tásit tekintve ott is visszalé­pés történt. 1974-ben még hatvanháromezer forintot adott erre a célra a helyi termelőszövetkezet, tavaly vi­szont már csak tizennégyez- ret. Aszódon, Galgamáosán, Tú­rán, Galgahévizen, Héviz- györkön, Bagón, Kerepesen, Mogyoródon a helyi gazdasá­gi egységek nem biztosítanak anyagi támogatást a művelő­dési intézményeknek. Csupán öt település művelődési há­zának nyújtottak anyagi se­gítséget tavaly, Pécelen har­mincezer, Veresegyházon és Dányban tizenötezer, Isasze- gen pedig nyolcezer forint tá­mogatást kapott a művelődé­si ház. A nagytarcsaiak vi­szont a kilencvenezer forintot nem helyi, hanem a cinkotai termelőszövetkezettől kapták. Következmények A közművelődésre fordított nagyobb összeg a kedvező vál­tozások egész sorát eredmé­nyezte a váci járásban. Amíg korábban alig tízegynéhány függetlenített népművelő dol­gozott a váci járás művelő­dési házaiban, ma már negy­vennégy embernek csak a közművelődés szervezése, le­bonyolítása a feladata Ezzel szemben a gödöllői járásban a huszonöt népmű­velő közül csupán tizenhét­nek ez a fő állása. Nyolcán tiszteletdíjas vezetőként dol­goznak, szűkre szabott idő­ben, A fluktuáció nagy: a huszonötből tizen egy évnél rövidébb ideje vannak jelen­legi munkahelyükön. Van azonban a dolognak ■más következménye is. Ismert tény, hogy a gödöllői járás népművészete igen gazdag. Ennek ellenére egyetlen nép­rajzi szakkör sem működik jelenleg a gödöllői járásiban és honismereti szakkör is mindössze négy. Gyűjtőmun­káról szinte alig beszélhetünk, pedig lenne mit megmenteni az utókor számára, hiszen a járásban a népművészet mes­tereinek egész sora él: hím­zők, énekesek, zenészek. Ami ma még menthető lenne, az holnapra már pótolhatatlan veszteség lehet. Egyetlen dologban sikerült csupán előbbrelépni, s ez a fotó-szociográfia. Az elmúlt évben — amíg nem volt igaz­gatója az aszódi művelődési háznak s így megmaradt ez az összeg — Kresz Albert fo­tóművész mintegy ezernégy­száz képet készített a járás jelenéről s még őrzött emlé­keiről. Tervek A járás közművelődésének vezetőit sok — az előbbrelé- pést szolgáló — terv foglal­koztatja. A terület legérdeke­sebb házainak makettjéből mini-skanzent kívánnak ké­szíteni. Szó van egy babamú­zeumról is, ahol babákon mu­tatnák be a járás népvisele­tét. Díszítőművészeti, helytör­téneti és néprajzi stúdió ala­kítását is tervezik. Mindez szükséges és jó dolog, de az idei esztendőt elsősorban ar­ra kellene felhasználniok, ho-gy végre ebben a járásban is' bekövetkezzen az a szem­léletváltozás, amely lehetővé tenné, hogy a tanácsok mel­lett a helyi üzemek, termelő- szövetkezetek és más gazda­sági egységek is — az adott lehetőségeken belül — vál­laljanak részt a közművelő­dési munka anyagi fedezeté­ből. A kulturális alap minde­nütt adott, legfeljebb nem ar­ra a célra hasznosították ed­dig, amire rendeltetett. A vál­tozó világ azonban minde­nütt megköveteli: mielőbb össztársadalmi üggyé kell ten­ni a közművelődést. Ennek pedig alapfeltétele a közös fenntartás létrehozása Prukner Pál A hazai és a külföldi — első­sorban a környező szocialista országokból érkező — művé­szek számára az idén is meg­nyitják kapuikat a Magyar Képzőművészek Szövetségének nyári és őszi táborai. A világnézeti oktató-nevelő munka kettős feladatot ró az iskolavezetésre. Egyrészt bizto­sítani kell a nevelés személyi és tárgyi feltételeit, másrészt formálnia kell azt a szülői munkaközösséget és nevelőkö­zösséget, amely a marxista—le­ninista világnézetet terjeszti és a politikai nevelőmunkát élővé teszi. Munkára nevelés Az általános iskolának ala­pozó, sok tekintetben az em­ber erkölcsi magatartásának, világnézetének további ala­kulását is eldöntő szerepe van, ezért hárul nagy felelősség az iskolára, örvendetes, hogy az ideológiai munka gyengeségeit okozó központi tényezőket már két esztendeje megszüntették a tananyagcsökkentéssel. A nö­vendékek túlterheltsége min­den tantárgyban azzal is csök­kent, hogy o valóságtól elsza­kadt, elméletiéskedő anyagré­szeket már ném követelnek a tanárok. Iskolánk éves mun­katervében kiemelt szerepet kapott a munkára nevelés, azoknak a készségeknek, jel­lemvonásoknak kialakítása, amelyek minden munkához — fizikaihoz, szellemihez egyaránt — elengedhetetlenül szüksége­sek, így aztán sok területen si­került megértetni a tanuló if­júsággal és a nevelői közös­séggel, hogy a munkának na­gyon is értelme van. A jól dolgozó tanuló és pedagógus persze a különböző összejöve­teleken, ünnepélyeken, a kö­zösség előtt erkölcsi és anya­gi elismerésben részesül. Egy műszak és kabinetrendszer A budakeszi nagyközségi ta­nács tavaly határozatban ren­delte el az általános iskolák és a gimnázium összevonását. Az új intézmény neve: ál­talános iskola és gimnázium. Az akkori intézkedés nagy Nagyatád fogadja az első vendégeket: ide azok a szob­rászok érkeznek, akik a fa megmunkálásnak mesterei. Egyebek között Japánból, a Szovjetunióból és Csehszlová­kiából érkeznek alkotók. Siklós, a hazai kerámiamű­vészet Mekkája. Az idén — a volt Ferences-kolostor mű­emléki feltárása és restaurá­lása miatt — csak a magyar művészek kisebb csoportjának nyújt lehetőséget munkára. Kecskeméten tűzzománc technikát alkalmazó művészek cserélhetik ki tapasztalataikat: a magyar—szovjet együttmű­ködéssel létesült alkotóműhely idei témája az lesz. hogy mi­ként lehet a házgyári építke­zéseknél alkalmazni ezt az új­szerű, tetszetős képzőművésze­ti technikát. Technológiai és esztétikai kérdéseket vitatnak meg, s törekednek új eljárá­sok kidolgozására is. A festők és grafikusok több alkotótáborban is kicserélhe­tik tapasztalataikat, műhely­gondjaikat. A hazai és a kör­nyező országokban élő magyar nemzetiségű művészek találko­zójára teremt kedvező feltéte­leket például a nyíregyházi al­kotótábor, Salgótarjánban pe­dig magyar, szlovák, lengyel és szovjet festőknek, grafiku­soknak ad otthont. A nyugat-magyarországi Ve- lemen ősszel magyar textilmű­vészek találkoznak majd. Ez­iránt a tábor iránt máris élénk külföldi érdeklődés tapasztal­ható. A velemi tábor jelentősé­gét növeli, hogy a magyar tex­tilművészet egyik központja, Szombathely közelében van, ahol páros években a fali- és tértextil biennálét, a páratlan években pedig az ipari textil biennálét tartják. A Hortobágyi Nemzeti Park­ban működő festőtábor is ran­got vívott ki határainkon túl. Ide elsősorban a tá'festészet iránt vonzódó alkotók láto­gatnak el. visszhangot keltett a szülői házak, valamint a tanárok és a diákok körében egyaránt. A nagy feszültséggel és várako­zással induló hónapok után sok hasznos tapasztalattal rendel­kezünk, de akadnak még bőven előre nem látott problémák is. Az' iskola-összevonással Bu­dakeszin lehetőség nyílt az ál­landó délelőttös tanításra. Ez az előző évek kétműszakos ta­nításához viszonyítva jelentős lépésnek számít. A felső tago­zatban szaktantermi oktatást biztosítottunk a nem tagoza­tos növendékeknek is. A tan­termek száma öttel növeke­dett, így teremtettük meg az egyműszakos tanítás lehetősé­gét. Az iskola összevonásával egy gondnokság kezébe került a felújított tornaterem, bár a testnevelés tagozatos osztályok igényeit teljesen kielégíteni nem tudja, mégis javított az előző évek gondjain. Az új névvel alakult iskola a nagy­község valamennyi növendé­két magába foglalja: 15 felső tagozatos, 19 alsó tagozatos, 2 gimnáziumi, 3 kisegítő osz­tályból és 13 napközis cso­portból áll. Az oktató-nevelő munkát 71 tanár és tanító lát­ja el. Az igazgató mellett 4 igazgatóhelyettes segíti az is­kolavezetést. Szakmai tanács­adó testület a 11 tagú mun­kaközösségi vezető gárda. A politikai színvonalat erősítve Az iskola megváltozott szer­vezeti formáival, belső élet­rendjének módosításával kellő keretet adott a kollektíva akti­vitásának kibontakoztatására. Az óraközi szünetek alatt a tanulók segítik a nevelői fel­ügyeletet, úttörők határozzák meg szakköreiket, órán kí­vüli foglalkozási igényüket. Így is lazítottunk az iskolai élet túlszabályozottságán. A rendtartás gyakorlati megvaló­sításául lehetőséget, biztosig tunk i) di(»k©nkőrmányzáli' 3o- gok szelbSilésére. Az úttörőcsapat összejövete­leinek lehetőségei még mosto­hák. Munkájában sok a for­malitás és kevés a politikai tartalom. Feltétlenül szük­ség lenne egy önálló út­törőszobára, amit társadalmi munkában lehetne megépíteni. Az iskola keresi azokat a le­hetőségeket is, amelyekkel a községi művelődési ház se­gíthetné az órán kívüli felada­tokat, foglalkozásokat. Az if­júsági szervezet részvétele az oktatáspolitikai feladatok tel­jesítésében jelentős, de tovább­ra is fontos, hogy az úttörő- csapat munkáját ifivezetők és pedagógus párttagok egy­aránt segítsék. A nevelőközösség ideológiai továbbképzése fejlődést mutat Az iskolavezetésnek a kül- és belpolitikai eseményekről, a megye, a járás problémáiról, eredményeiről szóló tájékoz­tatók meghallgatására mindig lehetőséget teremt. A kollégák közül a kommunista pedagó­gusok segítenek legtöbbet az iskolavezetésnek az új módsze­rek, pedagógiai eljárások be­vezetésében. Kedvezőbb feltételek Az iskola-összevonással ja­vultak a nevelés feltételei is. A testület jelentős része az iskolavezetés elvi és gyakor­lati állásfoglalásait magáévá teszi, azokat szívesen megva­lósítja, sőt hibái esetén elvárja az őszinte bírálatot is. A két iskolából alakult tan­testület fegyelmezetten, nagy aktivitással oktat-nevel. A tantestület az oktatáspolitikai határozat szellemében tevé­kenykedik, s munkájához a le­hetőségekhez mérten a ta­nácsi vezetőktől megkapja az erkölcsi és anyagi segítséget. Sinkai Imre igazgatóhelyettes Készül a Pest megyei községtörténeti adattár A Pest megyei Levéltár dol­gozói elhatározták, hogy köz­ségtörténeti adattárat adnak ki. A helytörténeti lexikonban közük Pest megye valamennyi egykori és mai településének legfontosabb zaj-, földrajzi, ré­gészeti és történeti adatait, le­legyenek azok politikai, köz- igazgatási, gazdasági, társadal­mi vagy kulturális vonatkozá- súak. Egy-egy település múltját 5—10 könyvoldalon ismertetik majd a leg­régibb időktől kezdve napjainkig. A lexikon össze­állítását csaknem 10 éves gyűjtőmunka előzte meg. Első kötete még ebben a tervidő­szakban napvilágot lát. Elárvult paletta... A Farkasréti temetőben ma dél­ben 13 órakor temetik Czóbel Bélát. A havas februárban, a Dunáról szarkák csörrenve röppennek a régi Művész­telep évszázados platánjaira. A fürge feketerigók megszeppenve, gyuk-gyuk-kozó ijedt kiáltással menekülnek a csendes Czóbel-kertbe, az elárvult műteremházhoz. Gyászukat nem tudják. A fényes, fehér télben nem tudják, hogy a gazda, a szor­galmas kertész és festő, kilencvenkét évét ittfeledve tovatűnt a végtelenbe. A rádióból tudtam meg én is a gyász- hírt: meghalt Czóbel Béla Kossuth-díjas, kiváló és érdemes művész, a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjének tulajdonosa, kinek festőisége, múzeuma, Párizs és Szentendre — hallottam a szavakat. Béla bácsi! — ugye ne gyászoljak, hát beszéljek, vallják, az ön életéről, hétköz­napi perceiről, melyekben volt igazán nagy­szerű ember, kedves, örök gyerek és almát adó kedves bácsi. Amikor először találkoztunk, gverek vol­tam, bicikliző és gondtalan, ön az út mentén festett és én a kedves, öreg bácsit okítani kezdtem: „Ne így tessék festeni, tetszik tudni, perspektíva is van, meg hát a vízfestést ne tessék krétával keverni.” Azokban az években telepedett meg Pá­rizsból jövet Szentendrén. Meghívott és megmutatta a műtermét, egy sapkányi almát adott — így ismerkedtünk össze. Fogalmam sem volt, ki ö. Köszöngettünk egymásnak hosszú éveken át, ismerős-is­meretlenül. míg meg nem jelentek az új­ságban az első Kossuth-díjasok fényképei. Azóta tudom, hogy kicsoda is volt, akit tanítgatni merészeltem. Két hétig voltam 1951-ben meghívott növendéke. Kutyája, aki Tubus névre hall­gatott, fekete, korcs puli, gyakorta el-el- kisérte a „biciklin közlekedő” mestert a városba. Amikor az első szentendrei festők kiállításán ügyködtem, s Apáti Bélával jártam nála, így óvott a kiállításszerve­zéstől: „A festőnép rettentő hálátlan fajta, kár értük kínlódni, mert csak megdühöd­nek magára és gáncsoskodnak. Igaz, ezzel maga ne törődjön, én adok képet a kiál­lításra, ez természetes." Egy szentendrei kiállítás megnyitóján nagyon sok, szép, csinos, fiatal leányka parádézott a Ferenczy Múzeumban. A meg­nyitó után együtt baktattunk le a Görög utcán át a Lolához fagyizni. — Hogy tetszett? — kérdi. — Nagyon tetszettek a lányok, remek szépek voltak! — feleltem. — Igen, tényleg, azokért igazán érdemes volt eljönni. Jó szeme van, nekem is na­gyon tetszettek. Nyolcvanadik születésnapján egy ötméte­res papírcsíkon gratuláltam. Válaszlevelét így írta: „Ha kilencven leszek, tízmétere­sen gratulál?” M úzeuma megnyitására bélyegzőt ter­veztem, a Posta emlékbélyegzését ugyan a múzeum parancsnoka nem engedélyezte a helyszínen működni, de a postahivatal nagy forgalmat bonyo­lított le, és a szentendrei festő, Czóbel Béla múzeumának avatása napján, a leve­lek Czóbel-bélyeggel és Czóbelt ábrázoló emlékbélyegzéssel indultak szerteszét a vi­lágba. Ö maga kedves levéllel, Czóbel-bé­lyeggel bélyegzetten köszönte meg ügykö­désemet. Béla bácsi, nyugodjék békében, emléke, művészete nevelje szépre, jóra, emberségre múzeuma látogatóit. Szánthó Imre FEBRUÁR 12-TOt, FEBRUÁR 18-IG CEGLÉD, Szabadság 12—15: A két aranyásó 16—18: Ha megjön József* CEGLÉD, Kamara 12— 15: Napfény a jégen 16—18: Bronz karkötő GÖDÖLLŐ 12: János vitéz 13— 15: Folytassa Kleő 16— 17: Bekötött szemmel 18: Csoda Milánóban SZENTENDRE 12— 15: a Sakál napja 16: Drága John** 17— 18: örökbefogadás ABONY 12: Palmilla 13— 15: Svejk, a derék katona I-IL 1G—18: A rendőrség csak áll és néz BUDAÖRS 12— 15: Mussolini végnapjai 16—18: A Sakál napja DABAS 13— 15: Holnap lesz fácán* 16—18: Vádol a felügyelő DUNAHARASZTI 12—13: Hugó, a víziló 14— 15: A Saturnus csapdájában 1—II. 16—11: Mussolini végnapjai DUNAKESZI, Vörös Csillag 12—15: Fekete farkasok üvöltése 16—17: Tigrisszelídítő nő 18: Kihívás ÉRD 12: Az öreg 15— 16: Ballagó Idő 17—19: A Charlot-k bejárják Spanyolországot FÓT 12— 15: Hosszú búcsú 16— 17: Fekete farmer GYÁL 12: Queimada 13— 14: A nagy attrakció 15- 16: Egy tiszt nem adja meg magát KJSTARCSA 12—13: A Saturnus csapdájában I—II. 14— 17: Gyilkosságok péntek este NAGYKATA 12— 15: Olaszok hihetetlen kalandjai Lcningrádban 16— 18: Holnap lesz fácán* PILISVÖROSVÁR 13— 15: Várakozók 16—18: A királynő nehéz napja POMAZ 12—15: Rejtelmes sziget 16—17: Kenyér és cigaretta RÁCKEVE 12—13: Az éjszaka* 14— 15: Hugó, a víziló 16—17: Nyomorultak I—II. SZIGETSZENTMIKLÓS Első előadáson: 12—15: KRESZ-filmek 12—15: A Char!ot-k bejárják Spanyolországot 16—17: Hugó, a víziló •Csak 16 éven felülieknek! ••Csak 18 éven felülieknek! Feltáruló műhelytitkok Nemzetközi képzőművésztá borok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents